Alderney a brit koronafüggőségek közé tartozó Csatorna-szigetek legészakibb és legtávolibb tagja; egy 12 férőhelyes komppal közelíthető meg Guernsey szigetéről, bár gyakrabban használják azt a 18 üléses, hárommotoros, öreg Trislander repülőgépet, mely szintén Guernsey-ről vagy Southamptonból indul. A repülőtér egy apró, dobozszerű épületből áll, ami leginkább egy leharcolt panel iskolára hasonlít.
Az utca az alderney-i St Anne-ben, ahol a Full Tilt irodái is voltak
A 7,8 négyzetkilométernyi, szélfútta, nagyrészt nyulak uralta síkság lágyan emelkedik ki a vízből mintegy 13 kilométerre a normandiai Cotentin- (vagy Cherbourg-)félszigettől. Alderneynek azonban van egy titka: bár rénézésre nem gondolná az ember, az Alderney Gambling Control Commission honlapján olvashatóak szerint itt található a több milliárd angol font értékű nemzetközi online szerencsejáték-ipar hi-tech csomópontja.
A póker-, slot- és bingó-termek, illetve mindenféle sportfogadó irodák forgalma Alderney-n keresztül bonyolódik a világ minden tájáról, beleértve olyan országokat is, ahol ez egyébként illegális.
Alderney közepén magasodik egy mikrohullámú átjátszó torony, ezen keresztül bonyolódik az adatforgalom a külvilággal. A sziget energiaigényét egy dízelüzemű generátor elégíti ki.
Mikor a szabályozó szerv honlapja épp nincs karbantartás alatt, akkor ez olvasható rajta: „Alderney több online szerencsejáték-forgalmat bonyolít mint bármely más pont a világon, sőt sokkalta nagyobbat, mint három európai offshore riválisa [azaz Gibraltár, Málta és a Man-sziget] együttvéve.”
Az érintett online cégek és szervereik felkutatás a szigeten hamar frusztrálóvá válik. A sziget cégkatalógusát a szerény bírósági épületben őrzik, a barátságos greffier, Sarah Kelly irattáros felügyelete alatt. Ottjártunkkor épp befejezte a katalógus frissítését és állítása szerint 498 cég van bejegyezve Alderney-n.
Egy tavaly januárban nyilvánosságra hozott IMF-jelentés szerint a szigeten bejegyzett cégek döntő többsége online szerencsejáték-szolgáltató. „Az alderney-i online szerencsejáték licensz-birtokosok összesen több mint 3 millió ügyféllel rendelkeztek és 2,1 milliárd fontnyi forgalmat bonyolítottak 2009-ben”, áll a jelentésben.
Nem szükséges könyveléseket csatolni az alderney-i bíróságon őrzött jegyzékhez, de az igazgatók nevei és hivatali címei szerepelnek benne. Ezeket átnézve feltűnik, hogy számos cím többször is előkerül. Ezek egyike egy korábbi hotel, melyet irodaházzá alakítottak át, egy másik pedig egy, a szigeten meglehetősen népszerű curry étterem, a Nellie Gray’s feletti iroda.
Az étterem feletti irodába bejegyzett cégek egyike a Lochaber Highland Estates (CI), a www.highlandtitles.com tulajdonosa, mely földparcellákat árul Skóciában, akár már egy négyzetlábtól (kb. 0,1 négyzetméter). Állításuk szerint ez felruházza a tulajdonost a joggal, hogy használja a Laird, Lord vagy Lady címet.
Sok esetben a jegyzék szerint a cégeknek csak egy igazgatójuk van, aki tengerentúli címmel rendelkezik. Ennél fogva a valódi részvényesek fedőcégek mögé bújhatnak el.
Michael Ellen az AGCC licenszekkel kapcsolatos ügyekért felelős és stratégiai igazgatója a szervezet irodájában dolgozik, éppen a bírósággal szemben. Ő adott magyarázatot arra, miért van a szigeten olyan kevés látnivaló. A már emlegetett hi-tech infrastruktúra ugyanis a szomszédos Guernsey szigetén áll: „Nincs meg hozzá itt az energia, az erőforrás, a kellő áramtermelési kapacitás, hogy ellássuk az adatközpontokat” – mondja.
Az adó- és pénzügyi tanácsadással foglalkozó KPMG három évvel ezelőtti jelentése szerint az online szerencsejáték-vállalatok minden egyes 1 fontja után, ami az alderney-i gazdaságnak jut, 10 font vándorol Guernsey-re.
Guernsey-n így az online szerencsejáték-ipar számos munkahelyet teremtett; a legnagyobb vállalatok egyike a londoni alapítású Sportingbet, mely történetesen a helyi futballcsapat szponzora is. A sziget politikusai tárt karokkal várják a piac hasonló szereplőit, kiszolgálásukra pedig olyan sávszélességet bocsájtanak büszkén rendelkezésre, mely állításuk szerint jobb, mint bármi ,amit egész Dél-Afrikában találhatnának.
Robin Le Provost, aki Alderney szerencsejátékkal foglalkozó cégek szigetre csábítására szolgáló kampányát vezeti, azt mondja, ez az iparág a pénzügy és turizmus után Guernsey gazdaságának harmadik legnagyobb mozgatórugója – igaz, ezt hivatalos statisztikai adatokkal nem lehet alátámasztani.
Alderney fő vonzerejét a piac szereplői számára az adja, hogy itt nincsen szerencsejáték- vagy cégadó. Ennél fogva azok a cégek is, melyek az Egyesült Királysághoz hasonló országokban fejtik ki tevékenységük nagy részét, ahol legális a szerencsejáték de az azt sújtó adó 15%-os, inkább a szigetre költöznek, nem is kevesen. 2007-ben még az akkor állami tulajdonban levő Tote is alderney-i lincenszen keresztül kezdte online tevékenységét, elkerülve a brit adókat.
Boyd Kelly, a segítőkész greffier férje nyugdíjazott west midlands-i rendőrtiszt, aki 13 évvel ezelőtt költözött a szigetre és most Alderney parlamentjének tagja. Ő is vállalt kisebb szerepet annak idején a szerencsejáték-szabályozás kidolgozásában és emlékszik, hogy az eredeti tervek egy kaszinó építéséről is szóltak. „Az nem jött végül össze, de az üzletemberekkel folyó tárgyalások eredményeképpen két sportfogadó céget itt licenszeltek – ezek voltak a Sportingbet és a Surrey Sport, utóbbi azóta beleolvadt a Sky-ba.”
A telefonos fogadások idejében ezek a cégek közel 100 új munkahelyet teremtettek a szigeten; az új alkalmazottak közül sokaknak több nyelven kellett beszélniük, hiszen az egész világról,még a távol-keletről is érkeztek hívások. Ezek az állások aztán megszűntek, ahogy a cégek működésének fő területévé az online piac vált.
Az internetes szerencsejáték robbanásszerű növekedése a milleniumot követően azonban még nagyobb üzletet jelentett Alderney-nek. Ma a legnagyobb nevek között, melyek itteni licensszel rendelkeznek, olyan cégeket találunk, mint a Gala, az Unibet, a SkyBet, a Mecca, a PKR, a bwin.party, a Boylesports és a Playtech, a William Hill stratégiai partnere.
De mind közül a legnagyobb cég, mely AGCC licensz alatt, guernsey-i szerverekről működött, egészen tavaly április 15-ig a Full Tilt Poker volt.
Akkoriban a Full Tilt volt a világ második legnagyobb online pókerterme, olyan sztárjátékosok köré építve, mint Phil Ivey, Howard Lederer és Chris "Jesus" Ferguson – akiknek mind volt érdekeltségük is a cégben. Eléggé megkérdőjelezhető módon azonban annak ellenére nyújtottak online póker szolgáltatást az Egyesült Államokban, hogy ott a szerencsejáték céljára történő kifizetések 2006 óta illegálisak.
Pókeres körökben 2011. április 15-t egyszerűen „Fekete Pénteknek” nevezik. Bő egy évnyi bizonytalanságot, találgatásokat követően ekkor csapott le az FBI a Full Tilt és három másik terem weboldalára, melyek állításuk szerint illegálisan szolgáltattak online pókert amerikai állampolgároknak.
Amerikai egyik legsikeresebb fehérgalléros bűnözésre szakosodott ügyésze, Preet Bharara kerületi ügyész azzal vádolta a cég vezetőségét, köztük a Dublinban tartózkodó ügyvezető igazgatót, Ray Bitart, hogy ipari szinten űztek banki csalást és pénzmosást.
Alderney-n a hír bombaként robbant, emlékszik vissza Ellen az AGCC-től – annak ellenére, hogy az Egyesült Államok hatóságainak véleményét az offshore online pókertermekről jól ismerték. Az AGCC is hallotta azokat a pletykákat, melyek szerint vádirat készült a Full Tilt ellen, de a cég képviselői megnyugtatták őket, hogy ezek alaptalanok voltak.
A Bharara akciójára adott első válasz az volt, hogy megpórbálájk megnyugtatni a játékosokat az Egyesült Államokon kívül, köztük több ezer brit polgárt: bármi is a helyzet az USA-ban, a játékosok pénze a Full Tilt számlákon biztonságban van. Ellen, aki tapasztalt üzletember és jártas a pénzügyi felülvizsgálatok terén is, egy sürgősségi nyomozás keretében Dublinba repült, hogy láthassa a játékosok pénzének biztonságát igazoló dokumentumokat.
Miután megnyugodtak, hogy minden rendben van, az AGCC közleményt jelentetett meg honlapján: „Nincs okunk feltételezni, hogy a játékosok pénzügyi tranzakcióit alapjaiban fenyegetné az Egyesült Államok hatóságainak bármilyen lépése”. Ezt a közleményt az AGCC később megbánta, és azóta ke is került a honlapról.
A következő hetekben azonban újabb hírek kaptak szárnyra: ezek szerint az USA-ban letartóztatottak egyike azt mondta az FBI-nak, hogy az Egyesült Államokon kívüli játékosok számláiról 60 millió dollár – részben nyeremények, részben a játékosok saját befizetései – hiányzik.
Az AGCC mind a sajtóban, mind honlapján többször is hangsúlyozta, hogy „nagy hangsúlyt fektet a játékosok védelmére” és, hogy „az átláthatóság alapvető követelmény a játékosok pénzének védelme kapcsán”.
A licenszelt cégek az AGCC ígérete szerint mind átestek egy rendkívül szigorú „megbízhatósági és alkalmassági” teszten, és csak azután jegyezték be őket, miután ehhez megkapták a Guernsey Financial Services Commission zárójelentését is.
Szeptemberben Bharara egy módosított vádiratot nyújtott be a Full Tilt főnökei ellen, mely a játékosok pénzét illető legrosszabb rémálmokat látszott alátámasztani. „Nem csak az Egyesült Államok bankrendszere ellen követett el a cég nagyléptékű csalást, ahogy azt korábban feltételeztük, hanem a Full Tilt átverte saját játékosait is és dollárszászmilliókat csalt ki tőlük. A Full Tilt nem egy legitim pókerterem volt, hanem egy globális piramis-játék” – volt olvasható a vádiratban.
A hiányzó összeg ráadásul nem is 60 millió dollár volt, hanem 350 millió. Az FBI 18 hónapon keresztül foglalt le milliókat a Full Tilt számláin, ahogy folyamatosan felderítette az amerikai játékosokat is érintő, illegális kifizetéseket. A cég főnökei pedig, az USA állítása szerint, ennek hatására a játékosok pénzéhez nyúltak, hogy életben tartsák a termet. Ezen kívül állítólag maguknak is juttattak a pénzből.
Bitar Dublinból New Yorkba repült a héten és feladta magát az FBI-nak. Ártatlannak vallotta magát az ellene felhozott kilenc vádban, köztük a csalás, pénzmosás és az illegális szerencsejáték-szervezés vádjában is.
Ő maga így nyilatkozott: „Tudom, hogy sokan dühösek rám. Azt is tudom, miért. A Full Tiltnek sohasem lett volna szabad olyan helyzetbe kerülnie, hogy ne tudja kifizetni a játékosait.”
Az AGCC felfüggesztette, illetve visszavonta a Full Tilt licenszeit, bár ez lényegében csak formalitás volt, hiszen a terem már rég elvesztette fizetőképességét és a játékosok ezrei máig nem kapták meg a pénzüket.
Mikor a Full Tilt tanyát ütött Alderney-n 2007-ben, a Nellie Gray’s curry étterem felett, a szabályozó szerv tudta, hogy a cég által űzött tevékenységek közt olyan is van, melyben amerikai játékosok is érintettek és ezeket az Egyesült Államok hatóságai illegálisnak minősítették, habár egyes ügyvédek jogi állásfoglalása szerint hibásan. Végül azonban az AGCC úgy döntött – ahogy a többi kérelmező esetében is –, hogy mindaddig, míg nem indul a Full Tilt ellen jogi eljárás az USA-ban vagy máshol, addig szívesen látják őket Alderney-n.
Meg is tettek mindent, hogy a Full Tilt, mely akkor mintegy 20%-át bonyolította a világ teljes online póker forgalmának, otthon érezze magát a szigeten. Mikor azonban a terem nem volt hajlandó írásban felfedni a kapcsolódó cégek tulajdonosainak személyazonosságát, az AGCC hirtelen nem tudta mivel megnyugtatni magát, hogy a cég „megbízható és alkalmas”.
Végül megtalálták a megoldást: a Full Tilt cégek tulajdonosairól szóló írásos nyilatkozat kierőszakolása helyett a szabályozó szerv engedélyezte a nagyobb részvényesek részleges névtelenségének megőrzését azzal a feltétellel, hogy írásos nyilatkozatot adnak megbízhatóságukról a csoport londoni jogi képviselőin, a Jeffrey Green Russell ügyvédi irodán keresztül.
Tony Coles ügyvéd úgy niylatkozott az iroda nevében, hogy a szokatlan megállapodás az AGCC javaslatára jött létre. Hangsúlyozta, a Jeffrey Green Russell csak közvetítőként volt jelen és ők maguk nem vállaltak semmilyen garanciát.
Márciusban Peter Dean, az Egyesült Királyság Szerencsejáték Bizottságának korábbi elnöke az AGCC kérésére kiadott egy elemzést a szerv működéséről. Ebben a „szokatlan, közvetett mód” kapcsán, melyet az AGCC használt a Full Tilt megbízhatóságának igazolására, udvariasan megjegyezte, hogy „kevéssé volt ideális”. Ezzel együtt „megfelelőnek, időszerűnek és fairnek” értékelte az AGCC fellépését összegzésében.
Az még a jövő zenéje, hogy ha majd az IMF pénzmosás-ellenes bizottsága meglátogatja Guernsey-t és Alderney-t, akkor hasonlóan megértőek lesznek-e. Az mindenesetre tény, hogy Bharara nem kárhoztatta az AGCC-t, mondván, hogy a Full Tilt „minden bizonnyal hazudott a pénzügyeiről” a szabályozó szervnek.
A Full Tilt honlapján jelenleg ez olvasható: „Sajnáljuk, de a rendszer pillanatnyilag nem üzemel. Kérjük, jöjjön vissza később”. Az USA eljárását illetően a cég főnökeivel szemben pedig az alábbiak olvashatók a terem közleményében: „A Fekete Pénteket megelőző két évben az Egyesült Államok kormánya mintegy 115 millió fontnyi összeget foglalt le a játékosok amerikai bankokban tárolt pénzéből. Bár mi úgy véltük, hogy... a póker szolgáltatása nem ütközik semmilyen szövetségi törvénybe – mely feltételezést számos komoly és jól megalapozott jogi vélemény támasztott alá – az Igazságügyi Minisztréium más álláspontra helyezkedett.”
Visszatérve Alderney szigetére, az AGCC elnöke, John Godfrey bemutatta a szerv éves jelentését a sziget parlamenti képviselőinek és előadásában kitért a Full Tilt-ügyre is. „Ha valótlan számokat kapunk, rendkívül keveset tudunk szabályozó szervként tenni” – mondta közönségének, mely soraiban Boyd és Sarah Kelly is helyet foglaltak.
Voltak azonban jó hírei is: az AGCC hozzájárulása a sziget gazdaságához továbbra is hatalmas, mintegy 12 millió font csak az elmúlt hat évben. Ennek segítségével tudták megjavítani a dokkot, felépíteni egy vízszűrő állomást és fizetni a bírósági épület felújítási munkálatait.
Mivel a beérkező szerencsejáték licensz-kérelmek száma továbbra is nő, Godfrey állítása szerint minden remény megvan rá, hogy az AGCC a sziget rendelkezésére tudja bocsájtani bőséges forrásait az elkövetkező években is.
Optimizmusát azonban nem mindenki osztja. Több ország – köztük az Egyesült Királyság – készül követni Franciaország és Olaszország példáját, kötelezve a szerencsejáték-szolgáltatókat a helyi licenszek beszerzésére és az adók megfizetésére. Ez is okozhat fejfájást Alderney-nek jövőre, hiszen az itt licenszelt szolgáltatók 30-40%-ának az Egyesült Királyság a fő piaca. A szigetlakók tehát árgus szemekkel figyelik az ország kormányának minden lépését.
„Ha majd bevezetik a szabályozást, várható némi kivándorlás, de erre fel vagyunk készülve” – mondta az egyik tekintélyes elöljáró a Godfrey beszédét követő állófogadáson.
Másnap reggel a köd miatt csak késve tudott felszállni Alderney-ről a két korai járat. A távozók között volt egy vagy két AGCC ügynök is. Az itt doglozók közül is többen Southamptonból vagy máshonnan járnak be, nem ezen a távoli kis szigeten van az otthonuk.
Az utca az alderney-i St Anne-ben, ahol a Full Tilt irodái is voltak
A 7,8 négyzetkilométernyi, szélfútta, nagyrészt nyulak uralta síkság lágyan emelkedik ki a vízből mintegy 13 kilométerre a normandiai Cotentin- (vagy Cherbourg-)félszigettől. Alderneynek azonban van egy titka: bár rénézésre nem gondolná az ember, az Alderney Gambling Control Commission honlapján olvashatóak szerint itt található a több milliárd angol font értékű nemzetközi online szerencsejáték-ipar hi-tech csomópontja.
A póker-, slot- és bingó-termek, illetve mindenféle sportfogadó irodák forgalma Alderney-n keresztül bonyolódik a világ minden tájáról, beleértve olyan országokat is, ahol ez egyébként illegális.
Alderney közepén magasodik egy mikrohullámú átjátszó torony, ezen keresztül bonyolódik az adatforgalom a külvilággal. A sziget energiaigényét egy dízelüzemű generátor elégíti ki.
Mikor a szabályozó szerv honlapja épp nincs karbantartás alatt, akkor ez olvasható rajta: „Alderney több online szerencsejáték-forgalmat bonyolít mint bármely más pont a világon, sőt sokkalta nagyobbat, mint három európai offshore riválisa [azaz Gibraltár, Málta és a Man-sziget] együttvéve.”
Az érintett online cégek és szervereik felkutatás a szigeten hamar frusztrálóvá válik. A sziget cégkatalógusát a szerény bírósági épületben őrzik, a barátságos greffier, Sarah Kelly irattáros felügyelete alatt. Ottjártunkkor épp befejezte a katalógus frissítését és állítása szerint 498 cég van bejegyezve Alderney-n.
Egy tavaly januárban nyilvánosságra hozott IMF-jelentés szerint a szigeten bejegyzett cégek döntő többsége online szerencsejáték-szolgáltató. „Az alderney-i online szerencsejáték licensz-birtokosok összesen több mint 3 millió ügyféllel rendelkeztek és 2,1 milliárd fontnyi forgalmat bonyolítottak 2009-ben”, áll a jelentésben.
Nem szükséges könyveléseket csatolni az alderney-i bíróságon őrzött jegyzékhez, de az igazgatók nevei és hivatali címei szerepelnek benne. Ezeket átnézve feltűnik, hogy számos cím többször is előkerül. Ezek egyike egy korábbi hotel, melyet irodaházzá alakítottak át, egy másik pedig egy, a szigeten meglehetősen népszerű curry étterem, a Nellie Gray’s feletti iroda.
Az étterem feletti irodába bejegyzett cégek egyike a Lochaber Highland Estates (CI), a www.highlandtitles.com tulajdonosa, mely földparcellákat árul Skóciában, akár már egy négyzetlábtól (kb. 0,1 négyzetméter). Állításuk szerint ez felruházza a tulajdonost a joggal, hogy használja a Laird, Lord vagy Lady címet.
Sok esetben a jegyzék szerint a cégeknek csak egy igazgatójuk van, aki tengerentúli címmel rendelkezik. Ennél fogva a valódi részvényesek fedőcégek mögé bújhatnak el.
Michael Ellen az AGCC licenszekkel kapcsolatos ügyekért felelős és stratégiai igazgatója a szervezet irodájában dolgozik, éppen a bírósággal szemben. Ő adott magyarázatot arra, miért van a szigeten olyan kevés látnivaló. A már emlegetett hi-tech infrastruktúra ugyanis a szomszédos Guernsey szigetén áll: „Nincs meg hozzá itt az energia, az erőforrás, a kellő áramtermelési kapacitás, hogy ellássuk az adatközpontokat” – mondja.
Az adó- és pénzügyi tanácsadással foglalkozó KPMG három évvel ezelőtti jelentése szerint az online szerencsejáték-vállalatok minden egyes 1 fontja után, ami az alderney-i gazdaságnak jut, 10 font vándorol Guernsey-re.
Guernsey-n így az online szerencsejáték-ipar számos munkahelyet teremtett; a legnagyobb vállalatok egyike a londoni alapítású Sportingbet, mely történetesen a helyi futballcsapat szponzora is. A sziget politikusai tárt karokkal várják a piac hasonló szereplőit, kiszolgálásukra pedig olyan sávszélességet bocsájtanak büszkén rendelkezésre, mely állításuk szerint jobb, mint bármi ,amit egész Dél-Afrikában találhatnának.
Robin Le Provost, aki Alderney szerencsejátékkal foglalkozó cégek szigetre csábítására szolgáló kampányát vezeti, azt mondja, ez az iparág a pénzügy és turizmus után Guernsey gazdaságának harmadik legnagyobb mozgatórugója – igaz, ezt hivatalos statisztikai adatokkal nem lehet alátámasztani.
Alderney fő vonzerejét a piac szereplői számára az adja, hogy itt nincsen szerencsejáték- vagy cégadó. Ennél fogva azok a cégek is, melyek az Egyesült Királysághoz hasonló országokban fejtik ki tevékenységük nagy részét, ahol legális a szerencsejáték de az azt sújtó adó 15%-os, inkább a szigetre költöznek, nem is kevesen. 2007-ben még az akkor állami tulajdonban levő Tote is alderney-i lincenszen keresztül kezdte online tevékenységét, elkerülve a brit adókat.
Boyd Kelly, a segítőkész greffier férje nyugdíjazott west midlands-i rendőrtiszt, aki 13 évvel ezelőtt költözött a szigetre és most Alderney parlamentjének tagja. Ő is vállalt kisebb szerepet annak idején a szerencsejáték-szabályozás kidolgozásában és emlékszik, hogy az eredeti tervek egy kaszinó építéséről is szóltak. „Az nem jött végül össze, de az üzletemberekkel folyó tárgyalások eredményeképpen két sportfogadó céget itt licenszeltek – ezek voltak a Sportingbet és a Surrey Sport, utóbbi azóta beleolvadt a Sky-ba.”
A telefonos fogadások idejében ezek a cégek közel 100 új munkahelyet teremtettek a szigeten; az új alkalmazottak közül sokaknak több nyelven kellett beszélniük, hiszen az egész világról,még a távol-keletről is érkeztek hívások. Ezek az állások aztán megszűntek, ahogy a cégek működésének fő területévé az online piac vált.
Az internetes szerencsejáték robbanásszerű növekedése a milleniumot követően azonban még nagyobb üzletet jelentett Alderney-nek. Ma a legnagyobb nevek között, melyek itteni licensszel rendelkeznek, olyan cégeket találunk, mint a Gala, az Unibet, a SkyBet, a Mecca, a PKR, a bwin.party, a Boylesports és a Playtech, a William Hill stratégiai partnere.
De mind közül a legnagyobb cég, mely AGCC licensz alatt, guernsey-i szerverekről működött, egészen tavaly április 15-ig a Full Tilt Poker volt.
Akkoriban a Full Tilt volt a világ második legnagyobb online pókerterme, olyan sztárjátékosok köré építve, mint Phil Ivey, Howard Lederer és Chris "Jesus" Ferguson – akiknek mind volt érdekeltségük is a cégben. Eléggé megkérdőjelezhető módon azonban annak ellenére nyújtottak online póker szolgáltatást az Egyesült Államokban, hogy ott a szerencsejáték céljára történő kifizetések 2006 óta illegálisak.
Pókeres körökben 2011. április 15-t egyszerűen „Fekete Pénteknek” nevezik. Bő egy évnyi bizonytalanságot, találgatásokat követően ekkor csapott le az FBI a Full Tilt és három másik terem weboldalára, melyek állításuk szerint illegálisan szolgáltattak online pókert amerikai állampolgároknak.
Amerikai egyik legsikeresebb fehérgalléros bűnözésre szakosodott ügyésze, Preet Bharara kerületi ügyész azzal vádolta a cég vezetőségét, köztük a Dublinban tartózkodó ügyvezető igazgatót, Ray Bitart, hogy ipari szinten űztek banki csalást és pénzmosást.
Alderney-n a hír bombaként robbant, emlékszik vissza Ellen az AGCC-től – annak ellenére, hogy az Egyesült Államok hatóságainak véleményét az offshore online pókertermekről jól ismerték. Az AGCC is hallotta azokat a pletykákat, melyek szerint vádirat készült a Full Tilt ellen, de a cég képviselői megnyugtatták őket, hogy ezek alaptalanok voltak.
A Bharara akciójára adott első válasz az volt, hogy megpórbálájk megnyugtatni a játékosokat az Egyesült Államokon kívül, köztük több ezer brit polgárt: bármi is a helyzet az USA-ban, a játékosok pénze a Full Tilt számlákon biztonságban van. Ellen, aki tapasztalt üzletember és jártas a pénzügyi felülvizsgálatok terén is, egy sürgősségi nyomozás keretében Dublinba repült, hogy láthassa a játékosok pénzének biztonságát igazoló dokumentumokat.
Miután megnyugodtak, hogy minden rendben van, az AGCC közleményt jelentetett meg honlapján: „Nincs okunk feltételezni, hogy a játékosok pénzügyi tranzakcióit alapjaiban fenyegetné az Egyesült Államok hatóságainak bármilyen lépése”. Ezt a közleményt az AGCC később megbánta, és azóta ke is került a honlapról.
A következő hetekben azonban újabb hírek kaptak szárnyra: ezek szerint az USA-ban letartóztatottak egyike azt mondta az FBI-nak, hogy az Egyesült Államokon kívüli játékosok számláiról 60 millió dollár – részben nyeremények, részben a játékosok saját befizetései – hiányzik.
Az AGCC mind a sajtóban, mind honlapján többször is hangsúlyozta, hogy „nagy hangsúlyt fektet a játékosok védelmére” és, hogy „az átláthatóság alapvető követelmény a játékosok pénzének védelme kapcsán”.
A licenszelt cégek az AGCC ígérete szerint mind átestek egy rendkívül szigorú „megbízhatósági és alkalmassági” teszten, és csak azután jegyezték be őket, miután ehhez megkapták a Guernsey Financial Services Commission zárójelentését is.
Szeptemberben Bharara egy módosított vádiratot nyújtott be a Full Tilt főnökei ellen, mely a játékosok pénzét illető legrosszabb rémálmokat látszott alátámasztani. „Nem csak az Egyesült Államok bankrendszere ellen követett el a cég nagyléptékű csalást, ahogy azt korábban feltételeztük, hanem a Full Tilt átverte saját játékosait is és dollárszászmilliókat csalt ki tőlük. A Full Tilt nem egy legitim pókerterem volt, hanem egy globális piramis-játék” – volt olvasható a vádiratban.
A hiányzó összeg ráadásul nem is 60 millió dollár volt, hanem 350 millió. Az FBI 18 hónapon keresztül foglalt le milliókat a Full Tilt számláin, ahogy folyamatosan felderítette az amerikai játékosokat is érintő, illegális kifizetéseket. A cég főnökei pedig, az USA állítása szerint, ennek hatására a játékosok pénzéhez nyúltak, hogy életben tartsák a termet. Ezen kívül állítólag maguknak is juttattak a pénzből.
Bitar Dublinból New Yorkba repült a héten és feladta magát az FBI-nak. Ártatlannak vallotta magát az ellene felhozott kilenc vádban, köztük a csalás, pénzmosás és az illegális szerencsejáték-szervezés vádjában is.
Ő maga így nyilatkozott: „Tudom, hogy sokan dühösek rám. Azt is tudom, miért. A Full Tiltnek sohasem lett volna szabad olyan helyzetbe kerülnie, hogy ne tudja kifizetni a játékosait.”
Az AGCC felfüggesztette, illetve visszavonta a Full Tilt licenszeit, bár ez lényegében csak formalitás volt, hiszen a terem már rég elvesztette fizetőképességét és a játékosok ezrei máig nem kapták meg a pénzüket.
Mikor a Full Tilt tanyát ütött Alderney-n 2007-ben, a Nellie Gray’s curry étterem felett, a szabályozó szerv tudta, hogy a cég által űzött tevékenységek közt olyan is van, melyben amerikai játékosok is érintettek és ezeket az Egyesült Államok hatóságai illegálisnak minősítették, habár egyes ügyvédek jogi állásfoglalása szerint hibásan. Végül azonban az AGCC úgy döntött – ahogy a többi kérelmező esetében is –, hogy mindaddig, míg nem indul a Full Tilt ellen jogi eljárás az USA-ban vagy máshol, addig szívesen látják őket Alderney-n.
Meg is tettek mindent, hogy a Full Tilt, mely akkor mintegy 20%-át bonyolította a világ teljes online póker forgalmának, otthon érezze magát a szigeten. Mikor azonban a terem nem volt hajlandó írásban felfedni a kapcsolódó cégek tulajdonosainak személyazonosságát, az AGCC hirtelen nem tudta mivel megnyugtatni magát, hogy a cég „megbízható és alkalmas”.
Végül megtalálták a megoldást: a Full Tilt cégek tulajdonosairól szóló írásos nyilatkozat kierőszakolása helyett a szabályozó szerv engedélyezte a nagyobb részvényesek részleges névtelenségének megőrzését azzal a feltétellel, hogy írásos nyilatkozatot adnak megbízhatóságukról a csoport londoni jogi képviselőin, a Jeffrey Green Russell ügyvédi irodán keresztül.
Tony Coles ügyvéd úgy niylatkozott az iroda nevében, hogy a szokatlan megállapodás az AGCC javaslatára jött létre. Hangsúlyozta, a Jeffrey Green Russell csak közvetítőként volt jelen és ők maguk nem vállaltak semmilyen garanciát.
Márciusban Peter Dean, az Egyesült Királyság Szerencsejáték Bizottságának korábbi elnöke az AGCC kérésére kiadott egy elemzést a szerv működéséről. Ebben a „szokatlan, közvetett mód” kapcsán, melyet az AGCC használt a Full Tilt megbízhatóságának igazolására, udvariasan megjegyezte, hogy „kevéssé volt ideális”. Ezzel együtt „megfelelőnek, időszerűnek és fairnek” értékelte az AGCC fellépését összegzésében.
Az még a jövő zenéje, hogy ha majd az IMF pénzmosás-ellenes bizottsága meglátogatja Guernsey-t és Alderney-t, akkor hasonlóan megértőek lesznek-e. Az mindenesetre tény, hogy Bharara nem kárhoztatta az AGCC-t, mondván, hogy a Full Tilt „minden bizonnyal hazudott a pénzügyeiről” a szabályozó szervnek.
A Full Tilt honlapján jelenleg ez olvasható: „Sajnáljuk, de a rendszer pillanatnyilag nem üzemel. Kérjük, jöjjön vissza később”. Az USA eljárását illetően a cég főnökeivel szemben pedig az alábbiak olvashatók a terem közleményében: „A Fekete Pénteket megelőző két évben az Egyesült Államok kormánya mintegy 115 millió fontnyi összeget foglalt le a játékosok amerikai bankokban tárolt pénzéből. Bár mi úgy véltük, hogy... a póker szolgáltatása nem ütközik semmilyen szövetségi törvénybe – mely feltételezést számos komoly és jól megalapozott jogi vélemény támasztott alá – az Igazságügyi Minisztréium más álláspontra helyezkedett.”
Visszatérve Alderney szigetére, az AGCC elnöke, John Godfrey bemutatta a szerv éves jelentését a sziget parlamenti képviselőinek és előadásában kitért a Full Tilt-ügyre is. „Ha valótlan számokat kapunk, rendkívül keveset tudunk szabályozó szervként tenni” – mondta közönségének, mely soraiban Boyd és Sarah Kelly is helyet foglaltak.
Voltak azonban jó hírei is: az AGCC hozzájárulása a sziget gazdaságához továbbra is hatalmas, mintegy 12 millió font csak az elmúlt hat évben. Ennek segítségével tudták megjavítani a dokkot, felépíteni egy vízszűrő állomást és fizetni a bírósági épület felújítási munkálatait.
Mivel a beérkező szerencsejáték licensz-kérelmek száma továbbra is nő, Godfrey állítása szerint minden remény megvan rá, hogy az AGCC a sziget rendelkezésére tudja bocsájtani bőséges forrásait az elkövetkező években is.
Optimizmusát azonban nem mindenki osztja. Több ország – köztük az Egyesült Királyság – készül követni Franciaország és Olaszország példáját, kötelezve a szerencsejáték-szolgáltatókat a helyi licenszek beszerzésére és az adók megfizetésére. Ez is okozhat fejfájást Alderney-nek jövőre, hiszen az itt licenszelt szolgáltatók 30-40%-ának az Egyesült Királyság a fő piaca. A szigetlakók tehát árgus szemekkel figyelik az ország kormányának minden lépését.
„Ha majd bevezetik a szabályozást, várható némi kivándorlás, de erre fel vagyunk készülve” – mondta az egyik tekintélyes elöljáró a Godfrey beszédét követő állófogadáson.
Másnap reggel a köd miatt csak késve tudott felszállni Alderney-ről a két korai járat. A távozók között volt egy vagy két AGCC ügynök is. Az itt doglozók közül is többen Southamptonból vagy máshonnan járnak be, nem ezen a távoli kis szigeten van az otthonuk.
