Nagyon rövid és több oldalas bejegyzések váltakoztak számos különböző témában, amikhez szintén különböző mértékű érzelmi töltet társult.
Véleményem a blogolás értékéről szintén sokat változott, és hogy miért, azt fontosnak tartottam az alábbiakban összefoglalni.
Már régóta nagy híve vagyok az internetes jelenlét/megítélés folyamatos fejlesztésének: olyan ez, mintha saját márkád lenne, csak épp online. Az ok pedig, amiért ennyire elkötelezett vagyok a fejlesztés mellett, hogy így nagyobb a valószínűsége a szerencsés véletleneknek is. Olyan ez, mintha sok közösségi eseményre járnál, és az ebből származó előnyöket tovább növelnéd némi szteroiddal (vagy legyen inkább növekedési hormon, a szteroid annyira ’90-es évek).
Ha tényleg energiát fektetsz bele, hogy az emberek meg is találják a blogodat (erről egy másik posztban írok), előbb-utóbb nagyon sokan fogják potenciálisan és ténylegesen is olvasni az írásaidat. Így nem korlátoz téged egy-egy esemény, város, szakma, stb.
Az alábbiakban tehát összefoglalom, miért gondolom, hogy ilyen fontos a blog gondos vezetése.
Kitűnni a tömegből
2010 környékén ismertem fel a Twitter valódi erejét, és ekkoriban elkezdtem megkérdőjelezni a jó blog vezetésének fontosságát. Azt gondoltam: „Minek pazaroljam rá az időt és az energiát, hogy hosszabb bejegyzéseket írjak, mikor megoszthatok rövid gondolatokat is, nagyjából ugyanakkora hatással, ráadásul lehetőségem van direkt engem figyelő közösség létrehozására is? Nem is beszélve arról, hogy sokkal kevésbé időigényes.” A Twitternek óriási hatalma van és kiváló módja a gondolatok, ötletek megosztásának. Azonban ma már a legtöbb, ha nem az összes „ihletett” ember használja a platformot (eltérő mértékben), ami megnehezíti, hogy kitűnj a tömegből. Ezen felül a nem twitterező közönség sem fogja látni a mondandódat. Végül, a Twitter (illetve a Facebook, Instagram, Tumblr és a mobil alkalmazások) a többnyire rövid és mondhatni „egyszerű” üzeneteknek kedveznek, ezeket hozták divatba és az effajta tartalmak létrehozását könnyítik meg, az emberek pedig többnyire azt a megoldást választják, ami könnyű.
Mindebből következik, hogy a klasszikus, réig vágású blog írója már önmagában kitűnik a sorból. Mellékesen jegyzem meg, hogy szerintem a „tömegtől” eltérő nézőpont megfogalmazása az egyik legfontosabb dolog, amit általában is az életben tehetsz. Ha ugyanúgy állsz a dolgokhoz, mint a többség, akkor ugyanarra az eredményre is jutsz, mint ők. Gondolkodj el ezen. Figyelembe véve, hogy a legtöbben lusták plusz energiát fektetni bármibe is, használd ezt ki és legyél különböző. Heti 2 óra ráfordítással a blogodra máris lekörözöd a mezőnyt.
Egyre nehezebb lesz minőségi tartalmat találni az interneten
Keményvonalas internetező vagyok, amióta csak először megnyitottam a AOL-t úgy 12 éves koromban. Míg kezdetben csak kockák, a gyorsan alkalmazkodók és a kölykök raktak fel mindenféle tartalmat, ami az eszükbe jutott, ma már ez amolyan „mainstream” tevékenységnek számít az interneten. A net rendkívül jó mintája a társadalomnak. Ha pedig emellé vesszük, hogy az „üzleti” célú internetezés ma már ott tart, hogy a legnagyobb tudománynak az számít, ha valaki megragadja a netező figyelmét, már meg is kaptuk az egy kaptafára épülő, sablonos, címszavakat harsogó és úgy általában véve fos tartalmak receptjét, melyekkel a legkisebb ellenállás felé mozdulva igyekeznek az előállítóik pénzt keresni. A keresőmotorokat és ma már a közösségi média „divatdiktátorait” is a profitmaximalizálásra törekvő cégek uralják. Bár jól mutatnak egyesek önéletrajzán, az így generált tartalmak minősége leggyakrabban eléggé tré.
Lehetséges rövid de tartalmas bejegyzéseket írni
Ostobán hangozhat, de régebben úgy gondoltam, fantasztikusan hosszú és jól szerkesztett bejegyzésekre van ahhoz szükség, hogy valódi értéket közvetíthessek az emberek felé. Ma már a kedvenc blogjaimat olyanok írják, akik csak egy gondolatot és az azt alátámasztó pár bekezdést közölnek. Ha kedveled a technológiát és az újdonságokat, figyelmedbe ajánlom Chris Dixon blogját (http://www.cdixon.org/) vagy Twitterét (http://www.twitter.com/cdixon), érdemes követni. Leginkább neki köszönhetem, hogy megkedveltem az egyszerű gondolatok blogbejegyzésként való közlését. Nyugodtan ajánld is neki a blogomat vagy a Twitteremet, ha tényleg tetszenek.
A jövő ugyan bizonytalan, de hatékonyabb lesz
Az egyre növekvő mértékű összeköttetés világában élünk, ez pedig szinte minden szakma esetében egyre inkább a bejutás korlátainak eltűnését jelenti (ironikus módon ez a pont az én szakmám, a játék esetében kevésbé igaz), és egyre inkább azok profitálnak ebből, akik valódi értéket tudnak prezentálni. Van egy ilyen elnagyolt elképzelésem, hogy a jövőben valamiképpen mindenkinek lesz egy saját „pontja”, nagyjából olyasmi, hitelmutató. Elméletileg lehetségesnek tartom, hogy egy cég a jövőben tudományos és művészeti alapokon létrehozhat egy rendszert, ami alapján „bizonyítani” tudjuk másoknak, hogy egy bizonyos területen jók vagyunk.
Például, ha van egy széles körben olvasott blogom egy bizonyos témában, elkötelezett, az adott témában mozgó követőbázisom Twitteren, jó értékeléseim és ajánlásaim a kollégáimtól/feletteseimtől, illetve releváns munkatapasztalatom, lennie kéne valaminek, ami mindezt az információt egyszerű módon közvetíti azok számára, akik esetleg tudni akarnak róla, mondjuk potenciális munkaadók, a téma iránt érdeklődők, stb.
Nem tudom, pontosan milyen irányba fejlődik majd mindez, de azt tudom, hogy fejlődni fog. Úgy gondolom, vállalkozóként és az online pókeres/játékos közösség tagjaként sokat tudok hozzátenni a szakmához, így a tudásom és elképzeléseim további kifejtése, közzététele magától értetődik annak érdekében, hogy jussak valamire ebben az általam elképzelt jövőben.
A hibáidból tudsz tanulni, illetve azoktól, akik többet tudnak az adott témáról, mint te.
Erről egy korábbi bejegyzésemben olvashatsz bővebben, de a lényeg, hogy blogot írni és kommunikálni másokkal a tanulás egyik legjobb módja.
Kényszerítve vagy, hogy ténylegesen tanulj és cselekedj is.
Minél többet beszélsz, annál többet kell tudnod. Ahogy figyelsz valakire, egyre könnyebb lesz megítélni, vajon tényleg ért-e ahhoz, amiről beszél. Ma, a jelenlegi környezetben RENGETEG szöveg megy, de kevés a cselekedet. Rendkívül egyszerű kimásolni valahonnan valami jól hangzó tweetet vagy átfogalmazni valamit, amit másoktól hallottál. Arról nem is beszélve, hogy a jelek szerint mindenki „szakértő” az adott témában, ha már eltöltött egy kevés időt a szakmában vagy, ami még rosszabb, „releváns” képzettséggel rendelkezik. Hadd mondjam el, hogy az igazi tanulás a diploma után kezdődik, a karriered legjavában. Kétségkívül sokkal többet tanultam az elmúlt pár évben, mint a 20-as éveim első felében, pedig akkor úgy éreztem, hogy rengeteget tanulok.
Sokszor hallottam már, hogy azért nem vezet valaki blogot, mert „nincs mit mondania”. Ha ez így van, akkor szerintem nem tanulsz vagy nem teszel eleget (vagy szimplán csak nem érdekel, nem szánod rá az időt, ami rendben van, elfogadom, hogy nem mindenkinek való ez sem). Ha viszont nekifogsz, kezd kicsiben: olvass el egy könyvet, nézz meg más blogokat és kapcsold hozzájuk, amit ezekből tanultál, vagy amivel nem értettél egyet. Csatlakozz a téma internetes közösségéhez, járj esti iskolába, bármi. Csak kezdj el beszélni arról, amit csinálsz.
----
Remélem, mindez elgondolkodtatott egy kicsit. Azzal zárnám a mondandómat, hogy minden egyes alkalommal, amikor üzleti partnert kerestem vagy felfogadtam valakit egy munkára, utána néztem az illető online jelenlétének. Ha valaki aktívan jelen volt, legyen akár honlapja, Twittere, blogja vagy bármije, ami egy kicsit többet mutat meg belőle és ezt pozitívan teszi, az számomra mindig jelentett egy kis pluszt a döntésnél. Tudom, hogy valószínűleg nagyobb hangsúlyt fektetek erre a többségnél, de eddig mindig bejött, ha alkalmas embert akartam találni, szóval a továbbiakban is ezt fogom tenni.
Végezetül, be kell vallanom, az anyukám nemrég azt mondta, nagyon tetszik neki a blogom. Egy kissé kételkedek, hogy idáig folyamatosan követte, de ez mindenképp adott egy kis lökést a helyes irányba, hogy hogyan vigyem tovább a blogomat.
Az angol nyelvű eredeti bejegyzést itt olvashattjátok el.
