Az FTP társalapítója és (ex)elnöke, az Egyesült Államok Igazságügy Minisztériuma által 42,5 milló dolláros lopással vádolt Howard Lederer első alkalommal nyilatkozott a terem kifizetési botránya óta. Az angol Pokernews.com-nak adott hét órás interjú 1. és 2. részét, valamint 3. részét már megtekinthettétek. Az alábbiakban a 4. és 5. rész következik a beszélgetés magyar nyelvű kivonatával.
Lederer-akták 4. rész:
Lederer-akták 4. rész:
- Lederer elmondja, miután visszatért Dublinba, a vállalat hiánya volt a legfontosabb a prioritási listáján, ugyanakkor más ügyek is voltak, amikkel foglalkozni kellett. Például, hogy az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma lezárta az FTP honlapját.
- Április 18-án Lederer és Chris Ferguson Dublinban tartózkodott (noha Lederer a 3. részben azt állítja, 19-én tért vissza Írországba - a szerk.), a problémákkal kapcsolatban egyeztettek, majd 21-én kézhez kapták a kilenc számjegyű hiányt feltáró jelentést. "Döbbenetes szám volt. A különbség a játékosok felé fennálló tartozásunk és a valós pénzünk között 250 millió dollár volt" - mondja Lederer. Lederer és Ferguson eleinte úgy gondolta, 60-70 millió dollár visszaszerezhető, de a valós szám csak 10 millió dollár volt.
- Az FTP pénzügyi igazgatója és vezérigazgatója, Ferguson és Lederer volt az a négy ember, akik ismerték az április 21-i jelentést. Úgy döntöttek, semmiképp sem titkolhatják a helyzetet, a tulajdonosokkal közösen kell kidolgozniuk, hogyan oldják meg a problémát. Vezetőségi ülést hívtak össze a cég jogászainak, Barry Bossnak, Jeff Ifrah-nak és Ian Imrich-nek a részvételével.
- Az ülésen főként Lederer kommunikált a tulajdonosokkal, mivel sokan ellenségesek voltak Bitarral pénzügyi ballépései miatt. Lederer elmondja, a megbeszélések kezdeti időszaka rendkívül nehéz volt, korántsem voltak annyira hatékonyak, mint szerette volna. Például Perry Friedmant ügyvédei képviselték, és Lederer nagyon aggódott amiatt, hogy a tagság nem közös egységként igyekszik megoldani a kialakult helyzetet.
- "Mi voltunk saját magunk legnagyobb ellenségei" - mondja Lederer. "Minden olyan tulajdonosnak, aki nem vett részt az irányításban, ugyanakkor hozzájárult a hiány kialakulásához, könnyű volt áldozatnak éreznie magát ebben a helyzetben. A részvényesek kapták a csekkeket, és azt gondolták, minden a legnagyobb rendben van, aztán egyszer csak azt mondták nekik, 250 millió dolláros hiány van a vállalatnál... Egy ilyen szituációban nagyon nehéz rábírni az embereket, vállaljanak felelősséget a problémáért".
- Lederer szerint nem számít, konkrétan ki okozta a problémát, a vállalat tulajdonosainak kötelessége, hogy felelősséget vállaljanak az ilyen helyzetekben. Voltak, akik egyetértettek ezzel a részvényesek közül, de volt egy másik csoport is, akik inkább a vétkest keresték. Lederer szerint ez a mentalitás nem visz előre, mint mondja, egyetlen dolog számított igazán, hogy kifizessék a játékosokat.
- Felmerül, hogy a pletykák szerint már az első hetekben volt egy komoly érdeklődő az FTP megvételére, a kaszinó mogul Jack Binion. Lederer megerősíti, tárgyaltak Binionnal, és az ajánlat szerint a cég 40%-át adták volna el 150 millió dollárért. Ebben az esetben új részvényeket adtak volna ki, a részvényesek tulajdonában lévő 100% így 60%-ra csökkent volna. Lederer elmondja, már az ajánlat ismertetése közben fújoltak a részvényesek. Gus Hansen volt az, aki lecsitította őket, hogy a teljes ajánlatot fel lehessen olvasni.
- Arra a kérdésre, hogy ha annyira katasztrófális volt a pénzügyi helyzet, miért kellett 15 hónapot várni az eladásra, Lederer azt feleli, ő csak egy hang volt a sok közül a társaságban, bár ő vezette a tárgyalásokat. 2011 májusában Lederer már erősen sürgette a megállapodást, számos érdeklődő volt a cég megvételére az első néhány hónapban. Véleménye szerint el kellett volna fogadni a lehető legjobb ajánlatot a kényszerhelyzet miatt, a tulajdonosok azonban nem akarták elkapkodni a döntést. Ebben az időszakban bevételei voltak a vállalatnak, úgy tűnt, a hiány ellenére jól megy az FTP-nek, és egyenesbe jöhet.
- Egy hónappal később az Alderney Gambling Control Commission (AGCC) visszavonta a terem licencét.
Lederer-akták 5. rész:
- Az 5. rész elején Matt Parvis Lederernek szegezi a kérdést, hogy miért fogadott el a FTP a Fekete Pénteket követően is befizetéseket a nem amerikai játékosoktól, amikor a Ray Bitartól kapott dokumentumok alapján világos, hogy még egy 5 milliós kifizetési hullámot sem bírt volna el a terem. Lederer, állítása szerint, maga is sokat gondolkodott ezen és áprilisban össze is hívott egy csődértekezletet, egyeztetve a csődeljárásokban szakértő ügyvédekkel.
- Lederer szerint az ő fő célja a cég eszközeinek megóvása, egy befektető találása és a játékosok kifizetése volt. A PokerStars ráadásul már akkor is felmerült, mint lehetséges vásárló, ám Ray Bitar azt mondta, ez nem lenne jó ötlet. Lederer hozzáteszi, az ügyvédeknek is voltak fenntartásaik, emiatt ez a lehetőség nem tűnt jó elképzelésnek.
- Ivey 150 milliós követelését Lederer véleménye szerint lehetetlen lett volna teljesíteni, hiszen nem volt elég pénzük, eszközeik értéke pedig folyamatosan romlott. Mint mondja, Ivey át kívánt menni más termekhez, amivel a FTP felé is nagyobb befolyásra tehetett volna szert, miközben meg akarta tartani a Full Tiltes részvényeit is.
- Lederer azt állítja, feldühítette Ivey keresete, illetve felidéz egy konferenciahívást Ivey és ügyvédei részvételével. Ekkor állítólag azt mondta Ivey-nak, hogy a cég veszélyben van, csak a meglévő eszközök fedezhetik a játékosok kifizetését, ő pedig meg akarja gyengíteni a termet éppen akkor, amikor a legerősebbnek kell lenniük. Ezen felül Ivey olyasmit követel, ami számára valójában értéktelen, hiszen továbbra sem igazán mehetett volna át másik teremhez, amíg a Full Tilt ügye el nem rendeződik. Lederer szerint Ivey nem másokért, hanem csakis magáért állt ki, és amikor a pókerközösségért kellett volna mindent megtennie, kárt próbált okozni annak a teremnek, amitől olyan sokat kapott. Végül, Lederer abszurdnak nevezi a keresetet, ami tovább gyorsította a céget a lejtőn és csökkentette az esélyt egy megállapodás létrehozására.
- Miközben Bitar 2011 áprilisában és azután is felvette fizetését a cég egyre súlyosbodó pénzügyi válsága ellenére, júniusban a részvényesek egy egyetértési nyilatkozatot fogadtak el, melyben a közvetlen vezetés négy tagjának és Bitarnak a lemondását követelték, helyükre új tagokat ültetve: Phil Gordont, Ivey-t és Andy Bloch-kot. Ugyanekkor érkezett Dublinba J. K. Scheinberg, aki az új vezérigazgatóként mutatkozott be, ezt Lederer "furcsának" és "zavarkeltőnek" minősíti.
- Ugyanez a nyilatkozat a vezetőség tagjainak havi 20.000 dolláros fizetést irányzott elő, amin Lederer megdöbbent, mivel korábban nem járt ezért a tisztségért kompenzáció. Bloch emellett elbizonytalanodott, nem akarta vállalni a tagságot, Scheinberg pedig az Egyesült Államokból szerette volna irányítani a termet, mely körülmények között a FTP amolyan "szellemhajóként" működött volna Lederer szerint.
- Mint megjegyzi, a legnagyobb hibája április 15. után az volt, hogy nem parancsolt megálljt az ostobaságoknak és nem léptette le a vezetőséget, amit állítása szerint 5 perc alatt megtehetett volna. Az ügyfelek nagyobb küzdelmet érdemeltek volna tőle, mint mondja, tudta, hogy nagy hibát követ el.
Folyt. köv.
Kapcsolódó interjúk:
Lederer-akták 3. rész - Pénzügyi hiány és Fekete Péntek
Lederer-akták 1-2. rész - Howard Lederer nyilatkozata az FTP-botrányról
- Április 18-án Lederer és Chris Ferguson Dublinban tartózkodott (noha Lederer a 3. részben azt állítja, 19-én tért vissza Írországba - a szerk.), a problémákkal kapcsolatban egyeztettek, majd 21-én kézhez kapták a kilenc számjegyű hiányt feltáró jelentést. "Döbbenetes szám volt. A különbség a játékosok felé fennálló tartozásunk és a valós pénzünk között 250 millió dollár volt" - mondja Lederer. Lederer és Ferguson eleinte úgy gondolta, 60-70 millió dollár visszaszerezhető, de a valós szám csak 10 millió dollár volt.
- Az FTP pénzügyi igazgatója és vezérigazgatója, Ferguson és Lederer volt az a négy ember, akik ismerték az április 21-i jelentést. Úgy döntöttek, semmiképp sem titkolhatják a helyzetet, a tulajdonosokkal közösen kell kidolgozniuk, hogyan oldják meg a problémát. Vezetőségi ülést hívtak össze a cég jogászainak, Barry Bossnak, Jeff Ifrah-nak és Ian Imrich-nek a részvételével.
- Az ülésen főként Lederer kommunikált a tulajdonosokkal, mivel sokan ellenségesek voltak Bitarral pénzügyi ballépései miatt. Lederer elmondja, a megbeszélések kezdeti időszaka rendkívül nehéz volt, korántsem voltak annyira hatékonyak, mint szerette volna. Például Perry Friedmant ügyvédei képviselték, és Lederer nagyon aggódott amiatt, hogy a tagság nem közös egységként igyekszik megoldani a kialakult helyzetet.
- "Mi voltunk saját magunk legnagyobb ellenségei" - mondja Lederer. "Minden olyan tulajdonosnak, aki nem vett részt az irányításban, ugyanakkor hozzájárult a hiány kialakulásához, könnyű volt áldozatnak éreznie magát ebben a helyzetben. A részvényesek kapták a csekkeket, és azt gondolták, minden a legnagyobb rendben van, aztán egyszer csak azt mondták nekik, 250 millió dolláros hiány van a vállalatnál... Egy ilyen szituációban nagyon nehéz rábírni az embereket, vállaljanak felelősséget a problémáért".
- Lederer szerint nem számít, konkrétan ki okozta a problémát, a vállalat tulajdonosainak kötelessége, hogy felelősséget vállaljanak az ilyen helyzetekben. Voltak, akik egyetértettek ezzel a részvényesek közül, de volt egy másik csoport is, akik inkább a vétkest keresték. Lederer szerint ez a mentalitás nem visz előre, mint mondja, egyetlen dolog számított igazán, hogy kifizessék a játékosokat.
- Felmerül, hogy a pletykák szerint már az első hetekben volt egy komoly érdeklődő az FTP megvételére, a kaszinó mogul Jack Binion. Lederer megerősíti, tárgyaltak Binionnal, és az ajánlat szerint a cég 40%-át adták volna el 150 millió dollárért. Ebben az esetben új részvényeket adtak volna ki, a részvényesek tulajdonában lévő 100% így 60%-ra csökkent volna. Lederer elmondja, már az ajánlat ismertetése közben fújoltak a részvényesek. Gus Hansen volt az, aki lecsitította őket, hogy a teljes ajánlatot fel lehessen olvasni.
- Arra a kérdésre, hogy ha annyira katasztrófális volt a pénzügyi helyzet, miért kellett 15 hónapot várni az eladásra, Lederer azt feleli, ő csak egy hang volt a sok közül a társaságban, bár ő vezette a tárgyalásokat. 2011 májusában Lederer már erősen sürgette a megállapodást, számos érdeklődő volt a cég megvételére az első néhány hónapban. Véleménye szerint el kellett volna fogadni a lehető legjobb ajánlatot a kényszerhelyzet miatt, a tulajdonosok azonban nem akarták elkapkodni a döntést. Ebben az időszakban bevételei voltak a vállalatnak, úgy tűnt, a hiány ellenére jól megy az FTP-nek, és egyenesbe jöhet.
- Egy hónappal később az Alderney Gambling Control Commission (AGCC) visszavonta a terem licencét.
Lederer-akták 5. rész:
- Az 5. rész elején Matt Parvis Lederernek szegezi a kérdést, hogy miért fogadott el a FTP a Fekete Pénteket követően is befizetéseket a nem amerikai játékosoktól, amikor a Ray Bitartól kapott dokumentumok alapján világos, hogy még egy 5 milliós kifizetési hullámot sem bírt volna el a terem. Lederer, állítása szerint, maga is sokat gondolkodott ezen és áprilisban össze is hívott egy csődértekezletet, egyeztetve a csődeljárásokban szakértő ügyvédekkel.
- Lederer szerint az ő fő célja a cég eszközeinek megóvása, egy befektető találása és a játékosok kifizetése volt. A PokerStars ráadásul már akkor is felmerült, mint lehetséges vásárló, ám Ray Bitar azt mondta, ez nem lenne jó ötlet. Lederer hozzáteszi, az ügyvédeknek is voltak fenntartásaik, emiatt ez a lehetőség nem tűnt jó elképzelésnek.
- Ivey 150 milliós követelését Lederer véleménye szerint lehetetlen lett volna teljesíteni, hiszen nem volt elég pénzük, eszközeik értéke pedig folyamatosan romlott. Mint mondja, Ivey át kívánt menni más termekhez, amivel a FTP felé is nagyobb befolyásra tehetett volna szert, miközben meg akarta tartani a Full Tiltes részvényeit is.
- Lederer azt állítja, feldühítette Ivey keresete, illetve felidéz egy konferenciahívást Ivey és ügyvédei részvételével. Ekkor állítólag azt mondta Ivey-nak, hogy a cég veszélyben van, csak a meglévő eszközök fedezhetik a játékosok kifizetését, ő pedig meg akarja gyengíteni a termet éppen akkor, amikor a legerősebbnek kell lenniük. Ezen felül Ivey olyasmit követel, ami számára valójában értéktelen, hiszen továbbra sem igazán mehetett volna át másik teremhez, amíg a Full Tilt ügye el nem rendeződik. Lederer szerint Ivey nem másokért, hanem csakis magáért állt ki, és amikor a pókerközösségért kellett volna mindent megtennie, kárt próbált okozni annak a teremnek, amitől olyan sokat kapott. Végül, Lederer abszurdnak nevezi a keresetet, ami tovább gyorsította a céget a lejtőn és csökkentette az esélyt egy megállapodás létrehozására.
- Miközben Bitar 2011 áprilisában és azután is felvette fizetését a cég egyre súlyosbodó pénzügyi válsága ellenére, júniusban a részvényesek egy egyetértési nyilatkozatot fogadtak el, melyben a közvetlen vezetés négy tagjának és Bitarnak a lemondását követelték, helyükre új tagokat ültetve: Phil Gordont, Ivey-t és Andy Bloch-kot. Ugyanekkor érkezett Dublinba J. K. Scheinberg, aki az új vezérigazgatóként mutatkozott be, ezt Lederer "furcsának" és "zavarkeltőnek" minősíti.
- Ugyanez a nyilatkozat a vezetőség tagjainak havi 20.000 dolláros fizetést irányzott elő, amin Lederer megdöbbent, mivel korábban nem járt ezért a tisztségért kompenzáció. Bloch emellett elbizonytalanodott, nem akarta vállalni a tagságot, Scheinberg pedig az Egyesült Államokból szerette volna irányítani a termet, mely körülmények között a FTP amolyan "szellemhajóként" működött volna Lederer szerint.
- Mint megjegyzi, a legnagyobb hibája április 15. után az volt, hogy nem parancsolt megálljt az ostobaságoknak és nem léptette le a vezetőséget, amit állítása szerint 5 perc alatt megtehetett volna. Az ügyfelek nagyobb küzdelmet érdemeltek volna tőle, mint mondja, tudta, hogy nagy hibát követ el.
Folyt. köv.
Kapcsolódó interjúk:
Lederer-akták 3. rész - Pénzügyi hiány és Fekete Péntek
Lederer-akták 1-2. rész - Howard Lederer nyilatkozata az FTP-botrányról
