„Fortúna mellett szép az út,
könnyű sor az élet.
szíve ha érted lángra gyúlt,
rád hoz minden szépet.
Ám ha egyszer másra néz,
mást fog át a karja,
rád tör menten minden vész,
gyűlik baj a bajra.”
Sziasztok,
Van egy gondolat, ami itt motoszkál bennem, és engedjétek meg, hogy kiírjam magamból. Mégpedig, hogy egyszerűen vágyom a szerencsére, de mindhiába. Húú, micsoda gondolat, gondolhatjátok. Na elég a gondolat szóból. De tényleg. Hiányzik a szerencse. Plusszos a játékom, szépen alakul az életem, nem cserélnék senkivel. De! Semmit nem kapok Fortuna istennőtől. Amit elérek, az a szorgalom, a tudás, és az akarat miatt van. Várnám, hogy mellém álljon a szerencse, én az én részemről megteszek mindent, azaz kísértem a szerencsét. De istennő drága nem foglalkozik velem. Most nem arról van szó, hogy nem nyerek a lottón, vagy sportfogadáson, kaparós sorsjeggyel... ahhoz tényleg nem is tudom mi kell. Onnan nem is várok semmit, vagyis de, egyszer azért valami nagyobb összejöhetne. :)
De itt a póker. Miért van az, hogy amikor AA van nálam, már összeugrik a gyomrom. Vajon bukok egy BI-t, vagy elviszem a vakokat? Ez a két a leggyakoribb esemény. Jó, nyerek is vele, de k0zel sem annyit, mint kellene matematikailag. Értem, hogy hogy működik a pokerstove, de egyszerűen nincs annyi idő ebben az életben, hogy a 80-20-ak aránya tényleg elérje a 80-20-at, már annyival vagyok alatta, ha csak a preflop all-ineket tekintem... Vagyis, így hobbyként, egyszerűen úgy érzem, hogy a hosszútávra már nincs annyi idő, hogy kijöjjön a tudás, azaz a matematika.
1 hónapja visszatértem a Cash Gamehez. Az eredmény 10K hand, +7 BI. Ami jó. Persze 3k hand után már -5BI-ben voltam. Oda viszonylag egyszerűen jutottam. :) A lényeg, hogy megnéztem hogy állok az EV-hez képest. Csak úgy, nem szoktam vele foglalkozni, de 5 perc alatt buktam 2 100BB-s partyt. AA vs Q9s, KK vs JJ. De ez lényegtelen. 5BI-vel futok EV alatt az utóbbi 10k Hand alatt. Nem kellett sok, máris megnéztem az egész éves termést, ami 60k Hand (NL5-NL25). Durván -15 BI-vel vagyok EV alatt, ha NL10-et nézem. Ez normális, mármint ennyivel az EV alatt lenni? Így is 5.5 BB / 100-at hoztam eddig. Szóval nem sírok. Csak hiányzik a szerencse. Mást nem tudok tenni, mint jókor berakni a lapokat, és lehetőleg jól játszani. Mostantól ez az új célom CG-ben, hogy befogjam az EV görbémet.
Ebben a hónapban felléptem NL20-ra. Sajnos kevés az asztal, max 2 FR asztal telik be, így 4 asztal marad NL10. Ennél feljebb nem fogok menni, sajnos laptopon nem tudom tovább növelni az asztalszámot, na meg ennyi asztal mellett még mindig tudok gondolkodni... na nem az élet értelméről, hanem hogy érdemes-e dobni az adott visszaemelésnél. A statisztikáim tetszenek. Magamnak. 16/13-at hozok az újrakezdés óta FR-en, a 3betem 5 feletti. Talán ez túl sok mikrotéten. Főleg CO és Button pozícióba kezdtem el 3betelni SC-ékkel. Persze csak a megfelelő játékosokat terrorizálom. Egyelőre nagyon működő taktika, mert ha a flop textúrája nem segítheti őt, nekem nem is kell betalálnom a pozíció miatt. Én magas párt reprezentálok, s vagy dobnak, vagy nem. Na az utóbbi esetben nincs mit tennem, mint feladni a partit, vagy végigblöffölni. De ez utóbbit már nem erőltetem. Meg ilyenkor kellene jönnie Fortunának és floppoltatnia velem egy szettet, vagy két párt... S ha ez meg is történik, akkor a magas pár ne javuljon le.
Utánajártam egy kicsit, ki is Fortuna. Fortuna kultuszát Servius Tullius király vezette be az ókori Rómában. Eredetileg a jósdák istennője volt, később a görög Thükével azonosították. Gondolom el kellene mennem Rómába, és pénzt dobni a Trevi kútba, de hát ezt megtettem immáron 5és fél éve a nászutamon. Mondjuk élek, egészsegégesek a körülöttem lévők... mem ért nagy szerencsétlenség. Vagy már ez maga a szerencse? Elégedjek meg ezzel? Mi is a szerencse?
Zárjuk ki a Szerencsét a tudomány fogalomtárából, mondván hogy a végtelen nagy számok világában minden jellegű ‘szerencsés’ egybeesés hosszú távon kiegyenlítődik. Ha tehát például dobókockákat dobálok, és gyakrabban jön ki a hetes szám két kockával, mint az statisztikailag törvényszerűnek látszik, akkor az csak azért lehet, mert túlságosan kicsi a mintavétel. Ha a dobálást folytatnám, biztos, hogy helyre állna a véletlenszerűség törvényes rendje, és a statisztikai eloszlás ‘normális’, elfogadható értéket mutatna. Ha ‘szerencsém’ van, akkor az csak azért lehet, mert nem dobáltam eléggé sokszor. Ha valaki szerencsésnek érzi vagy gondolja magát, és hisz abban, hogy gyakrabban dob hetest, mint mások, valóban nagyobb számban produkál ilyen eredményt, mint aki nem hisz benne, vagy pont fordítva, aki balszerencséjében hisz, még kevesebb hetest dob, mint az statisztikailag indokolt lenne. Tudati elvárásaink döntően befolyásolják jelenségvilágunk eseményeit. Nem csak a véletlenszerű kockadobálás, pénzfeldobás, kártyalaphúzás világában. Miért van, hogy egyes szerencsés egyedek mindig találnak parkolóhelyet a legforgalmasabb belvárosi utcák mindegyikén, hogy mindig pont akkor jön a busz, amikor a megállóhoz érnek, hogy mindig akkor áll el az eső, amikor le kell szállniuk és nincs náluk esernyő? Mert szerencsés csillagzat alatt születtek – mondjuk, s mert a Szerencse kegyeltjei. Erre van defínicíció is, ha megnézzük a parapszchiológiát.
"A sorsszerű véletlenszerűségek közti hihetetlen összefüggésekre a modern tudományos elmék közül elsőként Carl Gustav Jung világított rá, aki a látható vagy felismerhető ok-okozati összefüggések nélkül létrejövő véletlenszerű egybeeséseket szinkronicitás-nak nevezte. Ebbe a kategóriába olyan ‘véletlenek’ kerülnek, amelyek túlságosan jelentőségteljes fordulatot hoznak az események sodrába, és amelyeket nem egy feltérképezhető ok-okozati láncolat hozott létre. Jung szavaival a szinkronicitás, „akauzális események véletlenszerű ideiglenes egybeesése”, ami antik kifejezéssel élve annyit tesz: Szerencse. Hiába a körmönfont tudományos megfogalmazás, a Valóság mezején vannak események – és ezek rendszerint sorsfordító jelentőséggel bírnak, amelyeket nem a kauzalitás banális törvénye irányít. Jung sejtelmeiben ezek a kollektív tudattalan kivetülései, és talán ezzel nem is adott rossz iránymutatást azoknak akik a Szerencséjüket keresik…. "
Minden antik vallás, de még a kereszténység és az iszlám is vallja, hogy a világot nem a puszta véletlenszerűség, nem a Vak Szerencse, hanem valamilyen isteni gondviselés vezeti. És abban is egyetértenek, hogy a szerencse valamilyen mértékben, ha nem is teljesen egészben alá van vetve ennek az isteni akaratnak. A sorsot a Szerencse vezérli, akit az antik görögök mint Tüchét, az antik rómaiak mint Fortunát, elfátyolozott arccal, vagy bekötött szemmel ábrázoltak. Az Igazság istennőjével szemben azonban, Fortuna nem tart a kezében mérleget. Sokan úgy vélik azért, mert nem látja az igazságot, és mert a szerencse vak, és vakságában igazságtalan – bekötött szeme kiszámíthatatlanságára, megjósolhatatlanságára utal. Valójában az Igazság istennőjéhez hasonlóan azért van szemén kötés, hogy Isten akaratát, a sors parancsát saját látása, látás-módja ne zavarhassa meg. A Szerencse valóban vak. Így mindazok akik, valóban sorsukat élik, minden tudományos kétkedés ellenére hisznek Szerencséjükben.
Levonva a tanulságot, a póker olyan, mint maga az élet. Kell hozzá szerencse, amiről bebizonyították, hogy vak és nem igazságos. De enélkül mindenképpen baszhatod. S mint a példa is illusztrálta, dobálhatom én a dobókockákat, hosszú távon nem jön ki a matematikai konzekvencia, ha balszerencsésnek tartom magam. Azaz hinnem is kell benne, hogy egy AA vs KK csatát én nyerek, így lesz hosszú távon +EV. Szóval, ha hiszek abban, hogy szerencsés vagyok, akkor +EV-s vagyok, ha balszerencsésnek tartom magam, akkor meg -EV-s? Csak hát az a gond, hogy racionalista emberként nem nagyon tudok hinni semmiben. Abban sem kedves Kéri úr, hogy a pókerklienseket manipulálják.
Mindenkinek kívánom, hogy legalább a következő session során álljon mellé Fortuna istennő!
-en, kattanj ránk!
