Úton befelé

  Kellemes téli idő van. Látom a leheletem miközben gyalogolok, de nem fúj a szél. Így jól felöltözve frissít a séta. Leszálltam a hetes buszról, mindenki savanyú volt, nem akartam, hogy miattuk én is az legyek. A nevetés terjed, lásd videót (Bodhisattva a metrón), gondolom akkor a rossz kedv is. Ajánlanám nekik, hogy Majoros Árpád szobafestő-mázoló gondolatán rágódjanak egy kicsit.

  "Sokszor vagy úgy, hogy elégedetlen vagy sorsoddal. Ilyenkor persze sajnálni kezded önmagad, de mielőtt tovább folytatnád, kérlek, lépj ki egy kicsit a valóság ajtaján, nézz figyelmesen körül. Megdöbbentő pillanatokat fogsz látni. Út közben, ahogy ballagsz hazafelé, tisztában leszel azzal, hogy nem is magadat kell sajnálnod, hanem másokat."

  A maradék utat a munkahelyemig gyalog teszem meg. Ha beérek úgyis megiszom vagy három kávét 2 óra leforgása alatt. A lányom bárányhimlős, elég szar éjszakánk volt. Na meg kettőig kártyáztam. Visszagondolva a tegnap esti pókerre, elmosolyodok. A velem szemben jövő, enyhén túlsúlyos lány visszamosolyog. Ah, a póker plussz a vonzerőt ad. Nem közlöm vele, hogy nincs nálam esélye. A szívem már foglalt, na meg messze nem az esetem. De lehet, hogy csak egyszerűen jó kedve van. Nem, az ritka. Akkor tuti, hogy én csaltam mosolyt az arcára. Most mit foglalkozok ezzel?

  De jó ez a reggeli friss levegő. Még nem érezni ilyenkor a szmogot. Vidéken nem is tudják, milyen nyomasztó, hogy nem lehet egy mélyet szippantani a pesti levegőből. A gondalataim csaponganak, de mint legtöbbször, most is a pókernél lyukadnak ki. Tegnap este az utolsó Titan pontjaimat egy freerollba öltem, közben még 5 asztalon CG-ztem a Doyles termében. Egyszerűen utálom a titant. A bónuszpontjaikat sem lehet normálisan ellőni, ha az ember csak bronz stádiumban van. Így 2000 pontot próbalok pénzzé játszani úgy 1 hónapja. Nagyon élvezem, mert úgy játszom a rebuy időszakban, mint a mánákus halak. Vagy emelek, vagy all-in. Ha bukom a stackem, legalább gyorsabban fogynak a pontjaim, s persze újratöltök. Célom ilyenkor a 100% VP, 90%PFR-rel. Mit ne mondjak, akik komolyan veszik a versenyt, eléggé utálhatnak. Tényleg jó érzes K3o-al a KAs-t lenyomni. 27o-al simán taccsra tettem egy 99-et. A rebuy időszak végére top5 stackem volt. Mint minden egyes este, ha rebuy freerollt játszom. Utána viszont előjön belőlem a pókeres, és átállok egy TAG stílusra. Bejutottam a FT-re, onnan már könnyű dolgom volt SNG-ésként behúzni, nem hiszem, hogy a többieknek bármiféle tapasztaltuk lett volna SNG-ékben. Végig azon gondolkodtam, hogy miért csinálom, mert hogy nem a fődíjért, a 13 dollárért, az biztos. De már nem tudtam kiszállni, a győzelem, az győzelem, s azért kemény dolog, több, mint 400 embert megverni bármiben. Valószínű ez hajtott. Az utolsó kísérletem a kiesésre éjfél körül volt, amikor egy raise reraise-re betoltam TT-vel, mert úgyis dominálva leszek, ha adják, és mehetek aludni. Adták persze, s egy A3s vs A5s állt velem szemben. Meglepődtem, mert mindketten 70-120 BB között voltak, s legalább egyiküket overpárra tettem. Én 110BB körül álltam ekkor. Természetesen ilyenkor kitartok, nem jött A, és CL lettem. Több szót nem is érdemes a játékra vesztegetni, ebből a partyból is látszik, hogy nem sok értelme van freerollon bármit is elemezni. Már hajnal kettő volt, mikor egy A7o vs KJo csatában megnyertem a versenyt.

A Doyles-on is kezdtem kiszállni az asztalokról a freeroll végeztével. 5 és fél óra alatt +0.5 BI mindössze, legalább nem minuszos meg sok bonuszpont lett így kipörgetve. Mint a mesében, utolsó asztal, utolsó leosztás. UTG1 vagyok KQo a kezemben, következő körben már BB lennék, de ugye kiszállok. Ezt a kombót szinte mindig dobom ebben a pozícióban, de sessionzáráskor egy ilyen lappal egy utolsó partyt azért lejátszok, nem tudom mikor lesz időm újra gép elé kerülnöm a héten. 200 BB mélyen ültem, viszonylag jó asztalon. Emelek 3 BB-t, a nagyvakig mindenki dob. Ő miniraisel. Máris AA-ra tettem, eddig minden emelése normális volt. Meg sok ilyenbe futottam eddig NL10-en. Valaki normálisan emel, de egyszer csak miniraisel. Általában monster. Egyébként érdekes. Flop Q magas, 3 kör, nekem a K kör, így flushúzó. BB checkel. Mivel aggró pókert játszom (ma 18/16), ezt már kifigyelhették, meg egy AA-ra nem hívok, mert kapok még egy miniraise-t a végén. Checkbehind. Turn egy K. 2 párom van, csak a KK és a QQ ver, de meg voltam győződve az AA-ról. Azt pedig én verem. Még AQs - sel megvan a flushe, de ezt elhessegetettem, azzal nem miniraiselt volna. Itt már hívott, most kapott tőlem egy raise-t, idő, 4bet, idő..... most akkor mégsem AA, csak KK? Fizessem ki? Nyer a kiváncsiság. All-in, all-in. S tényleg AA van nála. Fülig ér a szám, jól gondolkodtam, csak 2 outja van, azaz 1, mert a kör A nekem jó. Riverre jön a treff A. Session bezár, ezzel -1BI. Tanultam belőle, többet nem emelek FR-en KQo-al akkor sem, ha a nap utolsó leosztása. Minden nagy potot buktam, csak a kicsikkel tartottam ma magam, na meg hogy nem kerültem tiltre. A freeroll győzelemnek köszönhető örömöm azért erősebb. Boldogan fekszem le. 2 múlt 10 perccel, a holnapi napom szívás lesz. Ekkor még nem tudtam, hogy a gyerekek a viszketés miatt ötször kelnek fel éjszaka. A fiam végül reggel 5:30-kor jelzi, hogy ő véglegesen kipihente magát. Hogy csinálja???

Már csak egy megállót kell gyalogolnom, amikor megérzem a friss pékáruk illatát. Látom magam előtt a kalóriatáblázatot. Leszarom.. A friss péksütiillatnak nem tudok ellenállni, ha belegondolok, hogy ropogni fog, bármit is veszek..... Beállok a sorba. Előttem egy elegáns fickó cigizik. Mióta nem dohányzom kifejezetten büdösnek érzem, főleg, hogy elnyomja e kellemes illatokat. Persze a hétvégén is elszívtam pár szálat. Uzipov koncerten voltam a nejemmel, gyerekek nélkül. Már a második sör után újra bagóztam. Egy igazi férfi egy koncerten iszik és cigizik. Régen legalábbis ez volt a mottónk. Veszek egy töltött batyut, beleásítok az eladó néni arcába, elnézést kérek. Egy szót sem szól, szerintem már sok ilyet látott. Egyébként is robotarca van. Biztos nem kufircolták meg egy ideje, ílyen kisugárzással nem is fogják. A mögöttem álló fiatal csaj sem nyújt szebb látványt nála. De legalább fiatal, és inkább a fáradtság, mint az életundor van az arcára írva. Miért van az, hogy egy tinédzser csaj, hagyja, hogy teljesen szétfolyt teste legyen?? Vagy ez genetika? Nem láttam régen ennyi dagadt fiatalt az utcákon. Vagy nem figyeltem fel rájuk.

Legszívesebben már most beleharapnék a batyuba, mire bérek meg is enném. De nem. Az élvezettel még várjunk. A kávéillattal együtt tökéletes a reggeli. Meg nem is árt, ha nem kapunk meg mindent egyből. Ezért én most megszenvedek, azaz még úgy 10 percet várok. Ha milliomos lennék, most nem kellene bejönnöm, aludnék. Lehet, hogy már eltorzult lenne a világképem, és nem is tudnám megbecsülni, sőt szinte imádni a céges kávét. Ingyen van, ez fontos. Valamiért jobban esik. Hűűű, meg a kávé illatát hogy imádom. Csak a még több pénz hajtana. Vagyis ezt látom körölüttem. Egy csomó gazdag ember nem elégszik meg azzal, ami van, több kell neki. Még, még, még.... Egy cégnek, mint a miénk, megvan a piaca, de terjeszkedünk, hogy nőjjünk, még nagyobbat harapjunk a piacból... Minek, mi az ára a kapzsiságnak? Hogy még jobban tönkretegyük a környezetünket? Abszurd, hogy ellene vagyok, de engem is azért fizetnek, hogy ebben a törtetésben segítsek. Ez a kapitalizmus.

Megérkeztem. Én vagyok az első, a kabátom a fogason landol. Az utam a kávéautomatához vezet. Bekapcsolom, hallgatom, ahogy őröl. Tudom, ahogy megittam kávét, kezdődik a nap, nem lesz megállás. Talán este lesz erőm és kedvem pókerezni is. Előveszem a túros batyut. Már szállingózik is a kávéillat.  Gyönyörű látvány, ahogy folyik a bögrémbe a fekete nedű. Kész a kávé.