Hányszor csináltok DIREKT hülyeséget?
na ez lehet, hogy nem a legjobb megfogalmazás volt, de valahogy nem tudtam kitalálni más címet.
a topicom lényege az, hogy - bár látom, hogy a pókerakadémiás közösség jelentős többsége nagyon fegyelmezett, tapasztalt és jó játékos, gyakorlatilag profi pénzkereső gépek:), ennek ellenére pl. én, aki talán egy kicsivel inkább a szórakozás, és a hobbi szintjén tartom a pókert, sokszor csinálok olyan dolgokat, amiket effektíve "hülyeségnek" tartotok itt. tegyük fel példának, mondjuk 16 fős élő játék (sit n go). 45 percig folyamatosan dobálok, feszesen játsszom, nagyon nagyon átgondoltan minden egyes lépést, de van hogy egyszer csak megunom, és azon kapom magam, hogy elkezdek hinni a lapomban. tudom, hogy ez nonsense, de kapok egy handet, és elhatározom - ha törik - ha szakad, ez a handet most meg fogom nyerni, és elszállok olyan magaslatokba, olyan távolra szakadok a lapomtól, hogy már azt sem tudom szinte, hogy mim van, mik az outjaim, egyszerűen annyira rátapadok az ellenfelem gyenge pontjaira, a szemébe nézek, és fürkészem, mint egy pszichiáter. mint egy röntgen sugár. pásztázom. és aztán kiemelem a partyból, furcsán játsszom meg a handet, semmi köze nincs a racionalitáshoz, és mégis nyerek. aztán kicsit visszabújok pihenni, majd általában megint és megint előhozakodok valami ehhez hasonló transzcendentális baromsággal.
ezen kívül sokszor fordul elő velem, hogy bottom párt floppolok és valahogy érzem, és tudom, hogy jönni fog a bubi a nagyvak J4-emhez, floppolt négyespárhoz. és jön. és hiába vagyok verve, és tudom, hogy verve vagyok a flopon, megadom, és ha nem is jön le, sokszor akkor se engedem el, és néha így nyerek partyt. olyan mint egy adrenalin-tortúra. belesodrom magam "hülyeségekbe", nehéz helyzetekbe, egyértelműen borzalmasan marginális kezekkel, csak azért, hogy nőjön az izgatottság. és egyszerűen nincs jobb érzés, amikor gyakorlatilag úgy blöffölök ki valakit, hogy csak szimplán teljesen úgy játszom meg a handet, mintha egyértelműen a best hand lenne, tehát nem elvakult overbetekkel stb. és amikor eldobják számomra az a póker gyönyöre.
ezt a dolgot néha úgy szoktam megközelíteni, hogy basszus.. ez egy játék. egy játék ahol az a cél, hogy minél kiszámíthatatlanabbak legyünk, minél nehezebb legyen minket readelni. hosszú távon sajnos szerintem nem vezet jóra, ha mindig egy pattern szerint játsszunk, és mindig a lehető legracionálisabban cselekszünk.
én például néha megpróbálom - sok sok lehetetlen bad beat után - valahogy a magam oldalára fordítani a szerencsét (cseresznyét:) ) egyszerűen szétemelek valami szeméttel, és utána kapom flopra a két párt. meg kell próbálni valahogy kísérteni a szerencsét, és ez valahogy néha nekem nagyon tud menni.
szerintem nem sikerült normálisan megfogalmaznom, amit akartam, most nyilván a többségetek egyszerűen beskatulyáz, hogy "na itt egy FISH'".
vagy egy "fish" gondolatai. :)
de valahogy nem tudok úgy gondolkozni erről az egész játékról, ahogy az akadémiások, és nem tudok annyira rászűkülni, hogy napi négy-nyolc órákat játsszak, és konkrétan csak ebből álljon az összes szabadidőm, és valahogy úgy érzem, hogy az igazán sikeres profi játékosokat pont ez különbözteti meg a jó játékosoktól, hogy nem lapok ellen játszanak, nem is lapokkal, hanem az aurájukkal, pszichológiai képességeikkel, megérzéseikkel. nem két lap ellen, hanem az ellen az ember ellen, aki tartja a lapot.
na bocsánat, ha valami nagyon idegesítő baromságot írtam, de kíváncsi vagyok arra, hogy ti egy-egy elkalandozás során hányszor találjátok magatokat olyan helyzetben, hogy mondjuk 75o-val elszántan küzdötök egy olyan flopon, amihez semmilyen szempontból semmi közötök nincs, vagy hányszor emeltek be 5bb preflop 72-vel, majd viszitek el potraise-el az egészet, és érzitek azt, hogy ti vagytok a legfantáziadúsabb hülyék a világon:)
csak valahogy úgy érzem, hogy végesek az erőforrások a stratégiában, ha csak szárazan a matematika oldaláról közelítjük meg a dolgokat. életemben nem olvastam még el egy pókeres könyvet sem, de ha tudtok valami olyat ajánlani, ami az egészet egy kicsit elvontabb, pszichológiai szempontból vizsgálja, akkor azt nagyon szívesen elolvasnám. a játék jövője szerintem a teljes káoszban, kiszámíthatatlanságban rejlik. pl. a full tilt legmagasabb készpénzes asztalain már szinte annyira hülyén játszanak a prók, hogy néha az az érzésem, hogy egy-két potban úgy megaláznám őket a feszességgel. lol. valószínűleg nem. :) 5 hand után már úgy olvasnának, mint egy nyitott könyvet...
na várom a reakciókat, és ne tagadjatok ki a fórumról emiatt:):)
1. az akadémiás cg-t neked találtuk ki, nah ott játszunk keményen az auránkkal :)
2. nyilván ezek is kellenek a dologhoz amit irtál + 4-8 óra fegyelmezett játék néha variálás
3. 75 kiváló button raise lap :)
ezzel az egésszel azért az a baj, hogy általában az a tapasztalatom, hogy mások hamarabb kezdenek el baromságokat csinálni, ha én végig türelmes és racionális vagyok.
:)
csak valahogy többet kellene kihozni ebből a játékból:)
sajnos én is túl sokszor cifrázom túl a dolgokat, mondjuk van egy fish, előadok 3 linet ellene, egyikben blöffölök, és másodszorra ugyanúgy blöffölök amikor c/rait játszok pl turnon, csak hogy azt higgye, hogy nem fogok ellene kétszer ugyanúgy blöffölni, és dobja már el.
a másik pedig, azt is fishek ellen: hogyha van valamilyen extra hülyesége, pl turn 2x overbet, és általában blöffből csinálja, akkor ha eljutunk turnig, legközelebb megcsinálom ugyanazt a furcsa (és rossz) linet amit ő is előadott az előző 30 körben, és megnézem hogy reagál rá.
és azthiszem ez tényleg csak engem szórakoztat, semmi +EV nincsen benne sajnos, tegnap pl. olyan fishekkel játszottam NL50-en, hogy azt alig hinnétek el, mindennel becalloltak.
de amugy igen, bravesoul-al játszottunk a multkor headsupot, és eloszor o megprobalt feszesen, kb. TAG stratégiát játszani, énmeg beálltam totál random fish üzemmódba, csak hogy ne tudjon lereadelni. aztán alkalmazkodott, és ő is elkezdett teljesen hülye lineokat játszani, és ilyenkor nekem kellett volna visszaálnom a sima straightforward stratégiára, de addigra elmentem aludni 3 győzelem 2 vereséggel:)
Érdekes én mostanság szoktam összefüggő suited lapokkal játszani 79s 57s 710s 810s a suitedconnectorok az alap, és ezzekel a lapokkal késői pozicioból emelni is szoktam és ha gyengeséget érzek akkor a poziciómból adodó előnyt kihasználom és emelek, vagy másik pl nekem van egy flösshúzóm vagy sorhúzóm és ezt általában pot emelésre eldobom de ha még előttem van 1 vagy több megadó akkor én is beszállok hisz annyi pénz van a kasszában amiért érdemes egy pot emelést megadni
most ezeket amiket leírtam talán annyira nem teljesen idióta felfogás (bár ha vki úgy érzi igen akkor szívesen tanulok tőlle új dolgokat), de ez is része annak hogy kiszámíthatatlan legyek, és sokszor egy fullt vagy egy drillt nagyon agresszívan játszok meg hogy ha esetleg van lapja akkor ő ne arra gondoljon hogy nekem ilyen lapom van.
Bár az ilyenek hogy "érzem hogy jönni fog a 4-es után a J is" azért ez egy kicsit meredek, szerintem azért ilyenekre ne utazzál vagy csak nagyon ritkán és viszonylag jó pot odds mellett:)
Bár az ilyenek hogy "érzem hogy jönni fog a 4-es után a J is" azért ez egy kicsit meredek, szerintem azért ilyenekre ne utazzál vagy csak nagyon ritkán és viszonylag jó pot odds mellett:)
A témához: Épp tegnap néztem meg a Cardrunnerstől Brian Townsend legújabb videóját, ahol az egyik srác 5 bet all-in ment ellene T8o lappal. Ekkor elkezdte elemezni, hogy ezt azért csinálja, hogy megalapozza az imidzsét, ez teljesen szokásos dolog NL1k felett, de ő persze nem fog neki bedőlni. T8o-val rátolja, majd bemutatja, és onnantól fogva meg totál nit módon játszik majd a srác.
Szerintem erre egyébként NL200 alatt nincs semmi szükség (még).
de addigra elmentem aludni 3 győzelem 2 vereséggel:)
olyan mint egy adrenalin-tortúra. belesodrom magam "hülyeségekbe", nehéz helyzetekbe, egyértelműen borzalmasan marginális kezekkel, csak azért, hogy nőjön az izgatottság. és egyszerűen nincs jobb érzés, amikor gyakorlatilag úgy blöffölök ki valakit, hogy csak szimplán teljesen úgy játszom meg a handet, mintha egyértelműen a best hand lenne, tehát nem elvakult overbetekkel stb. és amikor eldobják számomra az a póker gyönyöre.
Rendszeresen előfordul velem, hogy MTT-k alkalmával (kb. a negyedik vakszinttől) a gombról bármilyen két lappal emelek az utolsó két pozíció valamelyikéből (ha adják, gyakran flopon cbet), ha sokáig nem kapok lapot. Nem szeretem, ha csócsálnak a vakok...
A másik "mániám" (mostanában kísérletezgetek vele): harmadik vakszintig középső pozícióból Ax (8ig), illetve egyszínű kapcsolódó lapokkal 9T-ig viszaemelek emelés*3-ig. (erősebbnek mutatom magam, szinte mindig biztosítja nekem az utolsó pozíciót flopon). Ha megadta, flopon felpot es 2/3 pot közti c-bet.
Az előbbit mennyire érdemes gyakran alkalmazni?
Az utóbbinak mennyi értelme van?