Napi gondolatébresztő!
Sziasztok!
Azért indítom ezt a fórumot, hogy minden nap egy idézettel próbáljam kicsit megdolgoztatni az agytekervényeket. Olyan idézetek ezek melyek a tudatosságunk formálásához nagy segítséget nyújthatnak mindenki számára.
Ime az első amivel a fórumot nyitom:
"A siker az életben úgy is megfogalmazható, mint töretlen boldogság és méltó célok kibontakozó megvalósulása. A siker a vágyak erőlködésmentes beteljesítésének képessége. A sikert - beleértve a gazdagság elérését is - mindig a kemény munkával, sőt, gyakran a mások kárára elérhető eredménynek tekintették. A siker és bőség sokkal spirituálisabb megközelítésére van szükség. A gazdagság a javak folyamatos felénk áradása. A spirituális törvény tudása és gyakorlata útján harmóniába kerülünk a természettel és gondtalanul tudunk boldogságot és szeretetet teremteni.
A sikernek sok arca van: az anyagi gazdagság csak egy összetevő. Ezen felül a siker "utazás" és nem cél. Az anyagi gazdagság minden megvalósulása az utazást teszi kellemesebbé. A siker azonban a jó egészséget, az erőt, az életkedvet, a kapcsolatok kiteljesítését, az alkotó szabadságot, az érzelmi és lelki kiegyensúlyozottságot, a jó közérzetet és a gondolatvilág békéjét is magában foglalja."
"A pénz tényleg nem boldogít. Amikor 45 millió dollárom volt ugyanolyan boldog voltam, mint most, hogy már 500 millióm van."
Arnold Schwarzenegger
A mostani gondolatébresztőben Eckhart Tolle gondolatait osztom meg veletek az EGO-ról
"Kérdés: miért van nekünk egonk, és miért tűnik úgy, hogy ez,az ellenségünk. Ki tudnád fejteni még egyszerűbben ezt nekem, hogy megértsem az ego célját?
Eckhart: Az ego, az emberi tudatosság fejlődésében egy stádium. Ez nem a te ellenséged. Az, hogy valakit vagy valamit ellenségként érzékelünk, az, valójában, az egos tudattalanságnak egyik fő téveszméje vagy káprázata. Így, te nem küzdhetsz az ego ellen, és nem győzheted le azt. Ha azt gondolod, hogy neked győznöd kell az ego ellen, akkor ez, az az ego, ami benned van, ami így gondolkodik, és ez önmagát nagyította fel. Így, az ego, az nem egy ellenség, hanem egy működési zavar. Ránézve erre egy nézőpontból, ez egy olyan entitás, amit az elme teremtett. Egy másik perspektívából, mindamellett, ez egy egyszerű káprázat,ami a valóság egy eltorzult érzékelési módjában eredményeződött, és következetesen egy rendellenes viselkedésben. Ez a második perspektíva,valószínűleg, még inkább hasznosabb.
Egy káprázat akkor oldódik fel, mikor azt, káprázatként ismered fel, és így van az egoval is. Az ego, az elmúlt hatezer év alatt fejlődött ki gyorsan, a mi gondolati képességünk, mintegy, melléktermékeként. Elvesztünk a gondolatban, ami azt mondja, hogy olyan mértékben azonosultunk evvel, hogy mimost úgy értelmezzük azt, akik vagyunk, hogy mi, ebből a gondolkodásból származunk. A gondolat, az egyetemes intelligencia számára egy sajátságos mód arra, hogy kifejezze önmagát. Ez nem több, mint egy piciny aspektusa annak a roppant nagy intelligenciának. A gondolaton keresztül nevezünk el dolgokat, elemzünk, boncolgatunk, valamint különítjük el a realitást kicsi darabokra és részekre. A gondolkodás lehet egy hasznos gyakorlati eszköz is, de mikor a gondolkodással azonosulsz, akkor felbukkan az elkülönültség káprázata is. Realitásod töredékessé vált. Elvesztetted az eredeti érzékedet, hogy kapcsolatba légy aLéttel (a „Paradicsommal”). Boldogtalanná váltál, szűkölködővé, elégedetlenné,teljesen kielégületlen vágyúvá, és mindig öntudatlanul kísérled meg újra visszanyerni, az elvesztett érzékedet a lét iránt, az iránt, aki te vagy."
Folytatás holnap........
És akkor jöjjön a tegnapi gondolatmenet folytatása:
"Az élet egy, és én egy vagyok minden élettel. Akkor tudod ezt az igazságot, mikor az ego feloldódik.Tudni azt jelenti, hogy ráébredünk. Ekkor, tehát, hogy ébredsz rá te erre az igazságra?
Ebben a pillanatban – az egyetlen pillanat, ami van –néhány gondolat keresztül megy az elméden (a szavak, amiket olvasol és bármik, amiket az elméd hozzá ad ehhez). Mindamellett, te TUDHATOD azt is, hogy ezek a gondolatok mennek keresztül az elméden. Ez a tudás, a tudatosság dimenziója. Ez semmit nem tesz a gondolkodással. Miközben a gondolkodás történik, te tudhatsz magadról tudatosan a gondolkodás mögött, az éber csend hátterében – ami felfoghatatlan, meghatározhatatlan, nehezen megfogható.
Amikor nem azonosítod magad a gondolkodással, akkor lehet, hogy egy növekvő képességet is fel fogsz fedezni magadban abban, hogy anélkül érzékeled a dolgokat és az embereket, hogy elneveznéd őket. Ezen a módon, az ego, melynek öntudatlan szokása, hogy minden gondolattal azonosítja magát, ami csak felbukkan, el kezd feloldódni."
A mai bejegyzésemben, Öszentsége a Dalai Láma gondolatit olvashatjátok:
"Számtalan különféle rendű és rangú emberrel találkoztam szerte a világon, s ez mindig arra emlékeztetett, hogy mi emberek alapvetően egyformák vagyunk. Minél több helyen fordulok meg, annál tisztábban látom, hogy mindegy, milyen a helyzetünk, mindegy, hogy gazdagok vagyunk-e vagy szegények, tanultak vagyunk-e vagy tanulatlanok, mindegy, hogy egyik vagy másik emberfajtához, nemhez, valláshoz tartozunk-e, mindannyian ugyanazt szeretnénk: megtalálni a boldogságot és elkerülni a szenvedést. Valamennyi szándékos cselekedetünk, sőt bizonyos értelemben egész életünk - ahogy a körülményeink által ránk kényszerített korlátok között éljük - válasznak tekinthető a nagy,mindannyiunk előtt felvetődő kérdésre: "Hogyan lehetek boldog?"
A boldogság kereséséhez szerintem a remény ad nekünk erőt. Tudjuk - még ha nem ismerjük is be -, hogy semmi sem szavatolhat számunkra jobb, boldogabb életet, mint amilyet jelenleg élünk. Egy régi tibeti mondás szerint: "Ki tudja, melyik jön előbb: a következő élet vagy a holnapi nap." De reméljük, hogy folytatódik az életünk. Reméljük, hogy ezzel vagy azzal a cselekedetünkkel elérhetjük a boldogságot. Minden, amit teszünk - nemcsak mint egyének, hanem mint a társadalom tagjai is - ezt az alapvető törekvést fejezi ki. A boldogságra és a szenvedés elkerülésére való vágyakozás vagy hajlandóság minden értelmes lényben megvan, és nem ismer határokat. Természetünk része, s mint ilyen, nem igényel magyarázatot: elegendő indoklás az egyszerű tény, hogy természetszerűleg és helyesen erre törekszünk.
És valóban azt látjuk, hogy az emberek mindenütt gazdag és szegény országokban egyaránt - minden elképzelhető eszközzel igyekeznek javítani életkörülményeiken. Furcsa módon nekem mégis az a benyomásom, hogy az anyagilag fejlett országokban élők minden iparkodásuk ellenére aránylag kevésbé elégedettek, kevésbé boldogok, és aránylag többet szenvednek, mint a legelmaradottabb országokban élők. Ha összehasonlítjuk a gazdagokat a szegényekkel, gyakran úgy tűnik, hogy a nincstelenek, még ha esetleg fizikai fájdalmakat és szenvedést kell is kiállniuk, kevesebbe taggódnak. Ami a gazdagokat illeti, néhányan tudják, hogyan használják értelmesen a vagyonukat - tehát ahelyett, hogy fényűző életmódra költenék, inkább megosztják a szükséget szenvedőkkel -, de a legtöbbjük nem képes erre. Még többet akarnak, s annyira elragadja őket a szerzésvágy, hogy semmi másnak nem marad hely az életükben. Így aztán elfelejtik, milyen álmokat szőttek a boldogságról, amelyet éppen az anyagi javaktól reméltek. Ennek következtében pedig állandóan háborog a lelkük, féltik is, amit megszereztek, ugyanakkor tovább is gyarapítanák - egyszóval szenvednek mentálisan és szenvednek érzelmileg, jóllehet a külső szemlélő azt hihetné, tökéletesen kielégítő és kényelmes életet élnek. Erre enged következtetni az anyagilag fejlett országok lakosai között rendkívül gyakori és széles körben elterjedt szorongás, elégedetlenség, frusztráció, bizonytalanság és depresszió. Mindez a lelki szenvedés nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy egyre nagyobb tanácstalanság uralkodik az erkölcsiséget és annak alapjait illetően."
Belinkelek egy cikket szerintem nagyon jó! Hogyan legyünk boldogabbak?
Pozitivnap - A pozitív Hírek oldala - 50 mód, hogyan legyél boldogabb - azonnal!