Épp élő adásban vagyunk Twitch Live -en, kattanj ránk!
Peti66
2009. dec. 21. 15:20

Vers

József Attila, szerintem jóóó.

OSZTÁS UTÁN

A kártya ki van osztva. Reszketünk,
Észak, Kelet, Nyugat és Dél kezében,
bubik, királyok, dámák jelmezében
s szótlanul várjuk, mit tesz végzetünk.
Ki vagyunk osztva. Megvan helyzetünk.
Mit tehetnénk a szabály ellenében?!
Mint mozdulatlan csillagok az égen,
változhatatlan rajzunk, jellemünk.

Vörösek és feketék, vérben, gyászban,
fényesre lakkozottan, lámpalázban
így kell kinek-kinek sorsára várni,

hogy boldogságunkat, mit rejt szerelmünk,
a gyönyörű sikert, mely megvan bennünk,
ki tudja-e a végzet licitálni.

BaLa
Válasz Peti66 kommentjére
2009. dec. 21. 15:41

JJ vs KK vs QQ :V

József Attila nagyon jó amúgy!

matusow88
Válasz Peti66 kommentjére
2009. dec. 21. 18:42

jaja, JJ vs QQ vs KK

József Attila már majdnem olyan jól oszt, mint a PS RNG-je, annyi különbséggel, hogy ő kifelejtette az ász párt.

Arsen
Válasz matusow88 kommentjére
2009. dec. 21. 19:01

a sztori a költemény keletkezéséhez:

„Egy kávéházban összeakadtam rég nem látott kedves barátommal, az egyik kitűnő költővel... Szó szót követett, ő a költő gondolkozásának nagy kapacitását vitatta. Fogadást ajánlott, hogy tíz perc alatt bármely témakörből egy szonettet ír, melyben a végzet hatalmát fejezi ki. Megkötöttük a fogadást. Én persze a bridzs témakörét tűztem ki. Költőnk nyolc perc alatt készen volt az alábbi formás szonettel.”

itt pedig az egész annak akit érdekel. link

Peti66
Válasz Arsen kommentjére
2009. dec. 21. 20:32

de maga a vers zseniális, ahogy a költő és a google is :)

rogyion
Válasz Peti66 kommentjére
2009. dec. 21. 20:40

Ez itt az élet, hámor és kohó -
világ költői, ide jőjjetek,
testvéri szemmel, örökös merészek,
nézzétek itt az ősi lényeget.
Látjátok-e, a zöld asztal szövetjén,
ott ugrik a véletlen, mint a nyúl,
és kavarognak a szinek veszetten,
mint álmainkba, határtalanul.
Rémítve jönnek szörnyű figurák,
a feketék, a dörgő pirosak.
Ez itt az élet karneváli tánca,
borzongató és édes iszonyat,
költőszivünk sok kendőzött alakja,
a képzeletünk lángoló salakja
olvadva, sisteregve, feketén.
Ó élet, élet, roppant költemény,
most láthatunk mezítlenül, ragyogva - -
Mi kéj.
Mi őrjítő, mi szédítő - -
Mi mély.
Kosztolányi Dezső

Élő ügyfélszolgálat