Illetve, nagyban belejátszott a megrendelők felfogása is, akik hajlandóak voltak pénzt adni, az ilyen témájú képekért. Bár még mindig az egyház volt a fő megrendelő, azonban erre az időre kialakult az a tehetős kereskedői, főúri réteg, aki megengedhette azt a luxust, hogy házuk-palotájuk falait művészi alkotásokkal díszítsék.
Válogatásomban, az olasz festő Michelangelo Merisi, másnéven Caravaggio (1573-1610) kortársai, illetve követőinek képeiből szemezgetek.
Nicolas Régnier (1591-1667)
Flamand festő és képkereskedő, a barokk időszak alatt Olaszországban alkotott.
1615-ben vagy 21-ben került Rómába, és itt találkozik Bartolomeo Manfredivel, akinek képét szintén bemutatom. Régnier hivatalos festőként szolgált Marchese Vincenzo Giustinianinál, aki Caravaggio-t is támogatta. Biztosan látta a képeit, és hatással volt rá.
Később Velencébe teszi át székhelyét, ahol ókori tárgyakkal, és festményekkel kereskedik, itt bekövetkezett haláláig.
Amennyiben eredetiben akarod megnézni az alkotást, - elárulom Nektek -, nem kell messzire utazni, mert a budapesti Szépművészeti Múzeumban látható, olaj-vászon 174x228 méretben.
Nicolas Tournier (1590-1638)
A francia alkotó életéről nem sokat tudunk. Annyi biztos, 1619-26 között Rómában járt, és Caravaggio hatása alatt ált.
Ezt direkt ide illesztettem be, mert nagy a hasonlóság a két kép között. A középső alak testtartása megegyezik mindkét kép esetén.
Johannes van Swinderen (1594-1636)
Johannes van Swinderen - Kártyajátékosok. Olaj-vászon 163 x 229 cm.
Viszont, hogy lássad, egészen Gus Hansen szülővárosáig kell utazni.
Theodore Rombouts (1597. július 2., Antwerpen – 1637. szeptember 14., Antwerpen)
Abraham Jansen műhelyében inaskodott, aztán a kor követelményeinek megfelelően Ő is Itáliában tökéletesítette tudását.
Bizony ez akkor úgy működött, mint aki WSOP karkötőt akar nyerni. Aki jó és elismert festő kívánt lenni, annak Rómába vezetett az útja, aki pedig a karjára akar egy ékszert, annak Las Vegasba kell zarándokolnia.
1616-25 között tartózkodott Itáliában, ahol többek között a Medicieknek dolgozott.
Két kártyás képet is készített, az első nagyon hasonlít az ihletet adóéra. Nem véletlenül hívjűk őt „flamand Caravaggionak".
Miután hazatért, és felveszik a festők gildájába, a város megbecsült tagjává válik. Sok vallásos témájú képet fest, és lassan változik a stílusa is. Különösen Peter Paul Rubens van rá nagy hatással
Ugye mekkora a különbség a két mű között!? Itt már megjelenik egy másfajta stílus és kompozíció, amiről majd később fogok beszélni.
Valentin de Boulogne (1590-91 és 1632 között)
Ez a fickó még nem tudta, hogy neve napján a szerelmesek ünnepnapja lesz, és még plüssmacit, és egyéb haszontalanságokat sem árultak ekkor.
A francia Coulommiersben született. Az apja és nagybácsikája szintén festők voltak, így a kis Valentinnak természetes volt, hogy felmenői szakmáját válassza. Miután otthagyta apja stúdióját, a fény városába, Párizsba költözött, aztán Fontainebleau-ban a király nyári rezidenciáján dolgozott
Ezek után a kor szokásához tartva magát Olaszországba ment, tökéletesíteni művészi tudását.
Amíg Taljánföldön tanult, Caravaggio, és Bartolomeo Manfredi hatása alatt volt. Szinte bálványozta Merisit, ami meglátszik ekkori munkáján.
Szerencséje, hogy a példamutató ekkor már nem élt, illetve nem ismerték a szellemi tulajdon fogalmát.
A képeit elnézve, ordít a plágium. Caravaggio kardélre hányta volna, Boulogne-t, de minimum pénzt követelt volna pályatársától.
Arcpirítóan süt a lopás ténye. Az alakok elrendezése, a háttérben ujjaival jelző alak láttán, ma bármely bíróság bűnösnek találná a festőt, a téma elorzása miatt.
Bartolomeo Manfredi (1582-1622)
Manfredi a Cremona melletti Ostianoban született.
Ő Caravaggio tanítványa lehetett Rómában, mert 1603-ban az ellene folytatott rágalomperben említést tesz egy bizonyos Bartolomeo nevű festőről, aki trágár verseket terjeszt.
Annyira a mester hatása alá került, hogy a következő piktor-nemzedéknek, illetve flamand, és francia festők sokaságának tanította a Caravaggio műfajt.
Manfredi sikeres művész volt, értett az önmenedzseléshez. Már huszonévesen annyira jól ment neki, hogy megengedhette magának, hogy saját szolgája legyen.
Giulio Mancini szerint, kiváló megjelenésű kellemes viselkedésű ember volt, bár a társaságot kevésbé kedvelte.
Privát ügyfeleknek dolgozott, így építgette karrierjét. Nem kereste az egyházi bizottságok kegyeit, hogy olyan munkákat tudjon elnyerni, amivel nagyobb hírnévre tehet szert. Ennek ellenére, sokan gyűjtötték alkotásait a 17. században.
Sajnos Manfredi dokumentált, jelzett művei nem maradtak életben. A nagyjából negyven kép közül többet is Caravaggio-nak tulajdonítottak, ám mostanra kiderült, hogy Bartolomeo készítette őket.
Rutilio Manetti (1571-1639)
Az Olaszországi Sienában született, és helybeli Francesco Vanni és Ventura Salimbeni műhelyében inaskodott.
Barokk stílusban dolgozott az 1610-es évek után, hogy mindez a Siena-i mesterek hatására történt, vagy járt volna Rómában, erről nincsen adatunk. Egy biztos: művein szintén látható Caravaggio stílusa.
Esti szórakozás gyertyafénynél. A hölgyeket kártyázni tanítják a férfiak.
Jan Lievens (1607-1674)
Pieter Lastman amszterdami műhelyében inaskodott. Mindössze tizenhét éves volt, amikor pályafutását független művészként folytatta. Amennyiben akkor létezett volna a Rekordok könyve, ezzel a teljesítménnyel mindenképpen bekerült volna. Hatalmas teljesítmény volt ez akkoriban. Saját festőműhelyt alapítani, és elfogadtatni magát a város notabilitásaival, bekerülni a festőcéhbe ilyen fiatalon, igazi férfimunka!
Barátjával és kollégájával Rembrandt van Rijnnel nyitottak 1626-ban egy stúdiót Leidenben. Azonban a pénz már ekkor is fontos szerepet töltött be, így 1631-ben szétváltak, mert nem tudtak az anyagiakban megegyezni. Rembrandt Amszterdamba Lievens pedig Angliába költözik.
Jan Lievens tehetséges festő volt, drámai fogalmazása megmutatkozik, az általa készített portrékon, életképeken, és egyházi témáin egyaránt. Bár nem járt Itáliában, de Caravaggio hatását egyértelműen ki lehet mutatni munkásságán.
Egy rövid berlini kitérő után 1655-ben visszatért Amszterdamba. Miután első felesége meghalt,
1648-összeházasodott saját nővérével!!!
Idős korára anyagi nehézségei támadtak, így a hitelezők kiforgatták az örökösöket a megmaradt vagyonból.
A képen feltűnik a pipa, ami elég különös, mert ekkoriban még a dohány luxuscikknek számított. Az öltözete alapján ez az alak nem igazán engedhette meg magának ezt az élvezetet.
Hendrick Terbrugghen (1588-1629)
Keveset tudunk a gyermekkoráról. Hágában született, de 1590-es évek elején a katolikus Utrechtbe költözik. 13 évesen beáll Abraham Bloemaerttal műhelyébe festőinasnak. Itt tanulja meg a szakma alapjait.
Mindazonáltal 1604-ben már Rómában volt, hogy itt fejlessze tovább tudását. Ez egy eléggé szokatlan lépés, egy 15-16 éves sihedertől.
Akár közvetlenül is találkozhatott Caravaggival, erről nincsenek adatok. De stílusa nagy hatást tett rá. A festményeire jellemzőek a sötét részek mentén teremtett tiszta, fényes felszíni hatások. Néha bájos máskor megrázó vagy egyenesen közönséges témaválasztása volt.
Miután visszatért Utrechtbe, Gerrit van Honthorsttal dolgozott együtt, aki bár nem járt Taljánföldön, mégis caravaggistának mondhatjuk.
Bár fiatalon elhunyt, munkái kelendőek voltak, és nagy befolyása volt az utána következő holland fetőkre. Különösen vallásos témáinak hatását láthatjuk visszatükröződni Rembrandt, Johannes Vermeer, és Rubens munkáiban.
Az Utrechti irányzat kialakítása az Ő nevéhez is kötődik.
Bár kártya van az asztalon, a katonák kockáznak. Feszültség jelei mutatkoznak a képen. Az idős fegyverforgató okuláréval nézi, hogy hányat is dobtak, de hogy vesztett az biztos.
Kicsit kételkedik Fortunában, azonban fiatal társának a testtartása mindent elárul. Ahogy behajol-behatol az öreg aurájába, a kéztartás és ajkak azt mondják mai nyelven:
Tata! Nem látsz! Fizessél, mert különben lerúglak, hogy még az unokáid is hülyék lesznek.
A kard fogása nem árul el agreessziót, mert különben a művész nem egy sima kezet ábrázol, hanem olyat, amin a szorítástól kidagadnak az erek.
Szerintem a fish tejelni fog.
Dirck Van Baburen (1595-1624)
A legkorábbi utalás a művészre Utrecht Guildjának az 1611 feljegyzésében van St. Luke Paulus Moreelse tanulójaként . 1612 és 1615 között Ő is Rómában tartózkodik. Ott földijeivel működik együtt, és baráti társaságot hoz létre. Támogatói segítségével elnyeri egy oltárkép megfestésének a jogát a San Pietroi kápolnában.
1620-ban hazatér, és haláláig Hendrick Terbrugghennel és Gerard van Honthorsttal lerakta alapjait a fogalmazási és tematikai újításoknak. Ezt ma „Utrechti Caravaggisták iskolájaként” emlegetik.
Az elsők között van, aki műfajtémát, mint például zenészeket, és kártyásokat népszerűsít.
Bár nem kártyás kép, azért utóbbi képet is beraktam ide.
A két férfi nem a zene örömére vágyik. Az idősödő nőnek pénzt kínál a szolgáltatásért, aki egy prostituált. A kigombolt, lecsúszó ing, a nő fedetlen válla, és mellbimbójának udvara sok XVII. századi férfinak okozott vértolulást.
A cikk szerzője: ivan41
Kapcsolódó cikkek, linkek:
Kártya a képzőművészetben (szerző: ivan41)
Caravaggio a Wikipédián
Válogatásomban, az olasz festő Michelangelo Merisi, másnéven Caravaggio (1573-1610) kortársai, illetve követőinek képeiből szemezgetek.
Nicolas Régnier (1591-1667)
Flamand festő és képkereskedő, a barokk időszak alatt Olaszországban alkotott.
1615-ben vagy 21-ben került Rómába, és itt találkozik Bartolomeo Manfredivel, akinek képét szintén bemutatom. Régnier hivatalos festőként szolgált Marchese Vincenzo Giustinianinál, aki Caravaggio-t is támogatta. Biztosan látta a képeit, és hatással volt rá.
Később Velencébe teszi át székhelyét, ahol ókori tárgyakkal, és festményekkel kereskedik, itt bekövetkezett haláláig.
Amennyiben eredetiben akarod megnézni az alkotást, - elárulom Nektek -, nem kell messzire utazni, mert a budapesti Szépművészeti Múzeumban látható, olaj-vászon 174x228 méretben.
Nicolas Tournier (1590-1638)
A francia alkotó életéről nem sokat tudunk. Annyi biztos, 1619-26 között Rómában járt, és Caravaggio hatása alatt ált.
Ezt direkt ide illesztettem be, mert nagy a hasonlóság a két kép között. A középső alak testtartása megegyezik mindkét kép esetén.
Johannes van Swinderen (1594-1636)
Johannes van Swinderen - Kártyajátékosok. Olaj-vászon 163 x 229 cm.
Viszont, hogy lássad, egészen Gus Hansen szülővárosáig kell utazni.
Theodore Rombouts (1597. július 2., Antwerpen – 1637. szeptember 14., Antwerpen)
Abraham Jansen műhelyében inaskodott, aztán a kor követelményeinek megfelelően Ő is Itáliában tökéletesítette tudását.
Bizony ez akkor úgy működött, mint aki WSOP karkötőt akar nyerni. Aki jó és elismert festő kívánt lenni, annak Rómába vezetett az útja, aki pedig a karjára akar egy ékszert, annak Las Vegasba kell zarándokolnia.
1616-25 között tartózkodott Itáliában, ahol többek között a Medicieknek dolgozott.
Két kártyás képet is készített, az első nagyon hasonlít az ihletet adóéra. Nem véletlenül hívjűk őt „flamand Caravaggionak".
Miután hazatért, és felveszik a festők gildájába, a város megbecsült tagjává válik. Sok vallásos témájú képet fest, és lassan változik a stílusa is. Különösen Peter Paul Rubens van rá nagy hatással
Ugye mekkora a különbség a két mű között!? Itt már megjelenik egy másfajta stílus és kompozíció, amiről majd később fogok beszélni.
Valentin de Boulogne (1590-91 és 1632 között)
Ez a fickó még nem tudta, hogy neve napján a szerelmesek ünnepnapja lesz, és még plüssmacit, és egyéb haszontalanságokat sem árultak ekkor.
A francia Coulommiersben született. Az apja és nagybácsikája szintén festők voltak, így a kis Valentinnak természetes volt, hogy felmenői szakmáját válassza. Miután otthagyta apja stúdióját, a fény városába, Párizsba költözött, aztán Fontainebleau-ban a király nyári rezidenciáján dolgozott
Ezek után a kor szokásához tartva magát Olaszországba ment, tökéletesíteni művészi tudását.
Amíg Taljánföldön tanult, Caravaggio, és Bartolomeo Manfredi hatása alatt volt. Szinte bálványozta Merisit, ami meglátszik ekkori munkáján.
Szerencséje, hogy a példamutató ekkor már nem élt, illetve nem ismerték a szellemi tulajdon fogalmát.
A képeit elnézve, ordít a plágium. Caravaggio kardélre hányta volna, Boulogne-t, de minimum pénzt követelt volna pályatársától.
Arcpirítóan süt a lopás ténye. Az alakok elrendezése, a háttérben ujjaival jelző alak láttán, ma bármely bíróság bűnösnek találná a festőt, a téma elorzása miatt.
Bartolomeo Manfredi (1582-1622)
Manfredi a Cremona melletti Ostianoban született.
Ő Caravaggio tanítványa lehetett Rómában, mert 1603-ban az ellene folytatott rágalomperben említést tesz egy bizonyos Bartolomeo nevű festőről, aki trágár verseket terjeszt.
Annyira a mester hatása alá került, hogy a következő piktor-nemzedéknek, illetve flamand, és francia festők sokaságának tanította a Caravaggio műfajt.
Manfredi sikeres művész volt, értett az önmenedzseléshez. Már huszonévesen annyira jól ment neki, hogy megengedhette magának, hogy saját szolgája legyen.
Giulio Mancini szerint, kiváló megjelenésű kellemes viselkedésű ember volt, bár a társaságot kevésbé kedvelte.
Privát ügyfeleknek dolgozott, így építgette karrierjét. Nem kereste az egyházi bizottságok kegyeit, hogy olyan munkákat tudjon elnyerni, amivel nagyobb hírnévre tehet szert. Ennek ellenére, sokan gyűjtötték alkotásait a 17. században.
Sajnos Manfredi dokumentált, jelzett művei nem maradtak életben. A nagyjából negyven kép közül többet is Caravaggio-nak tulajdonítottak, ám mostanra kiderült, hogy Bartolomeo készítette őket.
Rutilio Manetti (1571-1639)
Az Olaszországi Sienában született, és helybeli Francesco Vanni és Ventura Salimbeni műhelyében inaskodott.
Barokk stílusban dolgozott az 1610-es évek után, hogy mindez a Siena-i mesterek hatására történt, vagy járt volna Rómában, erről nincsen adatunk. Egy biztos: művein szintén látható Caravaggio stílusa.
Esti szórakozás gyertyafénynél. A hölgyeket kártyázni tanítják a férfiak.
Jan Lievens (1607-1674)
Pieter Lastman amszterdami műhelyében inaskodott. Mindössze tizenhét éves volt, amikor pályafutását független művészként folytatta. Amennyiben akkor létezett volna a Rekordok könyve, ezzel a teljesítménnyel mindenképpen bekerült volna. Hatalmas teljesítmény volt ez akkoriban. Saját festőműhelyt alapítani, és elfogadtatni magát a város notabilitásaival, bekerülni a festőcéhbe ilyen fiatalon, igazi férfimunka!
Barátjával és kollégájával Rembrandt van Rijnnel nyitottak 1626-ban egy stúdiót Leidenben. Azonban a pénz már ekkor is fontos szerepet töltött be, így 1631-ben szétváltak, mert nem tudtak az anyagiakban megegyezni. Rembrandt Amszterdamba Lievens pedig Angliába költözik.
Jan Lievens tehetséges festő volt, drámai fogalmazása megmutatkozik, az általa készített portrékon, életképeken, és egyházi témáin egyaránt. Bár nem járt Itáliában, de Caravaggio hatását egyértelműen ki lehet mutatni munkásságán.
Egy rövid berlini kitérő után 1655-ben visszatért Amszterdamba. Miután első felesége meghalt,
1648-összeházasodott saját nővérével!!!
Idős korára anyagi nehézségei támadtak, így a hitelezők kiforgatták az örökösöket a megmaradt vagyonból.
A képen feltűnik a pipa, ami elég különös, mert ekkoriban még a dohány luxuscikknek számított. Az öltözete alapján ez az alak nem igazán engedhette meg magának ezt az élvezetet.
Hendrick Terbrugghen (1588-1629)
Keveset tudunk a gyermekkoráról. Hágában született, de 1590-es évek elején a katolikus Utrechtbe költözik. 13 évesen beáll Abraham Bloemaerttal műhelyébe festőinasnak. Itt tanulja meg a szakma alapjait.
Mindazonáltal 1604-ben már Rómában volt, hogy itt fejlessze tovább tudását. Ez egy eléggé szokatlan lépés, egy 15-16 éves sihedertől.
Akár közvetlenül is találkozhatott Caravaggival, erről nincsenek adatok. De stílusa nagy hatást tett rá. A festményeire jellemzőek a sötét részek mentén teremtett tiszta, fényes felszíni hatások. Néha bájos máskor megrázó vagy egyenesen közönséges témaválasztása volt.
Miután visszatért Utrechtbe, Gerrit van Honthorsttal dolgozott együtt, aki bár nem járt Taljánföldön, mégis caravaggistának mondhatjuk.
Bár fiatalon elhunyt, munkái kelendőek voltak, és nagy befolyása volt az utána következő holland fetőkre. Különösen vallásos témáinak hatását láthatjuk visszatükröződni Rembrandt, Johannes Vermeer, és Rubens munkáiban.
Az Utrechti irányzat kialakítása az Ő nevéhez is kötődik.
Bár kártya van az asztalon, a katonák kockáznak. Feszültség jelei mutatkoznak a képen. Az idős fegyverforgató okuláréval nézi, hogy hányat is dobtak, de hogy vesztett az biztos.
Kicsit kételkedik Fortunában, azonban fiatal társának a testtartása mindent elárul. Ahogy behajol-behatol az öreg aurájába, a kéztartás és ajkak azt mondják mai nyelven:
Tata! Nem látsz! Fizessél, mert különben lerúglak, hogy még az unokáid is hülyék lesznek.
A kard fogása nem árul el agreessziót, mert különben a művész nem egy sima kezet ábrázol, hanem olyat, amin a szorítástól kidagadnak az erek.
Szerintem a fish tejelni fog.
Dirck Van Baburen (1595-1624)
A legkorábbi utalás a művészre Utrecht Guildjának az 1611 feljegyzésében van St. Luke Paulus Moreelse tanulójaként . 1612 és 1615 között Ő is Rómában tartózkodik. Ott földijeivel működik együtt, és baráti társaságot hoz létre. Támogatói segítségével elnyeri egy oltárkép megfestésének a jogát a San Pietroi kápolnában.
1620-ban hazatér, és haláláig Hendrick Terbrugghennel és Gerard van Honthorsttal lerakta alapjait a fogalmazási és tematikai újításoknak. Ezt ma „Utrechti Caravaggisták iskolájaként” emlegetik.
Az elsők között van, aki műfajtémát, mint például zenészeket, és kártyásokat népszerűsít.
Bár nem kártyás kép, azért utóbbi képet is beraktam ide.
A két férfi nem a zene örömére vágyik. Az idősödő nőnek pénzt kínál a szolgáltatásért, aki egy prostituált. A kigombolt, lecsúszó ing, a nő fedetlen válla, és mellbimbójának udvara sok XVII. századi férfinak okozott vértolulást.
A cikk szerzője: ivan41
Kapcsolódó cikkek, linkek:
Kártya a képzőművészetben (szerző: ivan41)
Caravaggio a Wikipédián
