Almásy László 1895-1951 (Angol beteg) a Líbiai-sivatagban felfedezett Vádi Szúra (képek völgyének) nevezett barlangrajzain sem találni egyetlen egy kártyázó figurát.
Hiába bújtam a könyvtárakat, internetet, múzeumokat, hiába utaztam Mezopotámiába, semmi eredményt nem értem el. Sem a sumérok, sem a hettiták, perzsák nem tesznek említést a kártyáról. Hammurápi törvényoszlopán sincs leírva, hogy a fluss erősebb, mint a drill. Az egyiptomi hieroglifák tanulmányozása sem vezetett sikerre. Hellaszban sincs egyetlen váza, amin kártyázó alakok lennének. Olümpia - na itt is elszúrták-, gondoljatok bele, amennyiben már itt sportként szerepel a kártyajáték, akkor lehet, hogy nem Hajós Alfréd lenne az első bajnokunk, hanem valaki más, aki tarokkban, vagy bridzsben győzedelmeskedik.
Európa csizmáján barangolva viszont megütöttem a főnyereményt. Herculaneumban található ez a freskó. Nem kártyajátékot, de egyértelműen szerencsejátékot ábrázol. Csontkocka játékot űznek az ókoriak.
Aztán egy nagyot ugrok az időben, hogy megérkezzünk a késő középkor rézkarcai közé.
Dürer (1455-1528) művét érdemes megemlíteni (következő két kép közül az első), valamint egy ismeretlen mester munkáját (következő két kép közül a második) mutatom be.
Hieronymus Bosch alkotása is megérdemli, hogy szerepeljen a kiállításomban. Attól függtlenül, hogy nem kártyás kép, de a játékhoz köze van.
Aztán utazzunk Németalföldre. Itt már bőségesen teremnek minket érdeklő alkotások.
Lucas van Leyden (1494-1533) reneszánsz festő képei
Gerrit Dou (1613-1675)
Sokoldalú, jól képzett művész, vésnökséget tanul, járatos az üvegfestészetben, Rembrandt műtermében is tanonckodott. A holland golden age mestere. Kisméretű, magas fényezettségű képeket készített. Ügyesen játszott a fény-árnyék hatással. Kedvelte a lámpa és gyertyafény melletti témákat. Íme egy alkotása:
A bakák is szívesen ütötték el idejüket játékkal. Jacob Duck (1600-67) Utrechben született és nevelkedett. 1621-ben a Saint Luke-i gildában volt inas. A kor szokásaihoz mérten későn, 31 évesen vált mesterré. Ma azt mondanánk róla, hogy haditudósító volt. A harmincéves háború, dán-holland szakasza kellő számú kép megfestésére ösztönözte. Sok festménye és rézkarca a katonákat örökítette meg, ami igen népszerű és jól eladható téma volt akkoriban. Másik kedvenc témája a kocsma-ivó jelenetek, amibe erkölcsi szimbólumokat csempészett bele. Duck bakás képe:
Willem Cornelisz Duyster (1599 – 1635) képe:
Neve ellenére német festő, Cipper Giacomo Francesco I Todeschini (1664-1736) Milánóban dolgozott, érezhető rajta a 18. századi stílus.
Gerard Terboch (1617-1681) munkája is megérdemli a szereplést. Az előkelő társaság!
1635-ben vagyonokat fizettek egy fekete tulipánhagymáért. Németalföldön beköszöntött a kereskedelem révén a gazdagság. Így volt idejük és pénzük kártyázni is. Két kép is megörökíti ezt.
Dirck Hals (1591-1656) és Esaias van de Velde (1587-1630) képein bepillantást nyerhetünk, hogy szórakozott az akkori felső tízezer.
Dirck Hals képe:
Esaias van de Velde képe:
Csendéletet már régebben is készítettek, eddig a fő téma a gyümölcs és a virág volt. Ám jött egy merész fickó Jan Jansz van de Velde (1619-62) és vászonra vetette kártyás-pipás-italos csendéleteit. Az első képen, a kártyapakli előtt, egy félbevágott citrom látható. Ekkor ez a gyümölcs luxuscikknek számított, és mivel íze savanyú, ezzel utal a piktor arra, hogy a kártyán veszíteni is lehet.
Sorgh Hendrick Maertensz (1610-70) képén a kártyázó plebset örökíti meg.
Arnold Boonen (1669-1729) három képet is készített a témában. Egy reneszánsz és két Caravaggio ihlette kép következik.
Arnold Boonen - The Young Cavalliers
Arnold Boonen - Gyertyafénynél…
Arnold Boonen - Kártya gyertyafénynél
A következő piktor megérdemli, hogy több szót is ejtsek róla. Adrian Brouwer (1605-1638). A parasztok ábrázolásával teremtett műfajt. A festészeten kívül aktív volt a színjátszásban és a költészetben is. Az italt sem vetette meg. Sok időt töltött Flandria kocsmáiban. A munkái jellemzően kisméretűek, azonban részletesek. Témáiban gyakran szerepel a részegség, züllés, ostobaság. Nagyszerűen jelenít meg emberi érzelmeket, mint a félelem és a fájdalom. A mai kor emberének is van mondanivalója, és saját idejében is kedvelt volt.
Adrian Brouwer - Három kártyás:
Azonban a bankroll managementhez nem értett. Egész életében anyagi gondokkal küszködött. Fiatalon hunyt el, és a festők gildája ásatta ki tetemét egy tömegsírból, és helyezték végső nyugalomra.
David Teniers II. (Young) (1610-1690)
A fiatalabb jelzőt azzal érdemelte ki, mert a papája is festő volt. Ugyebár az a gyerek, akinek az apja séf, az könnyebben ragad fakanalat, mint villáskulcsot. Ez régen is így volt. Sőt , mivel Jan Breughel festő Anna nevű lányát vezette az oltárhoz, természetes lett, hogy fia David Teniers III. és az unokája David Teniers IV. is festők lettek.
Közvetett módon befolyásolták munkáit Rubens, és Adrian Brouwer stílusa. Igen termékeny alkotó, több száz munkája maradt meg, amik Európa múzeumaiban, és magángyűjteményeiben megtalálhatók.
David Teniers II. négy képe:
Jan Steen (c1626-79) szintén a holland aranykor tagja. Jómódú katolikus családban született. Apja sörfőzdét és kocsmát üzemeltetett. Mindenevő volt, festett portrét, vallásos és mitológiai témát, de a mindennapi életet is megörökítette. Gyakran alkalmazta családtagjait modellként. (Ja, akinek nyolc gyereke van, annak könnyű!)
Ő is gazdag örökséget hagyott hátra, mintegy 800 munkájából 350 maradt meg az utókor számára.
Pieter de Hooch (1629-84). Egy kőműves és bába öt gyermeke közül a legidősebb.
Művészetet tanul Nicolaes Berchem tájképfestő műtermében. 1650-ben segédként dolgozik egy vászon és textilkereskedőnél, aki műgyűjtő és műpártoló is volt egyszemélyben. Megházasodik 1654-ben és a rákövetkező évben tagja lesz a Saint Luke-i festők céhének. Ügyes érzékkel váltott a kocsmai és katonákat ábrázoló témákról a jobban fizető portrékra, és a polgári élet megörökítésére. Több kártyás képet is készített.
Pieter de Hooch - Soldiers Playing Cards:
Pieter de Hooch - Kártyázó katonák:
Ezek a képek mutatják, hogy tehetségesen bánt a fény és a kifinomult látásmód megjelenítésével.
Pieter de Hooch - Card Players in a sunlit room:
A munkáit finoman világítja meg a fény oldalsó forrásaival, és a szem önkéntelenül engedelmeskedik a művész akaratának, irányit minket a világosság felé. Ezt a márványpadló csempéinek sorozatával valósítja meg. A félig nyitott ajtókon beáramló fény hangsúlyozza, kiemeli a belső teret.
Pieter de Hooch - Card Players:
Egy pár kényelmesen ül egy lenyűgöző márványkandalló előtt, miközben kártyáznak. Egy fiatal szolga félénken közeledik, hogy újratöltse a poharakat. A háttérben egy pár elveszi a képről a beáramló fény egy részét, és meghitten élvezik a bizalmas pillanatot.
A következő kép színhelye nem más mint egy luxusbordély, ahol az urak élvezhetik a ház nyújtotta finom szolgálatokat. Itt a kártya pénzbe kerül, és nem szerelmet, csak élvezetet kap a betérő. A szép kurtizán által mutatott négy ász jelentése: ilyen első osztályú szolgáltatást kapsz tőlem.
Pieter de Hooch - Játék a bordélyban:
1670 utáni munkáinak minősége sokat romlott. Ma már egyértelmű a szakemberek véleménye, hogy ez egyenesen következik szellemi leépüléséből. 1684-ben egy tébolydában halt meg.
A cikk szerzője: ivan41
Kapcsolódó cikkek:
Caravaggio modorában (szerző ivan41)
Kártya a képzőművészetben (szerző: ivan41)
Hiába bújtam a könyvtárakat, internetet, múzeumokat, hiába utaztam Mezopotámiába, semmi eredményt nem értem el. Sem a sumérok, sem a hettiták, perzsák nem tesznek említést a kártyáról. Hammurápi törvényoszlopán sincs leírva, hogy a fluss erősebb, mint a drill. Az egyiptomi hieroglifák tanulmányozása sem vezetett sikerre. Hellaszban sincs egyetlen váza, amin kártyázó alakok lennének. Olümpia - na itt is elszúrták-, gondoljatok bele, amennyiben már itt sportként szerepel a kártyajáték, akkor lehet, hogy nem Hajós Alfréd lenne az első bajnokunk, hanem valaki más, aki tarokkban, vagy bridzsben győzedelmeskedik.
Európa csizmáján barangolva viszont megütöttem a főnyereményt. Herculaneumban található ez a freskó. Nem kártyajátékot, de egyértelműen szerencsejátékot ábrázol. Csontkocka játékot űznek az ókoriak.
Aztán egy nagyot ugrok az időben, hogy megérkezzünk a késő középkor rézkarcai közé.
Dürer (1455-1528) művét érdemes megemlíteni (következő két kép közül az első), valamint egy ismeretlen mester munkáját (következő két kép közül a második) mutatom be.
Hieronymus Bosch alkotása is megérdemli, hogy szerepeljen a kiállításomban. Attól függtlenül, hogy nem kártyás kép, de a játékhoz köze van.
Aztán utazzunk Németalföldre. Itt már bőségesen teremnek minket érdeklő alkotások.
Lucas van Leyden (1494-1533) reneszánsz festő képei
Gerrit Dou (1613-1675)
Sokoldalú, jól képzett művész, vésnökséget tanul, járatos az üvegfestészetben, Rembrandt műtermében is tanonckodott. A holland golden age mestere. Kisméretű, magas fényezettségű képeket készített. Ügyesen játszott a fény-árnyék hatással. Kedvelte a lámpa és gyertyafény melletti témákat. Íme egy alkotása:
A bakák is szívesen ütötték el idejüket játékkal. Jacob Duck (1600-67) Utrechben született és nevelkedett. 1621-ben a Saint Luke-i gildában volt inas. A kor szokásaihoz mérten későn, 31 évesen vált mesterré. Ma azt mondanánk róla, hogy haditudósító volt. A harmincéves háború, dán-holland szakasza kellő számú kép megfestésére ösztönözte. Sok festménye és rézkarca a katonákat örökítette meg, ami igen népszerű és jól eladható téma volt akkoriban. Másik kedvenc témája a kocsma-ivó jelenetek, amibe erkölcsi szimbólumokat csempészett bele. Duck bakás képe:
Willem Cornelisz Duyster (1599 – 1635) képe:
Neve ellenére német festő, Cipper Giacomo Francesco I Todeschini (1664-1736) Milánóban dolgozott, érezhető rajta a 18. századi stílus.
Gerard Terboch (1617-1681) munkája is megérdemli a szereplést. Az előkelő társaság!
1635-ben vagyonokat fizettek egy fekete tulipánhagymáért. Németalföldön beköszöntött a kereskedelem révén a gazdagság. Így volt idejük és pénzük kártyázni is. Két kép is megörökíti ezt.
Dirck Hals (1591-1656) és Esaias van de Velde (1587-1630) képein bepillantást nyerhetünk, hogy szórakozott az akkori felső tízezer.
Dirck Hals képe:
Esaias van de Velde képe:
Csendéletet már régebben is készítettek, eddig a fő téma a gyümölcs és a virág volt. Ám jött egy merész fickó Jan Jansz van de Velde (1619-62) és vászonra vetette kártyás-pipás-italos csendéleteit. Az első képen, a kártyapakli előtt, egy félbevágott citrom látható. Ekkor ez a gyümölcs luxuscikknek számított, és mivel íze savanyú, ezzel utal a piktor arra, hogy a kártyán veszíteni is lehet.
Sorgh Hendrick Maertensz (1610-70) képén a kártyázó plebset örökíti meg.
Arnold Boonen (1669-1729) három képet is készített a témában. Egy reneszánsz és két Caravaggio ihlette kép következik.
Arnold Boonen - The Young Cavalliers
Arnold Boonen - Gyertyafénynél…
Arnold Boonen - Kártya gyertyafénynél
A következő piktor megérdemli, hogy több szót is ejtsek róla. Adrian Brouwer (1605-1638). A parasztok ábrázolásával teremtett műfajt. A festészeten kívül aktív volt a színjátszásban és a költészetben is. Az italt sem vetette meg. Sok időt töltött Flandria kocsmáiban. A munkái jellemzően kisméretűek, azonban részletesek. Témáiban gyakran szerepel a részegség, züllés, ostobaság. Nagyszerűen jelenít meg emberi érzelmeket, mint a félelem és a fájdalom. A mai kor emberének is van mondanivalója, és saját idejében is kedvelt volt.
Adrian Brouwer - Három kártyás:
Azonban a bankroll managementhez nem értett. Egész életében anyagi gondokkal küszködött. Fiatalon hunyt el, és a festők gildája ásatta ki tetemét egy tömegsírból, és helyezték végső nyugalomra.
David Teniers II. (Young) (1610-1690)
A fiatalabb jelzőt azzal érdemelte ki, mert a papája is festő volt. Ugyebár az a gyerek, akinek az apja séf, az könnyebben ragad fakanalat, mint villáskulcsot. Ez régen is így volt. Sőt , mivel Jan Breughel festő Anna nevű lányát vezette az oltárhoz, természetes lett, hogy fia David Teniers III. és az unokája David Teniers IV. is festők lettek.
Közvetett módon befolyásolták munkáit Rubens, és Adrian Brouwer stílusa. Igen termékeny alkotó, több száz munkája maradt meg, amik Európa múzeumaiban, és magángyűjteményeiben megtalálhatók.
David Teniers II. négy képe:
Jan Steen (c1626-79) szintén a holland aranykor tagja. Jómódú katolikus családban született. Apja sörfőzdét és kocsmát üzemeltetett. Mindenevő volt, festett portrét, vallásos és mitológiai témát, de a mindennapi életet is megörökítette. Gyakran alkalmazta családtagjait modellként. (Ja, akinek nyolc gyereke van, annak könnyű!)
Ő is gazdag örökséget hagyott hátra, mintegy 800 munkájából 350 maradt meg az utókor számára.
Pieter de Hooch (1629-84). Egy kőműves és bába öt gyermeke közül a legidősebb.
Művészetet tanul Nicolaes Berchem tájképfestő műtermében. 1650-ben segédként dolgozik egy vászon és textilkereskedőnél, aki műgyűjtő és műpártoló is volt egyszemélyben. Megházasodik 1654-ben és a rákövetkező évben tagja lesz a Saint Luke-i festők céhének. Ügyes érzékkel váltott a kocsmai és katonákat ábrázoló témákról a jobban fizető portrékra, és a polgári élet megörökítésére. Több kártyás képet is készített.
Pieter de Hooch - Soldiers Playing Cards:
Pieter de Hooch - Kártyázó katonák:
Ezek a képek mutatják, hogy tehetségesen bánt a fény és a kifinomult látásmód megjelenítésével.
Pieter de Hooch - Card Players in a sunlit room:
A munkáit finoman világítja meg a fény oldalsó forrásaival, és a szem önkéntelenül engedelmeskedik a művész akaratának, irányit minket a világosság felé. Ezt a márványpadló csempéinek sorozatával valósítja meg. A félig nyitott ajtókon beáramló fény hangsúlyozza, kiemeli a belső teret.
Pieter de Hooch - Card Players:
Egy pár kényelmesen ül egy lenyűgöző márványkandalló előtt, miközben kártyáznak. Egy fiatal szolga félénken közeledik, hogy újratöltse a poharakat. A háttérben egy pár elveszi a képről a beáramló fény egy részét, és meghitten élvezik a bizalmas pillanatot.
A következő kép színhelye nem más mint egy luxusbordély, ahol az urak élvezhetik a ház nyújtotta finom szolgálatokat. Itt a kártya pénzbe kerül, és nem szerelmet, csak élvezetet kap a betérő. A szép kurtizán által mutatott négy ász jelentése: ilyen első osztályú szolgáltatást kapsz tőlem.
Pieter de Hooch - Játék a bordélyban:
1670 utáni munkáinak minősége sokat romlott. Ma már egyértelmű a szakemberek véleménye, hogy ez egyenesen következik szellemi leépüléséből. 1684-ben egy tébolydában halt meg.
A cikk szerzője: ivan41
Kapcsolódó cikkek:
Caravaggio modorában (szerző ivan41)
Kártya a képzőművészetben (szerző: ivan41)
