Mint arról beszámoltunk, Chris "moorman1" Moorman szeptemberben elindította saját site-ját, a ChrisMoorman.com-ot. A brit pókeres itt vezeti új blogját is, eddig hat bejegyzést követett el. A legnagyobb figyelmet december 5-i posztja kapta, amelyben a reentry tornák ellen szólalt fel.
Moorman szerint a reentry tornák nagy károkat okoznak a pókernek hosszútávon, hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre kevesebb rekreációs játékos gondolja úgy, harcba száll a nyereményekért egy élő pókertornán.
Chris Moorman
Az alábbiakban Moorman bejegyzését olvashatjátok.
"Olvastam egy cikket a jól ismert versenyigazgatótól, Matt Savage-tól a múlt héten, és úgy döntöttem, a legújabb blogbejegyzésem a reentry tornáknak szentelem. Szeresd, vagy utáld, egy biztos, a reentry tornák jelentős részét képezik napjaink MTT-szcénájának. Az elmúlt években folyamatosan növekedett a számuk, mára pedig eljutottunk oda, hogy a legtöbb versenyt ebben a formátumban rendezik.
Véleményem szerint a reentry tornák rosszat tesznek a pókernek, nem fenntarthatóak hosszútávon. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, nem a 100 ezer dollár nevezési díjú High Roller tornákról beszélek, amelyek az elmúlt öt évben váltak megszokottá. Ezeknek a tornáknak jót tett, segít pénzt juttatni a pókerbe a gazdag vállalkozók által, akiket vonzanak ezek a versenyek. Én az olyan tornákról beszélek, mint például a múlt heti WPT Montreal, amelyen én is részt vettem.
A WPT Montreal $3.850 nevezési díjú reentry torna, három külön 1. nappal. Vagyis elméletileg akár $11.550-t is elkölthetsz nevezésre, miközben a legkisebb nyermény $5.204. Ha mind a három 1. napra regisztrálsz, a top 5%-ban kell lenned ahhoz (ennél a versenynél 45 között 862 játékosból), hogy nyereséget érj el. Látható, a reentry tornákon csak nagyon kevés játékos nyer. Egy reentry nélküli freezeout tornán jellemzően a mezőny top 15%-a ér pénzbe, és ők kivétel nélkül nyernek valamennyit. Természetesen nem kaphat mindenki nagy pénzt, de egy rekreációs játékos számára hatalmas élményt jelent, hogy nyereséggel zár egy tornát, valamennyi pluszt visz haza befizetéséhez mérten. Számukra ez nagy dolog.
Szintén nem elhanyagolható szempont, hogy a reentry versenyek tulajdonképpen jogosulatlan előnyt jelentenek a profik számára az amatőrökkel szemben. A profik többségében nagyobb bankrollal rendelkeznek, szponzoraik vannak, könnyedén fedezni tudják a reentry luxusát, míg a rekreációs játékosok közül sokan csak azért lehetnek ott a versenyen, mert sikerült csomagot nyerniük egy kis nevezési díjú szatellitről elindulva.
A WPT Montreal 862 játékost csábított az asztalokhoz, ami messze elmarad a korábbi verseny 1.173 fős létszámától. Bár a buy-in is emelkedett 550 dollárnyit, szerintem nem ez az oka, hogy ennyivel kevesebben voltunk. Ráadásul ez a verseny az egyik legjobban megszervezett, minden tekintetben nagyszerű kiszolgálást kapnak a játékosok, valószínűtlen, hogy a korábbi évek negatív tapasztalatai miatt csökkent 311 játékossal a résztvevők száma. Úgy gondolom, hogy a visszaesés arra vezethető vissza, hogy a rekreációs játékosok már a szatelliteket sem veszik célba, mert nem akarnak olyan tornán indulni, amelyen egy lövésük lesz, míg az ellenfeleiknek három.
A reentry tulajdonképpen azt jelenti, hogy a profik jóval nagyobb kockázatot vállalhatnak az 1A és 1B napon, megpróbálhatnak nagy stacket építeni, mert ha sikerül, az hatalmas előnyt jelent a folytatásban, de ha nem, még mindig bejuthatnak az 1C napról. Ez sokat elvesz a játék tisztaságából. Például igazi őrültség volna Daniel Negreanura vagy Phil Ivey-ra blöffből rátolni a stacket az 1A napon, hiszen a nevezési díj semmiség a bankrolljukhoz mérten, így gondolkodás nélkül megadnak határeset lappal, legfeljebb visszavásárolják magukat. Egy freezeout versenyen viszont ők is alaposan meggondolják, kockáztassák-e a kiesést az 1. napon.
A reentry versenyek veszélyt jelentenek az élő pókeres szcénára, mert ebben a formátumban még valószínűbb, hogy a legjobbak fogják megnyerni a nagy pénzeket. Mekkora esélye van egy hobbikártyásnak a győzelemre, aki nagy szerencsével behúz egy live szatellitet, majd a világ vezető játékosai ellen pókerezik egy tölténnyel, miközben a klasszisok három, néha pedig több tölténnyel rendelkeznek ugyanazon a versenyen? Mégha van is annyira szerencsés, hogy eljusson a fizető helyekig, a nagy pénz közelében már kicsi az esély, hogy nem falják fel a cápák. Hiszen a reentry miatt a verseny utolsó fázisába is sok profi eljut, míg korábban, a freezeout versenyeken az amatőrök voltak többségben a döntőhöz közeledve.
Bár egyelőre nem láthatjuk a reentry versenyek hosszútávú hatását az élő pókerben, a Full Tilt Poker Fekete Péntek előtti modelljét alapul vehetjük. Mindössze hat hónapig futottak ezek a versenyek, de ezalatt is számos játékos csődölt, és szinte csak a vezető regularok profitáltak a tornákból.
A reentry-nek persze előnye is van. Nélküle sokkal kisebb lenne a versenyek garantált nyereményalapja, ami miatt kevesebben vennék a fáradtságot, hogy elutazzanak egy tornára, ezáltal csökkenne a mezőny és a nyeremény. Például ha a WPT Montreal $3.850 freezeout, nem igazán érte volna meg Európából odautazni, figyelembe véve az utazás- és szállásköltséget.
Szerintem az olyan versenyeken, mint a WPT Montreal, növelni kéne a buy-int, viszont freezeout formátumban kellene megrendezni a versenyt. Ezzel nagyobb esélyt kapnának a szatellitről bejutó rekreációs pókeresek a szép eredményre. A WSOP-n is azért törölték el a $1.000+R eventet, mert nem akarták, hogy a feneketlen pénztárcával rendelkező játékosok "megvásárolhassák" a karkötőt. Ebben a tekintetben a reentry is nagyon hasonló, és csak remélni tudom, hogy a WSOP sosem vezeti be. Azonnali romboló hatása lenne a sorozat presztízsére.
A WPT Montreal mellett részt vettem a Seminole Hard Rock $5.000 reentry tornán augusztusban. A reentry formátum nélkül kivitelezhetetlen lett volna 10 millió dolláros garantált nyereményt kínálni, és én is egyike lettem volna azoknak, akik nem utaznak el Floridába, ha ez nincs. Azt sem szívesen kockáztattam volna, hogy egy peches laptalálkozás miatt gyorsan kiessek. De tudtam, hogy ha korán kiesek, újra nevezhetek a reentry miatt.
A torna összességében nagy sikernek tűnt, megerősíthette a szervezőket abban, hogy biztos helye lesz a versenyjátékosok naptárában a jövőben is. A hosszútávú problémára a verseny végeredménye hívja fel a figyelmet. Két favorit játszotta a heads-upot, Blair Hinkle és Justin Bonomo. A 2. helyet megszerző Bonomo nem kevesebb, mint négy alkalommal esett ki a torna korai szakaszában, végül $1.163.500 nyereményt hozott számára a siker. Több olyan profi mélyen pénzbe ért, akik nagy bankrollal rendelkeznek, és bőszen vásárolták a reentry-ket versenyen. Ez is mutatja, mekkora előnyt jelent a mély bankroll.
Nem mondom, hogy a reentry tornákat meg kell szüntetni az élő pókerben, de rendkívül fontos, hogy ésszerű kontroll alatt maradjanak, ne terjedjenek, növekedjenek olyan sebességgel, mint az elmúlt években. A kaszinók és pókertermek megint rövidtávon gondolkodnak, csak a megduplázott nyereményalapot és a több rake-et látják. De mi történik a pókerrel, ha senki sem lép közbe, és hamarosan minden jelentős tornát reentry formátumban rendeznek meg?" - zárul Moorman blogbejegyzése.
Moorman jelenleg az online MTT világranglista éllovasa, de élőtornákon is a közvetlen elithez tartozik, közel 3 millió dollárt nyert ebben a műfajban.
Moorman szerint a reentry tornák nagy károkat okoznak a pókernek hosszútávon, hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre kevesebb rekreációs játékos gondolja úgy, harcba száll a nyereményekért egy élő pókertornán.
Chris Moorman
Az alábbiakban Moorman bejegyzését olvashatjátok.
"Olvastam egy cikket a jól ismert versenyigazgatótól, Matt Savage-tól a múlt héten, és úgy döntöttem, a legújabb blogbejegyzésem a reentry tornáknak szentelem. Szeresd, vagy utáld, egy biztos, a reentry tornák jelentős részét képezik napjaink MTT-szcénájának. Az elmúlt években folyamatosan növekedett a számuk, mára pedig eljutottunk oda, hogy a legtöbb versenyt ebben a formátumban rendezik.
Véleményem szerint a reentry tornák rosszat tesznek a pókernek, nem fenntarthatóak hosszútávon. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, nem a 100 ezer dollár nevezési díjú High Roller tornákról beszélek, amelyek az elmúlt öt évben váltak megszokottá. Ezeknek a tornáknak jót tett, segít pénzt juttatni a pókerbe a gazdag vállalkozók által, akiket vonzanak ezek a versenyek. Én az olyan tornákról beszélek, mint például a múlt heti WPT Montreal, amelyen én is részt vettem.
A WPT Montreal $3.850 nevezési díjú reentry torna, három külön 1. nappal. Vagyis elméletileg akár $11.550-t is elkölthetsz nevezésre, miközben a legkisebb nyermény $5.204. Ha mind a három 1. napra regisztrálsz, a top 5%-ban kell lenned ahhoz (ennél a versenynél 45 között 862 játékosból), hogy nyereséget érj el. Látható, a reentry tornákon csak nagyon kevés játékos nyer. Egy reentry nélküli freezeout tornán jellemzően a mezőny top 15%-a ér pénzbe, és ők kivétel nélkül nyernek valamennyit. Természetesen nem kaphat mindenki nagy pénzt, de egy rekreációs játékos számára hatalmas élményt jelent, hogy nyereséggel zár egy tornát, valamennyi pluszt visz haza befizetéséhez mérten. Számukra ez nagy dolog.
Szintén nem elhanyagolható szempont, hogy a reentry versenyek tulajdonképpen jogosulatlan előnyt jelentenek a profik számára az amatőrökkel szemben. A profik többségében nagyobb bankrollal rendelkeznek, szponzoraik vannak, könnyedén fedezni tudják a reentry luxusát, míg a rekreációs játékosok közül sokan csak azért lehetnek ott a versenyen, mert sikerült csomagot nyerniük egy kis nevezési díjú szatellitről elindulva.
A WPT Montreal 862 játékost csábított az asztalokhoz, ami messze elmarad a korábbi verseny 1.173 fős létszámától. Bár a buy-in is emelkedett 550 dollárnyit, szerintem nem ez az oka, hogy ennyivel kevesebben voltunk. Ráadásul ez a verseny az egyik legjobban megszervezett, minden tekintetben nagyszerű kiszolgálást kapnak a játékosok, valószínűtlen, hogy a korábbi évek negatív tapasztalatai miatt csökkent 311 játékossal a résztvevők száma. Úgy gondolom, hogy a visszaesés arra vezethető vissza, hogy a rekreációs játékosok már a szatelliteket sem veszik célba, mert nem akarnak olyan tornán indulni, amelyen egy lövésük lesz, míg az ellenfeleiknek három.
A reentry tulajdonképpen azt jelenti, hogy a profik jóval nagyobb kockázatot vállalhatnak az 1A és 1B napon, megpróbálhatnak nagy stacket építeni, mert ha sikerül, az hatalmas előnyt jelent a folytatásban, de ha nem, még mindig bejuthatnak az 1C napról. Ez sokat elvesz a játék tisztaságából. Például igazi őrültség volna Daniel Negreanura vagy Phil Ivey-ra blöffből rátolni a stacket az 1A napon, hiszen a nevezési díj semmiség a bankrolljukhoz mérten, így gondolkodás nélkül megadnak határeset lappal, legfeljebb visszavásárolják magukat. Egy freezeout versenyen viszont ők is alaposan meggondolják, kockáztassák-e a kiesést az 1. napon.
A reentry versenyek veszélyt jelentenek az élő pókeres szcénára, mert ebben a formátumban még valószínűbb, hogy a legjobbak fogják megnyerni a nagy pénzeket. Mekkora esélye van egy hobbikártyásnak a győzelemre, aki nagy szerencsével behúz egy live szatellitet, majd a világ vezető játékosai ellen pókerezik egy tölténnyel, miközben a klasszisok három, néha pedig több tölténnyel rendelkeznek ugyanazon a versenyen? Mégha van is annyira szerencsés, hogy eljusson a fizető helyekig, a nagy pénz közelében már kicsi az esély, hogy nem falják fel a cápák. Hiszen a reentry miatt a verseny utolsó fázisába is sok profi eljut, míg korábban, a freezeout versenyeken az amatőrök voltak többségben a döntőhöz közeledve.
Bár egyelőre nem láthatjuk a reentry versenyek hosszútávú hatását az élő pókerben, a Full Tilt Poker Fekete Péntek előtti modelljét alapul vehetjük. Mindössze hat hónapig futottak ezek a versenyek, de ezalatt is számos játékos csődölt, és szinte csak a vezető regularok profitáltak a tornákból.
A reentry-nek persze előnye is van. Nélküle sokkal kisebb lenne a versenyek garantált nyereményalapja, ami miatt kevesebben vennék a fáradtságot, hogy elutazzanak egy tornára, ezáltal csökkenne a mezőny és a nyeremény. Például ha a WPT Montreal $3.850 freezeout, nem igazán érte volna meg Európából odautazni, figyelembe véve az utazás- és szállásköltséget.
Szerintem az olyan versenyeken, mint a WPT Montreal, növelni kéne a buy-int, viszont freezeout formátumban kellene megrendezni a versenyt. Ezzel nagyobb esélyt kapnának a szatellitről bejutó rekreációs pókeresek a szép eredményre. A WSOP-n is azért törölték el a $1.000+R eventet, mert nem akarták, hogy a feneketlen pénztárcával rendelkező játékosok "megvásárolhassák" a karkötőt. Ebben a tekintetben a reentry is nagyon hasonló, és csak remélni tudom, hogy a WSOP sosem vezeti be. Azonnali romboló hatása lenne a sorozat presztízsére.
A WPT Montreal mellett részt vettem a Seminole Hard Rock $5.000 reentry tornán augusztusban. A reentry formátum nélkül kivitelezhetetlen lett volna 10 millió dolláros garantált nyereményt kínálni, és én is egyike lettem volna azoknak, akik nem utaznak el Floridába, ha ez nincs. Azt sem szívesen kockáztattam volna, hogy egy peches laptalálkozás miatt gyorsan kiessek. De tudtam, hogy ha korán kiesek, újra nevezhetek a reentry miatt.
A torna összességében nagy sikernek tűnt, megerősíthette a szervezőket abban, hogy biztos helye lesz a versenyjátékosok naptárában a jövőben is. A hosszútávú problémára a verseny végeredménye hívja fel a figyelmet. Két favorit játszotta a heads-upot, Blair Hinkle és Justin Bonomo. A 2. helyet megszerző Bonomo nem kevesebb, mint négy alkalommal esett ki a torna korai szakaszában, végül $1.163.500 nyereményt hozott számára a siker. Több olyan profi mélyen pénzbe ért, akik nagy bankrollal rendelkeznek, és bőszen vásárolták a reentry-ket versenyen. Ez is mutatja, mekkora előnyt jelent a mély bankroll.
Nem mondom, hogy a reentry tornákat meg kell szüntetni az élő pókerben, de rendkívül fontos, hogy ésszerű kontroll alatt maradjanak, ne terjedjenek, növekedjenek olyan sebességgel, mint az elmúlt években. A kaszinók és pókertermek megint rövidtávon gondolkodnak, csak a megduplázott nyereményalapot és a több rake-et látják. De mi történik a pókerrel, ha senki sem lép közbe, és hamarosan minden jelentős tornát reentry formátumban rendeznek meg?" - zárul Moorman blogbejegyzése.
Moorman jelenleg az online MTT világranglista éllovasa, de élőtornákon is a közvetlen elithez tartozik, közel 3 millió dollárt nyert ebben a műfajban.
