-en, 
Vitathatatlan, hogy az online póker egyik legnagyobb hatású alakja, legnagyobb sztárja Viktor "Isildur1" Blom. Valószínűleg mindenki betéve ismeri a történetét, nem is meséljük el újra, hogyan hódította meg 2009-ben a legmagasabb tétes cash game játékokat, majd hogyan bukott el egy felejthetetlen sessionnel Brian Hastings ellen.
Arra viszont talán kevesebben emlékeztek, honnan jött Isildur1, milyen előzményei voltak a 2009-es felemelkedésnek. Az Expressen.se bloggere, Sohello "BankTheMan" Shah 2010-ben jelentette meg Blommal készített három részes cikksorozatát, amelyben a játékos fiatal éveit mutatta be. A visszaemlékezést Blom írta, Shah tulajdonképpen csak lektorálta. Nosztalgia sorozatunk mai részében a teljes "Blom sztori" magyar fordítását olvashatjátok. Fontos tudni, hogy a sorozat megjelenésekor még csak sejteni lehetett, hogy Viktor Blom játszik az Isildur1 nicken.
BankTheMan bevezetője:
"Először is szeretném megköszönni blom90-nek, hogy elmesélte történetét. Tudom, rengeteg pletyka kering személye körül, ki ő valójában és mennyit nyert. Remélem, sikerül néhány kérdést megválaszolni. Ez az első alkalom, hogy blom90 bárkinek is nyilatkozik. Épp ezért úgy gondoltam, semmit sem változtatok, szóról szóra azt olvashatjátok, amit papírra vetett."
A Blom sztori:
Az első évek
A középiskolában kerültem kapcsolatba a pókerrel (Svédországban a hat éves elemit követően, 12-15 éves kor között járnak a diákok úgynevezett alsó középiskolába, itt erre kell gondolni - a szerk.), ekkoriban tanította meg a bátyám a Texas Holdem alapjait. Kezdetben egymással heads-upoltunk. Ez nagyjából a poker boom idejére tehető, ami minket is magával rántott. Néhány barátomat megtanítottam a játékra, ezután éjszakákat pókereztünk át centes alapon, általában 1 korona (12 cent) volt a beszálló. Az aprót használtuk zsetonként, ha 80+ koronával (körülbelül $10) szállt ki valaki, nagyon jó napja volt. Egyre több barátom tanulta meg a játékot, és amikor elkezdődött az iskola, már a szünetekben is ment a póker. Rengetegen akartak csatlakozni, egyre többen lettünk, hamarosan 20-50 koronás tornákat játszottunk. Emlékszem, az egyik 50 koronás tornára 25-en neveztek, és én nyertem meg, nagyon boldog voltam.
Támadás online
A bátyámmal befizettünk $100-t egy online pókerterembe. Első játékunk $11 nevezési díjú MTT volt kábé 700 játékossal. Ötödikek lettünk, $300-t kaszáltunk, ez óriási összeg volt számunkra akkoriban. Elképesztő szériánk volt egyébként, például a verseny elején KJ-val kerültünk preflop all-in AK ellen, és nut flöst flopoltunk. A folytatásban kis nevezési díjú tornákon, illetve $6 és $11 SNG-ken indultunk. Egész jól szerepeltünk, bár igazán nagy nyeremény nem esett be... Végül a bátyám egyedül kezdett játszani, én pedig az egyik haverommal, akivel feleztük a bevételt. Aztán kis idő múlva én is egyedül kezdtem pókerezni, létrehoztam a Blom90 nicket. Futott a szekér, egészen az $530 FR turbó SNG-kig jutottam. Ekkor még rengeteg amerikai volt a termekben, igazi halastónak számított a póker egy jó játékos számára. Hamar rájöttem, hogy amikor a vakok magasra szöknek, csak agresszív játékkal nyerhetsz. Cash game-mel is próbálkoztam, de úgy éreztem, az SNG és a torna jobban passzol a stílusomhoz.
Fogadni szinte mindenre
Amikor 15 éves lettem (Blom 15 éves kora előtt jutott el az $530 SNG-kig!) divatba jött a fogadás. Mindent pénzben csináltunk, tenisztornákat rendeztünk és fociztunk. A focit érdekes módon játszottuk. Volt lövő, passzoló és kapus, és mindenkire sor került, körben haladtunk, végig a pozíciókon. Addig tartott a játék, amíg valaki elérte a 20 pontot. A gól 2 pontot ért, a gólpassz 1-et, a kapott gól pedig -1-et. Néha kicsit elvadultak a dolgok, nagy viták voltak, amikor szabálytalanság történt, vagy ilyesmi, de összességében nagyon jó móka volt. Kis pénzzel indult az egész, a győztes kezdetben valahol $2-$5 között nyert. Aztán egyre nagyobb összegekben fogadtunk, $500-ban teniszeztünk, és így tovább. Egyre durvábbak lettünk... Gyakran olyan pókerjátékokat játszottunk, amelyekben kizárólag a szerencse döntött, teljes őrület volt. Az egyik haverom például már $5.000-ral tartozott egy másik haveromnak. Italra maradt pénze, meg hogy fizesse az albérletet, de ennyi. Szerencsére mindenki ismert mindenkit, jóban voltunk, a tartozások nem okoztak problémát. Végül a haverom különböző üzletekkel és fogadásokkal törlesztett. Én mostanában már nem veszek részt ezekben, de lehet, hogy csak nyárig tartok ki, mert egyre jobban érdekel a sportfogadás.
Arccal a földre
Négy hónappal korábban, egy jó széria után, $300.000 volt a számlámon. Aztán mindent elbuktam. Olyan mély bűntudatom volt, amilyet soha korábban nem éreztem. Emlékszem, amikor kikeltem az ágyból azon a decemberi reggelen (2008. decemberére kell gondolni, ekkor volt Blom 18 éves). Az egész éjszakát átpókereztem, és padlóig tiportam a bankrollomat. Iskolába kellett menni, ahol mellesleg mindenben le voltam maradva... Ha sokat pókerezek, többnyire pókerről álmodom. Az ilyen kemény menetek után általában nagy győzelmekről. Piszok nehéz ilyenkor felébredni, és rájönni, valójában nem nyertem. Miután mindent elvesztettem azon az estén, bedőltem az ágyba, és fohászkodtam: "Kérlek, ma ne pókerről álmodjak. Ezt most nem bírnám ki". Rosszul lettem a póker gondolatától is. Nagyon jól emlékszem az érzésre... Ez az érzés a legpontosabb meghatározása annak, miért nem szabad teljes bankrollt kockáztatni. $109 és $210 SNG-ket játszottam a PartyPokeren. Nyertem $3.000-t, aztán felmentem $310-os tétre. Ez is jól ment, akárcsak a $210. Végül a $310-on találkoztam egy sráccal. Összességében elég jól játszott, de volt néhány nagy leakje. Ekkor történt. Elkezdtem több asztalon nagy téten játszani ellene. És minden flop all-int elvesztettem. És minden coinflipet elvesztettem. Betettem TPTK-re nut színhúzóval, ő TPGK-t mutatott, turn blank, riveren jött a kickere. Valahogy így mentek a dolgok. Csak a végén néztem meg, mennyit buktam. $1.000 volt a számlán. Pánik! Wtf folyik itt!?
Busto, újra
Nagyon motivált voltam, vissza akartam nyerni a pénzt, de továbbra is buktam. Hatalmas gödörben voltam. $109 SNG-ket toltam... Úgy éreztem, talán azt akarja a karmám, hogy $310-on nyerjem vissza a pénzem. Csőd lett a vége... Wp... Felkeltem a székből, totálisan össze voltam törve, fogalmam sem volt, mihez kezdjek. Ütni kezdtem a falat, pedig nem vagyok igazán tiltelős fajta. Kicsit megnyugodtam, aztán elfogott a rosszullét. Vissza a gép elé, beváltottam a party pontjaimat... Nem volt sok, körülbelül $300, ez is több mint a semmi, gondoltam. Nyitottam az asztalokat, játszottam, de nem ment. Haladtam lefelé a szinteken, $55, $33, aztán $22. Úgy éreztem, keményen kell játszanom, mert csak így nyerhetek vissza mindent. Úgy éreztem, ezúttal nem veszíthetek. És veszítettem. Minden $22-os játék elvesztése olyan volt, mintha $5.000-os potot buktam volna. Bubble-ként végeztem az egyik SNG-n... Ütöttem a falat... Mérhetetlen ürességet éreztem... Vissza a játékhoz, láttam, még két $22-os SNG-t tudok indítani. Kettős érzés kerített hatalmába, kezdtem felfogni, hogy vége, de egy részem még mindig hitt abban, hogy mindent visszanyerhetek. Aztán busto. Újra. %#"%/)"#)
Rosszullét
Reggel hét volt, amikor beestem az ágyba. Soha korábban nem éreztem ennyire rosszul magam. Két órával később az iskolában kellett lennem, ahol a hiányzásaimmal kapcsolatban várt megbeszélés. Odamentem, és megígértem, hogy rendszeresen bejárok, és hogy nem költöm el az iskolapénzem (a svéd diákok havi $150 állami támogatást kapnak). Hazamentem, ismét bedőltem az ágyba. Amikor felébredtem, már reggeledett, indulhattam vissza a suliba. Beszéltem néhány haverral. Szégyelltem magam, úgy éreztem, mintha valami degenerált szerencsejáték-függő volnék. Alig maradt pénzem albérletre, kajára, hasonló dolgokra. Haza kellett telefonálnom, nem volt kellemes, tudtam, ki fognak borulni az ősök. Reméltem, nem tart sokáig a perpatvar. Apám őrjöngött, anyám nyugisabb volt valamivel. Anyámmal beszéltem, pedig nem szokásom, közben apám üvöltött a háttérben. Elbuktam a pénzt, tudom, hülye voltam. Nem elég a saját bűntudatom? Ha gondoltam valaha öngyilkosságra, az ekkor volt. Egy kis pénzre volt szükségem, nem üvöltözésre. Arra gondoltam, soha többé nem megyek haza. Végül megegyeztünk abban, hogy $800-t kapok havonta, ami elég volt a lakásra és az élelemre.
Munka kéne?
A szüleim azt akarták, hogy költözzek haza és keressek munkát. Ez volt az utolsó dolog, amit akartam. Azt mondtam nekik, hogy rendben, keresek munkát, de haza nem megyek a barátnőm miatt. Azt mondtam nekik, hogy abbahagyom a pókert. Mindig úgy képzeltem, hogy képes vagyok pókerből élni, de miután sorban buktam a $33 és $22 SNG-ket, mindez már csak vágyálomnak tűnt. A jegyeim is borzasztóak voltak, kevés esélye volt, hogy főiskolára menjek. Azt mondtam nekik, hogy amilyen gyorsan csak tudok, dolgozni kezdek, de erősködtek, hogy inkább költözzek haza. Pánik, újra! Annyi volt biztos, hogy pénzt kell szereznem, mert amit kaptam, nem elég. Póker? Nem, erre nem is gondolhatok, az túl kemény nekem.
Péntek este volt, és éppcsak hogy jutott pénz arra, hogy inni menjek a haverokkal, wp, wp. De nem érdekelt, szükségem volt arra, hogy kivégezzem magam valamelyik csehóban, hogy kiűzzem a fejemből a problémákat. Igaz, nem sikerült kiüríteni a fejem, mindenesetre szép volt másnap felébredni. Teltek a napok, és megállás nélkül a helyzetemen rágódtam. Sajnáltam és sajnáltam és sajnáltam magam. A póker tűnt az egyetlen játható útnak az anyagi helyzetem rendezésére... Ehhez nem volt szükség arra, hogy évekig iskolába járjak, amíg elsajátítom a dolgokat. Három lehetőséget vázoltam fel magamnak:
1. Hazaköltözöm, abbahagyom a pókert és iskolába megyek.
2. Munkát keresek és abbahagyom a pókert.
3. Pókerezem.
Égető szükségem volt pénzre, minél hamarabb kellett, különben kénytelen lettem volna hazamenni. Beszéltem anyámmal. Apámmal nem, ő otthon akart tudni mindenáron. Anyám nem annyira kemény, azt mondta, hagy nekem időt, megérti a helyzetem. Azt mondta, csak annyira lenne szükségem, hogy munkát találjak és felnőjek végre, na meg persze azt is fújta mellé, hogy NINCS PÓKER. Igen anya, nincs póker, megígérem.
Végül választottam a három lehetőség közül. Póker. Utoljára, de megpróbálom. Tudtam, hogy totál kicsúszott a lábam alól a talaj. Tudtam, de már nem volt hátraarc. Ez 2008. decemberében történt. Döntöttem. Ott álltam $1.500-ral 2009 küszöbén, és az egészet befizettem az iPokerre. Egy utolsó próbálkozás...
BankTheMan bevezetője:
"A sorozat előző részében Viktort majdnem kiütötték. Teljesen padlóra került, de úgy döntött, innentől felfelé vezet az útja. Ez a rész arról szól, hogy milyen sokra képes egy határozott elme és a rendkívüli tehetség."
Sarokba szorítva
December közepén járunk, sikerült összeszednem egy $15.000-os bankrollt. A legfontosabb és egyetlen célom az volt, hogy folyamatosan nyerjek és nyugodt maradjak. Nem veszíthetem el ezt a pénzt! Ha elmegy, örökre búcsút mondhatok a pókernek. Befizettem $10.000-t az iPokerre, és otthagytam a számítógépet. Az ablakba ültem, és átgondoltam ezt az egész helyzetet. Csak arra tudtam gondolni, hogy nyernem kell, nem szabad hibáznom. Próbáltam felpörgetni magam, közben pedig igyekeztem felkészülni rá, milyen érzés lenne, ha megint mindent elveszítenék.
NL200-on indítottam sessiont, kizárólag HU cash game asztalokon, ebben jó voltam korábban, mielőtt túl magasra merészkedtem volna. Azonnal több asztalon pókereztem, az első játékossal, akit találtam, de nem kezdtem valami jól, így még $5.000-t be kellett fizetnem, hogy újra tudjak tölteni minden asztalon. Az összes pénzem bent volt már, harcolnom kellett. Minden pot számít, úgy éreztem, ezúttal tényleg tisztelem a pénzt. Minden coinflip helyzetben imádkoztam!
Végre újra játszottam, és jól ment. Két nap NL200 után, amit minden éber pillanatban játékkal töltöttem, annyi asztalon, amennyin csak tudtam, végre kicsit megkönnyebbülhettem.
Összeszedtem annyit, hogy ki tudjak venni egy kis pénzt és rendezzek pár tartozást. Úgy éreztem, jól megy a játék és motivált vagyok. Néhány nap alatt elegendő bankrollt építettem ahhoz, hogy felléphessek NL400-ra. Mielőtt észbe kaptam, már 600-on voltam. Olyan jól ment minden! Szinte el sem hittem, miután három hónapig folyamatosan csak vesztettem.
Próbáltam 20 buy-in felett maradni a szinteken. Továbbra is jól mentek a dolgok, egyre feljebb és feljebb tudtam lépni. Ekkor már NL2000-en voltam. Kezdett tisztességes pénzmagom összegyűlni, ki tudtam venni valamennyit, hogy újra rendesen élhessek. Ezután viszont jött egy lassulás, a cashoutok után majdnem az egész bankrollomat elbuktam BadBeatPANDA ellen.
De tovább játszottunk, és végül fantasztikusan alakult. Nagyon agresszívan toltuk, pedig mindkettőnknek elég kis rollja volt. Óriásiak voltak a swingek... Több asztalon játszottunk, és egyikünknek vagy másikunknak mindig meg kellett osztania a pénzét, hogy egy-egy asztalon újra be tudjon ülni. Oda-vissza ugrált a játék, volt, hogy leesett a rollom 20-30 ezerre, de meg tudtam fordítani az állást, miután egy kulcsleosztásban leesett a sorom, amikor az összes pénzem bent volt. A hosszú session végére $300.000-ig tornáztam a rollomat.
Péntek este volt, elmentünk bulizni. Nincs több póker ma estére, gondoltam! Iszonyú jól esett szünetet tartani. Azért egy kis blackjack belefért…
Amikor ébren voltam, játszottam. És nagyon jól mentek a dolgok. Már NL5000-en voltam, jó bankrollal. Mivel nem volt akció a limiten, felmentem NL10000-re. Túl magasnak éreztem a tétet, de muszáj volt játszanom. Összeakadtam pokergirl3-vel, egy nagyon jó játékossal, de sikerült elnyernem tőle pár buy-int jó időzítéssel és egy kis szerencsével. Az utolsó potban Q5s-re 4beteltem, a flop pedig 2, 3 és 5 lett. Checkeltünk mindketten. A turnön leesett a dámám, a riveren pedig mindketten all-in mentünk. Nála AA volt… Ekkor már túl jól futottam. Nem akart többet játszani, méltatlankodva hagyta ott az asztalunkat...
Vége.
BankTheMan zárása:
"Mielőtt Viktor folytatathatta volna a történetet, támadás érte a számítógépét. Egyértelműnek tűnt, hogy valaki csalni akar ellene. A Svenskaspel azt tanácsolta Viktornak, hogy vizsgáltassa meg a gépét egy szakértővel. Blom 2009. április 24-én jelezte az oldal számára, hogy pókerezésre használt három gépe közül kettőn trójai volt. Kérte, töröljék a Svenskaspelről, és közölte, nem folytatja a bemutató írást. Az oldal tiszteletben tartotta a kérést."
Arra viszont talán kevesebben emlékeztek, honnan jött Isildur1, milyen előzményei voltak a 2009-es felemelkedésnek. Az Expressen.se bloggere, Sohello "BankTheMan" Shah 2010-ben jelentette meg Blommal készített három részes cikksorozatát, amelyben a játékos fiatal éveit mutatta be. A visszaemlékezést Blom írta, Shah tulajdonképpen csak lektorálta. Nosztalgia sorozatunk mai részében a teljes "Blom sztori" magyar fordítását olvashatjátok. Fontos tudni, hogy a sorozat megjelenésekor még csak sejteni lehetett, hogy Viktor Blom játszik az Isildur1 nicken.
BankTheMan bevezetője:
"Először is szeretném megköszönni blom90-nek, hogy elmesélte történetét. Tudom, rengeteg pletyka kering személye körül, ki ő valójában és mennyit nyert. Remélem, sikerül néhány kérdést megválaszolni. Ez az első alkalom, hogy blom90 bárkinek is nyilatkozik. Épp ezért úgy gondoltam, semmit sem változtatok, szóról szóra azt olvashatjátok, amit papírra vetett."
A Blom sztori:
Az első évek
A középiskolában kerültem kapcsolatba a pókerrel (Svédországban a hat éves elemit követően, 12-15 éves kor között járnak a diákok úgynevezett alsó középiskolába, itt erre kell gondolni - a szerk.), ekkoriban tanította meg a bátyám a Texas Holdem alapjait. Kezdetben egymással heads-upoltunk. Ez nagyjából a poker boom idejére tehető, ami minket is magával rántott. Néhány barátomat megtanítottam a játékra, ezután éjszakákat pókereztünk át centes alapon, általában 1 korona (12 cent) volt a beszálló. Az aprót használtuk zsetonként, ha 80+ koronával (körülbelül $10) szállt ki valaki, nagyon jó napja volt. Egyre több barátom tanulta meg a játékot, és amikor elkezdődött az iskola, már a szünetekben is ment a póker. Rengetegen akartak csatlakozni, egyre többen lettünk, hamarosan 20-50 koronás tornákat játszottunk. Emlékszem, az egyik 50 koronás tornára 25-en neveztek, és én nyertem meg, nagyon boldog voltam.
Támadás online
A bátyámmal befizettünk $100-t egy online pókerterembe. Első játékunk $11 nevezési díjú MTT volt kábé 700 játékossal. Ötödikek lettünk, $300-t kaszáltunk, ez óriási összeg volt számunkra akkoriban. Elképesztő szériánk volt egyébként, például a verseny elején KJ-val kerültünk preflop all-in AK ellen, és nut flöst flopoltunk. A folytatásban kis nevezési díjú tornákon, illetve $6 és $11 SNG-ken indultunk. Egész jól szerepeltünk, bár igazán nagy nyeremény nem esett be... Végül a bátyám egyedül kezdett játszani, én pedig az egyik haverommal, akivel feleztük a bevételt. Aztán kis idő múlva én is egyedül kezdtem pókerezni, létrehoztam a Blom90 nicket. Futott a szekér, egészen az $530 FR turbó SNG-kig jutottam. Ekkor még rengeteg amerikai volt a termekben, igazi halastónak számított a póker egy jó játékos számára. Hamar rájöttem, hogy amikor a vakok magasra szöknek, csak agresszív játékkal nyerhetsz. Cash game-mel is próbálkoztam, de úgy éreztem, az SNG és a torna jobban passzol a stílusomhoz.
Fogadni szinte mindenre
Amikor 15 éves lettem (Blom 15 éves kora előtt jutott el az $530 SNG-kig!) divatba jött a fogadás. Mindent pénzben csináltunk, tenisztornákat rendeztünk és fociztunk. A focit érdekes módon játszottuk. Volt lövő, passzoló és kapus, és mindenkire sor került, körben haladtunk, végig a pozíciókon. Addig tartott a játék, amíg valaki elérte a 20 pontot. A gól 2 pontot ért, a gólpassz 1-et, a kapott gól pedig -1-et. Néha kicsit elvadultak a dolgok, nagy viták voltak, amikor szabálytalanság történt, vagy ilyesmi, de összességében nagyon jó móka volt. Kis pénzzel indult az egész, a győztes kezdetben valahol $2-$5 között nyert. Aztán egyre nagyobb összegekben fogadtunk, $500-ban teniszeztünk, és így tovább. Egyre durvábbak lettünk... Gyakran olyan pókerjátékokat játszottunk, amelyekben kizárólag a szerencse döntött, teljes őrület volt. Az egyik haverom például már $5.000-ral tartozott egy másik haveromnak. Italra maradt pénze, meg hogy fizesse az albérletet, de ennyi. Szerencsére mindenki ismert mindenkit, jóban voltunk, a tartozások nem okoztak problémát. Végül a haverom különböző üzletekkel és fogadásokkal törlesztett. Én mostanában már nem veszek részt ezekben, de lehet, hogy csak nyárig tartok ki, mert egyre jobban érdekel a sportfogadás.
Arccal a földre
Négy hónappal korábban, egy jó széria után, $300.000 volt a számlámon. Aztán mindent elbuktam. Olyan mély bűntudatom volt, amilyet soha korábban nem éreztem. Emlékszem, amikor kikeltem az ágyból azon a decemberi reggelen (2008. decemberére kell gondolni, ekkor volt Blom 18 éves). Az egész éjszakát átpókereztem, és padlóig tiportam a bankrollomat. Iskolába kellett menni, ahol mellesleg mindenben le voltam maradva... Ha sokat pókerezek, többnyire pókerről álmodom. Az ilyen kemény menetek után általában nagy győzelmekről. Piszok nehéz ilyenkor felébredni, és rájönni, valójában nem nyertem. Miután mindent elvesztettem azon az estén, bedőltem az ágyba, és fohászkodtam: "Kérlek, ma ne pókerről álmodjak. Ezt most nem bírnám ki". Rosszul lettem a póker gondolatától is. Nagyon jól emlékszem az érzésre... Ez az érzés a legpontosabb meghatározása annak, miért nem szabad teljes bankrollt kockáztatni. $109 és $210 SNG-ket játszottam a PartyPokeren. Nyertem $3.000-t, aztán felmentem $310-os tétre. Ez is jól ment, akárcsak a $210. Végül a $310-on találkoztam egy sráccal. Összességében elég jól játszott, de volt néhány nagy leakje. Ekkor történt. Elkezdtem több asztalon nagy téten játszani ellene. És minden flop all-int elvesztettem. És minden coinflipet elvesztettem. Betettem TPTK-re nut színhúzóval, ő TPGK-t mutatott, turn blank, riveren jött a kickere. Valahogy így mentek a dolgok. Csak a végén néztem meg, mennyit buktam. $1.000 volt a számlán. Pánik! Wtf folyik itt!?
Busto, újra
Nagyon motivált voltam, vissza akartam nyerni a pénzt, de továbbra is buktam. Hatalmas gödörben voltam. $109 SNG-ket toltam... Úgy éreztem, talán azt akarja a karmám, hogy $310-on nyerjem vissza a pénzem. Csőd lett a vége... Wp... Felkeltem a székből, totálisan össze voltam törve, fogalmam sem volt, mihez kezdjek. Ütni kezdtem a falat, pedig nem vagyok igazán tiltelős fajta. Kicsit megnyugodtam, aztán elfogott a rosszullét. Vissza a gép elé, beváltottam a party pontjaimat... Nem volt sok, körülbelül $300, ez is több mint a semmi, gondoltam. Nyitottam az asztalokat, játszottam, de nem ment. Haladtam lefelé a szinteken, $55, $33, aztán $22. Úgy éreztem, keményen kell játszanom, mert csak így nyerhetek vissza mindent. Úgy éreztem, ezúttal nem veszíthetek. És veszítettem. Minden $22-os játék elvesztése olyan volt, mintha $5.000-os potot buktam volna. Bubble-ként végeztem az egyik SNG-n... Ütöttem a falat... Mérhetetlen ürességet éreztem... Vissza a játékhoz, láttam, még két $22-os SNG-t tudok indítani. Kettős érzés kerített hatalmába, kezdtem felfogni, hogy vége, de egy részem még mindig hitt abban, hogy mindent visszanyerhetek. Aztán busto. Újra. %#"%/)"#)
Rosszullét
Reggel hét volt, amikor beestem az ágyba. Soha korábban nem éreztem ennyire rosszul magam. Két órával később az iskolában kellett lennem, ahol a hiányzásaimmal kapcsolatban várt megbeszélés. Odamentem, és megígértem, hogy rendszeresen bejárok, és hogy nem költöm el az iskolapénzem (a svéd diákok havi $150 állami támogatást kapnak). Hazamentem, ismét bedőltem az ágyba. Amikor felébredtem, már reggeledett, indulhattam vissza a suliba. Beszéltem néhány haverral. Szégyelltem magam, úgy éreztem, mintha valami degenerált szerencsejáték-függő volnék. Alig maradt pénzem albérletre, kajára, hasonló dolgokra. Haza kellett telefonálnom, nem volt kellemes, tudtam, ki fognak borulni az ősök. Reméltem, nem tart sokáig a perpatvar. Apám őrjöngött, anyám nyugisabb volt valamivel. Anyámmal beszéltem, pedig nem szokásom, közben apám üvöltött a háttérben. Elbuktam a pénzt, tudom, hülye voltam. Nem elég a saját bűntudatom? Ha gondoltam valaha öngyilkosságra, az ekkor volt. Egy kis pénzre volt szükségem, nem üvöltözésre. Arra gondoltam, soha többé nem megyek haza. Végül megegyeztünk abban, hogy $800-t kapok havonta, ami elég volt a lakásra és az élelemre.
Munka kéne?
A szüleim azt akarták, hogy költözzek haza és keressek munkát. Ez volt az utolsó dolog, amit akartam. Azt mondtam nekik, hogy rendben, keresek munkát, de haza nem megyek a barátnőm miatt. Azt mondtam nekik, hogy abbahagyom a pókert. Mindig úgy képzeltem, hogy képes vagyok pókerből élni, de miután sorban buktam a $33 és $22 SNG-ket, mindez már csak vágyálomnak tűnt. A jegyeim is borzasztóak voltak, kevés esélye volt, hogy főiskolára menjek. Azt mondtam nekik, hogy amilyen gyorsan csak tudok, dolgozni kezdek, de erősködtek, hogy inkább költözzek haza. Pánik, újra! Annyi volt biztos, hogy pénzt kell szereznem, mert amit kaptam, nem elég. Póker? Nem, erre nem is gondolhatok, az túl kemény nekem.
Péntek este volt, és éppcsak hogy jutott pénz arra, hogy inni menjek a haverokkal, wp, wp. De nem érdekelt, szükségem volt arra, hogy kivégezzem magam valamelyik csehóban, hogy kiűzzem a fejemből a problémákat. Igaz, nem sikerült kiüríteni a fejem, mindenesetre szép volt másnap felébredni. Teltek a napok, és megállás nélkül a helyzetemen rágódtam. Sajnáltam és sajnáltam és sajnáltam magam. A póker tűnt az egyetlen játható útnak az anyagi helyzetem rendezésére... Ehhez nem volt szükség arra, hogy évekig iskolába járjak, amíg elsajátítom a dolgokat. Három lehetőséget vázoltam fel magamnak:
1. Hazaköltözöm, abbahagyom a pókert és iskolába megyek.
2. Munkát keresek és abbahagyom a pókert.
3. Pókerezem.
Égető szükségem volt pénzre, minél hamarabb kellett, különben kénytelen lettem volna hazamenni. Beszéltem anyámmal. Apámmal nem, ő otthon akart tudni mindenáron. Anyám nem annyira kemény, azt mondta, hagy nekem időt, megérti a helyzetem. Azt mondta, csak annyira lenne szükségem, hogy munkát találjak és felnőjek végre, na meg persze azt is fújta mellé, hogy NINCS PÓKER. Igen anya, nincs póker, megígérem.
Végül választottam a három lehetőség közül. Póker. Utoljára, de megpróbálom. Tudtam, hogy totál kicsúszott a lábam alól a talaj. Tudtam, de már nem volt hátraarc. Ez 2008. decemberében történt. Döntöttem. Ott álltam $1.500-ral 2009 küszöbén, és az egészet befizettem az iPokerre. Egy utolsó próbálkozás...
BankTheMan bevezetője:
"A sorozat előző részében Viktort majdnem kiütötték. Teljesen padlóra került, de úgy döntött, innentől felfelé vezet az útja. Ez a rész arról szól, hogy milyen sokra képes egy határozott elme és a rendkívüli tehetség."
Sarokba szorítva
December közepén járunk, sikerült összeszednem egy $15.000-os bankrollt. A legfontosabb és egyetlen célom az volt, hogy folyamatosan nyerjek és nyugodt maradjak. Nem veszíthetem el ezt a pénzt! Ha elmegy, örökre búcsút mondhatok a pókernek. Befizettem $10.000-t az iPokerre, és otthagytam a számítógépet. Az ablakba ültem, és átgondoltam ezt az egész helyzetet. Csak arra tudtam gondolni, hogy nyernem kell, nem szabad hibáznom. Próbáltam felpörgetni magam, közben pedig igyekeztem felkészülni rá, milyen érzés lenne, ha megint mindent elveszítenék.
NL200-on indítottam sessiont, kizárólag HU cash game asztalokon, ebben jó voltam korábban, mielőtt túl magasra merészkedtem volna. Azonnal több asztalon pókereztem, az első játékossal, akit találtam, de nem kezdtem valami jól, így még $5.000-t be kellett fizetnem, hogy újra tudjak tölteni minden asztalon. Az összes pénzem bent volt már, harcolnom kellett. Minden pot számít, úgy éreztem, ezúttal tényleg tisztelem a pénzt. Minden coinflip helyzetben imádkoztam!
Végre újra játszottam, és jól ment. Két nap NL200 után, amit minden éber pillanatban játékkal töltöttem, annyi asztalon, amennyin csak tudtam, végre kicsit megkönnyebbülhettem.
Összeszedtem annyit, hogy ki tudjak venni egy kis pénzt és rendezzek pár tartozást. Úgy éreztem, jól megy a játék és motivált vagyok. Néhány nap alatt elegendő bankrollt építettem ahhoz, hogy felléphessek NL400-ra. Mielőtt észbe kaptam, már 600-on voltam. Olyan jól ment minden! Szinte el sem hittem, miután három hónapig folyamatosan csak vesztettem.
Próbáltam 20 buy-in felett maradni a szinteken. Továbbra is jól mentek a dolgok, egyre feljebb és feljebb tudtam lépni. Ekkor már NL2000-en voltam. Kezdett tisztességes pénzmagom összegyűlni, ki tudtam venni valamennyit, hogy újra rendesen élhessek. Ezután viszont jött egy lassulás, a cashoutok után majdnem az egész bankrollomat elbuktam BadBeatPANDA ellen.
De tovább játszottunk, és végül fantasztikusan alakult. Nagyon agresszívan toltuk, pedig mindkettőnknek elég kis rollja volt. Óriásiak voltak a swingek... Több asztalon játszottunk, és egyikünknek vagy másikunknak mindig meg kellett osztania a pénzét, hogy egy-egy asztalon újra be tudjon ülni. Oda-vissza ugrált a játék, volt, hogy leesett a rollom 20-30 ezerre, de meg tudtam fordítani az állást, miután egy kulcsleosztásban leesett a sorom, amikor az összes pénzem bent volt. A hosszú session végére $300.000-ig tornáztam a rollomat.
Péntek este volt, elmentünk bulizni. Nincs több póker ma estére, gondoltam! Iszonyú jól esett szünetet tartani. Azért egy kis blackjack belefért…
Amikor ébren voltam, játszottam. És nagyon jól mentek a dolgok. Már NL5000-en voltam, jó bankrollal. Mivel nem volt akció a limiten, felmentem NL10000-re. Túl magasnak éreztem a tétet, de muszáj volt játszanom. Összeakadtam pokergirl3-vel, egy nagyon jó játékossal, de sikerült elnyernem tőle pár buy-int jó időzítéssel és egy kis szerencsével. Az utolsó potban Q5s-re 4beteltem, a flop pedig 2, 3 és 5 lett. Checkeltünk mindketten. A turnön leesett a dámám, a riveren pedig mindketten all-in mentünk. Nála AA volt… Ekkor már túl jól futottam. Nem akart többet játszani, méltatlankodva hagyta ott az asztalunkat...
Vége.
BankTheMan zárása:
"Mielőtt Viktor folytatathatta volna a történetet, támadás érte a számítógépét. Egyértelműnek tűnt, hogy valaki csalni akar ellene. A Svenskaspel azt tanácsolta Viktornak, hogy vizsgáltassa meg a gépét egy szakértővel. Blom 2009. április 24-én jelezte az oldal számára, hogy pókerezésre használt három gépe közül kettőn trójai volt. Kérte, töröljék a Svenskaspelről, és közölte, nem folytatja a bemutató írást. Az oldal tiszteletben tartotta a kérést."
