A Chris Moneymaker 2003-as WSOP Main Event győzelmét követő "póker bumm" az online póker aranykorát jelentette. Ezrek és ezrek kezdtek pókerezni, a játék népszerűsége robbanásszerűen emelkedett. A rengeteg játékos rengeteg pénzt hozott a rendszerbe, miközben többségében különösebb elképzelés, stratégia nélkül kattintgattak. Egy ma már legfeljebb alapszintűnek tekinthető tudással őrült összegeket lehetett nyerni, vagyis ekkor még nem volt jelen a játékban a stressz.
"Tíz évvel ezelőtt senki sem ismerte az agresszív játékot, mindenki old school stílusban tolta. Ha valaki 3betelt, tudhattad, hogy legalább királyai vannak. Szuper móka volt a póker akkoriban. Emlékszem, hogyan nyertem meg az első élőversenyem. St. Maartenen voltunk és már bennem volt pár ital, mire a heads-upig eljutottam. Egy old school srác volt az ellenfelem. A haverok szóltak, hogy mennének, szóval nem akartam hosszúra nyújtani a játékot. Minden egyes körben emeltem, az ellenfelem pedig mindig dobott, ugyanúgy pókerezett, mint az FR szakaszban. Amikor kisvak voltam, emeltem, az osztó pedig már tolta is a potot hozzám. Amikor nagyvak voltam, akkor vagy dobott vagy limpelt. Utóbbi esetben emeltem, és már jött is felém a pot. Végül ott ült az ellenfelem, és egyetlen nagyvakra elég zseton pihent előtte. Összesen hét tornán vettünk részt St. Maartenen az egyik haverommal, ebből négy alkalommal valamelyikőnk nyert. Komoly pénzeket. Mindenki utált minket. Imádtuk! Aztán 2005-2006 magasságában jött az online póker bumm, egy rakás pénzt nyertünk. Még éveket kellett várni, hogy megjelenjenek az első oktatóvideók, könyvek. Ezután kezdtek el fejlődni az ellenfelek" - nyilatkozta a 2000-es évek egyik ikonikus pókerese, Johnny Lodden.
A mezőny erősödni kezdett, a Fekete Péntekkel pedig véget ért az aranykor. Az amerikaiaknak ekkortól már nem volt lehetőségük .COM termekben játszani, ráadásul az olaszok, franciák és spanyolok is szegregált piacokat hoztak létre. Az említett országok regularjai olyan helyekre költöztek, ahonnan a globális piacon folytathatták a pókert, a rekreációs játékosok viszont maradtak, így rendkívül erőssé vált a .COM termek mezőnye. Az egykor könnyű pénzszerzési lehetőség kemény munkává vált, a nagy nyerők közül is sokan lemorzsolódtak.
Bár a főállású póker a mai napig csábító opció, hiszen az igazán tehetséges és szorgalmas játékosok még mindig hatalmas összegeket nyerhetnek, emellett szabadságot ad, gyakorlatilag bármikor, a világ bármely részéről végezhető, számos negatívum is megjelent, főként a stressz.
"Ahhoz, hogy valaki profi pókeres legyen speciális személyiségre van szükség. Viselned kell, hogy a kártya folyamatosan izomból tökön rugdos, az életed folyamatos stressz. Elképesztően nehéz profi pókeresként élni, hiszen tudod, ez a megélhetésed, nem csődölhetsz. A probléma az, hogy amikor fut a szekér, a pókeresek elhiszik, hogy ez mindig így lesz, amikor pedig vesztenek, azonnal mindent vissza akarnak nyerni. Illetve ha nagy téten játszol, nehéz visszamenni a kisebbre, és ott is koncentráltnak maradni, megtalálni a motivációt" - nyiatkozta Dan Bilzerian.
A napokban 2+2 fórumon is a témával kapcsolatban indult eszmecsere, Lucktripp arra volt kíváncsi, milyen polgári álláshoz hasonlítható egy profi pókerkarrier stresszintjét tekintve.
"A profi alatt a megélhetési pókert értem. Személy szerint úgy gondolom, a megélhetési póker csomó előnnyel jár. A saját magad főnöke vagy. A póker tulajdonképpen a saját üzleted. Te szabod meg a munkabeosztásod, úgy ahogy az a te életviteleddel legkényelmesebben összeegyeztethető és a pénz is nagyszerű. Ugyanakkor ott a stresszfaktor. Nem kellhetsz ki az ágyból azzal a nyugalommal, hogy letolod a munkát 9-től 17-ig, és fixen megkapod a $100-$200 bért, mint a legtöbb átlag munkahelyen (na, nem Magyarországon - a szerk). A pókerben nincs garancia a bevételre, elkerülhetetlenül lesznek rossz időszakok, downswingek. A póker hihetetlen stresszel jár, hiszen lehet, hogy az előző évben mondjuk 40 buy-in profitot termeltél, aztán 48 óra alatt elvesztesz belőle 10-et. Velem például ez történt. Elképesztő stresszt jelent. Hetek, hónapok telhetnek el, hogy csak kudarc ér az asztaloknál, elvégzed a napi munkád, és csak fogy a pénzed, csak kapod a badbeateket. Ezt rettentő nehéz megfelelően kezelni fejben.
Véleményem szerint a póker egy nehéz formája a megélhetésnek. Kíváncsi vagyok, milyen polgári munkák azok, amelyek körülbelül megfelelnek a pókernek, hasonló stresszel járnak? A póker a szememben egy pszichológiai/pénzügyi háború, a szó szoros értelmében meg kell küzdeni a pénzért. Néhány szakma eszembe jutott, például a hivatásos katona (egyértelmű stressz, hiszen az életét kockáztatja), sebész (emberek élete van a kezében), profi sportoló (az adott formája határozza meg az értékét, egy sérülés egyik napról a másikra véget vethet a pályájának)" - írta Lucktripp.
A téma sokak érdeklődését felkeltette. Néhány további poszt...
rtd353: Szerintem a megélhetési póker olyan, mint egy kisebb vállalkozás tulajdonosának lenni.
FWWM: A legtöbb jól fizető munka kiemelten magas stresszel jár, ráadásul sok közülük szintén nem fix bérezésű, nagy variancia van abban, mennyit keresel. Szerintem a póker nem sorolható a legstresszesebb munkák közé.
Love_the_game: A day trading eléggé hasonló.
iPUTnutsONtheTABLE: Én is azt mondom, hogy olyan, mint egy kis üzlet tulajdonosának lenni. Az ilyen vállalkozásokba a legtöbben belebuknak, csak keveseknek sikerül a felszínen maradni.
Mountaintop: Luxusprosti. A pénz jó. Te osztod be az időd. És néha befefutsz jó partikba, de nagyrészt szopás az egész.
AlexM: A különféle embereknek különböző dolgok okoznak stresszt és más-más dolgokhoz alkalmazkodnak jól. Véleményem szerint sem különösebben stresszes a póker. Számomra például sokkal stresszesebb volna egy 9-től 17-ig meló, ahol seggfejekkel vagyok körülvéve, és egy nálam ostobább főnök ad teljesen értelmetlen, idióta feladatokat.
Ti hogyan gondolkodtok napjaink pókerének stresszfaktoráról? Építenétek karriert a játékban? Esetleg megfelelő tudás esetén is csak fizetés melletti kiegészítésként tekintenétek rá a bizonytalansága miatt? Vagy épp a társadalom szemében megbecsültebb polgári állások monotóniáját nem bírnátok? Mi a véleményetek a témáról?
"Tíz évvel ezelőtt senki sem ismerte az agresszív játékot, mindenki old school stílusban tolta. Ha valaki 3betelt, tudhattad, hogy legalább királyai vannak. Szuper móka volt a póker akkoriban. Emlékszem, hogyan nyertem meg az első élőversenyem. St. Maartenen voltunk és már bennem volt pár ital, mire a heads-upig eljutottam. Egy old school srác volt az ellenfelem. A haverok szóltak, hogy mennének, szóval nem akartam hosszúra nyújtani a játékot. Minden egyes körben emeltem, az ellenfelem pedig mindig dobott, ugyanúgy pókerezett, mint az FR szakaszban. Amikor kisvak voltam, emeltem, az osztó pedig már tolta is a potot hozzám. Amikor nagyvak voltam, akkor vagy dobott vagy limpelt. Utóbbi esetben emeltem, és már jött is felém a pot. Végül ott ült az ellenfelem, és egyetlen nagyvakra elég zseton pihent előtte. Összesen hét tornán vettünk részt St. Maartenen az egyik haverommal, ebből négy alkalommal valamelyikőnk nyert. Komoly pénzeket. Mindenki utált minket. Imádtuk! Aztán 2005-2006 magasságában jött az online póker bumm, egy rakás pénzt nyertünk. Még éveket kellett várni, hogy megjelenjenek az első oktatóvideók, könyvek. Ezután kezdtek el fejlődni az ellenfelek" - nyilatkozta a 2000-es évek egyik ikonikus pókerese, Johnny Lodden.
A mezőny erősödni kezdett, a Fekete Péntekkel pedig véget ért az aranykor. Az amerikaiaknak ekkortól már nem volt lehetőségük .COM termekben játszani, ráadásul az olaszok, franciák és spanyolok is szegregált piacokat hoztak létre. Az említett országok regularjai olyan helyekre költöztek, ahonnan a globális piacon folytathatták a pókert, a rekreációs játékosok viszont maradtak, így rendkívül erőssé vált a .COM termek mezőnye. Az egykor könnyű pénzszerzési lehetőség kemény munkává vált, a nagy nyerők közül is sokan lemorzsolódtak.
Bár a főállású póker a mai napig csábító opció, hiszen az igazán tehetséges és szorgalmas játékosok még mindig hatalmas összegeket nyerhetnek, emellett szabadságot ad, gyakorlatilag bármikor, a világ bármely részéről végezhető, számos negatívum is megjelent, főként a stressz.
"Ahhoz, hogy valaki profi pókeres legyen speciális személyiségre van szükség. Viselned kell, hogy a kártya folyamatosan izomból tökön rugdos, az életed folyamatos stressz. Elképesztően nehéz profi pókeresként élni, hiszen tudod, ez a megélhetésed, nem csődölhetsz. A probléma az, hogy amikor fut a szekér, a pókeresek elhiszik, hogy ez mindig így lesz, amikor pedig vesztenek, azonnal mindent vissza akarnak nyerni. Illetve ha nagy téten játszol, nehéz visszamenni a kisebbre, és ott is koncentráltnak maradni, megtalálni a motivációt" - nyiatkozta Dan Bilzerian.
A napokban 2+2 fórumon is a témával kapcsolatban indult eszmecsere, Lucktripp arra volt kíváncsi, milyen polgári álláshoz hasonlítható egy profi pókerkarrier stresszintjét tekintve.
"A profi alatt a megélhetési pókert értem. Személy szerint úgy gondolom, a megélhetési póker csomó előnnyel jár. A saját magad főnöke vagy. A póker tulajdonképpen a saját üzleted. Te szabod meg a munkabeosztásod, úgy ahogy az a te életviteleddel legkényelmesebben összeegyeztethető és a pénz is nagyszerű. Ugyanakkor ott a stresszfaktor. Nem kellhetsz ki az ágyból azzal a nyugalommal, hogy letolod a munkát 9-től 17-ig, és fixen megkapod a $100-$200 bért, mint a legtöbb átlag munkahelyen (na, nem Magyarországon - a szerk). A pókerben nincs garancia a bevételre, elkerülhetetlenül lesznek rossz időszakok, downswingek. A póker hihetetlen stresszel jár, hiszen lehet, hogy az előző évben mondjuk 40 buy-in profitot termeltél, aztán 48 óra alatt elvesztesz belőle 10-et. Velem például ez történt. Elképesztő stresszt jelent. Hetek, hónapok telhetnek el, hogy csak kudarc ér az asztaloknál, elvégzed a napi munkád, és csak fogy a pénzed, csak kapod a badbeateket. Ezt rettentő nehéz megfelelően kezelni fejben.
Véleményem szerint a póker egy nehéz formája a megélhetésnek. Kíváncsi vagyok, milyen polgári munkák azok, amelyek körülbelül megfelelnek a pókernek, hasonló stresszel járnak? A póker a szememben egy pszichológiai/pénzügyi háború, a szó szoros értelmében meg kell küzdeni a pénzért. Néhány szakma eszembe jutott, például a hivatásos katona (egyértelmű stressz, hiszen az életét kockáztatja), sebész (emberek élete van a kezében), profi sportoló (az adott formája határozza meg az értékét, egy sérülés egyik napról a másikra véget vethet a pályájának)" - írta Lucktripp.
A téma sokak érdeklődését felkeltette. Néhány további poszt...
rtd353: Szerintem a megélhetési póker olyan, mint egy kisebb vállalkozás tulajdonosának lenni.
FWWM: A legtöbb jól fizető munka kiemelten magas stresszel jár, ráadásul sok közülük szintén nem fix bérezésű, nagy variancia van abban, mennyit keresel. Szerintem a póker nem sorolható a legstresszesebb munkák közé.
Love_the_game: A day trading eléggé hasonló.
iPUTnutsONtheTABLE: Én is azt mondom, hogy olyan, mint egy kis üzlet tulajdonosának lenni. Az ilyen vállalkozásokba a legtöbben belebuknak, csak keveseknek sikerül a felszínen maradni.
Mountaintop: Luxusprosti. A pénz jó. Te osztod be az időd. És néha befefutsz jó partikba, de nagyrészt szopás az egész.
AlexM: A különféle embereknek különböző dolgok okoznak stresszt és más-más dolgokhoz alkalmazkodnak jól. Véleményem szerint sem különösebben stresszes a póker. Számomra például sokkal stresszesebb volna egy 9-től 17-ig meló, ahol seggfejekkel vagyok körülvéve, és egy nálam ostobább főnök ad teljesen értelmetlen, idióta feladatokat.
Ti hogyan gondolkodtok napjaink pókerének stresszfaktoráról? Építenétek karriert a játékban? Esetleg megfelelő tudás esetén is csak fizetés melletti kiegészítésként tekintenétek rá a bizonytalansága miatt? Vagy épp a társadalom szemében megbecsültebb polgári állások monotóniáját nem bírnátok? Mi a véleményetek a témáról?
