2009 második fele az online high stakes játék feledhetetlen időszaka volt. Ekkor tűnt fel Viktor "Isildur1" Blom az FTP magas tétes játékaiban, és agresszív stílusával, hatalmas varianciát hozó sessionjeivel, na meg azzal, hogy a világ legjobbjaitól nyert ismeretlen újoncként hatalmas pénzeket, egycsapásra a póker legnagyobb sztárjai közé emelkedett. November 15-re már $5.455.477 profiton állt a fiatal svéd, aminek nagyrészét minden idők talán legbrutálisabb online high stakes heads-up párbaján bukott el Brian Hastings ellen.
Isildur1
A Bluff magazin augusztus 1-én megjelent Viktor Blom interjújának kezdete Isildur1 pályájának korai szakaszával foglalkozik, tulajdonképpen onnan indulva, ahol Sohello "BankTheMan" Shah befejezetlen interjújának oldalunkon is olvasható első két része véget ér. A folytatásában a 2009-es eseményekre terelődik a szó. Az alábbiakban az interjú fordítását olvashatjátok.
Hogyan kerültél kapcsolatba a pókerrel, Viktor? Hogyan váltál átlagos online játékosból a világ egyik legjobbjává?
A barátaimnak köszönhetően kezdtem pókerezni. Egyszerűen csak játszottam, közben pedig próbáltam fejlődni. Nem olvastam könyveket, nem fórumoztam, nem beszélgettem a pókerről. Úgy éreztem, hogy jó vagyok, és mivel játék közben fejlődtem, nem foglalkoztam mással, csak toltam a handeket.
Blom90 nicken startoltál az iPoker hálózatban. Milyen téteken játszottál? Mennyi idő alatt gyűjtöttél annyit, hogy kipróbáld magad az FTP high stakes asztalain?
$2.000-et fizettem be, ez volt minden pénzem akkoriban. Ha elvesztem, abbahagyom a pókert, mással foglalkoztam volna. Miután befizettem, elvonultam egy nyugodt helyre, átgondoltam, mit fogok csinálni, hogyan, milyen téteken. Többasztalos NLHU-t választottam. Minden regularral leültem, aki többasztalozott. Két vagy három héttel később már kipipáltam a szinteket, körülbelül 2 millió dolláros bankrollom volt, és jellemzően $100/$200-on pókereztem. Átlagos sessionjeim 15 órásak voltak, semmi mással nem foglalkoztam, csak játszottam. Nagyon ment a póker. Amikor megy a játék, mindig sokat pókerezem, amikor nem, inkább hagyom, másra koncentrálok, élvezem az életet. Hamarosan négy különböző európai site-on voltam az év legnagyobb nyerője.
Emlékszel arra a pillanatra, amikor először futott át rajtad: "A világ legjobbja lehetek ebben a játékban"?
Kezdtem belefáradni, hogy sokat kell várnom az akciókra, ezért befizettem egy nagyobb összeget az FTP-re, mert úgy hallottam, ott mindig van játék és olyan regular, aki csak arra vár, hogy kifosszam. Ekkoriban kétségem sem volt felőle, én vagyok a bolygó legjobb NLHU játékosa. Korábban $200/$400 volt a legmagasabb tét, amin pókereztem, és nagyon bírtam, hogy $300/$600, $500/$1.000 asztalokon is játszhatok. Ez már tényleg nagyon magas tét volt, és bár sosem játszottam még ekkora vakokkal, jól ment, sokkal koncentráltabb is voltam, ellenfeleim többsége pedig befeszült, könnyű volt barrelezni őket. Úgy éreztem, mindenkivel szemben favorit vagyok NLHU-ban.
Milyen emlékeket őrzöl a durrrr-ral vívott hatalmas csatákról? Volt hogy 3 milliót nyertél tőle három napon belül. Milyenek voltak ezek a meccsek, milyen hosszúak, stb.?
Igen, játszottunk néhány kemény, maratoni menetet. Emlékszem, egyszer 18 órán át toltuk, aztán rövid alvás után folytattuk. Igazi háború volt. Éreztem, hogy nagyon otthon van a játékban, rendkívül tapasztalt, ugyanakkor néha túl passzív volt, illetve néha valami pókeristennek hitte magát, például amikor egyszínű T-5-tel callolta a 4betemet. De tisztelem a tudását, ő az egyik legkeményebb ellenfél, akivel valaha pókereztem.
Egyértelmű volt, hogy számodra nem a pénzről szól ez az egész. Nem kellett Tom Dwannal és Phil Ivey-val játszanod, csomó pénzt nyerhettél volna alacsonyabb téteken, kevésbé erős játékosok ellen. Ez inkább arról szólt, hogy bizonyítsd, te vagy a legjobb?
Mindig is a legjobbak ellen szerettem pókerezni. Fejlődni akartam, szerettem az izgalmat, a kihívást és az igazán kemény játékokat.
Miért vállaltál be egyidőben többasztalos akciót Ivey, Dwan és Antonius ellen? Ez minden, csak nem +EV döntés...
Mert tudtam, NLHU-ban jobb vagyok náluk, és futott a szekér. Nyilván külön-külön nagyobb profittal kecsegtetett volna a játék, de egyszerre is +EV-nek éreztem, és szeretem a kihívást. Ráadásul Ivey és Antonius nem szeret sokasztalozni, durrrr igen, de róla meg nem lehetett tudni, meddig marad online. Azért vágtam bele, mert az adott pillanatban ez volt a legjobb elérhető játék.
Mulattatott a kiléted felől való találgatás?
Nem igazán. Fiatal voltam, és nem volt rá szükségem, utáltam a médiát.
Miért tartottad ilyen sokáig titokban a kiléted? És miért fedted fel magad, amikor PokerStars profi lettél?
Jól alakult az életem. Milliódolláros lakásom volt, amit nagyon bírtam, és együtt lóghattam a gyerekkori haverokkal és a barátnőmmel. Minden szuper volt körülöttem, és úgy éreztem, nincs szükségem ennél többre. De aztán elfogadtam a PokerStars ajánlatát, mert új kihívásra vágytam. Szerettem volna javítani az élő játékomon. A dolgok megváltoztak, az emberek már nem játszottak annyi NLHU-t, mint korábban. Úgy éreztem, ez a jó döntés, mindig is arról álmodoztam, hogy PokerStars profi legyek. Messze ők a legjobb pókerterem.
Mivel indoklod az első komoly mélyrepülésed? Rossz széria? Rossz bankroll management? Cole South és Brian Hastings összejátszása?
Pot Limit Omaha. Első leosztásomat alig egy évvel korábban játszottam a műfajban, összesen mindössze két reggel pókereztem, akik megvertek. Mindössze 1.000 leosztásom volt, amikor $100/$200-on kezdetm omaházni, mert szükségem volt egy kis akcióra, NL-t már senki sem akart játszani ellenem. Amúgy furcsa volt hogy először omahában is csak a két reg pókerezett velem. Talán nem tudták, hogy mekkora hal vagyok, vagy akkoriban még kevesebben omaháztak. Nem tudom.
Emellett rosszul is ment. Néhány évvel korábban fociztam, edzőterembe jártam, ilyesmik, de túl lusta voltam, és akkortájt semmilyen sportot nem űztem, nem ettem normális kajákat és keveset is aludtam. Ez sokat számított. Úgy gondolom, ez sokszor hozzájárult, hogy tiltre kerültem.
És igen, az összejátszás. Úgy gondolom, etikátlanul, gyáván játszottak. Emlékszem, Cole South-szal pókereztem $300/$600-on, és tiltre mentem, minden leosztásban 3betelni kezdtem. Erre hiretelen lelépett. Mondtam neki, hogy wtf, erre hogy sajnálja, mennie kell. Néhány másodperccel később megjelent Hastings, beült hozzám, valószínűleg egymás mellett ücsörögtek a gép mellett. Aztán elnyert tőlem 4,5 milliót.
A $500/$1.000 téten 3,2 millióval futott EV fölött, wrappel tartottam az emelését turnön, és hihetetlen, mennyiszer buktam ezzel 200 ezret meghaladó potoknál. Durva volt, és a végén, amikor már elborult az agyam, ő meg úgy futott, mint valami isten, bepötyögte, hogy akkor kilép. Úgy értem, miért lép ki valaki ilyen szituációban, ez nagyon beteg. Lehet, hogy az volt a terv, hogy Townsend, vagy South folytatja a játékot?
Hogyan élted meg az 5 millió elvesztését?
Amikor történt, akkor rosszul, de utána helyrerázódtam, igyekeztem olyan dolgokkal foglalkozni, amik örömet okoznak, kicsivel később pedig már nem izgatott az egész.
Hogyan viszonyulsz a pénzhez? Érzed a valós értékét?
Igen, de minden igazán jó játékos kockára teszi néha a bankrollját a fejlődésért.
Valaki, aki olyan sokáig rejtőzködött, hogyan kezeli, hogy híresség, közismert figura lett? Zavar, vagy tudod élvezni?
Az emberek felismernek a pókerversenyeken, és mivel nem játszom belőlük olyan sokat, így elmegy. De szeretem megőrizni a privát szférámat, nem mindig szeretek ismeretlenekkel társalogni. Amióta Londonban élek, nincs ezzel problélma, nem ismernek fel az utcán, aminek nagyon örülök.
Kapcsolódó írásaink:
A Viktor Blom sztori (1. rész)
A Viktor Blom sztori (2. rész)
Isildur1
A Bluff magazin augusztus 1-én megjelent Viktor Blom interjújának kezdete Isildur1 pályájának korai szakaszával foglalkozik, tulajdonképpen onnan indulva, ahol Sohello "BankTheMan" Shah befejezetlen interjújának oldalunkon is olvasható első két része véget ér. A folytatásában a 2009-es eseményekre terelődik a szó. Az alábbiakban az interjú fordítását olvashatjátok.
Hogyan kerültél kapcsolatba a pókerrel, Viktor? Hogyan váltál átlagos online játékosból a világ egyik legjobbjává?
A barátaimnak köszönhetően kezdtem pókerezni. Egyszerűen csak játszottam, közben pedig próbáltam fejlődni. Nem olvastam könyveket, nem fórumoztam, nem beszélgettem a pókerről. Úgy éreztem, hogy jó vagyok, és mivel játék közben fejlődtem, nem foglalkoztam mással, csak toltam a handeket.
Blom90 nicken startoltál az iPoker hálózatban. Milyen téteken játszottál? Mennyi idő alatt gyűjtöttél annyit, hogy kipróbáld magad az FTP high stakes asztalain?
$2.000-et fizettem be, ez volt minden pénzem akkoriban. Ha elvesztem, abbahagyom a pókert, mással foglalkoztam volna. Miután befizettem, elvonultam egy nyugodt helyre, átgondoltam, mit fogok csinálni, hogyan, milyen téteken. Többasztalos NLHU-t választottam. Minden regularral leültem, aki többasztalozott. Két vagy három héttel később már kipipáltam a szinteket, körülbelül 2 millió dolláros bankrollom volt, és jellemzően $100/$200-on pókereztem. Átlagos sessionjeim 15 órásak voltak, semmi mással nem foglalkoztam, csak játszottam. Nagyon ment a póker. Amikor megy a játék, mindig sokat pókerezem, amikor nem, inkább hagyom, másra koncentrálok, élvezem az életet. Hamarosan négy különböző európai site-on voltam az év legnagyobb nyerője.
Emlékszel arra a pillanatra, amikor először futott át rajtad: "A világ legjobbja lehetek ebben a játékban"?
Kezdtem belefáradni, hogy sokat kell várnom az akciókra, ezért befizettem egy nagyobb összeget az FTP-re, mert úgy hallottam, ott mindig van játék és olyan regular, aki csak arra vár, hogy kifosszam. Ekkoriban kétségem sem volt felőle, én vagyok a bolygó legjobb NLHU játékosa. Korábban $200/$400 volt a legmagasabb tét, amin pókereztem, és nagyon bírtam, hogy $300/$600, $500/$1.000 asztalokon is játszhatok. Ez már tényleg nagyon magas tét volt, és bár sosem játszottam még ekkora vakokkal, jól ment, sokkal koncentráltabb is voltam, ellenfeleim többsége pedig befeszült, könnyű volt barrelezni őket. Úgy éreztem, mindenkivel szemben favorit vagyok NLHU-ban.
Milyen emlékeket őrzöl a durrrr-ral vívott hatalmas csatákról? Volt hogy 3 milliót nyertél tőle három napon belül. Milyenek voltak ezek a meccsek, milyen hosszúak, stb.?
Igen, játszottunk néhány kemény, maratoni menetet. Emlékszem, egyszer 18 órán át toltuk, aztán rövid alvás után folytattuk. Igazi háború volt. Éreztem, hogy nagyon otthon van a játékban, rendkívül tapasztalt, ugyanakkor néha túl passzív volt, illetve néha valami pókeristennek hitte magát, például amikor egyszínű T-5-tel callolta a 4betemet. De tisztelem a tudását, ő az egyik legkeményebb ellenfél, akivel valaha pókereztem.
Egyértelmű volt, hogy számodra nem a pénzről szól ez az egész. Nem kellett Tom Dwannal és Phil Ivey-val játszanod, csomó pénzt nyerhettél volna alacsonyabb téteken, kevésbé erős játékosok ellen. Ez inkább arról szólt, hogy bizonyítsd, te vagy a legjobb?
Mindig is a legjobbak ellen szerettem pókerezni. Fejlődni akartam, szerettem az izgalmat, a kihívást és az igazán kemény játékokat.
Miért vállaltál be egyidőben többasztalos akciót Ivey, Dwan és Antonius ellen? Ez minden, csak nem +EV döntés...
Mert tudtam, NLHU-ban jobb vagyok náluk, és futott a szekér. Nyilván külön-külön nagyobb profittal kecsegtetett volna a játék, de egyszerre is +EV-nek éreztem, és szeretem a kihívást. Ráadásul Ivey és Antonius nem szeret sokasztalozni, durrrr igen, de róla meg nem lehetett tudni, meddig marad online. Azért vágtam bele, mert az adott pillanatban ez volt a legjobb elérhető játék.
Mulattatott a kiléted felől való találgatás?
Nem igazán. Fiatal voltam, és nem volt rá szükségem, utáltam a médiát.
Miért tartottad ilyen sokáig titokban a kiléted? És miért fedted fel magad, amikor PokerStars profi lettél?
Jól alakult az életem. Milliódolláros lakásom volt, amit nagyon bírtam, és együtt lóghattam a gyerekkori haverokkal és a barátnőmmel. Minden szuper volt körülöttem, és úgy éreztem, nincs szükségem ennél többre. De aztán elfogadtam a PokerStars ajánlatát, mert új kihívásra vágytam. Szerettem volna javítani az élő játékomon. A dolgok megváltoztak, az emberek már nem játszottak annyi NLHU-t, mint korábban. Úgy éreztem, ez a jó döntés, mindig is arról álmodoztam, hogy PokerStars profi legyek. Messze ők a legjobb pókerterem.
Mivel indoklod az első komoly mélyrepülésed? Rossz széria? Rossz bankroll management? Cole South és Brian Hastings összejátszása?
Pot Limit Omaha. Első leosztásomat alig egy évvel korábban játszottam a műfajban, összesen mindössze két reggel pókereztem, akik megvertek. Mindössze 1.000 leosztásom volt, amikor $100/$200-on kezdetm omaházni, mert szükségem volt egy kis akcióra, NL-t már senki sem akart játszani ellenem. Amúgy furcsa volt hogy először omahában is csak a két reg pókerezett velem. Talán nem tudták, hogy mekkora hal vagyok, vagy akkoriban még kevesebben omaháztak. Nem tudom.
Emellett rosszul is ment. Néhány évvel korábban fociztam, edzőterembe jártam, ilyesmik, de túl lusta voltam, és akkortájt semmilyen sportot nem űztem, nem ettem normális kajákat és keveset is aludtam. Ez sokat számított. Úgy gondolom, ez sokszor hozzájárult, hogy tiltre kerültem.
És igen, az összejátszás. Úgy gondolom, etikátlanul, gyáván játszottak. Emlékszem, Cole South-szal pókereztem $300/$600-on, és tiltre mentem, minden leosztásban 3betelni kezdtem. Erre hiretelen lelépett. Mondtam neki, hogy wtf, erre hogy sajnálja, mennie kell. Néhány másodperccel később megjelent Hastings, beült hozzám, valószínűleg egymás mellett ücsörögtek a gép mellett. Aztán elnyert tőlem 4,5 milliót.
A $500/$1.000 téten 3,2 millióval futott EV fölött, wrappel tartottam az emelését turnön, és hihetetlen, mennyiszer buktam ezzel 200 ezret meghaladó potoknál. Durva volt, és a végén, amikor már elborult az agyam, ő meg úgy futott, mint valami isten, bepötyögte, hogy akkor kilép. Úgy értem, miért lép ki valaki ilyen szituációban, ez nagyon beteg. Lehet, hogy az volt a terv, hogy Townsend, vagy South folytatja a játékot?
Hogyan élted meg az 5 millió elvesztését?
Amikor történt, akkor rosszul, de utána helyrerázódtam, igyekeztem olyan dolgokkal foglalkozni, amik örömet okoznak, kicsivel később pedig már nem izgatott az egész.
Hogyan viszonyulsz a pénzhez? Érzed a valós értékét?
Igen, de minden igazán jó játékos kockára teszi néha a bankrollját a fejlődésért.
Valaki, aki olyan sokáig rejtőzködött, hogyan kezeli, hogy híresség, közismert figura lett? Zavar, vagy tudod élvezni?
Az emberek felismernek a pókerversenyeken, és mivel nem játszom belőlük olyan sokat, így elmegy. De szeretem megőrizni a privát szférámat, nem mindig szeretek ismeretlenekkel társalogni. Amióta Londonban élek, nincs ezzel problélma, nem ismernek fel az utcán, aminek nagyon örülök.
Kapcsolódó írásaink:
A Viktor Blom sztori (1. rész)
A Viktor Blom sztori (2. rész)
