Antonio, másfél héttel ezelőtt harmadik helyet szereztél ugyanennél az asztalnál (event #35 $3.000 No Limit Hold'em - Shootout), és láthatóan nagyon csalódott voltál. Teljesen letörtél. Megfordult akkor bármennyire is a fejedben, hogy hamarosan a Big One megnyeréséért ünneplenek ugyanitt?
Igen. Hittem benne. Akartam. A 3. hely után valószínűleg még jobban akartam, mint előtte, és mintha nyertem volna akkor. Nagyon peches voltam a 3-handed játékban, így igencsak motivált voltam, hogy megnyerjek egy másikat.
Hol a helye az Esfandiari siker skálán mostani győzelmednek?
Mondjuk 182-nél. Hogy jobb, mint a szex, az biztos.
Mesélj kicsit az utolsó leosztásról, ahol kicsit izzasztó volt a helyzet, színre húztak a flop drilled ellen. Kiugrott a szíved a két utolsó közös lapnál?
Azért nem volt annyira kemény. Egyszerűen arra gondoltam: "Oké, itt vagyunk. Ez az a pillanat. Ha a flöshúzód lejavul, valószínűleg te nyered minden idők legnagyobb versenyét. És ennyi. Ez az döntő pillanat. Itt és most. One time. Egyébként eléggé biztos vagyik abban, hogy az összes one time-omat elhasználtam ezen a tornán, de persze cseppet sem bánom. Korábban is mondtam, ha az elkövetkező öt évem összes one time-ját ezen a tornán lövöm el, boldog leszek.
Mennyiben változik a szemléleted, amikor olyanok játékosok ellen pókerezel, akikknek egymillió dollár nem számít sok pénznek?
Nem hinném, hogy változik. Ez akkor is csak egy torna. Két lapot kapsz, és az ellenfelek is két lapot kapnak. Ugyanúgy a stackek, a pozíció és az ellenfél figyelembevételével játszol. Szóval nincs lényeges különbség. Úgy játszom, hogy megnyerjem a tornát.
Beszéljünk kicsit arról, hogy megkomolyodtál. Egy fél évtizeddel ezelőtt még ment a rengeteg parti...
Ki mondta, hogy megkomolyodtam?
Úgy gondolom, hogy kicsit jobban felnőttél azóta. Értél egy kicsit. Úgy gondolom, a rengeteg buli miatt korábban kevesebbet foglalkoztás a póker játékoddal. Ez az amiben komolyodtál. Vagy nincs igazam?
De, igen. Eljött az a pont, amikor magamba néztem, és újraértékeletem, mi fontos, és mi nem fontos a számomra. És az, hogy minden nap elmentem valahová, és partiztam, nem egy olyan dolog volt, ami igazán boldoggá tett. Szerettem, ne érts félre. Csak valahogy kinőttem belőle. Már 33 éves vagyok, és egyszerűen csak úgy döntöttem, hogy jobb életet élek, a WSOP mellett döntöttem, a reggeli kelések mellett döntöttem, a tornaterem mellett döntöttem, és a győzelmek, karkötők mellett döntöttem.
Mikor gondoltál rá először, hogy menyered ezt a karkötőt?
Konkrétan ezt? Őszintén szólva, végig magam elé képzeltem. Ugyanakkor mindig magam elé képzelem a látványt minden egyes tornán a WSOP-n. Szóval most igazából csak valóra vált egy ezek közül. Tegnap éjjel a döntő asztalnál viszont tényleg láttam. Egyszerűen éreztem. Tudtam, hogy az enyém lesz.
A magadénak érezted a tornát az elejétől kezdve? Nagyon nyugodtnak tűntél. Játszottál Bill Perkinsszel, jöttél-mentél, beszélgettél az emberekkel, mondtad David Einhornnak, hogy adakozzon... Sokkal lazábbnak tűntél, mint bárki a mezőnyből. Jól láttuk?
Azt hiszem, igen. Bár szerintem voltak páran, akik szintén elég nyugodtak voltak, legfeljebb nem voltak olyan közvetlenek. Tudod, az én stílusom ilyen, szeretek beszélgetni, jól érezni magam. A pókerasztal mellett is jobban szeretem élvezni az életet, ahelyett, hogy unottan üldögéljek. Mindenki tudja, hogy a póker bizony néha unalmas. Én csak jól akartam iérezni magam, ezt teszem akármelyik hand közben, akármelyik tornán, akárhol. Hogy ez történetesen a One Drop volt, az ebből a szempontból mindegy.
Mennyiben változtatta meg az életed ez a torna, Antonio?
Sok évvel ezelőtt léptem színre a pókerben és voltak sikereim. Aztán néhány évig nem nyertem semmit, de nem is érdekelt. Közben persze a különféle showknak köszönhetően fent maradtam a térképen, aztán pár éve nyertem egy WPT-t, és az nagyon jó érzés volt. Viszont azt hiszem, ez most valahogy végérvényesen rögzítette, hogy Antonio Esfandiari egy pókerjátékos.
És innen merre tovább?
Merre tovább? Egy bárba...?
Gondoltál játék közben a 18 millió dolláros kifizetésre?
Esküszöm neked, akár hiszed akár nem, egyetlen egyszer sem gondoltam a pénzre. Csak nyerni akartam.
A végén a kamerák előtt édesapádnak adtad a karkötőt. Mit jelentett ez neked? Mikor döntötted el, hogy ezt fogod tenni?
Múlt éjjel mondtam a kisöcsémnek: "Ez apáé lesz”. Ezért adom neki a karkötőt. Édesapám volt mindig is a legnagyobb támaszom. Amikor legelőször elhívtam egy kaszinóba, hogy nézze a játékomat, leült mögém, nézte a lapjaimat és már azelőtt, hogy a póker ilyen népszerű lett volna, biztosított róla, hogy száz százalékig mellettem áll. Egyáltalán nem zavarta a dolog, ami meglepő volt. Persze eleinte másképp volt, de aztán amikor lejött velem és látta, hogyan játszom, ahogy elmondtam neki a readjeimet, azt mondta, "Oké, rendben van”. Azóta is támogat mindenben, és én életem végéig szeretni fogom ezért. Ő a legnagyszerűbb ember a világon. Sok mindent feladott, hogy elhozzon minket ebbe az országba, sőt, gyakorlatilag mindent. Hogy ezt megnyerhettem neki és nekiadhattam a karkötőt, az a világot jelenti nekem. Így hát ma éjjel én fogom hordani, de holnaptől ez apám karkötője.
Fontosabb volt ez neked, mint megnyerni a Main Eventet?
Nos, volt valakivel egy beszélgetésem erről, és hát nem tudom. Azt hiszem, ez ilyen történelmi esemény volt, példa nélküli. Ha most visszamehetnék és kiválaszthatnám, melyiket nyerjem meg idén, ezt vagy a Main Eventet, majdnem biztosan ezt választanám. De hát nem tudom, milyen érzés azt megnyerni. Majd ha most megnyertem, utána megmondom.
Fontosnak érezted lenyomni Phil Hellmuth-ot minden idők legnagyobb nyereményéért tegnap?
Nem, de elég fura volt ráemelni 9-2-vel.
Van bármiféle jótékonysági szervezet, aminek pénzt utalnál?
Naná, a One Drop.
Tudod már, hogy mennyit?
Nem, még nem gondolkoztam rajta.
Mikor döntötted el, hogy játszol a One Drop tornán?
Csak pár nappal előtte. Eredetileg nem játszottam volna, csak kommentálom, de aztán meggondoltam magam, mondtam, hogy "Áhh”, és eldöntöttem az utolsó pillanatban, hogy játszani akarok.
Vannak most rendíkvül boldog befektetőid?
Erre inkább nem válaszolok.
WSOP event #55 - Mágikus győzelem, Esfandiari vitte a 18,3 millió dollárt
Igen. Hittem benne. Akartam. A 3. hely után valószínűleg még jobban akartam, mint előtte, és mintha nyertem volna akkor. Nagyon peches voltam a 3-handed játékban, így igencsak motivált voltam, hogy megnyerjek egy másikat.
Hol a helye az Esfandiari siker skálán mostani győzelmednek?
Mondjuk 182-nél. Hogy jobb, mint a szex, az biztos.
Mesélj kicsit az utolsó leosztásról, ahol kicsit izzasztó volt a helyzet, színre húztak a flop drilled ellen. Kiugrott a szíved a két utolsó közös lapnál?
Azért nem volt annyira kemény. Egyszerűen arra gondoltam: "Oké, itt vagyunk. Ez az a pillanat. Ha a flöshúzód lejavul, valószínűleg te nyered minden idők legnagyobb versenyét. És ennyi. Ez az döntő pillanat. Itt és most. One time. Egyébként eléggé biztos vagyik abban, hogy az összes one time-omat elhasználtam ezen a tornán, de persze cseppet sem bánom. Korábban is mondtam, ha az elkövetkező öt évem összes one time-ját ezen a tornán lövöm el, boldog leszek.
Mennyiben változik a szemléleted, amikor olyanok játékosok ellen pókerezel, akikknek egymillió dollár nem számít sok pénznek?
Nem hinném, hogy változik. Ez akkor is csak egy torna. Két lapot kapsz, és az ellenfelek is két lapot kapnak. Ugyanúgy a stackek, a pozíció és az ellenfél figyelembevételével játszol. Szóval nincs lényeges különbség. Úgy játszom, hogy megnyerjem a tornát.
Beszéljünk kicsit arról, hogy megkomolyodtál. Egy fél évtizeddel ezelőtt még ment a rengeteg parti...
Ki mondta, hogy megkomolyodtam?
Úgy gondolom, hogy kicsit jobban felnőttél azóta. Értél egy kicsit. Úgy gondolom, a rengeteg buli miatt korábban kevesebbet foglalkoztás a póker játékoddal. Ez az amiben komolyodtál. Vagy nincs igazam?
De, igen. Eljött az a pont, amikor magamba néztem, és újraértékeletem, mi fontos, és mi nem fontos a számomra. És az, hogy minden nap elmentem valahová, és partiztam, nem egy olyan dolog volt, ami igazán boldoggá tett. Szerettem, ne érts félre. Csak valahogy kinőttem belőle. Már 33 éves vagyok, és egyszerűen csak úgy döntöttem, hogy jobb életet élek, a WSOP mellett döntöttem, a reggeli kelések mellett döntöttem, a tornaterem mellett döntöttem, és a győzelmek, karkötők mellett döntöttem.
Mikor gondoltál rá először, hogy menyered ezt a karkötőt?
Konkrétan ezt? Őszintén szólva, végig magam elé képzeltem. Ugyanakkor mindig magam elé képzelem a látványt minden egyes tornán a WSOP-n. Szóval most igazából csak valóra vált egy ezek közül. Tegnap éjjel a döntő asztalnál viszont tényleg láttam. Egyszerűen éreztem. Tudtam, hogy az enyém lesz.
A magadénak érezted a tornát az elejétől kezdve? Nagyon nyugodtnak tűntél. Játszottál Bill Perkinsszel, jöttél-mentél, beszélgettél az emberekkel, mondtad David Einhornnak, hogy adakozzon... Sokkal lazábbnak tűntél, mint bárki a mezőnyből. Jól láttuk?
Azt hiszem, igen. Bár szerintem voltak páran, akik szintén elég nyugodtak voltak, legfeljebb nem voltak olyan közvetlenek. Tudod, az én stílusom ilyen, szeretek beszélgetni, jól érezni magam. A pókerasztal mellett is jobban szeretem élvezni az életet, ahelyett, hogy unottan üldögéljek. Mindenki tudja, hogy a póker bizony néha unalmas. Én csak jól akartam iérezni magam, ezt teszem akármelyik hand közben, akármelyik tornán, akárhol. Hogy ez történetesen a One Drop volt, az ebből a szempontból mindegy.
Mennyiben változtatta meg az életed ez a torna, Antonio?
Sok évvel ezelőtt léptem színre a pókerben és voltak sikereim. Aztán néhány évig nem nyertem semmit, de nem is érdekelt. Közben persze a különféle showknak köszönhetően fent maradtam a térképen, aztán pár éve nyertem egy WPT-t, és az nagyon jó érzés volt. Viszont azt hiszem, ez most valahogy végérvényesen rögzítette, hogy Antonio Esfandiari egy pókerjátékos.
És innen merre tovább?
Merre tovább? Egy bárba...?
Gondoltál játék közben a 18 millió dolláros kifizetésre?
Esküszöm neked, akár hiszed akár nem, egyetlen egyszer sem gondoltam a pénzre. Csak nyerni akartam.
A végén a kamerák előtt édesapádnak adtad a karkötőt. Mit jelentett ez neked? Mikor döntötted el, hogy ezt fogod tenni?
Múlt éjjel mondtam a kisöcsémnek: "Ez apáé lesz”. Ezért adom neki a karkötőt. Édesapám volt mindig is a legnagyobb támaszom. Amikor legelőször elhívtam egy kaszinóba, hogy nézze a játékomat, leült mögém, nézte a lapjaimat és már azelőtt, hogy a póker ilyen népszerű lett volna, biztosított róla, hogy száz százalékig mellettem áll. Egyáltalán nem zavarta a dolog, ami meglepő volt. Persze eleinte másképp volt, de aztán amikor lejött velem és látta, hogyan játszom, ahogy elmondtam neki a readjeimet, azt mondta, "Oké, rendben van”. Azóta is támogat mindenben, és én életem végéig szeretni fogom ezért. Ő a legnagyszerűbb ember a világon. Sok mindent feladott, hogy elhozzon minket ebbe az országba, sőt, gyakorlatilag mindent. Hogy ezt megnyerhettem neki és nekiadhattam a karkötőt, az a világot jelenti nekem. Így hát ma éjjel én fogom hordani, de holnaptől ez apám karkötője.
Fontosabb volt ez neked, mint megnyerni a Main Eventet?
Nos, volt valakivel egy beszélgetésem erről, és hát nem tudom. Azt hiszem, ez ilyen történelmi esemény volt, példa nélküli. Ha most visszamehetnék és kiválaszthatnám, melyiket nyerjem meg idén, ezt vagy a Main Eventet, majdnem biztosan ezt választanám. De hát nem tudom, milyen érzés azt megnyerni. Majd ha most megnyertem, utána megmondom.
Fontosnak érezted lenyomni Phil Hellmuth-ot minden idők legnagyobb nyereményéért tegnap?
Nem, de elég fura volt ráemelni 9-2-vel.
Van bármiféle jótékonysági szervezet, aminek pénzt utalnál?
Naná, a One Drop.
Tudod már, hogy mennyit?
Nem, még nem gondolkoztam rajta.
Mikor döntötted el, hogy játszol a One Drop tornán?
Csak pár nappal előtte. Eredetileg nem játszottam volna, csak kommentálom, de aztán meggondoltam magam, mondtam, hogy "Áhh”, és eldöntöttem az utolsó pillanatban, hogy játszani akarok.
Vannak most rendíkvül boldog befektetőid?
Erre inkább nem válaszolok.
WSOP event #55 - Mágikus győzelem, Esfandiari vitte a 18,3 millió dollárt
