A Full Tilt Poker (FTP) társalapítója és (ex)elnöke, az Egyesült Államok Igazságügy Minisztériuma által 42,5 milló dolláros lopással vádolt Howard Lederer első alkalommal nyilatkozott a terem kifizetési botránya óta. Az angol Pokernews.com-nak adott hét órás interjúban a vállalat teljes történetét feltárja, a kezdetektől a bukásig.
Az alábbikaban az interjú első két részét tekinthetitek meg, illetve elolvashatjátok a beszélgetés magyar nyelvű kivonatát is.
Lederer-akták 1. rész:
Az alábbikaban az interjú első két részét tekinthetitek meg, illetve elolvashatjátok a beszélgetés magyar nyelvű kivonatát is.
Lederer-akták 1. rész:
- "Miért vállaltad a beszélgetést, miért tartott olyan sokáig, hogy szembenézz a problémákkal?" - kérdezik Lederertől. Lederer először is megköszöni az interjú lehetőségét, majd elmondja, a pókertársadalom megérdemli, hogy választ kapjon a kérdésekre, az elmúlt 15 hónapban azonban nem volt erre lehetőség. Most, a PokerStarsszal kötött megállapodással eljött az idő, hogy a nyilvánosság elé álljon. Hozzáteszi, mindenre igyekszik felelni, de nem biztos, hogy mindenre lesz válasza, hiszen alapvetően csak egy láncszem volt a gépezetben.
- Lederer az FTP születéséről mesél. Mint mondja, 2000-ben, vagy talán 1999-ben találkozott Chris Ferguson Ray Bitarral. Chris tőzsdézett, Ray pedig egy bróker irodát vezetett Los Angelesben. Nagyon közeli barátok lettek. Chris tudta, nem elég olyan befektetőket hozni az induló vállalathoz, akiknek vastag a csekk-füzete, olyan emberekre van szükség, akik értékkel bírnak, akik a póker hírességeivé válnak idővel.
- Arra a kérdésre, mi volt az első benyomása Bitarról, Lederer azt feleli, eleinte nem volt kialakult benyomása, számára egyszerűen Ferguson barátja volt, így kezelte. Amikor Lederer beszállt a vállalatba, Phil Ivey már benne volt a cégben, valamint Rafe Furst, Phil Gordon, Perry Friedman és Andy Bloch is. A vállalatnak 700 ezer dolláros tőkéje volt ekkor, amit elsősorban szoftverfejlesztésre fordítottak.
- "Az FTP igazolt játékosai voltak a vállalat eredeti befektetői? Ha igen, kaptak külön díjazást a játékosi tevékenységért, vagy ez részét képezte a befektetői megállapodásnak?" - kérdezik Lederertől, aki elmondja, ha jól emlékszik, a vállalat bevételeinek 5%-ából külön díjazták ezeket a játékosokat. Ezen felül a legnagyobb részvényesek különféle kedvezményeket kaptak, például nevezési díjakra, vagy további részvényekre, hiszen ők voltak a terem reklámarcai.
- Lederer elmondja, a tulajdonosoknak mind beleszólásuk volt a vállalat irányításába, a döntésekhez többségi szavazatra volt szükség.
- Az eredetileg megválasztott vezetőségben Ray Bitar, Chris Ferguson, Parry Friedman, Phil Ivey és Lederer kapott helyet. De hamar világossá vált, hogy Ivey-val rendkívül nehéz kapcsolatot tartani, ezért ő kilépett. A következő évben Rafe Furst került be a vezetésbe, Perry Friedman pedig kevéssel 2006 előtt lépett ki. A vállalati megállapodás szerint minden évben új szavazást kellett volna tartani a vezetőség összetételéről, de ez nem történt meg, mert a részvényesek nem kívántak részt venni a közvetlen iránytásban.
- "Kaptál külön fizetést a Tiltware-ben betöltött elnöki pozíciódért?" - kérdezik Lederertől, aki elmondja, az első években nem kapott fizetést, ugyanakkor ígéretet kapott, hogy további részesedést kap a vállalatban tevékenységéért, amennyiben jól teljesít a cég. Nem profi vezetőségként vágtak bele a munkába, nem volt tapasztalatuk ezen a téren, nem korábbi igazgatók, ügyvédek alkották a csapatot, mint a nagy cégeknél szokás, például az Apple-nél. Telefonon tartották a kapcsolatot az igazgatósággal, de nem volt meghatározott elvárás velük szemben, például hogy külső céggel ellenőriztessék a pénzügyi helyzetet.
- "A póker egy olyan játék, ami a készpénz körül forog, amelyben az egyik játékos elnyeri a másik játékos pénzét. A játékos ül az asztalnál, és ott a pénze is, biztonságban. Egy online pókerterem indítása nyilvánvalóan vonzó lehetett pénzügyi szempontból, de a korai időkben a játékosok befizetéseinek biztonsága, ami ma már alapvető, mint elvárás, talán nem is létezett. Mesélj erről a kezdeti időszakról, a pénzügyi folyamatokról, az emberekről, akiket felvettetek az engedélyezési folyamathoz, a pénzügyek kezeléséhez!" - kérik Lederert. Lederer elmondja, először is licencet kellett szerezniük, amit a Kawanakhe-tól kaptak meg. Bitar volt az igazgató, így jellemzően ő foglalkozott ezzel a kérdéssel. A papírmunkát Bitar és a vállalat jogtanácsosa végezte, a 2004-es WSOP után indult el a terem. Ekkoriban új tagok léptek be a Tiltware-be, akik pénzt is hoztak magukkal, az online startnál már 2-2,5 millió dollár tőkével rendelkezett a cég. Pénzügyi igazgatóként Alant alkalmazták, aki bizonyos időközönként jelentéseket küldött, ezeket Bitarék ellenőrizték. Ekkor még nem voltak problémák, lefoglalások (2004), egyre ismertebbé vált a cég, és egyáltalán nem látszott, hogy a megkezdett út milyen gondokhoz vezethet.
- Arra a kérdésre, hogyan kezelték a játékosok befizetéseit, elkülönített számlán tartották-e, Lederer azt feleli, nem tudja, hogy hozzányúltak-e valamilyen formán, de nem hiszi, a vállalat erős volt akkoriban. Mint elmondja, épp ezért nem merült fel az elkülönített számla, mivel a vállalatnak jól ment, eszükbe sem jutott, hogy szükség lehet erre.
- "Hogyan vettek részt a részvényesek az irányításban, voltak-e negatív észrevételeik a működéssel kapcsolatban?". Lederer azt feleli, mindig voltak ilyen jellegű észrevételek, főként abból adódóan, hogy a tulajdonosok között időről időre felmerültek ellentétek. Voltak, akik úgy gondolták, Bitar nem végez jó munkát, és szerették volna eltávolítani a pozíciójából, ugyanakkor hivatalos kísérlet nem történt erre vonatkozóan. Emellett üzleti stratégiával kapcsolatos e-maileket kaptak, például a részvényesek a vezetőség figyelmébe ajánlották más termek bónusz ajánlatait. Összességében nehéz volt kezelni a tagokat.
- Lederert szembesítik egy korábbi, John Juanda által elmesélt történettel, amely szerint Juanda ügyfélszolgálati problémákra hívta fel a figyelmét Lederernek és Bitarnak, amire Bitar a következőt felelte: "John, ne mondd meg nekünk, hogyan irányítsuk a vállalatot, te csak egy tulajdonos vagy, semmi több, szóval kopj le". Lederer elmondja, Juanda az egyik szószólója volt a Bitar ellenes csoportnak, így bár nem emlékszik erre a beszélgetésre, valószínűleg megtörtént. Lederer szerint a tulajdonosok feladata az igazgatótanács megválasztása volt, nem több. Ahhoz, hogy szembemenjenek Bitar elképzeléseivel, 51%-os többségi koalíciót kellett volna szerezniük.
- Felmerül, hogy Bitart sokan alkalmatlannak tartották a vezetésre, nem volt meg az ehhez szükséges képzettsége, karizmája, sőt egyenesen tanulatlan volt. Lederer szerint azonban alkalmas volt a tisztség betöltésére, nem hagyományos értelemben ugyan, hiszen a képzettsége valóban nem volt meg, de nagy szenvedéllyel végezte munkáját, és számos területen kiváló eredményeket mutatott fel. És bár sokan nem szerették, de legalább ennyien szerették őt a vállalatnál.
- Perry Friedman is azok közé tartozott, akik nem kedvelték Bitart, és 2006-ban Friedman figyelmeztette is az igazgatótanácsot, hogy túl nagyra nőtt a vállalat, már túl komplikált az irányítása. Ezért indítványozta Bitar leváltását. Lederer elmondja, talán Friedman jött ki legkevésbé Bitarral a tulajdonosok közül, és a vitáik következtében Friedman előbb mint programozó hagyta el a céget, később pedig teljes egészében lemondott.
- 443.865.529,89 - ennyi osztalékot fizetett az FTP a részvényeseknek az Igazságügyi Minisztérium vizsgálata szerint. Lederer elmondja, 2005-ben, vagy talán 2006-ban merült fel először az osztlék kérdése, addig a tulajdonosok türelmesek voltak. Ekkor még megegyeztek abban, hogy a profitot továbbra is visszaforgatják a cégbe, 2007 áprilisában viszont megkezdődött az osztalék utalása. A vállalatnak ekkor körülbelül 20-30 milliós készpénz-többlete volt. Lederer hozzáteszi, volt egy ember, aki nagy ellenzője volt az osztaléknak, aki szerint továbbra is mindent vissza kellett volna forgatni a vállalatba, aki szerint minden egyes ilyen jellegű kifizetés gyengíti a céget. Ő Chris Ferguson volt. Fergusont egyáltalán nem érdekli a pénz, egy teljesen átlagos házban él Las Vegas szomszédságában, és gyakorlatilag alig költ valamire. Az osztalékát egy afrikai segélyszervnek adta. Ferguson folyamatosan ellenezte az osztalék utalását, és mint Lederer mondja, végül teljes mértékben beigazolódott álláspontja.
- Újra előkerülnek a számla elkülönítések, hogy külön számlán kezelte-e a vállalat az osztalékokat, a fizetéseket, a játékosok pénzét és a működéshez szükséges összegeket. Lederernek, állítása szerint, nem volt rálátása erre, nem volt köze a könyveléshez, de véleménye szerint nem volt elkülönített számla. Ezt akkoriban sem a licenckiadó, sem a pókertársadalom nem várta el a termektől. Ezen felül a részvényesek teljesen jóhiszeműek voltak, senki, ő maga sem gondolta, hogy a játékosok pénzéből kap osztalékot, és nem is tartottak volna igényt az osztalék kifizetésére, ha tisztában vannak a helyzettel.
- Lederer elmondja, a cég nem a jogszabályok miatt, hanem azért költözött Dublinba, hogy belépjen a londoni tőzsdére. Úgy látja, a költözéssel elveszítette rálátását a vállalat ügyeire - hiszen Lederer az USA-ban maradt -, amíg korábban 60-70%-ban részt vett a munkában, ezután kikerült a vállalati vérkeringésből. Akkor figyelt fel arra, hogy problémák lehetnek, amikor egy alkalmazott felhívta, komoly gondok vannak az amerikaiak és írek között.
- Lederer az FTP születéséről mesél. Mint mondja, 2000-ben, vagy talán 1999-ben találkozott Chris Ferguson Ray Bitarral. Chris tőzsdézett, Ray pedig egy bróker irodát vezetett Los Angelesben. Nagyon közeli barátok lettek. Chris tudta, nem elég olyan befektetőket hozni az induló vállalathoz, akiknek vastag a csekk-füzete, olyan emberekre van szükség, akik értékkel bírnak, akik a póker hírességeivé válnak idővel.
- Arra a kérdésre, mi volt az első benyomása Bitarról, Lederer azt feleli, eleinte nem volt kialakult benyomása, számára egyszerűen Ferguson barátja volt, így kezelte. Amikor Lederer beszállt a vállalatba, Phil Ivey már benne volt a cégben, valamint Rafe Furst, Phil Gordon, Perry Friedman és Andy Bloch is. A vállalatnak 700 ezer dolláros tőkéje volt ekkor, amit elsősorban szoftverfejlesztésre fordítottak.
- "Az FTP igazolt játékosai voltak a vállalat eredeti befektetői? Ha igen, kaptak külön díjazást a játékosi tevékenységért, vagy ez részét képezte a befektetői megállapodásnak?" - kérdezik Lederertől, aki elmondja, ha jól emlékszik, a vállalat bevételeinek 5%-ából külön díjazták ezeket a játékosokat. Ezen felül a legnagyobb részvényesek különféle kedvezményeket kaptak, például nevezési díjakra, vagy további részvényekre, hiszen ők voltak a terem reklámarcai.
- Lederer elmondja, a tulajdonosoknak mind beleszólásuk volt a vállalat irányításába, a döntésekhez többségi szavazatra volt szükség.
- Az eredetileg megválasztott vezetőségben Ray Bitar, Chris Ferguson, Parry Friedman, Phil Ivey és Lederer kapott helyet. De hamar világossá vált, hogy Ivey-val rendkívül nehéz kapcsolatot tartani, ezért ő kilépett. A következő évben Rafe Furst került be a vezetésbe, Perry Friedman pedig kevéssel 2006 előtt lépett ki. A vállalati megállapodás szerint minden évben új szavazást kellett volna tartani a vezetőség összetételéről, de ez nem történt meg, mert a részvényesek nem kívántak részt venni a közvetlen iránytásban.
- "Kaptál külön fizetést a Tiltware-ben betöltött elnöki pozíciódért?" - kérdezik Lederertől, aki elmondja, az első években nem kapott fizetést, ugyanakkor ígéretet kapott, hogy további részesedést kap a vállalatban tevékenységéért, amennyiben jól teljesít a cég. Nem profi vezetőségként vágtak bele a munkába, nem volt tapasztalatuk ezen a téren, nem korábbi igazgatók, ügyvédek alkották a csapatot, mint a nagy cégeknél szokás, például az Apple-nél. Telefonon tartották a kapcsolatot az igazgatósággal, de nem volt meghatározott elvárás velük szemben, például hogy külső céggel ellenőriztessék a pénzügyi helyzetet.
- "A póker egy olyan játék, ami a készpénz körül forog, amelyben az egyik játékos elnyeri a másik játékos pénzét. A játékos ül az asztalnál, és ott a pénze is, biztonságban. Egy online pókerterem indítása nyilvánvalóan vonzó lehetett pénzügyi szempontból, de a korai időkben a játékosok befizetéseinek biztonsága, ami ma már alapvető, mint elvárás, talán nem is létezett. Mesélj erről a kezdeti időszakról, a pénzügyi folyamatokról, az emberekről, akiket felvettetek az engedélyezési folyamathoz, a pénzügyek kezeléséhez!" - kérik Lederert. Lederer elmondja, először is licencet kellett szerezniük, amit a Kawanakhe-tól kaptak meg. Bitar volt az igazgató, így jellemzően ő foglalkozott ezzel a kérdéssel. A papírmunkát Bitar és a vállalat jogtanácsosa végezte, a 2004-es WSOP után indult el a terem. Ekkoriban új tagok léptek be a Tiltware-be, akik pénzt is hoztak magukkal, az online startnál már 2-2,5 millió dollár tőkével rendelkezett a cég. Pénzügyi igazgatóként Alant alkalmazták, aki bizonyos időközönként jelentéseket küldött, ezeket Bitarék ellenőrizték. Ekkor még nem voltak problémák, lefoglalások (2004), egyre ismertebbé vált a cég, és egyáltalán nem látszott, hogy a megkezdett út milyen gondokhoz vezethet.
- Arra a kérdésre, hogyan kezelték a játékosok befizetéseit, elkülönített számlán tartották-e, Lederer azt feleli, nem tudja, hogy hozzányúltak-e valamilyen formán, de nem hiszi, a vállalat erős volt akkoriban. Mint elmondja, épp ezért nem merült fel az elkülönített számla, mivel a vállalatnak jól ment, eszükbe sem jutott, hogy szükség lehet erre.
- "Hogyan vettek részt a részvényesek az irányításban, voltak-e negatív észrevételeik a működéssel kapcsolatban?". Lederer azt feleli, mindig voltak ilyen jellegű észrevételek, főként abból adódóan, hogy a tulajdonosok között időről időre felmerültek ellentétek. Voltak, akik úgy gondolták, Bitar nem végez jó munkát, és szerették volna eltávolítani a pozíciójából, ugyanakkor hivatalos kísérlet nem történt erre vonatkozóan. Emellett üzleti stratégiával kapcsolatos e-maileket kaptak, például a részvényesek a vezetőség figyelmébe ajánlották más termek bónusz ajánlatait. Összességében nehéz volt kezelni a tagokat.
- Lederert szembesítik egy korábbi, John Juanda által elmesélt történettel, amely szerint Juanda ügyfélszolgálati problémákra hívta fel a figyelmét Lederernek és Bitarnak, amire Bitar a következőt felelte: "John, ne mondd meg nekünk, hogyan irányítsuk a vállalatot, te csak egy tulajdonos vagy, semmi több, szóval kopj le". Lederer elmondja, Juanda az egyik szószólója volt a Bitar ellenes csoportnak, így bár nem emlékszik erre a beszélgetésre, valószínűleg megtörtént. Lederer szerint a tulajdonosok feladata az igazgatótanács megválasztása volt, nem több. Ahhoz, hogy szembemenjenek Bitar elképzeléseivel, 51%-os többségi koalíciót kellett volna szerezniük.
- Felmerül, hogy Bitart sokan alkalmatlannak tartották a vezetésre, nem volt meg az ehhez szükséges képzettsége, karizmája, sőt egyenesen tanulatlan volt. Lederer szerint azonban alkalmas volt a tisztség betöltésére, nem hagyományos értelemben ugyan, hiszen a képzettsége valóban nem volt meg, de nagy szenvedéllyel végezte munkáját, és számos területen kiváló eredményeket mutatott fel. És bár sokan nem szerették, de legalább ennyien szerették őt a vállalatnál.
- Perry Friedman is azok közé tartozott, akik nem kedvelték Bitart, és 2006-ban Friedman figyelmeztette is az igazgatótanácsot, hogy túl nagyra nőtt a vállalat, már túl komplikált az irányítása. Ezért indítványozta Bitar leváltását. Lederer elmondja, talán Friedman jött ki legkevésbé Bitarral a tulajdonosok közül, és a vitáik következtében Friedman előbb mint programozó hagyta el a céget, később pedig teljes egészében lemondott.
- 443.865.529,89 - ennyi osztalékot fizetett az FTP a részvényeseknek az Igazságügyi Minisztérium vizsgálata szerint. Lederer elmondja, 2005-ben, vagy talán 2006-ban merült fel először az osztlék kérdése, addig a tulajdonosok türelmesek voltak. Ekkor még megegyeztek abban, hogy a profitot továbbra is visszaforgatják a cégbe, 2007 áprilisában viszont megkezdődött az osztalék utalása. A vállalatnak ekkor körülbelül 20-30 milliós készpénz-többlete volt. Lederer hozzáteszi, volt egy ember, aki nagy ellenzője volt az osztaléknak, aki szerint továbbra is mindent vissza kellett volna forgatni a vállalatba, aki szerint minden egyes ilyen jellegű kifizetés gyengíti a céget. Ő Chris Ferguson volt. Fergusont egyáltalán nem érdekli a pénz, egy teljesen átlagos házban él Las Vegas szomszédságában, és gyakorlatilag alig költ valamire. Az osztalékát egy afrikai segélyszervnek adta. Ferguson folyamatosan ellenezte az osztalék utalását, és mint Lederer mondja, végül teljes mértékben beigazolódott álláspontja.
- Újra előkerülnek a számla elkülönítések, hogy külön számlán kezelte-e a vállalat az osztalékokat, a fizetéseket, a játékosok pénzét és a működéshez szükséges összegeket. Lederernek, állítása szerint, nem volt rálátása erre, nem volt köze a könyveléshez, de véleménye szerint nem volt elkülönített számla. Ezt akkoriban sem a licenckiadó, sem a pókertársadalom nem várta el a termektől. Ezen felül a részvényesek teljesen jóhiszeműek voltak, senki, ő maga sem gondolta, hogy a játékosok pénzéből kap osztalékot, és nem is tartottak volna igényt az osztalék kifizetésére, ha tisztában vannak a helyzettel.
- Lederer elmondja, a cég nem a jogszabályok miatt, hanem azért költözött Dublinba, hogy belépjen a londoni tőzsdére. Úgy látja, a költözéssel elveszítette rálátását a vállalat ügyeire - hiszen Lederer az USA-ban maradt -, amíg korábban 60-70%-ban részt vett a munkában, ezután kikerült a vállalati vérkeringésből. Akkor figyelt fel arra, hogy problémák lehetnek, amikor egy alkalmazott felhívta, komoly gondok vannak az amerikaiak és írek között.
Lederer-akták 2. rész:
- "Október 23-án 2006-ban Bush aláírta az UIGEA-t. Mikor értesültél erről?" -kérdezik Lederertől, aki elmondja, valamikor szeptember 29. felé, és sokkoló volt számára a hír.
- Lederert ezután arról kérdezik, miért döntöttek úgy - a PokerStarsszal egyetemben, szemben a piacról kivonuló PartyPokerrel -, hogy folytatják szolgáltatásukat az USA piacon. Lederer elmondja, egyszerű döntés volt, nem gondolták, hogy csak mert a Party Poker kivonult, nekik is kellene. A PartyPoker sokféle játékot kínált, az FTP és PokerStars csak pókert. Nem akarták elsietni a dolgot, jogi segítséget kértek, és valószínűleg a Stars is ezt tette. Az ügyvédek úgy látták, hogy az UIGEA nem vonatkozik a pókerre.
- Lederer elmondja, nem volt szavazás a kérdéssel kapcsolatban, általános vélemény volt a vállalaton belül, hogy maradnak a piacon. Bárki javasolhatta volna, hogy hagyják el az amerikai piacot, de senki nem tette.
- "Az UIGEA után 2006-2007-ben a legnagyobb kihívás a fizetési feldolgozások, átutalásokban rejlett. Hogy változtak a rendszerek ekkortájt, mit tudsz erről?" - kérdezik Lederert. Mint mondja, a fizetési feldolgozás nem volt része a napi teendőinek. Volt némi változás a Netellerrel, akik 2005 óta egyedüliek volt náluk, de az UIGEA után többen jöttek. Lederer keveset tudott az új fizetési feldolgozókról, de Bitar biztosította arról, hogy rendben vannak, nem kell miatuk aggódni.
- Lederer szerint átvilágították ezeket a pertnercégeket, de nem teljesen biztos ebben. Arra viszont biztosan emlékszik, április 15-én Bitar azt mondta, hogy minden oké a bankoknál, papírokat is látott erről.
- Felvetik, hogy az Igazságügyi Minisztérium vádiratában szerepel, hogy Bitar és Burtnick invesztált ezekbe a bankokba a bukás szélén, hogy szemet hunyjanak bizonyos dolgok felett. Lederer nem kétli, hogy a Full Tilt invesztált ezekbe a bankokba, de pontos tudomása nincs erről, azzal pedig nem ért egyet, hogy mindez bármiféle hátsó szándékkal történhetett.
- Lederer elmondja, sosem beszélt az FTP-től lopó, majd a cégről az FBI-nak kitálaló fizetési feldolgozóval, Daniel Tzvetkoff-fal, sőt más fizetési feldolgozóval sem. Azt viszont tudta, hogy a vállalat feljelentést tesz Tzvetkoff ellen.
- "2008 március 17-én érkezett egy felhasználói levél, amiben egy játékos aggályait fejezte ki a befizetés biztonságával kapcsolatban, és a már bent levő pénzzel kapcsolatban. Az ügyfélszolgálat ezt továbbította Ray Bitarnak és Összeesküvő #1-nek. Megkaptad ezt az e-mailt, és tudnál mesélniarról, ki ez az Összeesküvő #1?" - kérdezik Lederertől, aki azt feleli, sem tagadni, sem megerősíteni nem fogja az illető személyazonosságát. Egyébként megkapta az e-mailt, és fontosnak érezte. De nem az ő hatásköre volt, és mivel 2008 márciusával tervezett lemondani, nem igazán foglalkozott ezzel.
- Arra a kérdésre, hogy ha nem ő, akkor ki foglalkozott ezzel, azt válaszolta, főleg a cég belső vezetése. Ugyanakkor tudott a pénzügyi jelentésekről, amit minden hónapban küldeni kellett a lincenct biztosítóknak, de arról semmit, hogy van-e annyi készpénz, mint amennyit a játékosok befizettek...
- "Március 23-án Ray a következő emailt küldte összeesküvő #1-nek és a cég belső vezetőségének: Itt egy jó sablonválasz annak az 1-2 embernek, aki mostanában havonta írogat nekünk: Nem vagyunk bank még ha annak is tűnünk néha, a játékosok pénze mindig is bizonytalan, veszélyben lesz. - Én nem biztos hogy jól éreztem volna magam a helyedben, ha a cég vezérigazgatója azt mondja, hogy a játékosaim pénze mindig veszélyben van..." - szegezik neki Lederernek. Lederer azt feleli, szerinte Bitar nem erre gondolt. Szerinte talán arra gondolhatott, hogy megvan a kockázata, hogy a céget teljesen lekapcsolhatják, mivel nem FDIC biztosítással működő bankról van szó...
- Lederer elmondja, 2007 őszén úgy döntött, kilép a cégből, de végül beleegyezett, hogy két évig marad, aztán még háromba, de utóbbiban nem teljesen biztos. Nem emlékszik, mi volt a szerződésében, sőt arra sem, volt-e neki egyáltalán.
- Lederer úgy érezi, valamelyest meg volt kötve a keze a vállalatban, ha nem is annyira, mint Rafe Fursté.
- Lederer elmondja, Bitar biztonságban akarta érezni magát a vezetői szerepben, ezért nem akarta, hogy Lederer távozzon. Nem akarta, hogy például Juanda a vezetésbe kerüljön.
Folyt köv.
- Lederert ezután arról kérdezik, miért döntöttek úgy - a PokerStarsszal egyetemben, szemben a piacról kivonuló PartyPokerrel -, hogy folytatják szolgáltatásukat az USA piacon. Lederer elmondja, egyszerű döntés volt, nem gondolták, hogy csak mert a Party Poker kivonult, nekik is kellene. A PartyPoker sokféle játékot kínált, az FTP és PokerStars csak pókert. Nem akarták elsietni a dolgot, jogi segítséget kértek, és valószínűleg a Stars is ezt tette. Az ügyvédek úgy látták, hogy az UIGEA nem vonatkozik a pókerre.
- Lederer elmondja, nem volt szavazás a kérdéssel kapcsolatban, általános vélemény volt a vállalaton belül, hogy maradnak a piacon. Bárki javasolhatta volna, hogy hagyják el az amerikai piacot, de senki nem tette.
- "Az UIGEA után 2006-2007-ben a legnagyobb kihívás a fizetési feldolgozások, átutalásokban rejlett. Hogy változtak a rendszerek ekkortájt, mit tudsz erről?" - kérdezik Lederert. Mint mondja, a fizetési feldolgozás nem volt része a napi teendőinek. Volt némi változás a Netellerrel, akik 2005 óta egyedüliek volt náluk, de az UIGEA után többen jöttek. Lederer keveset tudott az új fizetési feldolgozókról, de Bitar biztosította arról, hogy rendben vannak, nem kell miatuk aggódni.
- Lederer szerint átvilágították ezeket a pertnercégeket, de nem teljesen biztos ebben. Arra viszont biztosan emlékszik, április 15-én Bitar azt mondta, hogy minden oké a bankoknál, papírokat is látott erről.
- Felvetik, hogy az Igazságügyi Minisztérium vádiratában szerepel, hogy Bitar és Burtnick invesztált ezekbe a bankokba a bukás szélén, hogy szemet hunyjanak bizonyos dolgok felett. Lederer nem kétli, hogy a Full Tilt invesztált ezekbe a bankokba, de pontos tudomása nincs erről, azzal pedig nem ért egyet, hogy mindez bármiféle hátsó szándékkal történhetett.
- Lederer elmondja, sosem beszélt az FTP-től lopó, majd a cégről az FBI-nak kitálaló fizetési feldolgozóval, Daniel Tzvetkoff-fal, sőt más fizetési feldolgozóval sem. Azt viszont tudta, hogy a vállalat feljelentést tesz Tzvetkoff ellen.
- "2008 március 17-én érkezett egy felhasználói levél, amiben egy játékos aggályait fejezte ki a befizetés biztonságával kapcsolatban, és a már bent levő pénzzel kapcsolatban. Az ügyfélszolgálat ezt továbbította Ray Bitarnak és Összeesküvő #1-nek. Megkaptad ezt az e-mailt, és tudnál mesélniarról, ki ez az Összeesküvő #1?" - kérdezik Lederertől, aki azt feleli, sem tagadni, sem megerősíteni nem fogja az illető személyazonosságát. Egyébként megkapta az e-mailt, és fontosnak érezte. De nem az ő hatásköre volt, és mivel 2008 márciusával tervezett lemondani, nem igazán foglalkozott ezzel.
- Arra a kérdésre, hogy ha nem ő, akkor ki foglalkozott ezzel, azt válaszolta, főleg a cég belső vezetése. Ugyanakkor tudott a pénzügyi jelentésekről, amit minden hónapban küldeni kellett a lincenct biztosítóknak, de arról semmit, hogy van-e annyi készpénz, mint amennyit a játékosok befizettek...
- "Március 23-án Ray a következő emailt küldte összeesküvő #1-nek és a cég belső vezetőségének: Itt egy jó sablonválasz annak az 1-2 embernek, aki mostanában havonta írogat nekünk: Nem vagyunk bank még ha annak is tűnünk néha, a játékosok pénze mindig is bizonytalan, veszélyben lesz. - Én nem biztos hogy jól éreztem volna magam a helyedben, ha a cég vezérigazgatója azt mondja, hogy a játékosaim pénze mindig veszélyben van..." - szegezik neki Lederernek. Lederer azt feleli, szerinte Bitar nem erre gondolt. Szerinte talán arra gondolhatott, hogy megvan a kockázata, hogy a céget teljesen lekapcsolhatják, mivel nem FDIC biztosítással működő bankról van szó...
- Lederer elmondja, 2007 őszén úgy döntött, kilép a cégből, de végül beleegyezett, hogy két évig marad, aztán még háromba, de utóbbiban nem teljesen biztos. Nem emlékszik, mi volt a szerződésében, sőt arra sem, volt-e neki egyáltalán.
- Lederer úgy érezi, valamelyest meg volt kötve a keze a vállalatban, ha nem is annyira, mint Rafe Fursté.
- Lederer elmondja, Bitar biztonságban akarta érezni magát a vezetői szerepben, ezért nem akarta, hogy Lederer távozzon. Nem akarta, hogy például Juanda a vezetésbe kerüljön.
Folyt köv.
