Scott "URnotINdanger2" Palmer az egyik legrettegettebb online high stakes játékosnak számított a 2011. április 15-ig, vagyis a Fekete Péntekig. Elsősorban NLHE specialista, 1.171.102 dollárt nyert a műfajban, ezzel ő minden idők 18. legeredményesebb online NLHE cash game játékosa. Az amerikai profi persze más műfajokban is otthonosan mozgott, teljes online high stakes nyereménye $1.667.039. Ezzel minden idők 37. legeredményesebb online high stakes pókerese, műfajtól függetlenül. (A felsorolt eredmények kizárólag FTP nickjére értendők, de a PS-en játszott egy keveset urnotindangr nicken, és szintén nyerő, $186.956 pluszban van.)
A rendkívül fiatal, még mindig csak 22 éves Palmer eredménye akár még figyelemre méltóbb lehetne, ha nincs az említett Fekete Péntek. A marylandi kártyás ugyanis nem követte legtöbb profi társát, nem költözött külföldre, vagy nem fordult az élőjáték felé, helyette egyszerűen abbahagyta a pókert - mégha ritkán, külfüldi utazásai alkalmával fel is bukkan az internetes asztaloknál. A döntéshez jelentősen hozzájárulhatott, hogy szinte teljes bankrollja az FTP-n ragadt, és ezt a mai napig nem kapta vissza.
Scott Palmer
Bár számos amatőr játékos több handet pörgetett le 2012-ben, mint Palmer, ő továbbra is profinak tartja magát, mondjuk így: hibernációban; amennyiben visszakapja bankrollját, ismét támadásba lendül a legmagasabb téteken.
Palmer néhány napja Remko Rinkema-nak a Pokerreviewlist magazin újságírójának adott rendkívül érdekes interjút, amelyet alább magyarul olvashattok.
Az interjú:
Az interjút helyi, baltimore-i idő szerint reggel 4-kor kezdtük, ahogyan Palmer kérte. Kezdetnek elmagyarázta, miért van fent már ilyenkor, hajnalok hajnalán.
Négy hétből hármat úgy töltök el, hogy kora hajnalig fent maradok, ez leginkább a pókerezés miatt vált szokásommá. Mikor még épp csak elkezdtem PLO-t játszani, csak hajnali 3 és 6 óra között volt akció. Ez persze teljesen felborította az életritmusom, aztán amikor elérhetetlenné vált az online póker az USA-ban, elkezdtem StarCraft 2-zni. Ebben is, ha az ember rendesen akar játszani, fent kell maradni hajnalig, mivel ekkor játszanak a dél-koreaiak.
Természetesen a nagy kérdés az, hogy mit csináltál az elmúlt hat hónapban? Láttunk téged röviden a WSOP-n, de azután teljes csönd vette körül "urnotindanger"-t. Említetted a StarCraft-ot, sok időt töltesz ezzel?
Nos, egyébként is rengeteget lógok a számítógépen, már a póker előtt is így volt. Azóta meg pláne nagyon nehéz lejönni róla. Így hát a StarCraft jól jött, mivel sok szempontból nagyon hasonlít a pókerre, meg aztán olyasmi elfoglaltság, amihez hozzászoktam. A WSOP után egyébként visszamentem Kanadába másfél hónapra, online játszottam egy keveset. Nem jutottam sokra mondjuk, nagyjából breakevenre jöttem ki.
Biztosan jelentős váltás volt a teljes állásban való pókerezés helyet szórakozásból StarCraft-ozni. Mindig is a szenvedélyed volt a StarCraft, illetve a videó játékok általában?
Mondhatjuk, mindig is sokat játszottam. Nagyon szeretem a számítógépes játékokat, nem nagy ügy. Amikor rátaláltam a pókerre, nagyon hasonlónak éreztem ezekhez a játékokhoz,ezért tetszett meg, egy idő után pedig már kizárólag csak pókereztem. Mikor nem folytathattam, egyszerűen visszatértem ahhoz, amit azelőtt csináltam. Az online pókert afféle videó játéknak tekintem, olyasminek, mint a StarCraft.
A videó játékok többnyire az elismerést és a győzelmet kínálják. Pénzt keresni rajtuk sokkal nehezebb, mint a pókeren, habár az is igaz, hogy nem vesztesz semmit akkor sem, ha kikapsz. Mi vonz téged a videó játékokban és mi tartja fent az érdeklődésed, ha nincs ott a pénz, mint fontos tényező?
Amikor pókerezek, azt sem igazán a pénzért teszem. Persze a session után, ha sokat nyertem, örülök neki nagyon, mivel ez azt jelenti, hogy jól ment. Számomra azonban ez is inkább mások legyőzéséről szól. Nagyon versengő szellem vagyok, a legjobb játékosok legyőzése többet jelent számomra, mint hogy pénzt keressek. Persze a pénz is nagyon jó. Járulékos haszon, így mondanám.
Mondhatjuk ezek szerint, hogy ha elveszítesz egy játékot a StarCraft-ban, az pont olyan hatással van rád, mintha elbuknál egy nagyobb potot a legmagasabb limiteken?
Nem kifejezetten, bár voltam már hihetetlenül dühös elvesztett játék miatt is. Nem feltétlenül annyira, mint egy rossz session vagy egy szükségtelenül elveszített nagy pot után; közel ugyanúgy, de azért nem pontosan.
A StarCraft-féle játékok azért vannak rád nagyobb mentális hatással, mert tudod, hogy kisebb a variancia, és ha veszítesz, az azt jelenti, hogy te vagy a rosszabb játékos?
Ez az oka, hogy ekkora szívás, ha kikap az ember, mivel nincs kit okolnia, csak saját magát. A pókerben legalább mondhatod, hogy "A francba, lemákoltak", vagy valami ilyesmit, hogy ne legyen olyan rossz érzés. Ugyanakkor előnye is van, mivel ha veszítesz, meg tudod vizsgálni a hibáid, míg a pókerben bár kutathatod a vélt hibáid, sosem lehetsz teljesen biztos magadban a variancia miatt. Azt hiszem, ezért van az, hogy sokan, mikor elkezdenek játszani, nehezen jutnak előre.
Lejátszanak pár handet rosszul, vagy csinálnak valami hülyeséget, ami bejön, és onnantól kezdve úgy gondolják, ez a helyes játék.
Nagyon keveset pókereztél online a Fekete Péntek óta. Hiányzik? Gondolsz egyáltalán rá?
Igen, sokat gondolok rá, főleg az utóbbi időben. Legalább két hónapja egyáltalán nem játszottam. Nagyon hiányzik. Mielőtt például visszajöttem Kanadából, már nagyon mehetnékem volt, valószínűleg mert akkor már két és fél vagy három hónapja folyamatosan játszottam. Ez nem túl sok, de gondolom, ennyi kell nekem, hogy egy ideig ne hiányozzon a póker. Elég ahhoz, hogy kibírjak egy újabb hosszú szünetet.
Mit gondolsz, hol tartanál, ha a Fekete Péntek nem következik be?
Nehéz megmondani egy olyan játék esetében, mint a póker, amiben bármi megtörténhet. Amikor beütött a Fekete Péntek, sokat játszottam Gus (Hansen) ellen $500/$1000 PLO Cap asztalokon, de volt némi $200/$400 és $300/$600 PLO akció is, mivel Guy (Laliberté) is játszogatott. Ha tehát épp hot runt kapok, sokat tudtam volna nyerni. A játék jó volt, bár talán nem annyira, mint most. Ha minden maradt volna a régiben, nekem az is megfelelt volna, szerintem a mai napig nosebleeden játszom. De nagyon nehéz válaszolni erre a kérdésre, hiszen hatalmas heatereim voltak. Ugyanakkor később volt vagy három hónap, amíg breakeven voltam, miközben kifejezetten favoritnak éreztem magam a játékokban. A pókerben lehetetlen megtippelni, mi történhetett volna.
A hosszú szünet, amit most tartasz, szerinted alkalmas arra, hogy feltöltődj és készen állj egy újabb, hosszú futásra az online pókerben?
Őszintén szólva, szerintem egyáltalán nem. Amikor Kanadába utaztam úgy hat hónapja, három nagyon brutális héttel kezdtem. Őrületesen rossz voltam, nagyon nem ment a játék, tehát nem mondanám, hogy segített a szünet. Egyértelműen láttam, hogy hibákat követek el, észrevettem őket, de nem tudtam elég gyorsan javítani. Nem tudtam elég gyorsan alkalmazkodni és gondolkodni a leosztások között. Úgy éreztem, hogy sokkal lassabban játszom.
Gondolod, hogy sikerülne viszonylag gyorsan újra edge-et szerezni a legnagyobb játékokban, ha visszatérnél?
Nem tudom. Egyértelműen sokat változott a játék. Azt hiszem, még mindig lenne edge-em a könnyebb játékokban, de a csúcs összecsapások sokkal nehezebbek lettek. Viszont a halak még nagyobbak lettek a high stakes játékokban. Úgy értem, a hal az hal, de már több van belőlük a magasabb téteken is.
Tegyük fel, hogy játszhatnál a lakhelyedről most. Beugranál egy játékba olyanok mellé, mint durrrr vagy Isildur1? Vagy félretennéd az egódat, és alacsonyabb tétekről indítanál? Mekkora lenne a kísértés, hogy a nagyok ellen játssz?
Óriási lenne a kísértés, de nem hiszem, hogy játszanék. Minden attól függ, hogy milyen játék fut nagyrészt. Nyilván nagyon jó lenne játszani, de ha nem vagyok elég biztos magamban, akkor nem fogok.
Egy korábbi interjúban azt mondtad, könnyen lehet, hogy neked ragadt bent a legtöbb pénzed a Full Tilt Pokeren minden játékos közül. Most, hogy a DOJ megegyezést kötött, hajlandó lennél elmondani, mennyi pénzre is vársz?
Nem szeretném a pontos összeget megmondani. Mindenesetre az alapján, amit hallottam, talán csak egyvalakinek van bent több pénze. Ez eléggé szívás, és ha nem kapom vissza, akkor többé nem nagyon láttok a nosebleed téteken. Kivéve persze, ha nagyon jól futok. De ha megkapom a pénzt, akkor biztosan visszatérek. Szóval hatalmas összeg, de nem akarom megmondani, pontosan mennyi.
Letör téged az a tudat, hogy itt van ez a rengeteg pénz, beragadva, holott használhatnád arra, hogy azokat a játékokat játszd, amiket régen?
Egy kicsit. Elég rossz passzba kerültem a Fekete Péntek után. Nem tudom például, hogy mikor láthatom viszont a pénzem, ha egyáltalán viszontláthatom. Meg kellett volna próbálnom azonnal elköltözni és játszani, ez lett volna az okos döntés. Úgy voltam vele, hogy ha leköltözök, befektetőket kell keresnem, hogy a szokásos tétemen tudjak játszani. Az átlagos nyerési arányom egy órára jelentősen lecsökkent volna és azt gondoltam, amúgy sem lesz nagy akció. Mindenesetre hiba volt nem elköltözni. Azonnal játszanom kellett volna tovább, hiszen bármi történik is, mindig jó és hasznos tudni, hogyan játszanak az ellenfelek. Nem akarom azt mondani, hogy csak azért nem pókerezem, mert elestem a Full Tiltes pénzemtől, inkább lusta voltam. Azt gondoltam, az alacsonyabb nyerési ráta miatt szinte meg sem érné elköltözni, de természetesen ez nem így volt. Egyszerűen csak nagyon lusta voltam.
Szerinted hosszú távon többe is kerülhet ez a döntés neked?
Igen, biztosan. Csak a várható órai bevételemet néztem, összevetve a korábbival. Természetesen sokkal alacsonyabb volt, de most nagyon kiestem a játékból. Még rendszeres játékkal is nagyon nehéz formában maradni a pókerben. A Fekete Péntek előtt minden egyes nap játszottam, öt évig folyamatosan. Szerintem ha csak egy, két vagy három napot hagy ki az ember, azt is megérezni. Minél többet játszol, annál jobb leszel és annál következetesebb.
Ha hozzáférnél a pénzedhez, azonnal mennél Kanadába játszani?
Ha megkapom a pénzt, azonnal indulok. Persze, ha megkapom, nem hiszem, hogy rögtön felmennék a legmagasabb tétekre, egy hónapon belül biztosan nem. De mindenképpen újra bele akarok rázódni a pókerbe.
A Fekete Péntek előtt sokat pókereztetek együtt Dan "Jungleman" Cates-szel. Milyen volt?
Mindenképpen az volt profi pókerkarrierem legjobb része. Akkoriban voltam a csúcson. Nehéz másképp megfogalmazni. Nagyon jól tudtam kamatoztatni a tudását, sokat tanultam abból, hogy figyeltem a játékát. Rengeteget néztem, ahogy pókerezik, tudtam, hogy jobb nálam. Nem nagyon játszottunk akkor még PLO-t, többnyire akkor figyeltem őt, amikor No Limiten kártyáztunk. Nem csak az, ahogyan játszik, hanem a gondolkodása is nagyon sokat lendítettek a játékomon.
Úgy érted, sosem kerültél volna ilyen magasra, ha ő nem segít?
Azt azért nem mondanám, mivel már előtte is $5/$10-en játszottam, ahová teljesen önerőből jutottam fel. Ez persze nem óriási tét, de tisztességesen ment. Talán nem jutottam volna fel a legnagyobb tétekre nélküle, de valószínűleg biztos nyerő lettem volna $25/$50-en. Nagyon nehéz megmondani, pontosan mennyit segített, de például a heads-up játékom rengeteget fejlődött neki köszönhetően. Viszont olyasmikben, mint például a 6-max, nem sokat segített, abban már akkor is jó voltam.
Mik azok az apró különbségek, amelyek miatt $5/$10 nyerőből magabiztos nosebleed játékossá váltál?
Nem hiszem, hogy jelentős tudásbeli különbség van a legmagasabb tétek és a tisztességes $25/$50 játék között. Nyilván van valamennyi, de inkább az a lényeg, hogy jobb legyen a stratégiád az ellenfeledénél. Nem konkrét dolgok tettek jobb játékossá, sem mentális átállás, egyszerűen csak általánosságban felfejlesztette a játékomat. Megértettem, hogyan gondolkodik Jungleman a handekről és range-ekről heads-upban, ez segített egyre kevesebb és kevesebb kis hibát vétenem. Ha eljutsz a legmagasabb tétekre, már nem a hibákról szól a játék, hanem a megfelelő range felállításáról az egyes range-ek ellen. Egyszerűen jól megtanította nekem, hogyan állítsak fel heads-up range-eket.
Ő, Jungleman, a legtehetségesebb pókeres a világon? Hiszen sok mindent tanított neked, és az egyik legjobb magas tétes játékossá váltál a Fekete Pénteket megelőző hónapokban...
Elképesztően intelligens ember, a legokosabb, akivel valaha találkoztam. Segítettem neki egy kicsit én is: nagyjából minden öt olyan dologért cserébe, amit ő tanított nekem, egyvalamit tudtam neki én is tanítani.
Jungleman és URnotINdanger2
Ki tudnál emelni valamit a közös játékaitokból, amire kifejezetten emlékszel? Egy session vagy egy bizonyos hand, ami emlékezetes volt?
Nem igazán tudok felidézni ilyesmit. Sokszor úgy gondolnak emberek egy-egy játékossal való találkozásra vagy egy kifejezett leosztásra, mint karrierjük legfontosabb állomására. Számomra sosem volt ilyen. Nyertem és vesztettem, hatalmas összegeket, többször is a karrierem során, így hát nincs semmi, ami különösebben kiemelkedne.
Tehát akkor nem üvöltözöl és rohangálsz a szobában, amikor leesik neked egy a három outból egy 300 ezer dolláros potért?
Én nem vagyok túl beszédes általában, ő (Cates) viszont igen. Ha tilten van, elég idegesítő tud lenni, nem fogok hazudni. Ilyenkor nagyon frusztráló, habár amikor jól fut, akkor is ugyanez van. Hacsak nem megy nagyon rosszul, én nem igazán csinálok semmit, nem tudom, miért. Még sohasem tettem tönkre billentyűzetet vagy ilyesmit még nagyobb bukta után sem. Azt hiszem, Jungleman sem, de ő azért közelebb volt hozzá!
Ja, most, hogy belegondolok, egyszer egy marék zsetont vágtam a falhoz, miután elbuktam egy 380.000-es potot Gus Hansen ellen. Akkor már 600.000 mínuszban voltam és ez volt az egyetlen alkalom, hogy bármi ilyesmit csináltam. Bár végül 800,000 mínusszal zártam a sessiont, csak neki 300.000-et toltam át. Az ominózus leosztást viszont nagyon rosszul játszottam meg, így hát nem volt jogom panaszkodni (nevet).
A pókeres közösségben közkedvelt vitatéma, hogy ki a legjobb. Hiszel az ilyesmiben, hogy létezik egy legjobb játékos?
A póker furcsa. Leginkább a kő-papír-ollóra hasonlít. Valaki megver valaki mást, aki legyőz egy harmadikat, aki viszont az elsőt alázza le. Vannak, akik nyilvánvalóan jobbak másoknál, akik gyorsabban alkalmazkodnak. Szerintem a legtöbb esetben, ha valaki meg is nyeri az első 5.000 leosztást, hosszútávon a másik jobbnak bizonyulhat, ha alkalmazkodik az ellenfeléhez.
Nem nagyon hiszem ugyanakkor, hogy van egy konkrét játékos, aki a legjobb egy játéktípusban. Akkoriban sem volt ilyen, amikor még játszottam. Mindenki követ el hibákat, elég csak egy rosszabb napjukon játszani ellenük. Sokszor, ha valakiről úgy gondolod, hogy nagyon jó, kiderül, hogy csak eszméletlen hotrunja volt ellened. Régebben, már nem emlékszem, ki volt az, de játszottam valaki ellen heads-upot és úgy éreztem, hogy nagyon jó játékos. Beszélgettem róla a barátaimmal, akik viszont mind borzasztónak gondolták. Újra játszottam ellene és egy idő után észrevettem, hogy csak mázlija volt minden leosztásban. A póker egy vicces játék, amiben az ilyesmi előfordulhat. Szerintem lehetetlen megmondani, ki a legjobb, persze azt mondjuk meg lehet nézni, ki nyeri a legtöbbet. Ugyanakkor ez sem jelent sokat.
Ha volna egy amolyan "durrrr challenge" féleség, ahol te játszhatnál Phil Ivey ellen NLHE-t, pókereznél ellene, illetve úgy gondolod, edge-ed lenne rajta?
Azt hiszem, benne lennék, de azért nem teljesen biztos. Úgy gondolom, Ivey jobban alkalmazkodik, mint például durrrr, vagyis ha az elején favoritnak is számítanék, ez egyáltalán nem jelentené azt, hogy hamarosan nem kerülnék bajba. Durrrr-ral elég sokat pókereztem ahhoz, hogy tudjam, miként reagál a dolgokra. Úgy érzem, ellene mindenképp favorit lennék. Ivey ellen azért aggódnék az első 15.000 leosztásban. Viszont ha ebben a szakaszban előnyt tudnék építeni, szerintem már behúznám a meccset, de ebben sem vagyok teljesen biztos, nem játszottam vele sokat.
Durrrr nem alaklmazkodik olyan jól, mint te?
Nem tudom, most hogyan játszik, de ha a korábbi időket vesszük, amikor sokat játszottunk, nem realizálta a hibáit, ezt nyugodtan kijelenthetem. Ezzel szemben Ivey, bár nem játszottunk sokat és azt sem mondanám, hogy folyamatosan megpróbált átverni, semmiképp sem hagyta, hogy folyamatosan ugyanazzal a játékkal nyerjek ellene.
A Fekete Pénteket megelőzően vesztettél egy kisebb összeget a PS-en futó Isildur1 challenge-en. Hogyan emlékszel erre vissza?
Nagyon bosszant, hogy vállaltam a meccset. A heads-up alatt $100/$200 PLO játék futott, amit kihagytam emiatt. Mondjuk jó móka volt, de semmi tőbb, nem volt értelme. Már vagy 50 ezer leosztást játszottunk egymás ellen a meccset megelőzően az FTP-n, emiatt az egész kihívásnak nem volt különösebb jelentősége számomra. Nem volt semmi olyan, hogy "aki megnyeri a meccset, az a jobb játékos". Felkértek a kihívásra, és úgy voltam vele, miért ne. Ez nyilvánvalóan nem volt okos döntés részemről, főként annak fényében, hogy vagy hét kiváló $100/$200 PLO játék futott a kihívással egyidőben. A meccs kiírása szerint azonban nem vehettem részt ezekben. De hogy a játékról is beszéljek, Isildur azt a stílust hozta, amit mindig is szokott. Szerintem kicsivel jobban jöttek neki a lapok, mint nekem, de valamivel jobban is játszott.
Ha visszakapod az FTP-n ragadt pénzed, elképzelhető, hogy ismét játszotok egy ehhez hasonló, vagy akár nagyobb challenge-et?
Valószínűleg erre nem kerül sor. Sok könnyebb ellenfél vár, ugyanakkor tény, mindig remek mulatság ellene pókerezni. Amikor megfelelő állapotban van, nagyon kemény ellenfél, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy csak akkor játszom vele, ha tilten van. Persze mindenképp lényegesen könnyebb ellene, ha tiltel, vagy csak már nem gondolkodik teljesen tisztán.
Többek közt erre utaltál, amikor egy korábbi interjúban azt mondtad, a póker többről szól, mit hogy ülsz egy asztalnál, és játszol?
Igen. Például sosem fogsz úgy pókerezni Phil Galfond ellen, hogy nem az "A" játékát hozza. Na jó, ez manapság nem teljesen igaz, mert épp a kevert játékot tanulja. De amikor régebben pókereztünk, mindig rettentően felkészült és friss volt, mindig átgondolta a helyzeteket. Ha 6-8 órákat pókerezel, vagy akár többet, nagyon könnyen átkapcsolhatsz "autopilot" módba, egyszerűen rutinból játszol, nem gondolod át megfelelően a lépéseid. Ha valaki olyan jó, mint Isildur, távol kéne maradnia az ilyen szituációktól. Hiba, ha nem hozod mindig az "A" játékod, bár valószínűleg még így is edge-e van sok játékoson.
Szerinted Isildur "A" játéka erősebb, mint a tiéd?
Jelenleg egyértelműen igen. Korábban viszont következetesen nyertem tőle a PLO kivételével.
Kikérnéd valaha is Jungleman véleményét egy handről, ami éppen folyamatban van? Vagy ez olyasmi, amit morális okokból nem tennél meg?
Szinte sosem kérdezgettünk egymástól handek közben, inkább csak utána. Néha persze rögtön utána. Gondolom, ha közben beszéljük meg, az nem jó, mivel egy heads-up meccs közben például nem az a tanács, hogy "Így vagy úgy játszd meg a lapot", hanem, hogy "Ő így játszik, ezt csinálja és így lát engem, hogyan játsszam meg akkor?".
Gondolom, mindez nem lett volna túl morális egy heads-up meccs közben, és ha történt is ilyen, inkább kíváncsiság és nem az edge szerzése volt az ok. Nem hiszem, hogy ha épp négy asztalon játszom, akkor amit egy handre mond, amiatt jelentősen változtatnék a játékomon. A legtöbbször csak a session után beszéltük meg a dolgokat, hiszen nagyon nehéz helyesen gondolkodni, miközben épp játszol. Személy szerint úgy gondolom, ez a legjobb módja a tanulásnak, ha már magas szinten játszol. Miközben megy a session, nem tudsz optimálisan elemezni, szemben azzal, amikor már kívülről nézed a dolgot és elfogulatlanul fel tudod mérni a hibáidat.
Az alapján, amit az imént mondtál, úgy gondolod, hogy az Isildur1 versus Brian Hastings ügy nem volt akkora durranás, mint aminek beállították?
Az embereknek nem nagyon fog ez tetszeni, de az Isildur1 saját hibája volt. Legalábbis számíthatott volna rá, hogy ez fog történni. Ha fel sem merült benne, hogy handeket osztanak meg az ellenfelei, sokkal ostobább, mint amilyennek hittem. Hogy szerintem helytelen volt-e, hogy megosztották azokat a hand historykat? Nem igazán tudom. Ezek megosztása teljesen normális a pókeresek között. Egyetlen játékosról megosztani egy rakás leosztást úgy, hogy csak a legmagasabb téteken játszol vele, talán egy kicsit más, de akkor is tudnia kellett volna, hogy ez történik. Gondolom, Isildur1 úgy vélte, mindenképpen edge-e van, de eléggé nehéz edge-et szerezni három ember fölött, akik kifejezetten a te játékod kielemzésére álltak rá.
Belemennél valami hasonlóba a barátaiddal?
Nem hiszem. Inkább megpróbálnám én magam megverni az illetőt. Amikor Junglemannel játszottunk, tudtuk, hogy az egyes ellenfeleink hogyan játszanak. Elmondtuk egymásnak, szerintünk mik a leakjeik, ez elég általános. Ha ennyi pénzért játszol, ésszerű az ilyesmi, de azt nem tenném meg, hogy csak ülök és egy kifejezett játékost figyelek, aztán elmondom másoknak, miket vettem észre. Akkor már inkább legyőzném én.
A 2+2 Podcastban azt mondtad, elég gyorsan megtanultál PLO-zni, miután beültél egy $25/$50 játékra. Gondolod, hogy a PLO bárki számára ilyen egyszerű, aki a te No Limit Hold’em tudásoddal rendelkezik?
Szerencsére a PLO játékok színvonala akkoriban rendkívül alacsony volt. A tervem az volt, amikor először játszottam $25/$50-en, hogy csak figyelem a jó játékosokat, hogy mit csinálnak, miközben tight módon játszom. Nagyjából mindenki rossz volt abban az időben, bár azt nem nagyon tudom, hogy ezt honnan tudtam. Talán ha valakinek volt már némi tapasztalata és tisztában volt az alap matekkal, akkor meg tudta ítélni, mekkora hibákat vétenek mások.
Szórakoztatóbb volt PLO-ban betörni a high stakes szintre? Hiszen talán több akció futott...
Sokkal jobban szeretem a magas tétes No Limitet, mert sokkal kisebb a variancia. Amikor ezt játszottam, majdnem mindig heads-upoltam, mivel ezt a módot kedvelem a legjobban. Magas tétes PLO-ban majdnem mindig csak 6-max játékok futottak. Persze, sokkal szórakoztatóbb a játék mert több kéz megy le. Őszintén szólva, szerintem bonyolultabb is, de nem ezen múlik, hogy jobban szeretem-e vagy sem a No Limitnél. Hamarabb megérted, hogyan játszanak mások és sokkal jobban kell figyelned. Jobban kell alkalmazkodni és kevésbé lehet a bevett taktikára hagyatkozni.
Tehát, egy hasonló típusú ellenfél sokkal inkább tud másként és másként játszani sessionönként PLO-ban, mint No Limit Hold’emben?
Egyértelműen. No Limit Hold’emben úgy gondolom, hogy még ha soha többé nem is játszanék, továbbra is jó fogalmam lenne, hogyan kell jól heads-upot játszani és senki sem tudna durván megverni, bárhogy játszik is, ha megmaradok a stratégiámnál. A PLO-ban iszonyú nehéz egy rögzített felállással nyerni, mivel sokkal több lehetőség van a játékban.
Lehetséges sikeres pókeressé válni anélkül, hogy ne legyél valamilyen módon kissé degenerált?
Szerintem igen, de eljön az a pont, amikor a pénz a legkevésbé sem szabad, hogy érdekeljen, ha nyerni akarsz. Lehet, hogy csak immunissá váltam rá, annyira hozzászoktam, de fiatalabb koromban sem érdekelt túlságosan a pénz. Valamilyen okból nem találtam különösebben hasznosnak. Még sohasem találkoztam olyan magas tétes játékossal, akit komolyan érdekelt volna a pénz. Így hát, gondolom, ez szükséges hozzá.
A póker és a könnyen jövő sok pénz fordítja ki magukból az embereket, vagy a legagyamentebbekből lesznek a legsikeresebb pókeresek?
A degeneráltaknak jobb képességeik vannak a high stakes pókerhez, nézd csak meg Isildurt. Ő a világ egyik legnagyobb gyökere, ami egyfelől nagyban hátráltatja, másfelől sok haszna van belőle.
Volt már valaha ilyen eszement akciód, mint például a prop betek?
Sajnos még nem nagyon. Sosem kötöttem még semmilyen őrült fogadást pénzért. Ha valaha is belemennék ilyesmibe, nem a pénzért menne a dolog, hanem valami hülyeséget kellene csinálni.
Oké, de tegyük fel, hogy kötnél egy egymillió dolláros prop betet Junglemannel most rögtön, ő pedig hajlana rá, hogy elfogadja. Mi lenne az?
Valószínűleg a Super Smash Brothers (nevet). Régóta küzdönk egymással abban a játékban és tudom, hogy én vagyok a bajnok!
Van még valami elképzelésed, milyen lenne a normális életed, ha nem találtál volna rá a pókerre?
Ez kicsit furcsa, mivel egész életemben magántanuló voltam, így hát mindig is a normálistól kissé eltérő életem volt. Biztosan sokkal hagyományosabb életvitelem lett volna, elmentem volna főiskolára aztán vállaltam volna egy átlagos munkát, ha nem jön be a póker.
Gondolod, hogy képes lennél valaha is átlagos munkát vállalni és normális életet élni?
Hogy őszinte legyek, elég nehéz lenne. Már csak azért is, mert iszonyú lusta vagyok, mint szerintem a pókerjátékosok mind, ami nagyon nehézzé teszi, hogy igazi munkát találjak. Szerencsére, sosem kell majd ezzel próbálkoznom. Csak élvezem, hogy azt tehetem, amit csak akarok, sokkal inkább, mint ha fix munkaidejű, normális munkám lenne.
Most csak el akarok utazni valahová, például Európába, ahol játszhatok, egy kicsit hosszabb időre, hogy tényleg tudjak játszani. Az egyik ok, amiért átmenetileg felhagytam a pókerrel, az, hogy naiv voltam. Feltételeztem, hogy mivel olyan sok pénzt jelent a póker, gyorsan rendeződik a helyzet. Viszont hamarosan most már újra belevetem magam. Ez a munkám és nem igazán tehetem meg, hogy túl sok szünetet tartsak. Így is túl sokáig voltam túl lusta, ezért nyúlt ilyen hosszúra ez a szünet.
Egy korábbi interjúban azt mondtad, lényegében minden célodat elérted már a póker révén. Vannak a következő egy-két évre nézve terveid?
Amikor ezt mondtam, a pókeres céljaimat már tulajdonképpen mind elértem. Megtettem mindent, amit akartam. Akkoriban ezek a céljaim teljesen realisztikusak voltak. A mostani céljaim viszont egyáltalán nem azok. Nem is igazán célok; inkább csak dolgok, amiket élveznék, például játszani a GSL-ben [GOMTV Global StarCraft II League – szerk.].
Ennyire nehéz realisztikus célokat magad elé állítanod?
Igen, eléggé. A realisztikus célok kitűzése persze jobb, mert van esélyed tényleg elérni őket. A pókerben például a nehezen elérhető célokat sikerült elérnem. Általánosságban viszont tényleg túl magasra teszem a lécet.
Ha ki kéne tűznöd egy realisztikus és egy nem realisztikus célt is 2013-ra, mik lennének ezek?
Egy realisztikus cél lenne elmenni valahová, ahol játszhatok és jól teljesíteni $25/$50-en, olyan $200.000 és $500.000 között nyerni. Azt hiszem, ez menne. Nem realisztikus egy szuper heater lenne, négy aranykarkötő és egy WSOP Main Event győzelem (nevet). A nosebleed téten játszani huzamosabban szintén nem túl realisztikus, de attól még nagyon jó lenne.
Akkor tehát rövidesen láthatunk a nosebleed asztaloknál?
Remélhetőleg igen (nevet).
A rendkívül fiatal, még mindig csak 22 éves Palmer eredménye akár még figyelemre méltóbb lehetne, ha nincs az említett Fekete Péntek. A marylandi kártyás ugyanis nem követte legtöbb profi társát, nem költözött külföldre, vagy nem fordult az élőjáték felé, helyette egyszerűen abbahagyta a pókert - mégha ritkán, külfüldi utazásai alkalmával fel is bukkan az internetes asztaloknál. A döntéshez jelentősen hozzájárulhatott, hogy szinte teljes bankrollja az FTP-n ragadt, és ezt a mai napig nem kapta vissza.
Scott Palmer
Bár számos amatőr játékos több handet pörgetett le 2012-ben, mint Palmer, ő továbbra is profinak tartja magát, mondjuk így: hibernációban; amennyiben visszakapja bankrollját, ismét támadásba lendül a legmagasabb téteken.
Palmer néhány napja Remko Rinkema-nak a Pokerreviewlist magazin újságírójának adott rendkívül érdekes interjút, amelyet alább magyarul olvashattok.
Az interjú:
Az interjút helyi, baltimore-i idő szerint reggel 4-kor kezdtük, ahogyan Palmer kérte. Kezdetnek elmagyarázta, miért van fent már ilyenkor, hajnalok hajnalán.
Négy hétből hármat úgy töltök el, hogy kora hajnalig fent maradok, ez leginkább a pókerezés miatt vált szokásommá. Mikor még épp csak elkezdtem PLO-t játszani, csak hajnali 3 és 6 óra között volt akció. Ez persze teljesen felborította az életritmusom, aztán amikor elérhetetlenné vált az online póker az USA-ban, elkezdtem StarCraft 2-zni. Ebben is, ha az ember rendesen akar játszani, fent kell maradni hajnalig, mivel ekkor játszanak a dél-koreaiak.
Természetesen a nagy kérdés az, hogy mit csináltál az elmúlt hat hónapban? Láttunk téged röviden a WSOP-n, de azután teljes csönd vette körül "urnotindanger"-t. Említetted a StarCraft-ot, sok időt töltesz ezzel?
Nos, egyébként is rengeteget lógok a számítógépen, már a póker előtt is így volt. Azóta meg pláne nagyon nehéz lejönni róla. Így hát a StarCraft jól jött, mivel sok szempontból nagyon hasonlít a pókerre, meg aztán olyasmi elfoglaltság, amihez hozzászoktam. A WSOP után egyébként visszamentem Kanadába másfél hónapra, online játszottam egy keveset. Nem jutottam sokra mondjuk, nagyjából breakevenre jöttem ki.
Biztosan jelentős váltás volt a teljes állásban való pókerezés helyet szórakozásból StarCraft-ozni. Mindig is a szenvedélyed volt a StarCraft, illetve a videó játékok általában?
Mondhatjuk, mindig is sokat játszottam. Nagyon szeretem a számítógépes játékokat, nem nagy ügy. Amikor rátaláltam a pókerre, nagyon hasonlónak éreztem ezekhez a játékokhoz,ezért tetszett meg, egy idő után pedig már kizárólag csak pókereztem. Mikor nem folytathattam, egyszerűen visszatértem ahhoz, amit azelőtt csináltam. Az online pókert afféle videó játéknak tekintem, olyasminek, mint a StarCraft.
A videó játékok többnyire az elismerést és a győzelmet kínálják. Pénzt keresni rajtuk sokkal nehezebb, mint a pókeren, habár az is igaz, hogy nem vesztesz semmit akkor sem, ha kikapsz. Mi vonz téged a videó játékokban és mi tartja fent az érdeklődésed, ha nincs ott a pénz, mint fontos tényező?
Amikor pókerezek, azt sem igazán a pénzért teszem. Persze a session után, ha sokat nyertem, örülök neki nagyon, mivel ez azt jelenti, hogy jól ment. Számomra azonban ez is inkább mások legyőzéséről szól. Nagyon versengő szellem vagyok, a legjobb játékosok legyőzése többet jelent számomra, mint hogy pénzt keressek. Persze a pénz is nagyon jó. Járulékos haszon, így mondanám.
Mondhatjuk ezek szerint, hogy ha elveszítesz egy játékot a StarCraft-ban, az pont olyan hatással van rád, mintha elbuknál egy nagyobb potot a legmagasabb limiteken?
Nem kifejezetten, bár voltam már hihetetlenül dühös elvesztett játék miatt is. Nem feltétlenül annyira, mint egy rossz session vagy egy szükségtelenül elveszített nagy pot után; közel ugyanúgy, de azért nem pontosan.
A StarCraft-féle játékok azért vannak rád nagyobb mentális hatással, mert tudod, hogy kisebb a variancia, és ha veszítesz, az azt jelenti, hogy te vagy a rosszabb játékos?
Ez az oka, hogy ekkora szívás, ha kikap az ember, mivel nincs kit okolnia, csak saját magát. A pókerben legalább mondhatod, hogy "A francba, lemákoltak", vagy valami ilyesmit, hogy ne legyen olyan rossz érzés. Ugyanakkor előnye is van, mivel ha veszítesz, meg tudod vizsgálni a hibáid, míg a pókerben bár kutathatod a vélt hibáid, sosem lehetsz teljesen biztos magadban a variancia miatt. Azt hiszem, ezért van az, hogy sokan, mikor elkezdenek játszani, nehezen jutnak előre.
Lejátszanak pár handet rosszul, vagy csinálnak valami hülyeséget, ami bejön, és onnantól kezdve úgy gondolják, ez a helyes játék.
Nagyon keveset pókereztél online a Fekete Péntek óta. Hiányzik? Gondolsz egyáltalán rá?
Igen, sokat gondolok rá, főleg az utóbbi időben. Legalább két hónapja egyáltalán nem játszottam. Nagyon hiányzik. Mielőtt például visszajöttem Kanadából, már nagyon mehetnékem volt, valószínűleg mert akkor már két és fél vagy három hónapja folyamatosan játszottam. Ez nem túl sok, de gondolom, ennyi kell nekem, hogy egy ideig ne hiányozzon a póker. Elég ahhoz, hogy kibírjak egy újabb hosszú szünetet.
Mit gondolsz, hol tartanál, ha a Fekete Péntek nem következik be?
Nehéz megmondani egy olyan játék esetében, mint a póker, amiben bármi megtörténhet. Amikor beütött a Fekete Péntek, sokat játszottam Gus (Hansen) ellen $500/$1000 PLO Cap asztalokon, de volt némi $200/$400 és $300/$600 PLO akció is, mivel Guy (Laliberté) is játszogatott. Ha tehát épp hot runt kapok, sokat tudtam volna nyerni. A játék jó volt, bár talán nem annyira, mint most. Ha minden maradt volna a régiben, nekem az is megfelelt volna, szerintem a mai napig nosebleeden játszom. De nagyon nehéz válaszolni erre a kérdésre, hiszen hatalmas heatereim voltak. Ugyanakkor később volt vagy három hónap, amíg breakeven voltam, miközben kifejezetten favoritnak éreztem magam a játékokban. A pókerben lehetetlen megtippelni, mi történhetett volna.
A hosszú szünet, amit most tartasz, szerinted alkalmas arra, hogy feltöltődj és készen állj egy újabb, hosszú futásra az online pókerben?
Őszintén szólva, szerintem egyáltalán nem. Amikor Kanadába utaztam úgy hat hónapja, három nagyon brutális héttel kezdtem. Őrületesen rossz voltam, nagyon nem ment a játék, tehát nem mondanám, hogy segített a szünet. Egyértelműen láttam, hogy hibákat követek el, észrevettem őket, de nem tudtam elég gyorsan javítani. Nem tudtam elég gyorsan alkalmazkodni és gondolkodni a leosztások között. Úgy éreztem, hogy sokkal lassabban játszom.
Gondolod, hogy sikerülne viszonylag gyorsan újra edge-et szerezni a legnagyobb játékokban, ha visszatérnél?
Nem tudom. Egyértelműen sokat változott a játék. Azt hiszem, még mindig lenne edge-em a könnyebb játékokban, de a csúcs összecsapások sokkal nehezebbek lettek. Viszont a halak még nagyobbak lettek a high stakes játékokban. Úgy értem, a hal az hal, de már több van belőlük a magasabb téteken is.
Tegyük fel, hogy játszhatnál a lakhelyedről most. Beugranál egy játékba olyanok mellé, mint durrrr vagy Isildur1? Vagy félretennéd az egódat, és alacsonyabb tétekről indítanál? Mekkora lenne a kísértés, hogy a nagyok ellen játssz?
Óriási lenne a kísértés, de nem hiszem, hogy játszanék. Minden attól függ, hogy milyen játék fut nagyrészt. Nyilván nagyon jó lenne játszani, de ha nem vagyok elég biztos magamban, akkor nem fogok.
Egy korábbi interjúban azt mondtad, könnyen lehet, hogy neked ragadt bent a legtöbb pénzed a Full Tilt Pokeren minden játékos közül. Most, hogy a DOJ megegyezést kötött, hajlandó lennél elmondani, mennyi pénzre is vársz?
Nem szeretném a pontos összeget megmondani. Mindenesetre az alapján, amit hallottam, talán csak egyvalakinek van bent több pénze. Ez eléggé szívás, és ha nem kapom vissza, akkor többé nem nagyon láttok a nosebleed téteken. Kivéve persze, ha nagyon jól futok. De ha megkapom a pénzt, akkor biztosan visszatérek. Szóval hatalmas összeg, de nem akarom megmondani, pontosan mennyi.
Letör téged az a tudat, hogy itt van ez a rengeteg pénz, beragadva, holott használhatnád arra, hogy azokat a játékokat játszd, amiket régen?
Egy kicsit. Elég rossz passzba kerültem a Fekete Péntek után. Nem tudom például, hogy mikor láthatom viszont a pénzem, ha egyáltalán viszontláthatom. Meg kellett volna próbálnom azonnal elköltözni és játszani, ez lett volna az okos döntés. Úgy voltam vele, hogy ha leköltözök, befektetőket kell keresnem, hogy a szokásos tétemen tudjak játszani. Az átlagos nyerési arányom egy órára jelentősen lecsökkent volna és azt gondoltam, amúgy sem lesz nagy akció. Mindenesetre hiba volt nem elköltözni. Azonnal játszanom kellett volna tovább, hiszen bármi történik is, mindig jó és hasznos tudni, hogyan játszanak az ellenfelek. Nem akarom azt mondani, hogy csak azért nem pókerezem, mert elestem a Full Tiltes pénzemtől, inkább lusta voltam. Azt gondoltam, az alacsonyabb nyerési ráta miatt szinte meg sem érné elköltözni, de természetesen ez nem így volt. Egyszerűen csak nagyon lusta voltam.
Szerinted hosszú távon többe is kerülhet ez a döntés neked?
Igen, biztosan. Csak a várható órai bevételemet néztem, összevetve a korábbival. Természetesen sokkal alacsonyabb volt, de most nagyon kiestem a játékból. Még rendszeres játékkal is nagyon nehéz formában maradni a pókerben. A Fekete Péntek előtt minden egyes nap játszottam, öt évig folyamatosan. Szerintem ha csak egy, két vagy három napot hagy ki az ember, azt is megérezni. Minél többet játszol, annál jobb leszel és annál következetesebb.
Ha hozzáférnél a pénzedhez, azonnal mennél Kanadába játszani?
Ha megkapom a pénzt, azonnal indulok. Persze, ha megkapom, nem hiszem, hogy rögtön felmennék a legmagasabb tétekre, egy hónapon belül biztosan nem. De mindenképpen újra bele akarok rázódni a pókerbe.
A Fekete Péntek előtt sokat pókereztetek együtt Dan "Jungleman" Cates-szel. Milyen volt?
Mindenképpen az volt profi pókerkarrierem legjobb része. Akkoriban voltam a csúcson. Nehéz másképp megfogalmazni. Nagyon jól tudtam kamatoztatni a tudását, sokat tanultam abból, hogy figyeltem a játékát. Rengeteget néztem, ahogy pókerezik, tudtam, hogy jobb nálam. Nem nagyon játszottunk akkor még PLO-t, többnyire akkor figyeltem őt, amikor No Limiten kártyáztunk. Nem csak az, ahogyan játszik, hanem a gondolkodása is nagyon sokat lendítettek a játékomon.
Úgy érted, sosem kerültél volna ilyen magasra, ha ő nem segít?
Azt azért nem mondanám, mivel már előtte is $5/$10-en játszottam, ahová teljesen önerőből jutottam fel. Ez persze nem óriási tét, de tisztességesen ment. Talán nem jutottam volna fel a legnagyobb tétekre nélküle, de valószínűleg biztos nyerő lettem volna $25/$50-en. Nagyon nehéz megmondani, pontosan mennyit segített, de például a heads-up játékom rengeteget fejlődött neki köszönhetően. Viszont olyasmikben, mint például a 6-max, nem sokat segített, abban már akkor is jó voltam.
Mik azok az apró különbségek, amelyek miatt $5/$10 nyerőből magabiztos nosebleed játékossá váltál?
Nem hiszem, hogy jelentős tudásbeli különbség van a legmagasabb tétek és a tisztességes $25/$50 játék között. Nyilván van valamennyi, de inkább az a lényeg, hogy jobb legyen a stratégiád az ellenfeledénél. Nem konkrét dolgok tettek jobb játékossá, sem mentális átállás, egyszerűen csak általánosságban felfejlesztette a játékomat. Megértettem, hogyan gondolkodik Jungleman a handekről és range-ekről heads-upban, ez segített egyre kevesebb és kevesebb kis hibát vétenem. Ha eljutsz a legmagasabb tétekre, már nem a hibákról szól a játék, hanem a megfelelő range felállításáról az egyes range-ek ellen. Egyszerűen jól megtanította nekem, hogyan állítsak fel heads-up range-eket.
Ő, Jungleman, a legtehetségesebb pókeres a világon? Hiszen sok mindent tanított neked, és az egyik legjobb magas tétes játékossá váltál a Fekete Pénteket megelőző hónapokban...
Elképesztően intelligens ember, a legokosabb, akivel valaha találkoztam. Segítettem neki egy kicsit én is: nagyjából minden öt olyan dologért cserébe, amit ő tanított nekem, egyvalamit tudtam neki én is tanítani.
Jungleman és URnotINdanger2
Ki tudnál emelni valamit a közös játékaitokból, amire kifejezetten emlékszel? Egy session vagy egy bizonyos hand, ami emlékezetes volt?
Nem igazán tudok felidézni ilyesmit. Sokszor úgy gondolnak emberek egy-egy játékossal való találkozásra vagy egy kifejezett leosztásra, mint karrierjük legfontosabb állomására. Számomra sosem volt ilyen. Nyertem és vesztettem, hatalmas összegeket, többször is a karrierem során, így hát nincs semmi, ami különösebben kiemelkedne.
Tehát akkor nem üvöltözöl és rohangálsz a szobában, amikor leesik neked egy a három outból egy 300 ezer dolláros potért?
Én nem vagyok túl beszédes általában, ő (Cates) viszont igen. Ha tilten van, elég idegesítő tud lenni, nem fogok hazudni. Ilyenkor nagyon frusztráló, habár amikor jól fut, akkor is ugyanez van. Hacsak nem megy nagyon rosszul, én nem igazán csinálok semmit, nem tudom, miért. Még sohasem tettem tönkre billentyűzetet vagy ilyesmit még nagyobb bukta után sem. Azt hiszem, Jungleman sem, de ő azért közelebb volt hozzá!
Ja, most, hogy belegondolok, egyszer egy marék zsetont vágtam a falhoz, miután elbuktam egy 380.000-es potot Gus Hansen ellen. Akkor már 600.000 mínuszban voltam és ez volt az egyetlen alkalom, hogy bármi ilyesmit csináltam. Bár végül 800,000 mínusszal zártam a sessiont, csak neki 300.000-et toltam át. Az ominózus leosztást viszont nagyon rosszul játszottam meg, így hát nem volt jogom panaszkodni (nevet).
A pókeres közösségben közkedvelt vitatéma, hogy ki a legjobb. Hiszel az ilyesmiben, hogy létezik egy legjobb játékos?
A póker furcsa. Leginkább a kő-papír-ollóra hasonlít. Valaki megver valaki mást, aki legyőz egy harmadikat, aki viszont az elsőt alázza le. Vannak, akik nyilvánvalóan jobbak másoknál, akik gyorsabban alkalmazkodnak. Szerintem a legtöbb esetben, ha valaki meg is nyeri az első 5.000 leosztást, hosszútávon a másik jobbnak bizonyulhat, ha alkalmazkodik az ellenfeléhez.
Nem nagyon hiszem ugyanakkor, hogy van egy konkrét játékos, aki a legjobb egy játéktípusban. Akkoriban sem volt ilyen, amikor még játszottam. Mindenki követ el hibákat, elég csak egy rosszabb napjukon játszani ellenük. Sokszor, ha valakiről úgy gondolod, hogy nagyon jó, kiderül, hogy csak eszméletlen hotrunja volt ellened. Régebben, már nem emlékszem, ki volt az, de játszottam valaki ellen heads-upot és úgy éreztem, hogy nagyon jó játékos. Beszélgettem róla a barátaimmal, akik viszont mind borzasztónak gondolták. Újra játszottam ellene és egy idő után észrevettem, hogy csak mázlija volt minden leosztásban. A póker egy vicces játék, amiben az ilyesmi előfordulhat. Szerintem lehetetlen megmondani, ki a legjobb, persze azt mondjuk meg lehet nézni, ki nyeri a legtöbbet. Ugyanakkor ez sem jelent sokat.
Ha volna egy amolyan "durrrr challenge" féleség, ahol te játszhatnál Phil Ivey ellen NLHE-t, pókereznél ellene, illetve úgy gondolod, edge-ed lenne rajta?
Azt hiszem, benne lennék, de azért nem teljesen biztos. Úgy gondolom, Ivey jobban alkalmazkodik, mint például durrrr, vagyis ha az elején favoritnak is számítanék, ez egyáltalán nem jelentené azt, hogy hamarosan nem kerülnék bajba. Durrrr-ral elég sokat pókereztem ahhoz, hogy tudjam, miként reagál a dolgokra. Úgy érzem, ellene mindenképp favorit lennék. Ivey ellen azért aggódnék az első 15.000 leosztásban. Viszont ha ebben a szakaszban előnyt tudnék építeni, szerintem már behúznám a meccset, de ebben sem vagyok teljesen biztos, nem játszottam vele sokat.
Durrrr nem alaklmazkodik olyan jól, mint te?
Nem tudom, most hogyan játszik, de ha a korábbi időket vesszük, amikor sokat játszottunk, nem realizálta a hibáit, ezt nyugodtan kijelenthetem. Ezzel szemben Ivey, bár nem játszottunk sokat és azt sem mondanám, hogy folyamatosan megpróbált átverni, semmiképp sem hagyta, hogy folyamatosan ugyanazzal a játékkal nyerjek ellene.
A Fekete Pénteket megelőzően vesztettél egy kisebb összeget a PS-en futó Isildur1 challenge-en. Hogyan emlékszel erre vissza?
Nagyon bosszant, hogy vállaltam a meccset. A heads-up alatt $100/$200 PLO játék futott, amit kihagytam emiatt. Mondjuk jó móka volt, de semmi tőbb, nem volt értelme. Már vagy 50 ezer leosztást játszottunk egymás ellen a meccset megelőzően az FTP-n, emiatt az egész kihívásnak nem volt különösebb jelentősége számomra. Nem volt semmi olyan, hogy "aki megnyeri a meccset, az a jobb játékos". Felkértek a kihívásra, és úgy voltam vele, miért ne. Ez nyilvánvalóan nem volt okos döntés részemről, főként annak fényében, hogy vagy hét kiváló $100/$200 PLO játék futott a kihívással egyidőben. A meccs kiírása szerint azonban nem vehettem részt ezekben. De hogy a játékról is beszéljek, Isildur azt a stílust hozta, amit mindig is szokott. Szerintem kicsivel jobban jöttek neki a lapok, mint nekem, de valamivel jobban is játszott.
Ha visszakapod az FTP-n ragadt pénzed, elképzelhető, hogy ismét játszotok egy ehhez hasonló, vagy akár nagyobb challenge-et?
Valószínűleg erre nem kerül sor. Sok könnyebb ellenfél vár, ugyanakkor tény, mindig remek mulatság ellene pókerezni. Amikor megfelelő állapotban van, nagyon kemény ellenfél, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy csak akkor játszom vele, ha tilten van. Persze mindenképp lényegesen könnyebb ellene, ha tiltel, vagy csak már nem gondolkodik teljesen tisztán.
Többek közt erre utaltál, amikor egy korábbi interjúban azt mondtad, a póker többről szól, mit hogy ülsz egy asztalnál, és játszol?
Igen. Például sosem fogsz úgy pókerezni Phil Galfond ellen, hogy nem az "A" játékát hozza. Na jó, ez manapság nem teljesen igaz, mert épp a kevert játékot tanulja. De amikor régebben pókereztünk, mindig rettentően felkészült és friss volt, mindig átgondolta a helyzeteket. Ha 6-8 órákat pókerezel, vagy akár többet, nagyon könnyen átkapcsolhatsz "autopilot" módba, egyszerűen rutinból játszol, nem gondolod át megfelelően a lépéseid. Ha valaki olyan jó, mint Isildur, távol kéne maradnia az ilyen szituációktól. Hiba, ha nem hozod mindig az "A" játékod, bár valószínűleg még így is edge-e van sok játékoson.
Szerinted Isildur "A" játéka erősebb, mint a tiéd?
Jelenleg egyértelműen igen. Korábban viszont következetesen nyertem tőle a PLO kivételével.
Kikérnéd valaha is Jungleman véleményét egy handről, ami éppen folyamatban van? Vagy ez olyasmi, amit morális okokból nem tennél meg?
Szinte sosem kérdezgettünk egymástól handek közben, inkább csak utána. Néha persze rögtön utána. Gondolom, ha közben beszéljük meg, az nem jó, mivel egy heads-up meccs közben például nem az a tanács, hogy "Így vagy úgy játszd meg a lapot", hanem, hogy "Ő így játszik, ezt csinálja és így lát engem, hogyan játsszam meg akkor?".
Gondolom, mindez nem lett volna túl morális egy heads-up meccs közben, és ha történt is ilyen, inkább kíváncsiság és nem az edge szerzése volt az ok. Nem hiszem, hogy ha épp négy asztalon játszom, akkor amit egy handre mond, amiatt jelentősen változtatnék a játékomon. A legtöbbször csak a session után beszéltük meg a dolgokat, hiszen nagyon nehéz helyesen gondolkodni, miközben épp játszol. Személy szerint úgy gondolom, ez a legjobb módja a tanulásnak, ha már magas szinten játszol. Miközben megy a session, nem tudsz optimálisan elemezni, szemben azzal, amikor már kívülről nézed a dolgot és elfogulatlanul fel tudod mérni a hibáidat.
Az alapján, amit az imént mondtál, úgy gondolod, hogy az Isildur1 versus Brian Hastings ügy nem volt akkora durranás, mint aminek beállították?
Az embereknek nem nagyon fog ez tetszeni, de az Isildur1 saját hibája volt. Legalábbis számíthatott volna rá, hogy ez fog történni. Ha fel sem merült benne, hogy handeket osztanak meg az ellenfelei, sokkal ostobább, mint amilyennek hittem. Hogy szerintem helytelen volt-e, hogy megosztották azokat a hand historykat? Nem igazán tudom. Ezek megosztása teljesen normális a pókeresek között. Egyetlen játékosról megosztani egy rakás leosztást úgy, hogy csak a legmagasabb téteken játszol vele, talán egy kicsit más, de akkor is tudnia kellett volna, hogy ez történik. Gondolom, Isildur1 úgy vélte, mindenképpen edge-e van, de eléggé nehéz edge-et szerezni három ember fölött, akik kifejezetten a te játékod kielemzésére álltak rá.
Belemennél valami hasonlóba a barátaiddal?
Nem hiszem. Inkább megpróbálnám én magam megverni az illetőt. Amikor Junglemannel játszottunk, tudtuk, hogy az egyes ellenfeleink hogyan játszanak. Elmondtuk egymásnak, szerintünk mik a leakjeik, ez elég általános. Ha ennyi pénzért játszol, ésszerű az ilyesmi, de azt nem tenném meg, hogy csak ülök és egy kifejezett játékost figyelek, aztán elmondom másoknak, miket vettem észre. Akkor már inkább legyőzném én.
A 2+2 Podcastban azt mondtad, elég gyorsan megtanultál PLO-zni, miután beültél egy $25/$50 játékra. Gondolod, hogy a PLO bárki számára ilyen egyszerű, aki a te No Limit Hold’em tudásoddal rendelkezik?
Szerencsére a PLO játékok színvonala akkoriban rendkívül alacsony volt. A tervem az volt, amikor először játszottam $25/$50-en, hogy csak figyelem a jó játékosokat, hogy mit csinálnak, miközben tight módon játszom. Nagyjából mindenki rossz volt abban az időben, bár azt nem nagyon tudom, hogy ezt honnan tudtam. Talán ha valakinek volt már némi tapasztalata és tisztában volt az alap matekkal, akkor meg tudta ítélni, mekkora hibákat vétenek mások.
Szórakoztatóbb volt PLO-ban betörni a high stakes szintre? Hiszen talán több akció futott...
Sokkal jobban szeretem a magas tétes No Limitet, mert sokkal kisebb a variancia. Amikor ezt játszottam, majdnem mindig heads-upoltam, mivel ezt a módot kedvelem a legjobban. Magas tétes PLO-ban majdnem mindig csak 6-max játékok futottak. Persze, sokkal szórakoztatóbb a játék mert több kéz megy le. Őszintén szólva, szerintem bonyolultabb is, de nem ezen múlik, hogy jobban szeretem-e vagy sem a No Limitnél. Hamarabb megérted, hogyan játszanak mások és sokkal jobban kell figyelned. Jobban kell alkalmazkodni és kevésbé lehet a bevett taktikára hagyatkozni.
Tehát, egy hasonló típusú ellenfél sokkal inkább tud másként és másként játszani sessionönként PLO-ban, mint No Limit Hold’emben?
Egyértelműen. No Limit Hold’emben úgy gondolom, hogy még ha soha többé nem is játszanék, továbbra is jó fogalmam lenne, hogyan kell jól heads-upot játszani és senki sem tudna durván megverni, bárhogy játszik is, ha megmaradok a stratégiámnál. A PLO-ban iszonyú nehéz egy rögzített felállással nyerni, mivel sokkal több lehetőség van a játékban.
Lehetséges sikeres pókeressé válni anélkül, hogy ne legyél valamilyen módon kissé degenerált?
Szerintem igen, de eljön az a pont, amikor a pénz a legkevésbé sem szabad, hogy érdekeljen, ha nyerni akarsz. Lehet, hogy csak immunissá váltam rá, annyira hozzászoktam, de fiatalabb koromban sem érdekelt túlságosan a pénz. Valamilyen okból nem találtam különösebben hasznosnak. Még sohasem találkoztam olyan magas tétes játékossal, akit komolyan érdekelt volna a pénz. Így hát, gondolom, ez szükséges hozzá.
A póker és a könnyen jövő sok pénz fordítja ki magukból az embereket, vagy a legagyamentebbekből lesznek a legsikeresebb pókeresek?
A degeneráltaknak jobb képességeik vannak a high stakes pókerhez, nézd csak meg Isildurt. Ő a világ egyik legnagyobb gyökere, ami egyfelől nagyban hátráltatja, másfelől sok haszna van belőle.
Volt már valaha ilyen eszement akciód, mint például a prop betek?
Sajnos még nem nagyon. Sosem kötöttem még semmilyen őrült fogadást pénzért. Ha valaha is belemennék ilyesmibe, nem a pénzért menne a dolog, hanem valami hülyeséget kellene csinálni.
Oké, de tegyük fel, hogy kötnél egy egymillió dolláros prop betet Junglemannel most rögtön, ő pedig hajlana rá, hogy elfogadja. Mi lenne az?
Valószínűleg a Super Smash Brothers (nevet). Régóta küzdönk egymással abban a játékban és tudom, hogy én vagyok a bajnok!
Van még valami elképzelésed, milyen lenne a normális életed, ha nem találtál volna rá a pókerre?
Ez kicsit furcsa, mivel egész életemben magántanuló voltam, így hát mindig is a normálistól kissé eltérő életem volt. Biztosan sokkal hagyományosabb életvitelem lett volna, elmentem volna főiskolára aztán vállaltam volna egy átlagos munkát, ha nem jön be a póker.
Gondolod, hogy képes lennél valaha is átlagos munkát vállalni és normális életet élni?
Hogy őszinte legyek, elég nehéz lenne. Már csak azért is, mert iszonyú lusta vagyok, mint szerintem a pókerjátékosok mind, ami nagyon nehézzé teszi, hogy igazi munkát találjak. Szerencsére, sosem kell majd ezzel próbálkoznom. Csak élvezem, hogy azt tehetem, amit csak akarok, sokkal inkább, mint ha fix munkaidejű, normális munkám lenne.
Most csak el akarok utazni valahová, például Európába, ahol játszhatok, egy kicsit hosszabb időre, hogy tényleg tudjak játszani. Az egyik ok, amiért átmenetileg felhagytam a pókerrel, az, hogy naiv voltam. Feltételeztem, hogy mivel olyan sok pénzt jelent a póker, gyorsan rendeződik a helyzet. Viszont hamarosan most már újra belevetem magam. Ez a munkám és nem igazán tehetem meg, hogy túl sok szünetet tartsak. Így is túl sokáig voltam túl lusta, ezért nyúlt ilyen hosszúra ez a szünet.
Egy korábbi interjúban azt mondtad, lényegében minden célodat elérted már a póker révén. Vannak a következő egy-két évre nézve terveid?
Amikor ezt mondtam, a pókeres céljaimat már tulajdonképpen mind elértem. Megtettem mindent, amit akartam. Akkoriban ezek a céljaim teljesen realisztikusak voltak. A mostani céljaim viszont egyáltalán nem azok. Nem is igazán célok; inkább csak dolgok, amiket élveznék, például játszani a GSL-ben [GOMTV Global StarCraft II League – szerk.].
Ennyire nehéz realisztikus célokat magad elé állítanod?
Igen, eléggé. A realisztikus célok kitűzése persze jobb, mert van esélyed tényleg elérni őket. A pókerben például a nehezen elérhető célokat sikerült elérnem. Általánosságban viszont tényleg túl magasra teszem a lécet.
Ha ki kéne tűznöd egy realisztikus és egy nem realisztikus célt is 2013-ra, mik lennének ezek?
Egy realisztikus cél lenne elmenni valahová, ahol játszhatok és jól teljesíteni $25/$50-en, olyan $200.000 és $500.000 között nyerni. Azt hiszem, ez menne. Nem realisztikus egy szuper heater lenne, négy aranykarkötő és egy WSOP Main Event győzelem (nevet). A nosebleed téten játszani huzamosabban szintén nem túl realisztikus, de attól még nagyon jó lenne.
Akkor tehát rövidesen láthatunk a nosebleed asztaloknál?
Remélhetőleg igen (nevet).
