James Akenhead 2005-ben tűnt fel élőversenyeken, néhány év alatt vált a brit póker megatározó alakjává. Élőversenyeken $3.117.926-t nyert, 2009-ben 9. helyet szerzett a WSOP Main Eventen ($1.263.602). Online szintén nagyszerű eredményeket ért el. Asprin1 nicken volt ismert, többek közt 2012-ben Sunday Milliont nyert.
Bár Akenhead elérte azt, amiről sok pókeres csak álmodik, 2013-ban mégis úgy döntött, visszavonul a játéktól. A napokban a brit PokerPlayer magazinnak nyilatkozott döntésének okairól. Az alábbiakban a beszélgetés magyar változatát olvashatjátok.
James Akenhead
Hogyan élted meg, hogy 2009-ben egycsapásra a póker legismertebb figurái közé emelkedtél?
Olyan volt, mintha a világ tetején állnék. Nem csak anyagilag - bár valósággal sokkolt, hogy ennyi pénzem lett -, de az egész November Nine felhajtás elképesztő volt. Ezután bármit csináltam, mindig azzal a tudattal tettem, hogy novemberben Vegasba utazok és 9 millió dollárért fogok pókerezni.
Úgy érzed, hogy megérdemelt siker volt? Érett már egy ilyen eredmény a játéktudásodhoz mérten?
Jó kérdés, nem vagyok biztos benne. Azt hiszem, egy világbajnoki döntőre nem lehet azt mondani, hogy várt eredmény, függetlenül a tudásodtól. Vannak olyan évek, amikor jönnek a score-ok, sőt van, hogy egymást követő versenyeken vagy megállíthatatlan, máskor meg egy egész év komolyabb eredmény nélkül telik el. Nekem mindkettőből kijutott, voltak nagyon jó éveim, de voltak kevésbé sikerültek is. Tulajdonképpen ez az oka, hogy végül kiszálltam a pókerből. Anyagilag stabil volt a helyzetem, amit nem akartam kockáztatni. Nyugalomra volt szükségem. Érzelmileg már túlságosan megterhelt a játék varianciája. A pókerben ritka a középút. Ha fut a szekér, a világ tetején érzed magad, a rossz szezonok viszont rettentően megviselik az embert. Ezt azt érzelmi hullámvasutat nehéz hosszútávon jól kezelni.
És az milyen érzés volt, hogy épp akkor kerültél be a világbajnoki döntőbe, amikor Phil Ivey is?
Ez egy fantasztikus lehetőséget jelentett és fokozott figyelmet. Mekkora az esélye, hogy 8.000 játékos közül te és a világ legjobbja egyaránt döntőig juttok? Hihetetlen! Több napot egy asztalnál játszottunk, láttam azt a partit, amikor nem vette észre, hogy színe van, és eldobta a lapját. Ő is csak egy ember...
Mondhatjuk, hogy 2009 második fele életed legjobb periódusa volt?
Amikor tíz éven át játszol profiként, én 20 évesen lettem profi, és 30 évesen hagytam abba, akkor a póker az életed szerves részévé válik. Szóval igen, ez volt életem legjobb időszaka - hihetetlen év volt.
Másképp csinálnál valamit, ha ez az elképesztő futás most történik veled?
Ha visszamehetnék az időben, elsősorban az anyagi vonatkozású dolgokon változtatnék, túl sokat költöttem. Persze kevés olyan profit találsz, aki nem ugyanezt mondaná. Ha 26 évesen hétszámjegyű összeget nyersz, megőrülsz. Szóval nem szórnám a pénzt nightclubokban, stb, de az is igaz, hogy ekkor éltem a fiatalságom, szórakozásra vágytam, és rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, ami később a hasznomra vált. De arra nagyon büszke vagyok, hogy volt annyi eszem, hogy egy idő után megálljak, és a megtakarításaimat ebbe a helybe fektessem (The Reach Bar). A munka felébresztett, sokkal inkább része vagyok a valódi világnak. Ugyankkor az élet sokban hasonlít a pókerhez, mindig döntésre kényszerülsz, kockázatot vállalsz, nemcsak anyagi értelemben, hanem az élet minden területén, rövidebb távon pedig nagyban befolyásolja eredményeid a szerencse. Minden egyes nap döntésket hozol, amelyek kihatással vannak az életed alakulására.
A nagyszerű 2009-es szezon után megnövekedtek veled szemben az elvárások. Nehéz lehetett ezeknek megfelelni 2010-ben...
Nem kertelek, 2010 szar év volt. Pénzbe is alig értem. Egyértelműen nagy vesztő év volt. Frusztráló volt, hogy képtelen vagyok messzire jutni egy tornán. Úgy éreztem, nagyon pechesen futok, de nem akartam panaszkodni, vagy mindent erre fogni. Mindenesetre rendkívül letörtté váltam az év végére. Most is úgy gondolom, hogy jól játszottam 2010-ben, majd 2011-ben és 2012-ben is, de az eredmények elmaradtak, és mivel a számok nem a véleményem igazolják, valószínű, hogy mégis elmaradtam a legjobbamtól, nem játszottam/fejlődtem megfelelően.
Mekkora aggodalmat keltett benned akkoriban, hogy elmaradtak az eredmények?
Körülbelül 18 hónapon át tartott a szívás, és arra gondoltam, ha egy rossz időszak ilyen hosszú lehet, akkor mi lesz velem a 30-as, 40-es, 50-es éveimben? Hogyan fogom ezt elviselni? Annyi pénzem nem volt, hogy életem végéig biztonságban érezzem magam. Ettől elkezdett szétesni a játékom, folyamatosan az járt a fejemben a versenyeken, hogy csak ITM-ig elevickéljek valahogy. Elkezdtem feszesen játszani, mert azt hittem, ezzel nő az ITM esélye, de valójában egyáltalán nem értem többször pénzbe.
Gondolod, hogy ez a frusztráló időszak valójában áldás volt számodra?
Alapvetően olyan vagyok, hogy igyekszem megtalálni a dolgok jó oldalát. Ez az időszak egyértelművé tette számomra, hogy mentálisan alkalmatlan vagyok arra, hogy egy egész életet a póker köré építsek. Imádom a pókert, Vegas mindig vonzani fog. De egy bőröndből élni, napról napra, bizonytalanul... Hét évig csináltam, de tovább nem ment.
Hogyan döntötted el, hogy kiszállsz a játékból, és pubot nyitsz?
Az evés-ivás régóta központi dolog számomra. Nem arra kell gondolni, hogy kocsmáról kocsmára jártam merev részegen a múltban, hanem hogy ha megnyílt egy új, színvonalas hely, rohantam, hogy kipróbáljam. Hogy saját helyet nyissak, körülbelül három éve merült fel bennem először. Kezdetben emésztgettem a gondolatot, megnéztem jól működő helyeket, illetve olyan helyeket kerestem, amelyek alkalmasak egy színvonalas pub megnyitására. Amikor 28 lettem, feltettem a kérdést, tényleg meg akarom ezt csinálni, vagy sem? Aztán vettem egy nagy levegőt, és beleugrottam.
Hogyan született meg a "The Reach Bar"?
Az eredeti tervem az volt, hogy nyitok egy japán éttermet Blackheathben, a felső réteget célozva. Erre sok étterem van, amelyek igényesek, sok pénzt fektettek beléjük, de egyik sem ázsiai konyha. Szerintem ez egy jó ötlet, végül azonban nem valósult meg. Ezután jött egy egészséges ételeket kínáló gyorsétterem gondolata. Aztán jött valaki, hogy nézzem meg ezt a helyet a dokknál. Beszéltem a tulajdonossal, aki azt mondta, olcsón kiadja, neki csak az a fontos, hogy legyen egy szép hely itt, ahová az üzleti partnereit meghívhatja ebédelni. Ez igazi bónuszt jelentett számunkra.
Milyen ez a környék?
Már eleinte is nagyon izgatottak voltunk, mert az épület gyönyörű (műemlék épület). Egyértelműen feltörekvő hely. Kis gambling volt számunkra, hogy nem a legforgalmasabb helyen található, ugyanakkor vagy 400 lakás épül hamarosan a környéken, ami két éven belül 1.800-ra emelkedik. Négy év múlva készül el egy kínai üzleti park, ami milliárdos beruházás. Az egész terület rendkívül gyorsan fejlődik.
Mekkora munkátok volt abban, hogy a Reach Bar elnyerje mai külsejét?
Bár az épület külseje gyönyörű, a belső lehangoló volt. A felújítás igazi sokkot jelentett számomra. Pókeresként hozzászoktam, hogy akkor ébredek, amikor akarok, ekkortól viszont reggel hatkor kíméletlenül kelni kellett. Emellett sorban jöttek az e-mailek, telefonok, amiket szintén nem lehetett elodázni, azonnal reagálni kellett. Ha eredményt akarsz elérni, nem halogathatod a dolgokat, nem tolhatod 1-2 nappal későbbre, azonnal cselekedned kell, mindig. Most ha meghallom, hogy csörög a telefon, már veszem is fel.
Minek neveznéd a helyet? Pub, gasztro pub, vagy étterem?
Nem vagyunk étterem, de több vagyunk, mint egy pub. A gasztro pub igazából helytálló kifejezés, bár nem szeretem a skatulyákat. Lehet nálunk enni és inni, megtalálható néhány igazi ínyencség az étlapunkon.
Azért pókereztél valamennyit 2013-ban?
Játszottam néhány WCOOP eventet, de összességében alig pókereztem. Nincs időm a játékra, ezért többnyire eszembe sem jut. De ha beindult a hely, és valóra váltja azon reményemet, miszerint sikeres lesz, akkor többet fogok játszani, illetve szívesen találkoznék a régi pókeres arcokkal is.
Tehát kijelenthetjük, hogy életed pókerprofiként eltöltött időszaka végérvényesen lezárult?
Szinte teljesen biztos, hogy a játék már nem fogja a fő bevételi forrásomat jelenteni. De tíz év az tíz év, jelentős fejezete ez az életemnek. Úgy tekintek vissza a pókeres időkre, mint egy szép emlékre, nem bántam meg semmit. Élveztem minden pillanatát, rengeteg remek embert megismertem, sok barátot szereztem, sok emelkedőn és lejtőn keresztül vitt a pókeres hullámvasút. Vezettem gyönyörű kocsikat, szereztem néhány csodálatos emléket és néhány olyan tapasztalatot, ami életem végéig elkísér.
Bár Akenhead elérte azt, amiről sok pókeres csak álmodik, 2013-ban mégis úgy döntött, visszavonul a játéktól. A napokban a brit PokerPlayer magazinnak nyilatkozott döntésének okairól. Az alábbiakban a beszélgetés magyar változatát olvashatjátok.
James Akenhead
Hogyan élted meg, hogy 2009-ben egycsapásra a póker legismertebb figurái közé emelkedtél?
Olyan volt, mintha a világ tetején állnék. Nem csak anyagilag - bár valósággal sokkolt, hogy ennyi pénzem lett -, de az egész November Nine felhajtás elképesztő volt. Ezután bármit csináltam, mindig azzal a tudattal tettem, hogy novemberben Vegasba utazok és 9 millió dollárért fogok pókerezni.
Úgy érzed, hogy megérdemelt siker volt? Érett már egy ilyen eredmény a játéktudásodhoz mérten?
Jó kérdés, nem vagyok biztos benne. Azt hiszem, egy világbajnoki döntőre nem lehet azt mondani, hogy várt eredmény, függetlenül a tudásodtól. Vannak olyan évek, amikor jönnek a score-ok, sőt van, hogy egymást követő versenyeken vagy megállíthatatlan, máskor meg egy egész év komolyabb eredmény nélkül telik el. Nekem mindkettőből kijutott, voltak nagyon jó éveim, de voltak kevésbé sikerültek is. Tulajdonképpen ez az oka, hogy végül kiszálltam a pókerből. Anyagilag stabil volt a helyzetem, amit nem akartam kockáztatni. Nyugalomra volt szükségem. Érzelmileg már túlságosan megterhelt a játék varianciája. A pókerben ritka a középút. Ha fut a szekér, a világ tetején érzed magad, a rossz szezonok viszont rettentően megviselik az embert. Ezt azt érzelmi hullámvasutat nehéz hosszútávon jól kezelni.
És az milyen érzés volt, hogy épp akkor kerültél be a világbajnoki döntőbe, amikor Phil Ivey is?
Ez egy fantasztikus lehetőséget jelentett és fokozott figyelmet. Mekkora az esélye, hogy 8.000 játékos közül te és a világ legjobbja egyaránt döntőig juttok? Hihetetlen! Több napot egy asztalnál játszottunk, láttam azt a partit, amikor nem vette észre, hogy színe van, és eldobta a lapját. Ő is csak egy ember...
Mondhatjuk, hogy 2009 második fele életed legjobb periódusa volt?
Amikor tíz éven át játszol profiként, én 20 évesen lettem profi, és 30 évesen hagytam abba, akkor a póker az életed szerves részévé válik. Szóval igen, ez volt életem legjobb időszaka - hihetetlen év volt.
Másképp csinálnál valamit, ha ez az elképesztő futás most történik veled?
Ha visszamehetnék az időben, elsősorban az anyagi vonatkozású dolgokon változtatnék, túl sokat költöttem. Persze kevés olyan profit találsz, aki nem ugyanezt mondaná. Ha 26 évesen hétszámjegyű összeget nyersz, megőrülsz. Szóval nem szórnám a pénzt nightclubokban, stb, de az is igaz, hogy ekkor éltem a fiatalságom, szórakozásra vágytam, és rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, ami később a hasznomra vált. De arra nagyon büszke vagyok, hogy volt annyi eszem, hogy egy idő után megálljak, és a megtakarításaimat ebbe a helybe fektessem (The Reach Bar). A munka felébresztett, sokkal inkább része vagyok a valódi világnak. Ugyankkor az élet sokban hasonlít a pókerhez, mindig döntésre kényszerülsz, kockázatot vállalsz, nemcsak anyagi értelemben, hanem az élet minden területén, rövidebb távon pedig nagyban befolyásolja eredményeid a szerencse. Minden egyes nap döntésket hozol, amelyek kihatással vannak az életed alakulására.
A nagyszerű 2009-es szezon után megnövekedtek veled szemben az elvárások. Nehéz lehetett ezeknek megfelelni 2010-ben...
Nem kertelek, 2010 szar év volt. Pénzbe is alig értem. Egyértelműen nagy vesztő év volt. Frusztráló volt, hogy képtelen vagyok messzire jutni egy tornán. Úgy éreztem, nagyon pechesen futok, de nem akartam panaszkodni, vagy mindent erre fogni. Mindenesetre rendkívül letörtté váltam az év végére. Most is úgy gondolom, hogy jól játszottam 2010-ben, majd 2011-ben és 2012-ben is, de az eredmények elmaradtak, és mivel a számok nem a véleményem igazolják, valószínű, hogy mégis elmaradtam a legjobbamtól, nem játszottam/fejlődtem megfelelően.
Mekkora aggodalmat keltett benned akkoriban, hogy elmaradtak az eredmények?
Körülbelül 18 hónapon át tartott a szívás, és arra gondoltam, ha egy rossz időszak ilyen hosszú lehet, akkor mi lesz velem a 30-as, 40-es, 50-es éveimben? Hogyan fogom ezt elviselni? Annyi pénzem nem volt, hogy életem végéig biztonságban érezzem magam. Ettől elkezdett szétesni a játékom, folyamatosan az járt a fejemben a versenyeken, hogy csak ITM-ig elevickéljek valahogy. Elkezdtem feszesen játszani, mert azt hittem, ezzel nő az ITM esélye, de valójában egyáltalán nem értem többször pénzbe.
Gondolod, hogy ez a frusztráló időszak valójában áldás volt számodra?
Alapvetően olyan vagyok, hogy igyekszem megtalálni a dolgok jó oldalát. Ez az időszak egyértelművé tette számomra, hogy mentálisan alkalmatlan vagyok arra, hogy egy egész életet a póker köré építsek. Imádom a pókert, Vegas mindig vonzani fog. De egy bőröndből élni, napról napra, bizonytalanul... Hét évig csináltam, de tovább nem ment.
Hogyan döntötted el, hogy kiszállsz a játékból, és pubot nyitsz?
Az evés-ivás régóta központi dolog számomra. Nem arra kell gondolni, hogy kocsmáról kocsmára jártam merev részegen a múltban, hanem hogy ha megnyílt egy új, színvonalas hely, rohantam, hogy kipróbáljam. Hogy saját helyet nyissak, körülbelül három éve merült fel bennem először. Kezdetben emésztgettem a gondolatot, megnéztem jól működő helyeket, illetve olyan helyeket kerestem, amelyek alkalmasak egy színvonalas pub megnyitására. Amikor 28 lettem, feltettem a kérdést, tényleg meg akarom ezt csinálni, vagy sem? Aztán vettem egy nagy levegőt, és beleugrottam.
Hogyan született meg a "The Reach Bar"?
Az eredeti tervem az volt, hogy nyitok egy japán éttermet Blackheathben, a felső réteget célozva. Erre sok étterem van, amelyek igényesek, sok pénzt fektettek beléjük, de egyik sem ázsiai konyha. Szerintem ez egy jó ötlet, végül azonban nem valósult meg. Ezután jött egy egészséges ételeket kínáló gyorsétterem gondolata. Aztán jött valaki, hogy nézzem meg ezt a helyet a dokknál. Beszéltem a tulajdonossal, aki azt mondta, olcsón kiadja, neki csak az a fontos, hogy legyen egy szép hely itt, ahová az üzleti partnereit meghívhatja ebédelni. Ez igazi bónuszt jelentett számunkra.
Milyen ez a környék?
Már eleinte is nagyon izgatottak voltunk, mert az épület gyönyörű (műemlék épület). Egyértelműen feltörekvő hely. Kis gambling volt számunkra, hogy nem a legforgalmasabb helyen található, ugyanakkor vagy 400 lakás épül hamarosan a környéken, ami két éven belül 1.800-ra emelkedik. Négy év múlva készül el egy kínai üzleti park, ami milliárdos beruházás. Az egész terület rendkívül gyorsan fejlődik.
Mekkora munkátok volt abban, hogy a Reach Bar elnyerje mai külsejét?
Bár az épület külseje gyönyörű, a belső lehangoló volt. A felújítás igazi sokkot jelentett számomra. Pókeresként hozzászoktam, hogy akkor ébredek, amikor akarok, ekkortól viszont reggel hatkor kíméletlenül kelni kellett. Emellett sorban jöttek az e-mailek, telefonok, amiket szintén nem lehetett elodázni, azonnal reagálni kellett. Ha eredményt akarsz elérni, nem halogathatod a dolgokat, nem tolhatod 1-2 nappal későbbre, azonnal cselekedned kell, mindig. Most ha meghallom, hogy csörög a telefon, már veszem is fel.
Minek neveznéd a helyet? Pub, gasztro pub, vagy étterem?
Nem vagyunk étterem, de több vagyunk, mint egy pub. A gasztro pub igazából helytálló kifejezés, bár nem szeretem a skatulyákat. Lehet nálunk enni és inni, megtalálható néhány igazi ínyencség az étlapunkon.
Azért pókereztél valamennyit 2013-ban?
Játszottam néhány WCOOP eventet, de összességében alig pókereztem. Nincs időm a játékra, ezért többnyire eszembe sem jut. De ha beindult a hely, és valóra váltja azon reményemet, miszerint sikeres lesz, akkor többet fogok játszani, illetve szívesen találkoznék a régi pókeres arcokkal is.
Tehát kijelenthetjük, hogy életed pókerprofiként eltöltött időszaka végérvényesen lezárult?
Szinte teljesen biztos, hogy a játék már nem fogja a fő bevételi forrásomat jelenteni. De tíz év az tíz év, jelentős fejezete ez az életemnek. Úgy tekintek vissza a pókeres időkre, mint egy szép emlékre, nem bántam meg semmit. Élveztem minden pillanatát, rengeteg remek embert megismertem, sok barátot szereztem, sok emelkedőn és lejtőn keresztül vitt a pókeres hullámvasút. Vezettem gyönyörű kocsikat, szereztem néhány csodálatos emléket és néhány olyan tapasztalatot, ami életem végéig elkísér.
