Már az online póker bumm előtt is több játékos nyert szép pénzeket tornákon, volt akinek kijött a lépés, volt akinek nem. A cash game asztalokon azonban kevés olyan játékos volt, aki stabilan nyerni tudott, inkább a termeknek termelték a rake-et.
A norvég Johnny Lodden egyike volt azoknak, akik megreformálták a pókert, előbb a TAG, majd a LAG játékkal dominálta az ellenfeleket legendás bad_ip nickjén. Bár később csődölt - csalással fosztotta ki Mohammed "TerrorofSweden" Kowssarie -, ismét sikerült az élmezőnybe felküzdenie magát, és jelenleg is a vezető pókeresek közé tartozik.
Lodden nemrégiben a PokerListing magazinnak idézte fel karrierje kezdeti szakaszát, a póker igazi aranykorát.
Johnny Lodden
Mesélj nekünk az online karriered kezdetéről...
Mindössze 16 éves voltam, amikor elkezdtem pókerezni. Akkoriban valóságos álomnak tűnt az egész. Könnyen és gyorsan jött a pénz. Mára kemény munkává vált a póker, sokszor lehetetlen nyerni. Olyan, mintha robotok ülnének körülötted. Nem úgy értem, hogy botok, hanem hogy olyan játékosok, akik gép módjára pókereznek.
Visszatérve a kezdetekhez. Milyen tétekig jutottál?
A legmagasabb tétig, ami elérhető volt. Ez $200/$400 vakokat jelentett akkoriban.
Valósággal átgázoltál az ellenfeleken a feltűnésed után. Úgy látszott, egyáltalán nem tiszteled az akkori nagyobb játékosokat, nem ijedsz meg senkitől.
Ez főként azért volt, mert még nem voltam benne annyira a pókerben, hogy tudjam, kit kéne tisztelni. Csak játszottam, és dőlt a pénz. Elkezdtünk utazgatni 5-6 játékossal, közben online pókereztünk, és egyértelmű volt, nincs válasza az akkori regularoknak a játékstílusunkra.
Mondhatjuk, hogy te voltál az egyik letéteményese az agresszív skandináv játékstílusnak, ami rövid időn belül híressé vált a pókeresek körében?
Vicces, erre így még nem gondoltam, ennek ellenére azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk. Tíz évvel ezelőtt senki sem ismerte az agresszív játékot, mindenki old school stílusban tolta. Ha valaki 3betelt, tudhattad, hogy legalább királyai vannak. Szuper móka volt a póker akkoriban. Emlékszem, hogyan nyertem meg az első élőversenyem. St. Maartenen voltunk és már bennem volt pár ital, mire a heads-upig eljutottam. Egy old school srác volt az ellenfelem. A haverok szóltak, hogy mennének, szóval nem akartam hosszúra nyújtani a játékot. Minden egyes körben emeltem, az ellenfelem pedig mindig dobott, ugyanúgy pókerezett, mint az FR szakaszban. Amikor kisvak voltam, emeltem, az osztó pedig már tolta is a potot hozzám. Amikor nagyvak voltam, akkor vagy dobott vagy limpelt. Utóbbi esetben emeltem, és már jött is felém a pot. Végül ott ült az ellenfelem, és egyetlen nagyvakra elég zseton pihent előtte.
Hét tornán vettünk részt St. Maartenen az egyik haverommal, ebből négy alkalommal egyikőnk nyert. Komoly pénzeket. Mindenki utált minket. Imádtuk!
Aztán 2005-2006 magasságában jött az online póker bumm, egy rakás pénzt nyertünk. Még éveket kellett várni, hogy megjelenjenek az első oktatóvideók, könyvek. Ezután kezdtek el fejlődni az ellenfelek. Ma már közel lehetetlen nyerni a legmagasabb szinten.
Mikor kezdted azt érezni, hogy vége az aranykornak, és már nem tudod megnyerni azt a pénzt, amit korábban könnyedén?
Nem vagyok biztos benne, de talán 2008 körül. Ekkoriban már úgy éreztem, hogy nagyon professzionálissá vált a játék. Előtte azon kevesek egyike voltam, akik az új, LAG stílusban pókereztek, például Patrik Antonius és durrrr sorolható ide. Volt egy megállapodás köztünk, miszerint nem játszunk egymás ellen. Mindannyian külön-külön aszatalhoz ültünk be, és ha feltűnt egy fish, ő választhatott, melyikőnkkel játszik.
A póker korai szakaszának nagy nyerőjeként váltál ismertté, de a hatalmas bukás is a legendád része. Nem érezted úgy, hogy mindennek vége, nincs tovább?
Nem fordult meg a fejemben ilyesmi. 2009-ben csődöltem, de mindig voltak olyan barátok, akik szponzoráltak. Mindenki tudta, hogy képes vagyok nagy pénzeket nyerni, ennek megfelelően a közösség sosem hagyott cserben. Mindig volt olyan hozzám közel álló személy, akinek épp jól ment, és szívesen támogatott. Aztán sikerült talpra állnom.
Tehát nem volt B-terved? Egy amolyan "ehhez kezdek, ha a póker már nem megy" dolog?
Nem, nem volt. Sokkal többet gondolkodok manapság ezen, mint a csőd idején. Régóta benne vagyok a pókerben, és néha úgy érzem, új kihívásra lenne szükségem. Most épp újra ég a pókeres szenvedély bennem, de két évvel ezelőtt közel voltam a visszavonuláshoz. Gondolkodtam rajta, hogy keresek egy tanári állást, vagy valami más polgári munkát, legalább kipróbálni, hogy milyen. Arra gondoltam, hogy ha kiszállok a pókerből mondjuk fél vagy akár egy évre, akkor talán újra feléled bennem a pókeres szenvedély. Tudod..., ez így működik. Ha tíz éven át ugyanazzal foglalkozol, megunod, szeresd egyébként akármennyire is. Ehhez az is hozzájárult, hogy született egy gyermekem, ami sok mindent megváltoztat az ember életében.
Hosszú ideje a PokerStars profija vagy. Mennyiben változott a Team Pro az évek során?
Amikor aláírtam, még egészen különleges státuszt jelentett. Összesen 30 Team Pro játékos volt a világon. Aztán hirtelen lett vagy 200, de legalább 150. Néha vannak találkozók, és ilyenkor realizálom, hogy a csapat felét nem is ismerem. Ez szerintem nem jó irány, igaz, ez is változott, csomó játékostól megvált a terem.
Én vagyok az egyik legrégebbi Team Pro jelenleg, úgy érzem, lényegesen stabilabb a pozícióm, mint az új tagoké.
Különös, hogy egy olyan pókeressel tekintünk vissza egy hosszú karrierre, aki olyan országból jött, ahol gyakorlatilag tiltott a póker.
Norvégia abszolút nevetséges a pókerre vonatkozó jogszabályokban. Most új miniszterelnökünk van, és javulni látszik a helyzet. Elképzelhető, hogy a norvég pókerbajnokságot is otthon rendezzük jövőre. Persze ez már nem az lesz, mint korábban. Nem lehet alkoholt fogyasztani, nem lehet cash game-ezni, nem lehet három tornánál többet játszani egy évben, vagy valami ilyesmi. Különös, hogy a norvég bajnokság megőrizte ezt a titkos, misztikus imidzset, miközben Angliától kezdve Svédországon át egészen Észtországig számos helyen megrendezésre került az elmúlt 14 évben.
Idén Dublinban volt, én is játszottam. 1.300-an indultak, az egyik legnagyobb európai tornának számít. Hihetetlen...
Szóval vannak jelek a norvég póker legalizációra...
Igen. Az egyik fontos politikus nagyon komolyan lobbizik ezért. Dublinban is ott volt egyébként, játszott a tornán. Ebből lettek gondok, de ő azon kevesek közé tartozik, aki magasról tesz arra, mit mondanak, gondolnak róla mások. Ő látja, tudja, hogy a póker nem szerencsejáték. Norvégiában viszont egyelőre ugyanúgy ítélik meg, mint a slotokat.
A norvég Johnny Lodden egyike volt azoknak, akik megreformálták a pókert, előbb a TAG, majd a LAG játékkal dominálta az ellenfeleket legendás bad_ip nickjén. Bár később csődölt - csalással fosztotta ki Mohammed "TerrorofSweden" Kowssarie -, ismét sikerült az élmezőnybe felküzdenie magát, és jelenleg is a vezető pókeresek közé tartozik.
Lodden nemrégiben a PokerListing magazinnak idézte fel karrierje kezdeti szakaszát, a póker igazi aranykorát.
Johnny Lodden
Mesélj nekünk az online karriered kezdetéről...
Mindössze 16 éves voltam, amikor elkezdtem pókerezni. Akkoriban valóságos álomnak tűnt az egész. Könnyen és gyorsan jött a pénz. Mára kemény munkává vált a póker, sokszor lehetetlen nyerni. Olyan, mintha robotok ülnének körülötted. Nem úgy értem, hogy botok, hanem hogy olyan játékosok, akik gép módjára pókereznek.
Visszatérve a kezdetekhez. Milyen tétekig jutottál?
A legmagasabb tétig, ami elérhető volt. Ez $200/$400 vakokat jelentett akkoriban.
Valósággal átgázoltál az ellenfeleken a feltűnésed után. Úgy látszott, egyáltalán nem tiszteled az akkori nagyobb játékosokat, nem ijedsz meg senkitől.
Ez főként azért volt, mert még nem voltam benne annyira a pókerben, hogy tudjam, kit kéne tisztelni. Csak játszottam, és dőlt a pénz. Elkezdtünk utazgatni 5-6 játékossal, közben online pókereztünk, és egyértelmű volt, nincs válasza az akkori regularoknak a játékstílusunkra.
Mondhatjuk, hogy te voltál az egyik letéteményese az agresszív skandináv játékstílusnak, ami rövid időn belül híressé vált a pókeresek körében?
Vicces, erre így még nem gondoltam, ennek ellenére azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk. Tíz évvel ezelőtt senki sem ismerte az agresszív játékot, mindenki old school stílusban tolta. Ha valaki 3betelt, tudhattad, hogy legalább királyai vannak. Szuper móka volt a póker akkoriban. Emlékszem, hogyan nyertem meg az első élőversenyem. St. Maartenen voltunk és már bennem volt pár ital, mire a heads-upig eljutottam. Egy old school srác volt az ellenfelem. A haverok szóltak, hogy mennének, szóval nem akartam hosszúra nyújtani a játékot. Minden egyes körben emeltem, az ellenfelem pedig mindig dobott, ugyanúgy pókerezett, mint az FR szakaszban. Amikor kisvak voltam, emeltem, az osztó pedig már tolta is a potot hozzám. Amikor nagyvak voltam, akkor vagy dobott vagy limpelt. Utóbbi esetben emeltem, és már jött is felém a pot. Végül ott ült az ellenfelem, és egyetlen nagyvakra elég zseton pihent előtte.
Hét tornán vettünk részt St. Maartenen az egyik haverommal, ebből négy alkalommal egyikőnk nyert. Komoly pénzeket. Mindenki utált minket. Imádtuk!
Aztán 2005-2006 magasságában jött az online póker bumm, egy rakás pénzt nyertünk. Még éveket kellett várni, hogy megjelenjenek az első oktatóvideók, könyvek. Ezután kezdtek el fejlődni az ellenfelek. Ma már közel lehetetlen nyerni a legmagasabb szinten.
Mikor kezdted azt érezni, hogy vége az aranykornak, és már nem tudod megnyerni azt a pénzt, amit korábban könnyedén?
Nem vagyok biztos benne, de talán 2008 körül. Ekkoriban már úgy éreztem, hogy nagyon professzionálissá vált a játék. Előtte azon kevesek egyike voltam, akik az új, LAG stílusban pókereztek, például Patrik Antonius és durrrr sorolható ide. Volt egy megállapodás köztünk, miszerint nem játszunk egymás ellen. Mindannyian külön-külön aszatalhoz ültünk be, és ha feltűnt egy fish, ő választhatott, melyikőnkkel játszik.
A póker korai szakaszának nagy nyerőjeként váltál ismertté, de a hatalmas bukás is a legendád része. Nem érezted úgy, hogy mindennek vége, nincs tovább?
Nem fordult meg a fejemben ilyesmi. 2009-ben csődöltem, de mindig voltak olyan barátok, akik szponzoráltak. Mindenki tudta, hogy képes vagyok nagy pénzeket nyerni, ennek megfelelően a közösség sosem hagyott cserben. Mindig volt olyan hozzám közel álló személy, akinek épp jól ment, és szívesen támogatott. Aztán sikerült talpra állnom.
Tehát nem volt B-terved? Egy amolyan "ehhez kezdek, ha a póker már nem megy" dolog?
Nem, nem volt. Sokkal többet gondolkodok manapság ezen, mint a csőd idején. Régóta benne vagyok a pókerben, és néha úgy érzem, új kihívásra lenne szükségem. Most épp újra ég a pókeres szenvedély bennem, de két évvel ezelőtt közel voltam a visszavonuláshoz. Gondolkodtam rajta, hogy keresek egy tanári állást, vagy valami más polgári munkát, legalább kipróbálni, hogy milyen. Arra gondoltam, hogy ha kiszállok a pókerből mondjuk fél vagy akár egy évre, akkor talán újra feléled bennem a pókeres szenvedély. Tudod..., ez így működik. Ha tíz éven át ugyanazzal foglalkozol, megunod, szeresd egyébként akármennyire is. Ehhez az is hozzájárult, hogy született egy gyermekem, ami sok mindent megváltoztat az ember életében.
Hosszú ideje a PokerStars profija vagy. Mennyiben változott a Team Pro az évek során?
Amikor aláírtam, még egészen különleges státuszt jelentett. Összesen 30 Team Pro játékos volt a világon. Aztán hirtelen lett vagy 200, de legalább 150. Néha vannak találkozók, és ilyenkor realizálom, hogy a csapat felét nem is ismerem. Ez szerintem nem jó irány, igaz, ez is változott, csomó játékostól megvált a terem.
Én vagyok az egyik legrégebbi Team Pro jelenleg, úgy érzem, lényegesen stabilabb a pozícióm, mint az új tagoké.
Különös, hogy egy olyan pókeressel tekintünk vissza egy hosszú karrierre, aki olyan országból jött, ahol gyakorlatilag tiltott a póker.
Norvégia abszolút nevetséges a pókerre vonatkozó jogszabályokban. Most új miniszterelnökünk van, és javulni látszik a helyzet. Elképzelhető, hogy a norvég pókerbajnokságot is otthon rendezzük jövőre. Persze ez már nem az lesz, mint korábban. Nem lehet alkoholt fogyasztani, nem lehet cash game-ezni, nem lehet három tornánál többet játszani egy évben, vagy valami ilyesmi. Különös, hogy a norvég bajnokság megőrizte ezt a titkos, misztikus imidzset, miközben Angliától kezdve Svédországon át egészen Észtországig számos helyen megrendezésre került az elmúlt 14 évben.
Idén Dublinban volt, én is játszottam. 1.300-an indultak, az egyik legnagyobb európai tornának számít. Hihetetlen...
Szóval vannak jelek a norvég póker legalizációra...
Igen. Az egyik fontos politikus nagyon komolyan lobbizik ezért. Dublinban is ott volt egyébként, játszott a tornán. Ebből lettek gondok, de ő azon kevesek közé tartozik, aki magasról tesz arra, mit mondanak, gondolnak róla mások. Ő látja, tudja, hogy a póker nem szerencsejáték. Norvégiában viszont egyelőre ugyanúgy ítélik meg, mint a slotokat.
