A brit Sam Trickett cash game specialistaként vált ismertté, később azonban tornákon is letette a névjegyét. Első nagyobb MTT sikereit 2008-ban érte el, 4. lett a WSOP $5.000 NLHE eventjén ($245.927), majd megnyerte a Grosvenor UK Poker Tour £1.060 Main Eventet ($215.178). Hamarosan még zajosabb sikerek következtek, például Partouche Poker Tour Cannes €8.500 Main Event győzelem ($1.364.666), Aussie Millions $250,000 Challenge győzelem ($2.111.397), legfőképp pedig a $1.000.000 Big One for One Drop 2. hely ($10.112.001). Teljes élőtorna nyereménye $20.041.529.
Trickett a póker igazi all-round világklasszisává vált, az elmúlt egy évben azonban eltűnt, a nagy makaói cash game játékokban vett részt. A brit profi erről az időszakról nyilatkozott az angol PokerPlayer magazinnak.
Sam Trickett
Az első pletykák 2010-ben kezdtek terjedni a titkos, őrült téteken futó készpénzes játékokról, melyek a világ másik felén zajlanak. Nem Las Vegas-ban... Hanem Makaón, Kínában. Ezek voltak a legnagyobb játékok azóta, hogy a milliárdos üzletember, Andy Beal besétált Las Vegasba 2004-ben és megkísérelte kifosztani a helyi profikat több napos, legendás összecsapásokban.
Eleinte kevés részlet szivárgott ki a makaói játékokról. Aztán hallottuk, hogy Tom "durrrr" Dwan 4 millió dollárt vesztett egy nap alatt, kínai üzletemberek állnak sorba, hogy egész vagyonukat elbukják és valaki 13,8 milliós potot vitt el, mert beesett riveren a gutshotja. Minden profinak, akinek megfelelő bankrollja volt hozzá – vagy barátai a megfelelő helyeken – itt volt a helye. Dwan, John Juanda, Phil Ivey és Johnny Chan mind jelen voltak a kezdetektől. A játék legendái ők, senki nem csodálkozott, hogy harcba indulnak az ázsai milliárdosok pénzéért. Volt azonban még egy főszereplő, akinek feltűnése annál nagyobb meglepetést okozott akkoriban – Sam Trickett.
2010-ben az angol még nem volt Super High Roller regular, WSOP Big One-t domináló szupersztár, akinek ma ismerjük. Persze akkor már nyert GUKPT eventet és második lett egy WSOP versenyen, de ez még nem jelentett belépőt a nagyfiúkhoz, ahol minden megnyert vagy elvesztett pot egy luxus autó értékének felel meg. Mégis, hogyan került akkor a játékba? Az anyagiakban a Matchbook-os barátai segítették, köztük a 2010-es WSOPE bajnok James Bord; Makaón azonban nem csak a pénz beszél, hanem a politika is. Ahogyan Trickett mondja: "Mindig jól kijöttem az emberekkel, elég jól megy a kapcsolatépítés. Mikor először kimentem, sok barátot szereztem, méghozzá a magam erejéből. Tudtam, mit akarok elérni – bejutni a játékokba. Így aztán megismerkedtem a megfelelő emberekkel, vacsorákra jártam, és végül megkérdezték, amire vártam, nem mennék-e el játszani... Szóval csak összejött a dolog".
Négy évvel később, úgy tűnik, túl jól is alakult: "Túl sok pénzt nyertem, így nemrég azt mondták, hogy már nem akarnak velem játszani. Azt hiszem, már nem látnak szívesen".
Magas téteken
Azért számos hely akad, ahol továbbra is szívesen látják Trickettet, például az Everest Poker londoni főhadiszállásán. Éppen egy egész éjszakás £5/£10/£25 PLO session után találkozom vele, amit Rob Yong, Devilifish, a Trickett által egyszerűen csak őrültnek nevezett Ludovic Geilich és társaik ellen játszott. Bár keveset aludt, frissnek tűnt, és ahogyan felvette személyre szabott öltönyét a fotózáshoz, sármosnak, mint mindig.
Az Everest Poker szponzori szerződése új távlatokat nyitott Trickett számára. Az időzítés, figyelembe véve népszerűségének csökkenését Makaón, tökéletes. Ahogy mondja: "Az elmúlt években rengeteget játszottam, főleg Makaón. Ezeken a nagy cash game-eken rengeteg pénzt lehet nyerni és veszteni egy nap alatt, és úgy gondoltam, a legtöbb értéket az termeli számomra, ha ezekre szánom az időm. Most azonban van időm komolyan foglalkozni az Everest Pokerrel".
A komolyabb szponzori szerződések esetében előfordul, hogy a játékos igyekszik háttérbe szorítani személyisége egy részét, szerepel, színészkedik, mert fél attól, hogy egyetlen rossz szóval magára haragíthatja "munkaadóját". Szerencsére Trickett nem ilyen: bármi is kerüljön szóba, érdeklődik, beleéli magát a társalgásba és kegyetlenül őszinte.
Épp, mint amikor Tom Dwanról beszélgetünk, akivel, ahogy mondja, mindig is furcsa kapcsolatuk volt.
"Nagyon temperamentumos, attól függ a hangulata, hogy épp hogyan mennek a dolgai. Van köztünk némi rivalizálás is, de tiszteljük egymást".
Trickett felnevet, amikor arra gondol, hogyan játszik Dwan a nagy játékokban.
"Az üzletemberek szeretnek vele játszani! Egy biztos, nagyon sok akciót ad."
Ugyanakkor a Dwanra jellemző agresszív stílusnak árnyoldala is van.
"Mindig úgy néz ki, mintha sosem aludna. A biológiai órája szétesett, totálisan rástresszel ezekre a játékokra. Nem tudom, hogyan bírja kezelni az ekkora varianciával járó játékstílust. Eltúlozza nagyon, állandóan hatalmasakat blöfföl, és most már egyszerűen nem dobnak neki" - mondta Trickett.
Minthogy még mindig viszonylag új a póker elitjében, rákérdeztem, hogyan éli meg, hogy a legnagyobb sztárok között tartják számon. Úgy terelődött a témára a szó, hogy Phil Ivey-ról kezdtünk beszélgetni.
"Először a High Stakes Pokerben láttam játszani, meg a YouTube-on néztem a handjeit. Még mindig meg kell csípnem magam néha, amikor együtt vacsorázunk vagy golfozunk".
Mielőtt tovább lépnénk, valamit tisztázna is Ivey-val kapcsolatban: "Olvastam, hogy Dan Bilzerian azt mondta róla, csődközelben van. Biztosíthatlak, ez nem igaz. Az Aussie Millionson nyert 4 millió dollárja még csak nem is a legnagyobb nyereménye volt azon a héten! Éli világát, nyugodtan mondhatom, remekül van".
Pofa be és ossz
A legtöbb pókersztár, mint Dwan vagy Isaac Haxton képtelen a beszélgetések alkalmával elszakadni a pókeres stratégiáktól, az olyan kérdésektől, hogy ebben és ebben a helyzetben mit csináltak volna és miért. Sam Trickettel már egy órája beszélgettem, és láthatóan kerülte a beszélgetést a játék ezen szegmenséről. Megkértem, hogy beszéljen egy nemrég játszott, nagyobb makaói leosztásáról, de gyorsan témát váltott. Kétségtelen, hogy imádja a pókert, de bele látni a pókeres gondolkodásába nehezebb, mint megszállni a USS Enterprise-t.
"Szerintem állandóan csak stratégiákról, leosztásokról beszélni egyszerűen nem profihoz méltó. Mikor játszani kezdtem, mindenkivel a pókerről beszélgettem, más témám sem volt, még a blökik fülét is ezzel tömtem kutyasétáltatáskor. Pókerről beszéltem a haverokkal, pókerről beszéltem a tévében, pókerről beszéltem, amikor mindenféle interjút adtam. Mintha a pókeres tudásommal próbáltam volna felvágni. Azóta rájöttem, mekkora ostobaság ez" - mondta.
Trickett szerényen ült velem szemben, ahogy a pókerasztalnál is tenné: "A világ legjobb játékosai közül sokan szívesen leülnek veled és nyíltan elmondják, mit tettek volna ebben vagy abban a helyzetben. Én pedig csak figyelek. Ha megkérdezik, én mit tettem volna, annyit mondok, hogy nem tudom – de persze pontosan tudom, mit tettem volna".
Ha viszont ez hátrányt jelent a játékban, miért vannak olyan sokan, akik szívesen felfedik, hogyan gondolkodnak?
"Ez egyszerűen csak egó. Szerintem azt akarják, hogy tudd, értik a dolgukat. Ők így vágnak fel."
Ugyanakkor az is igaz, hogy talán épp ez az elzárkózás akadályozza meg Trickettet abban, hogy az eredményei által indokolt megbecsülés övezze. Jobb, ha tisztában vagy vele: minden idők ötödik legnagyobb tornajáték nyerőjéről van szó.
"Nekem nincs mit bizonyítanom, nem szükséges folyamatosan reflektorfényben lennem, megosztanom a fórumokon, amit gondolok. Ha ezt tenném, rendkívül szűklátókörű és ostoba lennék. Még TV-kommentárokat sem szívesen vállalok, mert nem igazán szeretem megosztani a véleményem a leosztásokról, hogy aztán ezt mások felhasználhassák ellenem a jövőben" - mondta.
Kizárólag a közeli barátok véleménye számít neki, akik mind a világ egyik legjobb No Limit Hold’em játékosának tartják. Ezzel sem fórumbejegyzésért, sem oktatóvideóért kapott elismerés nem ér fel számára.
Viselkedj jól
Egyetlen téma van, amitől Trickett egy kicsit kijön a sodrából a beszélgetésünk alatt – azok a játékosok, akik nem viselkednek korrektül.
"Makaón rengeteg politikai eleme van a játéknak. Nem arról van szó, hogy be kell nyalni, de muszáj barátságosnak lenni az asztalnál, beszélgetni, és vannak, akik ezt egyszerűen nem teszik meg."
Példának Patrik Antoniust hozza fel, aki "nagyon visszahúzódó, nem nagyon folyik bele a társalgásba", de a fő problémája az online profikkal van, akiknek "semmi modoruk nincsen".
Ahogy online, úgy az élő játékokban is komoly problémát jelent a bumhunting. Trickett nem hajlandó neveket mondani, de elmeséli, hogy néhány rendszeres makaói játékos "kiszúrja a rossz játékosokat, majd másnap reggel 10-kor beülnek az asztalhoz, hogy helyük legyen mielőtt az üzletemberek megérkeznek. Aztán ahogy az üzletemberek veszik a kabátjukat, ezen játékosok közül páran már a vakokat sem teszik be! Legalább azt megvárhatnák, hogy kiérjenek az épületből!".
Még ha nem is lenne feketelistán, Trickett úgy véli, már nem nagyon játszana Makaón.
"A játékok túl nagyok lettek, a vakok most már £8.000/£16.000 körül mozognak. Ezen már nem igazán tudok játszani. Nem hiszem, hogy bármelyik játékos tud. Na jó, Tom (Dwan) igen, de egymillió százalékig biztos vagyok benne, hogy nem csak a saját pénzéből".
Egy újabb őszinteségi rohamában Trickett beismerte, hogy más oka is van, hogy maga mögött hagyta a millió dolláros swingekkel járó makaói játékokat.
"A stressz komolyan hatott rám. Már nem akartam ekkora kockázatot vállalni. A pénz, amit megnyertem, ki kell, hogy tartson az életem hátralevő részére, szóval nem szeretnék visszamenni és ekkorát shotolni".
Egy másik játék
Most, hogy Makaó lekerült a napirendről, mi vár Trickettre 2014-ben? Az egymillió dollár beülőjű Big One for One Drop visszatér a WSOP tornái közé idén, és Trickett, aki 2012-ben 10 millió dollárt nyert második helyével, ott szeretne lenni.
"Alig várom. Számomra ez az év legfontosabb tornája" - mondta.
Az elképesztő felhajtás és a mainstream média közvetítése miatt Trickett bokszmeccshez hasonlítja a versenyt, "amikor bemész, mindenki a te nevedet üvölti".
Minden más sportban minél nagyobb téten játszol, annál erősebb a mezőny – legyen szó a Superbowlról, a labdarúgó-világbajnokság döntőjéről vagy az olimpiáról. Nyílt jellegéből adódóan a póker sajátos kivétel: Trickett szerint az első Big One for One Drop a maga egymillió dolláros beülőjével kifejezetten könnyű volt.
"A mezőny fele üzletember volt vagy hobbijátékos."
Bár maga cash game specialista, Trickett szerint ő, és a többi cash game király, mint Ivey, komoly előnnyel indulnak a mezőnnyel szemben a deep struktúra miatt.
"Le tudsz ülni, játszol néhány leosztást, megismered az ellenfeleket. Sok tornajátékos elrontja a One Dropot meg a többi Super High Roller játékot, mert már az elején is óvatosan játszanak, hiszen ezt szokták meg az interneten. Szerintem fontos, hogy az elején a lehető legtöbb potban benne legyél az üzletemberekkel. Kockáztass kicsit és próbálj meg gyűjteni néhány zsetont".
Emiatt olyan magabiztos Trickett azt illetően, hogy meg tudja-e ismételni – sőt, talán túlszárnyalni – legutóbbi, kiváló teljesítményét.
"Nagyon magabiztos vagyok. Ez a torna igazán jó terep az olyan játékosok számára, akiknek sok tapasztalata van mind a profik, mind a hobbijátékosok elleni pókerben. Nem gondolnék egy olyan játékost favoritnak, mint például Ole Schemion, hiszen nem tudom elképzelni, hogy sok tapasztalata lenne az üzletemberek elleni játékban. Ugyanakkor ott van Phil Ivey, aki talán nem olyan jó tornajátékos, mint Schemion, mégis nagyobb edge-e van a One Drop-ban."
Tovább, felfelé
Az Everest Poker szerződéssel a háta mögött Trickett most jobban szem előtt van, mint korábban bármikor. Hogy egy ilyen eladható, kommunikatív és kétségtelenül képzett játékos került reflektorfénybe, az a brit póker nagy sikere. Trickett számára azonban ez egy kihívás, amire szüksége volt.
"Unatkozni kezdtem. Nem motivált már a póker, nem érdekelt. Egyszer csak már nem utaztam versenyekre, mert nem volt miért játszanom. Az Everest-szerződés újra motiválttá tett, megpróbálom odatenni magam, szeretnék újra tornákat nyerni" - mondta.
Sam Trickett a millió dolláros swingekkel járó makaói napokat maga mögött hagyta. Új céltudatosságával és az Everest Poker segítségével azonban világos, hogy ismét a legmagasabb csúcsokat ostromolja a brit póker kimagasló játékosa.
Trickett a póker igazi all-round világklasszisává vált, az elmúlt egy évben azonban eltűnt, a nagy makaói cash game játékokban vett részt. A brit profi erről az időszakról nyilatkozott az angol PokerPlayer magazinnak.
Sam Trickett
Az első pletykák 2010-ben kezdtek terjedni a titkos, őrült téteken futó készpénzes játékokról, melyek a világ másik felén zajlanak. Nem Las Vegas-ban... Hanem Makaón, Kínában. Ezek voltak a legnagyobb játékok azóta, hogy a milliárdos üzletember, Andy Beal besétált Las Vegasba 2004-ben és megkísérelte kifosztani a helyi profikat több napos, legendás összecsapásokban.
Eleinte kevés részlet szivárgott ki a makaói játékokról. Aztán hallottuk, hogy Tom "durrrr" Dwan 4 millió dollárt vesztett egy nap alatt, kínai üzletemberek állnak sorba, hogy egész vagyonukat elbukják és valaki 13,8 milliós potot vitt el, mert beesett riveren a gutshotja. Minden profinak, akinek megfelelő bankrollja volt hozzá – vagy barátai a megfelelő helyeken – itt volt a helye. Dwan, John Juanda, Phil Ivey és Johnny Chan mind jelen voltak a kezdetektől. A játék legendái ők, senki nem csodálkozott, hogy harcba indulnak az ázsai milliárdosok pénzéért. Volt azonban még egy főszereplő, akinek feltűnése annál nagyobb meglepetést okozott akkoriban – Sam Trickett.
2010-ben az angol még nem volt Super High Roller regular, WSOP Big One-t domináló szupersztár, akinek ma ismerjük. Persze akkor már nyert GUKPT eventet és második lett egy WSOP versenyen, de ez még nem jelentett belépőt a nagyfiúkhoz, ahol minden megnyert vagy elvesztett pot egy luxus autó értékének felel meg. Mégis, hogyan került akkor a játékba? Az anyagiakban a Matchbook-os barátai segítették, köztük a 2010-es WSOPE bajnok James Bord; Makaón azonban nem csak a pénz beszél, hanem a politika is. Ahogyan Trickett mondja: "Mindig jól kijöttem az emberekkel, elég jól megy a kapcsolatépítés. Mikor először kimentem, sok barátot szereztem, méghozzá a magam erejéből. Tudtam, mit akarok elérni – bejutni a játékokba. Így aztán megismerkedtem a megfelelő emberekkel, vacsorákra jártam, és végül megkérdezték, amire vártam, nem mennék-e el játszani... Szóval csak összejött a dolog".
Négy évvel később, úgy tűnik, túl jól is alakult: "Túl sok pénzt nyertem, így nemrég azt mondták, hogy már nem akarnak velem játszani. Azt hiszem, már nem látnak szívesen".
Magas téteken
Azért számos hely akad, ahol továbbra is szívesen látják Trickettet, például az Everest Poker londoni főhadiszállásán. Éppen egy egész éjszakás £5/£10/£25 PLO session után találkozom vele, amit Rob Yong, Devilifish, a Trickett által egyszerűen csak őrültnek nevezett Ludovic Geilich és társaik ellen játszott. Bár keveset aludt, frissnek tűnt, és ahogyan felvette személyre szabott öltönyét a fotózáshoz, sármosnak, mint mindig.
Az Everest Poker szponzori szerződése új távlatokat nyitott Trickett számára. Az időzítés, figyelembe véve népszerűségének csökkenését Makaón, tökéletes. Ahogy mondja: "Az elmúlt években rengeteget játszottam, főleg Makaón. Ezeken a nagy cash game-eken rengeteg pénzt lehet nyerni és veszteni egy nap alatt, és úgy gondoltam, a legtöbb értéket az termeli számomra, ha ezekre szánom az időm. Most azonban van időm komolyan foglalkozni az Everest Pokerrel".
A komolyabb szponzori szerződések esetében előfordul, hogy a játékos igyekszik háttérbe szorítani személyisége egy részét, szerepel, színészkedik, mert fél attól, hogy egyetlen rossz szóval magára haragíthatja "munkaadóját". Szerencsére Trickett nem ilyen: bármi is kerüljön szóba, érdeklődik, beleéli magát a társalgásba és kegyetlenül őszinte.
Épp, mint amikor Tom Dwanról beszélgetünk, akivel, ahogy mondja, mindig is furcsa kapcsolatuk volt.
"Nagyon temperamentumos, attól függ a hangulata, hogy épp hogyan mennek a dolgai. Van köztünk némi rivalizálás is, de tiszteljük egymást".
Trickett felnevet, amikor arra gondol, hogyan játszik Dwan a nagy játékokban.
"Az üzletemberek szeretnek vele játszani! Egy biztos, nagyon sok akciót ad."
Ugyanakkor a Dwanra jellemző agresszív stílusnak árnyoldala is van.
"Mindig úgy néz ki, mintha sosem aludna. A biológiai órája szétesett, totálisan rástresszel ezekre a játékokra. Nem tudom, hogyan bírja kezelni az ekkora varianciával járó játékstílust. Eltúlozza nagyon, állandóan hatalmasakat blöfföl, és most már egyszerűen nem dobnak neki" - mondta Trickett.
Minthogy még mindig viszonylag új a póker elitjében, rákérdeztem, hogyan éli meg, hogy a legnagyobb sztárok között tartják számon. Úgy terelődött a témára a szó, hogy Phil Ivey-ról kezdtünk beszélgetni.
"Először a High Stakes Pokerben láttam játszani, meg a YouTube-on néztem a handjeit. Még mindig meg kell csípnem magam néha, amikor együtt vacsorázunk vagy golfozunk".
Mielőtt tovább lépnénk, valamit tisztázna is Ivey-val kapcsolatban: "Olvastam, hogy Dan Bilzerian azt mondta róla, csődközelben van. Biztosíthatlak, ez nem igaz. Az Aussie Millionson nyert 4 millió dollárja még csak nem is a legnagyobb nyereménye volt azon a héten! Éli világát, nyugodtan mondhatom, remekül van".
Pofa be és ossz
A legtöbb pókersztár, mint Dwan vagy Isaac Haxton képtelen a beszélgetések alkalmával elszakadni a pókeres stratégiáktól, az olyan kérdésektől, hogy ebben és ebben a helyzetben mit csináltak volna és miért. Sam Trickettel már egy órája beszélgettem, és láthatóan kerülte a beszélgetést a játék ezen szegmenséről. Megkértem, hogy beszéljen egy nemrég játszott, nagyobb makaói leosztásáról, de gyorsan témát váltott. Kétségtelen, hogy imádja a pókert, de bele látni a pókeres gondolkodásába nehezebb, mint megszállni a USS Enterprise-t.
"Szerintem állandóan csak stratégiákról, leosztásokról beszélni egyszerűen nem profihoz méltó. Mikor játszani kezdtem, mindenkivel a pókerről beszélgettem, más témám sem volt, még a blökik fülét is ezzel tömtem kutyasétáltatáskor. Pókerről beszéltem a haverokkal, pókerről beszéltem a tévében, pókerről beszéltem, amikor mindenféle interjút adtam. Mintha a pókeres tudásommal próbáltam volna felvágni. Azóta rájöttem, mekkora ostobaság ez" - mondta.
Trickett szerényen ült velem szemben, ahogy a pókerasztalnál is tenné: "A világ legjobb játékosai közül sokan szívesen leülnek veled és nyíltan elmondják, mit tettek volna ebben vagy abban a helyzetben. Én pedig csak figyelek. Ha megkérdezik, én mit tettem volna, annyit mondok, hogy nem tudom – de persze pontosan tudom, mit tettem volna".
Ha viszont ez hátrányt jelent a játékban, miért vannak olyan sokan, akik szívesen felfedik, hogyan gondolkodnak?
"Ez egyszerűen csak egó. Szerintem azt akarják, hogy tudd, értik a dolgukat. Ők így vágnak fel."
Ugyanakkor az is igaz, hogy talán épp ez az elzárkózás akadályozza meg Trickettet abban, hogy az eredményei által indokolt megbecsülés övezze. Jobb, ha tisztában vagy vele: minden idők ötödik legnagyobb tornajáték nyerőjéről van szó.
"Nekem nincs mit bizonyítanom, nem szükséges folyamatosan reflektorfényben lennem, megosztanom a fórumokon, amit gondolok. Ha ezt tenném, rendkívül szűklátókörű és ostoba lennék. Még TV-kommentárokat sem szívesen vállalok, mert nem igazán szeretem megosztani a véleményem a leosztásokról, hogy aztán ezt mások felhasználhassák ellenem a jövőben" - mondta.
Kizárólag a közeli barátok véleménye számít neki, akik mind a világ egyik legjobb No Limit Hold’em játékosának tartják. Ezzel sem fórumbejegyzésért, sem oktatóvideóért kapott elismerés nem ér fel számára.
Viselkedj jól
Egyetlen téma van, amitől Trickett egy kicsit kijön a sodrából a beszélgetésünk alatt – azok a játékosok, akik nem viselkednek korrektül.
"Makaón rengeteg politikai eleme van a játéknak. Nem arról van szó, hogy be kell nyalni, de muszáj barátságosnak lenni az asztalnál, beszélgetni, és vannak, akik ezt egyszerűen nem teszik meg."
Példának Patrik Antoniust hozza fel, aki "nagyon visszahúzódó, nem nagyon folyik bele a társalgásba", de a fő problémája az online profikkal van, akiknek "semmi modoruk nincsen".
Ahogy online, úgy az élő játékokban is komoly problémát jelent a bumhunting. Trickett nem hajlandó neveket mondani, de elmeséli, hogy néhány rendszeres makaói játékos "kiszúrja a rossz játékosokat, majd másnap reggel 10-kor beülnek az asztalhoz, hogy helyük legyen mielőtt az üzletemberek megérkeznek. Aztán ahogy az üzletemberek veszik a kabátjukat, ezen játékosok közül páran már a vakokat sem teszik be! Legalább azt megvárhatnák, hogy kiérjenek az épületből!".
Még ha nem is lenne feketelistán, Trickett úgy véli, már nem nagyon játszana Makaón.
"A játékok túl nagyok lettek, a vakok most már £8.000/£16.000 körül mozognak. Ezen már nem igazán tudok játszani. Nem hiszem, hogy bármelyik játékos tud. Na jó, Tom (Dwan) igen, de egymillió százalékig biztos vagyok benne, hogy nem csak a saját pénzéből".
Egy újabb őszinteségi rohamában Trickett beismerte, hogy más oka is van, hogy maga mögött hagyta a millió dolláros swingekkel járó makaói játékokat.
"A stressz komolyan hatott rám. Már nem akartam ekkora kockázatot vállalni. A pénz, amit megnyertem, ki kell, hogy tartson az életem hátralevő részére, szóval nem szeretnék visszamenni és ekkorát shotolni".
Egy másik játék
Most, hogy Makaó lekerült a napirendről, mi vár Trickettre 2014-ben? Az egymillió dollár beülőjű Big One for One Drop visszatér a WSOP tornái közé idén, és Trickett, aki 2012-ben 10 millió dollárt nyert második helyével, ott szeretne lenni.
"Alig várom. Számomra ez az év legfontosabb tornája" - mondta.
Az elképesztő felhajtás és a mainstream média közvetítése miatt Trickett bokszmeccshez hasonlítja a versenyt, "amikor bemész, mindenki a te nevedet üvölti".
Minden más sportban minél nagyobb téten játszol, annál erősebb a mezőny – legyen szó a Superbowlról, a labdarúgó-világbajnokság döntőjéről vagy az olimpiáról. Nyílt jellegéből adódóan a póker sajátos kivétel: Trickett szerint az első Big One for One Drop a maga egymillió dolláros beülőjével kifejezetten könnyű volt.
"A mezőny fele üzletember volt vagy hobbijátékos."
Bár maga cash game specialista, Trickett szerint ő, és a többi cash game király, mint Ivey, komoly előnnyel indulnak a mezőnnyel szemben a deep struktúra miatt.
"Le tudsz ülni, játszol néhány leosztást, megismered az ellenfeleket. Sok tornajátékos elrontja a One Dropot meg a többi Super High Roller játékot, mert már az elején is óvatosan játszanak, hiszen ezt szokták meg az interneten. Szerintem fontos, hogy az elején a lehető legtöbb potban benne legyél az üzletemberekkel. Kockáztass kicsit és próbálj meg gyűjteni néhány zsetont".
Emiatt olyan magabiztos Trickett azt illetően, hogy meg tudja-e ismételni – sőt, talán túlszárnyalni – legutóbbi, kiváló teljesítményét.
"Nagyon magabiztos vagyok. Ez a torna igazán jó terep az olyan játékosok számára, akiknek sok tapasztalata van mind a profik, mind a hobbijátékosok elleni pókerben. Nem gondolnék egy olyan játékost favoritnak, mint például Ole Schemion, hiszen nem tudom elképzelni, hogy sok tapasztalata lenne az üzletemberek elleni játékban. Ugyanakkor ott van Phil Ivey, aki talán nem olyan jó tornajátékos, mint Schemion, mégis nagyobb edge-e van a One Drop-ban."
Tovább, felfelé
Az Everest Poker szerződéssel a háta mögött Trickett most jobban szem előtt van, mint korábban bármikor. Hogy egy ilyen eladható, kommunikatív és kétségtelenül képzett játékos került reflektorfénybe, az a brit póker nagy sikere. Trickett számára azonban ez egy kihívás, amire szüksége volt.
"Unatkozni kezdtem. Nem motivált már a póker, nem érdekelt. Egyszer csak már nem utaztam versenyekre, mert nem volt miért játszanom. Az Everest-szerződés újra motiválttá tett, megpróbálom odatenni magam, szeretnék újra tornákat nyerni" - mondta.
Sam Trickett a millió dolláros swingekkel járó makaói napokat maga mögött hagyta. Új céltudatosságával és az Everest Poker segítségével azonban világos, hogy ismét a legmagasabb csúcsokat ostromolja a brit póker kimagasló játékosa.
