Scotty Nguyen a pókertörténet egyik meghatározó, egyben megosztó alakja. Eredményei elvitathatatlanok: 1998-ban megnyerte a WSOP Main Eventet, összesen öt aranykarkötővel rendelkezik, WPT címe is van, teljes élőtorna nyereménye $11.788.086. Viselkedése azonban sokaknál kiverte a biztosítékot, több alkalommal ittasan játszott, a 2008-as $50.000 HORSE-t némi túlzással talajrészegen nyerte meg.
Részletek Nguyen 2008-as HORSE meneteléséből:
Nguyenről az elmúlt években kevesebbet lehetett hallani, most azonban ott van a WSOP-n, hatodik karkötőjére vadászik. A CardPlayer magazin interjút készített a póker egykori renitens alakjával, meglepő módon napjaink kártyásainak pókerasztalnál mutatott viselkedése jelentette a fő témát.
Hogy alakul eddig a pókervébé?
Jól, jól. Tudod, hogy van... Ha keveset játszol, csak keveset bukhatsz, illetve a motivációd is nagyobb. Keveset játszom, de ha asztalhoz ülök, élvezem a játékot. Most így csinálom. Mindössze az idei hatodik eventemet játszom.
Tehát a kevés játék segít a koncentrációban?
Tudod, hogy van, baby... Nagyon sok eventet rendeznek, de a lényeg a Main Event. Ha indulni akarsz a főversenyen, akkor a végére kell a legjobb formában lenni. Ha asztalhoz ülök, azt akarom érezni, hogy imádom ezt a játékot, nem pedig, hogy egy kiégett f*sz vagyok, aki állandóan bad beatekről mesél. Mindenhol hallod a versenyeken ezeket a sztorikat. Én sosem beszélek ilyesmiről. Ha kiestem, hazamegyek. Nem lógok a kaszinóban utána. A feleségemmel, a gyermekemmel töltöm az időm. Ha beszélgetni akarok, velük fogok. Vagy a barátommal, Jamesszel, baby.
Milyen érzés ilyen régóta a pókerben élni? Évről évre sok új arc tűnik fel. Mi a véleményed az újhullámról? Nincs olyan érzésed, hogy megkopott a hírneved, hogy egyre kevesebben ismernek fel?
Olyan ez, mint egy nagy iskola, minden évben jönnek az újoncok. Csak itt sosem hagyod abba a tanulást. Sokat tanultam a régi nagyoktól, például Johnny Chantől és Doyle Brunsontól - Stu Ungar pedig hatalmas példakép számomra. De tudod, változnak az idők. Játszol a fiatalokkal, és néha, amikor csinálnak egy-egy line-t, azt mondod magadban: "Wow, milyen ügyesen csinálta!". Tanulok a fiataloktól. Én egyáltalán nem haragszom rájuk. Ha live pókeres vagy, nem utálhatod az embereket. Szeretned kell a játékot és nem utálhatsz senkit az ellenfelek közül. Én legalábbis így működöm, baby. Ha nem szereted a játékot és nem bírod az embereket, véleményem szerint jobb ha elfelejted a live pókert.
De azért úgy érzed, tapasztalatukból adódóan edge-e van az öreg motorosoknak a fiatalokon?
Nem tudom, a többiekkel mi a helyzet, de Scotty-nak még megvan az edge-e, baby... (nevet)
Például, amikor már mélyen pénzbe értetek, nagy előny lehet a tapasztalatod, hogy te már sokszor játszottál nagy pénzért...
Igen, ez valóban sokat segít. Jól tudok lavírozni, megóvni a stackem. Ma például sok egész jó handet eldobtam, de nem is fizettem ki senkit. Hagyom, hogy a potok jöjjenek hozzám. Nem kell szétszedned az asztalt, sorban nyerned a leosztásokat. Épp elég, ha óránként megnyersz egy potot, különösen No Limit és Pot Limit játékban. Nekem csak egy potra van szükségem egy órában. A többieknek ötre, hatra is. (nevet)
Manapság mi a fontosabb számodra? A dicsőség vagy a nyeremény?
Mindkettő, baby! Tudod, pénz, dicsőség, mind remek dolog. A pénz nagyszerű. A karkötő pedig hírnevet hoz. Én pedig szeretem mutogatni, hogy nekem van.
Mike Matusow bajba került nemrégiben a pókerasztalnál mutatott viselkedése miatt. Mi a véleményed erről? Szerinted jogos volt a WSOP-tól, hogy megbüntették egy parti megnyerését követő túlzott öröme miatt?
Tudod, baby, itt minden eventen legalább 500 játékos ül asztalhoz. Ha mindenki azt csinálná, mint Mike, az rosszat tenne a rendezvénynek, a pókernek. Másrészt ismerjük Mike-ot, ő ilyen. Meg kell tanulni elfogadni. Én mindig elfogadom az ellenfelek személyiségét. Vannak akik beszédesek, vannak akik csendesek, vannak akik harsányak, kiabálnak, káromkodnak. Mindannyiukat el kell tudni fogadni. Engem egyáltalán nem zavar egyik típus sem. Ugyanakkor ha a konkrét esetről beszélünk, hogy egy nagyobb megnyert kassza után yeah-t üvöltözve csapkodja az asztalt a legyőzött ellenfél orra előtt, hát az nem valami tiszteletre méltó... Természetesen lehetsz boldog a győzelem miatt, de ezt belül kell megélned, semmi szükség arra, hogy fel-le ugráljanak az asztal körül a játékosok örömükben.
Úgy érzed, hogy az asztali etikett már nem olyan fontos manapság, mint korábban?
Igen, manapság kevesebb a tisztelet. Korábban a játékosok tisztelték azokat, akik régóta a pókerben voltak, illetve nevet szereztek a játékban. Én is nagyon sok játékosra felnéztem, sőt a mai napig felnézek rájuk, jelenlegi eredményeiktől függetlenül, hiszen akárhogy is, volt idő, amikor a játék legjobbjai voltak. A mai fiatalok nem ilyenek. Emellett, ahogy esznek az asztalnál..., komolyan, mint a gettóban. Engem sosem láthattok a pókerasztalnál enni. Egyél a verseny előtt, vagy várd ki a szünetet, de ne a pókerasztalnál zabálj, ne fogdosd össze a lapokat a zsíros kezeddel...
A WSOP-n rendre feltűnsz, egyébként viszont kevesebbet hallani rólad, mint korábban. Mi van veled manapság?
Tudod, többnyire a családdal vagyok, illetve utazgatunk a legjobb barátommal, Jamesszel és a lányával, Lilly-vel. Ők nagyon jó emberek. Nem pókerezem már annyit, mint korábban.
Cash game-et sem játszol már?
Csak keveset. Mindenkit ismerek, és rossz dolgokat hallok a live cash game-ről. A regularok megosztják bankrolljukat, közös pénzből fosztják ki az ellenfeleket. Ez távol tart. Nem olyan már, mint régen, amikor a családi megélhetést lehetett rátenni a műfajra, csak rajtad, a szorgalmadon múlt az eredményességed. Mára mássá vált a játék. Játszom ugyan, de csak ha biztos vagyok benne, hogy nincs közös bankroll az asztalnál. Illetve próbálok nem gondolni rá... Végül is, ha ászaim vannak, nem érdekel, hogy szendvicset majszolsz mellettem, bemegy a pénz, baby. Engem már egyre kevésbé izgat, de a kártyatermeknek ki kellene tiltania bizonyos játékosokat. Nem szabad a csalókat az asztalhoz engedni. Minden játékban van valami. Mindenfelé vannak ilyen csoportok. Együtt játszanak, együtt utaznak mindenfelé. Az élő játékokban magadra kell vigyáznod, ha nem tudsz bizonyítékot felmutatni, hogy tisztességtelenül játszanak ellened, senki sem foglalkozik veled.
Részletek Nguyen 2008-as HORSE meneteléséből:
Nguyenről az elmúlt években kevesebbet lehetett hallani, most azonban ott van a WSOP-n, hatodik karkötőjére vadászik. A CardPlayer magazin interjút készített a póker egykori renitens alakjával, meglepő módon napjaink kártyásainak pókerasztalnál mutatott viselkedése jelentette a fő témát.
Hogy alakul eddig a pókervébé?
Jól, jól. Tudod, hogy van... Ha keveset játszol, csak keveset bukhatsz, illetve a motivációd is nagyobb. Keveset játszom, de ha asztalhoz ülök, élvezem a játékot. Most így csinálom. Mindössze az idei hatodik eventemet játszom.
Tehát a kevés játék segít a koncentrációban?
Tudod, hogy van, baby... Nagyon sok eventet rendeznek, de a lényeg a Main Event. Ha indulni akarsz a főversenyen, akkor a végére kell a legjobb formában lenni. Ha asztalhoz ülök, azt akarom érezni, hogy imádom ezt a játékot, nem pedig, hogy egy kiégett f*sz vagyok, aki állandóan bad beatekről mesél. Mindenhol hallod a versenyeken ezeket a sztorikat. Én sosem beszélek ilyesmiről. Ha kiestem, hazamegyek. Nem lógok a kaszinóban utána. A feleségemmel, a gyermekemmel töltöm az időm. Ha beszélgetni akarok, velük fogok. Vagy a barátommal, Jamesszel, baby.
Milyen érzés ilyen régóta a pókerben élni? Évről évre sok új arc tűnik fel. Mi a véleményed az újhullámról? Nincs olyan érzésed, hogy megkopott a hírneved, hogy egyre kevesebben ismernek fel?
Olyan ez, mint egy nagy iskola, minden évben jönnek az újoncok. Csak itt sosem hagyod abba a tanulást. Sokat tanultam a régi nagyoktól, például Johnny Chantől és Doyle Brunsontól - Stu Ungar pedig hatalmas példakép számomra. De tudod, változnak az idők. Játszol a fiatalokkal, és néha, amikor csinálnak egy-egy line-t, azt mondod magadban: "Wow, milyen ügyesen csinálta!". Tanulok a fiataloktól. Én egyáltalán nem haragszom rájuk. Ha live pókeres vagy, nem utálhatod az embereket. Szeretned kell a játékot és nem utálhatsz senkit az ellenfelek közül. Én legalábbis így működöm, baby. Ha nem szereted a játékot és nem bírod az embereket, véleményem szerint jobb ha elfelejted a live pókert.
De azért úgy érzed, tapasztalatukból adódóan edge-e van az öreg motorosoknak a fiatalokon?
Nem tudom, a többiekkel mi a helyzet, de Scotty-nak még megvan az edge-e, baby... (nevet)
Például, amikor már mélyen pénzbe értetek, nagy előny lehet a tapasztalatod, hogy te már sokszor játszottál nagy pénzért...
Igen, ez valóban sokat segít. Jól tudok lavírozni, megóvni a stackem. Ma például sok egész jó handet eldobtam, de nem is fizettem ki senkit. Hagyom, hogy a potok jöjjenek hozzám. Nem kell szétszedned az asztalt, sorban nyerned a leosztásokat. Épp elég, ha óránként megnyersz egy potot, különösen No Limit és Pot Limit játékban. Nekem csak egy potra van szükségem egy órában. A többieknek ötre, hatra is. (nevet)
Manapság mi a fontosabb számodra? A dicsőség vagy a nyeremény?
Mindkettő, baby! Tudod, pénz, dicsőség, mind remek dolog. A pénz nagyszerű. A karkötő pedig hírnevet hoz. Én pedig szeretem mutogatni, hogy nekem van.
Mike Matusow bajba került nemrégiben a pókerasztalnál mutatott viselkedése miatt. Mi a véleményed erről? Szerinted jogos volt a WSOP-tól, hogy megbüntették egy parti megnyerését követő túlzott öröme miatt?
Tudod, baby, itt minden eventen legalább 500 játékos ül asztalhoz. Ha mindenki azt csinálná, mint Mike, az rosszat tenne a rendezvénynek, a pókernek. Másrészt ismerjük Mike-ot, ő ilyen. Meg kell tanulni elfogadni. Én mindig elfogadom az ellenfelek személyiségét. Vannak akik beszédesek, vannak akik csendesek, vannak akik harsányak, kiabálnak, káromkodnak. Mindannyiukat el kell tudni fogadni. Engem egyáltalán nem zavar egyik típus sem. Ugyanakkor ha a konkrét esetről beszélünk, hogy egy nagyobb megnyert kassza után yeah-t üvöltözve csapkodja az asztalt a legyőzött ellenfél orra előtt, hát az nem valami tiszteletre méltó... Természetesen lehetsz boldog a győzelem miatt, de ezt belül kell megélned, semmi szükség arra, hogy fel-le ugráljanak az asztal körül a játékosok örömükben.
Úgy érzed, hogy az asztali etikett már nem olyan fontos manapság, mint korábban?
Igen, manapság kevesebb a tisztelet. Korábban a játékosok tisztelték azokat, akik régóta a pókerben voltak, illetve nevet szereztek a játékban. Én is nagyon sok játékosra felnéztem, sőt a mai napig felnézek rájuk, jelenlegi eredményeiktől függetlenül, hiszen akárhogy is, volt idő, amikor a játék legjobbjai voltak. A mai fiatalok nem ilyenek. Emellett, ahogy esznek az asztalnál..., komolyan, mint a gettóban. Engem sosem láthattok a pókerasztalnál enni. Egyél a verseny előtt, vagy várd ki a szünetet, de ne a pókerasztalnál zabálj, ne fogdosd össze a lapokat a zsíros kezeddel...
A WSOP-n rendre feltűnsz, egyébként viszont kevesebbet hallani rólad, mint korábban. Mi van veled manapság?
Tudod, többnyire a családdal vagyok, illetve utazgatunk a legjobb barátommal, Jamesszel és a lányával, Lilly-vel. Ők nagyon jó emberek. Nem pókerezem már annyit, mint korábban.
Cash game-et sem játszol már?
Csak keveset. Mindenkit ismerek, és rossz dolgokat hallok a live cash game-ről. A regularok megosztják bankrolljukat, közös pénzből fosztják ki az ellenfeleket. Ez távol tart. Nem olyan már, mint régen, amikor a családi megélhetést lehetett rátenni a műfajra, csak rajtad, a szorgalmadon múlt az eredményességed. Mára mássá vált a játék. Játszom ugyan, de csak ha biztos vagyok benne, hogy nincs közös bankroll az asztalnál. Illetve próbálok nem gondolni rá... Végül is, ha ászaim vannak, nem érdekel, hogy szendvicset majszolsz mellettem, bemegy a pénz, baby. Engem már egyre kevésbé izgat, de a kártyatermeknek ki kellene tiltania bizonyos játékosokat. Nem szabad a csalókat az asztalhoz engedni. Minden játékban van valami. Mindenfelé vannak ilyen csoportok. Együtt játszanak, együtt utaznak mindenfelé. Az élő játékokban magadra kell vigyáznod, ha nem tudsz bizonyítékot felmutatni, hogy tisztességtelenül játszanak ellened, senki sem foglalkozik veled.
