-en, 
Az online póker történetének legszomorúbb dátuma: 2011. április 15., vagyis a Fekete Péntek. Az FBI letiltotta a PokerStars, a Full Tilt Poker és az UB.com oldalak főbb honlapjait, a tulajdonosakat és a termek vezető beosztású menedzsereit pedig csalással, pénzmosással és illegális szerencsejáték-szervezéssel vádolták meg.
A termek honlapjai később elérhetővé váltak, az amerikában élő játékosok azonban már nem térhettek vissza a .COM termekbe - sőt, sokáig sehol sem játszhattak, csak nemrégiben indultak el az első legális állami online pókertermek. Ezzel a .COM pókerpiac hatalmas mennyiségű rekreációs játékostól kényszerült elköszönni - az amerikai regularok többségében külföldre költöztek -, rengeteg pénz került ki a póker vérkeringéséből. Az online póker azóta sem heverte ki ezt a pofont, talán soha nem is fogja.
James Leighton
Kinek a hibája volt? Meg lehetett volna előzni? Ezekre a kérdésre igyekezett választ találni James Leighton tavaly megjelent "Alligator Blood" című könyvében. A szerző, akinek könyvéből a tervek szerint film készül, a PokerPlayer magazinnak nyilatkozott a témában.
Honnan jött a könyv ötlete?
Az egyetemi évek alatt, ez 1999-2002-re tehető, nagyon sokat pókereztem, illetve mindig néztük a Late Night Pokert a Channel 4 közvetítésében. Később már nem volt időm játszani, így nem voltam igazán benne a pókerben a Fekete Péntek idején, csak felszínesen követtem az amerikai eseményeket.
Miután befejeztem az utolsó könyvem, új témát kezdtem keresni. Valami olyat szerettem volna, ami nemzetközi - felemeltem az újságokat, lapozgattam, és találtam egy cikket a Daily Mailben, ami a Fekete Péntekről szólt. Az író Daniel Tzvetkoffot jelölte meg, mint a Fekete Péntek lavinájának elindítóját. Alaposabban beleástam magam a témába, és egyértelmű volt, minden összetevő adott egy igazán érdekes könyvhöz. Beszéltem a kiadómmal, akiknek szintén tetszett az anyag, megbízást kaptam a könyv megírására.
A kutatómunkát követően mennyiben más az általad megírt történet, mint amit a Daily Mailben olvastál?
Abszolút más. A cikkben kizárólag Tzvetkoffot hibáztatták a Fekete Péntek kirobbanásáért - semmilyen más név nem szerepelt, azzal vádolták, hogy dollármilliókat lopott, stb. Ennek megfelelően arra számítottam, hogy a kutatómunkám végén egy nagy volumenű szélhámos képe rajzolódik ki, illetve arra gondoltam, hogy a Full Tilt Poker vezetőségének is komoly szerep jut majd az ügyben. Szóval nagy meglepetés volt, amikor rájöttem, hogy a Full Tilt Poker, számos elkövetett hibája ellenére, keveset tehetett volna az események megakadályozásáért és Tzvetkoff sem az, akinek beállították, noha rossz üzleti döntésekből nála is akadt néhány. Az FBI-nak rajta kívül is voltak informátorai az online póker szolgáltatókkal kapcsolatosan, így tévedés kizárólag őt kárhoztatni.
Biztos vagyok benne, hogy nagyon komoly kutatómunkára volt szükség a történet megírásához. Mennyire volt nehéz bejutni az érintett szereplőkhöz, pláne a nagyvadakhoz?
Igazi rémálom volt. Azt hiszem, eleinte kicsit naív voltam. Amikor megkaptam a megbízást a könyv megírására, úgy gondoltam, hogy egyszerű lesz - kiküldök néhány emailt, interjúkat kérek, elolvasok minden cikket a témában, és mindenki boldog lesz, hogy elmondhatja, hogyan látja a történetet. De ez egy necces téma, sok bírósági ügy folyamatban volt még, voltak akik tanúvédelem alatt álltak, vagy börtönbe kerültek, vagy egész egyszerűen bujkáltak. Már a kapcsolatfelvétel is rettentő problémás volt, mindenkit személyesen kellett "levadásznom".
Nagy munkát és stresszt jelentett a sok-sok utazás, rendkívül nehéz volt elérni, hogy megbízzanak bennem. Szerencsére a személyes kapcsolatfelvétel kifizetődött, sikerült kiépítenem a bizalmat mind Ausztráliában, mind az USA-ban. Ez az oka, hogy többórás interjúkat tudtam készíteni. Emellett dokumentumok ezreit néztem át, hatalmas mennyiségű információ közt kellett megtalálni a lényegeseket, ugyanakkor ez a munka nagyon jó felkészülést jelentett. A szereplők többnyire más és más nézőpontból látták a dolgokat, sokszor abszolút különbözően, így a tények segítettek abban, hogy megértsem, mi történt valójában.
Mennyit beszélhettél Daniel Tzvetkoff-fal személyesen?
Nem mehetek bele részletekbe, hiszen elfogadtam, hogy bizalmasan kezelem őket, érthető okokból. Sokat beszéltem olyan emberekkel, akik közel állnak hozzá, nagyon sok olyan információt kaptam tőlük, ami nem volt ismert korábban. Ez arra is jó volt, hogy árnyaltabb képet kapjak a személyiségéről. Ma már egyértelmű számomra, hogy nem Tzvetkoff a Fekete Péntek kirobbantója. Számos esemény láncolata folytán robbant ki a Fekete Péntek vihara, és akkor épp ez a srác állt középen, ennyi. A könyv egy ambiciózus fiatalembernek mutatja be, aki időnként túl vakmerő, ráadásul magával ragadta a hirtelen jött gazdagság és az ezzel járó életmód. De ez nem jelenti azt, hogy ő a főkolompos. Ő csak egy fogaskerék, többen vétkesek legalább ennyire azok között, akik megúszták a reflektorfényt.
Ezek szerint Tzvetkoff sokkal szimpatikusabb lesz a könyv végére, mint ahogyan most látjuk?
Amikor elkezdtem a könyvet, nem gondoltam, hogy az lesz a vége, ami lett. A számos interjú és a napvilágra került információk alakították. Sok emberrel beszéltem, és nem mondhatok mást, mint hogy Tzvetkoff alapvetően egy kedves, jólelkű ember. Ez az idők során változott, Tzvetkoff "eltört" picit, de az események felébresztették, és tényleg úgy tűnik, szeretne visszatérni a helyes útra, szeretne jobb emberré válni, elsősorban pedig a családjával törődni. A New York-i tárgyaláson is látszott, hogy mind az ő, mind a jegyese családját megviselték az események, most szeretné meghálálni, hogy a nehézségek közepette is mellette álltak (Tzvetkoff 2014 júniusában töltötte le börtönbüntetését, illetve a 13 millió dolláros kártérítési összeget is behajtották már rajta - a szerk).
Gondolod, hogy jól jött a könyvednek a "The Social Network" és a "The Wolf of Wall Street" sikere? Hiszen ezek számos hasonló elemet tartalmaznak. Egy fiatal, tehetséges, ambiciózus férfi felemelkedése és bukása...
Az emberek mindig is szerették az ilyen sztorikat. Ott van például a "The Firm" Tom Cruise-szal a '90-es évekből. Az emberek szeretik a fiatal nagyágyúkról szóló történeteket, akik nem kerülhetik el a pofára esést, de a megfelelő következtetések levonásával ismét talpra tudnak állni. Én is szeretem az ilyen történeteket, Hollywood pedig bizonyította, nem vagyok egyedül.
Meglepődtél, hogy ekkora sikere lett a könyvednek a nem pókeres közönség előtt is?
Én alapvetően ebben gondolkodtam. Az volt a tervem, hogy elmondom az igazságot a Fekete Péntekről a pókeres közösségnek, de olyan stílusban, ami nem siklik el a mainstream radar alatt. A téma egyértelműen lehetőséget adott erre, igaz, amikor beszéltem erről az USA-ban, kevesen hittek benne.
Azért, mert túl bonyolult a történet?
Igen, nagyon összetett. Illetve ha azt mondod, hogy "fizetési feldolgozó", az emberek rögtön kikapcsolnak. Viszont ha elkezded olvasni a könyvet, szép lassan kinyílik előtted ez a világ, és minél mélyebbre jutsz, annál inkább rádöbbensz, mennyire érdekes, underground a póker mögötti üzletág. Mindenesetre meglepődtem, amikor olyanok jöttek oda hozzám lenyűgözve, akikről tudom, fogalmuk sincs a pókerről. Voltak, akik azt mondták, újra pókerezni kezdtek a hartására és voltak olyanok is, akik először próbálták ki a játékot miatta. A könyv nem kizárólag Tzvetkoffról szól, végigmegy az online póker történelmi momentumain, még a Brian Hastings vs Isildur csata is szerepet kap.
A könyv azt az időszakot eleveníti meg, amikor hatalmas pénzek jöttek és mentek a pókerben. Hogyan látták az intejúalanyok a póker ezen periódusát az idő távlatából?
Ez volt az online póker vadnyugata, ami már soha nem jön vissza. Számos egymást követő véletlen folytán egycsapásra egészen elképesztő népszerűsége lett a játéknak, mindenki előtt adott volt az esély, hogy nagy pénzeket keressen, mindenféle tanulmány, iskolai végzettség nélkül. A szolgáltatók pedig mindenféle szabályozó szerv nélkül kezeltek őrült összegeket, a játékosok befizetéseit.
Véleményed szerint ki volt a főkolompos a Fekete Péntek alakulásában?
Napjaink társadalmának erős részét képezi a pénz hajhászása, a vagyonnal való kérkedés. Különösen igaz ez Las Vegasra. Bár ez az élet nagyon vonzó egyrészt, legalább ennyire visszataszító. Sokakat megszédített a pénz, akkor is, ha az nem az övék, hanem a pókerjátékosoké. Ennek ellenére fontosnak tartom, hogy beleképzeljük magunkat a helyzetbe, mielőtt elítélünk valakit. Fiatalként ott vagy Las Vegasban, majd egyszer csak heti 3 millió dollár érkezik a bankszámládra! Rettentően nehéz észnél maradni. Az emberek folyamatosan panaszkodnak a labdarúgók túl magas bérezése miatt, vannak köztük, akik heti 100 ezer font körül keresnek. És hol van ez a heti 3 millió dollárhoz képest? Ki tudja, képesek lennénk-e ellenállni hasonló helyzetben...
Nem azt akarom mondani, hogy ez bárkit is mentesít a felelősség alól, van, ami nem megbocsátható, de azt hiszem, ha elolvassátok a könyvet, árnyaltabb lesz a kép, jobban megértitek, hogy mi miért történt.
Elképzelhető, hogy az érintettek valósággal legyőzhetetlennek érezték magukat? Megrészegítették őket a sikerek, a rájuk szakadt hihetetlen mennyiségű pénz? Bele sem gondoltak abba, hogy probléma lehet?
Valószínűleg így volt. Ha pénzed van Las Vegasban, legyőzhetetlennek, az élet királyának érzed magad. De megjelent az FBI, és véget ért az álom...
Az Alligator Blood az eddigi legmélyebb bepillantást engedi a PokerStars és Full Tilt Poker korábbi tulajdonosainak életébe...
Nagyon fontos - különösen a Full Tilt Poker-botrány után -, hogy az emberek tudják, kik irányítják azt a céget, ahová a pénzüket befizetik. Tudniuk kell, hogy legitim üzletemberek irányítják-e a vállalatot, vagy sem. Biztosnak kell lenniük, hogy biztonságban van a pénzük.
A könyv a PokerStarst jó hírű vállalatként mutatja be, olyannak, amely figyel az ügyfeleire, a felhasználók biztonságban tudhatják a pénzüket náluk. Tulajdonképpen a Full Tilt Poker esete nyitotta fel a szemünk, hogy vannak olyan vállalatok is, amelyeket másként vezetnek. Döbbenetes, hogy egy ekkora cég idáig merészkedett...
Szerinted a könyv, illetve az ebben megosztott részletek, a kifizetési problémák, nem lesznek negatív hatással a pókeriparra?
Én abban reménykedem, hogy az emberek óvatosabbak, körültekintőbbek lesznek, amikor befizetnek egy website-ra, szánnak egy kis időt arra, hogy utána olvassanak, kik a vezetők, stb. Azt remélem, hogy pozitív változást hozhat, hogy napvilágra kerülnek a dolgok, a legapróbb részletek is. Szükséges, hogy megtisztuljon a játék, a fizetési feldolgozás professzionális, átlátható, legalizált legyen.
Gondolod, hogy hallunk még Daniel Tzvetkoffról a jövőben?
Nekem nincs kétségem felőle. Minden egyes ember, akivel találkoztam elismerte - még azok is, akik mélyen megvetik -, hogy egy zseni a srác, elképesztően intelligens, folyamatosan új ötletekkel áll elő, olyanokkal, amelyek játszi könnyedséggel oldják meg a problémákat, valahogyan mégsem jut senkinek sem az eszébe rajta kívül. Úgy tudom, már Ausztráliában van, a családjához költözött, és belefogott egy vállalkozásba, ami nagyon szépen indult. Csak nemrég múlt 30, szóval szerintem hamarosan hallunk róla.
Hogyan fogadták a könyved a pókeresek?
Boldoggá tesz, hogy eddig szinte kivétel nélkül pozitívan. Több játékossal beszéltem, akik azt mondták, nemcsak szórakoztató és tanulságos, de a szemüket is felnyitotta. Azt hitték, már mindent tudnak a Fekete Péntekről, de rá kellett jönniük, hogy ez nem így volt.
Mit tudhatunk a hollywoodi megvalósításról?
Többen szerették volna megvenni a jogokat, köztük Robert Luketic, a "21" rendezője. Rob tett egy ajánlatot, amit elfogadtunk. Jelenleg a forgatókönyvön dolgoznak, a szerződést pedig az ügyvédek tanulmányozzák, remélem, nem lesz semmi probléma, és hamarosan mozikba kerül.
A termek honlapjai később elérhetővé váltak, az amerikában élő játékosok azonban már nem térhettek vissza a .COM termekbe - sőt, sokáig sehol sem játszhattak, csak nemrégiben indultak el az első legális állami online pókertermek. Ezzel a .COM pókerpiac hatalmas mennyiségű rekreációs játékostól kényszerült elköszönni - az amerikai regularok többségében külföldre költöztek -, rengeteg pénz került ki a póker vérkeringéséből. Az online póker azóta sem heverte ki ezt a pofont, talán soha nem is fogja.
James Leighton
Kinek a hibája volt? Meg lehetett volna előzni? Ezekre a kérdésre igyekezett választ találni James Leighton tavaly megjelent "Alligator Blood" című könyvében. A szerző, akinek könyvéből a tervek szerint film készül, a PokerPlayer magazinnak nyilatkozott a témában.
Honnan jött a könyv ötlete?
Az egyetemi évek alatt, ez 1999-2002-re tehető, nagyon sokat pókereztem, illetve mindig néztük a Late Night Pokert a Channel 4 közvetítésében. Később már nem volt időm játszani, így nem voltam igazán benne a pókerben a Fekete Péntek idején, csak felszínesen követtem az amerikai eseményeket.
Miután befejeztem az utolsó könyvem, új témát kezdtem keresni. Valami olyat szerettem volna, ami nemzetközi - felemeltem az újságokat, lapozgattam, és találtam egy cikket a Daily Mailben, ami a Fekete Péntekről szólt. Az író Daniel Tzvetkoffot jelölte meg, mint a Fekete Péntek lavinájának elindítóját. Alaposabban beleástam magam a témába, és egyértelmű volt, minden összetevő adott egy igazán érdekes könyvhöz. Beszéltem a kiadómmal, akiknek szintén tetszett az anyag, megbízást kaptam a könyv megírására.
A kutatómunkát követően mennyiben más az általad megírt történet, mint amit a Daily Mailben olvastál?
Abszolút más. A cikkben kizárólag Tzvetkoffot hibáztatták a Fekete Péntek kirobbanásáért - semmilyen más név nem szerepelt, azzal vádolták, hogy dollármilliókat lopott, stb. Ennek megfelelően arra számítottam, hogy a kutatómunkám végén egy nagy volumenű szélhámos képe rajzolódik ki, illetve arra gondoltam, hogy a Full Tilt Poker vezetőségének is komoly szerep jut majd az ügyben. Szóval nagy meglepetés volt, amikor rájöttem, hogy a Full Tilt Poker, számos elkövetett hibája ellenére, keveset tehetett volna az események megakadályozásáért és Tzvetkoff sem az, akinek beállították, noha rossz üzleti döntésekből nála is akadt néhány. Az FBI-nak rajta kívül is voltak informátorai az online póker szolgáltatókkal kapcsolatosan, így tévedés kizárólag őt kárhoztatni.
Biztos vagyok benne, hogy nagyon komoly kutatómunkára volt szükség a történet megírásához. Mennyire volt nehéz bejutni az érintett szereplőkhöz, pláne a nagyvadakhoz?
Igazi rémálom volt. Azt hiszem, eleinte kicsit naív voltam. Amikor megkaptam a megbízást a könyv megírására, úgy gondoltam, hogy egyszerű lesz - kiküldök néhány emailt, interjúkat kérek, elolvasok minden cikket a témában, és mindenki boldog lesz, hogy elmondhatja, hogyan látja a történetet. De ez egy necces téma, sok bírósági ügy folyamatban volt még, voltak akik tanúvédelem alatt álltak, vagy börtönbe kerültek, vagy egész egyszerűen bujkáltak. Már a kapcsolatfelvétel is rettentő problémás volt, mindenkit személyesen kellett "levadásznom".
Nagy munkát és stresszt jelentett a sok-sok utazás, rendkívül nehéz volt elérni, hogy megbízzanak bennem. Szerencsére a személyes kapcsolatfelvétel kifizetődött, sikerült kiépítenem a bizalmat mind Ausztráliában, mind az USA-ban. Ez az oka, hogy többórás interjúkat tudtam készíteni. Emellett dokumentumok ezreit néztem át, hatalmas mennyiségű információ közt kellett megtalálni a lényegeseket, ugyanakkor ez a munka nagyon jó felkészülést jelentett. A szereplők többnyire más és más nézőpontból látták a dolgokat, sokszor abszolút különbözően, így a tények segítettek abban, hogy megértsem, mi történt valójában.
Mennyit beszélhettél Daniel Tzvetkoff-fal személyesen?
Nem mehetek bele részletekbe, hiszen elfogadtam, hogy bizalmasan kezelem őket, érthető okokból. Sokat beszéltem olyan emberekkel, akik közel állnak hozzá, nagyon sok olyan információt kaptam tőlük, ami nem volt ismert korábban. Ez arra is jó volt, hogy árnyaltabb képet kapjak a személyiségéről. Ma már egyértelmű számomra, hogy nem Tzvetkoff a Fekete Péntek kirobbantója. Számos esemény láncolata folytán robbant ki a Fekete Péntek vihara, és akkor épp ez a srác állt középen, ennyi. A könyv egy ambiciózus fiatalembernek mutatja be, aki időnként túl vakmerő, ráadásul magával ragadta a hirtelen jött gazdagság és az ezzel járó életmód. De ez nem jelenti azt, hogy ő a főkolompos. Ő csak egy fogaskerék, többen vétkesek legalább ennyire azok között, akik megúszták a reflektorfényt.
Ezek szerint Tzvetkoff sokkal szimpatikusabb lesz a könyv végére, mint ahogyan most látjuk?
Amikor elkezdtem a könyvet, nem gondoltam, hogy az lesz a vége, ami lett. A számos interjú és a napvilágra került információk alakították. Sok emberrel beszéltem, és nem mondhatok mást, mint hogy Tzvetkoff alapvetően egy kedves, jólelkű ember. Ez az idők során változott, Tzvetkoff "eltört" picit, de az események felébresztették, és tényleg úgy tűnik, szeretne visszatérni a helyes útra, szeretne jobb emberré válni, elsősorban pedig a családjával törődni. A New York-i tárgyaláson is látszott, hogy mind az ő, mind a jegyese családját megviselték az események, most szeretné meghálálni, hogy a nehézségek közepette is mellette álltak (Tzvetkoff 2014 júniusában töltötte le börtönbüntetését, illetve a 13 millió dolláros kártérítési összeget is behajtották már rajta - a szerk).
Gondolod, hogy jól jött a könyvednek a "The Social Network" és a "The Wolf of Wall Street" sikere? Hiszen ezek számos hasonló elemet tartalmaznak. Egy fiatal, tehetséges, ambiciózus férfi felemelkedése és bukása...
Az emberek mindig is szerették az ilyen sztorikat. Ott van például a "The Firm" Tom Cruise-szal a '90-es évekből. Az emberek szeretik a fiatal nagyágyúkról szóló történeteket, akik nem kerülhetik el a pofára esést, de a megfelelő következtetések levonásával ismét talpra tudnak állni. Én is szeretem az ilyen történeteket, Hollywood pedig bizonyította, nem vagyok egyedül.
Meglepődtél, hogy ekkora sikere lett a könyvednek a nem pókeres közönség előtt is?
Én alapvetően ebben gondolkodtam. Az volt a tervem, hogy elmondom az igazságot a Fekete Péntekről a pókeres közösségnek, de olyan stílusban, ami nem siklik el a mainstream radar alatt. A téma egyértelműen lehetőséget adott erre, igaz, amikor beszéltem erről az USA-ban, kevesen hittek benne.
Azért, mert túl bonyolult a történet?
Igen, nagyon összetett. Illetve ha azt mondod, hogy "fizetési feldolgozó", az emberek rögtön kikapcsolnak. Viszont ha elkezded olvasni a könyvet, szép lassan kinyílik előtted ez a világ, és minél mélyebbre jutsz, annál inkább rádöbbensz, mennyire érdekes, underground a póker mögötti üzletág. Mindenesetre meglepődtem, amikor olyanok jöttek oda hozzám lenyűgözve, akikről tudom, fogalmuk sincs a pókerről. Voltak, akik azt mondták, újra pókerezni kezdtek a hartására és voltak olyanok is, akik először próbálták ki a játékot miatta. A könyv nem kizárólag Tzvetkoffról szól, végigmegy az online póker történelmi momentumain, még a Brian Hastings vs Isildur csata is szerepet kap.
A könyv azt az időszakot eleveníti meg, amikor hatalmas pénzek jöttek és mentek a pókerben. Hogyan látták az intejúalanyok a póker ezen periódusát az idő távlatából?
Ez volt az online póker vadnyugata, ami már soha nem jön vissza. Számos egymást követő véletlen folytán egycsapásra egészen elképesztő népszerűsége lett a játéknak, mindenki előtt adott volt az esély, hogy nagy pénzeket keressen, mindenféle tanulmány, iskolai végzettség nélkül. A szolgáltatók pedig mindenféle szabályozó szerv nélkül kezeltek őrült összegeket, a játékosok befizetéseit.
Véleményed szerint ki volt a főkolompos a Fekete Péntek alakulásában?
Napjaink társadalmának erős részét képezi a pénz hajhászása, a vagyonnal való kérkedés. Különösen igaz ez Las Vegasra. Bár ez az élet nagyon vonzó egyrészt, legalább ennyire visszataszító. Sokakat megszédített a pénz, akkor is, ha az nem az övék, hanem a pókerjátékosoké. Ennek ellenére fontosnak tartom, hogy beleképzeljük magunkat a helyzetbe, mielőtt elítélünk valakit. Fiatalként ott vagy Las Vegasban, majd egyszer csak heti 3 millió dollár érkezik a bankszámládra! Rettentően nehéz észnél maradni. Az emberek folyamatosan panaszkodnak a labdarúgók túl magas bérezése miatt, vannak köztük, akik heti 100 ezer font körül keresnek. És hol van ez a heti 3 millió dollárhoz képest? Ki tudja, képesek lennénk-e ellenállni hasonló helyzetben...
Nem azt akarom mondani, hogy ez bárkit is mentesít a felelősség alól, van, ami nem megbocsátható, de azt hiszem, ha elolvassátok a könyvet, árnyaltabb lesz a kép, jobban megértitek, hogy mi miért történt.
Elképzelhető, hogy az érintettek valósággal legyőzhetetlennek érezték magukat? Megrészegítették őket a sikerek, a rájuk szakadt hihetetlen mennyiségű pénz? Bele sem gondoltak abba, hogy probléma lehet?
Valószínűleg így volt. Ha pénzed van Las Vegasban, legyőzhetetlennek, az élet királyának érzed magad. De megjelent az FBI, és véget ért az álom...
Az Alligator Blood az eddigi legmélyebb bepillantást engedi a PokerStars és Full Tilt Poker korábbi tulajdonosainak életébe...
Nagyon fontos - különösen a Full Tilt Poker-botrány után -, hogy az emberek tudják, kik irányítják azt a céget, ahová a pénzüket befizetik. Tudniuk kell, hogy legitim üzletemberek irányítják-e a vállalatot, vagy sem. Biztosnak kell lenniük, hogy biztonságban van a pénzük.
A könyv a PokerStarst jó hírű vállalatként mutatja be, olyannak, amely figyel az ügyfeleire, a felhasználók biztonságban tudhatják a pénzüket náluk. Tulajdonképpen a Full Tilt Poker esete nyitotta fel a szemünk, hogy vannak olyan vállalatok is, amelyeket másként vezetnek. Döbbenetes, hogy egy ekkora cég idáig merészkedett...
Szerinted a könyv, illetve az ebben megosztott részletek, a kifizetési problémák, nem lesznek negatív hatással a pókeriparra?
Én abban reménykedem, hogy az emberek óvatosabbak, körültekintőbbek lesznek, amikor befizetnek egy website-ra, szánnak egy kis időt arra, hogy utána olvassanak, kik a vezetők, stb. Azt remélem, hogy pozitív változást hozhat, hogy napvilágra kerülnek a dolgok, a legapróbb részletek is. Szükséges, hogy megtisztuljon a játék, a fizetési feldolgozás professzionális, átlátható, legalizált legyen.
Gondolod, hogy hallunk még Daniel Tzvetkoffról a jövőben?
Nekem nincs kétségem felőle. Minden egyes ember, akivel találkoztam elismerte - még azok is, akik mélyen megvetik -, hogy egy zseni a srác, elképesztően intelligens, folyamatosan új ötletekkel áll elő, olyanokkal, amelyek játszi könnyedséggel oldják meg a problémákat, valahogyan mégsem jut senkinek sem az eszébe rajta kívül. Úgy tudom, már Ausztráliában van, a családjához költözött, és belefogott egy vállalkozásba, ami nagyon szépen indult. Csak nemrég múlt 30, szóval szerintem hamarosan hallunk róla.
Hogyan fogadták a könyved a pókeresek?
Boldoggá tesz, hogy eddig szinte kivétel nélkül pozitívan. Több játékossal beszéltem, akik azt mondták, nemcsak szórakoztató és tanulságos, de a szemüket is felnyitotta. Azt hitték, már mindent tudnak a Fekete Péntekről, de rá kellett jönniük, hogy ez nem így volt.
Mit tudhatunk a hollywoodi megvalósításról?
Többen szerették volna megvenni a jogokat, köztük Robert Luketic, a "21" rendezője. Rob tett egy ajánlatot, amit elfogadtunk. Jelenleg a forgatókönyvön dolgoznak, a szerződést pedig az ügyvédek tanulmányozzák, remélem, nem lesz semmi probléma, és hamarosan mozikba kerül.
