A "Joe Rogan Experience" egy rendszeres időközönként jelentkező podcast. Az első adásra 2009. decemberében került sor, azóta az egyik legnépszerűbb podcasttá nőtte ki magát. A házigazda Joe Rogan széles palettáról választ vendégeket, többek közt színészek, zenészek, sportolók, újságírók, táplálkozási szakértők, videojáték-fejlesztők, pornósztárok, humoristák, sikeres vállalkozók fordultak meg műsorában.
Rogan legutóbbi vendége egy pókerklasszis volt, a high stakes NLHE heads-up műfaj egyik legjobbja, Ike Haxton. Mivel Rogan hallgatói elsősorban nem pókeresek, a laikusok számára igyekeztek bemutatni a játékot, számos érdekes témát érintve.
A közel három órás beszélgetés magyar kivonata:
- Rogan elmondja, hogy bár a pókerben is rengeteg a szerencsevadász, mégsem tekinthető szerencsejátéknak, sokkal inkább az intelligencia, információ és stratégia játéka. Haxton egyetért. Kiemeli, hogy fontos szerepet játszik a pókerben a szerencse, hosszútávon mégsem ez határozza meg az eredményt. Mint mondja, a póker nem olyan, mint például a rulett, ahol az ember felteszi a pénzét a pirosra, és onnantól nincs ráhatása az eseményekre.
- Rogan lenyűgözőnek tartja, hogy olyan karrier érhető el a pókerben, mint Haxtoné, aki még csak 28 éves, de máris tisztes vagyonnal rendelkezik, beutazta a világot a kártyának köszönhetően. Arról kérdezi, hogyan indult a karrierje, hogyan jutott el erre a szintre. Haxton elmondja, mindig is rajongott a logikai játékokért. A sakk volt az első, amivel komolyabban foglalkozott. Négy évesen kezdte, versenyeken is indult. 13 éves koráig sakkozott, és bár volt érzéke hozzá, nem számított kiemelkedő tehetségnek. Egy idő után unalmasnak találta, felismerte, vannak nála jobbak. Nem szerette, hogy a sakkban egyetlen hiba végzetes lehet. Véleménye szerint az agya egyszerűen a pókerre teszi alkalmassá, nem egy olyan típusú játékra, mint a sakk. Rogan szerint talán az lehet a különbség, hogy a pókerben egy elrontott leosztás keveset számít, jön az újabb és újabb parti, míg a sakknál a játékos végéig maga előtt görgeti az elkövetett hibát. Haxton ezt nagyon jó analógiának tartja.
- A kockázatvállalásról kezdenek beszélgetni. Haxton elmondja, gambler típusnak tartja magát, amit később árnyal Rogan számára. Mint elmondja, természetesen nem játszik olyan téteken, amelyeken egy-egy buy-in elvesztése fájdalmasan érintené, emellett a pókeresek jellemzően szponzorokkal játszanak. Példának a Big One-t hozza fel, ahol a profik közül mindenki jelentős százalékot ad el az akciójából. A tornák végső szakaszában kötött dealekről is mesél.
- A dealekkel kapcsolatban Haxton elmondja, azért van rájuk szükség, mert egy-egy tornán bármi megtörténhet, a WSOP Main Eventet például jellemzően közepes tudással rendelkező játékosok nyerik. Rogant ez nagyon meglepi, nem gondolta, hogy a játék világbajnokai többnyire nem tartoznak a póker közvetlen elitjéhez.
- Az egyetemi évek kerülnek szóba. Haxton és Rogan egyetért abban, rendkívül problémás, hogy a gimnáziumból kikerülő 18 éves srácoknak az egyetem megválasztásával gyakorlatilag egész életre szóló döntést kell hozniuk. Ez rengeteg kudarchoz vezethet. Rogan elmondja, tiszteli azokat, mint például Haxton, akik elég bátrak ahhoz, hogy letérjenek a megszokott útról, és nem fogadják el azt, hogy 9-17-ig munkát végezzenek, amit nem is szeretnek, csak azért, mert a társadalom szerint ez az élet rendje. Haxton elmeséli, hogyan hagyta ott az iskolát. Amikor felhívta a szüleit, és közölte, hogy az egyetem elvégzése helyett pókerprofinak áll, az édesanyja megkérdezte, véleménye szerint mennyit tud keresni a pókerrel. Haxton erre azt felelte, a célja, hogy mielőbb elérje az egymillió dollárt. Mire az édesanyja azt felelte, hmm, ez jól hangzik, akkor talán tényleg ezt kellene csinálnod. Haxtonnak ekkor már több százezer dolláros bankrollja volt, vagyis az egymillió elérése reális célnak tűnt.
- Az amerikai online póker helyzetéről kezdenek beszélgetni. Haxton elmondja, számos játékos kényszerült arra, hogy elhagyja az Egyesült Államokat.
- Rogan megjegyzi, hogy Haxton napjaink egyik legjobb NLHE HU specialistája. Haxton ezután a heads-up játék sajátosságairól mesél.
- A póker fejlődése kerül szóba. Haxton elmondja, az első fontos pont a WSOP indulása volt a '60-as években (valójában 1970-ben rendezték az elsőt, a Main Event formátum pedig '72-ben alakult ki - a szerk). A nagy áttörést persze a lapok megjelenítésével futó televíziós közvetítések hozták el. Amerikában ma már kevés a pókeres műsor, hiszen ezeket jellemzően az online termek szponzorálják, amelyek közül csak kevesen vannak jelen az éledező legalizált piacon, az elmúlt években pedig egyáltalán nem voltak érdekeltek abban, hogy az amerikai piacra készített műsorokat támogassanak. Haxton elmondja, a világ más részein más a helyzet, még mindig nagyon népszerűek a pókerközvetítések.
- Haxton jelenleg főként Máltán lakik, az ottani életről, emberekről mesél. Elmondja, a barátnője is részes abban, hogy végül oda költöztek. A Fekete Pénteket követően kiválasztottak néhány országot, Málta is az esélyesek között volt. Mivel épp kezdődött a WSOP, Haxton úgy döntött, Las Vegasban marad, a barátnője pedig Máltára utazott, hogy megnézze, milyen. Bár eleinte nem lelkesedett a költözés ötletéért, nem akart egy kis, koszos szigetre költözni a semmi közepén. Málta végül mégis elnyerte a tetszését.
- Haxton az amerikai online póker legalizációról mesél. Mint mondja, Nevada, New Jersey és Delaware után Kalifornia lehet a következő állam, amely legalizálja az online pókert, ami nagy lökést adhat, hiszen közel annyi lakosa van az államnak, mint Kanadának.
- A beszélgetés végéhez közeledve Haxton elmondja, mekkora mentális megterhelést jelent a póker. Egy magas tétes cash game játékos alig több mint 50%-ban számíthat arra, hogy nyerő sessionje lesz, a versenyjátékosoknak pedig többségében vesztő napokra kell felkészülniük.
Rogan legutóbbi vendége egy pókerklasszis volt, a high stakes NLHE heads-up műfaj egyik legjobbja, Ike Haxton. Mivel Rogan hallgatói elsősorban nem pókeresek, a laikusok számára igyekeztek bemutatni a játékot, számos érdekes témát érintve.
A közel három órás beszélgetés magyar kivonata:
- Rogan elmondja, hogy bár a pókerben is rengeteg a szerencsevadász, mégsem tekinthető szerencsejátéknak, sokkal inkább az intelligencia, információ és stratégia játéka. Haxton egyetért. Kiemeli, hogy fontos szerepet játszik a pókerben a szerencse, hosszútávon mégsem ez határozza meg az eredményt. Mint mondja, a póker nem olyan, mint például a rulett, ahol az ember felteszi a pénzét a pirosra, és onnantól nincs ráhatása az eseményekre.
- Rogan lenyűgözőnek tartja, hogy olyan karrier érhető el a pókerben, mint Haxtoné, aki még csak 28 éves, de máris tisztes vagyonnal rendelkezik, beutazta a világot a kártyának köszönhetően. Arról kérdezi, hogyan indult a karrierje, hogyan jutott el erre a szintre. Haxton elmondja, mindig is rajongott a logikai játékokért. A sakk volt az első, amivel komolyabban foglalkozott. Négy évesen kezdte, versenyeken is indult. 13 éves koráig sakkozott, és bár volt érzéke hozzá, nem számított kiemelkedő tehetségnek. Egy idő után unalmasnak találta, felismerte, vannak nála jobbak. Nem szerette, hogy a sakkban egyetlen hiba végzetes lehet. Véleménye szerint az agya egyszerűen a pókerre teszi alkalmassá, nem egy olyan típusú játékra, mint a sakk. Rogan szerint talán az lehet a különbség, hogy a pókerben egy elrontott leosztás keveset számít, jön az újabb és újabb parti, míg a sakknál a játékos végéig maga előtt görgeti az elkövetett hibát. Haxton ezt nagyon jó analógiának tartja.
- A kockázatvállalásról kezdenek beszélgetni. Haxton elmondja, gambler típusnak tartja magát, amit később árnyal Rogan számára. Mint elmondja, természetesen nem játszik olyan téteken, amelyeken egy-egy buy-in elvesztése fájdalmasan érintené, emellett a pókeresek jellemzően szponzorokkal játszanak. Példának a Big One-t hozza fel, ahol a profik közül mindenki jelentős százalékot ad el az akciójából. A tornák végső szakaszában kötött dealekről is mesél.
- A dealekkel kapcsolatban Haxton elmondja, azért van rájuk szükség, mert egy-egy tornán bármi megtörténhet, a WSOP Main Eventet például jellemzően közepes tudással rendelkező játékosok nyerik. Rogant ez nagyon meglepi, nem gondolta, hogy a játék világbajnokai többnyire nem tartoznak a póker közvetlen elitjéhez.
- Az egyetemi évek kerülnek szóba. Haxton és Rogan egyetért abban, rendkívül problémás, hogy a gimnáziumból kikerülő 18 éves srácoknak az egyetem megválasztásával gyakorlatilag egész életre szóló döntést kell hozniuk. Ez rengeteg kudarchoz vezethet. Rogan elmondja, tiszteli azokat, mint például Haxton, akik elég bátrak ahhoz, hogy letérjenek a megszokott útról, és nem fogadják el azt, hogy 9-17-ig munkát végezzenek, amit nem is szeretnek, csak azért, mert a társadalom szerint ez az élet rendje. Haxton elmeséli, hogyan hagyta ott az iskolát. Amikor felhívta a szüleit, és közölte, hogy az egyetem elvégzése helyett pókerprofinak áll, az édesanyja megkérdezte, véleménye szerint mennyit tud keresni a pókerrel. Haxton erre azt felelte, a célja, hogy mielőbb elérje az egymillió dollárt. Mire az édesanyja azt felelte, hmm, ez jól hangzik, akkor talán tényleg ezt kellene csinálnod. Haxtonnak ekkor már több százezer dolláros bankrollja volt, vagyis az egymillió elérése reális célnak tűnt.
- Az amerikai online póker helyzetéről kezdenek beszélgetni. Haxton elmondja, számos játékos kényszerült arra, hogy elhagyja az Egyesült Államokat.
- Rogan megjegyzi, hogy Haxton napjaink egyik legjobb NLHE HU specialistája. Haxton ezután a heads-up játék sajátosságairól mesél.
- A póker fejlődése kerül szóba. Haxton elmondja, az első fontos pont a WSOP indulása volt a '60-as években (valójában 1970-ben rendezték az elsőt, a Main Event formátum pedig '72-ben alakult ki - a szerk). A nagy áttörést persze a lapok megjelenítésével futó televíziós közvetítések hozták el. Amerikában ma már kevés a pókeres műsor, hiszen ezeket jellemzően az online termek szponzorálják, amelyek közül csak kevesen vannak jelen az éledező legalizált piacon, az elmúlt években pedig egyáltalán nem voltak érdekeltek abban, hogy az amerikai piacra készített műsorokat támogassanak. Haxton elmondja, a világ más részein más a helyzet, még mindig nagyon népszerűek a pókerközvetítések.
- Haxton jelenleg főként Máltán lakik, az ottani életről, emberekről mesél. Elmondja, a barátnője is részes abban, hogy végül oda költöztek. A Fekete Pénteket követően kiválasztottak néhány országot, Málta is az esélyesek között volt. Mivel épp kezdődött a WSOP, Haxton úgy döntött, Las Vegasban marad, a barátnője pedig Máltára utazott, hogy megnézze, milyen. Bár eleinte nem lelkesedett a költözés ötletéért, nem akart egy kis, koszos szigetre költözni a semmi közepén. Málta végül mégis elnyerte a tetszését.
- Haxton az amerikai online póker legalizációról mesél. Mint mondja, Nevada, New Jersey és Delaware után Kalifornia lehet a következő állam, amely legalizálja az online pókert, ami nagy lökést adhat, hiszen közel annyi lakosa van az államnak, mint Kanadának.
- A beszélgetés végéhez közeledve Haxton elmondja, mekkora mentális megterhelést jelent a póker. Egy magas tétes cash game játékos alig több mint 50%-ban számíthat arra, hogy nyerő sessionje lesz, a versenyjátékosoknak pedig többségében vesztő napokra kell felkészülniük.
