Ha valaki ránéz Kellyann Heffernanra, sok minden eszébe juthat, az viszont valószínűleg nem, hogy a platinaszőke hölgy nyerő NLHE heads-up játékos a high stakes limiten. A skót Heffernanra, aki korábban tornász is volt, illetve nyert szépségversenyt, a legtöbben a WSOP-n figyeltek fel, amikor elfogadott egy heads-up kihívást Donger Kim ellen - a párbajra végül nem került sor, és kicsit össze is kaptak a Twitteren.
Heffernan $25/$50 téten pókerezik - nickje egyelőre nem ismert. A Twitteren a Platinum_kell nevet használja, és olyan játékosok követik, mint például Charlie "Epiphany77" Carrel, Mike "Timex" McDonald, vagy Dale "Daleroxxu" Philip.
Mivel Heffernan egyre többször jelent témát a pókerközzösségben, a Pokerlistings szakírója, Lee Davy úgy döntött, interjúban igyekszik bemutatni a nemrégiben komoly betegséget megélő hölgyet. Az alábiakban az interjú magyar változatát olvashatjátok.
KÉP
Kicsoda tulajdonképpen Kellyann Heffernan?
Olyasvalaki, aki talán rossz korban született. Bizonyos tekintetben nagyon régimódi vagyok. Ennek ellenére nem változtatnék semmin, hiszen nagyon hálás vagyok a családomért, a barátaimért. Nem cserélném le őket egy időgépre.
Már gyermekkoromban is látszott, hogy..., hogy is fogalmazzak, kilógok a sorból. A négy éves lányok Barbie-kkal játszottak és más lányos dolgokkal, engem meg a cápák nyűgöztek le, nagyon érdekelt az univerzum és játékvasutakat építettem.
Emellett teljesen magával ragadott az ókori Egyiptom, annyira lázasan érdekelt, hogy anyukám kijelentette, valószínűleg előző életemben én voltam Kleopátra. Azóta felnőttem, és már nem építek játékvasutakat, de továbbra is sokat foglalkozom a cápákkal, az ókori Egyiptommal és a csillagászattal.
Mikor nagyobb lettem, biológus vagy régész szerettem volna lenni, de aztán az iskola befejezése után úgy döntöttem, hogy mégis inkább pszichológiát tanulok, amit otthagytam, mert kaptam egy nagyon jó állásajánlatot egy B2B értékesítéssel foglalkozó cégtől.
19 éves voltam, és nagyon jó fizetést kínáltak, nem tudtam nemet mondani. A következő hét évben ott dolgoztam. A jutalék nagyon magas volt, és hamarosan azon kaptam magam, hogy a területen, a brit piacot tekintve, egy a vezető vállalatok közé tartozó cég vezető értékesítője vagyok.
Nagy volt a nyomás, de a fizetés kompenzálta ezt. Szóval ezzel a munkával sikerült nagy lökést adni a karrierem elejének, elég félretett pénzem volt ahhoz, hogy olyan hobbikat űzzek, mint például a póker. Aztán otthagyam a céget, mert egyre nehezebben bírtam a napi robotot, úgy döntöttem, a saját lábamra állok. Mindig szerettem a magam ura lenni.
Volt néhány jó befektetésem, egyébként pedig pókereztem egy a megtakarítási számlámtól elkülönített bankrollal.
Milyen játéktípusokat favorizáltál ekkoriban?
Alacsony tétes versenyekkel kezdtem, még akkor, amikor az említett cégnél dolgoztam. Később kisebb helyi kaszinók élőversenyeire is eljártam. Akkoriban még nagyon rosszul pókereztem, de szerettem, magával ragadott a játék.
Kicsivel később online cash game-re váltottam. Sokat játszottam, tanultam, tapasztaltam, végül pedig azzá a játékossá váltam, aki ma vagyok.
Viszont manapság már heads-upot játszol...
Néhány éve, miután elég magas tétekig jutottam a sokasztalos 6-max játékkal, úgy döntöttem, átváltok a heads-upra, amit a póker legnehezebb és legizgalmasabb műfajának tartok.
Ebben a műfajban is jól szerepeltem, felfelé haladtam a téteken, és magas profitot értem el, annak ellenére, hogy nem használok HUD-ot, és nem a GTO szerint játszom. Számomra ezek a dolgok kiölik a játékból a szépséget, az izgalmat, a szórakozást, amolyan robotjátékra kényszerítik az embert.
Egy GTO-játékos ellen csak akkor érvényesülhetsz, ha te is GTO-t játszol, ami nekem mérhetetlenül unalmas. Én az exploitative játékot képviselem. Sajnos azokon a téteken, amiken játszom, egyre több a "robotjátékos". Még mindig nyerő vagyok, de nehezebben találok jó akciót, és a stílusomon is változtatnom kellett, hogy alkalmazkodjak a GTO-t játszó ellenfelekhez. Sokkal jobban balance-olom a range-em. A bumhunting szintén nem az én világom.
Amikor magamat heads-up specialistaként jellemzem, elsősorban arra gondolok, hogy ebben a játékban nyertem a legtöbbet, ebben vagyok önmagamhoz mérten a legjobb. Nem arra utalok, hogy bármikor feltörölném Viktor Blommal a padlót heads-upban, mint ahogyan néhányan értelmezték a Twitter-kiírásom.
Amikor a tavalyi EPT Barcelona után beteg lettem, nagyon sokat játszottam, bőven volt időm, hogy feljebb lépjek néhány tétet, és sokat is nyertem. Aztán az egészségi állapotom miatt egy időre abba kellett hagynom a játékot. Már jobban vagyok, és most, hogy újra utazhatok, szeretnék több élőversenyre elmenni. Eddig kevés élőversenyt játszottam, de az EPT Barcelonán épp csak lemaradtam a nyereményről, emellett volt néhány deep runom, szóval magabiztos vagyok, úgy érzem, ezen a területen is el tudom érni azt, amit elvárok magamtól.
Sokkal magasabb szinten játszom, mint néhány éve, emellett a pszichológiai beállítottságom is alkalmassá tesz az élő pókerre szerintem. Persze a pókerben mindig tanulnod, fejlődnöd kell.
Kik a legjobb fejek azok közül, akikkel megismerkedtél az élő játékokban?
Az EPT Barcelonán hatszor oszlott fel az asztalom. Sokakkal játszottam, például Patrik Antoniusszal. Ő egy nagyon kedves srác, igazi úriember, másrészt mániákusként játszik.
Szintén lehetőségem volt Ike Haxtonnal pókerezni. Nagyon beszédes srác, nagyon jó nagykövete a játéknak. Mindenkivel beszélget az asztalnál, és annak ellenére, hogy a stackje 200 ezerről 30 ezerre csökkent néhány leosztás alatt, ugyanolyan kedélyes volt, mint előtte. Nagyon klassz srác.
A 2. napon kemény asztalt kaptam, Craig McCorkell, Ben Pollak, Manig Loeser és Brian Roberts is ott volt. Nagyon jó volt a hangulat, miközben folyamatosan nagy akciók futottak.
Egy embert említhetsz. Kinek köszönhető legnagyobb mértékben, hogy profivá váltál, ki inspirált a legjobban?
Anyukám. Mindig azt mondta, hogy ne adjam fel az álmaim, és mindig támogatott. Amikor látta, hogy többet keresek a pókerrel, mint a munkámmal, abszolút támogatta, hogy próbáljam ki magam profiként.
Mesélj nekünk kicsit a betegségedről...
A tavalyi EPT Barcelona után nagyon beteg lettem. Már pár hónappal korábban is éreztem, hogy nem vagyok igazán jól. Végül az orvosok megállapítottak, hogy egy ritka vérképzőszervi betegségben (krónikus neutropenia, SKN) szenvedek. Fogalmuk sem volt róla, mi okozza. Csontvelő biopsziát végeztek, ami a legfájdalmasabb élmény eddigi életemben. Aztán egy másik vérképzőszervi betegséget is találtak.
Azóta sokkal jobban vagyok, újra aktív lehetek, utazhatok, igaz, továbbra is ellenőrzésekre kell járnom, és még várnak rám vizsgálatok. Majdnem egy év telt el úgy, hogy semmit sem csinálhattam. Az egészség a legnagyobb kincs! Természetesnek vesszük, ilyenkor azonban megtanuljuk értékelni.
Ezt olvastam a Twittereden: "Nagy melleim vannak, szőke a hajam, esélytelen, hogy még intelligens is legyek...". Voltak negatív tapasztalataid a pókerasztaloknál?
Mindig vannak vicces tekintetek. Az, hogy milyen testbe születünk, csak a szerencse dolga, és nincs hatással arra, hogy kik vagyunk, milyen a lelkünk, pláne, hogy mekkora az intelligenciánk. Aki szerint az ember intelligenciáját meghatározza a külleme, az nemcsak szűklátkörű, de egyenesen hülye. Az élet a tapasztalásról szól, de vannak olyanok, akiknek az agyát előítéletek fertőzik.
Összességében engem nem zavar ez. Én szeretem megismerni az embereket, sosem ítélnék a külső alapján. Közhelyes, de igaz, hogy ne a borítója alapján ítéld meg a könyvet. A pókerasztalnál viszont mindig vannak olyanok, akik nem így gondolkodnak, és ítélkeznek, ahogy leülök, de ez az ő problémájuk, nem az enyém.
Ha már ennél a témánál tartunk... Egyszer tanácsot kértél Dan Bilzeriantől, aki cserébe egy meztelen képet kért tőled. Hogyan történt mindez?
Jó ég! Őszintén mondom, kiborulok attól az embertől. Hihetetlen, mennyi pénze van, minden adottsága megvan ahhoz, hogy jó dolgokat tegyen, jobbá tegye a világunkat, de magasról tesz rá, csak kurvázik, meg lövöldözik egész nap. Őszintén hiszem, hogy én azért születtem erre a világra, hogy megpróbáljam kicsit jobbá tenni, és ha annyi pénzem lenne, mint neki... De majd nyerek pókeren, és megvalósítom a terveim!
Mi okozza a legnagyobb örömöt neked?
Az, hogy részese lehetek, ahogyan az unokaöcsém és az unokahugom felnő. Ők az életem értelme, a család rettentően fontos nekem.
És egy korábbi interjú, amelybe Tatjana Pasalic beszélgetett Heffernannal.
VIDEÓ
Ha valaki ránéz Kellyann Heffernanra, sok minden eszébe juthat, az viszont valószínűleg nem, hogy a platinaszőke hölgy nyerő NLHE heads-up játékos a high stakes limiten. A skót Heffernanra, aki korábban tornász is volt, illetve nyert szépségversenyt, a legtöbben a WSOP-n figyeltek fel, amikor elfogadott egy heads-up kihívást Donger Kim ellen - a párbajra végül nem került sor, és kicsit össze is kaptak a Twitteren.
Heffernan $25/$50 téten pókerezik - nickje egyelőre nem ismert. A Twitteren a Platinum_kell nevet használja, és olyan játékosok követik, mint például Charlie "Epiphany77" Carrel, Mike "Timex" McDonald, vagy Dale "Daleroxxu" Philip.
Mivel Heffernan egyre többször jelent témát a pókerközzösségben, a Pokerlistings szakírója, Lee Davy úgy döntött, interjúban igyekszik bemutatni a nemrégiben komoly betegséget megélő hölgyet. Az alábiakban az interjú magyar változatát olvashatjátok.
Kicsoda tulajdonképpen Kellyann Heffernan?
Olyasvalaki, aki talán rossz korban született. Bizonyos tekintetben nagyon régimódi vagyok. Ennek ellenére nem változtatnék semmin, hiszen nagyon hálás vagyok a családomért, a barátaimért. Nem cserélném le őket egy időgépre.
Már gyermekkoromban is látszott, hogy..., hogy is fogalmazzak, kilógok a sorból. A négy éves lányok Barbie-kkal játszottak és más lányos dolgokkal, engem meg a cápák nyűgöztek le, nagyon érdekelt az univerzum és játékvasutakat építettem.
Emellett teljesen magával ragadott az ókori Egyiptom, annyira lázasan érdekelt, hogy anyukám kijelentette, valószínűleg előző életemben én voltam Kleopátra. Azóta felnőttem, és már nem építek játékvasutakat, de továbbra is sokat foglalkozom a cápákkal, az ókori Egyiptommal és a csillagászattal.
Mikor nagyobb lettem, biológus vagy régész szerettem volna lenni, de aztán az iskola befejezése után úgy döntöttem, hogy mégis inkább pszichológiát tanulok, amit otthagytam, mert kaptam egy nagyon jó állásajánlatot egy B2B értékesítéssel foglalkozó cégtől.
19 éves voltam, és nagyon jó fizetést kínáltak, nem tudtam nemet mondani. A következő hét évben ott dolgoztam. A jutalék nagyon magas volt, és hamarosan azon kaptam magam, hogy a területen, a brit piacot tekintve, egy a vezető vállalatok közé tartozó cég vezető értékesítője vagyok.
Nagy volt a nyomás, de a fizetés kompenzálta ezt. Szóval ezzel a munkával sikerült nagy lökést adni a karrierem elejének, elég félretett pénzem volt ahhoz, hogy olyan hobbikat űzzek, mint például a póker. Aztán otthagyam a céget, mert egyre nehezebben bírtam a napi robotot, úgy döntöttem, a saját lábamra állok. Mindig szerettem a magam ura lenni.
Volt néhány jó befektetésem, egyébként pedig pókereztem egy a megtakarítási számlámtól elkülönített bankrollal.
Milyen játéktípusokat favorizáltál ekkoriban?
Alacsony tétes versenyekkel kezdtem, még akkor, amikor az említett cégnél dolgoztam. Később kisebb helyi kaszinók élőversenyeire is eljártam. Akkoriban még nagyon rosszul pókereztem, de szerettem, magával ragadott a játék.
Kicsivel később online cash game-re váltottam. Sokat játszottam, tanultam, tapasztaltam, végül pedig azzá a játékossá váltam, aki ma vagyok.
Viszont manapság már heads-upot játszol...
Néhány éve, miután elég magas tétekig jutottam a sokasztalos 6-max játékkal, úgy döntöttem, átváltok a heads-upra, amit a póker legnehezebb és legizgalmasabb műfajának tartok.
Ebben a műfajban is jól szerepeltem, felfelé haladtam a téteken, és magas profitot értem el, annak ellenére, hogy nem használok HUD-ot, és nem a GTO szerint játszom. Számomra ezek a dolgok kiölik a játékból a szépséget, az izgalmat, a szórakozást, amolyan robotjátékra kényszerítik az embert.
Egy GTO-játékos ellen csak akkor érvényesülhetsz, ha te is GTO-t játszol, ami nekem mérhetetlenül unalmas. Én az exploitative játékot képviselem. Sajnos azokon a téteken, amiken játszom, egyre több a "robotjátékos". Még mindig nyerő vagyok, de nehezebben találok jó akciót, és a stílusomon is változtatnom kellett, hogy alkalmazkodjak a GTO-t játszó ellenfelekhez. Sokkal jobban balance-olom a range-em. A bumhunting szintén nem az én világom.
Amikor magamat heads-up specialistaként jellemzem, elsősorban arra gondolok, hogy ebben a játékban nyertem a legtöbbet, ebben vagyok önmagamhoz mérten a legjobb. Nem arra utalok, hogy bármikor feltörölném Viktor Blommal a padlót, mint ahogyan néhányan értelmezték a Twitter-kiírásom.
Amikor a tavalyi EPT Barcelona után beteg lettem, nagyon sokat játszottam, bőven volt időm, hogy feljebb lépjek néhány tétet, és sokat is nyertem. Aztán az egészségi állapotom miatt egy időre abba kellett hagynom a pókert. Már jobban vagyok, és most, hogy újra utazhatok, szeretnék több élőversenyre elmenni. Eddig kevés élőversenyt játszottam, de az EPT Barcelonán épp csak lemaradtam a nyereményről, emellett volt néhány deep runom, szóval magabiztos vagyok, úgy érzem, ezen a területen is el tudom érni azt, amit elvárok magamtól.
Sokkal magasabb szinten játszom, mint néhány éve, emellett a pszichológiai beállítottságom is alkalmassá tesz az élő pókerre szerintem. Persze a pókerben mindig tanulnod, fejlődnöd kell.
Kik a legjobb fejek azok közül, akikkel megismerkedtél az élő játékokban?
Az EPT Barcelonán hatszor oszlott fel az asztalom. Sokakkal játszottam, például Patrik Antoniusszal. Ő egy nagyon kedves srác, igazi úriember, másrészt mániákusként játszik.
Szintén lehetőségem volt Ike Haxtonnal pókerezni. Nagyon beszédes srác, nagyon jó nagykövete a játéknak. Mindenkivel beszélget az asztalnál, és annak ellenére, hogy a stackje 200 ezerről 30 ezerre csökkent néhány leosztás alatt, ugyanolyan kedélyes volt, mint előtte. Nagyon klassz srác.
A 2. napon kemény asztalt kaptam, Craig McCorkell, Ben Pollak, Manig Loeser és Brian Roberts is ott volt. Nagyon jó volt a hangulat, miközben folyamatosan nagy akciók futottak.
Egy embert említhetsz. Kinek köszönhető legnagyobb mértékben, hogy profivá váltál, ki inspirált a legjobban?
Anyukám. Mindig azt mondta, hogy ne adjam fel az álmaim, és mindig támogatott. Amikor látta, hogy többet keresek a pókerrel, mint a munkámmal, abszolút támogatta, hogy próbáljam ki magam profiként.
Mesélj nekünk kicsit a betegségedről...
A tavalyi EPT Barcelona után nagyon beteg lettem. Már pár hónappal korábban is éreztem, hogy nem vagyok igazán jól. Végül az orvosok megállapítottak, hogy egy ritka vérképzőszervi betegségben (krónikus neutropenia, SKN) szenvedek. Fogalmuk sem volt róla, mi okozza. Csontvelő biopsziát végeztek, ami a legfájdalmasabb élmény eddigi életemben. Aztán egy másik vérképzőszervi betegséget is találtak.
Azóta sokkal jobban vagyok, újra aktív lehetek, utazhatok, igaz, továbbra is ellenőrzésekre kell járnom, és még várnak rám vizsgálatok. Majdnem egy év telt el úgy, hogy semmit sem csinálhattam. Az egészség a legnagyobb kincs! Természetesnek vesszük, ilyenkor azonban megtanuljuk értékelni.
Ezt olvastam a Twittereden: "Nagy melleim vannak, szőke a hajam, esélytelen, hogy még intelligens is legyek...". Voltak negatív tapasztalataid a pókerasztaloknál?
Mindig vannak vicces tekintetek. Az, hogy milyen testbe születünk, csak a szerencse dolga, és nincs hatással arra, hogy kik vagyunk, milyen a lelkünk, pláne, hogy mekkora az intelligenciánk. Aki szerint az ember intelligenciáját meghatározza a külleme, az nemcsak szűklátkörű, de egyenesen hülye. Az élet a tapasztalásról szól, de vannak olyanok, akiknek az agyát előítéletek fertőzik.
Összességében engem nem zavar ez. Én szeretem megismerni az embereket, sosem ítélnék a külső alapján. Közhelyes, de igaz, hogy ne a borítója alapján ítéld meg a könyvet. A pókerasztalnál viszont mindig vannak olyanok, akik nem így gondolkodnak, és ítélkeznek, ahogy leülök, de ez az ő problémájuk, nem az enyém.
Ha már ennél a témánál tartunk... Egyszer tanácsot kértél Dan Bilzeriantől, aki cserébe egy meztelen képet kért tőled. Hogyan történt mindez?
Jó ég! Őszintén mondom, kiborulok attól az embertől. Hihetetlen, mennyi pénze van, minden adottsága megvan ahhoz, hogy jó dolgokat tegyen, jobbá tegye a világunkat, de magasról tesz rá, csak kurvázik, meg lövöldözik egész nap. Őszintén hiszem, hogy én azért születtem erre a világra, hogy megpróbáljam kicsit jobbá tenni, és ha annyi pénzem lenne, mint neki... De majd nyerek pókeren, és megvalósítom a terveim!
Mi okozza a legnagyobb örömöt neked?
Az, hogy részese lehetek, ahogyan az unokaöcsém és az unokahugom felnő. Ők az életem értelme, a család rettentően fontos nekem.
És egy korábbi interjú, amelyben Tatjana Pasalic beszélgetett Heffernannal.
