Jókor voltam jó helyen, ennyi történt - Eastgate interjú

Peter Eastgate minden idők legfiatalabb pókervilágbajnoka lett, amikor 2008-ban, 22 évesen, megnyerte a WSOP Main Eventet. 6.843 játékost utasított maga mögé, $9.152.416 nyereményt vágott zsebre. A győzelem után szponzorációs szerződést kapott, versenyről versenyre járva beutazta a világot, és további szép sikereket ért el, például 2. lett a 2009-es EPT London Main Eventen ($843.734) és ugyanebben az évben megnyerte a PCA $5.000 NLHE side eventjét is ($343.000).

A sikerek ellenére Eastgate 2010-ben, 24 évesen, bejelentette, visszavonul a pókertől, feladva a sokak által vágyott szponzori szerződést. A pókerközösséget megdöbbentette a bejelentés, sokan úgy érezték, hogy a póker egyik nagykövete elárulta a játékot. Ma már a legtöbben tisztelettel gondolnak Eastgate akkori döntésére.

Eastgate a napokban a Pokerlistings magazinnak adott interjút, arról mesélt, hogyan alakult az élete a visszavonulást követően.

KÉP

PE: Körülbelül hat éve nem pókerezem komolyan, bár néhány véletlenszerű alkalommal azért indultam versenyeken. És hogy mit csinálok mostanság? Hogy őszinte legyek, nem sok mindent. 2013-ba visszaköltöztem Londonból Dániába, gyógyszerésznek kezdtem tanulni, de aztán négy vizsgából négyen megbuktam, és úgy döntöttem, nincs értelme erőltetni ezt a dolgot. Egyébként eleinte tényleg komolyan gondoltam a tanulást, de aztán nem kötött le, egyszerűen nem tudtam odafigyelni.

2014-től igazából csak sodródok, épp mint három és fél évvel ezelőtt, amikor kitaláltam, hogy suliba kéne járnom. Ennek ellenére nem unatkozom. Valószínűleg kívülről nézve unalmas az életem, de én jól elvagyok. Persze tudom, hogy nem élhetem le az egész életem így, célokat kéne találnom. Fel kéne ébrednie bennem a szenvedélynek valami iránt, de ez egyelőre nem történt meg.

Szóval elvagyok, bár azt nem jelenthetem ki, hogy boldog vagyok. De tudom, ezen csak én tudok változtatni. Anyagi problémáim nincsenek, ezen a téren nem panaszkodhatok, csak hát tudom, hogy ha így öregszem meg, azt bánni fogom, szóval jó lenne találni valami komolyabb elfoglaltságot.

Néhány évvel korábban azt mondtad nekünk, hogy nagyon sok pénzt vesztettél sportfogadással...

Ez igaz.

Még mindig fogadsz?

Már nem.

De akkor nem vesztettél annyit, hogy anyagi gondjaid legyenek?

Annyit azért nem. Az életmódomon változtatnom kellett, ma már úgy élek, mint bármelyik hétköznapi srác, viszont arra elég pénzem van, hogy ezt az életmódot fenntartsam a következő 70-80 évben. Már nem utazgatok kedvemre a nagyvilágban drága szállodákban lakva, de nem is vágyom erre. Még saját autóm sincs. Nem azért, mert nem vehetnék, hanem mert nem érzem úgy, hogy szükségem lenne rá. Ahol lakom, sokkal jobb biciklivel közlekedni, én is így járok mindenhová. Nem vágyom luxusra, olcsó életet élek.

Most viszont itt vagy Grúziában a WSOP International Circuit Tbiliszin...

A verseny szponzora, az Adjarabet keresett meg egy barátomon keresztül, én meg úgy voltam vele, miért ne töltsek itt néhány napot, és pókerezzek kicsit, ha már meghívtak.

Ez esetleg egy visszatérés a részedről?

Egy mini visszatérés... Nem is tartott sokáig. A főversenyen játszottam, és kifizettem egy grúz játékos flopolt szettjét. Most cash game-et játszom, $1/$2 asztalokon, "kicsivel" kisebb a tét, mint amihez korábban hozzászoktam.

A korábbi pókervilágbajnok $1/$2 téten játszik?

És nagyon élvezem, bár kétségtelen, annyit nem fogok nyerni, hogy jelentős hatással legyen az anyagi helyzetemre.

Mint mondtad, az Adjarabet hívott meg. Elképzelhető, hogy aláírsz a teremhez?

Nagyon kedvesek velem, és jelentős teremnek számítanak a grúz piacon, de nincs szó hosszabb távú együttmüködésről.

Nem hiányzik a póker?

Amikor elkezdtem játszani, úgy tíz évvel ezelőtt, úgy éreztem, hogy az életem hátralévő részében minden nap ezt akarom csinálni. Nem is értettem azokat, akik arról beszéltek, hogy ha eleget nyernek, kiszállnak...

Aztán te is ezt csináltad...

Igen. 2010-ben rádöbbentem, hogy mindent elértem, ami elérhető a játékban. Feljutottam a csúcsra. Abba viszont kezdtem belefáradni, hogy a pókeres eredményem határozza meg a napi hangulatom. A legbölcsebb talán az lett volna, ha a saját pénzem félreteszem, és kizárólag a szponzori pénzből játszom tovább. De nem akartam. Imádtam a játékot, bevallom, függő voltam, egy igazi gambler, de aztán eljött az a pont, amikor úgy éreztem, elég volt.

Most itt vagyok Grúziában, élvezem a pókert, de aztán hazamegyek, és nem fogok játszani. A mai napig vannak pókeres barátaim, akikkel rendszeresen találkozom, mégsem ébred fel bennem a vágy, hogy órákig egy pókerasztalnál üljek.

Azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok. Könnyen megtörténhetett volna a világbajnokság után, hogy kapok egy nagy downswinget, és elvesztem a megnyert pénz jelentős részét, de erre nem került sor. Tisztában vagyok azzal, hogy az intelligenciám átlagosnak mondható, a képességeim nem jogosítottak fel arra, hogy ennyi pénzt nyerjek. Egyszerűen jókor voltam jó helyen, ennyi történt.

Peter Eastgate minden idők legfiatalabb pókervilágbajnoka lett, amikor 2008-ban, 22 évesen, megnyerte a WSOP Main Eventet. 6.843 játékost utasított maga mögé, $9.152.416 nyereményt vágott zsebre. A győzelem után szponzorációs szerződést kapott, versenyről versenyre járva beutazta a világot, és további szép sikereket ért el, például 2. lett a 2009-es EPT London Main Eventen ($843.734) és ugyanebben az évben megnyerte a PCA $5.000 NLHE side eventjét is ($343.000).

A sikerek ellenére Eastgate 2010-ben, 24 évesen, bejelentette, visszavonul a pókertől, feladva a sokak által vágyott szponzori szerződést. A pókerközösséget megdöbbentette a bejelentés, sokan úgy érezték, hogy a póker egyik nagykövete elárulta a játékot. Ma már a legtöbben tisztelettel gondolnak Eastgate akkori döntésére.

Eastgate a napokban a Pokerlistings magazinnak adott interjút, arról mesélt, hogyan alakult az élete a visszavonulást követően.

PE: Körülbelül hat éve nem pókerezem komolyan, bár néhány véletlenszerű alkalommal azért indultam versenyeken. És hogy mit csinálok mostanság? Hogy őszinte legyek, nem sok mindent. 2013-ba visszaköltöztem Londonból Dániába, gyógyszerésznek kezdtem tanulni, de aztán négy vizsgából négyen megbuktam, és úgy döntöttem, nincs értelme erőltetni ezt a dolgot. Egyébként eleinte tényleg komolyan gondoltam a tanulást, de aztán nem kötött le, egyszerűen nem tudtam odafigyelni.

2014-től igazából csak sodródok, épp mint három és fél évvel ezelőtt, amikor kitaláltam, hogy suliba kéne járnom. Ennek ellenére nem unatkozom. Valószínűleg kívülről nézve unalmas az életem, de én jól elvagyok. Persze tudom, hogy nem élhetem le az egész életem így, célokat kéne találnom. Fel kéne ébrednie bennem a szenvedélynek valami iránt, de ez egyelőre nem történt meg.

Szóval elvagyok, bár azt nem jelenthetem ki, hogy boldog vagyok. De tudom, ezen csak én tudok változtatni. Anyagi problémáim nincsenek, ezen a téren nem panaszkodhatok, csak hát tudom, hogy ha így öregszem meg, azt bánni fogom, szóval jó lenne találni valami komolyabb elfoglaltságot.

PE: Ez igaz.

PE: Már nem.

PE: Annyit azért nem. Az életmódomon változtatnom kellett, ma már úgy élek, mint bármelyik hétköznapi srác, viszont arra elég pénzem van, hogy ezt az életmódot fenntartsam a következő 70-80 évben. Már nem utazgatok kedvemre a nagyvilágban drága szállodákban lakva, de nem is vágyom erre. Még saját autóm sincs. Nem azért, mert nem vehetnék, hanem mert nem érzem úgy, hogy szükségem lenne rá. Ahol lakom, sokkal jobb biciklivel közlekedni, én is így járok mindenhová. Nem vágyom luxusra, olcsó életet élek.

PE: A verseny szponzora, az Adjarabet keresett meg egy barátomon keresztül, én meg úgy voltam vele, miért ne töltsek itt néhány napot, és pókerezzek kicsit, ha már meghívtak.

PE: Egy mini visszatérés... Nem is tartott sokáig. A főversenyen játszottam, és kifizettem egy grúz játékos flopolt szettjét. Most cash game-et játszom, $1/$2 asztalokon, "kicsivel" kisebb a tét, mint amihez korábban hozzászoktam.

PE: És nagyon élvezem, bár kétségtelen, annyit nem fogok nyerni, hogy jelentős hatással legyen az anyagi helyzetemre.

PE: Nagyon kedvesek velem, és jelentős teremnek számítanak a grúz piacon, de nincs szó hosszabb távú együttmüködésről.

PE: Amikor elkezdtem játszani, úgy tíz évvel ezelőtt, úgy éreztem, hogy az életem hátralévő részében mindennap ezt akarom csinálni. Nem is értettem azokat, akik arról beszéltek, hogy ha eleget nyernek, kiszállnak...

PE: Igen. 2010-ben rádöbbentem, hogy mindent elértem, ami elérhető a játékban. Feljutottam a csúcsra. Abba viszont kezdtem belefáradni, hogy a pókeres eredményem határozza meg a napi hangulatom. A legbölcsebb talán az lett volna, ha a saját pénzem félreteszem, és kizárólag a szponzori pénzből játszom tovább. De nem akartam. Imádtam a játékot, bevallom, függő voltam, egy igazi gambler, de aztán eljött az a pont, amikor úgy éreztem, elég volt.

Most itt vagyok Grúziában, élvezem a pókert, de aztán hazamegyek, és nem fogok játszani. A mai napig vannak pókeres barátaim, akikkel rendszeresen találkozom, mégsem ébred fel bennem a vágy, hogy órákig egy pókerasztalnál üljek.

Azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok. Könnyen megtörténhetett volna a világbajnokság után, hogy kapok egy nagy downswinget, és elvesztem a megnyert pénz jelentős részét, de erre nem került sor. Tisztában vagyok azzal, hogy az intelligenciám átlagosnak mondható, a képességeim nem jogosítottak fel arra, hogy ennyi pénzt nyerjek. Egyszerűen jókor voltam jó helyen, ennyi történt.