Fedor "CrownUpGuy" Holz a napokban ünneplete 23. születésnapját, de már szinte mindent megnyert a pókerben. Élőben $18.495.174 nyereménye van, de online is hatalmas nyerő, többek közt WCOOP Main Event bajnok. Jelenleg vezeti a GPI élöverseny rangsorát. Júliusban megszerezte első WSOP címét is, megnyerte a $111.111 nevezési díjú No Limit Hold'em High Roller for One Dropot $4.981.775-t zsebre vágva.
Holz a WSOP után elmondta, a jövőben már nem veszi olyan komolyan a játékot, új motiváviót keres az életébe.
Holz a napokban ismét nyilatkozott, a CalvinAyre magazin szakírója, Lee Davy szólaltatta meg. Az alábbiakban az interjú magyar kivonatát olvashatjátok.
Fedor Holz
Menjünk vissza kicsit az időben. 2012. szeptembere van, Tomas Petru ellen heads-upolsz a King’s Casino €500 nevezési díjú versenyén. Milyen volt az életed akkoriban?
Teljesen más, mint most, bár egyre nehezebben emlékszem vissza azokra az időkre. Egy nagy házban laktam sok más sráccal együtt, egy kis szobában. Otthagytam a sulit, kevés pénzem volt, kevesebb, mint €1.000. Érdekes volt.
Pókeresek voltak a lakótársaid?
Akkoriban körülbelül egy éve pókereztem. A lakótársaim nem a póker közegéből jöttek, átlagos, normális egyetemista srácok voltak.
Mit tanultál és miért hagytad abba?
Informatikát. Hogy miért hagytam abba, annak több oka is van. A legfontosabb, hogy nem voltam kellően eltökélt. Rájöttem, hogy nem leszek olyan jó ezen a területen, mint szeretnék, és ez frusztrált.
Milyen terveid voltak, amikor otthagytad a sulit?
Semmilyenek. Ez volt a legfőbb gond, és ez konfliktusokat okozott a családommal is. Aggódtak értem. Azt csináltam, amihez az adott pillanatban kedvem volt. A póker érdekelt, volt hozzá kedvem, így szinte minden időmet ezzel töltöttem.
Mekkora volt rajtad a nyomás fiatalabb korodban?
Kezdetben nagyon jó tanuló voltam, és ez okozott némi nyomást. Kialakult rólam egy kép, és azt várták, hogy mindig megfeleljek ennek, hogy kimagasló legyek mindenben, amit csinálok. De sosem tudtam megfelelni. Sokszor nagyon frusztrált voltam emiatt.
Én 2013-ban láttalak először pókerezni, a WPT Badenen, ahol 10. lettél. Mennyiben volt más ez az év, mint az előző?
Mindenben. 2012-ben még nem szerepeltem jól online. Még nem tudtam, mihez kezdjek az életemmel, de aztán jött a rozvadovi verseny, ahol sikerült nyernem egy kis pénzt, és ekkor döntöttem el, hogy ezen az úton megyek tovább. Egyre többet játszottam, egyre többet utaztam, voltam Dél-Afrikában, Ázsiában és Európa több helyszínén. Aztán Bécsbe költöztem, aminek köszönhetően egy csomó tehertől megszabadultam, amik gátolták az előrejutásom. A költözés robbanásszerű változást hozott az életemben. Szuperboldog voltam. Nagyszerű embereket ismertem meg, akik már kötődtek a pókerhez, és sokkal gyorsabbá vált a fejlődésem. Aztán jött az említett badeni verseny, amin mélyen pénzbe értem. Úgy érzem, valójában itt kezdődött minden.
Kik voltak azok, akik leginkább pozitív hatással voltak rád ekkoriban?
Egy nagyobb társaság, akikkel a mai napig közeli kapcsolatban vagyok. Mi úgy hívjuk magunkat, hogy TGK, ami néhány név keveréke. Amikor befogadtak maguk közé, még egy senki voltam. A legtöbben közülük high stakes játékosok, vagy olyanok, akik szintén a legmagasabb téteken játszottak, de aztán abbahagyták a pókert, és az élet más területein váltak sikeressé. Folyamatosan segítjük egymás fejlődését, információkat cserélünk, és így mindig a topon vagyunk, ami nagyon jó dolog.
Hogyan csöppentél bele ebbe a csapatba?
Ez csak úgy jött magától. Olyan vagyok, mint egy szivacs. Ugyanakkor nem az erősségem, hogy új dolgokat találjak ki. Ezek a srácok számos dologban sokkal okosabbak, mint én, főként az új ötletek terén. Mindannyian hozzá tudunk tenni valamilyen értéket a csoporthoz. Én abban vagyok jó, hogy nagyon átfogó a tudásom és nagyon gyorsan megértek mindent. Viszont nem én vagyok az, aki új, járatlan utakat fedez fel, nem ontom magamból az új ötleteket. Nagyjából így működik a csoportunk. Megtárgyaljuk az új ötleteket, közösen csiszolgatjuk, és emiatt sokkal gyorsabban fejlődünk, mint egyedül tennénk.
Inkább követő, vagy inkább vezető vagy a csapatban?
Úgy gondolom, ilyen szempontból egyenlőek vagyunk. Nem nevezném magam követőnek. Szeretjük egymás társaságát, mindannyian tanulunk a másiktól, ennyi.
Hatalmas előnyt jelenthet egy olyan közösség részének lenni, amit olyan top játékosok alkotnak, akik önzetlenül segítik a másik fejlődését...
Hiszek ennek az erejében, és szeretném ezt a pókeren kívüli területeken is kialakítani. Ott talán még hasznosabb lehet egy ilyen rendszer. Rengeteg értékes információ van a nagyvilágban, amit szeretnék begyűjteni, és hasznosítani.
Milyen területekre gondolsz?
Most leginkább a tanulás folyamatára gondoltam, általánosságban, mármint hogy ilyen rendszerben kellene működnie. Tanulni az életről, az érvényesülésről, nem iskolai közegben. Ha szeretnél megtanulni valamit, egyáltalán nem mindegy, hogyan kezdesz hozzá. Ha nincs valaki, aki vezet, akkor elveszel. Meglepő, hogy milyen kevés vágy van az emberekben arra, hogy nagy mennyiségű hasznos tudást szerezzenek.
Te most arról beszélsz, hogy szeretnéd valamilyen formán megreformálni az oktatást?
Nem, én a világról beszélek. Nincsenek korlátok. Az, ahogyan manapság tanulunk, szörnyű. Ha valamit meg akarsz ismerni, akkor erre az a legjobb mód, ha megismered azokat, akik a megismerni vágyott dolog közegében élnek. De erre nincs lehetőség. Pontosabban nagyon kevés olyan platform van, ami bizonyos területek megismerésére ilyen módon ad lehetőséget.
A pókeres fejlődésedben mik voltak a legfontosabb mérföldkövek?
2013 volt a legfontosabb éve a fejlődésemnek. Megteremtettem azt a mentális állapotot, ami lehetővé tette, hogy sikeres legyek, és éppen a legjobbkor jöttek olyan eredmények, amelyek segítették, hogy a megfelelő közegbe kerüljek. Ezek az eredmények abban is segítettek, hogy rövid időn belül megtapasztaljak különböző dolgokat, például az élő játékot, a stake-elést, a szponzor nélküli játékot.
Mit csinálsz a mentális egyensúlyod fenntartásáért?
Ez eléggé személyre szabott dolog, felesleges volna kiragadnom dolgokat. Mikor is kezdtem mental coach-okkal dolgozni, 2014-ben talán? Néha csak arról beszélgetünk, hogy mi történt a múlt héten, de mindig a megfelelő kérdéseket teszik fel, a megfelelő dolgokra világítanak rá, és ez a lényeg.
Miért kezdtél mental coach-t keresni? Hogy megelőzz esetleges későbbi problémákat, vagy már voltak kialakulóban lévő problémáid?
Én mindig, mindenben a fejlődés lehetőségét keresem. Például rengeteg széket és egeret kipróbáltam, hogy rájöjjek, melyik a legjobb számomra. Sokan apróságnak tartják ezeket, nem törőnek velük, de én úgy éreztem, az ilyen apróságok is növelik az eredményességem. Tehát rendkívül fontosnak tartom a megfelelő mentális felkészülést is, például a tilt kiiktatását. Mindig arra törekszem, hogy minden területen mindent megtegyek, ami hozzásegíthet a játékom javulásához, és úgy érzem, a mental coaching sokat segít nekem.
Kik a mental coach-aid?
Az első mental coach, akivel együtt dolgoztam, Thomas Quaade, akit ma már barátomnak mondhatok. Fantasztikus meglátásai vannak, üdítő hatása volt rám. Szintén együtt dolgoztam Elliot Roe-val, aki hipnózist is alkalmazott. A mai napig nagyon hálás vagyok neki a segítségért, támogatásért.
Mik voltak a legfőbb problémák, amiket sikerült legyőznöd a segítségükkel?
Például a bizonytalanság, hogy túlságosan is megkérdőjeleztem a döntéseim. Ez a tulajdonság hasznos is lehet, de van egy határ, ami után már inkább hátráltat, és sokszor nehéz ezt a határvonalat észrevenni. Manapság is el tudok bizonytalanodni, most főként az a nagy kérdés, hogy még mindig a póker-e a legmegfelelőbb időtöltés számomra, vagy ideje lenne valami máshoz kezdeni az életemmel... Ez egy nagyon fontos kérdés számomra jelenleg.
Volt valaha olyan versenyed, amelyen elbizonytalanodtál abban, megérdemelten jutottál-e döntőbe?
Nem hiszem, hogy ilyen valaha is eszembe jutott volna konkrétan. De mint érzés, persze megjelent a bizonytalanság, hogy talán ez, vagy az jobb nálam. Ez az egyik oka, hogy nagyon keményen dolgoztam, hogy még jobb legyek. Szinte minden ellenfelem kielemeztem, nagyon sokat dolgoztam a játékomon. Jobb akartam lenni, mint a riválisaim. Jó dolog, hogy képes vagyok látni, miben vagyok jobb, illetve gyengébb, mint az ellenfél. Ez magabiztosságot ad és nyugalmat, és ettől sokkal jobban játszom.
Szóval kemény vagy magaddal?
Rendkívül, és egy bizonyos határig ez egy nagyon jó dolog. Mindig is arra törekedtem, hogy elérjem a határaim, vagy akár túl is lépjek rajtuk. Kíváncsi vagyok, hogy meddig tudok eljutni. Sokkal könyebb dolog visszalépni egyet, ha akadályokba ütközöl, de így nem fogsz fejlődni. Lehet, hogy ami ma leküzdhetetlen akadálynak tűnik, idővel a komfortzónád része lesz, ha megdolgozol ezért. És ha ez így lesz, újabb célokat tűzhetsz ki, és még nagyobb akadályokat győzhetsz le.
Nem merít ki a folyamatos önfejlesztés?
De, fárasztó. Jelenleg úgy érzem, eszméletlenül kiégtem. Amikor kiestem a Main Eventről, tudtam, hogy le kell állnom. Nagyon sok időbe telik megtanulni, hogyan használjuk legjobban az energiáinkat, mikor kell szünetet tartani. Ebben még sok tanulnivalóm van.
Ma reggel James Akenhead is interjút adott nekem, és arról beszélgettünk, hogy már 25 éves kora előtt többmillió dollárt nyert, és nem volt elég érett ahhoz, hogy kezelni tudjon ennyi pénzt. Te még fiatalabb vagy, mint ő akkor. Te hogy boldogulsz ezzel?
Először 2013-ban kerültem olyan helyzetbe, hogy már sok pénzt kellett kezelnem. Akkoriban már sokat nyertem online. Sok hibát elkövettem, nem megbízható játékosokat szponzoráltam, és számomra ismeretlen területekre fektettem be. Szerencsére sok jó barátom van, akik jó tanácsokkal láttak el. Bár manapság több pénzem van, nem követek el költséges hibákat, mert már elkövettem ezeket kevesebb pénzzel. Manapság már tudom, mibe érdemes fektetni a pénzem, és ezt hogyan csináljam.
Az anyagi helyzeted nem csökkenti a motivációd?
A társadalom egyértelműen rossz értékrendre nevel. A pénz túlértékelt. Az emberek azt hiszik, hogy a pénz befolyással van arra, hogyan érzik magukat, de ezek valójában csak rövidtávú érzések. Rájöttem, hogy az egyetlen dolog, ami hosszútávő örömet, elégedettséget ad, ha valamilyen módon adsz az embereknek. Ezért gondolom úgy, hogy nem kell folytatnom a pókeres karrierem. Ez a játék nem erről szól.
És hogyan akarsz adni az embereknek?
Pontosan ez az, amit ki kell találnom, ha hazaértem. Még nincs igazán ötletem. Azt hiszem, ha az ember fiatal, alapvetően önző a természete, legalábbis a legtöbb emberé az. Jó példa erre Chewy (Andrew Lichtenberger), aki teljesen más most, mint egykor volt, és amikor csak látom, pozitív érzéseim lesznek, úgy érzem, feltölt energiával, és folyamatosan tanulok tőle. Ilyenkor érzi igazán az ember, hogy van, ami fontosabb, mint a pénz, a siker, vagy a győzelem. Hogy van valami más, magasabb rendű dolog. Chewy megszemélyesíti ezt az érzést, nem véletlen, hogy mindenki szereti, és ezt akarom én is behozni az életembe. Azt akarom, hogy az életem ne a pénz körül forogjon, hanem a pozitív érzések körül.
Ha megnézzük a legjobb magas tétes játékosokat, mitől mások ők, mint a többiek?
Hogy képesek kikapcsolni az érzelmeiket. Érdekes dolog ez. Pontosan nem tudom megmondani, mik azok a karakterjegyek, amik sikerre vezetnek, de az biztos, hogy a legjobb brókerekben, pókeresekben, mind megvan az a képesség, hogy úgymond kilépjenek a testükből, levetkőzzék az érzelmi hatásokat, és mintegy külső szemlélőként hozzanak döntéseket. Az egyik pillantaban viccelnek, nevetgélnek, aztán jön egy parti, és minden megszűnik körülöttük. Azt hiszem, ez az, amitől igazán sikeressé tud válni egy játékos.
Mit szeretnél még elérni, mielőtt teljesen abbahagyod a pókert?
Először is, az emberek félreértették, amikor azt mondtam, abbahagyom a játékot. Továbbra is fogok játszani. Ott leszek Barcelonában, az Aussie Millionson, talán Makaón is pókerezem majd, és talán Vegasban, Monte Carlóban is játszom jövőre. De a következő négy hónapban biztosan nem akarok sokat játszani. Szükségem van a pihenésre.
Úgy tűnik nekem, hogy mostantól inkább az élettapasztalatokat szeretnéd gyűjteni a pókeres tapasztalatok helyett, de erre nincs lehetőséged, ha továbbra is ennyire komolyan veszed a játékot...
Igen, ezt jól összefoglaltad.
Holz a WSOP után elmondta, a jövőben már nem veszi olyan komolyan a játékot, új motiváviót keres az életébe.
Holz a napokban ismét nyilatkozott, a CalvinAyre magazin szakírója, Lee Davy szólaltatta meg. Az alábbiakban az interjú magyar kivonatát olvashatjátok.
Fedor Holz
Menjünk vissza kicsit az időben. 2012. szeptembere van, Tomas Petru ellen heads-upolsz a King’s Casino €500 nevezési díjú versenyén. Milyen volt az életed akkoriban?
Teljesen más, mint most, bár egyre nehezebben emlékszem vissza azokra az időkre. Egy nagy házban laktam sok más sráccal együtt, egy kis szobában. Otthagytam a sulit, kevés pénzem volt, kevesebb, mint €1.000. Érdekes volt.
Pókeresek voltak a lakótársaid?
Akkoriban körülbelül egy éve pókereztem. A lakótársaim nem a póker közegéből jöttek, átlagos, normális egyetemista srácok voltak.
Mit tanultál és miért hagytad abba?
Informatikát. Hogy miért hagytam abba, annak több oka is van. A legfontosabb, hogy nem voltam kellően eltökélt. Rájöttem, hogy nem leszek olyan jó ezen a területen, mint szeretnék, és ez frusztrált.
Milyen terveid voltak, amikor otthagytad a sulit?
Semmilyenek. Ez volt a legfőbb gond, és ez konfliktusokat okozott a családommal is. Aggódtak értem. Azt csináltam, amihez az adott pillanatban kedvem volt. A póker érdekelt, volt hozzá kedvem, így szinte minden időmet ezzel töltöttem.
Mekkora volt rajtad a nyomás fiatalabb korodban?
Kezdetben nagyon jó tanuló voltam, és ez okozott némi nyomást. Kialakult rólam egy kép, és azt várták, hogy mindig megfeleljek ennek, hogy kimagasló legyek mindenben, amit csinálok. De sosem tudtam megfelelni. Sokszor nagyon frusztrált voltam emiatt.
Én 2013-ban láttalak először pókerezni, a WPT Badenen, ahol 10. lettél. Mennyiben volt más ez az év, mint az előző?
Mindenben. 2012-ben még nem szerepeltem jól online. Még nem tudtam, mihez kezdjek az életemmel, de aztán jött a rozvadovi verseny, ahol sikerült nyernem egy kis pénzt, és ekkor döntöttem el, hogy ezen az úton megyek tovább. Egyre többet játszottam, egyre többet utaztam, voltam Dél-Afrikában, Ázsiában és Európa több helyszínén. Aztán Bécsbe költöztem, aminek köszönhetően egy csomó tehertől megszabadultam, amik gátolták az előrejutásom. A költözés robbanásszerű változást hozott az életemben. Szuperboldog voltam. Nagyszerű embereket ismertem meg, akik már kötődtek a pókerhez, és sokkal gyorsabbá vált a fejlődésem. Aztán jött az említett badeni verseny, amin mélyen pénzbe értem. Úgy érzem, valójában itt kezdődött minden.
Kik voltak azok, akik leginkább pozitív hatással voltak rád ekkoriban?
Egy nagyobb társaság, akikkel a mai napig közeli kapcsolatban vagyok. Mi úgy hívjuk magunkat, hogy TGK, ami néhány név keveréke. Amikor befogadtak maguk közé, még egy senki voltam. A legtöbben közülük high stakes játékosok, vagy olyanok, akik szintén a legmagasabb téteken játszottak, de aztán abbahagyták a pókert, és az élet más területein váltak sikeressé. Folyamatosan segítjük egymás fejlődését, információkat cserélünk, és így mindig a topon vagyunk, ami nagyon jó dolog.
Hogyan csöppentél bele ebbe a csapatba?
Ez csak úgy jött magától. Olyan vagyok, mint egy szivacs. Ugyanakkor nem az erősségem, hogy új dolgokat találjak ki. Ezek a srácok számos dologban sokkal okosabbak, mint én, főként az új ötletek terén. Mindannyian hozzá tudunk tenni valamilyen értéket a csoporthoz. Én abban vagyok jó, hogy nagyon átfogó a tudásom és nagyon gyorsan megértek mindent. Viszont nem én vagyok az, aki új, járatlan utakat fedez fel, nem ontom magamból az új ötleteket. Nagyjából így működik a csoportunk. Megtárgyaljuk az új ötleteket, közösen csiszolgatjuk, és emiatt sokkal gyorsabban fejlődünk, mint egyedül tennénk.
Inkább követő, vagy inkább vezető vagy a csapatban?
Úgy gondolom, ilyen szempontból egyenlőek vagyunk. Nem nevezném magam követőnek. Szeretjük egymás társaságát, mindannyian tanulunk a másiktól, ennyi.
Hatalmas előnyt jelenthet egy olyan közösség részének lenni, amit olyan top játékosok alkotnak, akik önzetlenül segítik a másik fejlődését...
Hiszek ennek az erejében, és szeretném ezt a pókeren kívüli területeken is kialakítani. Ott talán még hasznosabb lehet egy ilyen rendszer. Rengeteg értékes információ van a nagyvilágban, amit szeretnék begyűjteni, és hasznosítani.
Milyen területekre gondolsz?
Most leginkább a tanulás folyamatára gondoltam, általánosságban, mármint hogy ilyen rendszerben kellene működnie. Tanulni az életről, az érvényesülésről, nem iskolai közegben. Ha szeretnél megtanulni valamit, egyáltalán nem mindegy, hogyan kezdesz hozzá. Ha nincs valaki, aki vezet, akkor elveszel. Meglepő, hogy milyen kevés vágy van az emberekben arra, hogy nagy mennyiségű hasznos tudást szerezzenek.
Te most arról beszélsz, hogy szeretnéd valamilyen formán megreformálni az oktatást?
Nem, én a világról beszélek. Nincsenek korlátok. Az, ahogyan manapság tanulunk, szörnyű. Ha valamit meg akarsz ismerni, akkor erre az a legjobb mód, ha megismered azokat, akik a megismerni vágyott dolog közegében élnek. De erre nincs lehetőség. Pontosabban nagyon kevés olyan platform van, ami bizonyos területek megismerésére ilyen módon ad lehetőséget.
A pókeres fejlődésedben mik voltak a legfontosabb mérföldkövek?
2013 volt a legfontosabb éve a fejlődésemnek. Megteremtettem azt a mentális állapotot, ami lehetővé tette, hogy sikeres legyek, és éppen a legjobbkor jöttek olyan eredmények, amelyek segítették, hogy a megfelelő közegbe kerüljek. Ezek az eredmények abban is segítettek, hogy rövid időn belül megtapasztaljak különböző dolgokat, például az élő játékot, a stake-elést, a szponzor nélküli játékot.
Mit csinálsz a mentális egyensúlyod fenntartásáért?
Ez eléggé személyre szabott dolog, felesleges volna kiragadnom dolgokat. Mikor is kezdtem mental coach-okkal dolgozni, 2014-ben talán? Néha csak arról beszélgetünk, hogy mi történt a múlt héten, de mindig a megfelelő kérdéseket teszik fel, a megfelelő dolgokra világítanak rá, és ez a lényeg.
Miért kezdtél mental coach-t keresni? Hogy megelőzz esetleges későbbi problémákat, vagy már voltak kialakulóban lévő problémáid?
Én mindig, mindenben a fejlődés lehetőségét keresem. Például rengeteg széket és egeret kipróbáltam, hogy rájöjjek, melyik a legjobb számomra. Sokan apróságnak tartják ezeket, nem törőnek velük, de én úgy éreztem, az ilyen apróságok is növelik az eredményességem. Tehát rendkívül fontosnak tartom a megfelelő mentális felkészülést is, például a tilt kiiktatását. Mindig arra törekszem, hogy minden területen mindent megtegyek, ami hozzásegíthet a játékom javulásához, és úgy érzem, a mental coaching sokat segít nekem.
Kik a mental coach-aid?
Az első mental coach, akivel együtt dolgoztam, Thomas Quaade, akit ma már barátomnak mondhatok. Fantasztikus meglátásai vannak, üdítő hatása volt rám. Szintén együtt dolgoztam Elliot Roe-val, aki hipnózist is alkalmazott. A mai napig nagyon hálás vagyok neki a segítségért, támogatásért.
Mik voltak a legfőbb problémák, amiket sikerült legyőznöd a segítségükkel?
Például a bizonytalanság, hogy túlságosan is megkérdőjeleztem a döntéseim. Ez a tulajdonság hasznos is lehet, de van egy határ, ami után már inkább hátráltat, és sokszor nehéz ezt a határvonalat észrevenni. Manapság is el tudok bizonytalanodni, most főként az a nagy kérdés, hogy még mindig a póker-e a legmegfelelőbb időtöltés számomra, vagy ideje lenne valami máshoz kezdeni az életemmel... Ez egy nagyon fontos kérdés számomra jelenleg.
Volt valaha olyan versenyed, amelyen elbizonytalanodtál abban, megérdemelten jutottál-e döntőbe?
Nem hiszem, hogy ilyen valaha is eszembe jutott volna konkrétan. De mint érzés, persze megjelent a bizonytalanság, hogy talán ez, vagy az jobb nálam. Ez az egyik oka, hogy nagyon keményen dolgoztam, hogy még jobb legyek. Szinte minden ellenfelem kielemeztem, nagyon sokat dolgoztam a játékomon. Jobb akartam lenni, mint a riválisaim. Jó dolog, hogy képes vagyok látni, miben vagyok jobb, illetve gyengébb, mint az ellenfél. Ez magabiztosságot ad és nyugalmat, és ettől sokkal jobban játszom.
Szóval kemény vagy magaddal?
Rendkívül, és egy bizonyos határig ez egy nagyon jó dolog. Mindig is arra törekedtem, hogy elérjem a határaim, vagy akár túl is lépjek rajtuk. Kíváncsi vagyok, hogy meddig tudok eljutni. Sokkal könyebb dolog visszalépni egyet, ha akadályokba ütközöl, de így nem fogsz fejlődni. Lehet, hogy ami ma leküzdhetetlen akadálynak tűnik, idővel a komfortzónád része lesz, ha megdolgozol ezért. És ha ez így lesz, újabb célokat tűzhetsz ki, és még nagyobb akadályokat győzhetsz le.
Nem merít ki a folyamatos önfejlesztés?
De, fárasztó. Jelenleg úgy érzem, eszméletlenül kiégtem. Amikor kiestem a Main Eventről, tudtam, hogy le kell állnom. Nagyon sok időbe telik megtanulni, hogyan használjuk legjobban az energiáinkat, mikor kell szünetet tartani. Ebben még sok tanulnivalóm van.
Ma reggel James Akenhead is interjút adott nekem, és arról beszélgettünk, hogy már 25 éves kora előtt többmillió dollárt nyert, és nem volt elég érett ahhoz, hogy kezelni tudjon ennyi pénzt. Te még fiatalabb vagy, mint ő akkor. Te hogy boldogulsz ezzel?
Először 2013-ban kerültem olyan helyzetbe, hogy már sok pénzt kellett kezelnem. Akkoriban már sokat nyertem online. Sok hibát elkövettem, nem megbízható játékosokat szponzoráltam, és számomra ismeretlen területekre fektettem be. Szerencsére sok jó barátom van, akik jó tanácsokkal láttak el. Bár manapság több pénzem van, nem követek el költséges hibákat, mert már elkövettem ezeket kevesebb pénzzel. Manapság már tudom, mibe érdemes fektetni a pénzem, és ezt hogyan csináljam.
Az anyagi helyzeted nem csökkenti a motivációd?
A társadalom egyértelműen rossz értékrendre nevel. A pénz túlértékelt. Az emberek azt hiszik, hogy a pénz befolyással van arra, hogyan érzik magukat, de ezek valójában csak rövidtávú érzések. Rájöttem, hogy az egyetlen dolog, ami hosszútávő örömet, elégedettséget ad, ha valamilyen módon adsz az embereknek. Ezért gondolom úgy, hogy nem kell folytatnom a pókeres karrierem. Ez a játék nem erről szól.
És hogyan akarsz adni az embereknek?
Pontosan ez az, amit ki kell találnom, ha hazaértem. Még nincs igazán ötletem. Azt hiszem, ha az ember fiatal, alapvetően önző a természete, legalábbis a legtöbb emberé az. Jó példa erre Chewy (Andrew Lichtenberger), aki teljesen más most, mint egykor volt, és amikor csak látom, pozitív érzéseim lesznek, úgy érzem, feltölt energiával, és folyamatosan tanulok tőle. Ilyenkor érzi igazán az ember, hogy van, ami fontosabb, mint a pénz, a siker, vagy a győzelem. Hogy van valami más, magasabb rendű dolog. Chewy megszemélyesíti ezt az érzést, nem véletlen, hogy mindenki szereti, és ezt akarom én is behozni az életembe. Azt akarom, hogy az életem ne a pénz körül forogjon, hanem a pozitív érzések körül.
Ha megnézzük a legjobb magas tétes játékosokat, mitől mások ők, mint a többiek?
Hogy képesek kikapcsolni az érzelmeiket. Érdekes dolog ez. Pontosan nem tudom megmondani, mik azok a karakterjegyek, amik sikerre vezetnek, de az biztos, hogy a legjobb brókerekben, pókeresekben, mind megvan az a képesség, hogy úgymond kilépjenek a testükből, levetkőzzék az érzelmi hatásokat, és mintegy külső szemlélőként hozzanak döntéseket. Az egyik pillantaban viccelnek, nevetgélnek, aztán jön egy parti, és minden megszűnik körülöttük. Azt hiszem, ez az, amitől igazán sikeressé tud válni egy játékos.
Mit szeretnél még elérni, mielőtt teljesen abbahagyod a pókert?
Először is, az emberek félreértették, amikor azt mondtam, abbahagyom a játékot. Továbbra is fogok játszani. Ott leszek Barcelonában, az Aussie Millionson, talán Makaón is pókerezem majd, és talán Vegasban, Monte Carlóban is játszom jövőre. De a következő négy hónapban biztosan nem akarok sokat játszani. Szükségem van a pihenésre.
Úgy tűnik nekem, hogy mostantól inkább az élettapasztalatokat szeretnéd gyűjteni a pókeres tapasztalatok helyett, de erre nincs lehetőséged, ha továbbra is ennyire komolyan veszed a játékot...
Igen, ezt jól összefoglaltad.
