Az Expressen.se bloggere, Sohello “BankTheMan” Shah már októberben beszámolt arról, hogy egy fiatal svéd játékos, aki 2009-ben nagy port kavart a legmagasabb tétes játékokban, hamarosan az egyik vezető online terem profija lesz. Leírása minden tekintetben ráillett Isildur1-re, a legtöbben azonban fenntartásokkal kezelték állítását, hiszen elképzelhetetlennek tűnt, hogy a személyazonosságát féltve őrző Isildur aláírjon egy teremhez. Az idő azonban BankTheMant igazolta, Isildur a PokerStars profija lett.
A blogger most újabb nagy dobással jelentkezett, Viktor Blomról készített háromrészes cikket a Svenska Spel számára. Az eddig megjelent első két részből nem derül ki, valóban Blom játszik-e az Isildur1 nicken, a történet azonban így is rendkívül érdekes. Az alábbiakban BankTheMan cikkének fordítását olvashatjátok. Az eseményeket maga Blom meséli.
BankTheMan: Először is szeretném megköszönni blom90-nek, hogy elmesélte történetét. Tudom, rengeteg pletyka kering személye körül, ki ő valójában és mennyit nyert. Remélem, sikerül néhány kérdést megválaszolni. Ez az első alkalom, hogy blom90 bárkinek is nyilatkozik. Épp ezért úgy gondoltam, semmit sem változtatok, szóról szóra azt olvashatjátok, amit papírra vetett.
Viktor Blom
Az első évek
A középiskolában kerültem kapcsolatba a pókerrel (Svédországban, a hat éves elemit követően, 12-15 éves kor között járnak a diákok úgynevezett alsó középiskolába, itt erre kell gondolni), ekkoriban tanította meg a bátyám a Texas Holdem alapjait. Kezdetben egymással heads-upoltunk. Ez nagyjából a pokerboom idejére tehető, ami minket is magával rántott. Néhány barátomat megtanítottam a játékra, ezután éjszakákat pókereztünk át centes alapon, általában 1 korona (12 cent) volt a beszálló. Az aprót használtuk zsetonként, ha 80+ koronával (körülbelül $10) szállt ki valaki, nagyon jó napja volt. Egyre több barátom tanulta meg a játékot, és amikor elkezdődött az iskola, már a szünetekben is ment a póker. Rengetegen akartak csatlakozni, egyre többen lettünk, hamarosan 20-50 koronás tornákat játszottunk. Emlékszem, az egyik 50 koronás tornára 25-en neveztek, és én nyertem meg, nagyon boldog voltam.
Támadás online
A bátyámmal befizettünk $100-at egy online pókerterembe. Első játékunk $11 nevezési díjú MTT volt kábé 700 játékossal. Ötödikek lettünk, $300-at kaszáltunk, ez óriási összeg volt számunkra akkoriban. Elképesztő szériánk volt egyébként, például a verseny elején KJ-val kerültünk preflop all-in AK ellen, és nut flöst flopoltunk. A folytatásban kis nevezési díjú tornákon, illetve $6 és $11 SNG-ken indultunk. Egész jól szerepeltünk, ugyanakkor semmi nagyobb nyeremény... Végül a bátyám egyedül kezdett játszani, én pedig az egyik haverommal, akivel feleztük a bevételt. Kis idő múlva én is egyedül kezdtem pókerezni, létrehoztam a Blom90 nicket. Futott a szekér, $530 FR turbó SNG-kig jutottam. Ekkor még rengeteg amerikai volt a termekben, igazi halastónak számított a póker egy jó játékos számára. Hamar rájöttem, hogy amikor a vakok magasra szöknek, csak agresszív játékkal nyerhetsz. Cash game-mel is próbálkoztam, de úgy éreztem, az SNG és a torna jobban passzol a stílusomhoz.
Fogadni szinte mindenre
Amikor 15 éves lettem (Blom 15 éves kora előtt jutott el a $530 SNG-kig!) divatba jött a fogadás. Mindent pénzben csináltunk, tenisz tornákat rendeztünk és fociztunk. A focit érdekes módon játszottuk. Volt lövő, passzoló és kapus, mindenkire sor került, körben haladtunk a pozíciókon. Addig tartott a játék, amíg valaki elérte a 20 pontot. A gól 2 pontot ért, a gólpassz 1-et, a kapott gól pedig -1-et. Néha kicsit elvadultak a dolgok, nagy viták voltak, amikor szabálytalanság történt, vagy ilyesmi, de összességében nagyszerű móka volt. Kis pénzzel indult az egész, a győztes kezdetben valahol $2-$5 között nyert. Aztán egyre nagyobb összegekben fogadtunk, $500-ban teniszeztünk, és így tovább. Egyre durvábbak lettünk... Gyakran olyan pókerjátékokat játszottunk, ahol kizárólag a szerencse döntött, teljes őrület volt. Az egyik haverom például már $5.000-el tartozott egy másik haveromnak. Italra maradt pénze, meg hogy fizesse az albérletet, de ennyi. Szerencsére mindenki ismert mindenkit, jóban voltunk, a tartozások nem okoztak problémát. Végül a haverom különböző üzletekkel és fogadásokkal törlesztett. Én mostanában nem veszek részt ezekben, de szerintem csak nyárig tartok ki, egyre jobban érdekel a sportfogadás.
Arccal a földre
Négy hónappal korábban, egy jó széria után, $300.000 volt a számlámon. Aztán mindent elbuktam. Olyan mély bűntudatom volt, amilyet sosem éreztem előtte. Emlékszem, amikor kikeltem az ágyból azon a decemberi reggelen (2008. decemberére kell gondolni, ekkor volt Blom 18 éves). Az egész éjszakát átpókereztem, és padlóig tiportam a bankrollomat. Iskolába kellett menni, ahol mellesleg mindenben le voltam maradva... Ha sokat pókerezek, többnyire pókerről álmodom. Az ilyen kemény menetek után általában nagy győzelmekről. Piszok nehéz ilyenkor felébredni, és rájönni, valójában nem nyertem. Miután mindent elvesztettem azon az estén, bedőltem az ágyba, és fohászkodtam: "Kérlek, ma ne pókerről álmodjak. Ezt most nem bírnám ki". Rosszul lettem a póker gondolatától is. Nagyon jól emlékszem az érzésre... Ez az érzés a legpontosabb meghatározása annak, miért nem szabad teljes bankrollt kockáztatni. Azon az estén nem a saját accountommal játszottam, hanem az egyik közeli barátoméval. Ott volt nálunk, neki $2.000-re volt. Általában szabok egy határt, ha elbuktam bizonyos összeget, kiszállok. Mondtam is neki, nyugi, rendben lesz minden, bízz bennem. Azt mondta, oké, akkor szia, gg, gl, és magamra hagyott. $109 és $210 SNG-ket játszottam a PartyPokeren. Nyertem $3.000-et, aztán felmentem $310-es tétre. Ez is jól ment, akárcsak a $210. Végül a $310-en találkoztam egy sráccal. Összeségében elég jól játszott, de volt néhány nagy leakje. Ekkor történt. Elkezdtem több asztalon játszani ellene. És minden flop all-int elvesztettem. És minden coinflipet elvesztettem. Betettem TPTK-re nut színhúzóval, ő TPGK-t mutatott, turn blank, riveren jött a kickere. Valahogy így mentek a dolgok. Csak a végén néztem meg, mennyit buktam. $1.000 volt a számlán. Pánik! Wtf folyik itt!?
(folyt. köv.)
A blogger most újabb nagy dobással jelentkezett, Viktor Blomról készített háromrészes cikket a Svenska Spel számára. Az eddig megjelent első két részből nem derül ki, valóban Blom játszik-e az Isildur1 nicken, a történet azonban így is rendkívül érdekes. Az alábbiakban BankTheMan cikkének fordítását olvashatjátok. Az eseményeket maga Blom meséli.
BankTheMan: Először is szeretném megköszönni blom90-nek, hogy elmesélte történetét. Tudom, rengeteg pletyka kering személye körül, ki ő valójában és mennyit nyert. Remélem, sikerül néhány kérdést megválaszolni. Ez az első alkalom, hogy blom90 bárkinek is nyilatkozik. Épp ezért úgy gondoltam, semmit sem változtatok, szóról szóra azt olvashatjátok, amit papírra vetett.
Viktor Blom
Az első évek
A középiskolában kerültem kapcsolatba a pókerrel (Svédországban, a hat éves elemit követően, 12-15 éves kor között járnak a diákok úgynevezett alsó középiskolába, itt erre kell gondolni), ekkoriban tanította meg a bátyám a Texas Holdem alapjait. Kezdetben egymással heads-upoltunk. Ez nagyjából a pokerboom idejére tehető, ami minket is magával rántott. Néhány barátomat megtanítottam a játékra, ezután éjszakákat pókereztünk át centes alapon, általában 1 korona (12 cent) volt a beszálló. Az aprót használtuk zsetonként, ha 80+ koronával (körülbelül $10) szállt ki valaki, nagyon jó napja volt. Egyre több barátom tanulta meg a játékot, és amikor elkezdődött az iskola, már a szünetekben is ment a póker. Rengetegen akartak csatlakozni, egyre többen lettünk, hamarosan 20-50 koronás tornákat játszottunk. Emlékszem, az egyik 50 koronás tornára 25-en neveztek, és én nyertem meg, nagyon boldog voltam.
Támadás online
A bátyámmal befizettünk $100-at egy online pókerterembe. Első játékunk $11 nevezési díjú MTT volt kábé 700 játékossal. Ötödikek lettünk, $300-at kaszáltunk, ez óriási összeg volt számunkra akkoriban. Elképesztő szériánk volt egyébként, például a verseny elején KJ-val kerültünk preflop all-in AK ellen, és nut flöst flopoltunk. A folytatásban kis nevezési díjú tornákon, illetve $6 és $11 SNG-ken indultunk. Egész jól szerepeltünk, ugyanakkor semmi nagyobb nyeremény... Végül a bátyám egyedül kezdett játszani, én pedig az egyik haverommal, akivel feleztük a bevételt. Kis idő múlva én is egyedül kezdtem pókerezni, létrehoztam a Blom90 nicket. Futott a szekér, $530 FR turbó SNG-kig jutottam. Ekkor még rengeteg amerikai volt a termekben, igazi halastónak számított a póker egy jó játékos számára. Hamar rájöttem, hogy amikor a vakok magasra szöknek, csak agresszív játékkal nyerhetsz. Cash game-mel is próbálkoztam, de úgy éreztem, az SNG és a torna jobban passzol a stílusomhoz.
Fogadni szinte mindenre
Amikor 15 éves lettem (Blom 15 éves kora előtt jutott el a $530 SNG-kig!) divatba jött a fogadás. Mindent pénzben csináltunk, tenisz tornákat rendeztünk és fociztunk. A focit érdekes módon játszottuk. Volt lövő, passzoló és kapus, mindenkire sor került, körben haladtunk a pozíciókon. Addig tartott a játék, amíg valaki elérte a 20 pontot. A gól 2 pontot ért, a gólpassz 1-et, a kapott gól pedig -1-et. Néha kicsit elvadultak a dolgok, nagy viták voltak, amikor szabálytalanság történt, vagy ilyesmi, de összességében nagyszerű móka volt. Kis pénzzel indult az egész, a győztes kezdetben valahol $2-$5 között nyert. Aztán egyre nagyobb összegekben fogadtunk, $500-ban teniszeztünk, és így tovább. Egyre durvábbak lettünk... Gyakran olyan pókerjátékokat játszottunk, ahol kizárólag a szerencse döntött, teljes őrület volt. Az egyik haverom például már $5.000-el tartozott egy másik haveromnak. Italra maradt pénze, meg hogy fizesse az albérletet, de ennyi. Szerencsére mindenki ismert mindenkit, jóban voltunk, a tartozások nem okoztak problémát. Végül a haverom különböző üzletekkel és fogadásokkal törlesztett. Én mostanában nem veszek részt ezekben, de szerintem csak nyárig tartok ki, egyre jobban érdekel a sportfogadás.
Arccal a földre
Négy hónappal korábban, egy jó széria után, $300.000 volt a számlámon. Aztán mindent elbuktam. Olyan mély bűntudatom volt, amilyet sosem éreztem előtte. Emlékszem, amikor kikeltem az ágyból azon a decemberi reggelen (2008. decemberére kell gondolni, ekkor volt Blom 18 éves). Az egész éjszakát átpókereztem, és padlóig tiportam a bankrollomat. Iskolába kellett menni, ahol mellesleg mindenben le voltam maradva... Ha sokat pókerezek, többnyire pókerről álmodom. Az ilyen kemény menetek után általában nagy győzelmekről. Piszok nehéz ilyenkor felébredni, és rájönni, valójában nem nyertem. Miután mindent elvesztettem azon az estén, bedőltem az ágyba, és fohászkodtam: "Kérlek, ma ne pókerről álmodjak. Ezt most nem bírnám ki". Rosszul lettem a póker gondolatától is. Nagyon jól emlékszem az érzésre... Ez az érzés a legpontosabb meghatározása annak, miért nem szabad teljes bankrollt kockáztatni. Azon az estén nem a saját accountommal játszottam, hanem az egyik közeli barátoméval. Ott volt nálunk, neki $2.000-re volt. Általában szabok egy határt, ha elbuktam bizonyos összeget, kiszállok. Mondtam is neki, nyugi, rendben lesz minden, bízz bennem. Azt mondta, oké, akkor szia, gg, gl, és magamra hagyott. $109 és $210 SNG-ket játszottam a PartyPokeren. Nyertem $3.000-et, aztán felmentem $310-es tétre. Ez is jól ment, akárcsak a $210. Végül a $310-en találkoztam egy sráccal. Összeségében elég jól játszott, de volt néhány nagy leakje. Ekkor történt. Elkezdtem több asztalon játszani ellene. És minden flop all-int elvesztettem. És minden coinflipet elvesztettem. Betettem TPTK-re nut színhúzóval, ő TPGK-t mutatott, turn blank, riveren jött a kickere. Valahogy így mentek a dolgok. Csak a végén néztem meg, mennyit buktam. $1.000 volt a számlán. Pánik! Wtf folyik itt!?
(folyt. köv.)
