Augusztusban rendezték meg minden idők legnagyobb nevezési díjú pókerversenyét, a £1.050.000 Triton Milliont a Triton SHR London részeként. Az 54 regisztrációval £54.000.000-os nyereményalap alakult ki, a fődíj £19.000.000 volt. Végül egy kínai üzletember, Aaron Zang nyert, de a heads-upban kötött alku miatt nem ő lett a legnagyobb nyerő. Zhang £13.779.491-ot kapott, ami $16.754.497. A 2. helyen végző amerikai profi, Bryn Kenney azonban £16.890.509-ot, azaz $20.537.187-t kapott.
Kenney az összeggel minden idők legnagyobb élőtorna nyerője lett, $55.505.634-ral áll az élen.
A Cardplayer magazin nemrégiben Kenneyvel beszélgetett, az alábbiakban az interjú magyar változatát olvashatjátok.
Mennyire fontos neked, hogy te állsz az élőverseny-nyeremények örökranglistájának (All-Time Money List ) élén, mennyire volt fókuszban nálad, hogy megszerezd ezt a pozíciót?
Sokáig egyáltalán nem foglalkoztam vele, de aztán bekerültem a Top 100 legnagyobb nyerő közé, és onnatól elkezdett valóságossá válni, hogy ez akár meg is lehet. Jellemzően egyébként is magasra teszem a lécet a saját magam számára, emiatt mindig sokat kell dolgoznom a céljaim eléréséért, de tudtam, ha ezt tényleg meg akarom csinálni, akkor mindenki másnál keményebben kell dolgoznom, több időt, energiát kell belefektetnem a játékom fejlesztésébe másoknál, különben nem fog sikerülni. Egész életemben pókereztem, folyamatosan dolgoztam a játékomon, sosem álltam le, és ennek köszönhető, hogy ma már ennyire éles, abszolút a csúcson érzem magam. Túl vagyok hatalmas downokon, olyanokon, amelyek a teljes rollom elvitték, vagy még annál is többet. Ma már egyáltalán nincs hatással rám a variancia, mentálisan is sikerült idáig eljutnom.
Túl vagy nagy upokon és downokon, nemrég viszont megnyerted minden idők legnagyobb pókeres nyereményét, 20 millió dollárt zsebeltél be. Milyen változásokat hozott ez az életedben?
Most már tényleg csak a játék öröméért pókerezem, minden tét sokkal kisebbnek tűnik. Épp a napokban gondolkodtam ezen. Egy $25.000-os nevezési díj olyan, mint korábban a $2.000-os volt. Továbbra is játszani fogom a legnagyobb tornákat, mert továbbra is imádom a pókert, de több időt fogok a játékon kívüli dolgokra fordítani, talán új dolgokba is belevágok.
Egyébként is nagyon fontos a megfelelő egyensúly megtalálása a póker és a magánélet között. A játékom rettenetesen erős most, mentálisan is nagyon erős vagyok. Minden szuperül alakul minden téren. Ennek pedig a helyes egyensúly a kulcsa. Kevéssé foglalkoztam ezzel a karrierem korábbi szakaszában, de körülbelül három éve elkezdtem nagyon komolyan odafigyelni erre, és sokkal jobbá váltak a dolgok. Nem csak a pókeben lettem eredményesebb, minden téren javult az életem. Elégedett vagyok azzal, ahol vagyok, és nem foglalkozom semmi mással, mint hogy helyes döntéseket hozzak az asztalnál és úgy egyáltalán az életben. És kiélvezem, amikor ez sikerül.
Említetted, hogy azért egy ideje már foglalkoztatott, hogy átvedd a vezetést az All-Time Money Listen. Mennyire motivál, hogy meg is őrizd ezt a pozíciót? Amikor megnyerted a tornát 10 millió dollárral vezettél Justin Bonomo előtt, azóta viszont csökkentette a hátrányát, hiszen néhány nappal a sikered után ő is nyert 3,2 millió dollárt.
Igen, de Bonomo mögött már elég nagy a szakadék. A 3. helyen álló Daniel Negreanuval szemben 15 millió dollár az előnyöm. Szóval elég nagyok a különbségek. Nagyon sok győzelemre van szükség ahhoz, hogy egyáltalán csak felmerüljön valakiben a gondolat, hogy ráhajtson az első helyre. Rövid időn belül elért három, négy vagy akát öt $100k event győzelem sem elég az előzéshez. Ráadásul a játékom csúcsán vagyok, úgy gondolom, én is fogok még nagy összegeket nyerni, vagyis szinte lehetetlen lesz belátható időn belül megelőzni.
Évek óta elképesztően népszerűek a High Rollerek, és semmi jele annak, hogy ez változna a jövőben. Mit gondolsz, meddig juthatsz el nyeremény tekintetében a karriered végére?
Lehetetlen megmondani, mi lesz öt-tíz év múlva, hol tart majd a póker, mekkora nevezési díjú versenyeket rendeznek. Ettől függetlenül azt gondolom, a 100 millió dolláros határ átléphető. De ki tudja, lehet, hogy a 200 vagy 250 millió is realitás lesz addigra. Ennél azért jelenleg nem gondolnék többre. Mindenesetre ha folytatódik a mostani tendencia, és egyre gyakoribbak lesznek a $300k-s re-entryk, meg a $500k és $1m nevezési díjú tornák, akkor a 250 millió dollárt én elérhetőnek tartom.
Amikor interjút adtál Liv Boeree-nak, azt mondtad, leginkább mentálisan készültél a versenyre. Hogyan képzeljük ezt el?
Már a WSOP elejére kimentem, játszottam az egyik korai $50k-s versenyen, és még pénzbe is értem, min-casheltem, de valahogy azt éreztem, nincs kedvem Las Vegashoz. Szóval otthagytam az egészet, helyette utazgattam három hetet, elmentem a San Diego-i Calistoga Ranch-re, ami távol esik mindentől. Igazán nagyon csendes, megnyugtató hely. Sétáltam, túráztam, finomakat ettem, nagyon feltöltött. Rengeteget pókereztem már, folyamatosan fejlesztettem a játékomat. Egy ilyen verseny előtt nem arra van szükség, hogy mondjuk új dolgokat építsek be a játékomba, hanem hogy olyan mentális állapotba hozzam magam, amiben a legjobbam tudom hozni. Elmélyülök, ilyenkor csak arra koncentrálok, hogy olyan flowba kerüljek, ami magabiztossá és relaxálttá tesz, hiszen így tudom önmagam legjobbját nyújtani.
Kétségtelen, hogy magabiztosnak tűntél, hiszen úgy hírlik, nagy side beteket kötöttél, és csak keveset adtál el az akciódból. Mesélnél nekünk kicsit erről?
Nem volt ez előre eltervezve. De tényleg magabiztos voltam, jó formában éreztem magam. Tudom, hogy az emberek szeretnek ellenem fogadni. Én meg szeretek amolyan magányos farkas lenni, én mindenki más ellen. Szerettem volna, ha túl magabiztosnak gondolnak, ha felmerül bennük, hogy talán könnyelműbb vagyok, talán túlzásokba esem emiatt. De, mint mondtam, a magabiztosságom alapja a szuper kiegyensúlyozott lelkiállapot volt, egyáltalán nem volt bennem, hogy túltoljak egy spotot, hogy olyan helyzetekbe menjek bele, amikre semmi szükség. Úgy éreztem, hogy egyfajta olyan lelkiállapot uralkodott el rajtam, amiben talán még a maximumnál is többet tudok kihozni magamból, mintha extra agyi kapacitást kaptam volna, vagy ilyesmi. Az emberek azt mondják, hibátlan versenyt játszottam. Nagyon szigorú vagyok magammal, tudod. Ha mondjuk úgy érek oda a második helyre, hogy közben rosszul játszom, és egyszerűen csak szerencsém van, nem lennék boldog tőle. Úgy érezném, hogy szerencsém volt, az ölembe esett egy nagy nyeremény, és ez nem jelent igazi örömet számomra. De én is úgy gondolom, hogy kimagaslóan manővereztem, és talán tényleg közel voltam egy tökéletes versenyhez, méghozzá a legjobbak ellen.
Mondanál még nénány szót a side betekről? Kikkel fogadtál, illetve mekkora stake-elést kaptál a versenyre? A Twitteren azt írtad, úgy gondolod, te kockáztattad a legtöbb pénzt a tornán...
Igen, ez biztos, nettó értékben én kockáztattam a legtöbbet. Inkább olyanokkal fogadtam, akik csak a közvetítést követték, játékosoktól kevésbé kaptam akciót, nem nagyon akartak ellenem fogadni. Több mint $1.000.000 értékben fogadtam különféle dolgokra. Összességében a bankrollom körülbelül 30-40%-át kockáztattam ezen az egy versenyen, amire mindenki azt mondta, hogy "őrült vagy". De nem érdekelt. Ha vesztek, simán elfogadom.
Ha szuper high stakes játszom, nekem kell, hogy nagy szelettel legyek benne az akciómban. Én akkor vagyok igazán éhes a sikerre, ha saját tőkét kockáztatok. Ha csak kis részem van magamban, kevésbé érdekel a torna. Mondjuk ha egy fődíj 20 millió dollár, de ha nyerek, 16 milliót másoknak kell kifizetnem, akkor nem vagyok kellően motivált, és inkább nem is nevezek. Amikor viszont nagy a tét, a saját kockázatom, na akkor leszek igazán éles.
Érdekes persze, hogy bár érzem a tétet, nincs negatív hatása rám, épp ellenkezőleg. Inkább szórakoztatóbbá, élvezetesebbé válik a játék. Szeretem a pszichikai részét minden téren a pókernek, szeretem kicsit provokálni az ellenfeleimet, például most a fogadással, hogy bárki ellen fogadok magamra, szeretem, ha kicsit felhergelem őket, ennek lehetnek pozitív hatásai az asztalnál. Ezért is szeretem a pókert, ez egy igazi versengés a legmagasabb szinten.
A magas tétes eredményeid önmagukért beszélnek, de azért lássuk be, egyetlen versenyre nehéz alapozni, túl nagy a variancia. Hogyan lehettél mégis ennyire magabiztos? Esetleg úgy gondolod, a többiekre nagyobb hatása volt a tétnek, és ezt ki tudtad használni?
Amiben teljesen biztos voltam, hogy én készen állok a megmérettetésre. És még annak ellenére is úgy gondolom, kisebb hatása volt rám a tétnek, mint a többi pro-ra, hogy többet kockáztattam náluk. Úgy érzem, más játékosok jobban félnek attól, hogy hibát követnek el, mint én. Én nem félek, és hiszek a megérzéseimben.
Szerintem sokakra negatív hatása van, hogy befektető pénzéből pókereznek. Talán attól tartanak, hogy ha elkövetnek egy hibát, rossz megjátszást választanak, és elmegy a torna, akkor elvesztik a szponzort a következő tornákra. Én a saját pénzemből kezdtem crusholni, és senki sem bukott rajtam pénzt, azok pedig, akik befektettek a játékomba kivétel nélkül jól jártak. Az én ajtóm előtt sorban állnak a befektetők. Ha egy csomó csapnivaló döntést hoznék egymás után, még akkor is válogathatnék közöttük.
A torna jótékonysági verseny is volt egyben, 2,7 millió font gyűlt össze ilyen célra a nevezésekből. A formátuma is különleges volt, hiszen csak hobbijátékosok nevezhettek, ők viszont magukkal hozhattak egy profi "vendéget". Két nap akciót követően érted el a fizető helyeket, majd bejutottál a döntőbe is, közepes stackkel voltál ott a legjobb nyolc között. Mik jártak ekkor a fejedben?
Való igaz, ez egy különleges torna volt, de nekem valahogyan sikerült olyan mindsetet kialakítani, mintha csak egy átlagos nap lenne az irodában, egy normális játék. Nem akartam felesleges nyomást helyezni magamra. Nyugodt akartam maradni, a pillanatra koncentrálni. Ha jól emlékszem, holtversenyben harmadik voltam a chipcountban, és úgy áltam hozzá, hogy 2-3 jó partival akár chipleader is lehetek. Tudod, hogy van ez, elviszel egy nagy kasszát, aztán duplázol, és hopp, te állsz az élen.
És pontosan ez történt... Kilencest kaptál bvb szituációban, lecalloltál egy all-int, és duplázni tudtál. Kevéssel később Vivek Rajkumar ment all-in az emelésedre, te pedig épp ászokkal játszottál. A 4-handed játékban már te voltál a chipleder. És ez kiváló lehetőség volt az agresszív játékra, hiszen a döntő elején még kisebbek voltak a pay jumpok, de ebben a szakaszban már hatalmasak...
Igen, nyomást kellett helyeznem rájuk a pay jumpok miatt. Tudom, hogy ők is ezt tették volna a helyemben, de hiába tudták mit csinálok, nem igazán volt módjuk védekezni, mint ahogyan én is dobáltam volna a helyükben, hiába tudom, hogy az ellenfél szélesen támad. Vannak olyan helyzetek, amikor el kell fogadnod a szituációt, mert túl nagy kockázatot vállalsz az ellenállással. Jól játszottam az ezt megelőző szakaszban is, de amikor az élre álltam, igazi fenevaddá változtam.
Voltak olyan játékosok, akik valóban mintha bilincsben játszottak volna, különösen Stephen Chidwick, akinek közepes stackje volt. Ott voltál te, a chipleader, valamint Dan Smith és Aaron Zang, akik meg kisebb stackkel rendelkeztek nála. Ezért volt az a megjátszásod ellene, amikor KJ-ra 3bet all-in mentél, mikor hetesekre nyitott UTG-ből?
Igen. Úgy értem, a KJ tökéletes lap ehhez, van két jó blockered. Emellett ő egy agresszíven pókerező srác. Sokan nem nyitják meg a 98s, A5s, és ehhez hasonló lapjaikat, de ő igen, emiatt nagyon profitábilis volt abban a spotban a KJ shove.
Egyébként sokkolt, amikor megadott hetesekkel. Azt hiszem, ez hiba volt a részéről. Legalább tízesek kellettek volna ehhez, vagy AKs. Talán lehetett egy kis ego is abban, hogy így döntött, mert egyértelműen azt sugároztam, hogy én vagyok a legjobb az asztalnál, és talán el akart kapni, megmutatni, hogy nem így van. Mindenesetre nagyon meglepődtem, amikor megláttam a heteseket. Azt hittem, legrosszabb esetben is tízesei vagy kilencesei vannak, sőt, talán még ezeket is el tudja dobni. Több olyan játékossal beszéltem azóta, akik nagyon erősek a 4-handed szituációkban, és azt mondták, ilyen stackméreteknél nem is kellett volna semmivel nyitnia UTG-ből, csak limpelnie. Én sem látom a nyitásban az értéket. Csak több zseton kerül a kasszába, amit sokkal többször fogok shove-val támadni. Ha csak limpel, a kassza kisebb, kevesebbet fogok shove-olni, és többet checkelni.
Semmilyen érv nem szól amellett, hogy növelje a kassza méretét ellenem. Különösen egy ilyen lappal, mint a hetes pár, ami nem flopol jól. Miért akarja itt duzzasztani a kasszát? Az pedig egy őrült dolog szerintem, hogy callolta az all-inem. Körülbelül kétszer, de legalább másfélszer annyi zsetonja volt, mint a másik két srácnak. Még ha úgy gondoljuk, hogy nagyon széles a pre push range-em, akkor is az esetek többségében nem lesz nagyobb favorit a 60%-nál. És a 60-40 spotot örűltség felvállalni, amikor a pay jump 3 millió dollár körül van a 4. és 3. között és 5 millió dollár a 3. és 2. között, illetve 7 millió a 2. és 1. hely között.
Chidwick mindenesetre callolt, és megnyerted a flipet, hatalmas stackkel vágtál neki a 3-handed szakasznak. Kevéssel ezután kiejtetted Dan Smith-t, így 4:1-es vezetéssel kezdted a heads-upot. Miért kötöttél itt alkut?
Mielőtt elkezdtük a heads-upot, tartottunk egy nagyon rövid szünetet, és Aaron Zang megkérdezte, nem akarok-e alkut kötni. Én meg úgy gondoltam, hogy bár nálam van a legtöbb zseton, őrültség lenne, ha nemet mondanék erre, hiszen 7 millió dollár a tét a párbajban. Nem akartam gamblerkedni, hiába a zsetonelőny, könnyen el tud menni egy rossz szériával a stack. Szóval könnyű döntés volt. Az is felmerült bennem, hogy az alku után fellazul, könnyebben fog beleszaladni egy rossz döntésbe. Persze az is igaz, hogy a nagy tét nyomás lehetett volna neki, mindenesetre én úgy éreztem, ez egy jó spot, jól járok vele, és egy barátságos gesztus is egyben.
A 2. helyezéseddel minden idők legnagyobb élőtorna nyerője lettél, ugyanakkor Phil Hellmuth kitett a Twitterre egy olyan all-time money listet, ami csak az $5.500 vagy kisebb versenyeket tartalmazta, és persze ezen ő vezetett. Sokak szerint a high rollerek valóban torzítják az eredményt, hiszen a profik többségében eladják az akciójukat ezeken, szóval közel sem akkora a valós nyereményük, mint amekkora a listában szerepel.
Én úgy vagyok ezzel, hogy bár a high rollerek valóban eladnak az akciójukból, de egyértelmű, hogy nagy nyerők magastétes játékokban, a befektetők nem vásárolnának százalékot belőlük, ha nem így lenne. Ez nem úgy működik, hogy van néhány random srác, akikhez öntik a pénzt a befektetők, ők ezért keményen megdolgoztak. Ők a legnagyobb nyerők, a játék meghatározó alakjai, így természetes, hogy ők vezetik ezeket a listákat is.
Mi a további terved a pókerben, illetve a magánéletben? Korábban mondtad, hogy kevesebb tornán fogsz indulni már, de a high rollereken továbbra is ott leszel.
A pókerre vonatkozóan: továbbra is játszom, de csak azokon a versenyeken, amikre minden szempontból szívesen megyek. Ott leszek Londonban, Barcelonában, a Triton eventeken és Melbourne-ben. Egyébként meg: szeretnék testileg minél egészségesebb lenni, szellemileg minél élesebb és talán kiszélesítem az üzleti befektetéseim körét is néhány barátommal, akik nagyon sikeresek, de még semmit sem mondanék biztosra, egyelőre csak élvezem a mögöttem álló sikert, pihenek, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő.
Kenney az összeggel minden idők legnagyobb élőtorna nyerője lett, $55.505.634-ral áll az élen.
A Cardplayer magazin nemrégiben Kenneyvel beszélgetett, az alábbiakban az interjú magyar változatát olvashatjátok.
Mennyire fontos neked, hogy te állsz az élőverseny-nyeremények örökranglistájának (All-Time Money List ) élén, mennyire volt fókuszban nálad, hogy megszerezd ezt a pozíciót?
Sokáig egyáltalán nem foglalkoztam vele, de aztán bekerültem a Top 100 legnagyobb nyerő közé, és onnatól elkezdett valóságossá válni, hogy ez akár meg is lehet. Jellemzően egyébként is magasra teszem a lécet a saját magam számára, emiatt mindig sokat kell dolgoznom a céljaim eléréséért, de tudtam, ha ezt tényleg meg akarom csinálni, akkor mindenki másnál keményebben kell dolgoznom, több időt, energiát kell belefektetnem a játékom fejlesztésébe másoknál, különben nem fog sikerülni. Egész életemben pókereztem, folyamatosan dolgoztam a játékomon, sosem álltam le, és ennek köszönhető, hogy ma már ennyire éles, abszolút a csúcson érzem magam. Túl vagyok hatalmas downokon, olyanokon, amelyek a teljes rollom elvitték, vagy még annál is többet. Ma már egyáltalán nincs hatással rám a variancia, mentálisan is sikerült idáig eljutnom.
Túl vagy nagy upokon és downokon, nemrég viszont megnyerted minden idők legnagyobb pókeres nyereményét, 20 millió dollárt zsebeltél be. Milyen változásokat hozott ez az életedben?
Most már tényleg csak a játék öröméért pókerezem, minden tét sokkal kisebbnek tűnik. Épp a napokban gondolkodtam ezen. Egy $25.000-os nevezési díj olyan, mint korábban a $2.000-os volt. Továbbra is játszani fogom a legnagyobb tornákat, mert továbbra is imádom a pókert, de több időt fogok a játékon kívüli dolgokra fordítani, talán új dolgokba is belevágok.
Egyébként is nagyon fontos a megfelelő egyensúly megtalálása a póker és a magánélet között. A játékom rettenetesen erős most, mentálisan is nagyon erős vagyok. Minden szuperül alakul minden téren. Ennek pedig a helyes egyensúly a kulcsa. Kevéssé foglalkoztam ezzel a karrierem korábbi szakaszában, de körülbelül három éve elkezdtem nagyon komolyan odafigyelni erre, és sokkal jobbá váltak a dolgok. Nem csak a pókeben lettem eredményesebb, minden téren javult az életem. Elégedett vagyok azzal, ahol vagyok, és nem foglalkozom semmi mással, mint hogy helyes döntéseket hozzak az asztalnál és úgy egyáltalán az életben. És kiélvezem, amikor ez sikerül.
Említetted, hogy azért egy ideje már foglalkoztatott, hogy átvedd a vezetést az All-Time Money Listen. Mennyire motivál, hogy meg is őrizd ezt a pozíciót? Amikor megnyerted a tornát 10 millió dollárral vezettél Justin Bonomo előtt, azóta viszont csökkentette a hátrányát, hiszen néhány nappal a sikered után ő is nyert 3,2 millió dollárt.
Igen, de Bonomo mögött már elég nagy a szakadék. A 3. helyen álló Daniel Negreanuval szemben 15 millió dollár az előnyöm. Szóval elég nagyok a különbségek. Nagyon sok győzelemre van szükség ahhoz, hogy egyáltalán csak felmerüljön valakiben a gondolat, hogy ráhajtson az első helyre. Rövid időn belül elért három, négy vagy akát öt $100k event győzelem sem elég az előzéshez. Ráadásul a játékom csúcsán vagyok, úgy gondolom, én is fogok még nagy összegeket nyerni, vagyis szinte lehetetlen lesz belátható időn belül megelőzni.
Évek óta elképesztően népszerűek a High Rollerek, és semmi jele annak, hogy ez változna a jövőben. Mit gondolsz, meddig juthatsz el nyeremény tekintetében a karriered végére?
Lehetetlen megmondani, mi lesz öt-tíz év múlva, hol tart majd a póker, mekkora nevezési díjú versenyeket rendeznek. Ettől függetlenül azt gondolom, a 100 millió dolláros határ átléphető. De ki tudja, lehet, hogy a 200 vagy 250 millió is realitás lesz addigra. Ennél azért jelenleg nem gondolnék többre. Mindenesetre ha folytatódik a mostani tendencia, és egyre gyakoribbak lesznek a $300k-s re-entryk, meg a $500k és $1m nevezési díjú tornák, akkor a 250 millió dollárt én elérhetőnek tartom.
Amikor interjút adtál Liv Boeree-nak, azt mondtad, leginkább mentálisan készültél a versenyre. Hogyan képzeljük ezt el?
Már a WSOP elejére kimentem, játszottam az egyik korai $50k-s versenyen, és még pénzbe is értem, min-casheltem, de valahogy azt éreztem, nincs kedvem Las Vegashoz. Szóval otthagytam az egészet, helyette utazgattam három hetet, elmentem a San Diego-i Calistoga Ranch-re, ami távol esik mindentől. Igazán nagyon csendes, megnyugtató hely. Sétáltam, túráztam, finomakat ettem, nagyon feltöltött. Rengeteget pókereztem már, folyamatosan fejlesztettem a játékomat. Egy ilyen verseny előtt nem arra van szükség, hogy mondjuk új dolgokat építsek be a játékomba, hanem hogy olyan mentális állapotba hozzam magam, amiben a legjobbam tudom hozni. Elmélyülök, ilyenkor csak arra koncentrálok, hogy olyan flowba kerüljek, ami magabiztossá és relaxálttá tesz, hiszen így tudom önmagam legjobbját nyújtani.
Kétségtelen, hogy magabiztosnak tűntél, hiszen úgy hírlik, nagy side beteket kötöttél, és csak keveset adtál el az akciódból. Mesélnél nekünk kicsit erről?
Nem volt ez előre eltervezve. De tényleg magabiztos voltam, jó formában éreztem magam. Tudom, hogy az emberek szeretnek ellenem fogadni. Én meg szeretek amolyan magányos farkas lenni, én mindenki más ellen. Szerettem volna, ha túl magabiztosnak gondolnak, ha felmerül bennük, hogy talán könnyelműbb vagyok, talán túlzásokba esem emiatt. De, mint mondtam, a magabiztosságom alapja a szuper kiegyensúlyozott lelkiállapot volt, egyáltalán nem volt bennem, hogy túltoljak egy spotot, hogy olyan helyzetekbe menjek bele, amikre semmi szükség. Úgy éreztem, hogy egyfajta olyan lelkiállapot uralkodott el rajtam, amiben talán még a maximumnál is többet tudok kihozni magamból, mintha extra agyi kapacitást kaptam volna, vagy ilyesmi. Az emberek azt mondják, hibátlan versenyt játszottam. Nagyon szigorú vagyok magammal, tudod. Ha mondjuk úgy érek oda a második helyre, hogy közben rosszul játszom, és egyszerűen csak szerencsém van, nem lennék boldog tőle. Úgy érezném, hogy szerencsém volt, az ölembe esett egy nagy nyeremény, és ez nem jelent igazi örömet számomra. De én is úgy gondolom, hogy kimagaslóan manővereztem, és talán tényleg közel voltam egy tökéletes versenyhez, méghozzá a legjobbak ellen.
Mondanál még nénány szót a side betekről? Kikkel fogadtál, illetve mekkora stake-elést kaptál a versenyre? A Twitteren azt írtad, úgy gondolod, te kockáztattad a legtöbb pénzt a tornán...
Igen, ez biztos, nettó értékben én kockáztattam a legtöbbet. Inkább olyanokkal fogadtam, akik csak a közvetítést követték, játékosoktól kevésbé kaptam akciót, nem nagyon akartak ellenem fogadni. Több mint $1.000.000 értékben fogadtam különféle dolgokra. Összességében a bankrollom körülbelül 30-40%-át kockáztattam ezen az egy versenyen, amire mindenki azt mondta, hogy "őrült vagy". De nem érdekelt. Ha vesztek, simán elfogadom.
Ha szuper high stakes játszom, nekem kell, hogy nagy szelettel legyek benne az akciómban. Én akkor vagyok igazán éhes a sikerre, ha saját tőkét kockáztatok. Ha csak kis részem van magamban, kevésbé érdekel a torna. Mondjuk ha egy fődíj 20 millió dollár, de ha nyerek, 16 milliót másoknak kell kifizetnem, akkor nem vagyok kellően motivált, és inkább nem is nevezek. Amikor viszont nagy a tét, a saját kockázatom, na akkor leszek igazán éles.
Érdekes persze, hogy bár érzem a tétet, nincs negatív hatása rám, épp ellenkezőleg. Inkább szórakoztatóbbá, élvezetesebbé válik a játék. Szeretem a pszichikai részét minden téren a pókernek, szeretem kicsit provokálni az ellenfeleimet, például most a fogadással, hogy bárki ellen fogadok magamra, szeretem, ha kicsit felhergelem őket, ennek lehetnek pozitív hatásai az asztalnál. Ezért is szeretem a pókert, ez egy igazi versengés a legmagasabb szinten.
A magas tétes eredményeid önmagukért beszélnek, de azért lássuk be, egyetlen versenyre nehéz alapozni, túl nagy a variancia. Hogyan lehettél mégis ennyire magabiztos? Esetleg úgy gondolod, a többiekre nagyobb hatása volt a tétnek, és ezt ki tudtad használni?
Amiben teljesen biztos voltam, hogy én készen állok a megmérettetésre. És még annak ellenére is úgy gondolom, kisebb hatása volt rám a tétnek, mint a többi pro-ra, hogy többet kockáztattam náluk. Úgy érzem, más játékosok jobban félnek attól, hogy hibát követnek el, mint én. Én nem félek, és hiszek a megérzéseimben.
Szerintem sokakra negatív hatása van, hogy befektető pénzéből pókereznek. Talán attól tartanak, hogy ha elkövetnek egy hibát, rossz megjátszást választanak, és elmegy a torna, akkor elvesztik a szponzort a következő tornákra. Én a saját pénzemből kezdtem crusholni, és senki sem bukott rajtam pénzt, azok pedig, akik befektettek a játékomba kivétel nélkül jól jártak. Az én ajtóm előtt sorban állnak a befektetők. Ha egy csomó csapnivaló döntést hoznék egymás után, még akkor is válogathatnék közöttük.
A torna jótékonysági verseny is volt egyben, 2,7 millió font gyűlt össze ilyen célra a nevezésekből. A formátuma is különleges volt, hiszen csak hobbijátékosok nevezhettek, ők viszont magukkal hozhattak egy profi "vendéget". Két nap akciót követően érted el a fizető helyeket, majd bejutottál a döntőbe is, közepes stackkel voltál ott a legjobb nyolc között. Mik jártak ekkor a fejedben?
Való igaz, ez egy különleges torna volt, de nekem valahogyan sikerült olyan mindsetet kialakítani, mintha csak egy átlagos nap lenne az irodában, egy normális játék. Nem akartam felesleges nyomást helyezni magamra. Nyugodt akartam maradni, a pillanatra koncentrálni. Ha jól emlékszem, holtversenyben harmadik voltam a chipcountban, és úgy áltam hozzá, hogy 2-3 jó partival akár chipleader is lehetek. Tudod, hogy van ez, elviszel egy nagy kasszát, aztán duplázol, és hopp, te állsz az élen.
És pontosan ez történt... Kilencest kaptál bvb szituációban, lecalloltál egy all-int, és duplázni tudtál. Kevéssel később Vivek Rajkumar ment all-in az emelésedre, te pedig épp ászokkal játszottál. A 4-handed játékban már te voltál a chipleder. És ez kiváló lehetőség volt az agresszív játékra, hiszen a döntő elején még kisebbek voltak a pay jumpok, de ebben a szakaszban már hatalmasak...
Igen, nyomást kellett helyeznem rájuk a pay jumpok miatt. Tudom, hogy ők is ezt tették volna a helyemben, de hiába tudták mit csinálok, nem igazán volt módjuk védekezni, mint ahogyan én is dobáltam volna a helyükben, hiába tudom, hogy az ellenfél szélesen támad. Vannak olyan helyzetek, amikor el kell fogadnod a szituációt, mert túl nagy kockázatot vállalsz az ellenállással. Jól játszottam az ezt megelőző szakaszban is, de amikor az élre álltam, igazi fenevaddá változtam.
Voltak olyan játékosok, akik valóban mintha bilincsben játszottak volna, különösen Stephen Chidwick, akinek közepes stackje volt. Ott voltál te, a chipleader, valamint Dan Smith és Aaron Zang, akik meg kisebb stackkel rendelkeztek nála. Ezért volt az a megjátszásod ellene, amikor KJ-ra 3bet all-in mentél, mikor hetesekre nyitott UTG-ből?
Igen. Úgy értem, a KJ tökéletes lap ehhez, van két jó blockered. Emellett ő egy agresszíven pókerező srác. Sokan nem nyitják meg a 98s, A5s, és ehhez hasonló lapjaikat, de ő igen, emiatt nagyon profitábilis volt abban a spotban a KJ shove.
Egyébként sokkolt, amikor megadott hetesekkel. Azt hiszem, ez hiba volt a részéről. Legalább tízesek kellettek volna ehhez, vagy AKs. Talán lehetett egy kis ego is abban, hogy így döntött, mert egyértelműen azt sugároztam, hogy én vagyok a legjobb az asztalnál, és talán el akart kapni, megmutatni, hogy nem így van. Mindenesetre nagyon meglepődtem, amikor megláttam a heteseket. Azt hittem, legrosszabb esetben is tízesei vagy kilencesei vannak, sőt, talán még ezeket is el tudja dobni. Több olyan játékossal beszéltem azóta, akik nagyon erősek a 4-handed szituációkban, és azt mondták, ilyen stackméreteknél nem is kellett volna semmivel nyitnia UTG-ből, csak limpelnie. Én sem látom a nyitásban az értéket. Csak több zseton kerül a kasszába, amit sokkal többször fogok shove-val támadni. Ha csak limpel, a kassza kisebb, kevesebbet fogok shove-olni, és többet checkelni.
Semmilyen érv nem szól amellett, hogy növelje a kassza méretét ellenem. Különösen egy ilyen lappal, mint a hetes pár, ami nem flopol jól. Miért akarja itt duzzasztani a kasszát? Az pedig egy őrült dolog szerintem, hogy callolta az all-inem. Körülbelül kétszer, de legalább másfélszer annyi zsetonja volt, mint a másik két srácnak. Még ha úgy gondoljuk, hogy nagyon széles a pre push range-em, akkor is az esetek többségében nem lesz nagyobb favorit a 60%-nál. És a 60-40 spotot örűltség felvállalni, amikor a pay jump 3 millió dollár körül van a 4. és 3. között és 5 millió dollár a 3. és 2. között, illetve 7 millió a 2. és 1. hely között.
Chidwick mindenesetre callolt, és megnyerted a flipet, hatalmas stackkel vágtál neki a 3-handed szakasznak. Kevéssel ezután kiejtetted Dan Smith-t, így 4:1-es vezetéssel kezdted a heads-upot. Miért kötöttél itt alkut?
Mielőtt elkezdtük a heads-upot, tartottunk egy nagyon rövid szünetet, és Aaron Zang megkérdezte, nem akarok-e alkut kötni. Én meg úgy gondoltam, hogy bár nálam van a legtöbb zseton, őrültség lenne, ha nemet mondanék erre, hiszen 7 millió dollár a tét a párbajban. Nem akartam gamblerkedni, hiába a zsetonelőny, könnyen el tud menni egy rossz szériával a stack. Szóval könnyű döntés volt. Az is felmerült bennem, hogy az alku után fellazul, könnyebben fog beleszaladni egy rossz döntésbe. Persze az is igaz, hogy a nagy tét nyomás lehetett volna neki, mindenesetre én úgy éreztem, ez egy jó spot, jól járok vele, és egy barátságos gesztus is egyben.
A 2. helyezéseddel minden idők legnagyobb élőtorna nyerője lettél, ugyanakkor Phil Hellmuth kitett a Twitterre egy olyan all-time money listet, ami csak az $5.500 vagy kisebb versenyeket tartalmazta, és persze ezen ő vezetett. Sokak szerint a high rollerek valóban torzítják az eredményt, hiszen a profik többségében eladják az akciójukat ezeken, szóval közel sem akkora a valós nyereményük, mint amekkora a listában szerepel.
Én úgy vagyok ezzel, hogy bár a high rollerek valóban eladnak az akciójukból, de egyértelmű, hogy nagy nyerők magastétes játékokban, a befektetők nem vásárolnának százalékot belőlük, ha nem így lenne. Ez nem úgy működik, hogy van néhány random srác, akikhez öntik a pénzt a befektetők, ők ezért keményen megdolgoztak. Ők a legnagyobb nyerők, a játék meghatározó alakjai, így természetes, hogy ők vezetik ezeket a listákat is.
Mi a további terved a pókerben, illetve a magánéletben? Korábban mondtad, hogy kevesebb tornán fogsz indulni már, de a high rollereken továbbra is ott leszel.
A pókerre vonatkozóan: továbbra is játszom, de csak azokon a versenyeken, amikre minden szempontból szívesen megyek. Ott leszek Londonban, Barcelonában, a Triton eventeken és Melbourne-ben. Egyébként meg: szeretnék testileg minél egészségesebb lenni, szellemileg minél élesebb és talán kiszélesítem az üzleti befektetéseim körét is néhány barátommal, akik nagyon sikeresek, de még semmit sem mondanék biztosra, egyelőre csak élvezem a mögöttem álló sikert, pihenek, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő.
