A Royal Pókerklub Budapest első olyan klubja, melyet a szervezők kizárólag a póker köré szerveztek. Ahogy korábban már itt és itt megírtuk, rengeteg asztal, óriási kivetítők és LCD tv-k gondoskodnak arról, hogy a versenyzők pontosan tudják, hogy áll a verseny, mikor lesz szünet, vagy mekkorára emelkednek a következő szinten a vakok. A verseny szünetében finom szendvicsek, gyümölcslevek és egyéb üdítők várták a versenytől meggyötört játékosokat, akik – jó magyar szokás lévén – úgy repültek rá az „ingyen” kajára, mint légy arra a bizonyos barna valamire. A szervezésre, az ételek ízére szerintem senkinek nem lehet egy szava sem, hacsaknem az, hogy bizony elég későn, ha jól emlékszem a verseny előtt két nappal kaptunk egy e-mailt, melyben arról tájékoztattak minket, hogy a „heppöning” az előre beharangozott délután 6 helyett 4-kor kezdődik...Ez nem tetszett, gondolom sokan mások is így voltak ezzel, hiszen mint tudjuk a péntek még munkanap, és nem mindenkinek olyan a munkahelye, hogy péntek ebéd után el tud jönni...Igen, ebéd után, mert azért karácsony előtt néhány nappal járunk, amikor a pesti közlekedésben bizony egy apró korty Red Bull-t elfogyasztó csiga nagyságrendileg fele annyi idő alatt teszi meg ugyanazt a távot, mint a szerencsétlen autós. És tényleg, lépésben lehetett közlekedni a városban, jobban jártam volna, ha gyalog megyek, vagy a metrót választom.
A korai kezdés miatt sajnos öt fős csapatunkból négy ember nem tudott a kezdésre beérni. Zoleee egyetlen emberként 4 óra előtt pár perccel jelezte, hogy itt leszünk, nincs probléma, és egyetlenként leült versenyezni. 30 perc késéssel a második vakszint közepén beértem én is Skiboy-jal, majd utánunk 20 perccel, a harmadik szint elejére beért másik két csapattagunk (mernok, Fry332) is. Mindenesetre a késéssel együtt sajnos kilencezeregynehány zsetonnal jobban álltam, mint Zoleee, aki egy alul-felül nyitott sor + színdraw kombináció draw lappal egy nagyobb potot vesztett. A második szinten egyébként 200/400-volt a vak, vagyis én magam is short stratégiát kellett játszak, mint ahogy mindenki másnak is...
Az asztalhoz leülve kissé elcsodálkoztam azon, hogy bizony sokat változott a pókervilág az elmúlt időszakban. Míg néhány éve egy ilyen asztalnál mindenki egy igazán laza (rossz LAG) játékot játszott volna, addig most elérkeztünk oda, hogy az asztal jellemző képe az volt, hogy mindenki csak szigorúan dobálta lapjait. Persze nem tudom, hogy csak az én asztalom volt-e ilyen feszes, vagy a többi is. Egy határeset középső pozíciós emeléssel egy jobbfajta játékossal összekerülve a flop cbetem után sajnos dobnom kellett K high lapomat, mikor az ellenfél all-int jelentett. Ekkor még 8-an voltunk, és már nagyon short stack voltam, 10-12 BB-vel. Ekkor SB-ben egy AKs-t pillantottam meg, majd egy minraise és call után all-in mentem, amit legnagyobb meglepetésemre a nagy vak fogadott, a másik két játékos pedig dobott. QQ vs AK, coin flip, nem is nagyon gondoltam másra, szerencsére jött a király és ezzel átlag stack-re erősödtem. A követkeőkben – megjegyzem végig igen jó lapokkal – lopkodni próbáltam és meg is erősödtem rendesen. Néhány kör múlva – ha jól emlékszem – már át is vettem a vezetést az asztalon. A végén 3-an maradtunk, köztünk egy konkurens oldal kettes csapatának képviselője. Sajnálatos módon a harmadik ember számomra érthetetlen és furcsa módon a flop után gyakorlatiag semmivel átadta a pénzét az egyébként igen jól játszó heads-up ellenfelemnek, melyet azonban még így is kb. egyenlő zsetonaránnyal kezdtünk.
A heads up elején agresszivitással próbálkoztam, melynek okán egy Q high lappal sajnos elvesztettem zsetonjaim egy részét, és all-in vagy fold szituációba kerültem. (A vakok akkorák voltak, hogy elég volt egy rossz mozdulat.) Néhány leosztás után 55-öt pillantottam meg, mikor ellenfelem all-int jelentett. Elfogadtam a hívását. 55 vs A6
Nos ekkor kezdünk el csapattársaimmal erőteljesen szurkolni, vagy jobban mondva az asztalt ütni és közben üvöltözni: 2-es! 2-es! Gyere kettes! (Ötösért nem volt pofánk rimánkodni!) A turn sajnos 6-ost hozott, de persze nem adtuk fel! Én ütöttem, csaptam az asztalt, a többiek mögöttem üvöltve mondták: Ötöst! Ötöst! Leesik a river:
5-ös!!!!
No comment, az üvöltés, szugerálás működik :) Megmenekültem!
Ekkor nagyon örültem, és nem hittem, hogy elveszíthetem a heads-up-ot (ismét egyenlő zsetonunk lett), de egy határeset emelésemet elkapva ellenfelem újra elvette zsetonjaim jó részét (Q7 preflop reraise-emre all-int jelentett, máig nem tudom, meg kellett volna-e adnom), majd a végén egy Q9 vs AT szituációban alulmaradtam. Ezúttal is gratulálok neki, jól játszott, megérdemelte a győzelmet.
Csapatunk többi tagja sajnos közben folyamatosan szállingózott felém: Zoleee a kilencedik, mernok az ötödik, skiboy a harmadik (óriási pech-hel A8 vs 88 és nem jött az A :)) helyen végzett. És még ott volt fry332, aki versenyben volt és kezdte a heads up-ot!
Számolgassunk csak, hogy is állunk? Elkezdtünk rohangálni a teremben, felmérni a helyzetünket, és perceken belül megtudtuk, a 21 csapatból még a dobogóra jók lehetünk, ha fry332 győz! Óriási küzdelem kezdődött, fry vállain a teher csak nőtt és nőtt, de jó helyzetfelismerésével, megfelelő időpontban kimondott all-in-jeivel végül megnyerte a küzdelmet! Ekkor jött azonban a fekete leves...
...ugyanis kiderült, hogy elszámoltuk. Az egyik csapat egyik embere, akit korábban nem számoltunk, még versenyben volt, és éppen heads-up-ot játszott! Ha megnyeri, az ő csapatuk egyetlen ponttal előttünk végez, ha nem, akkor még fent vagyunk a dobogón! Ekkor az egész csapat a megfelelő asztal köré csoportosult és jött a legrosszabb, ami jöhetett:
Egy olyan heads up csatát láthattunk, amilyet még soha nem láttam. Mindkét játékos közel full ring indulóstratégiával játszott, rendszeresen limpelve és az utcákat végigpasszolva egy órán keresztül küzdöttek. Amikor kezdődött a csata 5.000/10.000 vakokkal játszottak úgy, hogy összesen 100.000 zseton volt az asztalon. Nem hittem volna, hogy innen még egy órán keresztül küzdenek majd...és ráadásul úgy, hogy a mi emberünk veszítsen. Ezzel együtt „csak” a negyedik helyen végeztünk, lemaradva a dobogóról! De!
A verseny kiváló hangulatban zajlott, nagyon jól éreztük magunkat, szimpatikus emberekkel beszélgettünk, nem lehet panaszunk semmire (hacsaknem a vakszintek kialakítására). Összességében persze kissé csalódottak vagyunk, hiszen nem sokon múlt a harmadik hely, de azért jók voltunk, jelen voltunk, szép eredményt értünk el! És természetesen a további fordulókban a cél a győzelem, és az összetett versenyt is szeretnénk megnyerni! A Royale pókerklubnak pedig köszönet a szervezésért!
Itt szeretnénk elnézést kérni azoktól az emberektől, akik jelezték, hogy részt vennének a csapatban, de nem jeleztünk vissza. A indulás az utolsó napig kérdéses volt, nem tudtuk mennyien leszünk, gyorsan verbuveltuk telefonon a csapatot szerda délután környékén. A következő alkalommal azonban szeretnénk, ha több csapattal is képviselnénk magunkat, igérjük, nagyobb gondossággal figyelünk a szervezésre!
Royale pókerklub téli csapatverseny fórumtopik a többi csapattag beszámolóival
Kapcsolódó cikkeink:
Royale Poker Club
Acapulco Csapatbajnokság: a győztes a Póker Akadémia csapata! (képriport)
