Április 11-én írtunk róla, hogy Ben Wilinofsky nyerte meg az European Poker Tour berlini állomásának főversenyét. Wilinofsky győzelméért €825.000-t kapott, így a NeverScaredB néven játszó online profi ezután már egy impozáns élő eredménnyel is büszkélkedhet.
A sztori érdekessége, hogy NeverScaredB a 2+2 fórumon március 30-án az 5000. bejegyzésében kilátástalanságról, elkeseredettségről és a varianciáról írt és remélte, hogy még idejében lesz eredménye a rengeteg befektetett munkájának és sikerült valami komolyabb győzelmet elérnie, mielőtt befejezné a számára egyre kevesebb örömöt okozó játékot.
Talán ő se gondolta volna, hogy 1,5 héttel a bejegyzése után EPT bajnok lesz, illetve hogy az előrelátó ( ha valami jogalkotási katasztrófa ellehetetlenítené a pókert ) mondata is igazolódik.
Talán ő se gondolta volna, hogy 1,5 héttel a bejegyzése után EPT bajnok lesz, illetve hogy az előrelátó ( ha valami jogalkotási katasztrófa ellehetetlenítené a pókert ) mondata is igazolódik.
NeverScaredB 2011. március 30-ai bejegyzése:
Ez az 5000. postom eleje. A vége az lesz, hogy "Kérdések?" Majd meg is válaszolom őket.
A középső rész még rejtély számomra. Van pár dolog, amit szeretnék elmondani a póker- és életfelfogásomról, illetve e kettő kapcsolatáról. Nem tudom, hogy mit, miért és hogy kinek lesz ez hasznos, de mindenképpen elmondom őket.
Az első dolog amit fontosnak érzek elmondani, hogy ez nem panaszkodás. A póker nagyon jó volt hozzám. Sok barátra tettem szert és rengeteg olyan, nagyon cool dologban vettem már részt velük, amelyekre másként nem lett volna lehetőségen. A világ olyan részeit láttam, amelyet sose láthattam volna, olyan dolgokat tanultam amiket, sose tudtam volna meg és egy olyan emberré fejlődtem, amilyen soha nem lettem volna, ha nem merülök bele a pókerbe annyira, amennyire azt az utóbbi 2 évben tettem.
A második dolog, amit el szeretnék mondani, hogy köszönök mindent, ugyanis ez a rengeteg dolog sose történt volna meg a 2+2 közösség és azon belül is néhány különleges ember nélkül. Úgy gondolom legtöbbjük tudja, hogy kiről beszélek, de nem hiszem, hogy valaha is köszönetet mondtam volna. Tehát köszönöm.
A harmadik dolog pedig az, hogy a rengeteg dolog ellenére, amire a póker megtanított, mint pl. a kockázattűrő képesség. a folyamat orientáció és a tanulás gazdasági értéke, még így is korlátozottnak érzem az egészet. Ez nagyon nem tetszik nekem. Erre még később visszatérek.
Írtam egy komplett cikket a póker és az életem összefüggéseiről, de aztán kitöröltem az egészet. Őszintén, ki nem sz**ja le? Egyetlen olyan dolog volt benne, az se túl jól vagy tömören, amely a postom maradék részéhez kapcsolódik, az pedig ez:
A downswingjeim során boldogtalanná, antiszociálissá és egészségtelenné válok. Megpróbálok kijönni ebből. Ez fizikálisan, mentális és emocionálisan is rossz hatással van rám. Néha depresszióval küzdök.
Talán ez a legfőbb indok, ami miatt megírtam ezt a postot. Nagyon természetes és általános része a pókeres létemnek, hogy legjobb esetben is sok rossz szokással vakmerően játszom és a legrosszabb esetben pedig mély depresszióban.
Az utóbbi hónapokban sokkal kevesebbet játszottam és inkább jókat ettem, többet mozogtam illetve az időmet a barátaimmal, olvasással és a világ jobbá tételén való gondolkodással töltöttem. Ezen dolgok mindegyike, de főként a fizikai egészségi állapotomra ható dolgok nagyon fontosak voltak a számomra mielőtt újra belevetettem magam a pókerbe és most sokkal boldogabb vagyok.
Azt gondolom, néhány egyszerű ötlettel egy kicsit jobbá tehetném a világot. De van pár nagyon összetett elképzelésem is. Egy részük ambiciózus, míg mások inkább komplett rémálmok és mindegyikük legfeljebb kétharmadáig átgondolt.
Úgy érzem, ezzel vissza is értem a korlátozottsághoz témájához. A pókerből tanult képességeim valóban nagyon hasznosak, de igazából csak a pénznyerés céljára használhatók fel. A kezünket megkötik a szabályok és nagyon kevés lehetségünk van, hogy értéket teremtsünk, már ha egyáltalán ez lehetséges.
Ez zavar engem, mert jószándékú és intelligens embernek tartom magam, de az agyi kapacitásom nagy részét egy egyszerű* zéró összegű játékra használom fel. Mindig is élveztem a játékokat és a probléma megoldó feladatokat; azért kezdtem el pókerezni is mert jó móka volt és jó is voltam benne. De az időnk és energiánk nagy részét a pókerre áldozni összességében egy önző döntés mindannyiunk számára.
Rengeteg nagyon intelligens ember van ebben a közösségben, és kiváncsi vagyok, milyen értéket teremthettek volna ha egy másik - nem pókeres - közösség tagjai lennének. Gyakran hajt a kíváncsiságom, hogy mire lennének képesek ezek az agyik kapacitások, ha valami jogalkotási katasztrófa ellehetetlenítené a pókert. De mindig rájövök, hogy ez sokaknak nagyon kényelmetlen lenne ezért ezek a gondolataim hamar elmúlnak.
Úgy gondolom, hogy az a logikai konklúzió visz tovább engem, hogy jobb dologgal is eltölthetném az időm, mint valami olyannal ami gyakran boldogtalanná tesz. Úgy érzem, sok csalogatóbb és bonyolultabb megoldandó probléma létezik annál mint, hogy melyik lappal, mit tegyünk.
Másrészt túl sok időt és energiát pazaroltam el az utóbbi években erre az átkozott játékra. Borzasztóan sok tehetetlenséget kell leküzdenem, hogy megváltoztassam a kialakult szokásaim és valami másba kezdjek. Ugyanakkor van bennem hiányérzet is, a belefektetett munkámmal többet is elérhettem volna és beleőrülnék, ha előbb hagynám abba, minthogy az eredménye megszülessen. Mivel a variancia örületes és a tornák még inkább, reálisan nézve lehet, hogy sose fogom tudni felmutatni ezt az eredményt, ezért úgy érzem az egész csak időpocséklás.
Ez egy "Befejeztem" postnak tünhet, de nem az. Nem hagyom abba, még nem végeztem. Csak azt vettem észre, hogy nem szívesen csinálnám ezt már túl sokáig.
Emlékszem az egyetemről egy beszélgetésre egy intelligens és mérsékelten bolond barátommal arról, hogy fontos tudatában lenni, hogy jövőbeli bölcsességünkkel képesek leszünk meghozni, olyan döntéseket, melyeket jelenegi tudásunkkal nem vagyunk képesek. Ez úgy hangzik, mint valami, amire a németeknek kéne, hogy legyen egy szavuk. Mindjárt utána is nézek.
Összefoglalva: A póker hülyeség, mégha tudom is, hogy sokat adott nekem és jó is vagyok benne. Valami visz tovább hogy tegyek valamit. 5000 postom van 2+2-n.
Kérdések?
*Az egyszerű szó relatív: A póker egy korlátos, véges játék, letisztázott szabályokkal. Az élet nem az.
"Ez az 5000. postom eleje. A vége az lesz, hogy "Kérdések?" Majd meg is válaszolom őket.
A középső rész még rejtély számomra. Van pár dolog, amit szeretnék elmondani a póker- és életfelfogásomról, illetve e kettő kapcsolatáról. Nem tudom, hogy mit, miért és hogy kinek lesz ez hasznos, de mindenképpen elmondom őket.
Az első dolog amit fontosnak érzek elmondani, hogy ez nem panaszkodás. A póker nagyon jó volt hozzám. Sok barátra tettem szert és rengeteg olyan, nagyon cool dologban vettem már részt velük, amelyekre másként nem lett volna lehetőségen. A világ olyan részeit láttam, amelyet sose láthattam volna, olyan dolgokat tanultam amiket, sose tudtam volna meg és egy olyan emberré fejlődtem, amilyen soha nem lettem volna, ha nem merülök bele a pókerbe annyira, amennyire azt az utóbbi 2 évben tettem.
A második dolog, amit el szeretnék mondani, hogy köszönök mindent, ugyanis ez a rengeteg dolog sose történt volna meg a 2+2 közösség és azon belül is néhány különleges ember nélkül. Úgy gondolom legtöbbjük tudja, hogy kiről beszélek, de nem hiszem, hogy valaha is köszönetet mondtam volna. Tehát köszönöm.
A harmadik dolog pedig az, hogy a rengeteg dolog ellenére, amire a póker megtanított, mint pl. a kockázattűrő képesség. a folyamat orientáció és a tanulás gazdasági értéke, még így is korlátozottnak érzem az egészet. Ez nagyon nem tetszik nekem. Erre még később visszatérek.
Írtam egy komplett cikket a póker és az életem összefüggéseiről, de aztán kitöröltem az egészet. Őszintén, ki nem sz**ja le? Egyetlen olyan dolog volt benne, az se túl jól vagy tömören, amely a postom maradék részéhez kapcsolódik, az pedig ez:
A downswingjeim során boldogtalanná, antiszociálissá és egészségtelenné válok. Megpróbálok kijönni ebből. Ez fizikálisan, mentális és emocionálisan is rossz hatással van rám. Néha depresszióval küzdök.
Talán ez a legfőbb indok, ami miatt megírtam ezt a postot. Nagyon természetes és általános része a pókeres létemnek, hogy legjobb esetben is sok rossz szokással vakmerően játszom és a legrosszabb esetben pedig mély depresszióban.
Az utóbbi hónapokban sokkal kevesebbet játszottam és inkább jókat ettem, többet mozogtam illetve az időmet a barátaimmal, olvasással és a világ jobbá tételén való gondolkodással töltöttem. Ezen dolgok mindegyike, de főként a fizikai egészségi állapotomra ható dolgok nagyon fontosak voltak a számomra mielőtt újra belevetettem magam a pókerbe és most sokkal boldogabb vagyok.
Azt gondolom, néhány egyszerű ötlettel egy kicsit jobbá tehetném a világot. De van pár nagyon összetett elképzelésem is. Egy részük ambiciózus, míg mások inkább komplett rémálmok és mindegyikük legfeljebb kétharmadáig átgondolt.
Úgy érzem, ezzel vissza is értem a korlátozottsághoz témájához. A pókerből tanult képességeim valóban nagyon hasznosak, de igazából csak a pénznyerés céljára használhatók fel. A kezünket megkötik a szabályok és nagyon kevés lehetségünk van, hogy értéket teremtsünk, már ha egyáltalán ez lehetséges.
Ez zavar engem, mert jószándékú és intelligens embernek tartom magam, de az agyi kapacitásom nagy részét egy egyszerű * játékra használom fel. Mindig is élveztem a játékokat és a probléma megoldó feladatokat; azért kezdtem el pókerezni is mert jó móka volt és jó is voltam benne. De az időnk és energiánk nagy részét a pókerre áldozni összességében egy önző döntés mindannyiunk számára.
Rengeteg nagyon intelligens ember van ebben a közösségben, és kiváncsi vagyok, milyen értéket teremthettek volna ha egy másik - nem pókeres - közösség tagjai lennének. Gyakran hajt a kíváncsiságom, hogy mire lennének képesek ezek az agyi kapacitások, ha valami jogalkotási katasztrófa ellehetetlenítené a pókert. De mindig rájövök, hogy ez sokaknak nagyon kényelmetlen lenne ezért ezek a gondolataim hamar elmúlnak.
Úgy gondolom, hogy az a logikai konklúzió visz tovább engem, hogy jobb dologgal is eltölthetném az időm, mint valami olyannal ami gyakran boldogtalanná tesz. Úgy érzem, sok csalogatóbb és bonyolultabb megoldandó probléma létezik annál mint, hogy melyik lappal, mit tegyünk.
Másrészt túl sok időt és energiát pazaroltam el az utóbbi években erre az átkozott játékra. Borzasztóan sok tehetetlenséget kell leküzdenem, hogy megváltoztassam a kialakult szokásaim és valami másba kezdjek. Ugyanakkor van bennem hiányérzet is, a belefektetett munkámmal többet is elérhettem volna és beleőrülnék, ha előbb hagynám abba, minthogy az eredménye megszülessen. Mivel a variancia örületes és a tornák még inkább, reálisan nézve lehet, hogy sose fogom tudni felmutatni ezt az eredményt, ezért úgy érzem az egész csak időpocséklás.
Ez egy "Befejeztem" postnak tünhet, de nem az. Nem hagyom abba, még nem végeztem. Csak azt vettem észre, hogy nem szívesen csinálnám ezt már túl sokáig.
Emlékszem az egyetemről egy beszélgetésre egy intelligens és mérsékelten bolond barátommal arról, hogy fontos tudatában lenni, hogy jövőbeli bölcsességünkkel képesek leszünk meghozni, olyan döntéseket, melyeket jelenegi tudásunkkal nem vagyunk képesek. Ez úgy hangzik, mint valami, amire a németeknek kéne, hogy legyen egy szavuk. Mindjárt utána is nézek.
Összefoglalva: A póker hülyeség, mégha tudom is, hogy sokat adott nekem és jó is vagyok benne. Valami visz tovább hogy tegyek valamit. 5000 postom van 2+2-n.
Kérdések?
*Az egyszerű szó relatív: A póker egy korlátos, véges játék, letisztázott szabályokkal. Az élet nem az. "
