Thuy Doan után újabb fiatal pókertehetséget vesztett el a pókervilág, Paresh "Dana Gordon" Jain szeptember 14-én hunyt el. Jain az online MTT-k kiemelkedő tehetségének számított, teljes internetes torna nyereménye $2.046.223. Számos nagy győzelem fűződik a nevéhez, nyert például Sunday Second Chance-et és a Triple Crown címet is begyűjtötte.
Jain azonban nemcsak eredményei, de személyisége miatt is a póker ismert alakjának számított. A 2+2 fórum egyik ikonja volt, szakmai hozzászólásai és nagyszerű humora miatt egyaránt rengetegen szerették. Aki pedig személyesen ismerte, csak szuperlatívuszokban beszél róla.
Paresh "Dana Gordon" Jain
Szeptember 17-én barátja, Andrew "azntracker" Li emlékezett meg Jainről blogjában.
"Amint arról már a pókerközösség is értesült, az egyik legjobb barátom, Paresh Jain, akit a 2+2-n és a PokerStarson Dana Gordonként ismertek, elhunyt.
Nem vagyok hozzászokva, hogy egy olyan szeretett barát távozásáról írjak, mint Paresh, ezért valószínűleg zavaros lesz, amit írok, előre is elnézést kérek. Nagyon nehéz lesz néhány bekezdésben összefoglalni fantasztikus személyiségét, de megpróbálom. Remélem, nem fakadok sírva a bejegyzés megírása közben, bár már most is nehezen folytom el a könnyeimet. Nem tudom, hogyan írjak róla, múlt- vagy jelenidőt használjak, a fenébe is, jelenidőben fogok írni.
Hét évvel ezelőtt ismertem meg Paresht, egyidőben kezdtünk a Virginia Egyetemen. Mindketten SNG halak voltunk (bár valószínűleg én még mindig az vagyok). Akkoriban... és most is, a legjobb pókeres barátom volt, segítettük egymást, hogy gyorsan fejlődjünk, hogy olyan játékosokká váljunk, akik aztán letarolták a mezőnyt a Party Pokeres időkben. A fegyelme és gondolkodása csodálattal töltött el, rengeteget tanultam tőle. Igazi öröm volt vele lógni, stratégiáról beszélgetni, együtt MTT-zni (kezdetben 20 dolláros baráti játékokban, később pedig már olyan versenyeken, mint a Super Tuesday). Sok gimnáziumi haverommal megismerkedett, akikkel létrehoztunk egy pókeres kört. Ez tulajdonképpen sokkal több ennél, túlmutat a pókeren. A sors úgy hozta, hogy az egykori legjobb barátaim mára az ő legjobb barátai lettek Virginia kisvárosában, Roanoke-ban...
Komolyan mondom, ő a legőrültebb, legszórakoztatóbb adrenalin junkie, akit ismerek, mindenben lehet rá számítani, bárkit megkérdezhetsz erről. Rengeteg dolgot csináltunk az egyetem alatt, ejtőernyőztünk, jet-skiztünk a PCA-n (csak mi vágtunk neki az útnak a csoportból) és természetesen még egy csomó mindent sorolhatnék. Az egyetem után két emlékezetes túránk is volt Dél-Amerikában, és ezek jól mutatják, micsoda remek srác. Ki más vágott volna neki az Amazonas dzsungelének Maunasban (Brazília), ha nem ő? A másik túrán meg hirtelen ötlettől vezérelve béreltünk egy kocsit Montevideóban (Uruguay), és vezetve furikáztunk le az LAPT versenyre Punta Del Estébe. Itt egy súlyos balesethez is közel jártunk, mert beletaposott a gázba, 110-zel nekimentünk egy dombnál lévő hídnak, ugrasztani akart. Persze közben harsogott a techno.
Rendesen lezúztuk a kocsit, kilyukadt a hűtő, azonnal túlmelegedett a motor. Néhány idősebb fickótól kértünk segítséget hajnali kettőkor egy bárban, akik egy szót sem beszéltek angolul, és mi is csak annyit tudtunk váltogatni nekik, hogy "hola" meg "gracias". A barátaink teljesen őrültnek tartottak minket.
Európában is voltunk néhány alkalommal (EPT Monte Carlo vagy legutóbb EPT Madrid). Tavaly például szintén volt egy beteg autós túránk, Genfből indultunk, végigmentünk az Alpokon Olaszországot és Franciaországot érintve, végül Nizzába érkeztünk meg. Amikor hívtuk egy haverunkat, csak ennyit mondott: "wtf, mi repülővel megyünk, jó utat idióták". Szóval csak ketten vágtunk bele. Legutóbb pedig Madridot derítettük fel, minden terv nélkül cirkáltunk éjjel és nappal. Ugyanakkor én tovább voltam versenyben a tornán, és nem tudtam annyi időt vele tölteni, mint terveztem. De szívesen visszaadnám a nyereményt, ha cserébe vele tölthetném ezeket a napokat...
És a zene. Ahogy talán említettem, állandóan beteg zenéket hallgatott, house, trance, techno, hip hop, mashup... Egy ideig szobatársak voltunk Arlingtonban, Virginiában... Együtt grindeltünk, és néha rémálom volt, amikor játszott, például ha közel volt a döntőhöz egy tornán, elkezdte ugyanazt a zenét hallgatni, 30-50 alkalommal egymás után, addig amíg véget nem ért a döntő. Elképesztő szenvedély. Íme néhány a kedvencei közül:
Remélem, egy kicsit ti is jobban megismertétek Dana Gordont. Még órákig tudnék írni róla, különleges figura számomra. Boldog vagyok, hogy találkoztam vele, hogy vele tölthettem életem legszórakoztatóbb pillanatait és hogy egyszerűen csak vele lehettem. Nem akarok közhelyeket írni, mert azok a lehető legtávolabb állnak tőle... Nyugodj békében, Paresh" - írta azntracker.
Paresh "Dana Gordon" Jain halála napján, szeptember 14-én posztolt utoljára a 2+2-n. Chuck Bass tett fel egy a Partouche Poker Tour főversenyén játszott leosztást a fórumra, és számos válasz érkezett a hand megjátszásával kapcsolatban. Dana Gordon is leírta véleményét, ám furcsa mondattal kezdte posztját: "Ez életem utolsó bejegyzése". Bár a halál okáról nincs információ, a 2+2 fórumozói a bejegyzés miatt úgy gondolják, a mindig jókedélyű pókeres önkezével vetett véget életének.
RIP Dana Gordon!
Jain azonban nemcsak eredményei, de személyisége miatt is a póker ismert alakjának számított. A 2+2 fórum egyik ikonja volt, szakmai hozzászólásai és nagyszerű humora miatt egyaránt rengetegen szerették. Aki pedig személyesen ismerte, csak szuperlatívuszokban beszél róla.
Paresh "Dana Gordon" Jain
Szeptember 17-én barátja, Andrew "azntracker" Li emlékezett meg Jainről blogjában.
"Amint arról már a pókerközösség is értesült, az egyik legjobb barátom, Paresh Jain, akit a 2+2-n és a PokerStarson Dana Gordonként ismertek, elhunyt.
Nem vagyok hozzászokva, hogy egy olyan szeretett barát távozásáról írjak, mint Paresh, ezért valószínűleg zavaros lesz, amit írok, előre is elnézést kérek. Nagyon nehéz lesz néhány bekezdésben összefoglalni fantasztikus személyiségét, de megpróbálom. Remélem, nem fakadok sírva a bejegyzés megírása közben, bár már most is nehezen folytom el a könnyeimet. Nem tudom, hogyan írjak róla, múlt- vagy jelenidőt használjak, a fenébe is, jelenidőben fogok írni.
Hét évvel ezelőtt ismertem meg Paresht, egyidőben kezdtünk a Virginia Egyetemen. Mindketten SNG halak voltunk (bár valószínűleg én még mindig az vagyok). Akkoriban... és most is, a legjobb pókeres barátom volt, segítettük egymást, hogy gyorsan fejlődjünk, hogy olyan játékosokká váljunk, akik aztán letarolták a mezőnyt a Party Pokeres időkben. A fegyelme és gondolkodása csodálattal töltött el, rengeteget tanultam tőle. Igazi öröm volt vele lógni, stratégiáról beszélgetni, együtt MTT-zni (kezdetben 20 dolláros baráti játékokban, később pedig már olyan versenyeken, mint a Super Tuesday). Sok gimnáziumi haverommal megismerkedett, akikkel létrehoztunk egy pókeres kört. Ez tulajdonképpen sokkal több ennél, túlmutat a pókeren. A sors úgy hozta, hogy az egykori legjobb barátaim mára az ő legjobb barátai lettek Virginia kisvárosában, Roanoke-ban...
Komolyan mondom, ő a legőrültebb, legszórakoztatóbb adrenalin junkie, akit ismerek, mindenben lehet rá számítani, bárkit megkérdezhetsz erről. Rengeteg dolgot csináltunk az egyetem alatt, ejtőernyőztünk, jet-skiztünk a PCA-n (csak mi vágtunk neki az útnak a csoportból) és természetesen még egy csomó mindent sorolhatnék. Az egyetem után két emlékezetes túránk is volt Dél-Amerikában, és ezek jól mutatják, micsoda remek srác. Ki más vágott volna neki az Amazonas dzsungelének Maunasban (Brazília), ha nem ő? A másik túrán meg hirtelen ötlettől vezérelve béreltünk egy kocsit Montevideóban (Uruguay), és vezetve furikáztunk le az LAPT versenyre Punta Del Estébe. Itt egy súlyos balesethez is közel jártunk, mert beletaposott a gázba, 110-zel nekimentünk egy dombnál lévő hídnak, ugrasztani akart. Persze közben harsogott a techno.
Rendesen lezúztuk a kocsit, kilyukadt a hűtő, azonnal túlmelegedett a motor. Néhány idősebb fickótól kértünk segítséget hajnali kettőkor egy bárban, akik egy szót sem beszéltek angolul, és mi is csak annyit tudtunk váltogatni nekik, hogy "hola" meg "gracias". A barátaink teljesen őrültnek tartottak minket.
Európában is voltunk néhány alkalommal (EPT Monte Carlo vagy legutóbb EPT Madrid). Tavaly például szintén volt egy beteg autós túránk, Genfből indultunk, végigmentünk az Alpokon Olaszországot és Franciaországot érintve, végül Nizzába érkeztünk meg. Amikor hívtuk egy haverunkat, csak ennyit mondott: "wtf, mi repülővel megyünk, jó utat idióták". Szóval csak ketten vágtunk bele. Legutóbb pedig Madridot derítettük fel, minden terv nélkül cirkáltunk éjjel és nappal. Ugyanakkor én tovább voltam versenyben a tornán, és nem tudtam annyi időt vele tölteni, mint terveztem. De szívesen visszaadnám a nyereményt, ha cserébe vele tölthetném ezeket a napokat...
És a zene. Ahogy talán említettem, állandóan beteg zenéket hallgatott, house, trance, techno, hip hop, mashup... Egy ideig szobatársak voltunk Arlingtonban, Virginiában... Együtt grindeltünk, és néha rémálom volt, amikor játszott, például ha közel volt a döntőhöz egy tornán, elkezdte ugyanazt a zenét hallgatni, 30-50 alkalommal egymás után, addig amíg véget nem ért a döntő. Elképesztő szenvedély. Íme néhány a kedvencei közül:
Remélem, egy kicsit ti is jobban megismertétek Dana Gordont. Még órákig tudnék írni róla, különleges figura számomra. Boldog vagyok, hogy találkoztam vele, hogy vele tölthettem életem legszórakoztatóbb pillanatait és hogy egyszerűen csak vele lehettem. Nem akarok közhelyeket írni, mert azok a lehető legtávolabb állnak tőle... Nyugodj békében, Paresh" - írta azntracker.
Paresh "Dana Gordon" Jain halála napján, szeptember 14-én posztolt utoljára a 2+2-n. Chuck Bass tett fel egy a Partouche Poker Tour főversenyén játszott leosztást a fórumra, és számos válasz érkezett a hand megjátszásával kapcsolatban. Dana Gordon is leírta véleményét, ám furcsa mondattal kezdte posztját: "Ez életem utolsó bejegyzése". Bár a halál okáról nincs információ, a 2+2 fórumozói a bejegyzés miatt úgy gondolják, a mindig jókedélyű pókeres önkezével vetett véget életének.
RIP Dana Gordon!
