Bár 2011-ben még az online szerencsejáték legalizációját, a piac megnyitását tervezték Hollandiában, ez végül nem valósult meg. Sőt, nemcsak illegális maradt az online szerencsejáték a hollandoknak, de a helyi Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint a szolgáltatóknak jogi kötelessége megakadályozni a hollandok számára a szolgáltatás elérését.
Emellett a Legfelsőbb Bíróság arról adott tájékoztatást, döntésük nem ellentétes az Európai Unió szolgáltatások szabad áramlására irányuló politikájával, aminek hangsúlyozására a Ladbrokes-ügy miatt volt szükség.
A Ladbrokes társaságok ténylegesen ugyan nem végeztek tevékenységet Hollandia területén, a holland nemzeti lottóvállalat azonban sérelmezte, hogy a társaságok a Hollandia területén lakóhellyel rendelkező személyek számára olyan szerencsejátékokat kínálnak az interneten, amelyek nem rendelkeznek engedéllyel. Emiatt bírósághoz fordultak, amely megállapította, bár a cégek szolgáltatásának korlátozása tulajdonképpen a szolgáltatásnyújtási szabadság korlátozásának tekinthető, ugyanakkor ez igazolható olyan célkitűzéssel, mint a fogyasztóvédelem, a csalás, valamint annak megakadályozása, hogy az állampolgárok túlzott összegeket költsenek szerencsejátékra. A holland Legfelsőbb Bíróság pedig pontosan ezekre az érvekre hivatkozva hozta meg döntését.
A Legfelsőbb Bíróság azt is megállapította, nem elsősorban az internetszolgáltatók feladata, hogy blokkolják az online szerencsejáték szolgáltatók elérését, ezt a termeknek kellene megtenniük. Amennyiben nem teszik meg, jogi következményekre számíthatnak. A bankokat ugyancsak arra kérték, ne engedélyezzenek tranzakciókat a feketelistás online szerencsejáték szolgáltatók és a holland játékosok között, viszont ennek megszegése nem jár jogi következményekkel.
A Legfelsőbb Bíróság döntése egyértelműen a lottót, pókert és sportfogadást kínáló nemzeti lottóvállalat érdekeit szolgálja, amely így monopol helyzetbe került a holland piacon.
Emellett a Legfelsőbb Bíróság arról adott tájékoztatást, döntésük nem ellentétes az Európai Unió szolgáltatások szabad áramlására irányuló politikájával, aminek hangsúlyozására a Ladbrokes-ügy miatt volt szükség.
A Ladbrokes társaságok ténylegesen ugyan nem végeztek tevékenységet Hollandia területén, a holland nemzeti lottóvállalat azonban sérelmezte, hogy a társaságok a Hollandia területén lakóhellyel rendelkező személyek számára olyan szerencsejátékokat kínálnak az interneten, amelyek nem rendelkeznek engedéllyel. Emiatt bírósághoz fordultak, amely megállapította, bár a cégek szolgáltatásának korlátozása tulajdonképpen a szolgáltatásnyújtási szabadság korlátozásának tekinthető, ugyanakkor ez igazolható olyan célkitűzéssel, mint a fogyasztóvédelem, a csalás, valamint annak megakadályozása, hogy az állampolgárok túlzott összegeket költsenek szerencsejátékra. A holland Legfelsőbb Bíróság pedig pontosan ezekre az érvekre hivatkozva hozta meg döntését.
A Legfelsőbb Bíróság azt is megállapította, nem elsősorban az internetszolgáltatók feladata, hogy blokkolják az online szerencsejáték szolgáltatók elérését, ezt a termeknek kellene megtenniük. Amennyiben nem teszik meg, jogi következményekre számíthatnak. A bankokat ugyancsak arra kérték, ne engedélyezzenek tranzakciókat a feketelistás online szerencsejáték szolgáltatók és a holland játékosok között, viszont ennek megszegése nem jár jogi következményekkel.
A Legfelsőbb Bíróság döntése egyértelműen a lottót, pókert és sportfogadást kínáló nemzeti lottóvállalat érdekeit szolgálja, amely így monopol helyzetbe került a holland piacon.