Az Európai Unió Bírósága elé került Olaszország online szerencsejáték szabályozása. Ennek oka, hogy az olaszok - más piacokkal egyetemben - saját gazdasági érdekeiket előtérbe helyezve olyan internetes szerencsejáték szolgáltatókat blokkolnak, amelyek más EU tagállamokban jogszerűen működnek.
Az előzetes döntéshozatali eljárás megállapította, hogy a nemzeti online szerencsejáték szabályozás nem ad lehetőséget azon szolgáltatók blokkolására, amelyek licenccel rendelkeznek más EU tagállamában, amennyiben ezt egyértelmű jogi okok nem indokolják. Ugyanakkor elismerik, a nemzeti szabályozások létjogosultságát.
A bíróság állásfoglalása szerint:
"Az olyan nemzeti törvénykezés, amely meggátolja a fogadási- és játékszektorban a határokon átívelő tevékenységet, függetlenül az adott tevékenység megnyilvánulási formájától, kiemelten akkor, ha az ügyfél és a szolgáltató közötti közvetlen kapcsolat lehetséges, a hatóságnak módjában áll fizikailag ellenőrizni a szolgáltató adott tagországban tartózkodó közvetítőit, ellenkezik az Európai Közösséget létrehozó szerződés 43. és 49. cikkeivel".
"Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 43. és 49. cikkei úgy értelmezendőek, hogy az EU hatályos jogszabályai szerint az, hogy egy szolgáltató bír egy adott tagállam engedélyével, amelyben be van jegyezve fogadás és játékszolgáltatás nyújtására, nem akadályozhat meg egy másik tagállamot abban, hogy amíg az EU jogszabályainak megfelelően jár el, a szolgáltatótól megkövetelje, hogy a saját területén a hasonló szolgáltatások nyújtása érdekében a saját hatóságai által kiállított engedéllyel rendelkezzen."
"Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 43. és 49. cikkei nem zárják ki, hogy egy tagállam nemzeti törvényhozása a játékkal és fogadással kapcsolatos szolgáltatásnyújtáshoz hatósági engedélyt követeljen meg, illetve állam által kibocsájtott licencet, mint ahogy azt sem, hogy ezeket az engedélyeket korlátozza egyebek mellett azokra a jelentkezőkre, amelyek már rendelkeznek licenccel."
A döntés tehát nem egyértelmű. Hiszen egyik oldalról azt mondja, az EU tagállamok nem zárhatnak ki piacukról egy olyan termet, amely más tagállamban jogszerűen működik, másrészt azt mondja, az egyes tagországok eldönthetik, milyen feltételeket szabnak a szolgáltatóknak ahhoz, hogy piacukon működhessenek.
A mértékadó szaklapok is bizonytalanok a döntés jelentőségét illetően. A legvalószínűbb álláspont, hogy a szabályozóknak lehetősége van bizonyos feltételek előírásához, például adó és licencdíj kiszabásához, ugyanakkor nem követelhetik meg, hogy a szolgáltató, amely más EU tagállamban már székhellyel rendelkezik, az adott piacon is irodát hozzon létre, illetve a legtöbb olvasat szerint arra sincs lehetőségük, hogy blokkolják azon termek szolgáltatását, amelyek EU tagállam licencével rendelkeznek, ugyanakkor nem váltanak ki engedélyt az adott piacon.
A döntésről valószínűleg még hallani fogunk, remélhetőleg hamarosan árnyaltabb lesz a kép. Főként mert a magyar szabályozásra is hatással lehet, hiszen a január 1-től életbe lépő magyar online szerencsejáték szabályozás egyik pontja szerint az internetszolgáltatók kötelesek blokkolni azon szerencsejáték szolgáltatók oldalait, amelyek nem rendelkeznek engedéllyel a magyar piacon. Amennyiben az internetszolgáltató ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, úgy a NAV 100-500 ezer forintos pénzbírsággal sújthatja. Kérdés, hogy ezt megtehetik-e az Európai Unió Bíróságának mostani döntését követően.
Az előzetes döntéshozatali eljárás megállapította, hogy a nemzeti online szerencsejáték szabályozás nem ad lehetőséget azon szolgáltatók blokkolására, amelyek licenccel rendelkeznek más EU tagállamában, amennyiben ezt egyértelmű jogi okok nem indokolják. Ugyanakkor elismerik, a nemzeti szabályozások létjogosultságát.
A bíróság állásfoglalása szerint:
"Az olyan nemzeti törvénykezés, amely meggátolja a fogadási- és játékszektorban a határokon átívelő tevékenységet, függetlenül az adott tevékenység megnyilvánulási formájától, kiemelten akkor, ha az ügyfél és a szolgáltató közötti közvetlen kapcsolat lehetséges, a hatóságnak módjában áll fizikailag ellenőrizni a szolgáltató adott tagországban tartózkodó közvetítőit, ellenkezik az Európai Közösséget létrehozó szerződés 43. és 49. cikkeivel".
"Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 43. és 49. cikkei úgy értelmezendőek, hogy az EU hatályos jogszabályai szerint az, hogy egy szolgáltató bír egy adott tagállam engedélyével, amelyben be van jegyezve fogadás és játékszolgáltatás nyújtására, nem akadályozhat meg egy másik tagállamot abban, hogy amíg az EU jogszabályainak megfelelően jár el, a szolgáltatótól megkövetelje, hogy a saját területén a hasonló szolgáltatások nyújtása érdekében a saját hatóságai által kiállított engedéllyel rendelkezzen."
"Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 43. és 49. cikkei nem zárják ki, hogy egy tagállam nemzeti törvényhozása a játékkal és fogadással kapcsolatos szolgáltatásnyújtáshoz hatósági engedélyt követeljen meg, illetve állam által kibocsájtott licencet, mint ahogy azt sem, hogy ezeket az engedélyeket korlátozza egyebek mellett azokra a jelentkezőkre, amelyek már rendelkeznek licenccel."
A döntés tehát nem egyértelmű. Hiszen egyik oldalról azt mondja, az EU tagállamok nem zárhatnak ki piacukról egy olyan termet, amely más tagállamban jogszerűen működik, másrészt azt mondja, az egyes tagországok eldönthetik, milyen feltételeket szabnak a szolgáltatóknak ahhoz, hogy piacukon működhessenek.
A mértékadó szaklapok is bizonytalanok a döntés jelentőségét illetően. A legvalószínűbb álláspont, hogy a szabályozóknak lehetősége van bizonyos feltételek előírásához, például adó és licencdíj kiszabásához, ugyanakkor nem követelhetik meg, hogy a szolgáltató, amely más EU tagállamban már székhellyel rendelkezik, az adott piacon is irodát hozzon létre, illetve a legtöbb olvasat szerint arra sincs lehetőségük, hogy blokkolják azon termek szolgáltatását, amelyek EU tagállam licencével rendelkeznek, ugyanakkor nem váltanak ki engedélyt az adott piacon.
A döntésről valószínűleg még hallani fogunk, remélhetőleg hamarosan árnyaltabb lesz a kép. Főként mert a magyar szabályozásra is hatással lehet, hiszen a január 1-től életbe lépő magyar online szerencsejáték szabályozás egyik pontja szerint az internetszolgáltatók kötelesek blokkolni azon szerencsejáték szolgáltatók oldalait, amelyek nem rendelkeznek engedéllyel a magyar piacon. Amennyiben az internetszolgáltató ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, úgy a NAV 100-500 ezer forintos pénzbírsággal sújthatja. Kérdés, hogy ezt megtehetik-e az Európai Unió Bíróságának mostani döntését követően.
