Greg "FossilMan" Raymer a 2+2 fórumon tette közzé, százalékokat adna el teljes 2014-es pókerakciójából.
Greg "FossilMan" Raymer
"Sziasztok! Szívesen venném, ha befektetnétek a teljes 2014-es pókerakciómba. Tíz évvel ezelőtt világbajnoki címet szereztem, 21 éve pókerezem. Továbbra is imádom a játékot, és úgy gondolom, hogy remek 2014-es szezon áll előttem. Szeretném, ha befektetnétek a játékomba, és együtt örülnénk a sikereknek.
A 2004-es WSOP Main Event győzelem óta jellemzően a Rio kaszinóban töltöm a nyarat. 20-25 karkötős eventen indulok, illetve más MTT-ken, szatelliteken, de cash game-ezem is. Tulajdonképpen azt mondhatom, hogy az év 60%-át otthon töltöm a családommal, 40%-ot pedig az élőverseny cirkusszal, tornáról tornára utazom az Egyesült Államokban, valamint a világ más részein. 2004 és 2011 között a PokerStars szponzorált játékosa voltam, a világ minden táját bejártam versenyekre utazva. 2011 után inkább amerikai tornákon pókerezem, jelentősen befolyásolja a programom, hová hívnak meg szemináriumot tartani. A WSOP-n kívüli időszakban 20-25 major tornán ülök asztalhoz, illetve egy csomó kisebb tornán és cash game-ben.
Miért árusítom az akciómat?
Mivel jelenleg nem rendelkezem állandó bevétellel, a feleségem egyre jobban aggódik, amikor pókerezem. Bár 21 éve vagyok nyerő játékos mind a tornák, mind a cash game játék területén, a feleségem nem pókeres, nem ismeri a játék működését, és fél, hogy veszíteni kezdek. Ha elmegyek egy tornára, és veszteséggel zárok, vagyis nem látja az azonnali megtérülést, ideges lesz. Én pedig szeretném, ha boldog, nyugodt lenne. Ezért döntöttem úgy, hogy jelentős részt értékesítek az akcióimból, csökkentve a kockázatot. Bár ez pókeres szempontból nem a legjobb számomra, a házasságom szempontjából hatalmas +EV döntés.
A világbajnoki címet hozó 2004-es szezonom hasonlóan indult. Eladtam az akcióim egy 18 tagú csoportnak, akik 1-10% között vásároltak fejenként. Négy 6 hónapos periódusban csináltuk ezt, 2004 tavaszán lett vége. Az első három periódusban 20%-ot kerestek a befektetők, a negyedikben 6.000%-ot (májusban rendezték a 2004-es WSOP Main Eventet, Raymer $5.000.000-t nyert - a szerk). Ezután - nagyon kevés kivételtől eltekintve - teljes egészében saját tőkéből pókereztem. Most viszont jó lenne visszatérni a 2002-2004 között bevált módszerhez.
Néhány fontos részlet
Az említett, 2000-es évek elején kötött megállapodásban úgy egyeztünk meg, hogy ha veszítek az adott periódusra szánt bankrollból, a befektetők is arányosan veszítenek. Tehát ha 100 egységet adtam el, és mondjuk $300 veszteséggel zárok, akkor minden megvásárolt egység $3 veszteséget jelent. Természetesen az általam megtartott egységekre is igaz ez. Vagyis a veszteség oldaláról nézve én is ugyanakkora kockázatot vállalok, mint a befektetőim. De ha egy periódust nyereséggel zárok, akkor a nyeremény 35%-a engem illet, mint játékost, és 65% kerül kiosztásra. Vagyis ha $300 plusszal zárom az időszakot, akkor $105 az enyém, mint játékos, és a fennmaradó $195 kerül kiosztásra, tehát egy egység $1,95-t ér. Nekem tetszik ez a fajta, egy bizonyos periódusra - jelen esetben 2014 végéig - szóló megállapodás, megfelelő ösztönzést nyújt.
Szintén előnyös, hogy más ajánlatokhoz képest a befektető nem egy shotra teszi fel a pénzét, hanem hosszabb sorozatra. Minél többet nyerek, annál többet játszhatok, annál nagyobb játékokban vehetek részt, ami nagyobb bevétellel kecsegtet, mind számomra, mind a befektetők számára. Több tucat esély lesz, hogy nagy score-t érjek el, ami redukálja a szerencse szerepét. Persze ez még nem tekinthető nagy mintának, de 40-50 torna lejátszása cash game sessionök beiktatásával jóval közelebb van a nagy mintához, mint ha egyetlen shotra teszi fel a pénzét valaki. Ebben a koncepcióban nincs lehetőség markupra, bár tudom, a legtöbben megszoktátok.
Szóval 2014-ben is olyan üzletet szeretnék kötni, mint korábban. Mivel a periódus időtartama hosszabb, számomra az tűnik fairnek, ha a játékos részesedése nagyobb: 40%. Tehát a profit 40%-a az enyém, és a befektetők (köztük én) a megvásárolt százalékok alapján részesednek a fennmaradó 60%-ból. Ha veszteséggel zárok, a befektetők (köztük én) a megvásárolt százalékok alapján részesednek a veszteségből.
A teljes bankroll $100.000 lenne, a legkisebb megvásárolható egység pedig 1%, aminek ára $1.000. Én legalább 20%-ot veszek magamból. A felmerülő költségeket nem a bankrollból fedezem, azokat teljes egészében én állom. Ennek oka többek közt az, hogy vita alapja lehetne, mely költségek vonhatók le jogosan és melyek feleslegesek. Nem szeretnék konfliktust abból, hogy mondjuk hitelkártya rullett miatt fizetek nagy összeget egy étkezésre, de azt sem szeretném, ha például a befektetők szóvá tennék, miért ezzel vagy azzal a repülővel utaztam egy versenyre, miért nem egy olcsóbb járattal, miért nem olcsóbb hotelben szálltam meg, miért nem eszem olcsóbb ételeket... Ugyanakkor mivel a tornacirkusznak nagyok a járulékos költségei, tovább erősíti, hogy méltányos a játékos megemelt, 40%-os díjazása. A befektetők úgy lehetnek részesei nagy nemzetközi tornáknak, cash game összecsapásoknak, hogy egy fillért sem kell költeniük semmire, csak a buy-inre.
A befektetők az év végén kapják meg a pénzüket az elért eredmények alapján. Ha pluszban végzek a befektető visszakapja a pénzét, illetve megkapja a profitból származó részesedését. Ha veszteséggel zárok, akkor a bankrollból megmaradt pénzen osztozunk - már ha marad. Ha jelentős profittal zárok, szükségem lesz a befektetők adó- és társadalombiztosítási számára az adózás miatt. A befektetők felelőssége profitjukat leadózni, én kizárólag a profit rám eső részével foglalkozom adózási szempontból. Ugyankkor ha az IRS megkérdi, miért X összeget vallottam be, miközben $200.000-t nyertem, beszámolok nekik a fenti alkuról, és rendelkezésükre bocsátom a szükséges adatokat. Vagyis ha szeretnéd megúszni az adózást, ne ezt a befektetési lehetőséget válaszd" - írta Raymer, hozzátéve, hogy igyekszik majd rendszeresen tájékoztatni befektetőit eredményeiről.
Bár valószínű, hogy 2004 világbajnoka nem átverésre készül, őszintén jó ajánlatnak tartja a fentieket, a befektetési lehetőség ebben a formában legfeljebb megmosolyogtatónak tekinthető. Raymer tulajdonképpen nagy versenyeken freerollozna az év során, megtartva nyereményei 40%-át - a freerollhoz mérten az általa megtartott 20% jelenti a különbséget.
Valószínűleg úgy gondolja, hogy ő egy világbajnok, aki a mai napig a póker elitjéhez tartozik, vagyis egy ilyen ajánlat megtisztelő a befektetők számára. Az idő azonban nem állt meg, 2004 helyett 2014-et írunk, elrohantak mellette tudásban az online játékokban nevelkedett fiatal grinderek. Ha Raymer továbbra is az elithez tartozna, és elvárható lenne tőle, hogy nagy pénzeket nyerjen, valószínűleg sosem tette volna meg ajánlatát, és felesége is nyugodtan aludna.
Bár azt nem tudni, hány versenyen indult az elmúlt szezonokban, vagyis profitját nem áll módunkban kiszámolni, nyereményei követhetők. 2011-ben $90.651 nyereménnyel zárt, 2012-ben $374.101-t - ez kifejezetten jó éve volt, három győzelmet aratott a Heartland Poker Touron -, 2013-ban pedig $31.864-t nyert. Ez alapján valószínűnek tűnik, hogy 2011 és 2013 az utazási költségekkel, nevezési díjakkal együtt veszteséges év volt számára az élő tornákat tekintve.
Szintén igencsak átgondolatlannak tűnik, hogy FossilMan az élő cash game-et is bevette ajánlatába, aminek ellenőrzése gyakorlatilag lehetetlen. Ezt LVpokerPRO is szóvá tette, amire a követlező választ kapta.
"Megértem az álláspontod. El kell döntened, hogy megbízol bennem, vagy sem. Amikor először ajánlottam ilyet, annak világbajnoki cím lett a vége. Ugyanakkor például az első fél évben, még 2002-ben, sok befektetőm elutasította, hogy az online játékokat is bevegyem az üzletbe, mert akkor ez új dolog volt, nem bíztak benne. Aztán vesztettem egy kis pénzt az élő játékokban, online viszont taroltam, és nagyon rosszul éreztem magam amiatt, hogy miközben ennyit kerestem a befektetők veszteséggel zártak. A következő periódusokba már bevettük az online játékokat. Emiatt gondoltam, hogy a cash game is legyen a mostani ajánlat része, hogy ne történjen meg az, hogy miközben rosszul mennek a tornák, cash game-ben fut a szekér, de abból nem részesedtek.
Illetve ha tornákon rosszul szerepelek, de cash game-ben jól, viszont utóbbinak nem részesei a befektetők, úgy érezném, kisebb tornákat kell célba vennem, mint amikre a cash game nyeremények miatt lehetőségem lenne. Az én elképzelésem szerint mindenkinek az a legjobb, ha minden játékban részt veszek, ami profittal kecsegtet, és nem túl nagy a bankrollomnak" - írta Raymer.
Mi a véleményetek a szokatlan ajánlatról?
Greg "FossilMan" Raymer
"Sziasztok! Szívesen venném, ha befektetnétek a teljes 2014-es pókerakciómba. Tíz évvel ezelőtt világbajnoki címet szereztem, 21 éve pókerezem. Továbbra is imádom a játékot, és úgy gondolom, hogy remek 2014-es szezon áll előttem. Szeretném, ha befektetnétek a játékomba, és együtt örülnénk a sikereknek.
A 2004-es WSOP Main Event győzelem óta jellemzően a Rio kaszinóban töltöm a nyarat. 20-25 karkötős eventen indulok, illetve más MTT-ken, szatelliteken, de cash game-ezem is. Tulajdonképpen azt mondhatom, hogy az év 60%-át otthon töltöm a családommal, 40%-ot pedig az élőverseny cirkusszal, tornáról tornára utazom az Egyesült Államokban, valamint a világ más részein. 2004 és 2011 között a PokerStars szponzorált játékosa voltam, a világ minden táját bejártam versenyekre utazva. 2011 után inkább amerikai tornákon pókerezem, jelentősen befolyásolja a programom, hová hívnak meg szemináriumot tartani. A WSOP-n kívüli időszakban 20-25 major tornán ülök asztalhoz, illetve egy csomó kisebb tornán és cash game-ben.
Miért árusítom az akciómat?
Mivel jelenleg nem rendelkezem állandó bevétellel, a feleségem egyre jobban aggódik, amikor pókerezem. Bár 21 éve vagyok nyerő játékos mind a tornák, mind a cash game játék területén, a feleségem nem pókeres, nem ismeri a játék működését, és fél, hogy veszíteni kezdek. Ha elmegyek egy tornára, és veszteséggel zárok, vagyis nem látja az azonnali megtérülést, ideges lesz. Én pedig szeretném, ha boldog, nyugodt lenne. Ezért döntöttem úgy, hogy jelentős részt értékesítek az akcióimból, csökkentve a kockázatot. Bár ez pókeres szempontból nem a legjobb számomra, a házasságom szempontjából hatalmas +EV döntés.
A világbajnoki címet hozó 2004-es szezonom hasonlóan indult. Eladtam az akcióim egy 18 tagú csoportnak, akik 1-10% között vásároltak fejenként. Négy 6 hónapos periódusban csináltuk ezt, 2004 tavaszán lett vége. Az első három periódusban 20%-ot kerestek a befektetők, a negyedikben 6.000%-ot (májusban rendezték a 2004-es WSOP Main Eventet, Raymer $5.000.000-t nyert - a szerk). Ezután - nagyon kevés kivételtől eltekintve - teljes egészében saját tőkéből pókereztem. Most viszont jó lenne visszatérni a 2002-2004 között bevált módszerhez.
Néhány fontos részlet
Az említett, 2000-es évek elején kötött megállapodásban úgy egyeztünk meg, hogy ha veszítek az adott periódusra szánt bankrollból, a befektetők is arányosan veszítenek. Tehát ha 100 egységet adtam el, és mondjuk $300 veszteséggel zárok, akkor minden megvásárolt egység $3 veszteséget jelent. Természetesen az általam megtartott egységekre is igaz ez. Vagyis a veszteség oldaláról nézve én is ugyanakkora kockázatot vállalok, mint a befektetőim. De ha egy periódust nyereséggel zárok, akkor a nyeremény 35%-a engem illet, mint játékost, és 65% kerül kiosztásra. Vagyis ha $300 plusszal zárom az időszakot, akkor $105 az enyém, mint játékos, és a fennmaradó $195 kerül kiosztásra, tehát egy egység $1,95-t ér. Nekem tetszik ez a fajta, egy bizonyos periódusra - jelen esetben 2014 végéig - szóló megállapodás, megfelelő ösztönzést nyújt.
Szintén előnyös, hogy más ajánlatokhoz képest a befektető nem egy shotra teszi fel a pénzét, hanem hosszabb sorozatra. Minél többet nyerek, annál többet játszhatok, annál nagyobb játékokban vehetek részt, ami nagyobb bevétellel kecsegtet, mind számomra, mind a befektetők számára. Több tucat esély lesz, hogy nagy score-t érjek el, ami redukálja a szerencse szerepét. Persze ez még nem tekinthető nagy mintának, de 40-50 torna lejátszása cash game sessionök beiktatásával jóval közelebb van a nagy mintához, mint ha egyetlen shotra teszi fel a pénzét valaki. Ebben a koncepcióban nincs lehetőség markupra, bár tudom, a legtöbben megszoktátok.
Szóval 2014-ben is olyan üzletet szeretnék kötni, mint korábban. Mivel a periódus időtartama hosszabb, számomra az tűnik fairnek, ha a játékos részesedése nagyobb: 40%. Tehát a profit 40%-a az enyém, és a befektetők (köztük én) a megvásárolt százalékok alapján részesednek a fennmaradó 60%-ból. Ha veszteséggel zárok, a befektetők (köztük én) a megvásárolt százalékok alapján részesednek a veszteségből.
A teljes bankroll $100.000 lenne, a legkisebb megvásárolható egység pedig 1%, aminek ára $1.000. Én legalább 20%-ot veszek magamból. A felmerülő költségeket nem a bankrollból fedezem, azokat teljes egészében én állom. Ennek oka többek közt az, hogy vita alapja lehetne, mely költségek vonhatók le jogosan és melyek feleslegesek. Nem szeretnék konfliktust abból, hogy mondjuk hitelkártya rullett miatt fizetek nagy összeget egy étkezésre, de azt sem szeretném, ha például a befektetők szóvá tennék, miért ezzel vagy azzal a repülővel utaztam egy versenyre, miért nem egy olcsóbb járattal, miért nem olcsóbb hotelben szálltam meg, miért nem eszem olcsóbb ételeket... Ugyanakkor mivel a tornacirkusznak nagyok a járulékos költségei, tovább erősíti, hogy méltányos a játékos megemelt, 40%-os díjazása. A befektetők úgy lehetnek részesei nagy nemzetközi tornáknak, cash game összecsapásoknak, hogy egy fillért sem kell költeniük semmire, csak a buy-inre.
A befektetők az év végén kapják meg a pénzüket az elért eredmények alapján. Ha pluszban végzek a befektető visszakapja a pénzét, illetve megkapja a profitból származó részesedését. Ha veszteséggel zárok, akkor a bankrollból megmaradt pénzen osztozunk - már ha marad. Ha jelentős profittal zárok, szükségem lesz a befektetők adó- és társadalombiztosítási számára az adózás miatt. A befektetők felelőssége profitjukat leadózni, én kizárólag a profit rám eső részével foglalkozom adózási szempontból. Ugyankkor ha az IRS megkérdi, miért X összeget vallottam be, miközben $200.000-t nyertem, beszámolok nekik a fenti alkuról, és rendelkezésükre bocsátom a szükséges adatokat. Vagyis ha szeretnéd megúszni az adózást, ne ezt a befektetési lehetőséget válaszd" - írta Raymer, hozzátéve, hogy igyekszik majd rendszeresen tájékoztatni befektetőit eredményeiről.
Bár valószínű, hogy 2004 világbajnoka nem átverésre készül, őszintén jó ajánlatnak tartja a fentieket, a befektetési lehetőség ebben a formában legfeljebb megmosolyogtatónak tekinthető. Raymer tulajdonképpen nagy versenyeken freerollozna az év során, megtartva nyereményei 40%-át - a freerollhoz mérten az általa megtartott 20% jelenti a különbséget.
Valószínűleg úgy gondolja, hogy ő egy világbajnok, aki a mai napig a póker elitjéhez tartozik, vagyis egy ilyen ajánlat megtisztelő a befektetők számára. Az idő azonban nem állt meg, 2004 helyett 2014-et írunk, elrohantak mellette tudásban az online játékokban nevelkedett fiatal grinderek. Ha Raymer továbbra is az elithez tartozna, és elvárható lenne tőle, hogy nagy pénzeket nyerjen, valószínűleg sosem tette volna meg ajánlatát, és felesége is nyugodtan aludna.
Bár azt nem tudni, hány versenyen indult az elmúlt szezonokban, vagyis profitját nem áll módunkban kiszámolni, nyereményei követhetők. 2011-ben $90.651 nyereménnyel zárt, 2012-ben $374.101-t - ez kifejezetten jó éve volt, három győzelmet aratott a Heartland Poker Touron -, 2013-ban pedig $31.864-t nyert. Ez alapján valószínűnek tűnik, hogy 2011 és 2013 az utazási költségekkel, nevezési díjakkal együtt veszteséges év volt számára az élő tornákat tekintve.
Szintén igencsak átgondolatlannak tűnik, hogy FossilMan az élő cash game-et is bevette ajánlatába, aminek ellenőrzése gyakorlatilag lehetetlen. Ezt LVpokerPRO is szóvá tette, amire a követlező választ kapta.
"Megértem az álláspontod. El kell döntened, hogy megbízol bennem, vagy sem. Amikor először ajánlottam ilyet, annak világbajnoki cím lett a vége. Ugyanakkor például az első fél évben, még 2002-ben, sok befektetőm elutasította, hogy az online játékokat is bevegyem az üzletbe, mert akkor ez új dolog volt, nem bíztak benne. Aztán vesztettem egy kis pénzt az élő játékokban, online viszont taroltam, és nagyon rosszul éreztem magam amiatt, hogy miközben ennyit kerestem a befektetők veszteséggel zártak. A következő periódusokba már bevettük az online játékokat. Emiatt gondoltam, hogy a cash game is legyen a mostani ajánlat része, hogy ne történjen meg az, hogy miközben rosszul mennek a tornák, cash game-ben fut a szekér, de abból nem részesedtek.
Illetve ha tornákon rosszul szerepelek, de cash game-ben jól, viszont utóbbinak nem részesei a befektetők, úgy érezném, kisebb tornákat kell célba vennem, mint amikre a cash game nyeremények miatt lehetőségem lenne. Az én elképzelésem szerint mindenkinek az a legjobb, ha minden játékban részt veszek, ami profittal kecsegtet, és nem túl nagy a bankrollomnak" - írta Raymer.
Mi a véleményetek a szokatlan ajánlatról?
