Mint arról beszámoltunk, a Borgata Hotel Casino & Spa beperelte minden idők egyik legsikeresebb pókeresét, Phil Ivey-t. A vád szerint 2012-ben több alkalommal követett el edge-sorting csalást baccarat játékokban. A kaszinó 9,6 millió dollár kártérítést követel a kilencszeres WSOP bajnoktól.
Ivey edge-sortingja továbbra is kiemelt téma a pókeresek körében. Nemrégiben az elismert szakíró, Remko Rinkema jelentett meg érdekes írást a témában.
Phil Ivey
"Ha alaposabban megvizsgáljuk a New Jersey-i Borgata Casino Hotel & Spa által benyújtott polgári peres vádiratot Phil Ivey és három másik vádlott ellen, egy igencsak összetett esetet találunk. A Borgata célja jó eséllyel az lehet, hogy az alpereseket egymás ellen kijátszva jusson kárpótláshoz.
A vádirat, mint korábban közöltük, négy magas tétes baccarat-session körül forog, melyeket Ivey és hölgy partnere, Cheng Yin Sun játszott. Ivey összesen több mint 9,6 millió dollárt nyert a négy játék során, melyek egyenként legalább 12 órán át tartottak, ha a tiszta játékidőt nézzük, és 2012 áprilisa és októbere között került rájuk sor.
Ivey a játékok során számos különleges igénnyel állt elő. A Borgata teljesítette ezeket, később azonban világossá vált számukra, hogy nem "babonákról" van szó, ahogyan azt Ivey állította. A Borgata szerint komplex edge-sorting csalás elemei voltak ezek, melyeket Ivey és partnere használtak fel annak érdekében, hogy bizonyos előnyhöz jussanak, beleértve az oddsok manipulálását is.
Az oddsok az 1%-os házelőnyhöz képest Ivey javára módosultak, több mint 6,7%-kal. Ivey így azt tette, amit a kaszinók szoktak a saját játékaikban: nyert. Az oddsok ilyen módosítása és Ivey eljárása adja a per alapját.
Ivey mellett, aki a csaláshoz szükséges rendkívüli bankrollt biztosító "bálna" az ügyben a Borgata szerint, a vádirat további három érintettet nevez meg: Sunt, a Las Vegasban élő, ázsiai származású nőt, aki állítólag a kártyaszéleket azonosító technikát ismerte és képes volt megfigyelni is a szükséges részleteket; a Gemacot, a missourii székhelyű, csúcsminőségű játékkártyákat gyártó céget, akiknek a termékét Ivey és Sun állítólag kihasználta a csalás során; továbbá a Gemaco egyik alkalmazottját, "Jane Doe"-t, akinek a személyazonossága vélhetően ismert a Borgata előtt, de nem hozták nyilvánosságra.
A Gemaco ezen alkalmazottja a vádirat alapján a cég minőségellenőre lehet, akinek munkakörébe tartozott több mint 200.000 különlegesen nyomott "Borgata" pakli leszállításának engedélyezése a New Jersey-i kaszinóba. A Borgata szerint ez az alkalmazott és a Gemaco hanyag volt, amikor engedélyezték a kártyák leszállítását, hiszen nem lehettek hibátlanok, ha egyszer Ivey és Sun képes volt kihasználni őket.
Akik keveset hallottak csak az ügyről, gyakran tévesen azt feltételezik félinformációkra alapozva, hogy Ivey és társa, Sun, valamilyen módon együttműködött a Gemaco egy alkalmazottjával. Erre az állításra egyáltalán nincsen bizonyíték, a Borgata pedig nem említi ezt a vádpontok között.
Mégis, miért nevezi meg akkor a Borgata vádja az Ivey-Sun párost és a Gemaco-s alpereseket ugyanabban a perben? A jelek szerint ez a Borgata-ügyvédek stratégiájának része, hogy okozati összefüggést állítsanak fel Ivey és a Gemaco terméke között.
Szinte magunk előtt látjuk a jelenetet, ahogy a Borgata ügyvédje a következőt mondja: "Bíró úr, Mr. Ivey csak akkor lehetett képes kivitelezni ezt a csalást, ha a kártyák maguk is hibásak voltak, amit ő és Ms. Sun ki tudott használni. A Gemaco azonban azt állította nekünk, hogy a kártyák hibátlanok. Ez a két dolog kizárja egymást, mindkettő nem lehet egyszerre igaz. Mi mégis áldozatául estünk a csalásnak. E felek egyike tartozik nekünk 9,626 millió dollárral!"
Valószínűsíthető, hogy az alperesek kérvényezni fogják a szétválasztást más pontok ejtésének kérelme mellett, hacsak a Borgata nem képes közvetlen kapcsolatot bizonyítani Ivey és a Gemaco között. Ebben az esetben pedig lényegesen nehezebb dolga lesz a kaszinó ügyvédeinek, ha az egymást kölcsönösen kizáró tényezőkre akarnak hivatkozni a bíróságon.
Ezen felül nincs más indok arra, miért kellett bevonni a Gemaco-t az ügybe, figyelembe véve az eseményeket, amikről a vádirat szól és annak a módját, ahogyan a Borgata ügyvédei felépítették a 60 oldalnyi melléklettel ellátott iratot. Polgári eljárásról lévén szó, nem mérlegelik a feltétlenül szükségesnél nagyobb mértékben a bűncselekmény lehetőségét.
Még az is elképzelhető, hogy az elnöklő bíró - abban a kevéssé valószínű esetben, ha az ügy valóban eljut a tárgyalóteremig - a felelősség százalékos megoszlását állapítja meg a résztvevő felek között. Ebben az esetben a Borgata maga is felelőssé tehető, de azt minden ügyvéd jól tudja, hogy valamennyiben megállapodni sokkal jobb, mint nem kapni semmit.
Széleskörű polgári vádak
Igyekezetében, hogy az állami és szövetségi törvényeket sértő tevékenységeket fedjen fel Ivey és Sun részéről, a Borgata védője egy kicsit bevont mindenből, egész sor vádpontot benyújtva ellenük, melyek a csalástól a jogosulatlan vagyonszerzésen át az üzleti csalásig és az összejátszásig mindenre kiterjednek.
Mindent egybevetve a Borgata összesen 12 különböző pontot fogalmazott meg Ivey és társa, Sun ellen, akit szerintük korábban már több kaszinóból is kitiltottak hasonló ügyek miatt.
Íme, a Borgata által benyújtott vádpontok listája Ivey és Sun ellen:
(1) Szerződésszegés
(2) Értett szerződés megszegése
(3) A jóhiszeműség és fair játék értett szerződésének megsértése
(4) Félrevezetés és meggyőzés
(5) Hatálytalanítás kijelentése egyoldalú hibára alapozva
(6) Csalás
(7) Hatálytalanítás kijelentése a cél jogtalanságára alapozva
(8) Jogosulatlan vagyonszerzés
(9) Vagyon konvertálása
(10) Összejátszás
(11) Az Egyesült Államok szövetségi törvényeibe ütköző üzleti csalásban való részvétel
(12) New Jersey állam törvényeibe ütköző üzleti csalásban való részvétel
A további vádpontokat a Gemaco kártyagyártó vállalat, és/vagy "Jane Doe" nevű alkalmazottjuk ellen nyújtották be:
(13) Szerződésszegés (csak a Gemaco ellen)
(14) Kifejezett garancia megszegése (csak a Gemaco ellen)
(15) Értett garancia megszegése (csak a Gemaco ellen)
(16) Hanyagság (a Gemaco és "Jane Doe" nevű alkalmazottja ellen)
(17) Vezetői felelősség (a Gemaco ellen, mint "Jane Doe" munkáltatója)
(18) Egyértelműsítés és a felelősség megállapításának kérése (csak a Gemaco ellen)
Az egyes pontokhoz csatolt összegzések világossá teszik, hogy a Borgatának nincs tudomása közvetlen kapcsolatról az állítólagos edge-sorting csalók, Sun és Ivey, valamint a Gemaco, a kártyakészítő cég között.
Lényegében a véletlen műve, hogy a Gemaco gyártotta a paklikat, amelyekről Ivey és Sun tudta, hogy egy hátlapi dizájnhibának köszönhetően a lapokat 180 fokkal elforgatva – amit Sun kért mandarin nyelven és a Borgata teljesített – láthatóvá vált az eltérés, így Ivey és Sun képes volt meghatározni az első lap hozzávetőleges range-ét, mielőtt felfordították azt. A játszott verzióban Ivey-nak lehetősége volt vagy a játékosra, vagy az osztóra fogadni, az így szerzett tudás pedig statisztikai előnyhöz juttatta, valamint a csaknem nyolc számjegyű nyereményhez.
Mindeközben, bár a Borgata elismeri, hogy teljesítették Ivey különleges kéréseit, a benyújtott anyagból kiderül, hogy a felelősséget nem vállalják ezért, sem pedig azért, hogy figyelmen kívül hagyták - vagy nem tudtak róla -, hogy a kártyajátékokban az előnyszerzés ősi formája, hogy meg tudjuk különböztetni a lapokat a hátoldalukon megfigyelhető eltérések alapján.
Tulajdonképpen erről szól az edge-sorting is: megjelölni a kártyákat anélkül, hogy fizikailag megjelölnénk őket. A Borgata beadványa hemzseg a hiányosságoktól és nyitott kérdésektől, így hiába fektettek az ügyvédek rengeteg energiát abba, hogy kijátsszák egymás ellen Iveyt és a Gemaco-t, az egész ügy messze van a biztos sikertől.
Ne nézzünk be a Borgata szőnyege alá
Hiába a részletesség, a Borgata vádirata Phil Ivey és a többek ellen számos gyenge ponttal bír, melyek könnyű felületet jelentenek egy ellentámadáshoz az Iveyt, a Gemaco-t és a többi alperest képviselő ügyvédek részéről.
Mint a legtöbb polgári perben, az állítólagos károsult fél úgy prezentálja saját magát, mint az ártatlanság bajnoka, aki ellen mindenféle rémséges bűnöket követtek el. Egyáltalán semmi újdonság nincs az ügyben ebből a szempontból, ugyanakkor felfedezhetünk egy egész sor tényezőt, amiről a Borgata-nak tudnia kellett volna, nem lett volna szabad megengednie, vagy esetleg nem is akarta, de mégis megtette… Mindez összeadódva eredményezte azt a helyzetet, amit Ivey és partnere ki tudott használni.
Jelenleg kevéssé látszik kétségesnek, hogy Ivey és Sun ténylegesen elkövették az edge-sorting csalást, ahogyan azt a Borgata állítja, de nem ez a lényeges pont. Ivey maga is elismerte, hogy ugyanígy járt el, mégpedig a másik pere kapcsán, melyet ő indított a londoni Crockfords kaszinó ellen egy szintén nyolc számjegyű nyereményért, amit egy másik típusú baccarat játékon nyert, és amit a Crockfords nem volt hajlandó kifizetni.
Következésképpen bátran feltételezhetjük, hogy néhány váratlan részlettől eltekintve Ivey és Sun tényleg edge-sortingoltak, ahogyan azt a kaszinó állítja, ám a kártyákhoz magukhoz sohasem nyúltak. Ez azonban továbbra sem válaszol meg egy sor kérdést, ami felmerül az ügy kapcsán.
Vegyünk sorra ezek közül néhányat:
A Borgata misztikus tudatlansága az edge-sorting gyakorlatának kapcsán. Az edge-sorting épp csak egy módja a kártyák megjelölésének vagy azonosításának, és legalább néhány évtizede ismert technika.
Az úgynevezett full-bleed kártyadizájn, mint amilyet a lila Gemaco kártyákon is találunk, amiket Ivey kifejezetten kért, régóta közismert arról, hogy kihasználhatják a játékosok a lapok azonosítására.
Az edge-sorting eredetileg a kártyák megjelölésének legősibb formájára vezethető vissza, melyet "hosszú és rövidként" ismerünk. Régen, amikor még kézzel vágták a kártyákat, a paklik messze nem voltak olyan egységesek, mint manapság. Vágáskor egyes lapok kicsit szélesebbek vagy magasabbak maradhattak, mint a többi, ezeket pedig könnyű volt beazonosítani az osztáskor. Szabadon meg lehetett választani, mit vágunk meg: magas vagy alacsony lapokat, a paklit az oldalánál vagy a végein megfogva, satöbbi.
A megjelölt kártyák és bűvész paklik sokszor hasonló elven működnek. Az, hogy a Borgata biztonsági emberei ne ismerjenek semmilyen hasonló trükköt, illetve fel se merüljön bennük ezek lehetősége évtizedekkel azután, hogy az elterjedt a kártyajátékosok körében, elképesztően naív, értelmetlen…, vagy hanyag.
A Borgata folyamatosan beleegyezett Ivey összes furcsa, babonás kérésének teljesítésébe. A vádirat szerint (1) Ivey játszhatott egyedül; (2) lehetett vendége az asztalnál, aki aktívan részt vett a leosztásokban; (3) kapott mandarinul beszélő osztókat; (4) Ivey társa utasításokat adhatott az osztónak mandarin nyelven; (5) automatikus kártyakeverőt használtak, ami nem változtatja meg az egyes lapok tájolását a pakliban; (6) Ivey és Sun utasításokat adhattak az osztónak, hogy a lapokat pontosan meghatározott módon forgassa; végül (7) lehetőséget adtak rá, hogy egyetlen, nyolc paklis shoe-val játsszanak órákon át.
És még csak nem is említettük a legnagyobb, nemtörődömségből eredő tényezőt: a Borgata újra és újra beleegyezett ugyanazokba a nevetséges feltételekbe, miközben négyszer is hatalmas összeget buktak egy hat hónapos periódusban. Mindezt anélkül, hogy egyszer is felmerült volna bennük bármilyen gyanú. Hogy Ivey átvert, csalt, angle shootingolt vagy bármi módon kihasznált egy hiszékeny, nemtörődöm, vélhetően túl kapzsi kaszinót, azt mindenki döntse el maga. Erről jogi értelemben is dönteni fognak, miközben a Borgata látványosan dobálózik olyan kifejezésekkel, mint a csalás, vagyon konvertálása, jogosulatlan vagyonszerzés és üzleti csalás. Ami azonban mindenki számára világos, az az, hogy a Borgata, ez a milliárd dolláros keleti parti kaszinóóriás hagyta, hogy egy átlátszó módszerrel hosszú távon csaljanak és nyerjenek ellene.
A Borgata teljes üzleti modellje az oddsokra és nyereségre épül, a kaszinó mégsem vette észre, hogy Ivey nyereményei rendre ellentmondanak ugyanazon oddsoknak, amelyek normális esetben nekik biztosítanak házelőnyt.
Természetesen a variancia létező dolog, hiszen eleve emiatt játszunk szerencsejátékokkal. Viszont hogy ilyen típusú nyereményekre kerüljön sor négy egymást követő session alatt hat hónap leforgása során, és hogy a Borgata meg se vizsgálja, mi folyik itt, hatalmas hanyagságnak tűnik. Ez pedig olyan ziccerhelyzetet biztosít Ivey, a Gemaco és a többi alperes ügyvédei számára, amit nem fognak kihagyni: a gondatlanságból eredő felelősség megállapítását fogják kérni, joggal.
A büntetőjogra hivatkoznak, de nem büntetőjogi vádakat emeltek. Nem kell ahhoz bűncselekményt elkövetni, hogy valaki ellen polgári eljárást indítsanak, de mivel a Borgata számos büntetőjogi kategóriát idéz a vádiratban, különös, hogy nem indítottak büntetőjogi pert Ivey ellen.
Valószínűsíthető, hogy megpróbálták, de a New Jersey és a szövetségi ügyészség visszautasította a vádirat benyújtását a fent említett körülmények miatt. Ehhez vegyük hozzá, hogy 18 hónap telt el Ivey utolsó, Borgatás sessionje és azóta, hogy a kaszinó tudomást szerzett Ivey ügyéről a Crockfordsszal.
Mindez persze csak következtetés, könnyen lehet, hogy nem igaz, mégis úgy tűnik, a polgári per már a B-terv, mely eredetileg csak kiegészítette volna a büntetőjogi eljárást. Mégsem emeltek ilyen vádat, következésképpen maguk a polgári jogi vádpontok is gyengébb lábakon állnak.
Felelős, esetleg hanyag-e a Gemaco, hogy olyan mintázatú kártyát szállított le, amit Ivey és társa kihasználhatott?
A típus dizájnhibája régóta közismert, a kaszinók mégis továbbra is használják, mivel egyedibb, elegánsabb és tekintélyesebb a megjelenésük. Az edge-sorting lényegében lehetetlen a "no-bleed" vagy a keretes mintázatú kártyákkal, és minden ismertebb kártyagyártó cég tökéletesen tisztában van ezzel. Ha tehát a Gemaco fel tud mutatni bármilyen dokumentációt, ami bizonyítja, hogy előzetesen felhívták a Borgata figyelmét a full-bleed dizájn velejáró hibájára, a Borgata pedig ennek ellenére ezt a változatot rendelte meg, az további csapást jelenthet a kaszinó vádpontjaira.
Vegyük ehhez hozzá azt is, hogy a Borgata tudatosan engedélyezte ugyanazon paklik hazsnálatát órákon keresztül, holott az edge-sorting megelőzése a fő ok arra, hogy a paklikat rendszeresen cserélik és forgatják. Ezek a kaszinó- és kártyabiztonság alapvető tételei, a Borgata Gemaco ellen irányuló vádjai tehát sokkal inkább tűnnek valójában alkualapnak egy megegyezéshez, mint bármi másnak.
A Gemaco lila paklijai esetében, melyekről maga a Borgata mellékelt képeket a vádirathoz, az oldalak közötti mintázat-variancia mintegy 1/32 inch. Ez a hasonló minták esetében kis eltérésnek tekinthető, egy 200.000 paklis rendelés esetében pedig minden esetben előfordul. Nehéz elképzelni, hogy egy kaszinó szándékosan figyelmen kívül hagyja saját protokolljait, melyek célja a hibásan vágott paklik kiszűrése a játékból, majd pedig a gyártót hibáztatja, amikor a bent maradt, hibás paklikat kihasználják. A Borgata mégis pontosan ezt tette.
Mindent egybevetve, minél jobban elmélyedünk az ügy részleteiben, annál gyengébb lábakon áll a Borgata vádirata. Érdekes lesz megfigyelni, hogy vajon a per ténye önmagában irritálja-e annyira Ivey-t vagy a Gemaco-t ahhoz, hogy a kaszinó kierőszakolhasson valami részleges megállapodást.
Egy azonban már most biztos: a Borgata nem végzett alapos munkát a saját biztonságának biztosítása érdekében, és most a bíróságtól várja, hogy az rendet rakjon"- írta Rinkema.
Ivey edge-sortingja továbbra is kiemelt téma a pókeresek körében. Nemrégiben az elismert szakíró, Remko Rinkema jelentett meg érdekes írást a témában.
Phil Ivey
"Ha alaposabban megvizsgáljuk a New Jersey-i Borgata Casino Hotel & Spa által benyújtott polgári peres vádiratot Phil Ivey és három másik vádlott ellen, egy igencsak összetett esetet találunk. A Borgata célja jó eséllyel az lehet, hogy az alpereseket egymás ellen kijátszva jusson kárpótláshoz.
A vádirat, mint korábban közöltük, négy magas tétes baccarat-session körül forog, melyeket Ivey és hölgy partnere, Cheng Yin Sun játszott. Ivey összesen több mint 9,6 millió dollárt nyert a négy játék során, melyek egyenként legalább 12 órán át tartottak, ha a tiszta játékidőt nézzük, és 2012 áprilisa és októbere között került rájuk sor.
Ivey a játékok során számos különleges igénnyel állt elő. A Borgata teljesítette ezeket, később azonban világossá vált számukra, hogy nem "babonákról" van szó, ahogyan azt Ivey állította. A Borgata szerint komplex edge-sorting csalás elemei voltak ezek, melyeket Ivey és partnere használtak fel annak érdekében, hogy bizonyos előnyhöz jussanak, beleértve az oddsok manipulálását is.
Az oddsok az 1%-os házelőnyhöz képest Ivey javára módosultak, több mint 6,7%-kal. Ivey így azt tette, amit a kaszinók szoktak a saját játékaikban: nyert. Az oddsok ilyen módosítása és Ivey eljárása adja a per alapját.
Ivey mellett, aki a csaláshoz szükséges rendkívüli bankrollt biztosító "bálna" az ügyben a Borgata szerint, a vádirat további három érintettet nevez meg: Sunt, a Las Vegasban élő, ázsiai származású nőt, aki állítólag a kártyaszéleket azonosító technikát ismerte és képes volt megfigyelni is a szükséges részleteket; a Gemacot, a missourii székhelyű, csúcsminőségű játékkártyákat gyártó céget, akiknek a termékét Ivey és Sun állítólag kihasználta a csalás során; továbbá a Gemaco egyik alkalmazottját, "Jane Doe"-t, akinek a személyazonossága vélhetően ismert a Borgata előtt, de nem hozták nyilvánosságra.
A Gemaco ezen alkalmazottja a vádirat alapján a cég minőségellenőre lehet, akinek munkakörébe tartozott több mint 200.000 különlegesen nyomott "Borgata" pakli leszállításának engedélyezése a New Jersey-i kaszinóba. A Borgata szerint ez az alkalmazott és a Gemaco hanyag volt, amikor engedélyezték a kártyák leszállítását, hiszen nem lehettek hibátlanok, ha egyszer Ivey és Sun képes volt kihasználni őket.
Akik keveset hallottak csak az ügyről, gyakran tévesen azt feltételezik félinformációkra alapozva, hogy Ivey és társa, Sun, valamilyen módon együttműködött a Gemaco egy alkalmazottjával. Erre az állításra egyáltalán nincsen bizonyíték, a Borgata pedig nem említi ezt a vádpontok között.
Mégis, miért nevezi meg akkor a Borgata vádja az Ivey-Sun párost és a Gemaco-s alpereseket ugyanabban a perben? A jelek szerint ez a Borgata-ügyvédek stratégiájának része, hogy okozati összefüggést állítsanak fel Ivey és a Gemaco terméke között.
Szinte magunk előtt látjuk a jelenetet, ahogy a Borgata ügyvédje a következőt mondja: "Bíró úr, Mr. Ivey csak akkor lehetett képes kivitelezni ezt a csalást, ha a kártyák maguk is hibásak voltak, amit ő és Ms. Sun ki tudott használni. A Gemaco azonban azt állította nekünk, hogy a kártyák hibátlanok. Ez a két dolog kizárja egymást, mindkettő nem lehet egyszerre igaz. Mi mégis áldozatául estünk a csalásnak. E felek egyike tartozik nekünk 9,626 millió dollárral!"
Valószínűsíthető, hogy az alperesek kérvényezni fogják a szétválasztást más pontok ejtésének kérelme mellett, hacsak a Borgata nem képes közvetlen kapcsolatot bizonyítani Ivey és a Gemaco között. Ebben az esetben pedig lényegesen nehezebb dolga lesz a kaszinó ügyvédeinek, ha az egymást kölcsönösen kizáró tényezőkre akarnak hivatkozni a bíróságon.
Ezen felül nincs más indok arra, miért kellett bevonni a Gemaco-t az ügybe, figyelembe véve az eseményeket, amikről a vádirat szól és annak a módját, ahogyan a Borgata ügyvédei felépítették a 60 oldalnyi melléklettel ellátott iratot. Polgári eljárásról lévén szó, nem mérlegelik a feltétlenül szükségesnél nagyobb mértékben a bűncselekmény lehetőségét.
Még az is elképzelhető, hogy az elnöklő bíró - abban a kevéssé valószínű esetben, ha az ügy valóban eljut a tárgyalóteremig - a felelősség százalékos megoszlását állapítja meg a résztvevő felek között. Ebben az esetben a Borgata maga is felelőssé tehető, de azt minden ügyvéd jól tudja, hogy valamennyiben megállapodni sokkal jobb, mint nem kapni semmit.
Széleskörű polgári vádak
Igyekezetében, hogy az állami és szövetségi törvényeket sértő tevékenységeket fedjen fel Ivey és Sun részéről, a Borgata védője egy kicsit bevont mindenből, egész sor vádpontot benyújtva ellenük, melyek a csalástól a jogosulatlan vagyonszerzésen át az üzleti csalásig és az összejátszásig mindenre kiterjednek.
Mindent egybevetve a Borgata összesen 12 különböző pontot fogalmazott meg Ivey és társa, Sun ellen, akit szerintük korábban már több kaszinóból is kitiltottak hasonló ügyek miatt.
Íme, a Borgata által benyújtott vádpontok listája Ivey és Sun ellen:
(1) Szerződésszegés
(2) Értett szerződés megszegése
(3) A jóhiszeműség és fair játék értett szerződésének megsértése
(4) Félrevezetés és meggyőzés
(5) Hatálytalanítás kijelentése egyoldalú hibára alapozva
(6) Csalás
(7) Hatálytalanítás kijelentése a cél jogtalanságára alapozva
(8) Jogosulatlan vagyonszerzés
(9) Vagyon konvertálása
(10) Összejátszás
(11) Az Egyesült Államok szövetségi törvényeibe ütköző üzleti csalásban való részvétel
(12) New Jersey állam törvényeibe ütköző üzleti csalásban való részvétel
A további vádpontokat a Gemaco kártyagyártó vállalat, és/vagy "Jane Doe" nevű alkalmazottjuk ellen nyújtották be:
(13) Szerződésszegés (csak a Gemaco ellen)
(14) Kifejezett garancia megszegése (csak a Gemaco ellen)
(15) Értett garancia megszegése (csak a Gemaco ellen)
(16) Hanyagság (a Gemaco és "Jane Doe" nevű alkalmazottja ellen)
(17) Vezetői felelősség (a Gemaco ellen, mint "Jane Doe" munkáltatója)
(18) Egyértelműsítés és a felelősség megállapításának kérése (csak a Gemaco ellen)
Az egyes pontokhoz csatolt összegzések világossá teszik, hogy a Borgatának nincs tudomása közvetlen kapcsolatról az állítólagos edge-sorting csalók, Sun és Ivey, valamint a Gemaco, a kártyakészítő cég között.
Lényegében a véletlen műve, hogy a Gemaco gyártotta a paklikat, amelyekről Ivey és Sun tudta, hogy egy hátlapi dizájnhibának köszönhetően a lapokat 180 fokkal elforgatva – amit Sun kért mandarin nyelven és a Borgata teljesített – láthatóvá vált az eltérés, így Ivey és Sun képes volt meghatározni az első lap hozzávetőleges range-ét, mielőtt felfordították azt. A játszott verzióban Ivey-nak lehetősége volt vagy a játékosra, vagy az osztóra fogadni, az így szerzett tudás pedig statisztikai előnyhöz juttatta, valamint a csaknem nyolc számjegyű nyereményhez.
Mindeközben, bár a Borgata elismeri, hogy teljesítették Ivey különleges kéréseit, a benyújtott anyagból kiderül, hogy a felelősséget nem vállalják ezért, sem pedig azért, hogy figyelmen kívül hagyták - vagy nem tudtak róla -, hogy a kártyajátékokban az előnyszerzés ősi formája, hogy meg tudjuk különböztetni a lapokat a hátoldalukon megfigyelhető eltérések alapján.
Tulajdonképpen erről szól az edge-sorting is: megjelölni a kártyákat anélkül, hogy fizikailag megjelölnénk őket. A Borgata beadványa hemzseg a hiányosságoktól és nyitott kérdésektől, így hiába fektettek az ügyvédek rengeteg energiát abba, hogy kijátsszák egymás ellen Iveyt és a Gemaco-t, az egész ügy messze van a biztos sikertől.
Ne nézzünk be a Borgata szőnyege alá
Hiába a részletesség, a Borgata vádirata Phil Ivey és a többek ellen számos gyenge ponttal bír, melyek könnyű felületet jelentenek egy ellentámadáshoz az Iveyt, a Gemaco-t és a többi alperest képviselő ügyvédek részéről.
Mint a legtöbb polgári perben, az állítólagos károsult fél úgy prezentálja saját magát, mint az ártatlanság bajnoka, aki ellen mindenféle rémséges bűnöket követtek el. Egyáltalán semmi újdonság nincs az ügyben ebből a szempontból, ugyanakkor felfedezhetünk egy egész sor tényezőt, amiről a Borgata-nak tudnia kellett volna, nem lett volna szabad megengednie, vagy esetleg nem is akarta, de mégis megtette… Mindez összeadódva eredményezte azt a helyzetet, amit Ivey és partnere ki tudott használni.
Jelenleg kevéssé látszik kétségesnek, hogy Ivey és Sun ténylegesen elkövették az edge-sorting csalást, ahogyan azt a Borgata állítja, de nem ez a lényeges pont. Ivey maga is elismerte, hogy ugyanígy járt el, mégpedig a másik pere kapcsán, melyet ő indított a londoni Crockfords kaszinó ellen egy szintén nyolc számjegyű nyereményért, amit egy másik típusú baccarat játékon nyert, és amit a Crockfords nem volt hajlandó kifizetni.
Következésképpen bátran feltételezhetjük, hogy néhány váratlan részlettől eltekintve Ivey és Sun tényleg edge-sortingoltak, ahogyan azt a kaszinó állítja, ám a kártyákhoz magukhoz sohasem nyúltak. Ez azonban továbbra sem válaszol meg egy sor kérdést, ami felmerül az ügy kapcsán.
Vegyünk sorra ezek közül néhányat:
A Borgata misztikus tudatlansága az edge-sorting gyakorlatának kapcsán. Az edge-sorting épp csak egy módja a kártyák megjelölésének vagy azonosításának, és legalább néhány évtizede ismert technika.
Az úgynevezett full-bleed kártyadizájn, mint amilyet a lila Gemaco kártyákon is találunk, amiket Ivey kifejezetten kért, régóta közismert arról, hogy kihasználhatják a játékosok a lapok azonosítására.
Az edge-sorting eredetileg a kártyák megjelölésének legősibb formájára vezethető vissza, melyet "hosszú és rövidként" ismerünk. Régen, amikor még kézzel vágták a kártyákat, a paklik messze nem voltak olyan egységesek, mint manapság. Vágáskor egyes lapok kicsit szélesebbek vagy magasabbak maradhattak, mint a többi, ezeket pedig könnyű volt beazonosítani az osztáskor. Szabadon meg lehetett választani, mit vágunk meg: magas vagy alacsony lapokat, a paklit az oldalánál vagy a végein megfogva, satöbbi.
A megjelölt kártyák és bűvész paklik sokszor hasonló elven működnek. Az, hogy a Borgata biztonsági emberei ne ismerjenek semmilyen hasonló trükköt, illetve fel se merüljön bennük ezek lehetősége évtizedekkel azután, hogy az elterjedt a kártyajátékosok körében, elképesztően naív, értelmetlen…, vagy hanyag.
A Borgata folyamatosan beleegyezett Ivey összes furcsa, babonás kérésének teljesítésébe. A vádirat szerint (1) Ivey játszhatott egyedül; (2) lehetett vendége az asztalnál, aki aktívan részt vett a leosztásokban; (3) kapott mandarinul beszélő osztókat; (4) Ivey társa utasításokat adhatott az osztónak mandarin nyelven; (5) automatikus kártyakeverőt használtak, ami nem változtatja meg az egyes lapok tájolását a pakliban; (6) Ivey és Sun utasításokat adhattak az osztónak, hogy a lapokat pontosan meghatározott módon forgassa; végül (7) lehetőséget adtak rá, hogy egyetlen, nyolc paklis shoe-val játsszanak órákon át.
És még csak nem is említettük a legnagyobb, nemtörődömségből eredő tényezőt: a Borgata újra és újra beleegyezett ugyanazokba a nevetséges feltételekbe, miközben négyszer is hatalmas összeget buktak egy hat hónapos periódusban. Mindezt anélkül, hogy egyszer is felmerült volna bennük bármilyen gyanú. Hogy Ivey átvert, csalt, angle shootingolt vagy bármi módon kihasznált egy hiszékeny, nemtörődöm, vélhetően túl kapzsi kaszinót, azt mindenki döntse el maga. Erről jogi értelemben is dönteni fognak, miközben a Borgata látványosan dobálózik olyan kifejezésekkel, mint a csalás, vagyon konvertálása, jogosulatlan vagyonszerzés és üzleti csalás. Ami azonban mindenki számára világos, az az, hogy a Borgata, ez a milliárd dolláros keleti parti kaszinóóriás hagyta, hogy egy átlátszó módszerrel hosszú távon csaljanak és nyerjenek ellene.
A Borgata teljes üzleti modellje az oddsokra és nyereségre épül, a kaszinó mégsem vette észre, hogy Ivey nyereményei rendre ellentmondanak ugyanazon oddsoknak, amelyek normális esetben nekik biztosítanak házelőnyt.
Természetesen a variancia létező dolog, hiszen eleve emiatt játszunk szerencsejátékokkal. Viszont hogy ilyen típusú nyereményekre kerüljön sor négy egymást követő session alatt hat hónap leforgása során, és hogy a Borgata meg se vizsgálja, mi folyik itt, hatalmas hanyagságnak tűnik. Ez pedig olyan ziccerhelyzetet biztosít Ivey, a Gemaco és a többi alperes ügyvédei számára, amit nem fognak kihagyni: a gondatlanságból eredő felelősség megállapítását fogják kérni, joggal.
A büntetőjogra hivatkoznak, de nem büntetőjogi vádakat emeltek. Nem kell ahhoz bűncselekményt elkövetni, hogy valaki ellen polgári eljárást indítsanak, de mivel a Borgata számos büntetőjogi kategóriát idéz a vádiratban, különös, hogy nem indítottak büntetőjogi pert Ivey ellen.
Valószínűsíthető, hogy megpróbálták, de a New Jersey és a szövetségi ügyészség visszautasította a vádirat benyújtását a fent említett körülmények miatt. Ehhez vegyük hozzá, hogy 18 hónap telt el Ivey utolsó, Borgatás sessionje és azóta, hogy a kaszinó tudomást szerzett Ivey ügyéről a Crockfordsszal.
Mindez persze csak következtetés, könnyen lehet, hogy nem igaz, mégis úgy tűnik, a polgári per már a B-terv, mely eredetileg csak kiegészítette volna a büntetőjogi eljárást. Mégsem emeltek ilyen vádat, következésképpen maguk a polgári jogi vádpontok is gyengébb lábakon állnak.
Felelős, esetleg hanyag-e a Gemaco, hogy olyan mintázatú kártyát szállított le, amit Ivey és társa kihasználhatott?
A típus dizájnhibája régóta közismert, a kaszinók mégis továbbra is használják, mivel egyedibb, elegánsabb és tekintélyesebb a megjelenésük. Az edge-sorting lényegében lehetetlen a "no-bleed" vagy a keretes mintázatú kártyákkal, és minden ismertebb kártyagyártó cég tökéletesen tisztában van ezzel. Ha tehát a Gemaco fel tud mutatni bármilyen dokumentációt, ami bizonyítja, hogy előzetesen felhívták a Borgata figyelmét a full-bleed dizájn velejáró hibájára, a Borgata pedig ennek ellenére ezt a változatot rendelte meg, az további csapást jelenthet a kaszinó vádpontjaira.
Vegyük ehhez hozzá azt is, hogy a Borgata tudatosan engedélyezte ugyanazon paklik hazsnálatát órákon keresztül, holott az edge-sorting megelőzése a fő ok arra, hogy a paklikat rendszeresen cserélik és forgatják. Ezek a kaszinó- és kártyabiztonság alapvető tételei, a Borgata Gemaco ellen irányuló vádjai tehát sokkal inkább tűnnek valójában alkualapnak egy megegyezéshez, mint bármi másnak.
A Gemaco lila paklijai esetében, melyekről maga a Borgata mellékelt képeket a vádirathoz, az oldalak közötti mintázat-variancia mintegy 1/32 inch. Ez a hasonló minták esetében kis eltérésnek tekinthető, egy 200.000 paklis rendelés esetében pedig minden esetben előfordul. Nehéz elképzelni, hogy egy kaszinó szándékosan figyelmen kívül hagyja saját protokolljait, melyek célja a hibásan vágott paklik kiszűrése a játékból, majd pedig a gyártót hibáztatja, amikor a bent maradt, hibás paklikat kihasználják. A Borgata mégis pontosan ezt tette.
Mindent egybevetve, minél jobban elmélyedünk az ügy részleteiben, annál gyengébb lábakon áll a Borgata vádirata. Érdekes lesz megfigyelni, hogy vajon a per ténye önmagában irritálja-e annyira Ivey-t vagy a Gemaco-t ahhoz, hogy a kaszinó kierőszakolhasson valami részleges megállapodást.
Egy azonban már most biztos: a Borgata nem végzett alapos munkát a saját biztonságának biztosítása érdekében, és most a bíróságtól várja, hogy az rendet rakjon"- írta Rinkema.