Mint arról beszámoltunk, a HUSNG klasszis Dan "mrgr33n13" Colman szerezte meg a győzelmet napjaink legdrágább tornáján, a WSOP $1.000.000 Big One for One Dropon. Az amerikai pókeres $15.306.668-t kapott, ez minden idők második legnagyobb élőtorna nyereménye - az más kérdés, hogy a hírek szerint kevesebb, mint 10%-a volt a saját akciójában. A heads-upot Daniel Negreanuval vívta. A kanadai PokerStars profi $8.288.001-t kapott a 2. helyért, ezzel átvette a vezetést az élőverseny játékosok nyereményrangsorában, $29.796.380-nál tart jelenleg.
Amint véget ért a heads-up, a média munkatársai megrohamozták a két játékost. Colman azonban kijelentette, senkinek sem nyilatkozik, sőt a győztes lapokkal és a karkötővel készülő hivatalos győzelmi fotó készítéséhez sem járul hozzá. Egy ekkora verseny megnyerése után ez legalábbis furcsának tűnt, mind a média munkatársai, mind a pókerközösség tagjai közül sokan felháborodtak. Sokan szorítottak a játékosért, és kíváncsiak lettek volna, hogyan éli meg a hatalmas siker, emellett többen úgy gondolták, döntésével rosszat tesz a pókernek, hiszen jól eladható figura, és egy ekkora sikerrel a háta mögött, megfelelő marketinggel, képes lehetne új játékosokat csábítani az online asztalokhoz.
"Ő egy igazi klasszis és egy jó srác, nagy tisztelője vagyok a játékának. Másképp pókerezik, mint a legtöbb fiatal, sokkal óvatosabb. Ő egy pókerjátékos, ez a munkája, ezért van itt. Ha nem akar interjút adni, azt tiszteletben kell tartani" - igyekezett enyhíteni a helyzetet Negreanu.
A Las Vegas Sun éles hangvételű cikket közölt az esetet követően. Többek közt ezt írják: "Colman természetesen nem érdemel akkora figyelmet, mint egy profi sportoló. Senki nem fog fizetni neki, hogy megjelenjen a médiában". Illetve: "Szeretem a játékát, mondta róla Negreanu. Tökéletes a stílusa a versenypókerhez, biztos vagyok benne, hogy egy rakás tornát fog nyerni a jövőben, tette hozzá. Kár, hogy ez már senkit sem fog érdekelni..." - zárul a cikk.
Néhány képhez azért kelletlenül odaállt,
majd - ahogyan a Las Vegas Sun írja - gyorsabban távozott, mint egy bankrabló
Mivel az interjú megtagadása miatti vihar nem csendesedett, Colman posztot tett közzé a 2+2 fórumon.
"Nem mintha bárkinek is magyarázattal tartoznék, de...
Először is, nem tartozom semmivel a pókernek. Szerencsésnek érzem magam, hogy anyagi biztonságot teremthettem magamnak a játékkal, de elég rég benne vagyok a pókerben ahhoz, hogy a negatív oldalát is lássam. Ez nem az a játék, ahol a profik felhőtlen boldogságban fürdőznek, teljes életet élve. Ha ezt a munkát választod, ki vagy szolgáltatva a varianciának, ami őrült stresszt tud okozni, illetve rengeteg egészségtelen szokásod alakulhat ki a játék miatt. Soha senkinek nem ajánlanám ezt a pályát.
A póker a hobbijátékosoknak sem okoz felhőtlen örömöt, ami indokolttá tenné számukra, hogy a remek szórakozás kedvéért lelkiismeretfudalás nélkül bukják el pénzüket. Ne feledjük, a vesztők több pénzt veszítenek el a játékban, mint amennyit a nyerők nyernek. Ez persze rendben van, hiszen ha valaki olyan hülye, hogy vidáman szórja a pénzét a pókerasztaloknál, hát tegye, az ő problémája. Mégsem tudok ezzel azonosulni.
Egy tökéletes világban a piac megfelelően tájékoztatott fogyasztókra épülne, akik ésszerű keretek között áldoznának pénzt a játékra. A szomorú valóságban azonban a vállalatok az emberek gyengeségére építenek, ezt próbálják meg kihasználni. Nem tudok hozzájárulni ahhoz, hogy szerencsejáték hirdetések jelenjenek meg a médiában, mint ahogyan az alkohol és cigaretta reklámokkal sem tudok azonosulni.
Zavar, hogy az emberek a jólétet társítják a pókerhez. Pedig a póker egy olyan játék, ami nagyon sok negatívumot hoz az életedbe. Mind anyagi, mind érzelmi értelemben.
Én sem akarok dicsfényben fürdőzni, mert nem gondolom, hogy meg kell ünnepelni az ilyen egyéni eredményeket. Semmilyen módon nem kívánok ilyesmiben résztvenni, sem a más, sem a saját sikeremnél. Tudod, miért habarodott bele ennyire a társadalmunk az egyéni sikerekbe, a ballerségbe? Mert ez a vállalatok egyértelmű célja. Olyan embereket akarnak kirakatba állítani, akikre a közösség felnézhet, általuk sulykolják a fejekbe a "légy gazdag, ne foglakozz senkivel, csak magaddal" mottót, elidegenítik az embereket, ami persze a legjobb dolog számukra.
Ez az én személyes álláspontom. És igen, tudom, ellentmondásos ezt épp az én számból hallani. Ebben a játékban építettem vagyont. Abban a játékban, amelyik igyekszik kihasználni az emberek gyengeségét. És még szeretem is, hisz imádom a stratégiai aspektusát a pókernek. De az árnyékos oldalát is látom.
Köszönöm, hogy elolvastátok, és persze nyugodtan győzzettek meg arról, hogy tévedek" - írta Colman.
Ha azt írtuk, hogy a győzelmi interjú megtagadása vihart kavart, akkor a fenti poszt megjelenését követően valóságos tornádó söpört végig. A bejegyzés egyértelműen megosztotta a pókeres közvéleményt.
Néhány 2+2 poszt a témában:
commonsense: Őszintén megmondom, nagyon tisztellek azért, amit mondasz. Az emberek talán utalni fognak ezért, de rengeteg igazság van abban, amit mondasz. Gratulálok a győzelemhez!
PokerGasm: Tisztellek, kölyök. Kövesd a saját értékrended a jövőben is. Az is tetszik, hogy nem érdekel, ha negatív véleményeket kapsz, nem akarsz senkinek megfelelni, az igaz utat akarod járni. Tisztában vagy a szerencsejáték árnyoldalával, és nem támogatod, hogy tömegeket csábítsanak a játékba. Szurkolok neked, csak így tovább, és oktasd csak tovább az öreg profikat.
Atlantis1: Magam is mid-high stakes heads-upot játszom, és meg kell hogy mondjam, az én életemet se tette boldoggá, vagy teljessé a póker; ugyanakkor hozzá kell tennem azt is, hogy valószínűleg más alternatívák sem tettek volna boldogabbá vagy teljesebbé. Jó ideig tartott, míg ezt megértettem, mert nagyon fiatalon kezdtem. Szerencsére inkább előbb értettem meg, mint utóbb.
Úgy tűnik, ebben a topikban sokan nem értik meg a póker, illetve általánosságban a "szerencsejáték" sötét oldalát, különösen a ma piaci tényezőinek fényében.
Először is: elméletben a póker valóban tudásjáték, de a legtöbb játékos mégis ész nélküli szerencsejátékként játssza. Száz százalék, hogy veszíteni fognak hosszútávon, sőt mi több, nagyobb sebességgel, mint a klasszikus szerencsejátékokban.
Másodsorban: a póker sok tekintetben rosszabb, mint a legtöbb klasszikus szerencsejáték, például a rulett. A probléma az, hogy rengeteg vesztő játékos is elismeri, hogy ez tudásjáték, és azt hiszik, bennük megvan a tudás, ezért amikor buknak, a varianciára vagy a szerencsére fogják. Más szerencsejátékban ez nem fordul elő. Személyes tapasztalatból is mondhatom, hogy ez a fajta gondolkodás elhomályosítja az agyadat, és nem tudsz továbblépni. A legtöbb játékos nem fogadja el, hogy rossz, inkább a szerencsére fogja az egészet.
Harmadsorban: sokszor csak nagyon nehezen felismerhető, ha egy játékos vesztő. Az MTT-k esetében például könnyen kialakulhat téves kép saját tudásunkról. Ugyancsak elmondhatom, hogy több ellenfelem számláját nulláztam, mint azt hirtelen meg tudnám számolni. Az egyik alkalommal chaten beszélgettem a játékossal, aki egy hónapja fizetett be, és $2.000-ig felvitte a $700 befizetését. Ellenem aztán mindent elbukott, és természetesen meg volt róla győződve, hogy csak pechje volt, hisz egész hónapban nyert. Megkért, hogy várjak, amíg átutalja megtakarításának egy részét a pókerszámlájára, hogy folytatni tudja a játékot. Ez sokkolt engem. Természetesen tisztában voltam vele, hogy az emberek többsége pénzt veszít a játékban, de ez a szituáció valahogy más megvilágításba helyezte az egészet. Úgy gondolom, fontos tudatosítanunk magunkban, hogy miközben nyerünk, valaki a képernyő túloldalán elveszíti a pénzét. A jelenlegi pókerpiac sokkal rosszabb, mint az enyhe házelőnnyel bíró kaszinójátékok. Elképesztő mennyiségű pénz mozog a pókertermekben, ami tulajdonképpen egy szűk csoporthoz vándorol.
A mostani eset is erre reagál, hiszen mrgreen győzelme azt a látszatot keltheti, hogy könnyedén hihetetlen összegeket lehet nyerni a pókerben. A nem pókeres barátaim állandóan erről beszélnek, hogy ők is pókerezni akarnak, ők is annyit akarnak nyerni, mint én, és azt kérdezik, hogyan csinálják. Képzeljétek el, hány nehéz sorsú ember rohan pókerezni, ha meghallja, hogy valaki öt éve még mosogatott, most meg $XX milliót nyert. Persze néhányukból jó játékos lesz, de a nagy többség nem fogja fejleszteni a játékát, könnyű pénzt akar, és végül csak a pénzétől, idejétől és boldogságától szabadul meg.
Elismerem, hogy ez az ő hibájuk is, de sokan közülük nem realizálják, hogy mi történik, csak amikor már túl késő.
GoingSouth: Na menjetek a... De most komolyan... Mi ez a negativitás? Csomó embert ismerek, aki rengeteget köszönhet a pókernek és imádja a játékot. "Valaki a képernyő túloldalán elveszíti a pénzét". Nem mondod! Nem az én hibám, ha iszik valaki, vagy drogozik és az sem ha szerencsejáték-függő.
Dantes: Rengeteg pókeres elmondja az interúkban, hogy nem tanácsolja, hogy valaki erre a játékra tegye fel az életét. Senki nem tiltja meg, hogy őszinte legyél egy interjúban, hogy elmondd, a pókert csak szórakozásnak tekintsétek, számítsatok arra, hogy veszíteni fogtok, ne öljetek bele túl sok pénzt, hasonlók. Mennyivel hatásosabb lett volna, ha kiáll a 15 millió dolláros győzelem után, és elmondja, azt kívánja, bárcsak sose talált volna rá a pókerre. Nem mondom, hogy ezt kellett volna tennie, csak azt akarom mondani, senki sem kényszeríti, hogy pozitív színben tüntesse fel a játékot.
Frenbar: A Colman által említett érvek nem a pókerre vonatkoznak, hanem a kapitalizmusra, tehát ez ellen kellene felszólalnia. Amit mondasz, ugyanúgy átültethető a tőzsdére, a bankhitelekre, vagy ezer további dologra. Sőt sokkal inkább igazak lennének, mint a póker vonatkozásában. Tetszik vagy nem tetszik, társadalmunk arra épül, hogy az okosabb és erősebb kihasználja a butábbat és gyengébbet. Engem nem zavar, hogy elmondtad mindezt, az viszont igen, hogy azt a látszatot kelted, mintha ez valami speciálisan a pókerre vonatkozó dolog lenne.
Goodie: Elolvastam, hogyan gyalázza Dan a pókert, és elmondom, mi a legnagyobb bajom ezzel. Amit ír, csak minimálisan vonatkozik a pókerre. Igen, van sötét oldala a pókernek. De ez nem a játék része, hanem a játékban lévő emberek sajátja. Elismerem, a póker természetéből adódóan magához vonz néhány különös figurát, de a póker sokkal többről szól és sokkal nagyobb ennél.
Százmilliók játsszák a világon, összehozza az embereket, barátságok születnek az asztaloknál. Ez a játék segít az embereknek kapcsolatot teremteni, fejleszti az elemző, többszintű gondolkodást, millióknak és millióknak nyújt szórakozást, kikapcsolódási lehetőséget. Mindenkinek megvannak a saját tapasztalatai, megvan a saját nézőpontja. Az édesapám ötven éven át kártyázott, és imádta. Ő tanította meg nekem és a bátyámnak a játékot, ma mindketten megélhetési pókeresek vagyunk. A póker közelebb hozott minket, rengeteg életreszóló élményt átéltünk édesapámmal és a testvéremmel a pókernek köszönhetően. Közelebb hozta a családot, megerősítette a kapcsolatunkat.
Megértem, hogy Dan más tapasztalatokat szerzett, másképp látja a dolgokat. De nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy figyelmen kívül hagyja a pozitív dolgokat, amiket szerintem nemcsak én, hanem rengetegen átéltünk a játék miatt.
Az én véleményem, hogy a póker egy fantasztikus játék, úgy támaszt kihívást az ember elé, hogy közben izgalmat, szórakozást, társasági élményeket és szellemi fejlődést ad. Van egy sötét oldala? Persze. Mint ahogy mindennek az élet minden területén. Sajnos sok sérült és aljas ember él a világban. A pókerben is megtalálhatók, de ugyanúgy máshol is. Emiatt a játék egy gonosz ellenség volna? Nem hiszem. De ez az én nézőpontom, ami a saját tapasztalataimon alapul. Mint ahogy Dan véleménye az övén.
Összefoglalva, megértem Dan álláspontját, értem, mire akarta felhívni a figyelmet, és tiszteletben is tartom, de azt is el kell mondanom, hogy a viselkedése a médiával szemben nem volt szerencsés, és valójában rá vet rossz fényt. Oké, nem tartozik senkinek semmivel, de nem látom, miért nem lehet kibírni azt a néhány percet, és beszélni a média munkatársaival, hiszen ez az egyetlen dolog, amit elvárnak tőle a győzelem után, és valójában minimális munkát jelent.
Többen gúnyosan megjegyezték, valószínűleg az amerikai online póker legalizáció nagy ellenzője, Sheldon Adelson szponzorálta Colman Big One indulását. Egy biztos, az interjú megtagadása, illetve a későbbi bejegyzés nem szolgálta a póker érdekeit.
Mi a véleményetek a témáról?
Amint véget ért a heads-up, a média munkatársai megrohamozták a két játékost. Colman azonban kijelentette, senkinek sem nyilatkozik, sőt a győztes lapokkal és a karkötővel készülő hivatalos győzelmi fotó készítéséhez sem járul hozzá. Egy ekkora verseny megnyerése után ez legalábbis furcsának tűnt, mind a média munkatársai, mind a pókerközösség tagjai közül sokan felháborodtak. Sokan szorítottak a játékosért, és kíváncsiak lettek volna, hogyan éli meg a hatalmas siker, emellett többen úgy gondolták, döntésével rosszat tesz a pókernek, hiszen jól eladható figura, és egy ekkora sikerrel a háta mögött, megfelelő marketinggel, képes lehetne új játékosokat csábítani az online asztalokhoz.
"Ő egy igazi klasszis és egy jó srác, nagy tisztelője vagyok a játékának. Másképp pókerezik, mint a legtöbb fiatal, sokkal óvatosabb. Ő egy pókerjátékos, ez a munkája, ezért van itt. Ha nem akar interjút adni, azt tiszteletben kell tartani" - igyekezett enyhíteni a helyzetet Negreanu.
A Las Vegas Sun éles hangvételű cikket közölt az esetet követően. Többek közt ezt írják: "Colman természetesen nem érdemel akkora figyelmet, mint egy profi sportoló. Senki nem fog fizetni neki, hogy megjelenjen a médiában". Illetve: "Szeretem a játékát, mondta róla Negreanu. Tökéletes a stílusa a versenypókerhez, biztos vagyok benne, hogy egy rakás tornát fog nyerni a jövőben, tette hozzá. Kár, hogy ez már senkit sem fog érdekelni..." - zárul a cikk.
Néhány képhez azért kelletlenül odaállt,
majd - ahogyan a Las Vegas Sun írja - gyorsabban távozott, mint egy bankrabló
Mivel az interjú megtagadása miatti vihar nem csendesedett, Colman posztot tett közzé a 2+2 fórumon.
"Nem mintha bárkinek is magyarázattal tartoznék, de...
Először is, nem tartozom semmivel a pókernek. Szerencsésnek érzem magam, hogy anyagi biztonságot teremthettem magamnak a játékkal, de elég rég benne vagyok a pókerben ahhoz, hogy a negatív oldalát is lássam. Ez nem az a játék, ahol a profik felhőtlen boldogságban fürdőznek, teljes életet élve. Ha ezt a munkát választod, ki vagy szolgáltatva a varianciának, ami őrült stresszt tud okozni, illetve rengeteg egészségtelen szokásod alakulhat ki a játék miatt. Soha senkinek nem ajánlanám ezt a pályát.
A póker a hobbijátékosoknak sem okoz felhőtlen örömöt, ami indokolttá tenné számukra, hogy a remek szórakozás kedvéért lelkiismeretfudalás nélkül bukják el pénzüket. Ne feledjük, a vesztők több pénzt veszítenek el a játékban, mint amennyit a nyerők nyernek. Ez persze rendben van, hiszen ha valaki olyan hülye, hogy vidáman szórja a pénzét a pókerasztaloknál, hát tegye, az ő problémája. Mégsem tudok ezzel azonosulni.
Egy tökéletes világban a piac megfelelően tájékoztatott fogyasztókra épülne, akik ésszerű keretek között áldoznának pénzt a játékra. A szomorú valóságban azonban a vállalatok az emberek gyengeségére építenek, ezt próbálják meg kihasználni. Nem tudok hozzájárulni ahhoz, hogy szerencsejáték hirdetések jelenjenek meg a médiában, mint ahogyan az alkohol és cigaretta reklámokkal sem tudok azonosulni.
Zavar, hogy az emberek a jólétet társítják a pókerhez. Pedig a póker egy olyan játék, ami nagyon sok negatívumot hoz az életedbe. Mind anyagi, mind érzelmi értelemben.
Én sem akarok dicsfényben fürdőzni, mert nem gondolom, hogy meg kell ünnepelni az ilyen egyéni eredményeket. Semmilyen módon nem kívánok ilyesmiben résztvenni, sem a más, sem a saját sikeremnél. Tudod, miért habarodott bele ennyire a társadalmunk az egyéni sikerekbe, a ballerségbe? Mert ez a vállalatok egyértelmű célja. Olyan embereket akarnak kirakatba állítani, akikre a közösség felnézhet, általuk sulykolják a fejekbe a "légy gazdag, ne foglakozz senkivel, csak magaddal" mottót, elidegenítik az embereket, ami persze a legjobb dolog számukra.
Ez az én személyes álláspontom. És igen, tudom, ellentmondásos ezt épp az én számból hallani. Ebben a játékban építettem vagyont. Abban a játékban, amelyik igyekszik kihasználni az emberek gyengeségét. És még szeretem is, hisz imádom a stratégiai aspektusát a pókernek. De az árnyékos oldalát is látom.
Köszönöm, hogy elolvastátok, és persze nyugodtan győzzettek meg arról, hogy tévedek" - írta Colman.
Ha azt írtuk, hogy a győzelmi interjú megtagadása vihart kavart, akkor a fenti poszt megjelenését követően valóságos tornádó söpört végig. A bejegyzés egyértelműen megosztotta a pókeres közvéleményt.
Néhány 2+2 poszt a témában:
commonsense: Őszintén megmondom, nagyon tisztellek azért, amit mondasz. Az emberek talán utalni fognak ezért, de rengeteg igazság van abban, amit mondasz. Gratulálok a győzelemhez!
PokerGasm: Tisztellek, kölyök. Kövesd a saját értékrended a jövőben is. Az is tetszik, hogy nem érdekel, ha negatív véleményeket kapsz, nem akarsz senkinek megfelelni, az igaz utat akarod járni. Tisztában vagy a szerencsejáték árnyoldalával, és nem támogatod, hogy tömegeket csábítsanak a játékba. Szurkolok neked, csak így tovább, és oktasd csak tovább az öreg profikat.
Atlantis1: Magam is mid-high stakes heads-upot játszom, és meg kell hogy mondjam, az én életemet se tette boldoggá, vagy teljessé a póker; ugyanakkor hozzá kell tennem azt is, hogy valószínűleg más alternatívák sem tettek volna boldogabbá vagy teljesebbé. Jó ideig tartott, míg ezt megértettem, mert nagyon fiatalon kezdtem. Szerencsére inkább előbb értettem meg, mint utóbb.
Úgy tűnik, ebben a topikban sokan nem értik meg a póker, illetve általánosságban a "szerencsejáték" sötét oldalát, különösen a ma piaci tényezőinek fényében.
Először is: elméletben a póker valóban tudásjáték, de a legtöbb játékos mégis ész nélküli szerencsejátékként játssza. Száz százalék, hogy veszíteni fognak hosszútávon, sőt mi több, nagyobb sebességgel, mint a klasszikus szerencsejátékokban.
Másodsorban: a póker sok tekintetben rosszabb, mint a legtöbb klasszikus szerencsejáték, például a rulett. A probléma az, hogy rengeteg vesztő játékos is elismeri, hogy ez tudásjáték, és azt hiszik, bennük megvan a tudás, ezért amikor buknak, a varianciára vagy a szerencsére fogják. Más szerencsejátékban ez nem fordul elő. Személyes tapasztalatból is mondhatom, hogy ez a fajta gondolkodás elhomályosítja az agyadat, és nem tudsz továbblépni. A legtöbb játékos nem fogadja el, hogy rossz, inkább a szerencsére fogja az egészet.
Harmadsorban: sokszor csak nagyon nehezen felismerhető, ha egy játékos vesztő. Az MTT-k esetében például könnyen kialakulhat téves kép saját tudásunkról. Ugyancsak elmondhatom, hogy több ellenfelem számláját nulláztam, mint azt hirtelen meg tudnám számolni. Az egyik alkalommal chaten beszélgettem a játékossal, aki egy hónapja fizetett be, és $2.000-ig felvitte a $700 befizetését. Ellenem aztán mindent elbukott, és természetesen meg volt róla győződve, hogy csak pechje volt, hisz egész hónapban nyert. Megkért, hogy várjak, amíg átutalja megtakarításának egy részét a pókerszámlájára, hogy folytatni tudja a játékot. Ez sokkolt engem. Természetesen tisztában voltam vele, hogy az emberek többsége pénzt veszít a játékban, de ez a szituáció valahogy más megvilágításba helyezte az egészet. Úgy gondolom, fontos tudatosítanunk magunkban, hogy miközben nyerünk, valaki a képernyő túloldalán elveszíti a pénzét. A jelenlegi pókerpiac sokkal rosszabb, mint az enyhe házelőnnyel bíró kaszinójátékok. Elképesztő mennyiségű pénz mozog a pókertermekben, ami tulajdonképpen egy szűk csoporthoz vándorol.
A mostani eset is erre reagál, hiszen mrgreen győzelme azt a látszatot keltheti, hogy könnyedén hihetetlen összegeket lehet nyerni a pókerben. A nem pókeres barátaim állandóan erről beszélnek, hogy ők is pókerezni akarnak, ők is annyit akarnak nyerni, mint én, és azt kérdezik, hogyan csinálják. Képzeljétek el, hány nehéz sorsú ember rohan pókerezni, ha meghallja, hogy valaki öt éve még mosogatott, most meg $XX milliót nyert. Persze néhányukból jó játékos lesz, de a nagy többség nem fogja fejleszteni a játékát, könnyű pénzt akar, és végül csak a pénzétől, idejétől és boldogságától szabadul meg.
Elismerem, hogy ez az ő hibájuk is, de sokan közülük nem realizálják, hogy mi történik, csak amikor már túl késő.
GoingSouth: Na menjetek a... De most komolyan... Mi ez a negativitás? Csomó embert ismerek, aki rengeteget köszönhet a pókernek és imádja a játékot. "Valaki a képernyő túloldalán elveszíti a pénzét". Nem mondod! Nem az én hibám, ha iszik valaki, vagy drogozik és az sem ha szerencsejáték-függő.
Dantes: Rengeteg pókeres elmondja az interúkban, hogy nem tanácsolja, hogy valaki erre a játékra tegye fel az életét. Senki nem tiltja meg, hogy őszinte legyél egy interjúban, hogy elmondd, a pókert csak szórakozásnak tekintsétek, számítsatok arra, hogy veszíteni fogtok, ne öljetek bele túl sok pénzt, hasonlók. Mennyivel hatásosabb lett volna, ha kiáll a 15 millió dolláros győzelem után, és elmondja, azt kívánja, bárcsak sose talált volna rá a pókerre. Nem mondom, hogy ezt kellett volna tennie, csak azt akarom mondani, senki sem kényszeríti, hogy pozitív színben tüntesse fel a játékot.
Frenbar: A Colman által említett érvek nem a pókerre vonatkoznak, hanem a kapitalizmusra, tehát ez ellen kellene felszólalnia. Amit mondasz, ugyanúgy átültethető a tőzsdére, a bankhitelekre, vagy ezer további dologra. Sőt sokkal inkább igazak lennének, mint a póker vonatkozásában. Tetszik vagy nem tetszik, társadalmunk arra épül, hogy az okosabb és erősebb kihasználja a butábbat és gyengébbet. Engem nem zavar, hogy elmondtad mindezt, az viszont igen, hogy azt a látszatot kelted, mintha ez valami speciálisan a pókerre vonatkozó dolog lenne.
Goodie: Elolvastam, hogyan gyalázza Dan a pókert, és elmondom, mi a legnagyobb bajom ezzel. Amit ír, csak minimálisan vonatkozik a pókerre. Igen, van sötét oldala a pókernek. De ez nem a játék része, hanem a játékban lévő emberek sajátja. Elismerem, a póker természetéből adódóan magához vonz néhány különös figurát, de a póker sokkal többről szól és sokkal nagyobb ennél.
Százmilliók játsszák a világon, összehozza az embereket, barátságok születnek az asztaloknál. Ez a játék segít az embereknek kapcsolatot teremteni, fejleszti az elemző, többszintű gondolkodást, millióknak és millióknak nyújt szórakozást, kikapcsolódási lehetőséget. Mindenkinek megvannak a saját tapasztalatai, megvan a saját nézőpontja. Az édesapám ötven éven át kártyázott, és imádta. Ő tanította meg nekem és a bátyámnak a játékot, ma mindketten megélhetési pókeresek vagyunk. A póker közelebb hozott minket, rengeteg életreszóló élményt átéltünk édesapámmal és a testvéremmel a pókernek köszönhetően. Közelebb hozta a családot, megerősítette a kapcsolatunkat.
Megértem, hogy Dan más tapasztalatokat szerzett, másképp látja a dolgokat. De nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy figyelmen kívül hagyja a pozitív dolgokat, amiket szerintem nemcsak én, hanem rengetegen átéltünk a játék miatt.
Az én véleményem, hogy a póker egy fantasztikus játék, úgy támaszt kihívást az ember elé, hogy közben izgalmat, szórakozást, társasági élményeket és szellemi fejlődést ad. Van egy sötét oldala? Persze. Mint ahogy mindennek az élet minden területén. Sajnos sok sérült és aljas ember él a világban. A pókerben is megtalálhatók, de ugyanúgy máshol is. Emiatt a játék egy gonosz ellenség volna? Nem hiszem. De ez az én nézőpontom, ami a saját tapasztalataimon alapul. Mint ahogy Dan véleménye az övén.
Összefoglalva, megértem Dan álláspontját, értem, mire akarta felhívni a figyelmet, és tiszteletben is tartom, de azt is el kell mondanom, hogy a viselkedése a médiával szemben nem volt szerencsés, és valójában rá vet rossz fényt. Oké, nem tartozik senkinek semmivel, de nem látom, miért nem lehet kibírni azt a néhány percet, és beszélni a média munkatársaival, hiszen ez az egyetlen dolog, amit elvárnak tőle a győzelem után, és valójában minimális munkát jelent.
Többen gúnyosan megjegyezték, valószínűleg az amerikai online póker legalizáció nagy ellenzője, Sheldon Adelson szponzorálta Colman Big One indulását. Egy biztos, az interjú megtagadása, illetve a későbbi bejegyzés nem szolgálta a póker érdekeit.
Mi a véleményetek a témáról?
