-en, 
December 1-től az Egyesült Királyság kormánya új adózási módszereket vezet be a szerencsejáték-iparban. A legnagyobb nyilvánosságot kapó változás a 15%-os Point of Consumption (POC) adó, amit az offshore szolgáltatókra vetnek ki.
A változások hatására, úgy tűnik, az egész ipar pánikba esett, több szerencsejáték cég részben, vagy teljesen elhagyta az Egyesült Királyság piacát. De mit is jelentenek igazából ezek a változások a birt szerencsejáték-iparnak és ami még fontosabb, milyen hatásuk lesz a játékosokra, ha a kedvenc kaszinóik és sportfogadóik fizetik majd az új adót?
Mivel számos magyar pókeres él az Egyesült Királyság területén, az alábbiakban áttekintjük, milyen változásokra kell számítani, illetve egy kis háttérinformációt is szolgáltatunk az Egyesült Királyság jelenlegi szabályzatáról. Emellett rávilágítunk, miért történnek a változások és milyen hatással lesznek a brit szerencsejáték szektorra.
Egy kis háttér: a mostani törvény
Az Egyesült Királyság ismert liberális hozzáállásáról a szerencsejátékkal kapcsolatban. Európa több szerencsejáték cége, mint például a William Hill, a Paddy Power és a Bet Victor mind az Egyesült Királyság területén működik, valamint az Egyesült Királyság által elismert területekről rendelkeznek licenccel.
A jelenlegi törvény a 2005-ös Gambling Act, ami Tony Blair kormánya alatt jött létre, és az alábbi irányvonalakat képviseli:
"(a) megakadályozni, hogy a szerencsejáték a bűn és rendezetlenség forrása legyen, hogy a bűnnel és rendezetlenséggel azonosítsák, (b) biztosítani, hogy a szerencsejáték egy fair és nyílt módon üzemeljen és (c) megvédeni a gyerekeket és más sebezhető embereket attól, hogy a szerencsejáték ártson vagy kihasználja őket".
A törvény nagy mozgásteret engedett a brit szerencsejáték-piac szereplőinek, amelyek rendkívül nyereségesen működtek, és egybehangzó vélemény volt, hogy ésszerű egyensúlyt sikerült találni a kormány és a termek érdekei között, amellett, hogy a játékosokat is megfelelően védte.
Ennek ellenére a Kulturális, Média és Sport Minisztérium (DCMS) 2012-ben kétkötetes dokumentumban bírálta a 2005-ben elfogadott törvényt. Jelentésük "A 2005-ös szerencsejáték törvény: Érdemes fogadni?" címet kapta, számos kritikát fogalmazott meg a területre vonatkozó hatályos jogszabályokkal kapcsolatban. Ezek közül kettő különösen nagy figyelmet kapott:
Mivel a brit székhelyű cégeknek magas adót kell fizetnie, a nagy brit játékosállománnyal rendelkező szolgáltatók olyan adóparadicsomokba tették át székhelyüket, mint például Gibraltár vagy a Man sziget, ezeken a területeken mindössze 1% adót kell fizetniük a kormánynak bruttó nyereségükből. A DCMS véleménye szerint azokat az online szolgáltatókat, amelyek jelentős jelenléttel bírnak a brit piacon, kötelezni kellene, hogy adót fizessenek a brit kormánynak, emellett szigorúbb szabályozásra lenne szükség.
Ennek eredményeként a jelentés azt javasolta, hogy az online szerencsejátékot a felhasználási ponton kellene szabályozni, nem szolgáltatói alapon.
A változás útján
Kevéssel a jelentés megjelenését követően a hivatalban lévő konzervatív-liberális demokrata koalíció javaslatot nyújtott be a szerencsejáték törvény módosítására, ami igyekezett a DCMS által felvetett problémákra is megoldást találni. A javaslat számos kiegészítést fűzött az érvényben lévő törvényhez, mint például:
Az offshore vállalatok adóztatása mellett tehát a javaslat arra is törekedett, hogy a vállalatokat a kormány kijelölt szerve ellenőrizhesse. A módosítás emellett a bundázás, valamint az említett magasabb tétes FOBT típusú nyerőgépek visszaszorítására is javaslatokat tett.
Kisebb változtatásokat követően a módosító javaslatot elfogadták, 2014 júliusában írták alá a törvényt, felháborodást okozva a szolgáltatók körében. A szolgáltatók nyílt levelet tettek közzé, felszólítva a Szerencsejáték Bizottságot a törvény felülvizsgálására. Arra hivatkoztak, hogy a törvény sérti az Európai Unió jogszabályait, mint írták, ez "aránytalan és indokolatlan beavatkozás, ami korlátozza a szolgáltatások szabad áramlását". A kérést a Szerencsejáték Bizottság elfogadta, egyelőre azonban nem tűzték napirendre a kérdést.
Az új törvény
Az alábbaikban a 2014. december 1-én hatályba lépő új és a régi, 2005-ös törvény érdemi különbségeit vettük lajstrom alá.
2005 Gambling Act licenc: a szerencsejáték vállalat abban az esetben köteles licencet szerezni a Szerencsejáték Bizottságtól, ha a szolgáltatást brit területen végzi. Az online szolgáltatók szabadon fogadhatnak brit játékosokat.
2014 Gambling (Licensing & Advertising Bill) licenc: az összes szerencsejáték vállalat, amely brit játékosokat fogad, köteles licencet szerezni a Szerencsejáték Bizottságtól. Amennyiben ezt nem teszi meg, de továbbra is szerencsejáték szolgáltatást nyújt brit játékosoknak, az törvénysértésnek minősül. A szolgáltatókat máris arra ösztönzik, hogy mielőbb igényeljenek licencet a zökkenőmentes átállás érdekében. A szolgáltatóknak minden játéktípusra, ami szerepel kínálatukban, és britek is részt vehetnek a játékban, külön engedélyt kell szereznie.
2005 Gambling Act reklám: az offshore szerencsejáték szolgáltatók abban az esetben hirdethetik szolgáltatásukat az Egyesült Királyságban, ha rendelkeznek a területen fehérlistásnak számító ország szabályozó testületének licencével (fehérlistásnak számít többek közt Gibraltár, Alderney, Man sziget és Antigua és Barbuda is).
2014 Gambling (Licensing & Advertising Bill) reklám: kizárólag azok a vállalatok hirdethetik szolgáltatásukat az Egyesült Királyságban, amelyek a brit Szerencsejáték Bizottság engedélyével rendelkeznek.
2005 Gambling Act rendelet: az online szerencsejáték szolgáltatók ellenőrzését az a szabályozó testület végzi, amelytől licencüket kapták.
2014 Gambling (Licensing & Advertising Bill) rendelet: minden szerencsejáték szolgáltatónak a brit Szerencsejáték Bizottságtól kell engedélyt szeerznie, amennyiben be kíván lépni a brit piacra. Mivel a törvény még nem emelkedett jogerőre, jelenleg úgynevezett átmeneti engedélyeket kérvényezhetnek.
2005 Gambling Act adózás: Az offshore vállalatok a székhelyük és nem a műveletek alapján adóznak, vagyis annak az államnak fizetnek adót, ahonnan a szolgáltatást nyújtják. Ez például Gibraltáron 1% adót jelent a bruttó nyereség után, £400.000-os felső határral.
2014 Gambling (Licensing & Advertising Bill) adózás: Minden az Egyesült Királyság területén szolgáltatást nyújtó vállalatnak 15% adót kell fizetnie bruttó nyeresége után.
Az Egyesült Királyság a nemzetközi szerencsejáték ipar egyik legnagyobb piaca, 2011 októbere és 2012 szeptembere között £6,2 milliárd bruttó hozamot könyveltek el. Ennek eredményeként az offshore szerencsejáték cégek igyekeznek a szektorban maradni, és hajlandóak áldozatokat is hozni ezért. Mindazonáltal több cég is kivonult a piacról, többek között a Mansion Poker.
Várhatóan azok a nagyobb cégek, amelyeknek jelentős számú felhasználója van az Egyesült Királyság piacán (William Hill, Coral, Betfred, stb.), és elég nagyok ahhoz, hogy a "felhasználási pont adót" lenyeljék, inkább a licencüket frissítik, mint hogy elhagyják a piacot.
A kisebb cégek lehetséges, hogy a liberálisabb európai piacokra helyezik majd a hangsúlyt, amivel konszolidálódik az ipar, és a nagyobb cégek a brit játékosok még magasabb részét fogják kiszolgálni. Néhány szolgáltató úgy válaszolt a "felhasználási pont adóra", hogy korlátozták szolgáltatásaikat, például megakadályozták, hogy az Egyesült Királyságból játszó játékosok hozzáférjenek a sportfogadáshoz, viszont a kaszinójátékokat engedélyezték számukra.
Mindazonáltal jelenleg nem egyértelmű, hogy a kormány hogyan akarja megbüntetni azokat a cégeket, amelyek nem tartják be a törvényeket. A kezdetekben legalábbis arra számíthatunk, hogy a kevésbé megbízható brandek megpróbálják majd továbbra is elérhetőve tenni szolgáltatásaikat, talán egészen addig, amíg be nem üt egy brit "Fekete Péntek".
Ahogy a "felhasználási pont adó" nyomást helyez a szolgáltatók költégvetésére, kevesebb reklámra, illetve promócióra számíthatunk. Az is lehetséges, hogy a sportfogadást kínáló cégek a költségek egy részét a játékosokra akarják majd hárítani, és rosszabb oddsokat kínálnak, ez ugyanakkor nem valószínű.
Jóban-rosszban?
Ahogy arra számítani lehetett, a 2014-es törvény vegyes fogadtatást kapott. A kormány célja a brit szerencsejáték piac szabályozottabbá és biztonságosabbá tétele, ami például több rossz hírű brandnek nem engedné, hogy belépjen az Egyesült Királyság piacára, és azt is biztosítja, hogy az offshore szolgáltatók a biztonság és legalitás megfelelő standardjait teljesítsék.
A törvény ellenzői szerint az egész intézkedéssel csak az adóbevételeket akarják növelni, és igazságtalan, hogy kizárólag a szerencsejáték szektorra koncentrálnak. A fekete piac létrejöttével kapcsolatban is vannak aggodalmak, egyesek szerint a játékosok a szabályozatlan kaszinó szolgáltatóknál fognak játszani, miután a magas adóval sújtott cégek gyengébb szolgáltatást nyújtanak majd.
Mivel viszonylag kevés olyan módszer van, amivel a cégek a játékosaikra háríthatják a megnövekedett adókat, a fentiekre kicsi az esély, az viszont nagyon is lehetséges, hogy miután a nagy cégek nagyobb piaci részesedésre tesznek szert, az innováció le fog lassulni.
Már több közepes méretű, de megbízható terem kivonult a piacról, többek közt a Guts kaszinó is meg fogja szűntetni sportfogadó tevékenységét az Egyesült Királyság játékosai számára.
Más szempontból a brit szerencsejáték törvény megváltoztatása azzal jár, hogy a nagyobb brandeknek sokkal nagyobb lesz a szociális felelőssége. Az Egyesült Királyság legnagyobb szerencsejáték cégei megalapították a Senet Group-ot, aminek az ellenőrzés a feladata, és ez azt mutatja, hogy az iparban ezentúl a cégek életbenmaradása jóhírüktől függ.
A 2014-es törvény brit szerencsejáték szektorra gyakorolt hatásának mértéket csak hónapok múlva tudjuk felmérni. Jelenleg úgy gondoljuk, hogy valószínűleg a pánik a színfalak mögött fog lezajlani, valószínűtlen, hogy az adózás megváltozása jelentős kárt okozzon a piacnak.
A változások hatására, úgy tűnik, az egész ipar pánikba esett, több szerencsejáték cég részben, vagy teljesen elhagyta az Egyesült Királyság piacát. De mit is jelentenek igazából ezek a változások a birt szerencsejáték-iparnak és ami még fontosabb, milyen hatásuk lesz a játékosokra, ha a kedvenc kaszinóik és sportfogadóik fizetik majd az új adót?
Mivel számos magyar pókeres él az Egyesült Királyság területén, az alábbiakban áttekintjük, milyen változásokra kell számítani, illetve egy kis háttérinformációt is szolgáltatunk az Egyesült Királyság jelenlegi szabályzatáról. Emellett rávilágítunk, miért történnek a változások és milyen hatással lesznek a brit szerencsejáték szektorra.
Egy kis háttér: a mostani törvény
Az Egyesült Királyság ismert liberális hozzáállásáról a szerencsejátékkal kapcsolatban. Európa több szerencsejáték cége, mint például a William Hill, a Paddy Power és a Bet Victor mind az Egyesült Királyság területén működik, valamint az Egyesült Királyság által elismert területekről rendelkeznek licenccel.
A jelenlegi törvény a 2005-ös Gambling Act, ami Tony Blair kormánya alatt jött létre, és az alábbi irányvonalakat képviseli:
"(a) megakadályozni, hogy a szerencsejáték a bűn és rendezetlenség forrása legyen, hogy a bűnnel és rendezetlenséggel azonosítsák, (b) biztosítani, hogy a szerencsejáték egy fair és nyílt módon üzemeljen és (c) megvédeni a gyerekeket és más sebezhető embereket attól, hogy a szerencsejáték ártson vagy kihasználja őket".
A törvény nagy mozgásteret engedett a brit szerencsejáték-piac szereplőinek, amelyek rendkívül nyereségesen működtek, és egybehangzó vélemény volt, hogy ésszerű egyensúlyt sikerült találni a kormány és a termek érdekei között, amellett, hogy a játékosokat is megfelelően védte.
Ennek ellenére a Kulturális, Média és Sport Minisztérium (DCMS) 2012-ben kétkötetes dokumentumban bírálta a 2005-ben elfogadott törvényt. Jelentésük "A 2005-ös szerencsejáték törvény: Érdemes fogadni?" címet kapta, számos kritikát fogalmazott meg a területre vonatkozó hatályos jogszabályokkal kapcsolatban. Ezek közül kettő különösen nagy figyelmet kapott:
- A DCMS megjegyezte, hogy "a viszonylag magas tétkategóriába eső FOBT típusú nyerőgépek, amelyeket a nagy utcai fogadóirodák működtetnek, jelentős aggodalomra adnak okot, mivel komoly veszélyt jelentenek a szerencsejáték-függőséggel küzdőkre".
- A jelentés arra is rámutatott, hogy bár a 2005-ben elfogadott törvény engedélyezte az online szolgáltatóknak, hogy a brit fogyasztókat célozzák, nem követelte meg a Szerencsejáték Bizottság ellenőrzését és a brit kormány sem hajtott be adót külföldi szolgáltatóktól.
Mivel a brit székhelyű cégeknek magas adót kell fizetnie, a nagy brit játékosállománnyal rendelkező szolgáltatók olyan adóparadicsomokba tették át székhelyüket, mint például Gibraltár vagy a Man sziget, ezeken a területeken mindössze 1% adót kell fizetniük a kormánynak bruttó nyereségükből. A DCMS véleménye szerint azokat az online szolgáltatókat, amelyek jelentős jelenléttel bírnak a brit piacon, kötelezni kellene, hogy adót fizessenek a brit kormánynak, emellett szigorúbb szabályozásra lenne szükség.
Ennek eredményeként a jelentés azt javasolta, hogy az online szerencsejátékot a felhasználási ponton kellene szabályozni, nem szolgáltatói alapon.
A változás útján
Kevéssel a jelentés megjelenését követően a hivatalban lévő konzervatív-liberális demokrata koalíció javaslatot nyújtott be a szerencsejáték törvény módosítására, ami igyekezett a DCMS által felvetett problémákra is megoldást találni. A javaslat számos kiegészítést fűzött az érvényben lévő törvényhez, mint például:
- -a tervezet javasolja, hogy valamennyi szerencsejáték szolgáltatót arra kötelezzük, hogy amennyiben a brit piacon kíván hirdetni, illetve brit ügyfeleket fogadna, közvetlenül a brit Szerencsejáték Bizottság engedélyét kérje
- a tervezet javasolja, hogy az érvényben lévő 15%-os adót minden olyan szolgáltatónak meg kelljen fizetnie, amely az Egyesült Királyság területén nyújt szolgáltatást, függetlenül attól, honnan nyújtja azt.
Az offshore vállalatok adóztatása mellett tehát a javaslat arra is törekedett, hogy a vállalatokat a kormány kijelölt szerve ellenőrizhesse. A módosítás emellett a bundázás, valamint az említett magasabb tétes FOBT típusú nyerőgépek visszaszorítására is javaslatokat tett.
Kisebb változtatásokat követően a módosító javaslatot elfogadták, 2014 júliusában írták alá a törvényt, felháborodást okozva a szolgáltatók körében. A szolgáltatók nyílt levelet tettek közzé, felszólítva a Szerencsejáték Bizottságot a törvény felülvizsgálására. Arra hivatkoztak, hogy a törvény sérti az Európai Unió jogszabályait, mint írták, ez "aránytalan és indokolatlan beavatkozás, ami korlátozza a szolgáltatások szabad áramlását". A kérést a Szerencsejáték Bizottság elfogadta, egyelőre azonban nem tűzték napirendre a kérdést.
Az új törvény
Az alábbaikban a 2014. december 1-én hatályba lépő új és a régi, 2005-ös törvény érdemi különbségeit vettük lajstrom alá.
2005 Gambling Act licenc: a szerencsejáték vállalat abban az esetben köteles licencet szerezni a Szerencsejáték Bizottságtól, ha a szolgáltatást brit területen végzi. Az online szolgáltatók szabadon fogadhatnak brit játékosokat.
2014 Gambling (Licensing & Advertising Bill) licenc: az összes szerencsejáték vállalat, amely brit játékosokat fogad, köteles licencet szerezni a Szerencsejáték Bizottságtól. Amennyiben ezt nem teszi meg, de továbbra is szerencsejáték szolgáltatást nyújt brit játékosoknak, az törvénysértésnek minősül. A szolgáltatókat máris arra ösztönzik, hogy mielőbb igényeljenek licencet a zökkenőmentes átállás érdekében. A szolgáltatóknak minden játéktípusra, ami szerepel kínálatukban, és britek is részt vehetnek a játékban, külön engedélyt kell szereznie.
2005 Gambling Act reklám: az offshore szerencsejáték szolgáltatók abban az esetben hirdethetik szolgáltatásukat az Egyesült Királyságban, ha rendelkeznek a területen fehérlistásnak számító ország szabályozó testületének licencével (fehérlistásnak számít többek közt Gibraltár, Alderney, Man sziget és Antigua és Barbuda is).
2014 Gambling (Licensing & Advertising Bill) reklám: kizárólag azok a vállalatok hirdethetik szolgáltatásukat az Egyesült Királyságban, amelyek a brit Szerencsejáték Bizottság engedélyével rendelkeznek.
2005 Gambling Act rendelet: az online szerencsejáték szolgáltatók ellenőrzését az a szabályozó testület végzi, amelytől licencüket kapták.
2014 Gambling (Licensing & Advertising Bill) rendelet: minden szerencsejáték szolgáltatónak a brit Szerencsejáték Bizottságtól kell engedélyt szeerznie, amennyiben be kíván lépni a brit piacra. Mivel a törvény még nem emelkedett jogerőre, jelenleg úgynevezett átmeneti engedélyeket kérvényezhetnek.
2005 Gambling Act adózás: Az offshore vállalatok a székhelyük és nem a műveletek alapján adóznak, vagyis annak az államnak fizetnek adót, ahonnan a szolgáltatást nyújtják. Ez például Gibraltáron 1% adót jelent a bruttó nyereség után, £400.000-os felső határral.
2014 Gambling (Licensing & Advertising Bill) adózás: Minden az Egyesült Királyság területén szolgáltatást nyújtó vállalatnak 15% adót kell fizetnie bruttó nyeresége után.
Az Egyesült Királyság a nemzetközi szerencsejáték ipar egyik legnagyobb piaca, 2011 októbere és 2012 szeptembere között £6,2 milliárd bruttó hozamot könyveltek el. Ennek eredményeként az offshore szerencsejáték cégek igyekeznek a szektorban maradni, és hajlandóak áldozatokat is hozni ezért. Mindazonáltal több cég is kivonult a piacról, többek között a Mansion Poker.
Várhatóan azok a nagyobb cégek, amelyeknek jelentős számú felhasználója van az Egyesült Királyság piacán (William Hill, Coral, Betfred, stb.), és elég nagyok ahhoz, hogy a "felhasználási pont adót" lenyeljék, inkább a licencüket frissítik, mint hogy elhagyják a piacot.
A kisebb cégek lehetséges, hogy a liberálisabb európai piacokra helyezik majd a hangsúlyt, amivel konszolidálódik az ipar, és a nagyobb cégek a brit játékosok még magasabb részét fogják kiszolgálni. Néhány szolgáltató úgy válaszolt a "felhasználási pont adóra", hogy korlátozták szolgáltatásaikat, például megakadályozták, hogy az Egyesült Királyságból játszó játékosok hozzáférjenek a sportfogadáshoz, viszont a kaszinójátékokat engedélyezték számukra.
Mindazonáltal jelenleg nem egyértelmű, hogy a kormány hogyan akarja megbüntetni azokat a cégeket, amelyek nem tartják be a törvényeket. A kezdetekben legalábbis arra számíthatunk, hogy a kevésbé megbízható brandek megpróbálják majd továbbra is elérhetőve tenni szolgáltatásaikat, talán egészen addig, amíg be nem üt egy brit "Fekete Péntek".
Ahogy a "felhasználási pont adó" nyomást helyez a szolgáltatók költégvetésére, kevesebb reklámra, illetve promócióra számíthatunk. Az is lehetséges, hogy a sportfogadást kínáló cégek a költségek egy részét a játékosokra akarják majd hárítani, és rosszabb oddsokat kínálnak, ez ugyanakkor nem valószínű.
Jóban-rosszban?
Ahogy arra számítani lehetett, a 2014-es törvény vegyes fogadtatást kapott. A kormány célja a brit szerencsejáték piac szabályozottabbá és biztonságosabbá tétele, ami például több rossz hírű brandnek nem engedné, hogy belépjen az Egyesült Királyság piacára, és azt is biztosítja, hogy az offshore szolgáltatók a biztonság és legalitás megfelelő standardjait teljesítsék.
A törvény ellenzői szerint az egész intézkedéssel csak az adóbevételeket akarják növelni, és igazságtalan, hogy kizárólag a szerencsejáték szektorra koncentrálnak. A fekete piac létrejöttével kapcsolatban is vannak aggodalmak, egyesek szerint a játékosok a szabályozatlan kaszinó szolgáltatóknál fognak játszani, miután a magas adóval sújtott cégek gyengébb szolgáltatást nyújtanak majd.
Mivel viszonylag kevés olyan módszer van, amivel a cégek a játékosaikra háríthatják a megnövekedett adókat, a fentiekre kicsi az esély, az viszont nagyon is lehetséges, hogy miután a nagy cégek nagyobb piaci részesedésre tesznek szert, az innováció le fog lassulni.
Már több közepes méretű, de megbízható terem kivonult a piacról, többek közt a Guts kaszinó is meg fogja szűntetni sportfogadó tevékenységét az Egyesült Királyság játékosai számára.
Más szempontból a brit szerencsejáték törvény megváltoztatása azzal jár, hogy a nagyobb brandeknek sokkal nagyobb lesz a szociális felelőssége. Az Egyesült Királyság legnagyobb szerencsejáték cégei megalapították a Senet Group-ot, aminek az ellenőrzés a feladata, és ez azt mutatja, hogy az iparban ezentúl a cégek életbenmaradása jóhírüktől függ.
A 2014-es törvény brit szerencsejáték szektorra gyakorolt hatásának mértéket csak hónapok múlva tudjuk felmérni. Jelenleg úgy gondoljuk, hogy valószínűleg a pánik a színfalak mögött fog lezajlani, valószínűtlen, hogy az adózás megváltozása jelentős kárt okozzon a piacnak.
