Február 1-én kezdődött a londoni ICE konferencia, amelyen a szerencsejáték ipar vezetői, szabályozói, elemzői, közgazdászok és politikusok gyűltek össze, hogy a szerencsejáték helyzetéről tárgyaljanak. A konferencián Harrie Temmink EP képviselő is felszólat, aki sajnos nem szolgált pozitív hírekkel a szerencsejáték átfogó szabályozását tekintve.
Mint Temmink elmondta, az Európai Bizottságnak jelenleg nem érdeke, hogy összehangolt törvényeket vezessen be az online szerencsejáték szabályozására vonatkozóan.
"A Európai Bizottság nem foglalkozik a szerencsejátékra vonatkozó jogszabályok harmonizációjával. A Bizottság nem fog erre törekvéseket tenni, nemhogy ebben az életben, de még a következőben sem" - mondta.
Temmink ezután elmondta, hogy ennek az az oka, hogy az Európai Tanács és az Európai Parlament egyszerűen nem fogadná el.
"Biztosíthatom önöket, hogy amennyiben javaslatot tennénk a szerencsejáték átfogó legalizációjára, már az első meghallgatáson menne a süllyesttőbe, mert a 28 tagországból 26 hevesen ellenezné."
Mégis létrejöhet a harmonizáció?
A korábbi uniós biztos, Michel Barnier úgy véli, hogy ha az Európai Bizottság nem is tesz lépéseket, az online szerencsejáték szabályozása hosszútávon nem maradhat kizárólag az egyes nemzetek feladata. Barnier még 2012-ben nyújtott be egy tervezetet, amely úgy fogalmazott: "A Bizottság nem javasolja EU-szintű szabályozás bevezetését az online szerencsejáték területén, ugyanakkor javasolja közös irányelvek, átfogó intézkedések bevezetését a tagállamok számára a fogyasztók védelme érdekében. Bár a tagállamok szabadon meghatározhatják politikájukat az online szerencsejáték szabályozásával kapcsolatban, a sikeres uniós szakpolitika biztosítása érdekében rendkívül fontos, hogy az online szerencsejátékra vonatkozó nemzeti jogszabályokat az EU normákhoz igazítsák".
Tavaly novemberben több európai szabályozó létrehozta az úgynevezett Expert Groupot. A Barnier-féle tervezethez hasonlóan egyfajta harmonizáció megteremtésére törekednek, bizonyos szabadság megtartása mellett. A szabályozók ugyanis tapasztalataiknak köszönhetően felismerték, hogy a számtalan különféle nemzeti szabályozás széttördeli a piacot, rendkívül költséges, nem biztosítja az optimális működést, és gyakran a legkisebb mértékben sem összeegyeztethető az EU jogszabályaival.
Temmink megerősítette a fentieket. Mint elmondta, 2015-ben hét tagállam ellen indult eljárás jogsértés miatt, 15 tagállam pedig vizsgálat alatt áll.
Az uniós szerződések - különösen a Lisszaboni Szerződés - igen kevés lehetőséget adnak a tagállamoknak arra, hogy megakadályozzák a licenccel rendelkező online szerencsejáték vállalatok szolgáltatását az EU területén. Minden olyan szabályozásnak, amelynek célja, hogy korlátozza őket, bizonyítania kell, hogy a korlátozás a bűnözés elleni harcot, illetve a fogyasztóvédelmet segíti elő, és ez más módon nem érhetik el. Az EU Bíróságának állásfoglalása szerint amennyiben a tagállam ezt nem tudja megfelelően bizonytítani, a szolgáltatónak nem kell figyelembe vennie a szabályozást.
Az ICE konferencia konklúziója elsősorban az, hogy jelenleg inkább maguktól a szabályozóktól várható, hogy harmonizációt indítsanak a szabályozást tekintve, mint a politikától, mert csak így érhetik el a piac megfelelő működését, ráadásul a termeket egyébként sem igazán áll módjukban korlátozni az EU jogszabályai miatt.
Február 1-én kezdődött a londoni ICE konferencia, amelyen a szerencsejáték ipar vezetői, szabályozói, elemzői, közgazdászok és politikusok gyűltek össze, hogy a szerencsejáték helyzetéről tárgyaljanak. A konferencián Harrie Temmink EP képviselő is felszólat, aki sajnos nem szolgált pozitív hírekkel a szerencsejáték átfogó szabályozását tekintve.
Mint Temmink elmondta, az Európai Bizottságnak jelenleg nem érdeke, hogy összehangolt törvényeket vezessen be az online szerencsejáték szabályozására vonatkozóan.
"A Európai Bizottság nem foglalkozik a szerencsejátékra vonatkozó jogszabályok harmonizációjával. A Bizottság nem fog erre törekvéseket tenni, nemhogy ebben az életben, de még a következőben sem" - mondta.
Temmink ezután elmondta, hogy ennek az az oka, hogy az Európai Tanács és az Európai Parlament egyszerűen nem fogadná el.
"Biztosíthatom önöket, hogy amennyiben javaslatot tennénk a szerencsejáték átfogó legalizációjára, már az első meghallgatáson menne a süllyesttőbe, mert a 28 tagországból 26 hevesen ellenezné."
Mégis létrejöhet a harmonizáció?
A korábbi uniós biztos, Michel Barnier úgy véli, hogy ha az Európai Bizottság nem is tesz lépéseket, az online szerencsejáték szabályozása hosszútávon nem maradhat kizárólag az egyes nemzetek feladata. Barnier még 2012-ben nyújtott be egy tervezetet, amely úgy fogalmazott: "A Bizottság nem javasolja EU-szintű szabályozás bevezetését az online szerencsejáték területén, ugyanakkor javasolja közös irányelvek, átfogó intézkedések bevezetését a tagállamok számára a fogyasztók védelme érdekében. Bár a tagállamok szabadon meghatározhatják politikájukat az online szerencsejáték szabályozásával kapcsolatban, a sikeres uniós szakpolitika biztosítása érdekében rendkívül fontos, hogy az online szerencsejátékra vonatkozó nemzeti jogszabályokat az EU normákhoz igazítsák".
Tavaly novemberben több európai szabályozó létrehozta az úgynevezett Expert Groupot. A Barnier-féle tervezethez hasonlóan egyfajta harmonizáció megteremtésére törekednek, bizonyos szabadság megtartása mellett. A szabályozók ugyanis tapasztalataiknak köszönhetően felismerték, hogy a számtalan különféle nemzeti szabályozás széttördeli a piacot, rendkívül költséges, nem biztosítja az optimális működést, és gyakran a legkisebb mértékben sem összeegyeztethető az EU jogszabályaival.
Temmink megerősítette a fentieket. Mint elmondta, 2015-ben hét tagállam ellen indult eljárás jogsértés miatt, 15 tagállam pedig vizsgálat alatt áll.
Az uniós szerződések - különösen a Lisszaboni Szerződés - igen kevés lehetőséget adnak a tagállamoknak arra, hogy megakadályozzák a licenccel rendelkező online szerencsejáték vállalatok szolgáltatását az EU területén. Minden olyan szabályozásnak, amelynek célja, hogy korlátozza őket, bizonyítania kell, hogy a korlátozás a bűnözés elleni harcot, illetve a fogyasztóvédelmet segíti elő, és ez más módon nem érhetik el. Az EU Bíróságának állásfoglalása szerint amennyiben a tagállam ezt nem tudja megfelelően bizonytítani, a szolgáltatónak nem kell figyelembe vennie a szabályozást.
Az ICE konferencia konklúziója elsősorban az, hogy jelenleg inkább maguktól a szabályozóktól várható, hogy harmonizációt indítsanak a szabályozást tekintve, mint a politikától, mert csak így érhetik el a piac megfelelő működését, ráadásul a termeket egyébként sem igazán áll módjukban korlátozni az EU jogszabályai miatt.
