Néhány éve a high stakes asztalok egyik legnagyobb sztárja volt az akkor még ismeretlen kilétű !P0KRPARTY¡. Ha megjelent, garantált volt az akció, extrém agresszív játékkal, a bankroll manegement figyelmen kívül hagyásával és maratoni sessinökkel tette le névjegyét. Gyakran NLHE SH-t, PLO SH-t és HU-t játszott egyidőben, több asztalon, akár az egyes műfajok legjobbjai ellen. És többnyire nyert...
Egy legendás fotó !P0KRPARTY¡-tól:
Sokan már akkoriban úgy gondolták, hogy az a Harry Kaczka játszik a nicken, aki a Full Tilten UgotaBanana néven szerzett ismertséget - szintén nem volt hivatalos, hogy ő UgotaBanana. Azóta ez bebizonyosodott.
Kaczka már évek óta nem játszik a legmagasabb téteken, keveset lehet hallani róla. Élőversenyeken is csak ritkán, elsősorban a WSOP idején tűnik fel.
Harry "!P0KRPARTY¡" Kaczka
A legendás játékos nemrégiben blogbejegyzéssel jelentkezett, ami betekintést engedett egykori és jelenlegi életébe. A bejegyzésből kiderül, hogy Kaczka egy gyógyíthatatlan betegséggel küzd, ami megkeseríti az életét, ráadásul az egykori dollármilliók is csak távoli emléket jelentenek a számára.
Az alábbiakban Kaczka bejegyzésének magyar kivonatát olvashatjátok.
"Átugranám azt részt, hogy hét nappal a 19. születésnapom előtt a bankrollom már $1.000.000 volt, de abban a hét napban elvesztettem a felét, majd az egész negyedét a szülinapomon. A csődölés számomra az erő részét képezi a pókerben, és én többször csődöltem, mint bárki más a Föld kerekén, és most nem arról beszélek, amikor valaki elbulja a kis összegű befizetését. Én hat számjegyű bankrollokkal csődöltem legalább 50-szer. Akik nincsenek benne a pókerben, azoknak ez sokkoló lehet, őrült és furcsa, de ahhoz, hogy a játék igazi mesterévé válj, a teljes szívedet oda kell adnod és nem félhetsz a fájdalomtól. Pedig, Isten a tanúm rá, ekkora bankrollokat elbukni piszkosul fáj.
Amikor 19 éves voltam, egész életre szóló kitiltást kaptam a PokerStarstól a szerződési feltételek megszegése miatt. Ez még akkoriban volt, amikor a póker szürke területnek számított, mindenki kereste a kiskapukat, de nem azért mondom, hogy védjem magam, megszegtem a szabályokat, és ez tényleg nem oké, megbüntettek, kész. Üdv a póker egyik kirakatemberének hullámvölgyei között! Ezután inkább titokban tartottam a kilétem, és elég sokáig így játszottam, különféle online termekben pókereztem, vagy hosszú, unalmas, seggzsibasztó élő játékokban vettem részt - később jobban megbarátkoztam ezzel a műfajjal, manapság többet játszom.
Amikor azt hittem, ennél rosszabb már nem lehet, kiderült, hogy a világ 2. legnagyobb pókerterme valójában egy hatalmas, rosszul hangszerelt pilótajáték. Ha a dolgok mögé nézel, rájössz, hogy valójában erről volt szó. Papíron dollármilliomos voltam, pénzem azonban mégsem volt. Három éven át a szüleimmel éltem, egészen addig, amíg 2014-ben, a 24. születésnapom környékén, megkaptam a pénzt. Pedig ezek a legszebb húszas évek... Szeretem a szüleimet, tényleg csodálatosak, mindig támogattak, nem csináltak problémát abból, hogy rájuk szorulok, de amikor 21 évesen önerőből dollármilliomossá válsz, nehezen viseled, hogy életed következő három évét ugyanazon a helyen éled le, ahol addig éltél, ugyanazok a régi helyek és emberek köszönnek rád minden sarkon. Sok barátom volt, és sokan a barátaim közülük ma is, de akkoriban nem arra az életre vágytam. A lehetőségeim korlátozottak voltak, mert 18 évesen, kevéssel a vége előtt, kivágtak a gimiből. Nekem mondhattok bármit, szerintem nincs olyan 18 éves srác, aki nem szarja le a sulit, ha van egymillió dollárja.
Dollármilliomosnak lenni kamaszként, egy milliárdos önhittségével, nem a legjobb ajánlólevél a sulihoz és az élethez. Úgy éreztem, enyém a világ, és ez azért nem is csoda. Akkoriban például azzal szórakoztam, hogy $10.000-os fogadásokat kötöttem dartsban "vak" dobásokra, akár havi 5-10 alkalommal, tehát $50.000-$100.000-okban játszottam. Körülbelül 1,5 millió dollárt vesztettem el csak ezzel. Vicces ezekre a dolgokra visszagondolni úgy, hogy most eléggé más anyagi helyzetben vagyok. Érdekes érzés, hogy a gardróbom tízszer többet ér, mint amennyi a nettó vagyonom.
Tudom, hogy amit fentebb írtam, ez az életmód, eléggé gáz, de akkoriban jó volt, és kár azon töprengeni, hogy mi lett volna ha... A dolgok mulandóak, és nem szabad, hogy a múlt történései uralják az életünket, mindenki millió olyan rossz döntést találhat a múltjában, amin szívesen változtatna. Néha nem megy, de azért igyekszem elengedni a régi dolgokat.
Ezek csak apró momentumok voltak az életemből. Nincs még egy olyan drog, mint a póker, ami annyira ütős, hogy képes 36 órán át könnyedén ébren tartani - a rocksztár életmód szerencsétlen mellékhatása számomra az volt, hogy lupust diagnosztizálták, kevéssel a 20. születésnapom előtt, amikor az egyik barátommal, Jonnal, Amszterdamba utaztunk. Amíg kórházban voltam, a szállodai szobámat is kirabolták, 35 ezer eurót vittek el. Egy hónapot töltöttem kórházban. Anyám ode repült hozzám erre az időre, hogy velem legyen abban a szárnyban, ami igazából egy elfekvő volt, azokat ápolják ott, akiknek nincs esélyük a gyógyulásra. Az állandó bélmozgások, és az azt követő metánszagú meglepetések... Azoknak, akik esetleg nem ismerik a ritkább autoimmun betegségeket, többek közt ez a lupus hatása.
Annak az esélye, hogy egy 19 éves fehér bőrű férfinál kifejlődjön ez az autoimmun betegség, brutálisan kicsi. Gyakorlatilag nem létezik ilyen. Az orvosom csak hónapokkal később hívott fel a végleges diagnózissal. Azt mondta, ez nem olyan dolog, amit az életmódom váltott ki, a drogozás, vagy a hosszú alvás nélküli időszakok - egyszer például 84 órás sessiont játszottam a Las Vegas-i Rio-ban. Ez megnyugtató volt, még akkor is, ha egyértelmű volt, az életem egy kevéssé kedvező, ismeretlen irányba változott. Csak két évvel később derült ki, amit valahol mindig is éreztem, hogy mégiscsak én vagyok a felelős a betegségért. Az igazság neve: epigenetika. Olyasmiről van szó, hogy az életmódom hatására beindultak bizonyos rossz gének, és ez indította el a lupust kialakító gépezetet a szervezetemben.
Rengeteget tudunk minden más autoimmun betegségről, soknak sokkal rosszabb, krónikus tünetei vannak. Attól tartok, hogy a lupusnak túl sok homályos tünete és kezelési módja van ahhoz, hogy egy gyógyszercég befektessen a gyógyításába. Ez rendben is van, a nagy gyógyszercégekkel kapcsolatos ellenérzéseimet majd máskor írom le, de néhány ezzel, illetve a Monsanto-val és az US Sugarral kapcsolatos véleményemet megtalálhatjátok a Twitteren, chipsandgiggles név alatt. Ezt a Twittert használtam mielőtt úgy döntöttem, hogy hivatalosan felvállalom, hogy én vagyok pokrparty, amivel gyakorlatilag feladtam annak a lehetőségét, hogy valaha visszakapjam a PokerStars accountomat. De nem gond, ha így folytatják, a terem hamarosan úgyis csak annyit fog érni, amennyit a Betfair vagy 888Holdings ad érte, jó ha egymilliárdot, de ha kétmilliárdot sikerül kialkudniuk, még akkor is ez lesz a póker történetének, legnagyobb downswingje, 2,9 milliárdot buknak a vételárhoz mérten.
Sokáig éltem elszigetelten a póker kiélezett versenyének világában, és talán már szeretnék egy normális 25 éves srác lenni abban a városban, amely tele van érdekes emberekkel. Szeretném megtalálni a helyem a pókeren kívüli világban is. Úgy érzem, hozzá tudok járulni ahhoz, hogy jobbá tegyem a környezetem életét és talán a világot is. Csak ezt a francos lupust kéne visszaszorítani valahogy, meg magamra szedni néhány olyan skillt, ami nem a pókerben, hanem a való életben segíti az előrejutást..." - írta Katzka.
Kaczka a bejegyzés végén elmondta, távol áll tőle, hogy a pókert rossznak állítsa be, továbbra is vannak pókeres tervei, de inkább az élő játékokkal kapcsolatosak. Ahogyan írja, ami egykor a nemezise volt, mára igaz társává vált. Szerinte a pókert mindenkinek meg kellene tapasztalnia, hiszen rengeteget lehet tanulni a játékban például a pszichológiáról és problémamegoldásról. "Eljön az a nap, amikor az Egyesült Államok nagyon bölcs elnöke kizárólag pókereseket jelöl a kabinetbe" - írta.
Kaczka gondolatai, beszámolói jelenleg a Twitterén követhetők.
Egy legendás fotó !P0KRPARTY¡-tól:
Sokan már akkoriban úgy gondolták, hogy az a Harry Kaczka játszik a nicken, aki a Full Tilten UgotaBanana néven szerzett ismertséget - szintén nem volt hivatalos, hogy ő UgotaBanana. Azóta ez bebizonyosodott.
Kaczka már évek óta nem játszik a legmagasabb téteken, keveset lehet hallani róla. Élőversenyeken is csak ritkán, elsősorban a WSOP idején tűnik fel.
Harry "!P0KRPARTY¡" Kaczka
A legendás játékos nemrégiben blogbejegyzéssel jelentkezett, ami betekintést engedett egykori és jelenlegi életébe. A bejegyzésből kiderül, hogy Kaczka egy gyógyíthatatlan betegséggel küzd, ami megkeseríti az életét, ráadásul az egykori dollármilliók is csak távoli emléket jelentenek a számára.
Az alábbiakban Kaczka bejegyzésének magyar kivonatát olvashatjátok.
"Átugranám azt részt, hogy hét nappal a 19. születésnapom előtt a bankrollom már $1.000.000 volt, de abban a hét napban elvesztettem a felét, majd az egész negyedét a szülinapomon. A csődölés számomra az erő részét képezi a pókerben, és én többször csődöltem, mint bárki más a Föld kerekén, és most nem arról beszélek, amikor valaki elbulja a kis összegű befizetését. Én hat számjegyű bankrollokkal csődöltem legalább 50-szer. Akik nincsenek benne a pókerben, azoknak ez sokkoló lehet, őrült és furcsa, de ahhoz, hogy a játék igazi mesterévé válj, a teljes szívedet oda kell adnod és nem félhetsz a fájdalomtól. Pedig, Isten a tanúm rá, ekkora bankrollokat elbukni piszkosul fáj.
Amikor 19 éves voltam, egész életre szóló kitiltást kaptam a PokerStarstól a szerződési feltételek megszegése miatt. Ez még akkoriban volt, amikor a póker szürke területnek számított, mindenki kereste a kiskapukat, de nem azért mondom, hogy védjem magam, megszegtem a szabályokat, és ez tényleg nem oké, megbüntettek, kész. Üdv a póker egyik kirakatemberének hullámvölgyei között! Ezután inkább titokban tartottam a kilétem, és elég sokáig így játszottam, különféle online termekben pókereztem, vagy hosszú, unalmas, seggzsibasztó élő játékokban vettem részt - később jobban megbarátkoztam ezzel a műfajjal, manapság többet játszom.
Amikor azt hittem, ennél rosszabb már nem lehet, kiderült, hogy a világ 2. legnagyobb pókerterme valójában egy hatalmas, rosszul hangszerelt pilótajáték. Ha a dolgok mögé nézel, rájössz, hogy valójában erről volt szó. Papíron dollármilliomos voltam, pénzem azonban mégsem volt. Három éven át a szüleimmel éltem, egészen addig, amíg 2014-ben, a 24. születésnapom környékén, megkaptam a pénzt. Pedig ezek a legszebb húszas évek... Szeretem a szüleimet, tényleg csodálatosak, mindig támogattak, nem csináltak problémát abból, hogy rájuk szorulok, de amikor 21 évesen önerőből dollármilliomossá válsz, nehezen viseled, hogy életed következő három évét ugyanazon a helyen éled le, ahol addig éltél, ugyanazok a régi helyek és emberek köszönnek rád minden sarkon. Sok barátom volt, és sokan a barátaim közülük ma is, de akkoriban nem arra az életre vágytam. A lehetőségeim korlátozottak voltak, mert 18 évesen, kevéssel a vége előtt, kivágtak a gimiből. Nekem mondhattok bármit, szerintem nincs olyan 18 éves srác, aki nem szarja le a sulit, ha van egymillió dollárja.
Dollármilliomosnak lenni kamaszként, egy milliárdos önhittségével, nem a legjobb ajánlólevél a sulihoz és az élethez. Úgy éreztem, enyém a világ, és ez azért nem is csoda. Akkoriban például azzal szórakoztam, hogy $10.000-os fogadásokat kötöttem dartsban "vak" dobásokra, akár havi 5-10 alkalommal, tehát $50.000-$100.000-okban játszottam. Körülbelül 1,5 millió dollárt vesztettem el csak ezzel. Vicces ezekre a dolgokra visszagondolni úgy, hogy most eléggé más anyagi helyzetben vagyok. Érdekes érzés, hogy a gardróbom tízszer többet ér, mint amennyi a nettó vagyonom.
Tudom, hogy amit fentebb írtam, ez az életmód, eléggé gáz, de akkoriban jó volt, és kár azon töprengeni, hogy mi lett volna ha... A dolgok mulandóak, és nem szabad, hogy a múlt történései uralják az életünket, mindenki millió olyan rossz döntést találhat a múltjában, amin szívesen változtatna. Néha nem megy, de azért igyekszem elengedni a régi dolgokat.
Ezek csak apró momentumok voltak az életemből. Nincs még egy olyan drog, mint a póker, ami annyira ütős, hogy képes 36 órán át könnyedén ébren tartani - a rocksztár életmód szerencsétlen mellékhatása számomra az volt, hogy lupust diagnosztizálták, kevéssel a 20. születésnapom előtt, amikor az egyik barátommal, Jonnal, Amszterdamba utaztunk. Amíg kórházban voltam, a szállodai szobámat is kirabolták, 35 ezer eurót vittek el. Egy hónapot töltöttem kórházban. Anyám ode repült hozzám erre az időre, hogy velem legyen abban a szárnyban, ami igazából egy elfekvő volt, azokat ápolják ott, akiknek nincs esélyük a gyógyulásra. Az állandó bélmozgások, és az azt követő metánszagú meglepetések... Azoknak, akik esetleg nem ismerik a ritkább autoimmun betegségeket, többek közt ez a lupus hatása.
Annak az esélye, hogy egy 19 éves fehér bőrű férfinál kifejlődjön ez az autoimmun betegség, brutálisan kicsi. Gyakorlatilag nem létezik ilyen. Az orvosom csak hónapokkal később hívott fel a végleges diagnózissal. Azt mondta, ez nem olyan dolog, amit az életmódom váltott ki, a drogozás, vagy a hosszú alvás nélküli időszakok - egyszer például 84 órás sessiont játszottam a Las Vegas-i Rio-ban. Ez megnyugtató volt, még akkor is, ha egyértelmű volt, az életem egy kevéssé kedvező, ismeretlen irányba változott. Csak két évvel később derült ki, amit valahol mindig is éreztem, hogy mégiscsak én vagyok a felelős a betegségért. Az igazság neve: epigenetika. Olyasmiről van szó, hogy az életmódom hatására beindultak bizonyos rossz gének, és ez indította el a lupust kialakító gépezetet a szervezetemben.
Rengeteget tudunk minden más autoimmun betegségről, soknak sokkal rosszabb, krónikus tünetei vannak. Attól tartok, hogy a lupusnak túl sok homályos tünete és kezelési módja van ahhoz, hogy egy gyógyszercég befektessen a gyógyításába. Ez rendben is van, a nagy gyógyszercégekkel kapcsolatos ellenérzéseimet majd máskor írom le, de néhány ezzel, illetve a Monsanto-val és az US Sugarral kapcsolatos véleményemet megtalálhatjátok a Twitteren, chipsandgiggles név alatt. Ezt a Twittert használtam mielőtt úgy döntöttem, hogy hivatalosan felvállalom, hogy én vagyok pokrparty, amivel gyakorlatilag feladtam annak a lehetőségét, hogy valaha visszakapjam a PokerStars accountomat. De nem gond, ha így folytatják, a terem hamarosan úgyis csak annyit fog érni, amennyit a Betfair vagy 888Holdings ad érte, jó ha egymilliárdot, de ha kétmilliárdot sikerül kialkudniuk, még akkor is ez lesz a póker történetének, legnagyobb downswingje, 2,9 milliárdot buknak a vételárhoz mérten.
Sokáig éltem elszigetelten a póker kiélezett versenyének világában, és talán már szeretnék egy normális 25 éves srác lenni abban a városban, amely tele van érdekes emberekkel. Szeretném megtalálni a helyem a pókeren kívüli világban is. Úgy érzem, hozzá tudok járulni ahhoz, hogy jobbá tegyem a környezetem életét és talán a világot is. Csak ezt a francos lupust kéne visszaszorítani valahogy, meg magamra szedni néhány olyan skillt, ami nem a pókerben, hanem a való életben segíti az előrejutást..." - írta Katzka.
Kaczka a bejegyzés végén elmondta, távol áll tőle, hogy a pókert rossznak állítsa be, továbbra is vannak pókeres tervei, de inkább az élő játékokkal kapcsolatosak. Ahogyan írja, ami egykor a nemezise volt, mára igaz társává vált. Szerinte a pókert mindenkinek meg kellene tapasztalnia, hiszen rengeteget lehet tanulni a játékban például a pszichológiáról és problémamegoldásról. "Eljön az a nap, amikor az Egyesült Államok nagyon bölcs elnöke kizárólag pókereseket jelöl a kabinetbe" - írta.
Kaczka gondolatai, beszámolói jelenleg a Twitterén követhetők.
