A PartyPoker profija, Patrick "pads1161" Leonard november 5-én új topikot indított a 2+2 fórumon "PlenoPads - The most important year yet" címmel.
"A nevem Patrick Leonard. Már akkor blogoltam, amikor még csak $1 SNG-ket játszottam, és arról álmodoztam, hogy egy napon én leszek a legjobb. Azóta eltelt hét év, és valahogy minden évem jobban sikerült, mint az előző. Ebben az utolsóban sikerült három egymást követő versenyt nyernem Vegasban 1,2 millió dollárért és 1 millió dolláros profitot elérni online MTT-ben. Úgy gondolom, sikerült stabilizálnom a helyem a világ legjobbjai között.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy idáig jutottam. Keményen megdolgoztam érte, de az az igazság, hogy gyakran igazi terv nélkül. Csak dologoztam, non stop, néha céltalanul, de sok szenvedéllyel és néhány tényleg jó megérzésekkel.
A következő évet szeretném sokkal átgondoltabbá tenni, elköteleződve a fejlődés mellett, mind mint ember, mind mint játékos, mind mint befektető és nagykövet. Szeretnék rendszeresen, akár napi szinten beszámolni erről az érdekesnek ígérkező utazásról" - írta első posztjában.
Pads valóban napjaink egyik legsikeresebb játékosa, nem meglepő, hogy sokan felfigyeltek a topikra. Köztük Chuck Bass, azaz Miikka Anttonen, aki a következőket írta.
"Írtál már azokról az időkről hosszabban, amikor a Pokerstrategynél dolgoztál, és hogy aztán hogyan törtél utat magadnak a profi póker felé? Nem ismerem pontosan a történeted, de szerintem szuper érdekes lenne arról olvasni, hogy egy normál, 40 órás munkahét mellett hogyan váltál ennyire képzett játékossá, ekkora klasszissá, mert szerintem ez lenyűgöző. Ha még nem írtál erről, biztos vagyok bene, hogy sokunkat érdekelne, hiszen sokan dolgozunk pókeres oldalaknak, és sokunk titkos vágya, hogy egy olyan karriert fussunk be pókeresként, mint te, de csak nagyon-nagyon keveseknek sikerül. Gl!" - írta.
Néhány nappal később pads hosszú poszttal jelentkezett. Ezt olvashatjátok az alábbiakban, külön érdekesség, hogy Magyarország is szóba került.
"Ezer apró dologból tevődik össze, hogy idáig jutottam. Vannak olyan részletek, amelyekre már nem is emlékszem pontosan, de azért megpróbálom elmesélni, hogyan történt.
Nagyon-nagyon-nagyon rá voltam kattanva a pókerre 21 évesen, senki sem volt irigyebb nálam a stakelt profikra. Sokat posztoltam fórumokon, minden kicsit is jegyzett pókeres oldalt figyeltem, az egész életem a póker körül forgott. Akkoriban végeztem az egyetemen, újságíró szakon, elég jól írtam (sokkal jobban, mint most), és egy srác, aki a PokerStrategynél dolgozott, rámírt, hogy ban egy állás náluk a közösség építő csapatnál, és szerinte alkalmas lennék a feladatra, mert értem a pókert, megvannak a képességem a szükséges feladatok elvégzéséhez, stb.
Ez egy nagyon izgalmas lehetőség volt nekem, mert: 1, megnyugtathattam a családom, barátaim, hogy tisztességes munkám van; 2, jó fizetést ajánlottak, ami jól jött volna a tervezett pókeres karrier beindításához; és 3, ez egy olyan munka volt, amit szívesen csináltam volna.
Szóval elmentem az interjúra, ahol csodálkoztak, miért nem szakújságírónak jelentkeztem, de elmondtam, hogy szívesebben végeznék más jellegű feladatokat, a lényeg, hogy megkaptam a munkát, és a következő hónapban a vállalat gibraltári főhadiszállására költözhettem.
Elképesztően jó volt ott dolgozni. Megkockáztatom, hogy az alkalmazottak 95%-a soha többé nem talált magának ennyire jó munkahelyet. A menedzsment szinte minden tagja olyan vállalatoknál töltött be fontos pozíciót, mint például a Google. Nagyon sokat tanultam abban a 4-5 évben arról, hogyan kell felépíteni egy vállalkozást. A cég magja német volt, és hát... a németek azok németek.
Amikor odamentem, HU cash game-et játszottam. Sokat néztem az egyik lakótársam játékát, aki Rush 400-at játszott. Egy a húszas évei elején járó kölyökként mentem ki, aki folyton vicceket csinált a barátaival, és úgy viselkedett, mint egy igazi idióta, mindig én voltam az ügyeletes idióta a suliban is. Jó osztályzatokat kaptam, de még a tanárok is csak legyintettek rám. Angliában, ha jó vagy a fociban, bármit megtehetsz, akkora seggfej lehetsz, amekkora csak akarsz, akkor is mindenki körülrajong. De ha nem...
Egyik nap, alig két hete voltam kint, az egyik cseh lakótársam és én elmentünk venni egy pókerkészletet, ami elég nehéz volt, és én kezdtem cipelni. Aztán mondtam, hogy be kell kötnöm a cipőfűzőm, mire megfogta a készletet, én meg mondtam, hogy "haaaa, most már te cipeled", ő meg nem mondott semmit, szóval ilyen voltam, úgy viselkedtem, mint egy igazi lúzer.
Mindenesetre a következő hetekben minden este ott ültem mögötte, miközben ő Rush 400-at játszott, és úgy beleéltem magam, mintha én játszottam volna a spotokat, és közben olyanokat mondtam, hogy wow, ha itt hívunk, valószínűleg dobja a teljes range-ét, ő meg, hogy ja, kábé így ment ez. Emlékszem, volt az a red pro fickó, Mark Karam, emelt, aztán végighívta a 72259, vagy valami ehhez hasonó boardot, mi meg all-in mentünk, és beírta, hogy "dobom az ászokat, annyira nyilvánvaló...". Akkoriban hagytam abba a HU-t, és kezdtem 6-max cash game-et játszani.
Egy hónapot laktunk együtt a munkahely által bérelt apartmanban, aztán más-más apartmanba költöztünk (neki családja volt, stb). Később azt mondta, először nagyon rossz benyomást tettem rá, a zsetonkészletes dolog miatt nagyon éretlennek tartott (ő akkor már a 30-as éveiben járt, és magas pozícióban volt). Úgy gondolom, sokat változtam abban, ahogyan az emberekkel viselkedem, nem tudom, azt hiszem, lassabban nyílok meg, és sokkal visszafogottabb vagyok. Figyelni kezdtem arra, hogy jobban magamban tartsam magam, ez volt az első nagy lecke az élettől, amikor kirepültem otthonról, azt hiszem. Igazából nem tudom jól megfogalmazni.
Szóval csináltam ezt a munkát, ami hihetetlenül érdekes volt, nagyon szerettem, nagyon jó volt a csapat is. Egyre jobban belejöttem, mert nagyon érdekelt. Hamar jó megítélésem lett a vállalatnál, magas beosztásban dolgozók kezdtek megbízni bennem, olyan dolgokat bíztak rám, amiket másra nem bíztak volna, és ez sikerélményt adott, imádtam. Rájöttem, hogy nagyon motivál engem, ha magas pozícióban dolgozó emberek úgy gondolják, hogy profin végzem a munkám, és azt kell mondanom, hogy sokkal több sikerélményt adott a munka ekkoriban, mint a póker.
Úgy nézett ki, hogy körülbelül 10:00-18:00 között dolgoztam, aztán hazamentem, vacsoráztam, ilyesmik, aztán 20:30 körül felcsaptam a cash game asztalokat, és elkezdtem grindelni. Eleinte az iPokeren játszottam, aztán a Microgamingre váltottak, kicsit a Starson is toltam, meg néhány más teremben.
Itt ugorok 3-4 évet. Ekkor már 10-30 ezer dollár közötti összeget kerestem havonta a pókerrel, és már videókat készítettem a PokerStrategynek. Emellett az összes olyan pókeres tartalomnak én voltam a felelőse, ami angolul jelent meg, vagyis gyakorlatilag minden tartalomnak. Én döntöttem el, kit vegyünk fel, mennyit fizessünk neki. Megterveztem a tartalmat, ellenőriztem a folyamatokat, bla, bla, bla, és még más területeken is besegítettem. Emellett próbáltam minél többet pókerezni. Aztán feladatként kaptam, hogy segítsek be a vállalat több részlegének az irányításába, például az angol VIP részlegébe, és amikor beszéltem ezekkel a srácokkal, rájöttem, hogy számos tekintetben szuper rosszul végzik a munkájukat, rossz a hozzáállásuk, nem képzettek, nincsenek ötleteik, stb, és egy napon azt mondtam, hogy basszátok meg... Nem volt könnyű döntés, hiszen a PokerStrategynél töltött évek alatt kerültem egyenesben, ennek a munkának köszönhetően építettem nagyszerű kapcsolatokat, sok okos embert ismerhettem meg, akik bizalmat szavaztak nekem, de eljött az a pont, hogy ez már nem érdekelt, semmi más nem érdekelt, csak hogy supernova elite legyek, gyakorlatilag ez volt életem fő célja, a többire meg magasról tettem.
Úgyhogy Magyarországra költöztem, ha jól emlékszem, április volt, már túl késő, hogy ráhajtsak az SNE-re, ezt inkább a következő évre terveztem. A barátnőmmel Szegedre költöztünk, ahol szinte senki sem beszélt angolul, ami elég kemény volt. Mindent a pókernek rendeltem alá ekkoriban. Pókerezve ettem, pókerről álmodtam. Volt egy munkaszobám, ahová bezárkóztam, és játszottam, illetve szuper sokat elemezte, tanultam.
Januárban Budapestre költöztem, találtam egy grinder albérletet, ahol nagyon klassz srácok laktak, és január 1-től harcba szálltam az SNE-ért. Ha jól emlékszem, blogoltam erről itt a 2+2-n. Épp tegnap beszélgettünk erről Europeannel is. Minden jól ment, szép pénzeket nyertem, jól haladtam az SNE-vel, ez volt az az élet, amire annyira vágytam. Végre valódi pókerpro-nak éreztem magam.
Aztán elmentem egy élőversenyre, amiről elég messze jutva pottyantam ki a pénz előtt, az ITM napján, 3. vagy 4. nap volt talán, és akkor arra gondoltam, kapjátok be versenyek, és alig vártam, hogy inkább újra grindelhessek. Másnap a PokerStars pittyegésére ébredtem. A szobatársam játszott, akivel együtt laktunk a verseny alatt. A másik oldalamra fordultam, hogy ne halljam, de így is hallottam, úgyhogy inkább felkeltem, és én is játszani kezdtem. Csak a laptop volt nálam, versenyeket nyitottam, 33r, 215 warm up, 250 .fr 6max és még néhány másik. És az említett hármat megnyertem a kábé hét tornából, amire regeltem, a warm up ráadásul sokkal nagyobb volt, mint manapság. Mondom, mi a franc... Kábé annyit nyertem, mint amennyi a teljes SNE visszatérítés, amiért egy évig kell keményen hajtani. Mi a franc ez?
Otthon aztán folytattam az SNE grindet, de a PS két héttel később rendezte a jubileumi versenyét, amire csak beneveztem. Mellette kábé hét Zoom asztalon játszottam. És 9. lettem a tornán 100 ezer dollárért. Gondoltam, jjjééézusom. A következő hetekben több tornát játszottam, és arra jöttem rá, hogy bár kétségtelenül heateren vagyok, az ellenfelek borzasztóan rosszak. A sok gyenge játékos közt nagyon könnyű stacket építeni, riveren szinte mindeki dobja a teljes range-ét, még a jó játékosok is, mert fogalmuk sincs, hogy ki vagyok. Komolyan mondom, egy hónapig szinte minden riveren blöff all-in mentem. Nagyon vicces volt. Később aztán persze rájöttek az ellenfelek, mit csinálok, és alkalmazkodtak.
Mindenesetre ezen a ponton teljesen leálltam a cash game-mel, és MTT játékos lettem, azzal a céllal, hogy év végére élre álljak a P5s világranglistán. Nem tudom, végül mennyi idő kellett ehhez. Azt hiszem, hat hónap. Ahogy nézem, augusztus 14-én jelent meg cikk arról a Pokernewson, hogy vezetem a világranglistát, a PS jubileumi versenye pedig valamikor márciusban volt. Szóval hat hónappal az első MTT-k lejátszása után én voltam a világranglista vezetője. Hát mit mondjak, imádtam. Minden nap játszottam, és élveztem minden pillanatát, ez egy új kihívás volt nekem, elképesztően izgalmas volt.
Szóval körülbelül így emlékszem vissza a PokerStrategys indulásra és a felemelkedésre" - írta Leonard.
Pads jelenleg a 23. a világranglistán, összesített online MTT nyeremény $4.002.155.
"A nevem Patrick Leonard. Már akkor blogoltam, amikor még csak $1 SNG-ket játszottam, és arról álmodoztam, hogy egy napon én leszek a legjobb. Azóta eltelt hét év, és valahogy minden évem jobban sikerült, mint az előző. Ebben az utolsóban sikerült három egymást követő versenyt nyernem Vegasban 1,2 millió dollárért és 1 millió dolláros profitot elérni online MTT-ben. Úgy gondolom, sikerült stabilizálnom a helyem a világ legjobbjai között.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy idáig jutottam. Keményen megdolgoztam érte, de az az igazság, hogy gyakran igazi terv nélkül. Csak dologoztam, non stop, néha céltalanul, de sok szenvedéllyel és néhány tényleg jó megérzésekkel.
A következő évet szeretném sokkal átgondoltabbá tenni, elköteleződve a fejlődés mellett, mind mint ember, mind mint játékos, mind mint befektető és nagykövet. Szeretnék rendszeresen, akár napi szinten beszámolni erről az érdekesnek ígérkező utazásról" - írta első posztjában.
Patrick "pads1161" Leonard
Pads valóban napjaink egyik legsikeresebb játékosa, nem meglepő, hogy sokan felfigyeltek a topikra. Köztük Chuck Bass, azaz Miikka Anttonen, aki a következőket írta.
"Írtál már azokról az időkről hosszabban, amikor a Pokerstrategynél dolgoztál, és hogy aztán hogyan törtél utat magadnak a profi póker felé? Nem ismerem pontosan a történeted, de szerintem szuper érdekes lenne arról olvasni, hogy egy normál, 40 órás munkahét mellett hogyan váltál ennyire képzett játékossá, ekkora klasszissá, mert szerintem ez lenyűgöző. Ha még nem írtál erről, biztos vagyok bene, hogy sokunkat érdekelne, hiszen sokan dolgozunk pókeres oldalaknak, és sokunk titkos vágya, hogy egy olyan karriert fussunk be pókeresként, mint te, de csak nagyon-nagyon keveseknek sikerül. Gl!" - írta.
Néhány nappal később pads hosszú poszttal jelentkezett. Ezt olvashatjátok az alábbiakban, külön érdekesség, hogy Magyarország is szóba került.
"Ezer apró dologból tevődik össze, hogy idáig jutottam. Vannak olyan részletek, amelyekre már nem is emlékszem pontosan, de azért megpróbálom elmesélni, hogyan történt.
Nagyon-nagyon-nagyon rá voltam kattanva a pókerre 21 évesen, senki sem volt irigyebb nálam a stakelt profikra. Sokat posztoltam fórumokon, minden kicsit is jegyzett pókeres oldalt figyeltem, az egész életem a póker körül forgott. Akkoriban végeztem az egyetemen, újságíró szakon, elég jól írtam (sokkal jobban, mint most), és egy srác, aki a PokerStrategynél dolgozott, rámírt, hogy ban egy állás náluk a közösség építő csapatnál, és szerinte alkalmas lennék a feladatra, mert értem a pókert, megvannak a képességem a szükséges feladatok elvégzéséhez, stb.
Ez egy nagyon izgalmas lehetőség volt nekem, mert: 1, megnyugtathattam a családom, barátaim, hogy tisztességes munkám van; 2, jó fizetést ajánlottak, ami jól jött volna a tervezett pókeres karrier beindításához; és 3, ez egy olyan munka volt, amit szívesen csináltam volna.
Szóval elmentem az interjúra, ahol csodálkoztak, miért nem szakújságírónak jelentkeztem, de elmondtam, hogy szívesebben végeznék más jellegű feladatokat, a lényeg, hogy megkaptam a munkát, és a következő hónapban a vállalat gibraltári főhadiszállására költözhettem.
Elképesztően jó volt ott dolgozni. Megkockáztatom, hogy az alkalmazottak 95%-a soha többé nem talált magának ennyire jó munkahelyet. A menedzsment szinte minden tagja olyan vállalatoknál töltött be fontos pozíciót, mint például a Google. Nagyon sokat tanultam abban a 4-5 évben arról, hogyan kell felépíteni egy vállalkozást. A cég magja német volt, és hát... a németek azok németek.
Amikor odamentem, HU cash game-et játszottam. Sokat néztem az egyik lakótársam játékát, aki Rush 400-at játszott. Egy a húszas évei elején járó kölyökként mentem ki, aki folyton vicceket csinált a barátaival, és úgy viselkedett, mint egy igazi idióta, mindig én voltam az ügyeletes idióta a suliban is. Jó osztályzatokat kaptam, de még a tanárok is csak legyintettek rám. Angliában, ha jó vagy a fociban, bármit megtehetsz, akkora seggfej lehetsz, amekkora csak akarsz, akkor is mindenki körülrajong. De ha nem...
Egyik nap, alig két hete voltam kint, az egyik cseh lakótársam és én elmentünk venni egy pókerkészletet, ami elég nehéz volt, és én kezdtem cipelni. Aztán mondtam, hogy be kell kötnöm a cipőfűzőm, mire megfogta a készletet, én meg mondtam, hogy "haaaa, most már te cipeled", ő meg nem mondott semmit, szóval ilyen voltam, úgy viselkedtem, mint egy igazi lúzer.
Mindenesetre a következő hetekben minden este ott ültem mögötte, miközben ő Rush 400-at játszott, és úgy beleéltem magam, mintha én játszottam volna a spotokat, és közben olyanokat mondtam, hogy wow, ha itt hívunk, valószínűleg dobja a teljes range-ét, ő meg, hogy ja, kábé így ment ez. Emlékszem, volt az a red pro fickó, Mark Karam, emelt, aztán végighívta a 72259, vagy valami ehhez hasonó boardot, mi meg all-in mentünk, és beírta, hogy "dobom az ászokat, annyira nyilvánvaló...". Akkoriban hagytam abba a HU-t, és kezdtem 6-max cash game-et játszani.
Egy hónapot laktunk együtt a munkahely által bérelt apartmanban, aztán más-más apartmanba költöztünk (neki családja volt, stb). Később azt mondta, először nagyon rossz benyomást tettem rá, a zsetonkészletes dolog miatt nagyon éretlennek tartott (ő akkor már a 30-as éveiben járt, és magas pozícióban volt). Úgy gondolom, sokat változtam abban, ahogyan az emberekkel viselkedem, nem tudom, azt hiszem, lassabban nyílok meg, és sokkal visszafogottabb vagyok. Figyelni kezdtem arra, hogy jobban magamban tartsam magam, ez volt az első nagy lecke az élettől, amikor kirepültem otthonról, azt hiszem. Igazából nem tudom jól megfogalmazni.
Szóval csináltam ezt a munkát, ami hihetetlenül érdekes volt, nagyon szerettem, nagyon jó volt a csapat is. Egyre jobban belejöttem, mert nagyon érdekelt. Hamar jó megítélésem lett a vállalatnál, magas beosztásban dolgozók kezdtek megbízni bennem, olyan dolgokat bíztak rám, amiket másra nem bíztak volna, és ez sikerélményt adott, imádtam. Rájöttem, hogy nagyon motivál engem, ha magas pozícióban dolgozó emberek úgy gondolják, hogy profin végzem a munkám, és azt kell mondanom, hogy sokkal több sikerélményt adott a munka ekkoriban, mint a póker.
Úgy nézett ki, hogy körülbelül 10:00-18:00 között dolgoztam, aztán hazamentem, vacsoráztam, ilyesmik, aztán 20:30 körül felcsaptam a cash game asztalokat, és elkezdtem grindelni. Eleinte az iPokeren játszottam, aztán a Microgamingre váltottak, kicsit a Starson is toltam, meg néhány más teremben.
Itt ugorok 3-4 évet. Ekkor már 10-30 ezer dollár közötti összeget kerestem havonta a pókerrel, és már videókat készítettem a PokerStrategynek. Emellett az összes olyan pókeres tartalomnak én voltam a felelőse, ami angolul jelent meg, vagyis gyakorlatilag minden tartalomnak. Én döntöttem el, kit vegyünk fel, mennyit fizessünk neki. Megterveztem a tartalmat, ellenőriztem a folyamatokat, bla, bla, bla, és még más területeken is besegítettem. Emellett próbáltam minél többet pókerezni. Aztán feladatként kaptam, hogy segítsek be a vállalat több részlegének az irányításába, például az angol VIP részlegébe, és amikor beszéltem ezekkel a srácokkal, rájöttem, hogy számos tekintetben szuper rosszul végzik a munkájukat, rossz a hozzáállásuk, nem képzettek, nincsenek ötleteik, stb, és egy napon azt mondtam, hogy basszátok meg... Nem volt könnyű döntés, hiszen a PokerStrategynél töltött évek alatt kerültem egyenesben, ennek a munkának köszönhetően építettem nagyszerű kapcsolatokat, sok okos embert ismerhettem meg, akik bizalmat szavaztak nekem, de eljött az a pont, hogy ez már nem érdekelt, semmi más nem érdekelt, csak hogy supernova elite legyek, gyakorlatilag ez volt életem fő célja, a többire meg magasról tettem.
Úgyhogy Magyarországra költöztem, ha jól emlékszem, április volt, már túl késő, hogy ráhajtsak az SNE-re, ezt inkább a következő évre terveztem. A barátnőmmel Szegedre költöztünk, ahol szinte senki sem beszélt angolul, ami elég kemény volt. Mindent a pókernek rendeltem alá ekkoriban. Pókerezve ettem, pókerről álmodtam. Volt egy munkaszobám, ahová bezárkóztam, és játszottam, illetve szuper sokat elemezte, tanultam.
Januárban Budapestre költöztem, találtam egy grinder albérletet, ahol nagyon klassz srácok laktak, és január 1-től harcba szálltam az SNE-ért. Ha jól emlékszem, blogoltam erről itt a 2+2-n. Épp tegnap beszélgettünk erről Europeannel is. Minden jól ment, szép pénzeket nyertem, jól haladtam az SNE-vel, ez volt az az élet, amire annyira vágytam. Végre valódi pókerpro-nak éreztem magam.
Aztán elmentem egy élőversenyre, amiről elég messze jutva pottyantam ki a pénz előtt, az ITM napján, 3. vagy 4. nap volt talán, és akkor arra gondoltam, kapjátok be versenyek, és alig vártam, hogy inkább újra grindelhessek. Másnap a PokerStars pittyegésére ébredtem. A szobatársam játszott, akivel együtt laktunk a verseny alatt. A másik oldalamra fordultam, hogy ne halljam, de így is hallottam, úgyhogy inkább felkeltem, és én is játszani kezdtem. Csak a laptop volt nálam, versenyeket nyitottam, 33r, 215 warm up, 250 .fr 6max és még néhány másik. És az említett hármat megnyertem a kábé hét tornából, amire regeltem, a warm up ráadásul sokkal nagyobb volt, mint manapság. Mondom, mi a franc... Kábé annyit nyertem, mint amennyi a teljes SNE visszatérítés, amiért egy évig kell keményen hajtani. Mi a franc ez?
Otthon aztán folytattam az SNE grindet, de a PS két héttel később rendezte a jubileumi versenyét, amire csak beneveztem. Mellette kábé hét Zoom asztalon játszottam. És 9. lettem a tornán 100 ezer dollárért. Gondoltam, jjjééézusom. A következő hetekben több tornát játszottam, és arra jöttem rá, hogy bár kétségtelenül heateren vagyok, az ellenfelek borzasztóan rosszak. A sok gyenge játékos közt nagyon könnyű stacket építeni, riveren szinte mindeki dobja a teljes range-ét, még a jó játékosok is, mert fogalmuk sincs, hogy ki vagyok. Komolyan mondom, egy hónapig szinte minden riveren blöff all-in mentem. Nagyon vicces volt. Később aztán persze rájöttek az ellenfelek, mit csinálok, és alkalmazkodtak.
Mindenesetre ezen a ponton teljesen leálltam a cash game-mel, és MTT játékos lettem, azzal a céllal, hogy év végére élre álljak a P5s világranglistán. Nem tudom, végül mennyi idő kellett ehhez. Azt hiszem, hat hónap. Ahogy nézem, augusztus 14-én jelent meg cikk arról a Pokernewson, hogy vezetem a világranglistát, a PS jubileumi versenye pedig valamikor márciusban volt. Szóval hat hónappal az első MTT-k lejátszása után én voltam a világranglista vezetője. Hát mit mondjak, imádtam. Minden nap játszottam, és élveztem minden pillanatát, ez egy új kihívás volt nekem, elképesztően izgalmas volt.
Szóval körülbelül így emlékszem vissza a PokerStrategys indulásra és a felemelkedésre" - írta Leonard.
Pads jelenleg a 23. a világranglistán, összesített online MTT nyeremény $4.002.155.
