Az online póker történetének egyik korai legendája elevenedik meg ebben a cikkben, amely Viktor Blom, azaz Isildur1 pályafutásának kezdetét mutatja be – a Full Tilt Pokeres tündöklését és bukását megelőző időszakot. Az ifjú svéd pókerfenomén ekkoriban tapasztalta meg először a póker szélsőségeit: a gyors bankrollépítést, a hatalmas swingeket és a teljes összeomlásokat.
A póker világa sokat változott azóta, de a siker és bukás, a bankroll-menedzsment fontossága és a mentális kihívások örök érvényűek.
Újra elővesszük ezt a klasszikus anyagot, hogy a régi és új olvasók egyaránt átélhessék, hogyan építette fel Viktor Blom az első nagy bankrollját. És hogyan veszítette el...
Az eredeti cikk szerzője Sohello “BankTheMan” Shah, az Expressen.se egykori bloggere, aki Isildur1 Full Tilt Pokeres felbukkanása után elsőként írta meg, hogy a titokzatos svéd játékos valójában Viktor Blom. BankTheMan a kezdetektől követte az ifjú pókerfenomén útját, és közeli kapcsolatuknak köszönhetően naplószerűen, Blom szemszögéből mutathatta be pályafutásának korai szakaszát. Az alábbiakban a cikksorozat fordítását olvashatjátok.
BankTheMan: Először is szeretném megköszönni blom90-nek, hogy megosztotta velem a történetét. Tudom, rengeteg pletyka kering azzal kapcsolatban, ki is ő valójában, és mennyit nyert a kisebb site-okon. Remélem, ez a beszélgetés választ ad néhány kérdésre. Ez az első alkalom, hogy blom90 bárkinek is nyilatkozik, ezért úgy döntöttem, semmit sem változtatok a szavain – pontosan azt olvashatjátok, amit elmondott.
Az első pókeres évek - Viktor Blom szemszögéből
A középiskolában kerültem először kapcsolatba a pókerrel (Svédországban a hatéves elemi után a 12–15 éves korosztály jár az úgynevezett alsó középiskolába, itt erre kell gondolni). A bátyám tanított meg a Texas Hold'em alapjaira. Kezdetben csak egymás ellen heads-upoltunk. Bevezettem néhány barátomat is a játékba - ez nagyjából a pókerboom időszakára esett, ami mindenkit teljesen magával ragadott. Innentől éjszakákat pókereztünk át centes alapon. Általában 1 korona (kb. 12 cent) volt a beszálló, az aprópénzt zsetonként használtuk, és ha valaki 80 koronánál (kb. 10 dollár) többel szállt ki, az igazán jó napot zárt.
Egyre többen tanulták meg a játékot, és az iskolában állandó témává vált a póker. Már a szünetekben is játszottunk; egyre többen csatlakoztak. Hamarosan 20–50 koronás tornákat szerveztünk. Emlékszem, az egyik 50 koronás versenyen 25-en indultunk – én nyertem meg, hatalmas boldogság volt.
Támadás online
Elkezdtünk online pókerezni a bátyámmal, befizettünk 100 dollárt az egyik terembe. Az első játékunk egy 11 dollár nevezési díjú MTT volt, körülbelül 700 indulóval. Ötödikek lettünk, és 300 dollárt nyertünk – ez akkoriban hatalmas összeg volt számunkra. Elképesztő szériánk volt, például a verseny elején KJ-val mentünk preflop all-in AK ellen, és nut flöst flopoltunk.
A folytatásban kisebb nevezési díjú tornákon és 6, illetve 11 dolláros SNG-ken indultunk. Egész jól szerepeltünk, de komolyabb nyereményt akkor még nem sikerült elérni. Idővel a bátyám egyedül kezdett játszani, én pedig az egyik haverommal folytattam közös számlán, és feleztük a bevételt. Nem sokkal később egyedül kezdtem játszani. Létrehoztam a Blom90 nicket.
Ekkor indult be igazán a szekerem, egészen az 530 dolláros FR Turbo SNG-kig jutottam. Akkoriban rengeteg amerikai játékos volt a termekben; a póker egy ügyes játékos számára valódi „halastó” volt. Gyorsan rájöttem, hogy amikor a vakok magasan járnak, csak agresszív játékkal lehet nyerni. Cash game-mel is próbálkoztam, de úgy éreztem, hogy az SNG és a tornák sokkal jobban illenek a stílusomhoz.
Fogadni szinte mindenre
Amikor 15 éves lettem (ekkorra már eljutottam a 530 dolláros SNG-kig!), divatba jött nálunk a fogadás. Gyakorlatilag mindent pénzben játszottunk – tenisztornákat rendeztünk, fociztunk, és mindig volt valami tét.
A focit egy sajátos szabályrendszerrel játszottuk: volt egy lövő, egy passzoló és egy kapus, és minden kör után váltottuk a pozíciókat. A játék addig tartott, amíg valaki elérte a 20 pontot. Egy gól 2 pontot ért, egy gólpassz 1-et, míg a kapott gólért -1 pont járt. Néha elszabadultak az indulatok, nagy viták robbantak ki egy-egy szabálytalanság körül, de összességében hatalmas móka volt.
Az egész kis pénzekkel indult – a győztes eleinte 2–5 dollár körüli összeget nyert. Aztán a tétek folyamatosan emelkedtek, és már 500 dolláros teniszmérkőzéseket is játszottunk. Egyre durvább lett a dolog. Gyakran olyan pókerjátékokat játszottunk, ahol kizárólag a szerencse döntött – teljes őrület volt. Az egyik haverom például már 5000 dollárral tartozott egy másiknak. Épp csak annyi pénze maradt, hogy kifizesse az albérletet és vegyen magának néhány üveg alkoholt.
Szerencsére mindenki ismert mindenkit, így a tartozások nem okoztak komolyabb gondot. A barátom különböző üzletekkel és további fogadásokkal törlesztette az adósságát. Én mostanában már nem veszek részt ezekben. Nem tudom, meddig bírom – egyre jobban érdekel a sportfogadás...
Arccal padlóra
Sokat online pókereztem, és elkapott egy nagyon jó széria: 300 000 dollár volt a számlámon. Aztán mindent elbuktam... Olyan mély bűntudatot éreztem, amilyet korábban soha.
Emlékszem arra a decemberi reggelre (2008-at írtunk, ekkor voltam 18 éves). Egész éjjel pókereztem, és teljesen lenulláztam a bankrollomat. Reggel iskolába kellett mennem, ahol egyébként is mindenből le voltam maradva...
Ha sokat játszom, gyakran álmodom pókerről. Általában nagy győzelmekről. Az ilyen éjszakák után borzasztó érzés felébredni és rájönni, hogy valójában nem nyertem semmit. Azon az estén, amelyen mindent elvesztettem, bedőltem az ágyba és fohászkodtam: "Kérlek, ma ne pókerről álmodjak. Ezt most nem bírnám ki." Rosszul voltam a póker gondolatától is. Ez volt az a pillanat, amikor megértettem, miért nem szabad soha a teljes bankrollt kockáztatni.
Nem a saját accountommal játszottam, hanem egy közeli barátoméval a PartyPokeren. Neki is volt 2000 dollárja rajta. Mondtam neki, hogy "nyugi, rendben lesz minden, bízz bennem." Erre csak annyit mondott: "Oké, akkor szia, gg, gl." És magamra hagyott.
Először 109 és 210 dolláros SNG-ket játszottam a PartyPokeren. Nyertem 3000 dollárt, aztán feljebb léptem a 310-es tétre. Ott is jól ment, akárcsak a 210-en. De aztán 310-en találkoztam egy sráccal. Összességében elég jól játszott, de volt néhány nagyobb leakje, és elkezdtünk heads-upolni. És minden megváltozott... Több asztalon játszottunk, és minden flop all-int elvesztettem. Minden coinflipet elvesztettem. Betoltam TPTK-val nut színhúzó ellen, ő TPGK-t mutatott. Turn blank, riverre leesett a kickere. Valahogy így mentek a dolgok.
A végén megnéztem, mennyit buktam. 1000 dollár maradt a számlán... Wtf, mi folyik itt!?
Vissza akartam nyerni a pénzt, 109 dolláros SNG-ket indítottam, de minden ugyanúgy zajlott, ahogy addig... Úgy éreztem, a karmám azt akarja, hogy 310 dolláron szerezzem vissza a pénzt... Csőd lett a vége. Wp.
Felálltam a székből, teljesen összeomlottam. Fogalmam sem volt, hogyan tovább. Ütni kezdtem a falat, pedig nem vagyok tiltelős fajta. Elöntött a szégyenérzet, a rosszullét.
Visszaültem a gép elé, beváltottam a Party-pontjaimat. Nem volt sok – mindössze 300 dollár –, de több mint a semmi. Nyitottam az asztalokat, újra játszani kezdtem. Rosszul ment... Elkezdtem visszalépegetni a téteken. 55, 33, végül 22 dolláros SNG. Úgy éreztem, keményebben kell játszanom, csak így nyerhetek vissza mindent. Nem veszíthetek!
És vesztettem...
Minden egyes 22 dolláros veszteség olyan volt, mintha egy 5000 dolláros cash game potot buktam volna. Egy SNG-n bubbleként estem ki – ütöttem a falat.
Aztán hirtelen mérhetetlen üresség tört rám.
Láttam, hogy még két 22 dolláros SNG-t tudok indítani. Kezdtem felfogni, hogy vége, de egy részem még mindig hitt benne, hogy mindent visszanyerhetek. Aztán busto. Újra. %#"&/()#%
Rosszullét
Beestem az ágyba. Soha korábban nem éreztem magam ennyire rosszul. Két órával később már az iskolában kellett lennem egy megbeszélésen, ahol a hiányzásaimról volt szó. Elmentem, ott megígértem, hogy rendszeresen bejárok, és hogy nem költöm el az iskolapénzem (a svéd diákok havi 150 dollár állami támogatást kapnak). Aztán azonnal hazamentem, és bedőltem az ágyba.
Amikor felébredtem már reggel volt – indulhattam újra a suliba. Beszéltem néhány haverral, de közben csak egy dolgot éreztem: szégyelltem magam. Úgy éreztem, mintha egy szerencsejáték-függő lúzer lennék.
Alig maradt pénzem az albérletre, kajára, bármi másra. Haza kellett telefonálnom. Tudtam, hogy ki fognak borulni otthon - reméltem, hogy nem tart túl sokáig a beszélgetés. Apám őrjöngött. Anyám valamivel nyugodtabb volt. Nem szoktam anyámmal beszélni, de most vele tárgyaltam, miközben apám a háttérben ordított. Elbuktam a pénzt. Tudom, hülye voltam. De nem elég a saját bűntudatom?
Ha valaha eszembe jutott az öngyilkosság, ekkor volt.
Egy kis pénzre volt szükségem, nem kioktatásra, üvöltözésre. Arra gondoltam, hogy soha többé nem megyek haza. Végül megegyeztünk abban, hogy havonta 800 dollárt kapok – ez éppen elég volt a lakásra és az élelemre.
Dolgozni kéne?
A szüleim azt akarták, hogy költözzek haza és keressek munkát. Ez volt az utolsó dolog, amit akartam volna. Azt mondtam nekik, hogy rendben, dolgozni fogok, de haza nem megyek – a barátnőm miatt nem mehetek. Megígértem, hogy abbahagyom a pókert. Mindig úgy képzeltem, hogy pókerből fogok élni, de miután sorra buktam a 33 és 22 dolláros SNG-ket, ez már csak elérhetetlen vágyálomnak tűnt.
A jegyeim borzalmasak voltak, esélytelennek láttam, hogy főiskolára menjek. Azt mondtam a szüleimnek, hogy amint tudok, munkát keresek. Ők továbbra is azt szerették volna, hogy inkább költözzek haza.
Pánik, újra.
Egy dolog volt biztos: pénzt kellett szereznem. Póker? Nem, erre nem is gondolhatok. Péntek este volt. Épp annyi pénzem volt, hogy elmenjek a haverokkal inni. Wp, wp. De nem érdekelt. Ki kellett kapcsolnom az agyam valamelyik kocsmában, hogy legalább egy estére elfelejtsem az egész nyomorúságot.
Nem sikerült. Másnap reggel ugyanazokkal a gondolatokkal ébredtem. Folyamatosan a helyzetemen rágódtam. Sajnáltam magam, és még jobban sajnáltam magam. A póker tűnt az egyetlen megoldásnak arra, hogy pénzt keressek. Ez volt az, amihez nem kellett évekig iskolába járnom, hogy sikeres legyek. Nem kellett végigcsinálnom a hagyományos utat. Három lehetőségem volt:
Hazaköltözöm, abbahagyom a pókert, és visszamegyek az iskolába.
Munkát keresek, és abbahagyom a pókert.
Pókerezem.
Pénzre volt szükségem. Gyorsan. Beszéltem anyámmal. Apámmal nem – ő mindenáron otthon akart tudni. Anyám nem volt annyira kemény. Azt mondta, hagy nekem egy kis időt, megérti a helyzetemet. De azt is hozzátette: "NINCS PÓKER."
Igen, anya. Nincs póker. Megígérem. Mégis a harmadik lehetőséget választottam... A pókert. Egy utolsó próbálkozás...
Tudtam, hogy teljesen kicsúszott a lábam alól a talaj. De már nem volt visszaút. 2008 decembere volt, és döntöttem. Ott álltam 1500 dollárral 2009 küszöbén, és az egészet befizettem az iPokerre. Egy utolsó próbálkozásra…
Sarokba szorítva
December közepén sikerült kölcsönkérnem még 15 000 dollárt bankrollra. Csak arra koncentráltam, hogy nyugodt maradjak. Folyamatosan nyernem kell, nem veszíthetem el a pénzt! Ha elmegy, örökre búcsút mondhatok a pókernek.
Befizette 10 000 dollárt az iPokerre, majd otthagytam a számítógépet. Ültem az ablakban, és próbáltam átgondolni az egészet. Csak egy dolog járt a fejemben: nem hibázhatok. Próbáltam felpörgetni magam, de közben arra is fel akartam készülni, milyen érzés lenne ha megint mindent elveszítenék.
NL200-on kezdtem, csak HU cash game-et játszottam – ebben mindig jó voltam, mielőtt túlvállaltam volna magam. Azonnal több asztalon kezdtem pókerezni, az első játékossal, akit találtam. De nem indítottam valami jól... Be kellett fizetnem az utolsó 5000 dollárt is , hogy tölteni tudjak az asztalokon. Most már az összes pénz bent volt.
Harcolnom kellett. Minden pot számított. Úgy éreztem, ezúttal valóban tisztelem a pénzt. Minden coinflipnél imádkoztam!
És most jól ment! Két nap NL200 után – szó szerint minden éber pillanatomat pókerrel töltöttem – végre kicsit megkönnyebbülhettem. Összegyűjtöttem annyit, hogy ki tudjak venni egy kis pénzt és rendezzem a tartozásaimat. Jól ment a játék, motivált voltam. Pár nap alatt elegendő bankrollt építettem, hogy fellépjek NL400-ra.
Mielőtt észbe kaptam volna, már NL600-on játszottam. Minden tökéletesen alakult. Szinte el sem hittem – három hónapnyi folyamatos bukás után végre futott a szekér.
Minden tétre 20 beülős bankroll-menedzsmentet alkalmaztam, és egyik szintről a másikra léptem felfelé. Hamarosan már NL2000-en voltam. Kezdett tisztességes pénz összegyűlni; kiutaltam magamnak valamennyit, hogy végre normális életet élhessek.
Ekkor jött egy kis megtorpanás. A cash outok után majdnem az egész bankrollomat elbuktam BadBeatPANDA ellen. Sokat vesztettem, de folytattuk a játékot. Eszméletlen tempóban, brutális agresszióval toltuk, hatalmas swingjeink voltak. Több asztalon játszottunk, és hol egyikünknek, hol másikunknak kellett befizetni a terembe, hogy tölteni tudjunk. Oda-vissza ugrált a játék, le is esett a rollom 20-30k-ra.
De megnyertem a párbajt! Az egyik kulcsleosztásban leesett a sorom, amikor az összes pénzem bent volt. A hosszú session végén 300 000 dolláron állt a bankrollom.
Péntek este volt. Elmentünk bulizni. Nincs több póker mára! Iszonyúan jól esett egy kis szünet. (Azért még volt egy kis blackjack…)
Amikor ébren voltam, játszottam. És nagyon jól mentek a dolgok. NL5000-en voltam, tisztességes bankrollal, de nem volt akció, ezért felmentem NL10000-re. Túl magas tét, de muszáj volt játszanom.
Összeakadtam pokergirl3-vel, egy nagyon erős játékossal. Sikerült pár buy-int elnyernem tőle jó időzítésekkel és egy kis szerencsével. Az utolsó potban Q5s-sel 4betetem. A flop: 2, 3, 5 lett. Mindketten checkeltünk. A turn: Q; riveren pedig all-in mentünk. Nála AA volt. Ekkor eszméltem rá, milyen jól futottam. Pokergirl3 feldúltan hagyta ott az asztalt...
Vége.
Mielőtt Viktor Blom folytathatta volna a történetet, támadás érte a számítógépét. Egyértelmű volt, hogy valaki csalni akart ellene. A Svenskaspelare - itt jelent meg a cikksorozat - azt tanácsolta neki, hogy vizsgáltassa át a gépét egy szakértővel.
2009. április 24-én Blom jelezte, hogy három számítógépe közül kettőn trójai vírus volt. Ezután kérte, hogy töröljék őt a Svenskaspelare-ről, és közölte, hogy nem folytatja a bemutató írást. Az oldal tiszteletben tartotta a döntését.
