A konkrét handekre nem fogok kitérni, ha minden igaz, akkor lesz majd a Kártya magazinban egy cikk kizárólag a szakmai alapokra koncentrálva, most inkább megpróbálom a verseny hangulatát és az élményt visszaadni.
Monte Carloba repülővel Nizzán keresztül lehet eljutni, ez a legközelebbi repülőtér a városhoz. Viszont mivel Budapest-Nizza járat nem volt az adott napom (de lehet, hogy egyáltalán nincs), ezért Bécsből repültem Nizzába a Skyeurope-pal. Nem utaztam még fapados járattal, de most már látom, hogy hol faragnak le a költségeken. Bécsben legalábbis erőteljes munkaerőhiány mutatkozott a check-innél, konkrétan 2 bejelentkező pult fogadta 6-7 fapados légitársaság utasait, ami ugyan költséghatékony, de meglátva a tömeget, ami a pultok előtt kígyózott kicsit frusztráló volt.
Először rendes utas módjára beálltam a sor végére, de miután láttam, hogy ha kivárom a sort, akkor lekésem a gépet, ezért kénytelen voltam kicsit előrébb pozicionálódni, mintegy megelőzve a fél sort. A repülés simán zajlott, majd Nizzából busszal mentem tovább Monte Carloba. Itt jelentkezett a következő probléma, fogalmam se volt, hol kéne leszállni. Végül mikor már eléggé kiürült a busz és rajtam kívül már csak páran voltak fennt, akkor leszálltam. Persze rossz helyen. Elővettem otthon előre nyomtatott térképemet és végül is egy 20 perces séta után megtaláltam a hotelt.
Szállásom egy két csillagos szállodában volt, napi 89 euróért. Biztos vagyok benne, hogy ugyanez a szállás Ausztriában feleennyibe se került volna. Monte Carlo egyébként gyönyörű, az utcák rendezettek, a fű szép, frissen vágott, a város tele van dísznövénnyel, a házak mintha csak most épültek volna, szemét sehol az utcán, a rendőri jelenlét megszokott, az emberek kedvesek. Szóval látszik, hogy szépen rendben van tartva a város. Azonban mindennek meg van a maga ára és ez az ár elég borsos, a város szépségét meg kell fizetni.Ehez néhány adalék: egy kávé 12 euró, egy sör 8 euró volt a pókerteremben.
Megérkezésem napján este lesétáltam az EPT színhelyére, ami a Monte Carlo Bay Hotelben kapott helyet, szállásomtól kb. 25 percet kellett gyalogolni, ezért másnaptól már inkább buszoztam. A játékterembe a hotel hallján keresztül vezetett az út, rögtön miután beléptem bele is futottam Barry Greensteinbe, épp riportot adott egy újságírónak. A verseny alatt egyébként több ismertebb arcot is láttam, viszont ami szimpatikus volt, hogy nem voltak sztár allűrjeik, vagy legalábbis ha voltak én nem vettem észre. Más kérdés, hogy a híresebb emberek felét nem is ismertem, másnap Bélabá mutogatta ki kicsoda és elkönyveltem, hogy jól van most már ezt is tudom.
Szóval este meg volt a regisztráció, másnap kezdődött a verseny, szerencsére emberi időpontban, csak 13-tól, így tudtam aludni rendesen. A verseny megnyitásakor volt egy rövid zenés- filmes felvezető, ami megadta a verseny alaphangulatát. Minden nagyon profin volt megszervezve, az osztók is jól és gyorsan végezték munkájukat, amíg benn voltam 3 nap alatt összesen 2 hibára emlékszem.
Számomra az első nap volt a legfárasztóbb, ez volt a leghosszabb nap, 7-szer másfél óra játék ment le és a nap végére rendkívül kifáradtam. A szünetben megismerkedtem közben a versenyben levő magyarokkal, Bélabával és Dénessel, majd később Iteoval és Ricsivel is, illetve az F1póker stábjával. Jó volt, hogy ennyi magyar volt kint, a verseny során végig bíztattuk és drukkoltunk egymásnak. Szintén jó érzés volt tudni, hogy itthonról is mennyien drukkoltak, ezt most szeretném is megköszönni mindenkinek. Igazából csak akkor szembesültem az itthoni hangulattal, miután kiestem a 3. napon és végre először internet közelbe kerültem. Külön köszönet Zoleeenak, Bojanikának és Demironak, hogy kijöttek volna szurkolni, ha épp nem esek ki a versenyből.
Nade ne rohanjunk ennyire előre, szóval az első napról sikerült 4 magyarnak is továbbjutnia. Én kicsit átlag alatti stackkel mentem tovább, de nem aggódtam különösebben. Az első nap közepétől kezdtem el agresszívan játszani, sokszor emeltem pozícióból és 3beteltem az agresszív ellenfeleket. A szerencse is velem volt, egész sok nagy párt kaptam, amiből párat ki is fizettek.
A második nap ment a legjobban játék, az elején ugyan eléggé leestem, de nap végére végül is sikerült átlag fölötti zsetonállással zárni a napot és 3-an magyarok továbbjutottunk.
A versenynap végén a program többnyire úgy zajlott, hogy elmentünk Bélabával és Iteoval kajálni és közben átbeszéltük a nap eseményeit, ami elég tanulságos volt. Az EPT alatt rengeteg tapasztalatot szereztem és sokat tanultam a versenyjátékról, megkockáztatom, hogy többet ért mintha elolvasnám a Harrington könyvet (amit egyébként elkezdtem olvasni).
A 3. napra 3-an jutottunk tovább magyarok és bizakodóan néztem a nap elé, célként az ITM-be jutást tűztem ki, ami a maratoni 2 órás bubble után végül sikerült is, sőt egész jól álltam és Bélabá és Dénes is beleerősített. A vesztemet végül egy K10 hozta. A flop után elkerülhetetlenül allin kerültem és underdogként kiestem. Elég csalódottan álltam fel az asztaltól, valahogy nem így képzeltem el a kiesesésem egy 86 ellen...
Másnap illetve a döntő napján lementem az EPT színhelyére figyelni a további küzdelmeket. Bélabá végül 4. nap távozott, Dénes pedig a 2. helyig menetelt, de ezt már úgyis mindenki tudja.
Közben játszottam egy 200-as sit&got is, ahol kiestem egy flöss ellen, túlhúztak. A sit&gok struktúrája sem volt az igazi, ezért ezek után már nem is próbálkoztam többel.
Így utólag sikerként könyvelem el a 45. helyet, amit szereztem, de akkor kint úgy éreztem, hogy több is benne van a pakliban a játékom alapján. Az EPT hangulata viszont megfogott, ha lesz rá lehetőségem szeretnék a jövő évadban is pár versenyre eljutni és ott ismét bizonyítani.
Spirited blogja
Monte Carloba repülővel Nizzán keresztül lehet eljutni, ez a legközelebbi repülőtér a városhoz. Viszont mivel Budapest-Nizza járat nem volt az adott napom (de lehet, hogy egyáltalán nincs), ezért Bécsből repültem Nizzába a Skyeurope-pal. Nem utaztam még fapados járattal, de most már látom, hogy hol faragnak le a költségeken. Bécsben legalábbis erőteljes munkaerőhiány mutatkozott a check-innél, konkrétan 2 bejelentkező pult fogadta 6-7 fapados légitársaság utasait, ami ugyan költséghatékony, de meglátva a tömeget, ami a pultok előtt kígyózott kicsit frusztráló volt.
Először rendes utas módjára beálltam a sor végére, de miután láttam, hogy ha kivárom a sort, akkor lekésem a gépet, ezért kénytelen voltam kicsit előrébb pozicionálódni, mintegy megelőzve a fél sort. A repülés simán zajlott, majd Nizzából busszal mentem tovább Monte Carloba. Itt jelentkezett a következő probléma, fogalmam se volt, hol kéne leszállni. Végül mikor már eléggé kiürült a busz és rajtam kívül már csak páran voltak fennt, akkor leszálltam. Persze rossz helyen. Elővettem otthon előre nyomtatott térképemet és végül is egy 20 perces séta után megtaláltam a hotelt.
Szállásom egy két csillagos szállodában volt, napi 89 euróért. Biztos vagyok benne, hogy ugyanez a szállás Ausztriában feleennyibe se került volna. Monte Carlo egyébként gyönyörű, az utcák rendezettek, a fű szép, frissen vágott, a város tele van dísznövénnyel, a házak mintha csak most épültek volna, szemét sehol az utcán, a rendőri jelenlét megszokott, az emberek kedvesek. Szóval látszik, hogy szépen rendben van tartva a város. Azonban mindennek meg van a maga ára és ez az ár elég borsos, a város szépségét meg kell fizetni.Ehez néhány adalék: egy kávé 12 euró, egy sör 8 euró volt a pókerteremben.
Megérkezésem napján este lesétáltam az EPT színhelyére, ami a Monte Carlo Bay Hotelben kapott helyet, szállásomtól kb. 25 percet kellett gyalogolni, ezért másnaptól már inkább buszoztam. A játékterembe a hotel hallján keresztül vezetett az út, rögtön miután beléptem bele is futottam Barry Greensteinbe, épp riportot adott egy újságírónak. A verseny alatt egyébként több ismertebb arcot is láttam, viszont ami szimpatikus volt, hogy nem voltak sztár allűrjeik, vagy legalábbis ha voltak én nem vettem észre. Más kérdés, hogy a híresebb emberek felét nem is ismertem, másnap Bélabá mutogatta ki kicsoda és elkönyveltem, hogy jól van most már ezt is tudom.
Szóval este meg volt a regisztráció, másnap kezdődött a verseny, szerencsére emberi időpontban, csak 13-tól, így tudtam aludni rendesen. A verseny megnyitásakor volt egy rövid zenés- filmes felvezető, ami megadta a verseny alaphangulatát. Minden nagyon profin volt megszervezve, az osztók is jól és gyorsan végezték munkájukat, amíg benn voltam 3 nap alatt összesen 2 hibára emlékszem.
Számomra az első nap volt a legfárasztóbb, ez volt a leghosszabb nap, 7-szer másfél óra játék ment le és a nap végére rendkívül kifáradtam. A szünetben megismerkedtem közben a versenyben levő magyarokkal, Bélabával és Dénessel, majd később Iteoval és Ricsivel is, illetve az F1póker stábjával. Jó volt, hogy ennyi magyar volt kint, a verseny során végig bíztattuk és drukkoltunk egymásnak. Szintén jó érzés volt tudni, hogy itthonról is mennyien drukkoltak, ezt most szeretném is megköszönni mindenkinek. Igazából csak akkor szembesültem az itthoni hangulattal, miután kiestem a 3. napon és végre először internet közelbe kerültem. Külön köszönet Zoleeenak, Bojanikának és Demironak, hogy kijöttek volna szurkolni, ha épp nem esek ki a versenyből.
Nade ne rohanjunk ennyire előre, szóval az első napról sikerült 4 magyarnak is továbbjutnia. Én kicsit átlag alatti stackkel mentem tovább, de nem aggódtam különösebben. Az első nap közepétől kezdtem el agresszívan játszani, sokszor emeltem pozícióból és 3beteltem az agresszív ellenfeleket. A szerencse is velem volt, egész sok nagy párt kaptam, amiből párat ki is fizettek.
A második nap ment a legjobban játék, az elején ugyan eléggé leestem, de nap végére végül is sikerült átlag fölötti zsetonállással zárni a napot és 3-an magyarok továbbjutottunk.
A versenynap végén a program többnyire úgy zajlott, hogy elmentünk Bélabával és Iteoval kajálni és közben átbeszéltük a nap eseményeit, ami elég tanulságos volt. Az EPT alatt rengeteg tapasztalatot szereztem és sokat tanultam a versenyjátékról, megkockáztatom, hogy többet ért mintha elolvasnám a Harrington könyvet (amit egyébként elkezdtem olvasni).
A 3. napra 3-an jutottunk tovább magyarok és bizakodóan néztem a nap elé, célként az ITM-be jutást tűztem ki, ami a maratoni 2 órás bubble után végül sikerült is, sőt egész jól álltam és Bélabá és Dénes is beleerősített. A vesztemet végül egy K10 hozta. A flop után elkerülhetetlenül allin kerültem és underdogként kiestem. Elég csalódottan álltam fel az asztaltól, valahogy nem így képzeltem el a kiesesésem egy 86 ellen...
Másnap illetve a döntő napján lementem az EPT színhelyére figyelni a további küzdelmeket. Bélabá végül 4. nap távozott, Dénes pedig a 2. helyig menetelt, de ezt már úgyis mindenki tudja.
Ennek a hotelnek a konferenciatermében rendezték a versenyt
A 4. nap a sidebetekről szólt. Fogadtunk minden félére, csocsó meccstől játékkonzolos teniszig, FIFA-ztunk, illetve egyéb hülyeségekre (pl. fekete vagy piros flop jön), ami végül úgy végződött, hogy Bélabá ellen majdnem mindig buktam, Iteo ellen pedig majdnem mindig hoztam a sidebeteket. Egyik ilyen vereségem pl. a vacsora fizetése volt egy 4 csillagos szállodában. Illetve veszteségként a következő 4 SM-ből 50% ki van adva Bélabának.Közben játszottam egy 200-as sit&got is, ahol kiestem egy flöss ellen, túlhúztak. A sit&gok struktúrája sem volt az igazi, ezért ezek után már nem is próbálkoztam többel.
Így utólag sikerként könyvelem el a 45. helyet, amit szereztem, de akkor kint úgy éreztem, hogy több is benne van a pakliban a játékom alapján. Az EPT hangulata viszont megfogott, ha lesz rá lehetőségem szeretnék a jövő évadban is pár versenyre eljutni és ott ismét bizonyítani.
Ha nyertem volna, ilyennel jöttem volna haza :) Egyébként az ilyen autók látványa teljesen természetes Monte Carloban.
Spirited blogja
