Mint arról beszámoltunk, "hot topic" a nemzetközi pókerközösségben a WPT Fallsview heads-upja. Bár a WPT szabályzata tiltja az alkukötést, teljesen egyértelmű, hogy Mike "goleafsgoeh" Leah és Ryan Yu alkut kötött egymással. Ráadásul nem is szokványos alkut, amikor valamennyit bent hagynak a győztesnek, és ezért az összegért valamint a bajnoki címért tisztességes módon tovább játszanak, hanem olyat, amiben a bajnoki címet is leosztják.
Általános vélemény szerint Leah egész egyszerűen "megvásárolta" a bajnoki címet, az ezért járó Tournament of Champions (TOC) indulási jogot és a győztesnek járó POY pontokat Ryan Yutól, aki ezután látványos chip dumpolással tolta át neki a stackjét néhány leosztás alatt. A megvásárlást természetesen úgy kell érteni, hogy Yu nagyon előnyös dealt kapott a fentiekért cserébe, az is felmerült, hogy akár a teljes győztesnek járó összeget hazavihette.
Mike "goleafsgoeh" Leah
A győztesnek C$451.821, azaz $358.531 járt, a 2. helyezettnek pedig C$301.217, azaz $239.023.
Leah február 14-én nyílt levélben válaszolt a vádakra.
"Alapvetően nincs problémám azzal, hogy az eset vitát váltott ki a POY, TOC és deal making etikájával kapcsolatban, egy dolog azonban felháborít, hogy azt mondják megvettem a bajnoki címet. Sosem fizettem és soha nem is fogok fizetni győzelemért, hamarosan rá is térek erre részletesebben.
Nem tudom, miért érzem úgy, hogy meg kell védenem magam, de valahogy úgy érzem, megkérdőjeleződött a tisztességem, és ez rosszul esik. Eszméletlenül kialvatlan vagyok, előre is elnézést kérek, ha csapongó leszek vagy nyelvtani hibákat vétek.
Természetesen a WPT Fallsview heads-upjára fogok fókuszálni, hiszen emiatt érnek támadások. De előbb egy kicsit visszakanyarodnék a korábbi győzelmeimre, alkujaimra, mert szerintem ez fontos ahhoz, hogy a teljes képet lássátok.
Kis háttértörtönet: Pókerkarrierem első hat-hét évében váltogatták egymást a különféle backing dealek, emiatt az alkukötés ritkán volt 100%-osan az én felelősségem. Körülbelül 3,5 éve van az, hogy a teljes akciómat én birtoklom, a 2014-es millió dolláros score-om tette ezt lehetővé (aminek egyébként nagy része nem az én zsebembe ment). Akkor nem kötöttem alkut Dan Colemannel a HU-ban, hiába játszottunk $400.000-ért, többet akart, mint amennyi ICM szerint járt volna neki, és a szponzorom ebbe nem ment bele, alku nélkül kellett tovább játszanom (és végül ő nyert).
Szinte soha nem kötöttem alkut, olyan ritka kivételeket leszámítva, mint amilyen a WSOP $50.000 Players Championship volt, és soha nem swapoltam %-okat. Szeretem a versenyt, a kihívást, szeretem érezni a tét súlyát, képes vagyok a nagy pszichés nyomás elviselésére.
Szóval ha azt kérdezitek, mi a véleményem az alkukötésekről úgy egyáltalán, azt kell mondanom, hogy nem szeretem őket. Mélyen pénzbe érni egy nagy tornán, aztán bejutni az FT-re, aztán short handed játszani, miközben hatalmas a tét, aztán bejutni a HU-ba, és a bajnoki címért pókerezni, számomra nincs ezeknél a dolgoknál jobb a világon.
Több alku ajánlatot utasítottam vissza pályafutásom alatt, mint a legtöbb játékos, ebben biztos vagyok. De akkor miért kötöttem alkut ezen a tornán? Hogyan zajlott ez az egész?
Jobban akartam ezt a győzelmet, mint bármely más győzelmet korábban. A 2. napon, amikor 20 bb-n álltam, írtam az egyik barátomnak, hogy készüljön, mert szurkolnia kell nekem a döntőben. Mondtam, hogy meg fogom nyerni ezt a tornát. Pedig nem szoktam ilyet csinálni. Végig nagyon koncentrált voltam, csak az adott döntésre figyeltem. Közben egyre fogytak az asztalok körülöttem, már csak 3 asztal, már csak 2, és aztán jött a döntő. Nem merült fel bennem az alku, már csak azért sem, mert többnyire nagy stack voltam, és több shortstack is volt az asztalnál, és az ICM jó lehetőséget adott, hogy a shortstackekre nyomást gyakoroljak.
Azért bőven kijutott a pókeres hullámvasútból, de aztán azon kaptam magam, hogy ott vagyok a heads-upban Ryannel (ismerősök vagyunk a Facebookon, ha nem is vagyunk barátok, kedveljük egymást, mindketten nagy Toronto szurkolók vagyunk, és úgy alakult, hogy pókereztünk is egymással néhányszor az elmúlt évben). Tisztelem a játékát, és mint mondtam, szimpatikus srác, de nem közeli ismerősöm.
Miután bejutottunk a heads-upba, ő hozta fel az alkut, hogy pontosan hogyan fogalmazott, arra már nem emlékszem. Eddig a pontig fel sem merült bennem az alkukötés. Tényleg nem tudom, hogyan zajlott pontosan, de valami olyasmit mondtam, hogy nem igazán érdekel a deal, legfeljebb ha megkapom a bajnoki címet és a kupát, mert én arra hajtok. Komolyan mondom, tényleg nem igazán érdekelt az alku, élveztem, hogy egy WPT verseny heads-upjában vagyok. De aztán Ryan gyorsan rávágta, hogy részéről oké, ha belemegyek az ICM alkuba, akkor enyém a győzelem.
Oké, tehát ICM alku... Úgy gondoltam, vagy egy kis edge-em rajta, amit bár ezzel feladok, de hát ez nem egy sima HU, ilyet nem játszik minden héten, vagy akár minden hónapban az ember. Ha elfogadom az ajánlatot, legalább nem flipben dől el a 150 ezer sorsa, és megkapom a WPT bajnoki címet, a TOC indulási jogot és a negyedik fallsviewi győzelmem aratom öt éven belül. Hogy a fenébe tudtam volna ezt visszautasítani?
Ryan és én elmentünk megbeszélni a részleteket. Közben már futott az óra, de nem izgatott, úgy tűnt, gyorsan megállapodunk. A 15 ezres TOC széket hozzáadtuk az első helyhez, és így számoltuk ki az ICM-et. Még olyan részletekben is pillanatok alatt megegyeztünk, mint hogy mennyi jattot adjunk az osztóknak és a személyzetnek.
Miután megegyeztünk, visszamentünk lejátszani a HU-t. Úgy döntöttünk, a befejezés legegyszerűbb/leggyorsabb módját választjuk, nagy raise-foldokkal veszíti el a stackjét. Nem akartunk titkot csinálni abból, mi történt, közben még tréfálkoztunk is az asztalnál, jól éreztük magunkat.
Az idő távlatából persze már én is látom, miért háborodott fel a WPT, a közvetítő csapat és a nézők/játékosok. Nem vetett jó fényt a bajnokságra, hogy ilyen morbid partik jelentették a végjátékot. Tényleg nem így kellett volna intézni, nem voltunk tisztelettel a versenyre. Mi akkor úgy gondoltuk, eljutottunk idáig, és ez már csak egy gyors boldog lezárás két ünneplő embertől. Mi az adott piallantokban úgy éreztük, tisztességesen járunk el. Mindketten millió dollár felett nyertünk már Fallsview, ami hihetetlen dolog, boldogok voltunk.
Olvastam olyan véleményt, hogy "legalább ne ilyen egyértelműen csinálták volna". Az én véleményem az, hogy 1000-szer rosszabb lett volna, ha eljátsszuk, hogy éles játék folyik. Nekem az tűnik csalásnak. Ryannek sem lett volna kellemes eljátszani, hogy jelentős előnyből kikap egy ilyen fontos HU-ban. Mi úgy láttuk, két nyertese van a versenynek, és ebből nem akartunk titkot csinálni.
Sok kritika érte már a WPT-t amiatt, hogy nem lehet hivatalos alkukat kötni, ez egy olyan terület, ami fejlesztést igényel, és azt remélem, hogy ez az eset újra felhívja a figyelmet erre, és akár változást hoz.
Én is egyetértek azzal, hogy a legnagyobb versenyeknek csatában kellene eldőlnie, ehhez mérten kell kialakítani az alkukötésre vonatkozó szabályokat. Kérdezik, miért nem úgy egyeztünk meg, hogy valamennyit benthagyunk a győztesnek, és ezért az összegért, a bajnoki címért és TOC indulásért játszunk tovább. Őszintén megmondom, nem fogadtam volna el egy ilyen típusú alkut, nekem ez volt az egyetlen annyira csábító ajánlat, amire nem tudtam nemet mondani. Az, hogy az ellenfelem ténylegesen felajánlotta a bajnoki címet, hogy ezzel kiharcoljon egy alkut magának, az ő döntése volt. Ez az én elismertségemnek, a játékomnak szólt. Az, hogy ennyire jó pozícióban vagyok egy alkunál hosszú évek kemény munkájával értem el. Ryannek is megvolt a maga motivációja, amiről beszélt már a twitterén: @ineedsheet.
Nem beszélhetek helyette, de abszolút tájékozott volt a Tournament of Championsszal kapcsolatban, és így tette az üzlet részévé.
WPT POY: Amit ezzel kapcsolatban tenni kéne: a pontok is az alkuhoz mérten kerüljenek kiosztásra, akár ICM alapon. Szerintem ez logikus lenne, de mivel a WPT nem tesz lehetővé hivatalos alkut, a POY pontokat nem lehet elosztani. Nekem valahol az 1. és 2. helyekért járó pontok között kellett volna pontot kapnom, teljes mértékben elismerem. De most egyedül én vigyem el a balhét? És mi lesz a korábbi versenyeken kötött alkukkal? Azért akarnak büntetni, mert nem vertem át senkit, és nyíltan felvállaltam, hogy alkut kötöttem? Nem hajtok a POY címre, szóval szerintem nincs különösebb jelentősége, hogy egy kicsivel több pontom lett, mint egy esetleges második hellyel lett volna.
TOC: Ő a casht választotta, én pedig egy ingyenes shotot kaptam a TOC belépővel egy nagy versenyre, illetve egy buy-in opciót a következő évre. Lehet, hogy többet nyerek ezzel, mint 15k, de az is lehet, hogy semmit. Szerintem ez a dolog fel lett fújva. Persze, egy tökéletes világban a TOC versenyen csak olyan bajnokok indulnának, akik alku nélkül mindenkit maguk mögé utasítottak, de a valóságban ez nem így van. Biztosak lehettek benne, nem én vagyok az egyetlen, aki alkunak köszönheti, hogy ott lesz a mezőnyben.
Nem arról van szó, hogy valami milliárdos vagyok, aki bevásárolta magát egy exkluzív klubba. Kőkeményen megdolgoztam egy 517 fős mezőnyben azért, hogy eljussak a heads-upig, és olyan reputációt alakítottam ki évek kemény munkájával, hogy az ellenfelem nekem adta a győzelmet ANÉLKÜL, hogy extra pénzt kellett volna fizetnem ezért. Szerintem ez egyáltalán nem egyenlő azzal, hogy megvettem a TOC indulási jogot.
Az online címeim: 4 Ftops, 2 Wcoop, 2 Scoop, 1 Tcoop, 1 Uboc (lol)
5 WSOPC aranygyűrű
WSOP aranykarkötő
Ezeket mind alku nélkül nyertem. És igen, volt verseny, ahol alkuval nyertem, és volt, ahol alkuval vesztettem. Ha a pókerben elért eredményeim ellenére úgy döntesz, hogy lenézel azért, mert most egy ilyen alkut kötöttem egy HU-ban, hát lelked rajta.
Több felkérést is kaptam a napokban, hogy podcastben vagy interjúban beszéljek az ügyről, így a következő napokban többet is hallhattok majd erről, ha érdekel benneteket. Boldog Valentin Napot Mindenkinek!
Mike" - írta.
Mi a véleményetek az ügyről?
Általános vélemény szerint Leah egész egyszerűen "megvásárolta" a bajnoki címet, az ezért járó Tournament of Champions (TOC) indulási jogot és a győztesnek járó POY pontokat Ryan Yutól, aki ezután látványos chip dumpolással tolta át neki a stackjét néhány leosztás alatt. A megvásárlást természetesen úgy kell érteni, hogy Yu nagyon előnyös dealt kapott a fentiekért cserébe, az is felmerült, hogy akár a teljes győztesnek járó összeget hazavihette.
Mike "goleafsgoeh" Leah
A győztesnek C$451.821, azaz $358.531 járt, a 2. helyezettnek pedig C$301.217, azaz $239.023.
Leah február 14-én nyílt levélben válaszolt a vádakra.
"Alapvetően nincs problémám azzal, hogy az eset vitát váltott ki a POY, TOC és deal making etikájával kapcsolatban, egy dolog azonban felháborít, hogy azt mondják megvettem a bajnoki címet. Sosem fizettem és soha nem is fogok fizetni győzelemért, hamarosan rá is térek erre részletesebben.
Nem tudom, miért érzem úgy, hogy meg kell védenem magam, de valahogy úgy érzem, megkérdőjeleződött a tisztességem, és ez rosszul esik. Eszméletlenül kialvatlan vagyok, előre is elnézést kérek, ha csapongó leszek vagy nyelvtani hibákat vétek.
Természetesen a WPT Fallsview heads-upjára fogok fókuszálni, hiszen emiatt érnek támadások. De előbb egy kicsit visszakanyarodnék a korábbi győzelmeimre, alkujaimra, mert szerintem ez fontos ahhoz, hogy a teljes képet lássátok.
Kis háttértörtönet: Pókerkarrierem első hat-hét évében váltogatták egymást a különféle backing dealek, emiatt az alkukötés ritkán volt 100%-osan az én felelősségem. Körülbelül 3,5 éve van az, hogy a teljes akciómat én birtoklom, a 2014-es millió dolláros score-om tette ezt lehetővé (aminek egyébként nagy része nem az én zsebembe ment). Akkor nem kötöttem alkut Dan Colemannel a HU-ban, hiába játszottunk $400.000-ért, többet akart, mint amennyi ICM szerint járt volna neki, és a szponzorom ebbe nem ment bele, alku nélkül kellett tovább játszanom (és végül ő nyert).
Szinte soha nem kötöttem alkut, olyan ritka kivételeket leszámítva, mint amilyen a WSOP $50.000 Players Championship volt, és soha nem swapoltam %-okat. Szeretem a versenyt, a kihívást, szeretem érezni a tét súlyát, képes vagyok a nagy pszichés nyomás elviselésére.
Szóval ha azt kérdezitek, mi a véleményem az alkukötésekről úgy egyáltalán, azt kell mondanom, hogy nem szeretem őket. Mélyen pénzbe érni egy nagy tornán, aztán bejutni az FT-re, aztán short handed játszani, miközben hatalmas a tét, aztán bejutni a HU-ba, és a bajnoki címért pókerezni, számomra nincs ezeknél a dolgoknál jobb a világon.
Több alku ajánlatot utasítottam vissza pályafutásom alatt, mint a legtöbb játékos, ebben biztos vagyok. De akkor miért kötöttem alkut ezen a tornán? Hogyan zajlott ez az egész?
Jobban akartam ezt a győzelmet, mint bármely más győzelmet korábban. A 2. napon, amikor 20 bb-n álltam, írtam az egyik barátomnak, hogy készüljön, mert szurkolnia kell nekem a döntőben. Mondtam, hogy meg fogom nyerni ezt a tornát. Pedig nem szoktam ilyet csinálni. Végig nagyon koncentrált voltam, csak az adott döntésre figyeltem. Közben egyre fogytak az asztalok körülöttem, már csak 3 asztal, már csak 2, és aztán jött a döntő. Nem merült fel bennem az alku, már csak azért sem, mert többnyire nagy stack voltam, és több shortstack is volt az asztalnál, és az ICM jó lehetőséget adott, hogy a shortstackekre nyomást gyakoroljak.
Azért bőven kijutott a pókeres hullámvasútból, de aztán azon kaptam magam, hogy ott vagyok a heads-upban Ryannel (ismerősök vagyunk a Facebookon, ha nem is vagyunk barátok, kedveljük egymást, mindketten nagy Toronto szurkolók vagyunk, és úgy alakult, hogy pókereztünk is egymással néhányszor az elmúlt évben). Tisztelem a játékát, és mint mondtam, szimpatikus srác, de nem közeli ismerősöm.
Miután bejutottunk a heads-upba, ő hozta fel az alkut, hogy pontosan hogyan fogalmazott, arra már nem emlékszem. Eddig a pontig fel sem merült bennem az alkukötés. Tényleg nem tudom, hogyan zajlott pontosan, de valami olyasmit mondtam, hogy nem igazán érdekel a deal, legfeljebb ha megkapom a bajnoki címet és a kupát, mert én arra hajtok. Komolyan mondom, tényleg nem igazán érdekelt az alku, élveztem, hogy egy WPT verseny heads-upjában vagyok. De aztán Ryan gyorsan rávágta, hogy részéről oké, ha belemegyek az ICM alkuba, akkor enyém a győzelem.
Oké, tehát ICM alku... Úgy gondoltam, vagy egy kis edge-em rajta, amit bár ezzel feladok, de hát ez nem egy sima HU, ilyet nem játszik minden héten, vagy akár minden hónapban az ember. Ha elfogadom az ajánlatot, legalább nem flipben dől el a 150 ezer sorsa, és megkapom a WPT bajnoki címet, a TOC indulási jogot és a negyedik fallsviewi győzelmem aratom öt éven belül. Hogy a fenébe tudtam volna ezt visszautasítani?
Ryan és én elmentünk megbeszélni a részleteket. Közben már futott az óra, de nem izgatott, úgy tűnt, gyorsan megállapodunk. A 15 ezres TOC széket hozzáadtuk az első helyhez, és így számoltuk ki az ICM-et. Még olyan részletekben is pillanatok alatt megegyeztünk, mint hogy mennyi jattot adjunk az osztóknak és a személyzetnek.
Miután megegyeztünk, visszamentünk lejátszani a HU-t. Úgy döntöttünk, a befejezés legegyszerűbb/leggyorsabb módját választjuk, nagy raise-foldokkal veszíti el a stackjét. Nem akartunk titkot csinálni abból, mi történt, közben még tréfálkoztunk is az asztalnál, jól éreztük magunkat.
Az idő távlatából persze már én is látom, miért háborodott fel a WPT, a közvetítő csapat és a nézők/játékosok. Nem vetett jó fényt a bajnokságra, hogy ilyen morbid partik jelentették a végjátékot. Tényleg nem így kellett volna intézni, nem voltunk tisztelettel a versenyre. Mi akkor úgy gondoltuk, eljutottunk idáig, és ez már csak egy gyors boldog lezárás két ünneplő embertől. Mi az adott piallantokban úgy éreztük, tisztességesen járunk el. Mindketten millió dollár felett nyertünk már Fallsview, ami hihetetlen dolog, boldogok voltunk.
Olvastam olyan véleményt, hogy "legalább ne ilyen egyértelműen csinálták volna". Az én véleményem az, hogy 1000-szer rosszabb lett volna, ha eljátsszuk, hogy éles játék folyik. Nekem az tűnik csalásnak. Ryannek sem lett volna kellemes eljátszani, hogy jelentős előnyből kikap egy ilyen fontos HU-ban. Mi úgy láttuk, két nyertese van a versenynek, és ebből nem akartunk titkot csinálni.
Sok kritika érte már a WPT-t amiatt, hogy nem lehet hivatalos alkukat kötni, ez egy olyan terület, ami fejlesztést igényel, és azt remélem, hogy ez az eset újra felhívja a figyelmet erre, és akár változást hoz.
Én is egyetértek azzal, hogy a legnagyobb versenyeknek csatában kellene eldőlnie, ehhez mérten kell kialakítani az alkukötésre vonatkozó szabályokat. Kérdezik, miért nem úgy egyeztünk meg, hogy valamennyit benthagyunk a győztesnek, és ezért az összegért, a bajnoki címért és TOC indulásért játszunk tovább. Őszintén megmondom, nem fogadtam volna el egy ilyen típusú alkut, nekem ez volt az egyetlen annyira csábító ajánlat, amire nem tudtam nemet mondani. Az, hogy az ellenfelem ténylegesen felajánlotta a bajnoki címet, hogy ezzel kiharcoljon egy alkut magának, az ő döntése volt. Ez az én elismertségemnek, a játékomnak szólt. Az, hogy ennyire jó pozícióban vagyok egy alkunál hosszú évek kemény munkájával értem el. Ryannek is megvolt a maga motivációja, amiről beszélt már a twitterén: @ineedsheet.
Nem beszélhetek helyette, de abszolút tájékozott volt a Tournament of Championsszal kapcsolatban, és így tette az üzlet részévé.
WPT POY: Amit ezzel kapcsolatban tenni kéne: a pontok is az alkuhoz mérten kerüljenek kiosztásra, akár ICM alapon. Szerintem ez logikus lenne, de mivel a WPT nem tesz lehetővé hivatalos alkut, a POY pontokat nem lehet elosztani. Nekem valahol az 1. és 2. helyekért járó pontok között kellett volna pontot kapnom, teljes mértékben elismerem. De most egyedül én vigyem el a balhét? És mi lesz a korábbi versenyeken kötött alkukkal? Azért akarnak büntetni, mert nem vertem át senkit, és nyíltan felvállaltam, hogy alkut kötöttem? Nem hajtok a POY címre, szóval szerintem nincs különösebb jelentősége, hogy egy kicsivel több pontom lett, mint egy esetleges második hellyel lett volna.
TOC: Ő a casht választotta, én pedig egy ingyenes shotot kaptam a TOC belépővel egy nagy versenyre, illetve egy buy-in opciót a következő évre. Lehet, hogy többet nyerek ezzel, mint 15k, de az is lehet, hogy semmit. Szerintem ez a dolog fel lett fújva. Persze, egy tökéletes világban a TOC versenyen csak olyan bajnokok indulnának, akik alku nélkül mindenkit maguk mögé utasítottak, de a valóságban ez nem így van. Biztosak lehettek benne, nem én vagyok az egyetlen, aki alkunak köszönheti, hogy ott lesz a mezőnyben.
Nem arról van szó, hogy valami milliárdos vagyok, aki bevásárolta magát egy exkluzív klubba. Kőkeményen megdolgoztam egy 517 fős mezőnyben azért, hogy eljussak a heads-upig, és olyan reputációt alakítottam ki évek kemény munkájával, hogy az ellenfelem nekem adta a győzelmet ANÉLKÜL, hogy extra pénzt kellett volna fizetnem ezért. Szerintem ez egyáltalán nem egyenlő azzal, hogy megvettem a TOC indulási jogot.
Az online címeim: 4 Ftops, 2 Wcoop, 2 Scoop, 1 Tcoop, 1 Uboc (lol)
5 WSOPC aranygyűrű
WSOP aranykarkötő
Ezeket mind alku nélkül nyertem. És igen, volt verseny, ahol alkuval nyertem, és volt, ahol alkuval vesztettem. Ha a pókerben elért eredményeim ellenére úgy döntesz, hogy lenézel azért, mert most egy ilyen alkut kötöttem egy HU-ban, hát lelked rajta.
Több felkérést is kaptam a napokban, hogy podcastben vagy interjúban beszéljek az ügyről, így a következő napokban többet is hallhattok majd erről, ha érdekel benneteket. Boldog Valentin Napot Mindenkinek!
Mike" - írta.
Mi a véleményetek az ügyről?
