Hogyan derült ki a csalás
Azt hiszem, legelőször akkor hallottam a csalásról, amikor Jungle futtában megemlítette, hogy hallotta valakitől (KJemmy-től), hogy lehet, hogy José csalt. Persze nem foglalkoztam a dologgal, mert teljességgel lehetetlennek hangzott, a 2p2 meg az egész kóceráj amúgy is tele van összeesküvés-elméletekkel meg szimpla baromsággal, szóval azt hittem, ez is csak egy újabb agymenésük. Másodszorra szintén véletlenül futottam bele a dologba, amikor José Skype-on rám írt, hogy talált egy fisht 50/100-on, akinek óriási VPIP-je van és sokat 3-betel, de egész jól játszik postflop, és megkérdezte, akarunk-e játszani ellene. Mondtam, hogy naná, persze, hogy akarunk. Pár nap múlva azt mondta, hogy elbukott egy pár buy-int ez ellen a fish ellen 25/50-en. Mondtam neki, hogy nem para, ne aggódjon emiatt, csak hagyja egy kicsit most a 25/50-et, játsszon többet 5/10-en és próbáljon meg nyerni.
Dogishead
Az én részem a történetben azonban igazából 4 nappal korábban kezdődött, a Londonba való indulásom előestéjén. Szép lassan pakolásztam a cuccaimat, mivel úgy terveztem, egész éjjel fennmaradok, egészen a reggel 10:00-ás járat indulásáig, hogy aztán végigaludhassam a 10 órás utat. Szépen elköszöntem mindenkitől a családban (a mamám még mindig elsírja magát minden alkalommal, amikor azt mondom neki, hogy egy időre elutazom). Tisztán emlékszem, ahogy mentem vissza az emeletre, az alábbi e-mail érkezett a telefonomra:
"Tárgy: kiszállok a pókerből és minden pénzem jótékony célra adom
Épp most írtam meg a nyilatkozatot, befejezem a pókert, utálom a hírnevet. segítettem az idióta gazdag legjobb barátomnak belekezdeni, regisztráltuk őt az oldalakon és oktattam másokat, amíg ellene játszottak, vesztett és nyert is, a végén kb. nullára jött ki, de most mégis mindenki azt hiszi, kihasználtam őket. én is játszottam vele, mert akkora egy idióta, de vesztettem és mégsem hisz nekem senki. mindenki azt hiszi, h kibaszott csaló vagyok, nem tudom mit csináljak, de azt tudom, h többet nem akarok pókerezni, soha többet”
Mikor ezt elolvastam, az egyetlen reakcióm annyi volt, hogy „lolwtf”. Felmentem tehát, és felhívtam Skype-on, hogy mégis mi a fasz volt ez az egész. Nem ez volt az első eset, hogy José kiakadt és abba akarta hagyni a pókert. Őszintén szólva José elég sokkal lógott Jungle-nek és nekem – többel mint 50 ezerrel, ha jól emlékszem. Állandóan mutogatta az EV grafikonjait, amiken látszott, hogy jóval EV alatt fut, és minden alkalommal, amikor magasabb tétre engedtük, a próbálkozásai kudarcot vallottak. Emlékszem, egyszer épp San Franciscoban voltam, amikor kaptam egy random üzenetet tőle, emailben közölte, hogy abbahagyja a pókert, mert gyűlöli és rosszul megy neki. Ezután hosszasan kellett vele beszélgetnem, megnyugtatnom, hogy minden okés, ő továbbra is jó játékos és hogy továbbra is szívesen stake-eljük, nincs miért aggódni. Mindig is rettenetesen zavarta, hogy ennyire sokkal tartozik nekünk.
Na, de újból elkalandoztam. Felhívtam tehát Skype-on, és mondtam neki, hogy „Na José, jobb ha alapos okod van erre, mert éppen pakolom össze az életem, 5-6 órán belül el kell indulnom a repülőtérre, a légkondi rossz és teljesen kivagyok. Mondd, mi van.” Furcsa módon nem volt hajlandó beszélni velem. Állandóan Skype-olunk, de amikor megkértem, hogy hívjon fel, csak csetelni volt hajlandó. Végül azt mondtam: "Oké, haver, majd akkor felhívlak én, te pedig csak írj vissza, rendben? Nem kell beszélned egyáltalán.” Ezután felvette a hívásomat, és megkérdeztem, hogy miről van szó.
Beszélt nekem a barátjáról, a gazdag fishről, akinek segített, meg blablabla, hogy az emberek azt hiszik, ő az és hogy a barátja igazából ŐT is átverte, stb. Tulajdonképpen ugyanazt mondta, amit másoknak is. Ez az egész persze rettenetesen bizarrnak tűnt nekem, gondolom, el tudjátok képzelni, de 100%-ig megbíztam Joséban, úgyhogy biztos voltam benne, hogy csak valami nagyon agyament félreértésről lehet szó. José tovább gépelt és egyre idegesebb lett, olyasmiket írt, hogy "ha azt hiszik, átvertem őket, elveszíthetem a karrieremet, inkább abbahagyom a pókert, minthogy ezt engedjem.” Végül csak megelégeltem ezt a gépelősdit és megmondtam neki, hogy hagyja a francba és beszéljen, amit végre meg is tett. Nagyon csendes és visszafogott volt, szinte éreztem, hogy szorong. Megkérdeztem, pontosan ki hiszi azt, hogy csalt és mi a bizonyítéka, de nem sok konkrétumot árult el. Mondtam neki, hogy ha nem csinált semmi rosszat, akkor könnyen tisztázhatjuk a dolgot, csak nyugodjon már végre meg, minden rendben lesz.
Megkértem, hogy hívjon meg csoportbeszélgetésbe azzal, aki gyanúsítja őt, hogy az ő verzióját is meghallgassam. Meghívott egy beszélgetésbe Nickkel (nem tudom, mi a 2p2 neve, de ő volt az első, aki végül is megvádolta Josét, és aki végeredményben lebuktatta őt). Nick, José és én elkezdtünk beszélgetni. Amennyire nyugodtan és objektíven csak tudtam, megkértem Nicket, hogy adja elő az ő verzióját, milyen bizonyítéka van José ellen, stb. Felhívtam rá a figyelmét, hogy Josénak nem állhatott érdekében, hogy átverje őket ilyen kevés pénzért, hogy túl sok vesztenivalója van, hogy okosabb annál, hogy ilyesmit csináljon ilyen kevéske haszonért, főleg ennyire átlátszó módon, stb. Nick teljesene egyetértett. Aztán viszont elkezdett olyan baromságokat beszélni, hogy José rávett embereket, hogy "Dollarman” és "Sauron” ellen játsszanak, beszélt az egyidejű ki- és belépésekről, az ijesztően tökéletes readekről egy-két hand esetében, stb. Nagyon meglepődtem, mennyi mindene van José ellen, úgyhogy megkértem, mutassa meg a gyanús handeket, amiket "Dollarman” vagy "Sauron” ellen játszott. Megmutatott párat, például amiben "Dollarman” KQ-val checkkel AK ellen KJxx9 boardon (ahol a QT eléggé esélytelen lett volna), vagy amiben szintén "Dollarman” dob river all-inre egy river pot bet után KJ9Q9 boardon, ahol a hero ász-magassal pakol középre, valamint egy partit, amiben "Dollarman” dob, pedig látszólag semmivel kellett volna, hogy floatoljon flopon az adott handben. Bár itt rámutattam, hogy 88, QJ vagy AJ handeket is megjátszhatott így, és bár ezek némelyike igazi halra utalna, semmi estre sem lenne döntő bizonyíték.
José biztosított minket róla, hogy ezt az egészet a barátja csinálta, és hogy ki lehet kérni a Locktól a hand history-kat, amiből minden kiderül, és hogy még arra is hajlandó, hogy elutaztatja a barátját, hogy találkozzon a vádlóival, és bebizonyítsa, hogy valódi személyről van szó, stb. Teljesen biztosnak látszott abban, hogy tisztázni tudja magát. Miközben azonban Nickkel arról beszéltünk, hogy amint megkapjuk Josétól a handeket (azt javasoltam, hogy a Locktól egyenesen küldje tovább nekünk őket, hogy ne legyen lehetőség a manipulációra), tisztán látjuk majd, volt-e szó csalásról, elkezdtem elbizonytalanodni a dolgomban. A teljes hand history-k azonban, gondoltam, tisztáznak majd mindent.
Ekkor José már nagyon csöndes volt, és csak félénken szólogatott bele a beszélgetésbe... "Az egészet felrakjátok 2p2-re, igaz, hogy megbüntessetek?” Nick erre azt mondta, „Hát... nem tudom, José... még nem tudjuk, mit teszünk...” "Akkor miért nem hagytok egyszerűen lelépni? Ha abbahagyom a pókert és megígérem, hogy soha többet nem játszom, az elég büntetés, nem igaz? Miért akartok még jobban megbüntetni?” Nick teljesen le volt döbbenve, nem tudta, mit mondjon. Én azt mondtam: "Nyugi, még nem tartunk ott. Először látnunk kell a hand history-kat, hogy kiderítsük, mi történt.” Ezen a ponton már nagyon rossz érzésem volt, összeszorult a gyomrom. Ironikus módon a beszélgetés végére Nicknek teljesen megváltozott a véleménye, és nem gondolta, hogy Josénak lett volna indoka ezt csinálni, átverni bárkit is. Úgy tűnt, azt gondolja, José tisztázni tudja majd magát és minden rendben lesz; "Nem küldünk semmit a 2p2-re, amíg nem vagyunk 100%-ig biztosak mindenben” – nyugtatgatta Josét. Ahogy szétkapcsoltuk a hívást, a megszokott magabiztosságom helyét átvette egy nyugtalanító érzés, hogy José nem volt ártatlan.
Rögtön ezután visszahívtam, bár eleinte nagyon vigyáztam, mit mondok. Folyton azt kérdezgette, hogy engedik-e inkább csak kiszállni a pókerből, és hogy miért nem, miért nem... Miután egy percig hallgattam ezt, megkérdeztem tőle egyenesen: "José, csaltál?” "Nem” – mondta szenvedélyesen. "Mert ha csaltál, akkor azt el kell mondanod nekem, most. Az egész sokkal jobb lesz neked is, ha elmondod most, mintha megpróbálod letagadni.” "Miért, azt hiszed, csaltam? Nem hiszel nekem” "José, a bizonyítékai kurva meggyőzőek voltak ám. És hallottam a hangodon és azon, ahogy beszéltél, hogy valami nem stimmel. Ismerlek, José. Mondd meg az igazat. Csaltál, igaz?”
Csönd.
"Elmondod nekem?” – kérdeztem.
"Igen.”
"Igen mi?” – mondtam. "Igen, elmondod, vagy igen, csaltál?”
"Igen, csaltam.”
"Bassza meg.”
Ami ezután következett, az egy hosszú és megerőltető kihallgatás volt, ki akartam szedni belőle minden részletet. Tudni akartam az igazat, hogy mi történt és pontosan mit csinált, és azt mondtam neki, hogy el kell mondania nekem MINDENT. Emlékszem, amikor megkérdeztem:
"Miért csináltad, José?”
Egy ideig nem válaszolt, aztán: "Nem tudom.”
"Mi a faszt jelentsen, hogy nem tudod?”
"Nem tudom...” – nagyon félt.
Megpróbáltam felidézni, amit tudok erről a kölyökről, hogy ki volt ő és milyennek ismertem, és próbáltam elképzelni, mi vihette rá, hogy valami olyan ostoba és visszataszító dolgot csináljon, mint hogy átverje a barátait és utána még hazudjon is róla. Megkérdeztem: "Azért, mert eleged volt a veszítésből? Mert végre nyerni akartál valamit? Ezért?”
"Nem tudom... Gondolom. Talán.” Nagyon bizonytalannak hangzott, mintha csak azt akarná, hogy hagyjam már abba a kérdezősködést.
"Hát tudod, eléggé elbasztad, haver. Nem tudom, miért csináltad, és egy kibaszott idióta vagy, hogy ezt csináltad, de már nem tudod visszacsinálni. Elbasztad, és ezt el kell ismerned.” "Tudom, tudom. De mit csináljak?” - kérdezte izgatottan. Nem hittem el neki, hogy "tudja”, de még mindig kedveltem a kölyköt. Tudtam, hogy kolosszális hibát követett el, és hogy meg kell tanulnia, hogyan vallja be, hogyan nézzen vele szembe és ismerje el, hogy ez bizony az övé. Épp elég hibát követtem el az életemben, hogy tudjam, mennyire nehéz is ez.
"Nézd, amit elmondtál, az köztünk marad. De most be kell ismerned a dolgot, José. Elbasztad, és most el kell mondanod nekik, el kell mondanod az igazságot. Viselkedj férfi módjára, és vallj be mindent. Nem könnyű, tudom, hogy nem könnyű, és nagyon hosszú út áll előtted ezután, de ez része a felnőttségnek, felelősséget kell vállalnod a tetteidért.”
Ezt azonnal megtagadta. Ragaszkodott hozzá, hogy van másik lehetőség.
"Nem José. Nincs más. Sarokba szorítottad magad a hazugságaiddal, amiket ezeknek az embereknek mondtál.”
"Lennie kell valaminek. Ha megmondom nekik, hogy kiszállok a pókerből, akkor elengednek, nem? Tudom, hogy el. Ismerem őket, Dog, szeretnek, ők a barátaim, nem akarnak bántani.”
Azt mondtam neki, amit sokszor annak a beszélgetésnek a során: "José, fogd be a pofádat.” Egyre idegesebb és kétségbeesettebb lett. Mondtam neki, hogy mindent tisztáznia kell, hogy mindenkinek el kell mondania az igazságot. Ahogy elkezdtem összegyűjteni a részleteket, hogy miket tett és kivel, rajta kaptam még néhány kisebb hazugságon, amikkel nagyon felidegesített. Közöltem vele, hogy ha nekem is hazudik, akkor végeztem ezzel az egésszel. Sietve bocsánatot kért, és azt állította, hogy nem emlékszik pontosan bizonyos dolgokra. Ahogy ezt írom, megdöbbenek, milyen sokáig tartott elveszítenem minden szimpátiámat iránta. Viszont bár tudtam, hogy zavarodott volt és össze-vissza beszélt, azt is tudtam, hogy még az ő oldalán állok. Úgy hittem, mélyen belül jó gyerek ő, aki csak eltévelyedett, és ez a hiba része volt annak a folyamatnak, ami révén felnő és tanul. Akkor még mindig csak egy szerencsétlen ostoba kölyök volt, aki cukorkát lopott az édességboltból. Ekkor még nem fogtam fel a dolgot a maga egészében; a tényt, hogy kifinomult módszert dolgozott ki a barátai átverésére, hogy hazudott nekik és nekem, hogy hazugság jött hazugságra, hogy hetekig tervezte és vitte véghez ezt az egészet... Túl nehéz volt elképzelni, hogy José ilyesmit csináljon. Őszintén szólva, azt hiszem még napokig nem esett le, hogy ő valóban képes ilyesmire.
Elkezdett utalásokat tenni rá, hogy megöli magát – semmi konkrétat, csak egyértelmű utalásokat tett; olyasmiket mondott, hogy fogja a brignáját és lehajt egy szakadékba, és hogy dicsfénytől övezve távozik. Mondtam neki, hogy ne viccelődjön ilyesmivel, és nagyon felhúztam magam. Aztán lassan kezdett beletörődni, hogy mindez nyilvánosságra kerül, és egyre inkább úgy beszélt, mint akinek máris vége a karrierjének. Azt mondtam, senkinek sem szabad erről beszélnie addig, amíg kész nincs rá, hogy bevalljon mindent. Az utolsó dolog azonban, amit mondott, mielőtt kilépett Skype-ról, az az volt, hogy még mindig hevesen keresett valami más megoldást, és hogy én biztosan nem látok át mindent. A legvégén, mielőtt kijelentkezett, azt mondta, hogy elmegy bringázni egyet. Hajnali fél négy volt ekkor, és még be kellett pakolnom a repülőútra.
A csalás felfedése a csoportban
Mindezek után nem gondoltam, hogy Josénak lesz bátorsága beismerni mindent. Minél több baromságot hordott össze és minél több kifogást talált, annál inkább arra a meggyőződésre jutottam, hogy nekem magamnak kell elmondanom nekik, és nem arra várni hiába, hogy ő tegye meg. Miután beszéltem Nickkel, ő meghívott egy chat csoportba az egész HU csapattal, José nélkül, mivel korábban arra kértem, hogy folyamatosan közölje a nyomozása eredményeit. Megacéloztam az akaratomat, és elmondtam a csoportnak mindent, amit tudtam – ennek a nagy része azóta kikerült 2p2-ra, szóval ott elolvashatjátok. Természetesen ezeket a logokat magánjellegűnek szántam, de ha már nyilvánosságra kerültek, megteszem, hogy bővebben kifejtem. A bejegyzésem hátralevő része vázlatpontokba szedve íródott, amelyekben konkrét megjegyzésekre igyekszem reagálni, amik a 2p2-n jelentek meg és amiket mostanáig olvastam.
1. Legelőször, értelemszerűen, ahogy fény derült a csalásra, megtettem minden tőlem telhetőt, hogy értesítsek mindenkit a csoportban arról, hogy mi történt. Elmondtam nekik mindent, amit José mondott nekem, és miközben Astinból Dallasig, Onnan Londonba majd Málagára repültem, rendszeresen beléptem Skype-ra, hogy beszéljek velük, egyúttal Josét és hívogattam, hogy újra kapcsolatba lépjek vele (egy időre eltűnt azután az első beszélgetés után). Így belefolyva a dologba, azt hiszem, felelősséget vállaltam ezért a a buktáért, amennyiben a csoport tagjai megbíztak bennem és úgy látták, nekem legalább van némi befolyásom Joséra, aki elzárkózott tőlük; egyúttal José is bízott bennem és (többnyire) azt tette, amit mondtam neki. Vele is állandó kapcsolatban voltam, és erősen javasoltam neki, hogy beszéljen a szponzoraival, mondja meg, hogy ez a botrány ki fog törni, mesélje el a mamájának és a barátnőjének, hogy mit tett és készítsen elő egy nyilatkozatot.
(Megjegyzés. Nem én írtam az utolsó nyilatkozatát)
2. Eredetileg nam akartam, hogy ez az egész nyilvánosságra kerüljön, több okból. Az első és legfontosabb az volt, hogy nem sokkal azután, hogy ez az egész megtörtént (szinte közvetlenül), rájöttem, hogy José minket is átvert a "Dollarman-nel”. Azt hiszem, Málaga felé repülve esett le a dolog, ahogy visszaemlékeztem az erről küldött korábbi üzeneteire. Ez olyasmi, amit egyáltalán nem akartam, hogy bárki más is tudjon rajtam, Jungle-ön és Josén kívül, számos okból kifolyólag. Először is, úgy gondoltam, ha José azonnal elveszítené a Lock szponzorációját, akkor minden valószínűség szerint zárolnák minden pénzét (aminek a nagy része a mienk volt). Másodszor, ha ez nyilvánosságra kerül, José így is úgy is elmenekülne, jó eséllyel a pénzünkkel együtt. Harmadszor, tudtam, hogy abban a pillanatban, hogy beismerem, José minket is átvert és ezzel megkérdőjelezhetővé teszem a kapcsolatunk integritását, többé nem tudnám megmondani, hogyan viszonyul hozzám vagy Jungle-höz és hogy mennyire tartjuk a kezünkben a helyzetet. Abban a pillanatban, hogy nem működik többé együtt velünk, elveszítjük minden előnyünket. Ezért voltam tehát óvatos atekintetben, hogy ezt mikor és hogyan hozom fel.
Ezt persze nem hangoztathattam a csoportban, mivel tudtam, hogy ők is kapcsolatban állnak Joséval (és hogy minden bizonnyal csak még vérszomjasabbakká és dühödtebbekké válnának, ha megtudnák, hogy José velünk is megcsinálta mindezt). Tudtam, hogy ha megijesztem, Jungle és én is baszhatjuk. Azt szerettem volna, ha még egy ideig visszatartják a dolgot, vagy akár egyáltalán nem lépnek a nyilvánosság elé, hogy addig Jungle és én visszaszerezhessük a pénzünket és kikveredhessünk ebből a helyzetből. Most, hogy a dolgok odáig jutottak, ameddig, értelemszerűen el kellett mindezt mondanom, a saját megítélésem érdekében, ami többet ér nekem, mint az összeg, ami José számláján volt. Szóval ja, ez szívás.
3. Viszont azoknak is, akik szerint közel álltam Joséhoz, igazuk van. Persze meg lehet kérdezni, miért sajnálok valakit, aki nyilvánvalóan undorító dolgot tett. Csakhogy, legutoljára épp az ilyen szenzáció-hajhászoktól várnám, hogy ennek bármiféle magyarázatát megértsék, szóval nem fárasztom magamat vele. Ugyanakkor van bennem elég önbecsülés ahhoz, hogy bevalljam, igen, legalábbis amikor az első vallomását hallottam, őszintén sajnáltam Josét és nem akartam, hogy a karrierje, vagy az élete tönkre menjen egy hiba miatt, legalábbis nem véglegesen. Mondanom sem kell, ez teljesen elmúlt, ahogy egyre többet tudtam meg az egészről, de azt nem mondom, hogy sosem éreztem ezt és hogy ez nem motivált eleinte. Csámcsogjatok ezen, ahogy tetszik, engem nem érdekel.
4. Igen, Jungle és én menteni akartuk a saját bőrünket, nem akartuk kitenni magunknak a fórumozók borítékolható ostobaságának. Amíg a dallasi repülőtéren voltam, biztosítottam minden érintettet afelől, hogy amennyiben José még él (ami fontos körülmény), mi garantáljuk, hogy kifizeti minden tartozását azoknak, akiket átvert. Ezt ő maga is megígérte korábban. Őszintén szólva, a legfőbb ok, amiért ezt megígértem, az volt, hogy tudtam, hogy José előbb-utóbb úgyis kifizeti őket, de azért is, mert nem akartam, hogy a csoport tagjai ráparázzanak, hogy José esetleg dobbant anélkül, hogy kifizetné őket. Azt gondoltam, ha felvállalom ezt a garanciát, akkor José nem mer majd kihátrálni és hagyni, hogy én fizessek, és így a csoport is nyugodtabb volt. De valóban, azt hiszem, érzelmileg még mindig a báty szerepét játszottam, amit akkor még nem tudtam levetkőzni.
Amikor José Lock számláját zárolták, Gibraltárra érkezve beszéltem személyesen is Jungle-lel, és megegyeztünk, hogy banki átutalással fogunk fizetni, hogy biztos legyen, mindenki azonnal és problémamentesen megkapja a részét. Amennyire csak lehetett, rugalmasak akartunk lenni azokkal szemben, akiket José átvert, felismerve, hogy egyfajta irányító pozícióba kerültünk. Azt az éjszakát tehát a srác szidásával töltöttük a hülyesége miatt, illetve a csoporttal kidolgoztuk a részleteket.
A tagok többször is megígérték, hogy a lehető legfelületesebben nyilatkoznak a mi részvételünkről ebben az egészben. A fórumozók általánosan elterjedt, brutális hülyeségét alapul véve tudtuk, hogy vádaskodások és összeesküvés-elméletek egész tárházával kell szembe néznünk, ha kitör a botrány és minket összefüggésbe hoznak vele. Úgy néz ki, ez elég rossz döntés volt részünkről, hiszen ahogy végül felmerült a nevünk az üggyel kapcsolatban, az az igazságnál sokkal szenzációsabbnak hatott, így jutottunk ide, a mostani szarságig. Jellemző.
5. Nem tudom, miért csinálta ezt José. Tényleg nem. Bárcsak tudnám, bárcsak értelmezni tudnám ezt az egészet, de nem tudom. A srác egy kibaszott gyökér. A barátaim nem egyszer szóltak, hogy ennek ellenére ne adjam őt ki, több okból sem, de mindaz, ami a 2p2-n közben kibontakozott, nem hagyott nekem más lehetőséget. A fiú, akit 5 nappal ezelőtt ismertem teljesen, más embernek tűnik, mint aminek most látom Josét. Hogy őszinte legyek, amíg nem hallottam, hogy ugyanígy átverte "Sauce"-t is, nem fogtam fel, hogy ez nem csupán valami pillanatnyi gyenggelméjűség volt a részéről, hanem egy kidolgozott terv, és hogy José tényleg egy igazi szarházi.
6. Ja, és aki azt mondja, hogy megpróbáltam besározni "Sauce"-t, az egyen szart.
7. Végül, még el akarom mondani, Ashton akkor írta, amit írt a Twitter-en, amíg mi épp a repülőn ültünk Londonból Málagába. Nem beszélt velünk és a sztori legtöbb részletét nem ismerte.
Kiegészítés:
8. Azt hiszem, érdemes megemlítenem, hogy valóban, támogattuk Josét. Hibáztunk. Ez volt az egyik oka annak, hogy úgy éreztük, biztosítanunk kell, hogy mindenki megkapja a pénzét és hogy megoldódjon ez a helyzet, bár ennél azért többről volt szó. Óriási hibát vétettünk, hogy megbíztunk benne, és most ennek isszuk a levét.
9. Igen, Jungle és én mérgesek vagyunk. Nagyon, nagyon mérgesek. Ezt persze leszűrhettétek ennek a bejegyzésnek a hangvételéből is, hehe. Az elmúlt négy napban folytatott beszélgetéseinket rendszeresen tarkították olyanok, hogy "miért csinálta?” meg hogy "Istenem, mekkora egy pöcs ez a gyerek.” Kapcsolatban álltunk Joséval, és kapcsolatban álltunk azokkal, akiket átvert, ennél tovább nem kell terjednie a haragunknak. Nincs rá szükség, hogy nagy hangon terjesszük a dolgot nyilvános fórumokon, úgyhogy legyetek szívesek a továbbiakban nem bemagyarázni nekünk, hogy nem vagyunk mérgesek.
Hát, ennyi. Tudtok mindent, amit tudni lehet. Most pedig nyugodjatok meg, hagyjátok abba a drámázást és húzzatok aludni.
Haseeb
Edit: Visszaolvasva ezt a bejegyzést, most, miután felébredtem, őszintén szólva azt kívánom, bárcsak aludtam volna rá egyet, mielőtt leírok néhány dolgot. Bevallottam itt az egészet, mindent, amihez közöm volt az üggyel kapcsolatban, de kiállok mellette a továbbiakban is. Csináltam pár nagyon csúnya dolgot, és olyasmit is, amiről meggyőződésem, hogy helyesen tettem, ti viszont talán nem értetek vele egyet. Mindenesetre mindet felvállalom. Csak ennyit akartam mondani.
Kapcsolódó írásaink:
Dogishead a Macedo-botrányról (1. rész)
Dogishead a Macedo-botrányról (2. rész)
Jose Macedo csalással fosztotta ki tanítványait
Azt hiszem, legelőször akkor hallottam a csalásról, amikor Jungle futtában megemlítette, hogy hallotta valakitől (KJemmy-től), hogy lehet, hogy José csalt. Persze nem foglalkoztam a dologgal, mert teljességgel lehetetlennek hangzott, a 2p2 meg az egész kóceráj amúgy is tele van összeesküvés-elméletekkel meg szimpla baromsággal, szóval azt hittem, ez is csak egy újabb agymenésük. Másodszorra szintén véletlenül futottam bele a dologba, amikor José Skype-on rám írt, hogy talált egy fisht 50/100-on, akinek óriási VPIP-je van és sokat 3-betel, de egész jól játszik postflop, és megkérdezte, akarunk-e játszani ellene. Mondtam, hogy naná, persze, hogy akarunk. Pár nap múlva azt mondta, hogy elbukott egy pár buy-int ez ellen a fish ellen 25/50-en. Mondtam neki, hogy nem para, ne aggódjon emiatt, csak hagyja egy kicsit most a 25/50-et, játsszon többet 5/10-en és próbáljon meg nyerni.
Dogishead
Az én részem a történetben azonban igazából 4 nappal korábban kezdődött, a Londonba való indulásom előestéjén. Szép lassan pakolásztam a cuccaimat, mivel úgy terveztem, egész éjjel fennmaradok, egészen a reggel 10:00-ás járat indulásáig, hogy aztán végigaludhassam a 10 órás utat. Szépen elköszöntem mindenkitől a családban (a mamám még mindig elsírja magát minden alkalommal, amikor azt mondom neki, hogy egy időre elutazom). Tisztán emlékszem, ahogy mentem vissza az emeletre, az alábbi e-mail érkezett a telefonomra:
"Tárgy: kiszállok a pókerből és minden pénzem jótékony célra adom
Épp most írtam meg a nyilatkozatot, befejezem a pókert, utálom a hírnevet. segítettem az idióta gazdag legjobb barátomnak belekezdeni, regisztráltuk őt az oldalakon és oktattam másokat, amíg ellene játszottak, vesztett és nyert is, a végén kb. nullára jött ki, de most mégis mindenki azt hiszi, kihasználtam őket. én is játszottam vele, mert akkora egy idióta, de vesztettem és mégsem hisz nekem senki. mindenki azt hiszi, h kibaszott csaló vagyok, nem tudom mit csináljak, de azt tudom, h többet nem akarok pókerezni, soha többet”
Mikor ezt elolvastam, az egyetlen reakcióm annyi volt, hogy „lolwtf”. Felmentem tehát, és felhívtam Skype-on, hogy mégis mi a fasz volt ez az egész. Nem ez volt az első eset, hogy José kiakadt és abba akarta hagyni a pókert. Őszintén szólva José elég sokkal lógott Jungle-nek és nekem – többel mint 50 ezerrel, ha jól emlékszem. Állandóan mutogatta az EV grafikonjait, amiken látszott, hogy jóval EV alatt fut, és minden alkalommal, amikor magasabb tétre engedtük, a próbálkozásai kudarcot vallottak. Emlékszem, egyszer épp San Franciscoban voltam, amikor kaptam egy random üzenetet tőle, emailben közölte, hogy abbahagyja a pókert, mert gyűlöli és rosszul megy neki. Ezután hosszasan kellett vele beszélgetnem, megnyugtatnom, hogy minden okés, ő továbbra is jó játékos és hogy továbbra is szívesen stake-eljük, nincs miért aggódni. Mindig is rettenetesen zavarta, hogy ennyire sokkal tartozik nekünk.
Na, de újból elkalandoztam. Felhívtam tehát Skype-on, és mondtam neki, hogy „Na José, jobb ha alapos okod van erre, mert éppen pakolom össze az életem, 5-6 órán belül el kell indulnom a repülőtérre, a légkondi rossz és teljesen kivagyok. Mondd, mi van.” Furcsa módon nem volt hajlandó beszélni velem. Állandóan Skype-olunk, de amikor megkértem, hogy hívjon fel, csak csetelni volt hajlandó. Végül azt mondtam: "Oké, haver, majd akkor felhívlak én, te pedig csak írj vissza, rendben? Nem kell beszélned egyáltalán.” Ezután felvette a hívásomat, és megkérdeztem, hogy miről van szó.
Beszélt nekem a barátjáról, a gazdag fishről, akinek segített, meg blablabla, hogy az emberek azt hiszik, ő az és hogy a barátja igazából ŐT is átverte, stb. Tulajdonképpen ugyanazt mondta, amit másoknak is. Ez az egész persze rettenetesen bizarrnak tűnt nekem, gondolom, el tudjátok képzelni, de 100%-ig megbíztam Joséban, úgyhogy biztos voltam benne, hogy csak valami nagyon agyament félreértésről lehet szó. José tovább gépelt és egyre idegesebb lett, olyasmiket írt, hogy "ha azt hiszik, átvertem őket, elveszíthetem a karrieremet, inkább abbahagyom a pókert, minthogy ezt engedjem.” Végül csak megelégeltem ezt a gépelősdit és megmondtam neki, hogy hagyja a francba és beszéljen, amit végre meg is tett. Nagyon csendes és visszafogott volt, szinte éreztem, hogy szorong. Megkérdeztem, pontosan ki hiszi azt, hogy csalt és mi a bizonyítéka, de nem sok konkrétumot árult el. Mondtam neki, hogy ha nem csinált semmi rosszat, akkor könnyen tisztázhatjuk a dolgot, csak nyugodjon már végre meg, minden rendben lesz.
Megkértem, hogy hívjon meg csoportbeszélgetésbe azzal, aki gyanúsítja őt, hogy az ő verzióját is meghallgassam. Meghívott egy beszélgetésbe Nickkel (nem tudom, mi a 2p2 neve, de ő volt az első, aki végül is megvádolta Josét, és aki végeredményben lebuktatta őt). Nick, José és én elkezdtünk beszélgetni. Amennyire nyugodtan és objektíven csak tudtam, megkértem Nicket, hogy adja elő az ő verzióját, milyen bizonyítéka van José ellen, stb. Felhívtam rá a figyelmét, hogy Josénak nem állhatott érdekében, hogy átverje őket ilyen kevés pénzért, hogy túl sok vesztenivalója van, hogy okosabb annál, hogy ilyesmit csináljon ilyen kevéske haszonért, főleg ennyire átlátszó módon, stb. Nick teljesene egyetértett. Aztán viszont elkezdett olyan baromságokat beszélni, hogy José rávett embereket, hogy "Dollarman” és "Sauron” ellen játsszanak, beszélt az egyidejű ki- és belépésekről, az ijesztően tökéletes readekről egy-két hand esetében, stb. Nagyon meglepődtem, mennyi mindene van José ellen, úgyhogy megkértem, mutassa meg a gyanús handeket, amiket "Dollarman” vagy "Sauron” ellen játszott. Megmutatott párat, például amiben "Dollarman” KQ-val checkkel AK ellen KJxx9 boardon (ahol a QT eléggé esélytelen lett volna), vagy amiben szintén "Dollarman” dob river all-inre egy river pot bet után KJ9Q9 boardon, ahol a hero ász-magassal pakol középre, valamint egy partit, amiben "Dollarman” dob, pedig látszólag semmivel kellett volna, hogy floatoljon flopon az adott handben. Bár itt rámutattam, hogy 88, QJ vagy AJ handeket is megjátszhatott így, és bár ezek némelyike igazi halra utalna, semmi estre sem lenne döntő bizonyíték.
José biztosított minket róla, hogy ezt az egészet a barátja csinálta, és hogy ki lehet kérni a Locktól a hand history-kat, amiből minden kiderül, és hogy még arra is hajlandó, hogy elutaztatja a barátját, hogy találkozzon a vádlóival, és bebizonyítsa, hogy valódi személyről van szó, stb. Teljesen biztosnak látszott abban, hogy tisztázni tudja magát. Miközben azonban Nickkel arról beszéltünk, hogy amint megkapjuk Josétól a handeket (azt javasoltam, hogy a Locktól egyenesen küldje tovább nekünk őket, hogy ne legyen lehetőség a manipulációra), tisztán látjuk majd, volt-e szó csalásról, elkezdtem elbizonytalanodni a dolgomban. A teljes hand history-k azonban, gondoltam, tisztáznak majd mindent.
Ekkor José már nagyon csöndes volt, és csak félénken szólogatott bele a beszélgetésbe... "Az egészet felrakjátok 2p2-re, igaz, hogy megbüntessetek?” Nick erre azt mondta, „Hát... nem tudom, José... még nem tudjuk, mit teszünk...” "Akkor miért nem hagytok egyszerűen lelépni? Ha abbahagyom a pókert és megígérem, hogy soha többet nem játszom, az elég büntetés, nem igaz? Miért akartok még jobban megbüntetni?” Nick teljesen le volt döbbenve, nem tudta, mit mondjon. Én azt mondtam: "Nyugi, még nem tartunk ott. Először látnunk kell a hand history-kat, hogy kiderítsük, mi történt.” Ezen a ponton már nagyon rossz érzésem volt, összeszorult a gyomrom. Ironikus módon a beszélgetés végére Nicknek teljesen megváltozott a véleménye, és nem gondolta, hogy Josénak lett volna indoka ezt csinálni, átverni bárkit is. Úgy tűnt, azt gondolja, José tisztázni tudja majd magát és minden rendben lesz; "Nem küldünk semmit a 2p2-re, amíg nem vagyunk 100%-ig biztosak mindenben” – nyugtatgatta Josét. Ahogy szétkapcsoltuk a hívást, a megszokott magabiztosságom helyét átvette egy nyugtalanító érzés, hogy José nem volt ártatlan.
Rögtön ezután visszahívtam, bár eleinte nagyon vigyáztam, mit mondok. Folyton azt kérdezgette, hogy engedik-e inkább csak kiszállni a pókerből, és hogy miért nem, miért nem... Miután egy percig hallgattam ezt, megkérdeztem tőle egyenesen: "José, csaltál?” "Nem” – mondta szenvedélyesen. "Mert ha csaltál, akkor azt el kell mondanod nekem, most. Az egész sokkal jobb lesz neked is, ha elmondod most, mintha megpróbálod letagadni.” "Miért, azt hiszed, csaltam? Nem hiszel nekem” "José, a bizonyítékai kurva meggyőzőek voltak ám. És hallottam a hangodon és azon, ahogy beszéltél, hogy valami nem stimmel. Ismerlek, José. Mondd meg az igazat. Csaltál, igaz?”
Csönd.
"Elmondod nekem?” – kérdeztem.
"Igen.”
"Igen mi?” – mondtam. "Igen, elmondod, vagy igen, csaltál?”
"Igen, csaltam.”
"Bassza meg.”
Ami ezután következett, az egy hosszú és megerőltető kihallgatás volt, ki akartam szedni belőle minden részletet. Tudni akartam az igazat, hogy mi történt és pontosan mit csinált, és azt mondtam neki, hogy el kell mondania nekem MINDENT. Emlékszem, amikor megkérdeztem:
"Miért csináltad, José?”
Egy ideig nem válaszolt, aztán: "Nem tudom.”
"Mi a faszt jelentsen, hogy nem tudod?”
"Nem tudom...” – nagyon félt.
Megpróbáltam felidézni, amit tudok erről a kölyökről, hogy ki volt ő és milyennek ismertem, és próbáltam elképzelni, mi vihette rá, hogy valami olyan ostoba és visszataszító dolgot csináljon, mint hogy átverje a barátait és utána még hazudjon is róla. Megkérdeztem: "Azért, mert eleged volt a veszítésből? Mert végre nyerni akartál valamit? Ezért?”
"Nem tudom... Gondolom. Talán.” Nagyon bizonytalannak hangzott, mintha csak azt akarná, hogy hagyjam már abba a kérdezősködést.
"Hát tudod, eléggé elbasztad, haver. Nem tudom, miért csináltad, és egy kibaszott idióta vagy, hogy ezt csináltad, de már nem tudod visszacsinálni. Elbasztad, és ezt el kell ismerned.” "Tudom, tudom. De mit csináljak?” - kérdezte izgatottan. Nem hittem el neki, hogy "tudja”, de még mindig kedveltem a kölyköt. Tudtam, hogy kolosszális hibát követett el, és hogy meg kell tanulnia, hogyan vallja be, hogyan nézzen vele szembe és ismerje el, hogy ez bizony az övé. Épp elég hibát követtem el az életemben, hogy tudjam, mennyire nehéz is ez.
"Nézd, amit elmondtál, az köztünk marad. De most be kell ismerned a dolgot, José. Elbasztad, és most el kell mondanod nekik, el kell mondanod az igazságot. Viselkedj férfi módjára, és vallj be mindent. Nem könnyű, tudom, hogy nem könnyű, és nagyon hosszú út áll előtted ezután, de ez része a felnőttségnek, felelősséget kell vállalnod a tetteidért.”
Ezt azonnal megtagadta. Ragaszkodott hozzá, hogy van másik lehetőség.
"Nem José. Nincs más. Sarokba szorítottad magad a hazugságaiddal, amiket ezeknek az embereknek mondtál.”
"Lennie kell valaminek. Ha megmondom nekik, hogy kiszállok a pókerből, akkor elengednek, nem? Tudom, hogy el. Ismerem őket, Dog, szeretnek, ők a barátaim, nem akarnak bántani.”
Azt mondtam neki, amit sokszor annak a beszélgetésnek a során: "José, fogd be a pofádat.” Egyre idegesebb és kétségbeesettebb lett. Mondtam neki, hogy mindent tisztáznia kell, hogy mindenkinek el kell mondania az igazságot. Ahogy elkezdtem összegyűjteni a részleteket, hogy miket tett és kivel, rajta kaptam még néhány kisebb hazugságon, amikkel nagyon felidegesített. Közöltem vele, hogy ha nekem is hazudik, akkor végeztem ezzel az egésszel. Sietve bocsánatot kért, és azt állította, hogy nem emlékszik pontosan bizonyos dolgokra. Ahogy ezt írom, megdöbbenek, milyen sokáig tartott elveszítenem minden szimpátiámat iránta. Viszont bár tudtam, hogy zavarodott volt és össze-vissza beszélt, azt is tudtam, hogy még az ő oldalán állok. Úgy hittem, mélyen belül jó gyerek ő, aki csak eltévelyedett, és ez a hiba része volt annak a folyamatnak, ami révén felnő és tanul. Akkor még mindig csak egy szerencsétlen ostoba kölyök volt, aki cukorkát lopott az édességboltból. Ekkor még nem fogtam fel a dolgot a maga egészében; a tényt, hogy kifinomult módszert dolgozott ki a barátai átverésére, hogy hazudott nekik és nekem, hogy hazugság jött hazugságra, hogy hetekig tervezte és vitte véghez ezt az egészet... Túl nehéz volt elképzelni, hogy José ilyesmit csináljon. Őszintén szólva, azt hiszem még napokig nem esett le, hogy ő valóban képes ilyesmire.
Elkezdett utalásokat tenni rá, hogy megöli magát – semmi konkrétat, csak egyértelmű utalásokat tett; olyasmiket mondott, hogy fogja a brignáját és lehajt egy szakadékba, és hogy dicsfénytől övezve távozik. Mondtam neki, hogy ne viccelődjön ilyesmivel, és nagyon felhúztam magam. Aztán lassan kezdett beletörődni, hogy mindez nyilvánosságra kerül, és egyre inkább úgy beszélt, mint akinek máris vége a karrierjének. Azt mondtam, senkinek sem szabad erről beszélnie addig, amíg kész nincs rá, hogy bevalljon mindent. Az utolsó dolog azonban, amit mondott, mielőtt kilépett Skype-ról, az az volt, hogy még mindig hevesen keresett valami más megoldást, és hogy én biztosan nem látok át mindent. A legvégén, mielőtt kijelentkezett, azt mondta, hogy elmegy bringázni egyet. Hajnali fél négy volt ekkor, és még be kellett pakolnom a repülőútra.
A csalás felfedése a csoportban
Mindezek után nem gondoltam, hogy Josénak lesz bátorsága beismerni mindent. Minél több baromságot hordott össze és minél több kifogást talált, annál inkább arra a meggyőződésre jutottam, hogy nekem magamnak kell elmondanom nekik, és nem arra várni hiába, hogy ő tegye meg. Miután beszéltem Nickkel, ő meghívott egy chat csoportba az egész HU csapattal, José nélkül, mivel korábban arra kértem, hogy folyamatosan közölje a nyomozása eredményeit. Megacéloztam az akaratomat, és elmondtam a csoportnak mindent, amit tudtam – ennek a nagy része azóta kikerült 2p2-ra, szóval ott elolvashatjátok. Természetesen ezeket a logokat magánjellegűnek szántam, de ha már nyilvánosságra kerültek, megteszem, hogy bővebben kifejtem. A bejegyzésem hátralevő része vázlatpontokba szedve íródott, amelyekben konkrét megjegyzésekre igyekszem reagálni, amik a 2p2-n jelentek meg és amiket mostanáig olvastam.
1. Legelőször, értelemszerűen, ahogy fény derült a csalásra, megtettem minden tőlem telhetőt, hogy értesítsek mindenkit a csoportban arról, hogy mi történt. Elmondtam nekik mindent, amit José mondott nekem, és miközben Astinból Dallasig, Onnan Londonba majd Málagára repültem, rendszeresen beléptem Skype-ra, hogy beszéljek velük, egyúttal Josét és hívogattam, hogy újra kapcsolatba lépjek vele (egy időre eltűnt azután az első beszélgetés után). Így belefolyva a dologba, azt hiszem, felelősséget vállaltam ezért a a buktáért, amennyiben a csoport tagjai megbíztak bennem és úgy látták, nekem legalább van némi befolyásom Joséra, aki elzárkózott tőlük; egyúttal José is bízott bennem és (többnyire) azt tette, amit mondtam neki. Vele is állandó kapcsolatban voltam, és erősen javasoltam neki, hogy beszéljen a szponzoraival, mondja meg, hogy ez a botrány ki fog törni, mesélje el a mamájának és a barátnőjének, hogy mit tett és készítsen elő egy nyilatkozatot.
(Megjegyzés. Nem én írtam az utolsó nyilatkozatát)
2. Eredetileg nam akartam, hogy ez az egész nyilvánosságra kerüljön, több okból. Az első és legfontosabb az volt, hogy nem sokkal azután, hogy ez az egész megtörtént (szinte közvetlenül), rájöttem, hogy José minket is átvert a "Dollarman-nel”. Azt hiszem, Málaga felé repülve esett le a dolog, ahogy visszaemlékeztem az erről küldött korábbi üzeneteire. Ez olyasmi, amit egyáltalán nem akartam, hogy bárki más is tudjon rajtam, Jungle-ön és Josén kívül, számos okból kifolyólag. Először is, úgy gondoltam, ha José azonnal elveszítené a Lock szponzorációját, akkor minden valószínűség szerint zárolnák minden pénzét (aminek a nagy része a mienk volt). Másodszor, ha ez nyilvánosságra kerül, José így is úgy is elmenekülne, jó eséllyel a pénzünkkel együtt. Harmadszor, tudtam, hogy abban a pillanatban, hogy beismerem, José minket is átvert és ezzel megkérdőjelezhetővé teszem a kapcsolatunk integritását, többé nem tudnám megmondani, hogyan viszonyul hozzám vagy Jungle-höz és hogy mennyire tartjuk a kezünkben a helyzetet. Abban a pillanatban, hogy nem működik többé együtt velünk, elveszítjük minden előnyünket. Ezért voltam tehát óvatos atekintetben, hogy ezt mikor és hogyan hozom fel.
Ezt persze nem hangoztathattam a csoportban, mivel tudtam, hogy ők is kapcsolatban állnak Joséval (és hogy minden bizonnyal csak még vérszomjasabbakká és dühödtebbekké válnának, ha megtudnák, hogy José velünk is megcsinálta mindezt). Tudtam, hogy ha megijesztem, Jungle és én is baszhatjuk. Azt szerettem volna, ha még egy ideig visszatartják a dolgot, vagy akár egyáltalán nem lépnek a nyilvánosság elé, hogy addig Jungle és én visszaszerezhessük a pénzünket és kikveredhessünk ebből a helyzetből. Most, hogy a dolgok odáig jutottak, ameddig, értelemszerűen el kellett mindezt mondanom, a saját megítélésem érdekében, ami többet ér nekem, mint az összeg, ami José számláján volt. Szóval ja, ez szívás.
3. Viszont azoknak is, akik szerint közel álltam Joséhoz, igazuk van. Persze meg lehet kérdezni, miért sajnálok valakit, aki nyilvánvalóan undorító dolgot tett. Csakhogy, legutoljára épp az ilyen szenzáció-hajhászoktól várnám, hogy ennek bármiféle magyarázatát megértsék, szóval nem fárasztom magamat vele. Ugyanakkor van bennem elég önbecsülés ahhoz, hogy bevalljam, igen, legalábbis amikor az első vallomását hallottam, őszintén sajnáltam Josét és nem akartam, hogy a karrierje, vagy az élete tönkre menjen egy hiba miatt, legalábbis nem véglegesen. Mondanom sem kell, ez teljesen elmúlt, ahogy egyre többet tudtam meg az egészről, de azt nem mondom, hogy sosem éreztem ezt és hogy ez nem motivált eleinte. Csámcsogjatok ezen, ahogy tetszik, engem nem érdekel.
4. Igen, Jungle és én menteni akartuk a saját bőrünket, nem akartuk kitenni magunknak a fórumozók borítékolható ostobaságának. Amíg a dallasi repülőtéren voltam, biztosítottam minden érintettet afelől, hogy amennyiben José még él (ami fontos körülmény), mi garantáljuk, hogy kifizeti minden tartozását azoknak, akiket átvert. Ezt ő maga is megígérte korábban. Őszintén szólva, a legfőbb ok, amiért ezt megígértem, az volt, hogy tudtam, hogy José előbb-utóbb úgyis kifizeti őket, de azért is, mert nem akartam, hogy a csoport tagjai ráparázzanak, hogy José esetleg dobbant anélkül, hogy kifizetné őket. Azt gondoltam, ha felvállalom ezt a garanciát, akkor José nem mer majd kihátrálni és hagyni, hogy én fizessek, és így a csoport is nyugodtabb volt. De valóban, azt hiszem, érzelmileg még mindig a báty szerepét játszottam, amit akkor még nem tudtam levetkőzni.
Amikor José Lock számláját zárolták, Gibraltárra érkezve beszéltem személyesen is Jungle-lel, és megegyeztünk, hogy banki átutalással fogunk fizetni, hogy biztos legyen, mindenki azonnal és problémamentesen megkapja a részét. Amennyire csak lehetett, rugalmasak akartunk lenni azokkal szemben, akiket José átvert, felismerve, hogy egyfajta irányító pozícióba kerültünk. Azt az éjszakát tehát a srác szidásával töltöttük a hülyesége miatt, illetve a csoporttal kidolgoztuk a részleteket.
A tagok többször is megígérték, hogy a lehető legfelületesebben nyilatkoznak a mi részvételünkről ebben az egészben. A fórumozók általánosan elterjedt, brutális hülyeségét alapul véve tudtuk, hogy vádaskodások és összeesküvés-elméletek egész tárházával kell szembe néznünk, ha kitör a botrány és minket összefüggésbe hoznak vele. Úgy néz ki, ez elég rossz döntés volt részünkről, hiszen ahogy végül felmerült a nevünk az üggyel kapcsolatban, az az igazságnál sokkal szenzációsabbnak hatott, így jutottunk ide, a mostani szarságig. Jellemző.
5. Nem tudom, miért csinálta ezt José. Tényleg nem. Bárcsak tudnám, bárcsak értelmezni tudnám ezt az egészet, de nem tudom. A srác egy kibaszott gyökér. A barátaim nem egyszer szóltak, hogy ennek ellenére ne adjam őt ki, több okból sem, de mindaz, ami a 2p2-n közben kibontakozott, nem hagyott nekem más lehetőséget. A fiú, akit 5 nappal ezelőtt ismertem teljesen, más embernek tűnik, mint aminek most látom Josét. Hogy őszinte legyek, amíg nem hallottam, hogy ugyanígy átverte "Sauce"-t is, nem fogtam fel, hogy ez nem csupán valami pillanatnyi gyenggelméjűség volt a részéről, hanem egy kidolgozott terv, és hogy José tényleg egy igazi szarházi.
6. Ja, és aki azt mondja, hogy megpróbáltam besározni "Sauce"-t, az egyen szart.
7. Végül, még el akarom mondani, Ashton akkor írta, amit írt a Twitter-en, amíg mi épp a repülőn ültünk Londonból Málagába. Nem beszélt velünk és a sztori legtöbb részletét nem ismerte.
Kiegészítés:
8. Azt hiszem, érdemes megemlítenem, hogy valóban, támogattuk Josét. Hibáztunk. Ez volt az egyik oka annak, hogy úgy éreztük, biztosítanunk kell, hogy mindenki megkapja a pénzét és hogy megoldódjon ez a helyzet, bár ennél azért többről volt szó. Óriási hibát vétettünk, hogy megbíztunk benne, és most ennek isszuk a levét.
9. Igen, Jungle és én mérgesek vagyunk. Nagyon, nagyon mérgesek. Ezt persze leszűrhettétek ennek a bejegyzésnek a hangvételéből is, hehe. Az elmúlt négy napban folytatott beszélgetéseinket rendszeresen tarkították olyanok, hogy "miért csinálta?” meg hogy "Istenem, mekkora egy pöcs ez a gyerek.” Kapcsolatban álltunk Joséval, és kapcsolatban álltunk azokkal, akiket átvert, ennél tovább nem kell terjednie a haragunknak. Nincs rá szükség, hogy nagy hangon terjesszük a dolgot nyilvános fórumokon, úgyhogy legyetek szívesek a továbbiakban nem bemagyarázni nekünk, hogy nem vagyunk mérgesek.
Hát, ennyi. Tudtok mindent, amit tudni lehet. Most pedig nyugodjatok meg, hagyjátok abba a drámázást és húzzatok aludni.
Haseeb
Edit: Visszaolvasva ezt a bejegyzést, most, miután felébredtem, őszintén szólva azt kívánom, bárcsak aludtam volna rá egyet, mielőtt leírok néhány dolgot. Bevallottam itt az egészet, mindent, amihez közöm volt az üggyel kapcsolatban, de kiállok mellette a továbbiakban is. Csináltam pár nagyon csúnya dolgot, és olyasmit is, amiről meggyőződésem, hogy helyesen tettem, ti viszont talán nem értetek vele egyet. Mindenesetre mindet felvállalom. Csak ennyit akartam mondani.
Kapcsolódó írásaink:
Dogishead a Macedo-botrányról (1. rész)
Dogishead a Macedo-botrányról (2. rész)
Jose Macedo csalással fosztotta ki tanítványait
