Az átlagos felhasználó nem sokat törődik azzal, ha befizette pénzét kedvenc pókertermébe és az megjelent ottani számláján, hogy pontosan milyen gyakorlati és szabályozási kérdések mentén ment végbe a tranzakció. Április 15. után viszont újfent rá kellett jönnünk, hogy mint mindig, az ördög ismét a részletekben lakozik; az eltérő eljárások állnak ugyanis amögött, hogy a PokerStars viszonylag gyorsan ki tudta fizetni amerikai játékosai pénzét, míg a Full Tilt Poker és az UB/AP a mai napig nem tette ezt meg.
De pontosan milyen eljárásokról is van itt szó? Az érthetőség kedvéért kezdjük a gyakorlati szempontokkal. Bill Rini fenti ábrája alapján nyomon követhető egy képzeletbeli amerikai befizetés útja az utalástól kezdve annak megérkezésééig a terem számlájára. Amikor a játékos elutalja a pénzt (1), egy kérést kap a bankja, hogy küldje el az összeget egy fedőcég számlájára (2), melyet a pókerterem hozott létre, hogy elrejtse, valójában milyen tranzakcióról is van szó. Ez a cég állíthatja magáról azt, hogy virágot árul az interneten, vagy bármi mást; a lényeg, hogy a bank jóváhagyja a kérést, mert látszólag nincs vele semmi „probléma”, így a pénz megérkezik a számlára egy amerikai bankhoz (3).
A pénz itt a ki- és befizetéseknek megfelelően elvben folyamatosan vándorol a fedőcég és a pókerterem valódi, offshore számlája között, melyen szétbontva kezelik a játékosok pénzét és a cég saját, működési tőkéjét. A pénzek külön kezelése ilyen formában nem minden esetben kötelező, és nem is érinti szükségszerűen a visszafizetéseket, de erről még később lesz szó. A két számla közti rendszeres utalás azonban túl magas költségekkel járna a gyakorlatban (tranzakciós díjak, esetleges pénzváltás, stb.), így inkább tartalékot képeznek az amerikai, fedőcéges számlákon, hogy rövidítsék és olcsóbbá tegyék a kifizetéseket. A rendszer kissé hasonlóan működik az e-Walletekhez, ahol szintén nem hajtanak végre minden egyes tranzakciót azonnal, ehelyett az éppen mozgatott összegeknél többet tartanak a számlán arra az esetre, ha véletlenül több ki- mint befizetés lenne adott időszak alatt.
Amikor az igazságügyisek lefoglalták a termek fedőcégeinek számláit, azokra a pénzekre is rátették a kezüket, melyek esetleg megosztva voltak tárolva, tehát ahol a terem külön kezelte a játékosok befizetéseit, csak épp ezekben az amerikai bankokban tárolta. Innentől kezdve az adott cég likviditása azon múlik, forgalmának mekkora hányadát teszik ki az amerikai játékosok. Az FTP forgalma április 15. után 30-35%-al esett vissza, az UB/AP-é alig kevesebb mint 50%-al; ha ezeknek az arányoknak megfelelő összegeket tároltak amerikai számláikon, azokat mind elveszíthették a DoJ akciójával, míg az alig 25%-os visszaesést tapasztaló PokerStars sokkal könnyebben tudta saját zsebből pótolni az arányaiban kisebb veszteséget. Ebből kiindulva, ugyanez nehézkesen fog sikerülni a Full Tilt Pokernek, a hosszabb ideje súlyos gondokkal küszködő Cereus termeknek pedig lehet, hogy sehogyan sem.
Sokan a minisztériummal kötött megállapodástól tartják függőnek, hogy a termek fizetnek-e, vagy sem. Ez azonban nincs így; az FTP például az alábbiakat tartalmazó sajtóközleményt adott ki a megegyezést követően: „A megállapodás ezen felül egy fontos lépés megtételét is jelenti az amerikai játékosok kifizetése felé, mivel lehetővé teszi a Full Tilt Poker számára, hogy használja domain címét, melyen keresztül megkezdődhet a jétokosok pénzének visszatérítése. Sajnos azonban jelenleg még komoly gyakorlati és jogi akadályok vannak a játékosok közeljövőbeni kifizetésének útjában (...) A kormány nem egyezett bele, hogy a lefoglalt számlákról visszafizetéseket indítsunk”.
Lehetőséget tehát biztosítottak a termek számára, hogy visszatérítsék amerikai játékosaik pénzét, de azt nem tették lehetővé, hogy ennek érdekében hozzáférjenek a lefoglalt számlákhoz. Ráadásul mivel a fedőcégeket kifejezetten arra találták ki, hogy a tranzakciók valódi jellege titokban maradjon, bizonyítani sem tudják, hogy az ott lévő pénz a játékosok befizetéseiből származik. Végezetül, a kárpótláshoz a különböző VIP és egyéb pontok, bónuszok, ticket-ek és egyéb juttatások pénzre váltása is hozzá tartozik, ami külön logisztikai-adminisztrációs terhekkel jár.
A kifizetések késlekedésére az FTP és az UB/AP részéről tehát három lehetségesnek tűnő magyarázat van, ha gyakorlati szempontból nézzük a kérdést:
1. Megszakadtak kapcsolataik az amerikai bankokkal, és most új partnereket próbálnak szerezni
2. Logisztikai problémáik vannak, mert ki kell számolni, hogy lesz minden játékos teljes mértékben kártalanítva a pontjaik, bónuszaik, stb. után
3. Likviditási problémáik vannak és tőkeinjekcióra várnak
Bár mindez csak spekuláció, nem lehet ezeket a feltételezéseket minden kétséget kizáróan bizonyítani, a fenti érvek ezek mellett a lehetőségek mellett szólnak. Míg sajnos eszerint úgy tűnik, az UB/AP-t le lehet írni, az FTP játékosai bízhatnak abban, hogy visszakapják pénzüket, csak a cég szeretné megtalálni a módját, hogyan tudja megúszni ennyi pénz elvesztését likviditása megőrzése mellett.
Ami a jogi szempontokat illeti, másik fontos különbség a PokerStars, illetve az FTP és UB/AP termek között az őket licenszelő hatóságok szabályozása. A PokerStars székhelye az Isle of Man-en van, ahol a helyi hatóságok kötelezővé teszik, hogy az amerikai számlán tartott pénz fedezete meglegyen a működési tőkében is. Emiatt a PokerStars-nak a befizetéseket át kell utalnia egy elkülönített alapba, csak így írhatják jóvá a játékosnak. Így tehát bár van pénzük az amerikai számlákon is, a befizetés a működési tőkébe megy, a terem pedig viszonylag gyorsan és mindenkinek tudott ezáltal fizetni.
Az UB/AP licenszét a Kahnawake rezervátumban adták ki, az FTP-ét Alderney-ben, de székhelyeik egészen máshol, Costa Ricán illetve Dublinban vannak. Ez azt jelenti, hogy az Isle of Man-hez képest jóval enyhébb szabályozás (lehet, de nem kötelező a működési tőkétől elválasztva, védve (megjelölve) tartani a játékosok pénzét) betartását sem igazán tudják a licenszelő hatóságok ellenőrizni, mert a cégek székhelye fölött nincs ellenőrzési joguk, lehetőségük. A túlságosan megengedő szabályozás és annak be nem tartatása is hozzájárult tehát, hogy ezek a termek a mostani helyzetbe kerüljenek.
Összességében a leghelyesebb megoldásnak továbbra is, sőt immár még inkább az amerikai piac szabályozása látszik, hiszen éppen a hasonló esetek megelőzésére lenne alkalmas egy, az online pókert legális keretek között tartó és ellenőrző, a helyi játékosokat megvédő jogrendszer.
A bejegyzés Bill Rini okfejtései alapján készült.
De pontosan milyen eljárásokról is van itt szó? Az érthetőség kedvéért kezdjük a gyakorlati szempontokkal. Bill Rini fenti ábrája alapján nyomon követhető egy képzeletbeli amerikai befizetés útja az utalástól kezdve annak megérkezésééig a terem számlájára. Amikor a játékos elutalja a pénzt (1), egy kérést kap a bankja, hogy küldje el az összeget egy fedőcég számlájára (2), melyet a pókerterem hozott létre, hogy elrejtse, valójában milyen tranzakcióról is van szó. Ez a cég állíthatja magáról azt, hogy virágot árul az interneten, vagy bármi mást; a lényeg, hogy a bank jóváhagyja a kérést, mert látszólag nincs vele semmi „probléma”, így a pénz megérkezik a számlára egy amerikai bankhoz (3).
A pénz itt a ki- és befizetéseknek megfelelően elvben folyamatosan vándorol a fedőcég és a pókerterem valódi, offshore számlája között, melyen szétbontva kezelik a játékosok pénzét és a cég saját, működési tőkéjét. A pénzek külön kezelése ilyen formában nem minden esetben kötelező, és nem is érinti szükségszerűen a visszafizetéseket, de erről még később lesz szó. A két számla közti rendszeres utalás azonban túl magas költségekkel járna a gyakorlatban (tranzakciós díjak, esetleges pénzváltás, stb.), így inkább tartalékot képeznek az amerikai, fedőcéges számlákon, hogy rövidítsék és olcsóbbá tegyék a kifizetéseket. A rendszer kissé hasonlóan működik az e-Walletekhez, ahol szintén nem hajtanak végre minden egyes tranzakciót azonnal, ehelyett az éppen mozgatott összegeknél többet tartanak a számlán arra az esetre, ha véletlenül több ki- mint befizetés lenne adott időszak alatt.
Amikor az igazságügyisek lefoglalták a termek fedőcégeinek számláit, azokra a pénzekre is rátették a kezüket, melyek esetleg megosztva voltak tárolva, tehát ahol a terem külön kezelte a játékosok befizetéseit, csak épp ezekben az amerikai bankokban tárolta. Innentől kezdve az adott cég likviditása azon múlik, forgalmának mekkora hányadát teszik ki az amerikai játékosok. Az FTP forgalma április 15. után 30-35%-al esett vissza, az UB/AP-é alig kevesebb mint 50%-al; ha ezeknek az arányoknak megfelelő összegeket tároltak amerikai számláikon, azokat mind elveszíthették a DoJ akciójával, míg az alig 25%-os visszaesést tapasztaló PokerStars sokkal könnyebben tudta saját zsebből pótolni az arányaiban kisebb veszteséget. Ebből kiindulva, ugyanez nehézkesen fog sikerülni a Full Tilt Pokernek, a hosszabb ideje súlyos gondokkal küszködő Cereus termeknek pedig lehet, hogy sehogyan sem.
Sokan a minisztériummal kötött megállapodástól tartják függőnek, hogy a termek fizetnek-e, vagy sem. Ez azonban nincs így; az FTP például az alábbiakat tartalmazó sajtóközleményt adott ki a megegyezést követően: „A megállapodás ezen felül egy fontos lépés megtételét is jelenti az amerikai játékosok kifizetése felé, mivel lehetővé teszi a Full Tilt Poker számára, hogy használja domain címét, melyen keresztül megkezdődhet a jétokosok pénzének visszatérítése. Sajnos azonban jelenleg még komoly gyakorlati és jogi akadályok vannak a játékosok közeljövőbeni kifizetésének útjában (...) A kormány nem egyezett bele, hogy a lefoglalt számlákról visszafizetéseket indítsunk”.
Lehetőséget tehát biztosítottak a termek számára, hogy visszatérítsék amerikai játékosaik pénzét, de azt nem tették lehetővé, hogy ennek érdekében hozzáférjenek a lefoglalt számlákhoz. Ráadásul mivel a fedőcégeket kifejezetten arra találták ki, hogy a tranzakciók valódi jellege titokban maradjon, bizonyítani sem tudják, hogy az ott lévő pénz a játékosok befizetéseiből származik. Végezetül, a kárpótláshoz a különböző VIP és egyéb pontok, bónuszok, ticket-ek és egyéb juttatások pénzre váltása is hozzá tartozik, ami külön logisztikai-adminisztrációs terhekkel jár.
A kifizetések késlekedésére az FTP és az UB/AP részéről tehát három lehetségesnek tűnő magyarázat van, ha gyakorlati szempontból nézzük a kérdést:
1. Megszakadtak kapcsolataik az amerikai bankokkal, és most új partnereket próbálnak szerezni
2. Logisztikai problémáik vannak, mert ki kell számolni, hogy lesz minden játékos teljes mértékben kártalanítva a pontjaik, bónuszaik, stb. után
3. Likviditási problémáik vannak és tőkeinjekcióra várnak
Bár mindez csak spekuláció, nem lehet ezeket a feltételezéseket minden kétséget kizáróan bizonyítani, a fenti érvek ezek mellett a lehetőségek mellett szólnak. Míg sajnos eszerint úgy tűnik, az UB/AP-t le lehet írni, az FTP játékosai bízhatnak abban, hogy visszakapják pénzüket, csak a cég szeretné megtalálni a módját, hogyan tudja megúszni ennyi pénz elvesztését likviditása megőrzése mellett.
Ami a jogi szempontokat illeti, másik fontos különbség a PokerStars, illetve az FTP és UB/AP termek között az őket licenszelő hatóságok szabályozása. A PokerStars székhelye az Isle of Man-en van, ahol a helyi hatóságok kötelezővé teszik, hogy az amerikai számlán tartott pénz fedezete meglegyen a működési tőkében is. Emiatt a PokerStars-nak a befizetéseket át kell utalnia egy elkülönített alapba, csak így írhatják jóvá a játékosnak. Így tehát bár van pénzük az amerikai számlákon is, a befizetés a működési tőkébe megy, a terem pedig viszonylag gyorsan és mindenkinek tudott ezáltal fizetni.
Az UB/AP licenszét a Kahnawake rezervátumban adták ki, az FTP-ét Alderney-ben, de székhelyeik egészen máshol, Costa Ricán illetve Dublinban vannak. Ez azt jelenti, hogy az Isle of Man-hez képest jóval enyhébb szabályozás (lehet, de nem kötelező a működési tőkétől elválasztva, védve (megjelölve) tartani a játékosok pénzét) betartását sem igazán tudják a licenszelő hatóságok ellenőrizni, mert a cégek székhelye fölött nincs ellenőrzési joguk, lehetőségük. A túlságosan megengedő szabályozás és annak be nem tartatása is hozzájárult tehát, hogy ezek a termek a mostani helyzetbe kerüljenek.
Összességében a leghelyesebb megoldásnak továbbra is, sőt immár még inkább az amerikai piac szabályozása látszik, hiszen éppen a hasonló esetek megelőzésére lenne alkalmas egy, az online pókert legális keretek között tartó és ellenőrző, a helyi játékosokat megvédő jogrendszer.
A bejegyzés Bill Rini okfejtései alapján készült.
