A 2+2 fórumozója, LookingForProdigy "Egy portugál tehetség több mint kétmilliót nyert euró site-okon" címmel indított topikot január 22-én. A téma pillanatok alatt óriási érdeklődésre tett szert. A beszámoló szerint egy portugál tini 30 euróból épített 2,5 milliós bankrollt, miközben döbbenetes sebességgel haladt felfelé a szinteken. LookingForProdigy sem a nevét, sem az online nickjét nem tudta a játékosnak, így a legtöbben valótlannak tartották állításait, igaz, több portugál jelezte, ők is hallottak a játékosról, többen pedig azt állították, ismerik is őt, és annyit elárultak, a keresztneve José.
A történet március 2-án vett új fordulatot, amikor José "Girah" Macedo tett közzé egy posztot a 2+2-n, amelyben beismerte, ő az említett portugál csodagyerek.
"Több barátom és a családtagjaim is felhívták figyelmem a rólam indított 2+2 topikra. Azt mondták, rengeteg a találgatás, a hamis történet, sokak szerint nem is létezem, mások szerint pedig misztikus erő birtokosa vagyok, aki kisgyerekeket eszik reggelire. Bevallom, meglepett a dolog, hízelgett, ugyanakkor meg is ijedtem tőle. Mindenkit ki kell ábrándítsak, nem vagyok mitológiai lény. Mindössze egy 18 éves srác vagyok, aki szeret pókerezni" - írta Girah (ezt a nevet használja Macedo a 2+2-n, illetve a Facebookon).
Girah a folytatásban valódi történetét is elmesélte. Mivel a bejegyzés igen hosszú, az alábbiakban egy rövidített, elsősorban a pókeres vonatkozásokra kihegyezett fordítást olvashattok.
"1992-ben születtem. Profi focistának készültem, játszottam a Sporting Lisbon korosztályos csapatában és a korosztályos válogatottba is bekerültem. Egy komoly térdsérülés miatt 13 évesen abbahagytam a versenyszerű sportot, ami megviselt, később azonban más irányba fordult az érdeklődésem. Pókerrel 16 évesen kezdtem foglalkozni. Az egyik barátom már pókerezett játékpénzben, tőle hallottam először durrrr-ról, aki egyszerű egyetemista srácból lett néhány év alatt a játék nagymestere. Ez nagy hatással volt rám. Minden elérhető pókerkönyvet beszereztem, két hónapon át csak képeztem magam, kiolvastam például a Mathematics of poker, Sklanky's theory of poker, Harrington on Hold'em, Gus Hansen's Every Hand Revealed könyveket. Emellett megnéztem minden póker showt, próbáltam ellesni a nagyok játékát, figyeltem mikor mennyit emelnek, mikor dobnak. Amikor már elég felkészültnek éreztem magam, elkezdtem playmoney asztalokon játszani, ahol egymillió játékchipet kártyáztam össze.
Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy továbblépjek a valódi pénzes játékok felé. Két napig könyörögtem anyukámnak, mire kötélnek állt, és megengedte, hogy 30 eurót utaljak az egyik online pókerterembe a bankkártyájáról. Így kezdődött el a pókerpályafutásom.
NL2-n indultam, egy nap akár 6-10 órát is pókereztem, közben papírra jegyzeteltem az érdekesebb leosztásokat (ekkor még nem hallottam a Holdem Managerről). A sessionök után mindig elemeztem, elsősorban a könyvekből szerzett információkra támaszkodva. Egyre több asztalon tudtam játszani, egy idő után képes voltam 24 asztalon pókerezni.
Másfél hónap után $2.500 volt a bankrollom, felmentem NL100-ra. Ekkor szembesültem először azzal, hogy a legjobbak mennyire laza stílusban játszanak, szemben az én feszes 15/13 mutatómmal. Elkezdtem én is lazulni, egyben mélyebben gondolkodni a handekről. Ekkoriban támadtam meg először a heads-up asztalokat, és túlnyomórészt a mai napig ezt a műfajt játszom.
Az egyik nap összehaverkodtam egy Betfair regularral, akinek tetszett a játékom. Egészen addig mindenre magamtól jöttem rá, ezután vele kezdtem beszélgetni a leosztásokról. Tőle hallottam a Holdem Managerről. Vettem egyet, és teljesen lenyűgözött. Olyan volt, mintha egy kis pókerműhely lenne a gépemen, a játékomban hozott legapróbb változtatások is tetten érhetővé váltak. Ezután nagyon gyors tempóban kezdtem fejlődni.
Néhány hónap múlva NL400-on pókereztem. Az elemzés megszállottjává váltam, rendszerint napi hat órán át analízáltam a partikat, nemcsak az enyémeket, az összes nyerő regular rendelkezésemre álló hand historyját átnéztem (körülbelül 100 oldalnyi feljegyzésem van más regularokról).
Egyre jobban bíztam a saját képességeimben, kezdtem úgy érezni, hogy a legmagasabb szintek sem elérhetetlenek számomra. Sokat olvastam a 2+2-t, főleg durrrr, DogIsHead, Krantz, Sauce, Jungleman, Lefort, MagicNinja és FoxwoodsFiend bejegyzéseit. Mindig igyekeztem 100%-ban megérteni, mit mondanak, mit miért kell csinálni egy adott szituációban. Ez nem mindig sikerült, ezért mint sokan mások, felvettem néhányukkal a kapcsolatot skype-on, megismertem Junglemant, DogIsHeadet és Sauce-t. Fantasztikus érzés, amikor a játék legjobbjai betekintést engednek a világukba, gondolkodásukba.
Hamarosan megpróbáltam fellépni NL1000-re, ez jelentette az első igazán komoly nehézséget. Három sikertelen kísérlet után úgy döntöttem, oktatóhoz fordulok, megkerestem azokat a regeket, akiket a legjobbnak gondoltam. Nagyon sok videót néztem ebben az időszakban, megnéztem, mi az amit másképp csinálnak a legjobbak, mint én. Végül sikerült bevenni az NL1000-et.
A legjobb játékosoktól tanultam, nagyon sokat dolgoztam, emellett a sulival és a családommal is foglalkoztam. Nem volt könnyű, volt amikor elbizonytalanodtam, tavaly nyáron azonban már készen álltam arra, hogy kipróbáljam magam high stakes asztalokon. Nehezen ment, mert bár az első sessionön nyertem 100 ezer dollárt, a következőn 200 ezret buktam. Hatalmas hullámvasút volt a high stakes játék, de minden percét élveztem.
Tavaly októberben szörnyű dolog történt, hozzám közel álló személyek nagy halom pénzt csaltak ki tőlem, körülbelül 250 ezer dollárt. Nem akarok belemenni a részletekbe, de nagyon csalódott voltam. Először sokkolt a dolog - 17 éves voltam, talán kicsit naív, de sosem gondoltam korábban, hogy valaki ilyen dolgot tehet -, később viszont dühös lettem, hogy elvesztettem a nehezen megkeresett pénzem egy részét. Úgy éreztem, mintha fizikálisan bántalmaztak volna. Elvesztettem a hitem az emberekben. A játék sem ment már, elegem volt a pókerből, az életből. Mindent negatívan kezdtem látni.
Később azonban, köszönhetően a családomnak és a barátnőmnek, sikerült emlékeztetnem magam, valójában milyen szerencsés vagyok. Szerencsés, hogy felfedeztem a pókert, hogy kiderült, tehetségem van hozzá és hogy a legfontosabb pillanatokban rendszerint jól alakultak a dolgok. Szerencsés, hogy egészséges vagyok, remek lehetőségek előtt állok, és már egy házat is sikerült vásárolnom Hawaiion. Büszke vagyok arra, hogy milyen messziről indultam, és hogy máris milyen messzire jutottam, pedig csak az út elején járok..." - írta Macedo.
Macedo titokban szeretné tartani az online termekben használt nickjét, így ezt nem osztotta meg posztjában, utolsó 800 ezer leosztásának eredményét azonban közzétette.
Az ifjú pókeressel a portugál szaklap, a Pokerpt.com készített rádióinterjút március 9-én, amelynek angol fordítása is elérhető.
A történet március 2-án vett új fordulatot, amikor José "Girah" Macedo tett közzé egy posztot a 2+2-n, amelyben beismerte, ő az említett portugál csodagyerek.
"Több barátom és a családtagjaim is felhívták figyelmem a rólam indított 2+2 topikra. Azt mondták, rengeteg a találgatás, a hamis történet, sokak szerint nem is létezem, mások szerint pedig misztikus erő birtokosa vagyok, aki kisgyerekeket eszik reggelire. Bevallom, meglepett a dolog, hízelgett, ugyanakkor meg is ijedtem tőle. Mindenkit ki kell ábrándítsak, nem vagyok mitológiai lény. Mindössze egy 18 éves srác vagyok, aki szeret pókerezni" - írta Girah (ezt a nevet használja Macedo a 2+2-n, illetve a Facebookon).
Girah a folytatásban valódi történetét is elmesélte. Mivel a bejegyzés igen hosszú, az alábbiakban egy rövidített, elsősorban a pókeres vonatkozásokra kihegyezett fordítást olvashattok.
"1992-ben születtem. Profi focistának készültem, játszottam a Sporting Lisbon korosztályos csapatában és a korosztályos válogatottba is bekerültem. Egy komoly térdsérülés miatt 13 évesen abbahagytam a versenyszerű sportot, ami megviselt, később azonban más irányba fordult az érdeklődésem. Pókerrel 16 évesen kezdtem foglalkozni. Az egyik barátom már pókerezett játékpénzben, tőle hallottam először durrrr-ról, aki egyszerű egyetemista srácból lett néhány év alatt a játék nagymestere. Ez nagy hatással volt rám. Minden elérhető pókerkönyvet beszereztem, két hónapon át csak képeztem magam, kiolvastam például a Mathematics of poker, Sklanky's theory of poker, Harrington on Hold'em, Gus Hansen's Every Hand Revealed könyveket. Emellett megnéztem minden póker showt, próbáltam ellesni a nagyok játékát, figyeltem mikor mennyit emelnek, mikor dobnak. Amikor már elég felkészültnek éreztem magam, elkezdtem playmoney asztalokon játszani, ahol egymillió játékchipet kártyáztam össze.
Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy továbblépjek a valódi pénzes játékok felé. Két napig könyörögtem anyukámnak, mire kötélnek állt, és megengedte, hogy 30 eurót utaljak az egyik online pókerterembe a bankkártyájáról. Így kezdődött el a pókerpályafutásom.
NL2-n indultam, egy nap akár 6-10 órát is pókereztem, közben papírra jegyzeteltem az érdekesebb leosztásokat (ekkor még nem hallottam a Holdem Managerről). A sessionök után mindig elemeztem, elsősorban a könyvekből szerzett információkra támaszkodva. Egyre több asztalon tudtam játszani, egy idő után képes voltam 24 asztalon pókerezni.
Másfél hónap után $2.500 volt a bankrollom, felmentem NL100-ra. Ekkor szembesültem először azzal, hogy a legjobbak mennyire laza stílusban játszanak, szemben az én feszes 15/13 mutatómmal. Elkezdtem én is lazulni, egyben mélyebben gondolkodni a handekről. Ekkoriban támadtam meg először a heads-up asztalokat, és túlnyomórészt a mai napig ezt a műfajt játszom.
Az egyik nap összehaverkodtam egy Betfair regularral, akinek tetszett a játékom. Egészen addig mindenre magamtól jöttem rá, ezután vele kezdtem beszélgetni a leosztásokról. Tőle hallottam a Holdem Managerről. Vettem egyet, és teljesen lenyűgözött. Olyan volt, mintha egy kis pókerműhely lenne a gépemen, a játékomban hozott legapróbb változtatások is tetten érhetővé váltak. Ezután nagyon gyors tempóban kezdtem fejlődni.
Néhány hónap múlva NL400-on pókereztem. Az elemzés megszállottjává váltam, rendszerint napi hat órán át analízáltam a partikat, nemcsak az enyémeket, az összes nyerő regular rendelkezésemre álló hand historyját átnéztem (körülbelül 100 oldalnyi feljegyzésem van más regularokról).
Egyre jobban bíztam a saját képességeimben, kezdtem úgy érezni, hogy a legmagasabb szintek sem elérhetetlenek számomra. Sokat olvastam a 2+2-t, főleg durrrr, DogIsHead, Krantz, Sauce, Jungleman, Lefort, MagicNinja és FoxwoodsFiend bejegyzéseit. Mindig igyekeztem 100%-ban megérteni, mit mondanak, mit miért kell csinálni egy adott szituációban. Ez nem mindig sikerült, ezért mint sokan mások, felvettem néhányukkal a kapcsolatot skype-on, megismertem Junglemant, DogIsHeadet és Sauce-t. Fantasztikus érzés, amikor a játék legjobbjai betekintést engednek a világukba, gondolkodásukba.
Hamarosan megpróbáltam fellépni NL1000-re, ez jelentette az első igazán komoly nehézséget. Három sikertelen kísérlet után úgy döntöttem, oktatóhoz fordulok, megkerestem azokat a regeket, akiket a legjobbnak gondoltam. Nagyon sok videót néztem ebben az időszakban, megnéztem, mi az amit másképp csinálnak a legjobbak, mint én. Végül sikerült bevenni az NL1000-et.
A legjobb játékosoktól tanultam, nagyon sokat dolgoztam, emellett a sulival és a családommal is foglalkoztam. Nem volt könnyű, volt amikor elbizonytalanodtam, tavaly nyáron azonban már készen álltam arra, hogy kipróbáljam magam high stakes asztalokon. Nehezen ment, mert bár az első sessionön nyertem 100 ezer dollárt, a következőn 200 ezret buktam. Hatalmas hullámvasút volt a high stakes játék, de minden percét élveztem.
Tavaly októberben szörnyű dolog történt, hozzám közel álló személyek nagy halom pénzt csaltak ki tőlem, körülbelül 250 ezer dollárt. Nem akarok belemenni a részletekbe, de nagyon csalódott voltam. Először sokkolt a dolog - 17 éves voltam, talán kicsit naív, de sosem gondoltam korábban, hogy valaki ilyen dolgot tehet -, később viszont dühös lettem, hogy elvesztettem a nehezen megkeresett pénzem egy részét. Úgy éreztem, mintha fizikálisan bántalmaztak volna. Elvesztettem a hitem az emberekben. A játék sem ment már, elegem volt a pókerből, az életből. Mindent negatívan kezdtem látni.
Később azonban, köszönhetően a családomnak és a barátnőmnek, sikerült emlékeztetnem magam, valójában milyen szerencsés vagyok. Szerencsés, hogy felfedeztem a pókert, hogy kiderült, tehetségem van hozzá és hogy a legfontosabb pillanatokban rendszerint jól alakultak a dolgok. Szerencsés, hogy egészséges vagyok, remek lehetőségek előtt állok, és már egy házat is sikerült vásárolnom Hawaiion. Büszke vagyok arra, hogy milyen messziről indultam, és hogy máris milyen messzire jutottam, pedig csak az út elején járok..." - írta Macedo.
Macedo titokban szeretné tartani az online termekben használt nickjét, így ezt nem osztotta meg posztjában, utolsó 800 ezer leosztásának eredményét azonban közzétette.
Az ifjú pókeressel a portugál szaklap, a Pokerpt.com készített rádióinterjút március 9-én, amelynek angol fordítása is elérhető.
