Sheldon Adelson számos alkalommal felkorbácsolta már az online szerencsejáték-iparban érdekeltek indulatait. Mivel a spanyol kormány nem volt hajlandó megváltoztatni az ország törvényeit a kedvéért, nem volt hajlandó engedélyezni a dohányzást Adelson tervezett kaszinóvárosában, ő inkább elállt a Madrid mellé tervezett EuroVegas építésétől. Később a New York-i Yeshiva Egyetemen tett közfelháborodást kiváltó megjegyzést, miszerint atombombát dobatna Iránra. Fő céltábláját azonban az online szerencsejáték-iparban érdekeltek jelentik, és most újabb gyöngyszem korbácsolta fel az indulatokat.
A Bloomberg TV-nek adott nyilatkozata szűklátókörűségéről és elvakultságáról árulkodik, és még a Borgata részéről is kiprovokált egy határozott ellennyilatkozatot. A Las Vegas Sands csoport elnök-vezérigazgatója kijelentette, az online játék létezése úgy, ahogy van, indokolatlan.
Betty Liu kérdéseire válaszolva Adelson a prostitúcióhoz és a drogfüggőséghez hasonlította az online játékokat. Szerinte ha az online szerencsejátékot legalizálják, akát a stricik és dílerek is engedélyt kaphatnak.
Adelson az iparban betöltött szerepére hivatkozva úgy gondolja, nagyobb rálátása van a dolgokra, és az online szerencsejáték nem a megfelelő módja a játéknak, hiszen nem ellenőrizhető a leosztások véletlenszerűsége, sem a kiskorúak távoltartása, nem létezik erre alkalmas technológia, így szabályozni sincsen mit és nem is ismer az online játékokra alkalmazható szabályozást.
A továbbiakban Adelson kifejtette, hogy a mindenki számára közvetlenül elérhető online játékkal kizárólag a szegényeket, szerencsétleneket, munkás- és középosztálybelieket lehet átverni és könnyen kihasználni. Ennek oka, hogy számukra a valódi kaszinó túl drága. Az ő létesítményeiben 10 ezertől 1 millió dolláros tétekig fogadnak, amire online nincs lehetőség, így csak a leggazdagabbaknak adatik meg az élő játék. Ugyanakkor ő is csak a gazdagokon akar keresni – véleménye szerint ez az oka, hogy kampányával nem a saját üzletét védi, hanem a szegényeket, az iskolázatlanokat, hiszen az online játék az átverésükre van kitalálva.
Csak az élő kaszinóban lehet mindemellett biztosra megmondani, kinek vannak pénzügyi gondjai, ki kiskorú, ki nem játszik felelősségteljesen, ki akar pénzt mosni.
A Sands fejének kijelentései természetesen heves reakciókat váltottak ki, hiszen az egyébként nagyon is létező szabályozási rendszerek épp ezekben a kérdésekben hozták a legszigorúbb intézkedéseket. A legálisan üzemelő termek az érintett államokban, ahogy a többi szabályozott piacon is a világon, folyamatos ellenőrzés alatt vannak, és maguk is tevékeny szerepet vállalnak a felelősségteljes játék érdekében. A pénzkifizetéseket szigorú személyazonosítási eljárás előzi meg, arról nem is beszélve, hogy az online pókerben bőven adott a lehetőség a legmagasabb tétes játékokra – a stabil házelőnnyel bíró kaszinójátékokban pedig talán nem baj, hogy a termek korlátozzák a feltehető tétek nagyságát.
A vitában nem kisebb vállalat is szót kért, mint a Borgata, mely az Atlantic City-i élő kaszinó mellett a legalizált amerikai online piacon is érdekelt, a PartyPoker szoftverét használó Party Borgata hálózat révén. Képviseletükben Tom Ballance ügyvezető igazgató nyilatkozott a Bloomberg TV-nek.
Ballance szerint nem bizonyítható, hogy az online játékosok bármivel is gazdagabbak vagy szegényebbek lennének az élő kaszinót meglátogatóknál, sőt ami azt illeti, az online játékban való részvétel még nehezebb is a szegényebbek számára, hiszen bankszámla, bankkártya, esetleg hitelkártya szükséges hozzá, a segélycsekkért megkapott készpénzzel nem tudnak játszani. Az online játékos a tapasztalat szerint kevésbé elkötelezett a játék iránt, ritkábban és kevesebbet fogad, mint az, aki nem sajnálja a kaszinó meglátogatásába fektetett energiát és pénzt.
Az üzlet lassú beindulásának okain túl, melyeket egyébként főleg a reklámozás hiányosságaiban lát, Ballance cáfolta Adelson azon érveit, miszerint ellenőrizhetetlen például a pénzmosás, a véletlenszerűség vagy a kiskorúak kiszűrése. Ennek oka a regisztrációs folyamat összetettsége: valódi névvel, valódi társadalombiztosítási számmal, valódi címmel kell létrehozni a játékos számlát, melyet ellenőriznek is, a kifizetés igénylésekor pedig a földrajzi azonosító segítségével a fizikai tartózkodási hely is meghatározható; összességében tehát még több adat áll a terem rendelkezésére, mint az élő játékok esetében. Az állami szabályozó testület nem csak ezt, hanem a véletlenszám-generátort is ellenőrzi, így a fent említett problémák mind kiszűrhetőek.
Az Adelson által felvetett kérdéseket még pikánsabbá teszi, hogy éppen az ő kaszinói voltak érintettek több botrányban. Ami a pénzmosás ellenőrizhetőségét illeti, 2013 augusztusában a Las Vegas Sands 47,7 millió dollárt fizetett ki peren kívül megegyezés eredményeképp, hogy beszűntessék a pénzmosás vádjával indított eljárást és vizsgálatot. A kaszinóvállalat elmulasztotta bejelenteni azt a közel 45 millió dollárnyi fogadást és játékot, amit a Venetian egyik ügyfele bonyolított le, és akit drogkereskedelem miatt vettek később őrizetbe. A kaszinókat szövetségi törvény kötelezi rá, hogy jelentsék az ügyfeleikkel kapcsolatos gyanús pénzügyi mozgásokat.
Amellett, hogy a Sands fejének szemlátomást nincsen tudomása működő szabályozásról, ami megakadályozhatná például a kiskorúak játékát az online termekben, a legalizált nevadai, delaware-i és New Jersey-i piacokon egyetlen ilyen eset sem fordult elő eddigi működésük során. Ami a kaszinócsoport létesítményeit illeti, ugyanez nem mondható el, akár csak a legutóbbi évek tekintetében sem: 2009 júniusa és 2010 januárja között a Sands Bethlehem kaszinóban hatszor fordult elő, hogy kiskorú játszhatott hamis személyi igazolvánnyal; ezekért 48 ezer dollár büntetést fizetett a vállalat. 2010-2011-ben több mint egy tucat hasonló eset fordult elő, 2012-ben újfent hat (ezért a legnagyobb kiszabott büntetést fizették ki Pennyslvaniában, 68 ezer dollárt), majd 2013-ban négy esetre került sot, így újabb 56 ezer dollárt szabtak ki Adelson kártyatermére.
Sheldon Adelsonnak tehát ismét sikerült bebizonyítania, hogy képmutatásánál legfeljebb tájékozatlansága, még inkább pedig kapzsisága nagyobb - egyértelmű, hogy élő kaszinóit igyeksik védeni az online riválisoktól -, amit demagógiával próbál leplezni. Egyelőre úgy tűnik, szélmalomharcot vív - a jövő vélhetően a kombinált, élő és online játékban is érdekelt cégeké.
A Bloomberg TV-nek adott nyilatkozata szűklátókörűségéről és elvakultságáról árulkodik, és még a Borgata részéről is kiprovokált egy határozott ellennyilatkozatot. A Las Vegas Sands csoport elnök-vezérigazgatója kijelentette, az online játék létezése úgy, ahogy van, indokolatlan.
Betty Liu kérdéseire válaszolva Adelson a prostitúcióhoz és a drogfüggőséghez hasonlította az online játékokat. Szerinte ha az online szerencsejátékot legalizálják, akát a stricik és dílerek is engedélyt kaphatnak.
Adelson az iparban betöltött szerepére hivatkozva úgy gondolja, nagyobb rálátása van a dolgokra, és az online szerencsejáték nem a megfelelő módja a játéknak, hiszen nem ellenőrizhető a leosztások véletlenszerűsége, sem a kiskorúak távoltartása, nem létezik erre alkalmas technológia, így szabályozni sincsen mit és nem is ismer az online játékokra alkalmazható szabályozást.
A továbbiakban Adelson kifejtette, hogy a mindenki számára közvetlenül elérhető online játékkal kizárólag a szegényeket, szerencsétleneket, munkás- és középosztálybelieket lehet átverni és könnyen kihasználni. Ennek oka, hogy számukra a valódi kaszinó túl drága. Az ő létesítményeiben 10 ezertől 1 millió dolláros tétekig fogadnak, amire online nincs lehetőség, így csak a leggazdagabbaknak adatik meg az élő játék. Ugyanakkor ő is csak a gazdagokon akar keresni – véleménye szerint ez az oka, hogy kampányával nem a saját üzletét védi, hanem a szegényeket, az iskolázatlanokat, hiszen az online játék az átverésükre van kitalálva.
Csak az élő kaszinóban lehet mindemellett biztosra megmondani, kinek vannak pénzügyi gondjai, ki kiskorú, ki nem játszik felelősségteljesen, ki akar pénzt mosni.
A Sands fejének kijelentései természetesen heves reakciókat váltottak ki, hiszen az egyébként nagyon is létező szabályozási rendszerek épp ezekben a kérdésekben hozták a legszigorúbb intézkedéseket. A legálisan üzemelő termek az érintett államokban, ahogy a többi szabályozott piacon is a világon, folyamatos ellenőrzés alatt vannak, és maguk is tevékeny szerepet vállalnak a felelősségteljes játék érdekében. A pénzkifizetéseket szigorú személyazonosítási eljárás előzi meg, arról nem is beszélve, hogy az online pókerben bőven adott a lehetőség a legmagasabb tétes játékokra – a stabil házelőnnyel bíró kaszinójátékokban pedig talán nem baj, hogy a termek korlátozzák a feltehető tétek nagyságát.
A vitában nem kisebb vállalat is szót kért, mint a Borgata, mely az Atlantic City-i élő kaszinó mellett a legalizált amerikai online piacon is érdekelt, a PartyPoker szoftverét használó Party Borgata hálózat révén. Képviseletükben Tom Ballance ügyvezető igazgató nyilatkozott a Bloomberg TV-nek.
Ballance szerint nem bizonyítható, hogy az online játékosok bármivel is gazdagabbak vagy szegényebbek lennének az élő kaszinót meglátogatóknál, sőt ami azt illeti, az online játékban való részvétel még nehezebb is a szegényebbek számára, hiszen bankszámla, bankkártya, esetleg hitelkártya szükséges hozzá, a segélycsekkért megkapott készpénzzel nem tudnak játszani. Az online játékos a tapasztalat szerint kevésbé elkötelezett a játék iránt, ritkábban és kevesebbet fogad, mint az, aki nem sajnálja a kaszinó meglátogatásába fektetett energiát és pénzt.
Az üzlet lassú beindulásának okain túl, melyeket egyébként főleg a reklámozás hiányosságaiban lát, Ballance cáfolta Adelson azon érveit, miszerint ellenőrizhetetlen például a pénzmosás, a véletlenszerűség vagy a kiskorúak kiszűrése. Ennek oka a regisztrációs folyamat összetettsége: valódi névvel, valódi társadalombiztosítási számmal, valódi címmel kell létrehozni a játékos számlát, melyet ellenőriznek is, a kifizetés igénylésekor pedig a földrajzi azonosító segítségével a fizikai tartózkodási hely is meghatározható; összességében tehát még több adat áll a terem rendelkezésére, mint az élő játékok esetében. Az állami szabályozó testület nem csak ezt, hanem a véletlenszám-generátort is ellenőrzi, így a fent említett problémák mind kiszűrhetőek.
Az Adelson által felvetett kérdéseket még pikánsabbá teszi, hogy éppen az ő kaszinói voltak érintettek több botrányban. Ami a pénzmosás ellenőrizhetőségét illeti, 2013 augusztusában a Las Vegas Sands 47,7 millió dollárt fizetett ki peren kívül megegyezés eredményeképp, hogy beszűntessék a pénzmosás vádjával indított eljárást és vizsgálatot. A kaszinóvállalat elmulasztotta bejelenteni azt a közel 45 millió dollárnyi fogadást és játékot, amit a Venetian egyik ügyfele bonyolított le, és akit drogkereskedelem miatt vettek később őrizetbe. A kaszinókat szövetségi törvény kötelezi rá, hogy jelentsék az ügyfeleikkel kapcsolatos gyanús pénzügyi mozgásokat.
Amellett, hogy a Sands fejének szemlátomást nincsen tudomása működő szabályozásról, ami megakadályozhatná például a kiskorúak játékát az online termekben, a legalizált nevadai, delaware-i és New Jersey-i piacokon egyetlen ilyen eset sem fordult elő eddigi működésük során. Ami a kaszinócsoport létesítményeit illeti, ugyanez nem mondható el, akár csak a legutóbbi évek tekintetében sem: 2009 júniusa és 2010 januárja között a Sands Bethlehem kaszinóban hatszor fordult elő, hogy kiskorú játszhatott hamis személyi igazolvánnyal; ezekért 48 ezer dollár büntetést fizetett a vállalat. 2010-2011-ben több mint egy tucat hasonló eset fordult elő, 2012-ben újfent hat (ezért a legnagyobb kiszabott büntetést fizették ki Pennyslvaniában, 68 ezer dollárt), majd 2013-ban négy esetre került sot, így újabb 56 ezer dollárt szabtak ki Adelson kártyatermére.
Sheldon Adelsonnak tehát ismét sikerült bebizonyítania, hogy képmutatásánál legfeljebb tájékozatlansága, még inkább pedig kapzsisága nagyobb - egyértelmű, hogy élő kaszinóit igyeksik védeni az online riválisoktól -, amit demagógiával próbál leplezni. Egyelőre úgy tűnik, szélmalomharcot vív - a jövő vélhetően a kombinált, élő és online játékban is érdekelt cégeké.
