A póker egyik kiemelten fontos része, hogy tudjuk, hogyan pókerezzünk gyenge ellenfelekkel szemben. Hogyan tudjuk kicsikarni belőlük a legtöbb értéket. Hiszen nyereségünk alapvetően a gyenge játékosoktól, azaz a fish-ektől érkezik. Bár a nyerő regularokon is lehet fogást találni, a hibáik sokkal kisebbek, és összehasonílthatatlanul kevesebbszer követik el ezeket, mint a képzetlen, laikus játékosok.
A fish-ek gyakran hibáznak, és sokszor teljes stackjüket elvesztik rossz döntéseik miatt.
Miközben a tapasztalt játékosok laptartományokban, azaz range-ekben gondolkodnak, és tisztában vannak azzal, hogyan illeszkednek ezek a board textúrákhoz, ki van range-előnyben az adott helyzetben, emellett figyelembe veszik az ellenfél tendenciáit is, és ezekhez mérten alakítják ki a játéktervüket, addig a fish-ek, képzetlenségükből adódóan, erre nem képesek. Csak saját lapjaikra koncentrálnak és arra, hogy találtak-e valamit a flopon vagy sem. Az ellenfél tendenciáit gyakran figyelmen kívül hagyják.
Egy gyakran blöffölő fish akkor is folytaja a blöffölést, ha az adott ellenfele már többször lecallolta határeset lapokkal. A legtöbb esetben ez nem tántorítja el, és a következő körben is kész blöffölni ugyanazt az ellenfelet.
Mint ahogyan egy passzív, keveset betelő, de sokat calloló játékos sem fog csak azért gyenge párokat dobálni ellenfele hívásaira, mert ellenfele rendre erősebb értéklapokat mutat.
De miért van ez így? A fish-ek is azért ülnek pókerasztalhoz, hogy nyerjenek, és rendelkeznek valamilyen stratégiával. Azonban ez a stratégia többnyire hibás, és meglehetősen korlátozott, kiszámítható. A felkészültség hiánya miatt a fish-ek ritkán képesek a játékukon változtatni, mivel nem ismerik a lehetőségeiket vagy a helyes válaszokat. Inkább ragaszkodnak az eredeti elképzeléseikhez, még akkor is, ha ezek helyességét a valóság rendre megcáfolja.
A póker sajátossága, hogy sok dolgot rá lehet fogni a varianciára, a balszerencsére is.
Vannak olyan fish-ek, akik az agresszív játéktól, a blöfföktől remélik a sikert. Vannak, akik szinte sosem lépnek fel agresszívan, de ha esélyt látnak a kassza megszerzésére, sosem fognak dobni sem. És vannak, akik abban hisznek, hogy ki kell várni a jó lapot és a tökéletes szituációt.
Lássuk, hogyan játsszunk ezekkel a fish-ekkel:
Calling station - a született kíváncsi
A calling station talán a legtipikusabb fish. Számára szinte minden indulólap megér néhány vakot, hogy megnézze a flopot. Ha pedig a flopot követően is fantáziát lát a lapjában, szinte lehetetlen dobatni.
Az agresszió nem az erőssége, ritkán emel. Ha mégis megteszi, általában erős keze van. Ha emel, érdemes óvatosnak lenni ellene, különösen akkor, ha csak határeset lapokkal rendelkezünk.
Jellemző statja (példák): 60/10/2, 80/15/3, 40/10/4
Keveset dob cbet ellen, alacsonyak a bet és raise értékei, magas a WTSD- és alacsony a WWSF-száma.
Legnagyobb hibája: Túl szélesen callol mindhárom utcán, illetve a kis agresszió miatt alacsony a raise és a check-raise száma, keveset blöfföl.
Így játsszunk ellene: Őt nem kiblöffölni akarjuk. Azt szeretnénk, hogy kifizesse az értéklapjainkat. És erre megvan benne a hajlam. Mivel a legtöbbször minden utcán nagyon szélesen callol, tehát nagyon széles a range-e, bátran hívhatjuk ellene a legtöbb értéklapunkat, a gyengébbeket is.
A sizingot tekintve is őszinték lehetünk. Ha erős értéklapunk van, hívjunk nagyot, ha gyengébb, akkor kisebbet, de - mint említettük - még a tényleg gyenge értéklapokat is thin value betelhetjük ellene. Blöffölnünk viszont kizárólag erős húzólapokkal szabad, jellemzően erős színhúzóval, hiszen azért tőle is várhatunk kisebb mennyiségben dobást, emellett, mivel ezeknek a lapoknak jó equity-jük van, ha leesnek, nagy kasszát nyerhetünk velük. Ugyanakkor, ha nem javult a lapunk, ne folytassuk a blöfföt riveren!
Aggrotard - aki high stakes összefoglalókon nevelkedett
Az aggrotard játékos olyan ellenfél, aki nagy mértékben túlzásba viszi az agressziót. Rengeteget blöfföl, többnyire nagy size-okat használ, minden kasszát meg akar nyerni. Már preflop nagyon agresszív, sokat nyit és sokat 3betel. Nem foglalkozik azzal, milyen pozícióból játszik, mint ahogyan azzal sem, milyen pozícióból játszanak ellene. Postflop is sokat betel és raise-el, gyakoriak nála a három barrel blöffök.
Bár az ilyen játékos tud kellemetlen pillanatokat okozni, néha nála is lesz erős lap is, hatalmas értéket jelent, ha ott van az asztalunknál.
Jellemző statja (példák): 60/50/15, 45/35/10
Magas utcánkénti agresszió, sok barrel és raise jellemzi. Ha nem ő volt a preflop nyitó, gyakran támadja a kihagyott cbeteket postflop. Magas a WWSF száma.
Legnagyobb hibája: Túlzásba viszi az agressziót, túl szélesen tartja a range-ét pre- és postflop is, sokat raise-el marginális handekkel, legtöbbször overblöfföli a spotokat, könnyen indukálható.
Így játsszunk ellene: A blöffjeiben van az érték számunkra, tehát a nem sérülékeny értéklapjainkkal checkeljünk sokat, hagyjuk őt kibontakozni, vagyis blöffölni.
Weaktight - a tutista
A weaktight játékos az, aki nagyon óvatos, csak szűk laptartománnyal jut el riverig. Jellemzően csak akkor hív vagy emel, ha tényleg erős lapja van. Csak az abszolút legjobb kezekkel hajlandó nagyobbat kockáztatni.
Ritkán blöfföl, inkább csak akkor, ha nem érzi nagy kockázatnak. Nem hajlamos feleslegesen pénzt veszteni gyengébb lapokkal.
Jellemző statja (példák): 18/9/2, 30/10/2
Alacsony VPIP és PFR, közöttük aránylag nagy gap, alacsony 3bet jellemzi.
Legnagyobb hibája: Preflop viszonylag szélessebb call range, postflop passzív, többet dob az optimálisnál, nem blöfföl eleget.
Így játsszunk ellene: A dobásaiban lesz az érték számunkra, ezért polarizált range-el beteljünk ellene - tehát nem csak erős, de gyengébb lapokat is tartalmazzon a range-ünk. Postflop sosem checkeljük ellene az erős lapjainkat, mert nem számíthatunk agresszióra tőle, inkább mi blöfföljünk sokat. Ha valamelyik utcán kimagaslóan sokat dob, ott kell leginkább agresszívan játszanunk.
A három fish-típusról együtt:
Nem kell balanszálnunk a range-ünket, mivel nem fognak range-ekben gondolkodni.
Lehetnek kevert típusú fish-ek. Például van olyan játékos, aki preflop sokat limpel, callol, nem agresszív, emiatt a preflop statisztikái alapján calling stationnek tűnik, de postflop aggrotard tendenciákat mutat, magas utcánkénti agressziókkal, sok raise-zel.
Tiszteljük a passzív játékosok agresszióját, tudjunk erős lapokat is dobni ellenük. Ne számítsunk az ilyen játékosoktól blöffre, még akkor sem, ha néha-néha ők is blöffölnek. Összességében nem ez lesz a jellemző.
Jegyzeteljük a fish-ek játékát, különös tekintettel a bet size-okra. Gyakori, hogy a fish-ek különböző méretezést használnak blöffből és értékért. Például előfordul, hogy egy fish mindig potolja az értéklapjait, de blöffből kisebbet hív, olyankor sosem potol. De megtörténhet az ellenkezője is, vagyis blöffből potol, értékért viszont kisebbet hív. A lényeg, hogy figyeljünk a méretezésre, mert nagyon hasznos megfigyeléseket tehetünk, amik után gyakorlatilag nyitott könyvvé válik az ellenfél játéka.
Bár lehetnek szabályt erősítő kivételek, de általános igazság, hogy ha egy fish - különösen ha passzív - minraise-zel a riveren, akkor nagyon erős lapja van. Ne csábuljunk el, mondván, hogy jó oddsunk van a callra, mert a legtöbbször nutsot fogunk kifizetni. Minél későbbi utcán jön a minraise, annál biztosabban lesz nuts. Flopon még lehet valamennyi draw vagy akár tiszta blöff is a minraise-ekben, de turnön már alig, riveren pedig szinte soha. Itt már nagyon erős mutatásokkal fogunk találkozni.
Összefoglalás:
Mindig ismerjük fel, hogyan épül fel az asztalunk, és legyen ehhez idomuló stratégiánk. Ennek egyik legfontosabb része, hogy tudjuk, ki vagy kik a célpontok az asztalnál, milyen típusú fish-ek, és hogyan kell játszanunk ellenük.
Az aggrotard játékosok ellen sokat checkeljünk, hagyjuk őket blöffölni, ha nem sérülékeny a lapunk. Mivel bluff heavy a range-ük, azaz több a blöffjük, mint az értéklapjuk, hero callokat is bevethetünk ellenük. Ha betelünk, kis size-okat használva jellemzően jól indukálhatóak, azaz sokszor meg fogják támadni egy emeléssel a kisebb méretű hívásainkat.
A calling stationökkel az értéklapjainkat akarjuk kifizettetni. Ezeket őszintén hívhatjuk, minél erősebb a lapunk, annál nagyobbat size-olhatunk. Nem akarunk blöffölni ellenük, mivel nagyon szélesen callolnak. Tőlük sem számítunk blöffökre.
A weaktight játékosok passzívak, sokat dobnak, az erős lapokat és a legjobb helyzeteket keresik. Ellenük sokat blöffölhetünk. De ne feledjük, nem három utcás blöffökre van szükség, mivel ezeknél a játékosoknál arra számítunk, hogy már flopon könnyen feladják a partit. Ha egy weaktight nem akar megválni a lapjától az agressziónkra, jobb ha gyanakodni kezdünk! Velük szemben a sok kis kassza begyűjtésében van az érték.
Jellemző a fish-ekre, hogy tört stackkel ülnek bent az asztalnál, nem töltenek fel 100bb-ig.
Érdemes színezéseket használnunk az asztalnál, más-más színekkel elkülönítve a három fish kategóriát.
További stratégiai cikkeink
Ne hagyd ki az Akadémiás ajánlatokat!
A fish-ek gyakran hibáznak, és sokszor teljes stackjüket elvesztik rossz döntéseik miatt.
Miközben a tapasztalt játékosok laptartományokban, azaz range-ekben gondolkodnak, és tisztában vannak azzal, hogyan illeszkednek ezek a board textúrákhoz, ki van range-előnyben az adott helyzetben, emellett figyelembe veszik az ellenfél tendenciáit is, és ezekhez mérten alakítják ki a játéktervüket, addig a fish-ek, képzetlenségükből adódóan, erre nem képesek. Csak saját lapjaikra koncentrálnak és arra, hogy találtak-e valamit a flopon vagy sem. Az ellenfél tendenciáit gyakran figyelmen kívül hagyják.
Egy gyakran blöffölő fish akkor is folytaja a blöffölést, ha az adott ellenfele már többször lecallolta határeset lapokkal. A legtöbb esetben ez nem tántorítja el, és a következő körben is kész blöffölni ugyanazt az ellenfelet.
Mint ahogyan egy passzív, keveset betelő, de sokat calloló játékos sem fog csak azért gyenge párokat dobálni ellenfele hívásaira, mert ellenfele rendre erősebb értéklapokat mutat.
De miért van ez így? A fish-ek is azért ülnek pókerasztalhoz, hogy nyerjenek, és rendelkeznek valamilyen stratégiával. Azonban ez a stratégia többnyire hibás, és meglehetősen korlátozott, kiszámítható. A felkészültség hiánya miatt a fish-ek ritkán képesek a játékukon változtatni, mivel nem ismerik a lehetőségeiket vagy a helyes válaszokat. Inkább ragaszkodnak az eredeti elképzeléseikhez, még akkor is, ha ezek helyességét a valóság rendre megcáfolja.
A póker sajátossága, hogy sok dolgot rá lehet fogni a varianciára, a balszerencsére is.
Vannak olyan fish-ek, akik az agresszív játéktól, a blöfföktől remélik a sikert. Vannak, akik szinte sosem lépnek fel agresszívan, de ha esélyt látnak a kassza megszerzésére, sosem fognak dobni sem. És vannak, akik abban hisznek, hogy ki kell várni a jó lapot és a tökéletes szituációt.
Lássuk, hogyan játsszunk ezekkel a fish-ekkel:
Calling station - a született kíváncsi
A calling station talán a legtipikusabb fish. Számára szinte minden indulólap megér néhány vakot, hogy megnézze a flopot. Ha pedig a flopot követően is fantáziát lát a lapjában, szinte lehetetlen dobatni.
Az agresszió nem az erőssége, ritkán emel. Ha mégis megteszi, általában erős keze van. Ha emel, érdemes óvatosnak lenni ellene, különösen akkor, ha csak határeset lapokkal rendelkezünk.
Jellemző statja (példák): 60/10/2, 80/15/3, 40/10/4
Keveset dob cbet ellen, alacsonyak a bet és raise értékei, magas a WTSD- és alacsony a WWSF-száma.
Legnagyobb hibája: Túl szélesen callol mindhárom utcán, illetve a kis agresszió miatt alacsony a raise és a check-raise száma, keveset blöfföl.
Így játsszunk ellene: Őt nem kiblöffölni akarjuk. Azt szeretnénk, hogy kifizesse az értéklapjainkat. És erre megvan benne a hajlam. Mivel a legtöbbször minden utcán nagyon szélesen callol, tehát nagyon széles a range-e, bátran hívhatjuk ellene a legtöbb értéklapunkat, a gyengébbeket is.
A sizingot tekintve is őszinték lehetünk. Ha erős értéklapunk van, hívjunk nagyot, ha gyengébb, akkor kisebbet, de - mint említettük - még a tényleg gyenge értéklapokat is thin value betelhetjük ellene. Blöffölnünk viszont kizárólag erős húzólapokkal szabad, jellemzően erős színhúzóval, hiszen azért tőle is várhatunk kisebb mennyiségben dobást, emellett, mivel ezeknek a lapoknak jó equity-jük van, ha leesnek, nagy kasszát nyerhetünk velük. Ugyanakkor, ha nem javult a lapunk, ne folytassuk a blöfföt riveren!
Aggrotard - aki high stakes összefoglalókon nevelkedett
Az aggrotard játékos olyan ellenfél, aki nagy mértékben túlzásba viszi az agressziót. Rengeteget blöfföl, többnyire nagy size-okat használ, minden kasszát meg akar nyerni. Már preflop nagyon agresszív, sokat nyit és sokat 3betel. Nem foglalkozik azzal, milyen pozícióból játszik, mint ahogyan azzal sem, milyen pozícióból játszanak ellene. Postflop is sokat betel és raise-el, gyakoriak nála a három barrel blöffök.
Bár az ilyen játékos tud kellemetlen pillanatokat okozni, néha nála is lesz erős lap is, hatalmas értéket jelent, ha ott van az asztalunknál.
Jellemző statja (példák): 60/50/15, 45/35/10
Magas utcánkénti agresszió, sok barrel és raise jellemzi. Ha nem ő volt a preflop nyitó, gyakran támadja a kihagyott cbeteket postflop. Magas a WWSF száma.
Legnagyobb hibája: Túlzásba viszi az agressziót, túl szélesen tartja a range-ét pre- és postflop is, sokat raise-el marginális handekkel, legtöbbször overblöfföli a spotokat, könnyen indukálható.
Így játsszunk ellene: A blöffjeiben van az érték számunkra, tehát a nem sérülékeny értéklapjainkkal checkeljünk sokat, hagyjuk őt kibontakozni, vagyis blöffölni.
Weaktight - a tutista
A weaktight játékos az, aki nagyon óvatos, csak szűk laptartománnyal jut el riverig. Jellemzően csak akkor hív vagy emel, ha tényleg erős lapja van. Csak az abszolút legjobb kezekkel hajlandó nagyobbat kockáztatni.
Ritkán blöfföl, inkább csak akkor, ha nem érzi nagy kockázatnak. Nem hajlamos feleslegesen pénzt veszteni gyengébb lapokkal.
Jellemző statja (példák): 18/9/2, 30/10/2
Alacsony VPIP és PFR, közöttük aránylag nagy gap, alacsony 3bet jellemzi.
Legnagyobb hibája: Preflop viszonylag szélessebb call range, postflop passzív, többet dob az optimálisnál, nem blöfföl eleget.
Így játsszunk ellene: A dobásaiban lesz az érték számunkra, ezért polarizált range-el beteljünk ellene - tehát nem csak erős, de gyengébb lapokat is tartalmazzon a range-ünk. Postflop sosem checkeljük ellene az erős lapjainkat, mert nem számíthatunk agresszióra tőle, inkább mi blöfföljünk sokat. Ha valamelyik utcán kimagaslóan sokat dob, ott kell leginkább agresszívan játszanunk.
A három fish-típusról együtt:
Nem kell balanszálnunk a range-ünket, mivel nem fognak range-ekben gondolkodni.
Lehetnek kevert típusú fish-ek. Például van olyan játékos, aki preflop sokat limpel, callol, nem agresszív, emiatt a preflop statisztikái alapján calling stationnek tűnik, de postflop aggrotard tendenciákat mutat, magas utcánkénti agressziókkal, sok raise-zel.
Tiszteljük a passzív játékosok agresszióját, tudjunk erős lapokat is dobni ellenük. Ne számítsunk az ilyen játékosoktól blöffre, még akkor sem, ha néha-néha ők is blöffölnek. Összességében nem ez lesz a jellemző.
Jegyzeteljük a fish-ek játékát, különös tekintettel a bet size-okra. Gyakori, hogy a fish-ek különböző méretezést használnak blöffből és értékért. Például előfordul, hogy egy fish mindig potolja az értéklapjait, de blöffből kisebbet hív, olyankor sosem potol. De megtörténhet az ellenkezője is, vagyis blöffből potol, értékért viszont kisebbet hív. A lényeg, hogy figyeljünk a méretezésre, mert nagyon hasznos megfigyeléseket tehetünk, amik után gyakorlatilag nyitott könyvvé válik az ellenfél játéka.
Bár lehetnek szabályt erősítő kivételek, de általános igazság, hogy ha egy fish - különösen ha passzív - minraise-zel a riveren, akkor nagyon erős lapja van. Ne csábuljunk el, mondván, hogy jó oddsunk van a callra, mert a legtöbbször nutsot fogunk kifizetni. Minél későbbi utcán jön a minraise, annál biztosabban lesz nuts. Flopon még lehet valamennyi draw vagy akár tiszta blöff is a minraise-ekben, de turnön már alig, riveren pedig szinte soha. Itt már nagyon erős mutatásokkal fogunk találkozni.
Összefoglalás:
Mindig ismerjük fel, hogyan épül fel az asztalunk, és legyen ehhez idomuló stratégiánk. Ennek egyik legfontosabb része, hogy tudjuk, ki vagy kik a célpontok az asztalnál, milyen típusú fish-ek, és hogyan kell játszanunk ellenük.
Az aggrotard játékosok ellen sokat checkeljünk, hagyjuk őket blöffölni, ha nem sérülékeny a lapunk. Mivel bluff heavy a range-ük, azaz több a blöffjük, mint az értéklapjuk, hero callokat is bevethetünk ellenük. Ha betelünk, kis size-okat használva jellemzően jól indukálhatóak, azaz sokszor meg fogják támadni egy emeléssel a kisebb méretű hívásainkat.
A calling stationökkel az értéklapjainkat akarjuk kifizettetni. Ezeket őszintén hívhatjuk, minél erősebb a lapunk, annál nagyobbat size-olhatunk. Nem akarunk blöffölni ellenük, mivel nagyon szélesen callolnak. Tőlük sem számítunk blöffökre.
A weaktight játékosok passzívak, sokat dobnak, az erős lapokat és a legjobb helyzeteket keresik. Ellenük sokat blöffölhetünk. De ne feledjük, nem három utcás blöffökre van szükség, mivel ezeknél a játékosoknál arra számítunk, hogy már flopon könnyen feladják a partit. Ha egy weaktight nem akar megválni a lapjától az agressziónkra, jobb ha gyanakodni kezdünk! Velük szemben a sok kis kassza begyűjtésében van az érték.
Jellemző a fish-ekre, hogy tört stackkel ülnek bent az asztalnál, nem töltenek fel 100bb-ig.
Érdemes színezéseket használnunk az asztalnál, más-más színekkel elkülönítve a három fish kategóriát.
További stratégiai cikkeink
Ne hagyd ki az Akadémiás ajánlatokat!
Ha a legjobb exkluzív ajánlatokat keresed az online pókerhez, jó helyen jársz! A PókerAkadémia piacvezető ajánlatokkal és több mint 15 éves szakmai tapasztalattal segíti a játékosokat.
Tekintsd meg ajánlatainkat
Amennyiben privát ajánlatot keresel, vedd fel velünk a kapcsolatot egyeztetéshez!
Itt érsz el minket
Tekintsd meg ajánlatainkat
Amennyiben privát ajánlatot keresel, vedd fel velünk a kapcsolatot egyeztetéshez!
Itt érsz el minket
