Angol és francia műalkotások a kártya témájában

Jöjjenek tehát az angol alkotók!

A következő képeken az Ő alkotásaikból teszek közé párat. Annyira egyértelmű, a karakterek megjelenítése, a környezet, a szín, és a stílus, hogy nem kell vájt fülűnek, de inkább vájt szeműnek lenni ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy a képeket 19. századi angol piktorok készítették.


Hunt jól ismert brit művész. Műfajképeket festett, és gyakran állított ki privát galériákban. Hatvan éves korában képeit a London Royal Academynek ajándékozta. Humoros képeket is készített gyerekekről.


George Henry Andrews (1816-98)

Mérnöki végzettséget szerzett, de a rajzolást jobban kedvelte. Mivel korában még nem volt fényképezőgép, így könyvillusztrátorként kereste kenyerét. 1847-ben alkalmazta a patinás Illustrated London News. 60-ban elkísérte a walesi herceget amerikai útjára, ahol a legismertebb képét készítette a Niagara vízesésről. Leginkább a vízfestékes eljárást alkalmazta képeinél.


Georg Smithről nem áll rendelkezésemre információ. Illetve annyi ilyen nevű alkotó van, hogy nem sikerült utána járni, hogy pontosan melyik Smith alkotta ezt a képet.


John Burnett (1781v84-1868)

Vésnök fia, aki nem esett messze a fától, hiszen Ő is kitanulta a szakmát, és felvette mellé a festészetet is.
Skóciából Londonba tette át a székhelyét, és elismert portré és tájképfestőként dolgozott, a tehetős britt felső és középosztály számára. Rendszeresen kiállított a Royal Academynél is.
Amennyiben a könyvespolcodon megvan Walter Scott Waverley című munkája, nos annak illusztrálásához Burnett készítette vésnökként a nyomókliséket.

Nathaniel Spens (1838-1916)

Apja ácstanoncnak adta, amit elvégzett, majd fakereskedésbe fogott. Szabad idejében pedig kedvenc időtöltésével, a festészettel foglalkozott. Autodidakta módon tanult. Képeit önmaga árulta, kevés kiállítása volt galériákban. Mindenevő volt, festett tájat, megörökítette családtagjait, és rengeteg kikötőt-hajót is vászonra vetett.


Walter Dendy Sadler (1854-1923)

Már gyerekkorában tehetséget mutatott a rajzolás területén és 16 éves korában beiratkozik egy londoni művészeti iskolába. Utána viszont Németországba utazik tanulmányait továbbfejleszteni. Valószínűsítem, hogy ennek anyagi okai lehettek, a mester ingyen vállalta a képzést, vagy elnyerhetett egy pályázatot. Mert a németek soha nem számítottak nagyhatalomnak ezen a területen. Ekkor már Gallia illetve Párizs volt a művészvilág központja.
Képeinek többségén érezhető a beállítottság, mint ezen a munkáján is, ahol egy viktoriánus kori szalonbelsőben játszókat látunk.


Megemlítem még Robert Wylie-t és Rufus Wright munkáját



Leonard Raven-Hill (1867-1942)

Festő és rajzoló. Kiállított a Royal Academyben 1889-ben. Legfőként újság és könyvillusztrátorként dolgozott. Még saját lapot is alapított, ahol sok humoros rajzzal jelentkezett.

Végül a legismertebb angol festő alkotásával zárom ezt a fejezetet. Bár nem készített alkotást a kártya témájában.

William Turner (1775-1851)

A romantika egyik utolsó képviselője, aki csodálatos akvarelleket készített. Sokan a realista festészet hírnökének tartják.
Borbély apja tanította az írás-olvasásra. Iskolába nem sokat járt, csak a művészettel foglalkozott. 20 éves korában, már rajzainak másolatait is megvették. A Királyi Akadémia teljes jogú tagjává választották, mindösszesen huszonhét évesen. Sokat tanulmányozta az időjárást és a tengert.
Kiállításokat tartott, de képeitől igen ritkán vált meg. A legtöbb vevőt elutasította. Gyűjteményét hazájára hagyta örökül.

Legismertebb képe: A Téméraire hadihajó utolsó útja a Temzén napnyugatakor



Jöjjenek a francia alkotók!

Még nem a nagyágyúkra gondolok, hanem a kevésbé ismertekre.

Lubin Baugin (kb 1612-1663)

Baugin már 17 évesen mester lett a St.-Germaine-i céhben. Egy évtizedet töltött Rómában, ahol tovább képezte magát. 1641-től haláláig Párizsban dolgozott. Főként vallásos témákat örökített meg. Azonban ezzel a csendéletével méltón kerül be összeállításomba.
A festményen, a szórakozás, öröm, élvezet látható. Koboz, alatta egy kottás könyv, dohányzacskó, egy pohár finom bor, egy míves zárszerkezetű sakktábla, három szál szegfű, amivel a kisasszonyok kegyét lehet elnyerni, egy pakli kártya, és a sok pénzt szimbolizáló tök látható.

Pierre Louis Dumesnil (1698-1781)

XV. Lajos udvarában dolgozó alkotó műve. A barokk szobabelsőben kellemes esti szórakozást tár elénk a művész.


Jean-Baptiste-Siméon Chardin (1699-1779)


A csendélet mesterének tartják Chardint. Párizsban született, és csak ritkán hagyta el a várost. 1728-ban választották az Académie Royale tagjává. Kora megbecsült művésze volt. Az uralkodó, XV. Lajos 1752-ben 500 livres nyugdíjat állapított meg neki, ami hatalmas pénz volt akkor. Öt év múlva egy lakást és stúdiót adományozott számára. 1770-ben a csillagászati összegű 1.400 livres nyugdíja, a legmagasabb volt az Akadémia tagjai között.
Nagyrészt autodidakta módon tanult. De nagy hatással voltak rá a németalföldi mesterek. Egyik időszakában kedvelt témája volt a játszó gyerek:
Louis-Leopold Boilly (1761 - 1845)

Louis-Leopold Boilly apja egy szegény fafaragó volt. Ennek ellenére apja tanítatta, miközben tizenévesként festett már. 1785-ben elköltözött Párizsba. A kissé erotikus képei sok párizsi vevője között népszerű volt. 1794-ben az egyik festményét igen szemérmetlennek találta a jakobinus diktatúra, és bebörtönzéssel fenyegették meg őt.
Ezután Boilly elkezdett társadalmi színhelyeket festeni. Létrehozta a párizsi Szalon életmód képeit, és a kifejezés nagy részleteivel gesztikulált.


Ernest Meissonier (1815-1891)


Klasszicista szobrász és festő. Híresek a Napóleont és csatákat, katonákat ábrázoló képei. Már nyolc éves korában felfigyeltek rá, nagyszerű rajzai által.

A művész nagy figyelemmel tanulmányozta a természetet. Kora elismert alkotója volt, sok kiállításon kaptak helyet alkotásai. Még az önmenedzseléshez is értett, jó áron tudta értékesíteni a munkáit.

1846-ban a Becsületrend lovagjává ütötték. Remélte, hogy professzorrá nevezik ki a École des Beaux-Arts-ban. Ez a vágya beteljesületlen maradt, mint ahogy képviselővé sem választották meg. Fia Jean Charles Meissonier szintén festő lett.


Adolphe Alexandre Lesrel (1839-1929)

Tudományos klasszicista festő.
A tudományos klasszicizmus megpróbálta összeolvasztani a romantikát és a neoklasszicizmust, hogy létre hozza a tökéletes stílust. Szigorú szabályok szerint dolgozik a művész. A téma precíz, aprólékos ábrázolása jellemzi úgy az előteret, mint a hátteret. A légköri hatások fényűzően sugárzóak.

A téma az arisztokrácia gondtalan vígsága, a kedélyes muskétás, az udvarias szeretet, és a felső társadalmi osztályok könnyelműsége volt.

Két, nagyon részletes és fényezett stílusban készült művét mutatom be.


Érdekesség, hogy a szereplők arcvonásai nagyon hasonlóak, szinte megegyeznek