Osztrák német, spanyol és amerikai kártyás képek

Ostersetzer, Carl (Brody - Galícia, 1865 - Bécs, 1914)


Stoitzer Constantin (1863-1934)


E.G. monogrammal



Fraud F.


Két ismeretlen munka német festőktől:



Schmid

Ajánlom figyelmetekbe a következő igen merész alkotást, amelyet a német Schmid mester jegyez:


A XIX. század közepén járunk, valahol az osztrák, netán a bajor Alpokban. Szokás volt, hogy a falu tehetősebb gazdái megvendégelik az egyház helyi képviselőit, egy vasárnapi ebéddel. Tették mindezt a saját portájukon, vagy a helyi vendéglőben.
Miután elfogyasztották az ételeket, és a cselédlány leszedte az asztalt, baráti kvaterkázásba kezdenek egy kancsó bor, és az emésztést segítő pipa társaságában. Egy idő után, óhatatlanul előkerül a kártya, hogy a délutánt eme időtöltéssel múlassák. A kép bal oldalán egy anya látható egy kisdeddel, utalva, Szűz Máriára és a kis Jézusra. Ezt az idilli délutánt zavarja meg egy vándorkereskedő, egy kegytárgyárus. A fogadósné, bal kezét a derekára téve, fejezi ki nemtetszését. A falu tehetősei, zergetollas kalappal a fejükön érdeklődve figyelik az üzletmenetet. Ez az érdeklődés, azonban inkább a két csuhás iránti tiszteletből fakad, mert ők sem örülnek az ügynöknek. Az árus társadalmi helyzetét, a fél térdre ereszkedésen kívül, azzal is mutatja a mester, hogy egy lépcsőfokot is beiktatott a képbe, amivel még jobban kihangsúlyozza hovatartozását.
Már a hatodik szent tárgyat mutatja a plébánosnak. Viszont üzletet, azt biztosan nem fognak kötni. Ezt a művész, nagyszerűen ábrázolja a plébános arckifejezésével. A szigorúan összezárt száj azt jelenti, hogy nem érdekli a portéka, ráadásul akkor zavarják meg, amikor esélye van elfogni a haupt jägermeister pagát ultimóját.
Schmid azzal fokozza az egyházról való negatív véleményét, hogy a helyzetet kihasználva, a pap balján ülő barát kilesi társa lapjait, amivel meg nem engedett előnyhöz jut a partiban. A véleményalkotás egy ügyes módját látjuk.
Amennyiben én vagyok a helyi kanonok, akkor mindenképpen megvenném ezt a képet, és utána mélyen elrejtettem volna, esetleg a megsemmisítést választom, hogy ne kerüljön ilyen beállításban az egyház a nyáj elé.


Francisco José de Goya y Lucientes (1746-1828)


Zaragoza tartományban született. 1763-ban és 1766-ban felvételért folyamodott a Spanyol Királyi Akadémiához, de mindkétszer elutasították. Öt év múlva Itáliába utazott, és Párma városában rendezett festészeti versenyen második helyet szerezte meg.
IV. Károly uralkodása alatt Goya egyre népszerűbb lett a királyi udvarban. 1792-ben egy rejtélyes betegségen esett át, amelynek köszönhetően elvesztette a hallását. Ekkortól kezdett művészi világa elkomorodni: ekkor festett képei, melyek közül a legismertebbek a Tűzvész és Az őrültekháza, drámai témákat jelenítenek meg sötét színekkel. 1799-ben kinevezték királyi festőnek. Lefestette a királyt és a királynőt, a királyi családot és több nemes személyt.


Legismertebb képei: Vízhordó leány, A meztelen, és a felöltözött Maja

Robert Kemm (1837-95)

Angol születésű, de élete és munkássága Hispániához köti, ezért ide tettem be.


Luis Graner Arrufi (1863-1929)

Barcelonában született a művész. Amikor 1910-ben az Egyesült Államokba költözött, addigra elismert portréfestővé vált Katalóniában.


A képről Gerrit Dou holland mester alkotása jut az eszembe. Nagyon sok a hasonlóság. Előző cikkemben megtalálható.

És akkor lássuk még az amerikai művészeket is:

Francis Luis Mora (1874-1940)

Spanyol-amerikai festő. Az uraguayi Motevideóban született. Apja, Domingo Mora neves szobrász volt. Érdekesség, hogy nővére álltal rokonságba került a Bacardiakkal, akik a híres rumot gyártják.
1880-ban a család New Yorkba költözik. Tizennyolc éves korában, a kor népszerű magazinjai bízták meg, illusztrátori feladatokkal. Nagyszerűen dolgozott a ceruzával, vízfestékkel, temperával egyaránt.
Sikeres portréfestő lett belőle. Többek között Warren G. Harding elnök, Andrew Carnegie acélmágnás, filantróp, művészetpártoló, és Isadora Duncan bízta meg arcképük elkészítésével. Valószínűleg elsőként lett tagja spanyolként, a Design National Academynek 32 évesen.

Mora munkái sok amerikai múzeum állandó tárlatán látható, beleértve a Metropolitan Múzeumot, és a Smithsonian Képtárat.


Eastman Johnson (1824-1906)

Maine államban született Philip Carrigan Johnson külügyminiszter legkisebb gyermekeként.
Művészi képzetségét Németországban, Hollandiában és Párizsban fejlesztette tovább. Hágában nagy hatást tettek rá a XVII. századi alkotók. Ennek a hatására, az USA-ban kortársai az amerikai Rembrandtként emlegették.
Két legismertebb képe: Negro life at the South, A Ride for liberty


A kártyaparti egy feszült pillanatát örökíti meg a művész.

Megjegyzendő, hogy egyik alapítója New Yorki Metropolitan Museum of Artnak

Frederick Arthur Bridgman (1847-1928)

Alabamai orvos fiaként született. Műszaki rajzolóként helyezkedett el, közben művészeti tanulmányokat folytatott. 1866-ban a festők fellegvárába, Párizsba utazott. Ott Jean-Leon Gérôme tanítványa lett. A hetvenes és nyolcvanas években többször utazott keletre, és Észak-Afrikába. Ezen útjai alkalmával rengeteg vázlatot készített, ami több későbbi olajfestményének lett a forrásanyaga.
Bridgman egy életre szóló kapcsolatot hozott létre Franciaországgal, a népszerűsége szülőhazájában is töretlen volt. Ékes bizonyíték erre, amikor egy New Yorki galéria 400 képét mutatta be egy kiállítás alkalmával, több mint 100 alkotása kelt el. Az amerikaiak büszkék rá, hogy Bridgman az orientalista művészet terén nagyot alkotott.


William Sidney Mount (1807-1868)


James Britton (1878-1936)

Connecticut államban született. A híres Charles Noel Flagg realista művész stúdiójában tanulta a szakma csínját-bínját.
Britton termékeny alkotó volt. Állandó pénzszűkében élt, sokszor arra sem volt pénze, hogy vásznat vegyen új képéhez.
New Yorkban az Art News művészeti lap műkritikusaként is dolgozott.